Már vártam apám ismerősének a lányát.Vártam,és vártam.Ránéztem az órámra 16:30 volt.Mikor felemeltem a fejem,egy gyönyörű barna szem párral találkozott össze a tekintetem.Talán ő lehet az a lány?Ráhibáztam.Ő az,és csodaszép.Odajött hozzám,bemutatkoztunk egymásnak,kezet fogtunk,és elindultunk a kocsi felé.Bepakoltam a csomagjait a csomagtartóba...bár amilyen flegma volt velem a kisasszony,őt is oda tettem volna.Beültünk az autóba,én vezettem,Stephanie pedig a mellettem lévő ülésbe ült.Feszült volt a hangulat,éreztem.
*Stephanie szemszöge*
Rossz kedvem volt.Amikor az a srác,akit nem is ismerek,hozzám szólt...borzasztóan csúnyán szóltam vissza neki.Nem is érdekelt,hisz nem tudta milyen dolgokon mentem keresztül mostanában.A csend egy ideig tapintható volt,aztán Zack megtörte:
-Szóval te Párizsból jöttél?
-:Igen.-mondtam.
-:És mi hozott ide Londonba hozzánk?
-A repülőgép.
-Tudod..lehetnél bő szavúbb és kedvesebb is.Nem értelek.
-Nem is kell.-mondtam flegmán.
-Áh.Hogy is gondoltam,hogy apám főnökének a lánya normális lesz?!
-Álljunk csak meg!Mit beszélsz itt?Apám ennyire nagy ember lett?Egyébként is,nem tudhatod,miért vagyok ilyen.amilyen vagyok veled....
-Jó.Fogalmam sincs min mentél keresztül,épp ezért kérdezek tőled,hogy,megtudjam.Ha hagynád...-mondta Zack.
-Oké.Kérdezz.
-Igen,apád főnök lett.Még csak 1 hónapja,de már a munka helyén sokat beszélt rólad.
Apám mesélt rólam?Na ezen el kellett gondolkoznom.Remek..még egy kérdés ami foglalkoztathat a több száz mellett.Mi jön még?Közben Zack beszélt valamit nekem,de nem sokat értettem belőle a gomdolataimba mélyülve.
Kiszálltunk,és megláttam apám óriási házát,ha háznak nevezhető,inkább "rezidencia".Hasonlított az otthoni házunkra,csak nagyobb kiadásban.''Otthon''-ezen a szón eszembe jutott Chris,John bácsi,és legfőképpen Bella.Mi lehet velük?Hogy zajlott anyám temetése?.Ekkor a Zack fiú oldalba bökött és intett a fejével,hogy mehetünk.Mikor bementünk,a srác elmosolyodott.Körbevezetett a házban.Kicsit furcsálltam hogy ismeri a járást.Bepillantottam egy szobába az emeleten,egyből megtetszett.
-Ezt a szobát választom-mondtam.-Nemhiába ilyennel foglalkozik apád,mert ezt tényleg szép
-Szép lánynak szép szoba jár-mondta Zack,elköszönt és otthagyott.Lementem a nappaliba:óriási plazma-tv és nagy kanapé.Nem lepődtem meg,élveztem a helyzetet,közben eszembe jutott anyum.Neki nagyon sokba került volna minden,ami apámnak csak egy csettintés.Így elgondolkozva belépett apám az ajtón.Táskáját eldobta és szorosan magához ölelt.Biztonságot,és szeretetet éreztem a karjaiban.Apám elengedett.Én elmeséltem mindent ami velem történt,míg nem találkoztunk,ő szintúgy elmesélte a vele történt dolgokat.A falon egy csomó közös kép volt rólunk,mint otthon,így egész otthonos volt,míg meg nem érkezett Lorah,apámnak az élettársa.Egyből éreztem azt az ellenszenvet,amire viszont számítottam.Bejött és nem köszönve nekem apám szájára nyomott egy hosszú "puszit".
-Khmm.Megköszörültem a torkom,és apám bemutatott a nőcskének.Mosolygott,és kezet fogott velem.Csak úgy sugárzott róla,hogy apámnak a pénzét szereti.Megvacsoráztunk,bementem a szobámba.Apám és Lorah is bejött köszönni.A nő kedvesnek mutatta magát,de olyan "ne merd elvenni tőlem a pasim" fejet mutatott.Apu egy puszit nyomott a homlokomra,lekapcsolta a villanyt,jó éjt kívánt és kiment.Oldalra fordultam,közben kicsit elkezdett esni az eső.Néztem,ahogy több eső csepp versenyezik lefelé az ablakon.Ez gyerekkori megszokás,közben szép lassan záródott lefelé a szemem.
Reggel 6:30.
Apám levele az ágyamon:
"Reggeli az asztalon,jó étvágyat" xx. Egy gumimaci volt a sarkára rajzolva,már ahogy tudta,mert kiskoromban ezt csinálta.Chh.Én is meg tudom csinálni a reggelimet,de Lorah még erre sem képes!?Szép kis nőcske..Leültem a kanapéra,ott majszoltam a zabpelyhemet,bekapcsoltam a tv-t.A One Directiont mutatták benne.Ki kellett kapcsolnom,nem bírom a sztárok magánéleti problémáit hallgatni.Igaz,nem sokat hallottam róluk,de nem pont ők idegesítettek,hanem az a tipikus elkényeztetett popstar alkat.Talán nem kellene egyből ítélnem,így inkább ültem csendben a kanapén.Ekkor jött le a lépcsőn Lorah.Reggelt!-mondta.Én pedig Motyogva vissza mondtam.Kajálás közben kérdezgetett,és kiderült,hogy nem is olyan gonosz,mint ahogy gondoltam,de még mindig nem bíztam meg benne.Talán a One Directionról sem kellene egyből rosszat godolnom?-talán.Átnyújtott egy levelet Lorah,amit apum írt.Az állt benne,hogy Zack majd elvisz egy kicsit szórakozni,hogy ne unatkozz magad,mert Lorah-nak is dolgoznia kell.Na tessék.Mit vegyek fel?-hogy nézek ki?
Lehet,hogy hangosan gondolkoztam?-mert Lorah már nyújtotta is át felé a ruhát.
-Ezt tegnap vettem,gondoltam jobb kedved lesz,és ideadta.Megköszöntem neki,bementem a fürdőszobába,és 20 perc alatt sikerült elkészülnöm,ami nálam haladás.
Szerettem a kék színt.Tiszta kékbe öltöztem.Csöngettek!Kinyitottam az ajtót és Zack volt az.
-Mehetünk?-kérdezte.-Egyébként irtó jól nézel ki.
-Köszönöm-válaszoltam.Beültünk az autóba és elvitt egy vidámparkba.Több játékot is kipróbáltatott velem,én örültem,hogy ennyi idő után kicsit mosolyoghatok.Ezek után nem gondoltam,hogy így összebarátkozunk.
.jpg)
*1 hónappal később..*
Apám azt mondta,hogy már nem keresünk iskolát,majd csak augusztusban,mert mèg ráèrünk.Ennek csak örülni tudtam.A beszèlgetès után megpróbálkoztam azzal,hogy kimegyek London legforgalmasabb utcájára.Gyönyörű volt ès minden kèpzeletemet fölülmúlta.Több-kevesebb sikerrel tájékozódtam,abból a tudásból merítettem,amim volt.Tetszett ez a nyüzsgés,de még is nyugodt élet,itt az emberek is teljesen másak.Elkezdtem sétálni,hogy London többi utcáit is megismerjem,mikor hirtelen egy fiú jött velem szemben a kanyarban.Megragadta a karom,és a mellettünk lévő két ház közötti résbe húzott be.Befogta a számat.Először megijedtem,hisz' nem tudtam ni törtènik,aztán felnéztem és egy göndör hajú fiú volt az.Kísértetiesen hasonlított arra a Styles gyerekre.Gyönyörű zöld szemei voltak.Amikor belenéztem,egy pillanatra a rabja lettem,utána magamhoz tértem csodálatomból.Beszéltem volna,ha nem fogja be a számat.Ekkor azt mondta -Ne sikíts! Bólintottam.Nem sokkal ezután egy csapat lány viharzott el mellettünk,mi pedig megvártuk,míg elmennek,és levette a számról a kezét,kimásztunk abból a nagyon kicsi helyiségből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése