78.Rész.His presence...makes me smile:)

*Kösz ia komikat és a feliratkozókat is.Nagyon hálás vagyok nektek.A köv.rész három feliratkozó és elegendő komi után jön.XX
Nathan elaludt az ölemben és nekem ez jó alkalom volt arra,hogy gondolkozzak.Rendesen kifárasztott engem,de nem is bánom.Mostanában kevés időt töltöttük együtt és ezt be szeretném pótolni.Még mindig nagyon feldúlt voltam amiatt,amit Zack mondott.Számomra ez olyan hihetetlen…Akárhogyan is utáltam az elején,azért,amit csinált,most vége mindennek,ennek ellenére boldog.Boldogan integetett nekem vissza,remélve,hogy addig még újra találkozunk és beszélhetünk amennyit akarunk,amíg nem gépek tartják életben…

-Elaludt?-kérdezte apum.

-El,de könnyen felébred.

-Add ide nekem.

Nathant apám ölébe tettem és ott még békésebben aludt,mint idáig.

-Figyelj,apa.Félek…Félek az anyaságtól,pedig tudom,hogy ez egy áldás,mintsem átok.Boldog vagyok,de nem mindig.Vannak napok,mikor arra gondolok,hogy elég érett vagyok én ehhez?Hogy fogok bánni majd a saját gyerekemmel?Honnan tudom majd mire van szüksége?-suttogtam.

Apa elmosolyodott.

-Tudod…most erre nem ez a legjobb példa,de attól függetlenül,hogy most már változtak a dolgok,és anyád nem olyan,mint régen,attól még szeretett.Ebből csak azt szeretném kihozni példának,hogy mindent megtett volna érted,a családjáért.Fiatalon lettünk szülők..bár nem annyira fiatalon,mint te leszel,de ez semmin nem változtat.Bennünk is volt félelem és később rájöttünk:mit mikor kell tennünk és hol a helyünk.Benned van az anyai ösztön,mint minden nőben.Pont ezért majd tökéletes anya leszel-mosolygott.

-Apa-öleltem magamhoz.-Köszönöm.

Úgy érzem apa be szeretné pótolni a hiányzó napokat az életemből.Azokat,ahol ő nem lehetett ott.Mikor anyával elváltak,én még nem értettem mit jelent az,hogy külön fogunk élni,arra gondoltam,hogy minden megy majd a saját kerékvágásában úgy,ahogyan idáig.De nem.Tévedtem.És már gyermekként is mennyit megtapasztal egy ember:csalódást,fájdalmat,szeretetet,elválást,örömet,hiányt..stb.Ezt tapasztalatból mondom.Ja,igen.Ehhez még társult az is,hogy anyám becsapott és ezzel került fel a listámra a csalódás szó.Azt hittem meghalt,azt hittem vége az életemnek.Két évig mást hittem,mint amit valójában a tények mutattak.Nem bírom elképzelni,hogy hogy lehet ilyen egy anya,én nem leszek ilyen,az már biztos!Ha már itt tartunk,én nem örököltem ezt tőle…sokkal jobb anyának kell lennem,mint ő volt.Igaz,sok mindent megtett értem,vagy lehet,hogy amikor azt mondta,hogy dolgozni megy,akkor is mással volt?Nem tudom..mindenesetre én mindig is azt hittem,hogy nekem van a legjobb édesanyám a világon,de ebben is tévedtem és nem kívánom,hogy valaki ezt megtapasztalja.Szomorú az élet.Ezt talán most nem is nekem kellene mondani.Zack pillanatai meg vannak számlálva és nem tudhatja mikor jön el az ideje,hogy a mennybe vagy éppen a pokolba kerüljön.Ez már csak rajta áll,hogy tényleg megbánta-e,amit tett,vagy sem.Nem tudom már mit gondoljak.Mindenesetre vannak,akik ezeket az érzéseket pótolják nekem.-mosolyogtam.

   **-Remélem újra felpördülnek majd a vasárnapi estéink.-mondtam a srácoknak.

     -Nekem mondod?Niall soha nem volt még ilyen lusta-nevetett Bella.

-Louis-ról nem beszélve-mondta Eleanor és vádló szemekkel nézett a barátjára.

-A szerelmesek pedig már meg sem szólalnak.Tudtam,hogy ez így lesz.-nevettem.

-Valakikre hasonlítanak,nem gondoljátok?-kérdezte Niall.

-Hát mondhatjuk-nézett rám Harry és megcsókolt.-Apropo,mikorra tervezitek az esküvőt?-kérdezte Harry és közben a kezemet simogatta.

-Haver,még ti sem házasodtatok össze,nem kell elsietnünk.-mondta Zayn.

-Ez most olyan arrogáns mondat volt.-mondtam.

-Ne már.Én nem azért mondtam.Csak tudjátok,nem akarjuk elsietni.Tényleg.Nagyon sértődékeny lettél mostanában.

-Például,mert áldott állapotban vagyok?Ilyenkor az idegeimnek pihennie kellene,ehelyett folyton van valami,ami miatt idegeskedhetek.Hát köszönöm-álltam fel az ágyról.

-Szép volt Malik-mondta Louis.-Igaza van.Az anyja miatt nem eleget aggódott?Az apja miatt?És a különböző dolgok miatt?Most sokkal érzékenyebb,szóval..visszafoghatnád magadat.

-Jól van na.Emberek,én nem akartam ezzel rosszat mondani.

-Kincsem várj már…-fogta meg a kezem Harry és magához húzott.

-Tudod mit?Ne is törődj senkivel most.A legfontosabb a lelkiállapotod és az egészségetek.Nem kell idegeskedned-fogta tenyerébe az arcomat.-Vegyél egy mély levegőt,fújd ki.

-Huhh.Rendben.Nyugodt vagyok.

-Gyere menjünk be a szobába.-kulcsolta össze ujjainkat.

-Jó.-mosolyogtam féloldalasan.

-Látod?Nem nehéz nyugodtnak lenned-húzott maga mellé az ágyra,így vele szemben feküdtem és nézhettem azokba a smaragd,nyugtató szemekbe.

-Te mindig mellettem vagy.Felvidítasz…melletted boldog vagyok.-egy lágy,lassú csókot adtam neki.

-Én is így érzek és…ezt már háromszorosan vissza fogom kapni.Megígérem,mellettem mindig biztonságban lesztek.

-Igen,megmondom.Jó,oké.Vigyázok magamra.Danielle,ne aggódj már-nevettem és a pocakomat simogattam.-Áucs-
-Mi baj?-kérdezte Liam a telefonba kiabálva.
-Semmi,csak azt hiszem az ifjabbik Styles rugdosódó kedvében van-mondtam és Harry-re néztem,aki fülig érő szájjal hallgatta,hogy mit mondok.
.-Ne már,a babák nemét is tudjátok?-kérdezte Dani visítva.-És ezen mi nem vagyunk ott.Hát,szégyen-mondta Liam.
-Igen,kisfiú és kislány,de pontosan nem tudom melyik van ilyen jókedvében-nevettem.-Ti pedig csak élvezzétek a nászutatokat Balin jó?
-Jó,jó de olyan izgatott vagyok.Már biztos megnőtt a pocid.
-Hát,mondhatjuk.Inkább hasonlítok egy bálnára,mint a régi Steph-re,de hát ezzel jár.Mindegy is,már beletörődtem.
Harry fintorogva nézett,nem szerette,ha ezt mondom magamról.Ő gyönyörűnek tart így is.
-Fejezd be-suttogtam és befogtam a kagylót,hogy ne hallják mit beszélünk.
-Sajnálom.Addig nem fogok hozzád szólni,amíg nem fogadod el magad.
-Hiszem már elfogadtam.Harry,hová mész?
-Sétálni.Jössz te is?De először fogadd meg,hogy többé nem mondod ezt magadról,amit az előbb.-Sajnálom srácok,most dolgunk van,később még beszélünk-szólt bele a kagylóba és letette,aztán közelebb jött hozzám és csillogó szemeivel a válaszomat várta.
-Rendben.
-Na kész.Vedd fel a mellényedet és megyünk.
-Hová sétálni?
-A Hyde parkba.-mosolygott és segített a mellényt felvenni.

Lassan sétáltunk a parkban,közben világítottak a fények és a levegő is olyan friss volt.Sehol fotósok,nyugodt környezet,Istenem de rég volt már ilyen.
-Tudtam,hogy megnyugszol,ha ide hozlak.-mosolygott Hazz.
-Ravasz vagy Styles.
-Régen szólítottál már így.De te is az leszel,szóval kölcsönösen mondhatom neked-nevetett Harry.
-Igazad van.Te ismersz a legjobban-bújtam ölelésébe.
-Tudod,nem akarom elrontani ezt a pillanatot,de holnap egy gála est lesz,amire mi is hivatalosak vagyunk.Szóval ha gondolod...és ha nem érzed magad rosszul..akkor eljössz velem?
-Hmm.
-Hmm..mi?-nevetett.
-Hmm-hajoltam közel hozzá.Mosolyogtam és megcsókolt.
-Szóval igen.
-Szóval igen-ismételtem.-Te mondtad,hogy fogadjam el magam.Kész,az anyaság gyönyörű,és erre csak most jövök rá.Pedig..még nem születtek meg a picik.
A telefon csörgése zavarta meg a pillanatot.
-Tessék..szólt Harry.
-Jó,jó.Máris ott vagyunk.Ne aggódjatok.
-Mi az?Harry,mi történt?

55 000.WOW! :)

                        THANK YOU EVERYBODY!
       Ennyi olvasóra nem is számítottam,köszönöm szépen nektek ezt a támogatást!:) Ja és jól jönne még pár komi a 77.Részhez ;))) 

77.Rész.Don't worry,be happy!

*Hi everyone!Borzasztóan sajnálom,hogy a múltkor olyan rövid részt tudtam hozni,most bepótoltam és remélem nem okozok csalódást.A komik és a feliratkozók száma megdöbbentett és NAGYON-NAGYON jól esett :') Köszönöm szépen :)) és a következő rész elegendő komi és legalább két feliratkozó után jön.A díjakat is NAGYON köszönöm,már kikerültek a díjak menüpontba,ahol megnézhetitek.XX :) 

Rosszul éreztem magam és ezt Harry is látta,ezért odaállt mellém és megfogta a kezem.Ha mellettem van,akkor a jelenléte nyugodtságot sugároz számomra.Nem akartam elrontani az esküvőt a rosszullétemmel…Liam és Danielle a tiszteletes úr elé állva,boldogan mondták ki az igent,ami mindkettőjük életét megváltoztatja.Arra gondoltam,hogy milyen jó lesz majd egymás kezét fogva,teljesen úgy érezni,hogy egymáséi vagyunk.Harry-vel mosolyogva mentünk a friss házaspár után…Taps és újongás fogadott minket kint,fotósok hadával együtt.Ez az esküvő az évtized egyik legnagyobb eseménye,mindenki számára.A család és a barátok,vagyis mi…magunkhoz öleltük Liam-et és Dani-t,sok boldogságot kívántunk nekik,de itt el kellett őket engednünk a nász útjukra.Nem mindennapi dolog ez.Két élet,ami már egyé vált,mától kezdve.

-Dobhatom a csokrot mielőtt elmegyek?-kérdezte Danielle ragyogó arccal.

-Igeen-ordították a még el nem jegyezett,vagy szingli lányok.Én Harry ölelésében,mosolyogva néztem a lányokat.

-Menj te is-mondta Louis Eleanor-nak.

-Tudod én még nem szeretném elsietni a dolgot és ha beállnék,akkor úgy is én kapnám el,szóval másnak is hagyok lehetőséget-nevetett El.

-Rendben-puszilta meg Louis.

-Te pedig gyere velem-fogta meg Melodie a Bella kezét.

-Jó,jó-futott mezítláb a két lány.

-Azért..kíváncsi vagyok,hogy ki lesz az a szerencsés-mondta Harry.

-Én is öcsi-mondta Zayn.

-Malik akkor készüljünk-nevetett Niall.

-1,2,3-számolt Danielle és a csokor egyenesen Melodie kezébe esett.

-Na szívem,itt az ideje,hogy gratuláljunk-súgtam Harry-nek és nevetve megöleltük Zayn-t,aztán pedig Melodie-t.Tapsot is kaptak,ahogyan Dani-ék is.

Liam és Dani szülei sírva integettek boldog gyermekeiknek.Én is így fogok majd sírni,ha el kell engednem a már felnőtt gyerekeimet.Harry mellkasához szorítva a fejem,az én szemeimből is könnyek szöktek ki.Pár évvel ezelőtt még nem gondoltam volna,hogy egy ilyen nagy család részese lehetek,amihez valójában barátok is tartoznak.Itt nincs különbség ember és ember között.Harry ajkait az enyémhez tapasztotta és az ölelésében egy érzéki burokba fogózva megnyugodtam.

-Tudod nem tesz jót nektek,ha ennyit idegeskedsz-törölte le a könnyeimet.

-Tudom,de..mindegy-mosolyogtam.

-Remélem fel vagytok készülve egy újabb csodára-jött oda hozzánk Joe.

Hazz-al egymásra nézünk és nem tudtuk miről van szó.

-Gemma-nak megszületett a kisfia.Beviszlek titeket a kórházba.

Óriási mosollyal a szánkon álltunk és néztünk egymásra.

-Mennyi ideig álltok még fiatalok?-kérdezte Joe nevetve.-Már Des is vár titeket.

Elköszöntünk a többiektől megmagyarázva,hogy miért megyünk el.Miután mi kimentünk a hátsó ajtón,akkor megkezdődött a buli.Ilyenkor kezdik el,miután mi eljöttünk,Na szép..-csóváltam a fejem nevetve.

-Mi az?-kérdezte Hazz.

-Visszajövünk estére?

-Persze.Egy buli nélkülünk nem is buli-mosolygott és megcsókolta a kezem.

-Ó,gentleman-nevettem és a vállára hajtottam a fejem.

**-Nagyon szép..igaz?-kérdeztem.

-Az-nézte csodálattal Harry.-Nagybácsi lettem-nevetett.

-Igen és ha hónap múlva apuka-öleltem át,mire a szemében felismerhetetlen ragyogást véltem felfedezni.

-Apa,apa leszek.Két csöppség apja.-rázta meg a haját és oldalra simitotta az egyik tincset.

-Boldog vagyok-mosolyogtam,mire apró puszikat nyomott ajkaimra.

-Hát itt vagytok.-jött oda Des.-Igazán szép kis unokát kaptam az Istentől.Nemde?És nem sokára még két baba érkezik a családba-fogta meg a vállamat,aztán pedig magához ölelt.-Most itt hagylak titeket,megnézem a büszke anyukát.

-Menj csak-mosolyogtam.

-Tudod..nem véletlen volt a sors kezének szerepe az életemben,mert veled ajándékozott meg.És most már nem csak veled-tette a kezét a hasamra és boldogan nézte a növekvő pocakomat.-Várom már,hogy esténként játszani tudjak velük,hogy a fiammal majd kitárgyaljuk a legjobb autókat,a lányomnak majd fésülhessem a haját és mindegy mit szól ehhez a media-rázta meg a fejét és az arca komoly lett.

-Semmit.Az én szememben az ők véleményük nem számít-tettem kezére a kezemet.-Neked sem kell,hogy számítson bármit is.

-Nem,de mindegy is-ölelt magához.Lassan sétáltunk a kórház folyosóján,mikor megpillantottam egy ismerős arcot.

-Zack!-kiáltottam.-De örülök,hogy látlak-szaladtam oda hozzá.

-Azt hiszem és..bemegyek Gemma-hoz.-mutatott Harry az ajtó felé,én pedig bólintottam.

-Hogy vagy?Téged itt látni?Valami baj van?-kérdeztem.

-Köszönöm,jól vagyok.Vagyis elvileg…ezt nehéz elmondanom-tette tarkóra a kezét és a szája mosolyról szomorúra változott.

-Nem vagy jól.Ismerlek…-mondtam.-Gyere,üljünk le.

**-Csont velő daganatom van…

-M.-mi?Nem hiszem el..De,de ugye segítenek a kezelések?

Komor,de mégis érdekes mosolyra húzódott a srác szája.

-Elkéstünk..nem lehet rajtam segíteni.Tudod mennyi időm van?-kérdezte és a könnycseppek utat törtek az érzelmeknek.

-Mennyi?-kérdeztem és borzasztóan sajnáltam őt.Megfogtam a kezét és hagytam,hogy elmondja.

-Hat hónap,vagy még ha egy hónapot is nyerünk,az már nem számít.Én..kérhetnék tőled valamit?

-Persze-egy gombócot éreztem a torkomban és a könnyek belőlem is előtörni készültek.

-Szeretném,ha megbocsátanál nekem…és utolsó kívánságként azt szeretném,ha valamelyik babának a kereszt apja lehetnék.És shh,kérlek ezt ne mondd el senkinek.Nem akarom,hogy máshogy bánjanak velem az emberek,hogy kivételt tegyenek egy haldoklóval…-mosolygott,de közben a könnyek folytak az arcán.Felállt és megölelt.

-Zack..én neked már rég megbocsátottam,amit tettél.Sanálom…sajnálom-zokogtam.

-Biztosan olyan csodálatos csöppségeket fogsz világra hozni…akik ennyire tökéletesek lesznek,mint te.-nézett kék szemeivel.-És persze az apjukból is lesz bennük valami és az is csak a legjobb lehet.-nevetett.

Annak ellenére,hogy nem szereti Harry-t,ezt mondta és nekem ez nagyon jól esett.Mint derült égből villám csapás,úgy jött ez a hír.Sokkolva álltam az egyik asztalnál és néztem,ahogy Zack kisétál az ajtón.Teljesítem az utolsó kérését-simogattam meg a hasam…

Harry elintézte nekem,hogy ne kelljen a suliba feljárnom,magán tanárokat fogadott,mert számomra kínos lett volna két babával,a picikkel iskolába feljárnom.Egy hónap maradt és nem kell többé az utálkozó Cinthia arcát látnom,ahogy elfintorodva néz engem,Harry-t-…és a pocakomat…

Nathan előszeretettel nézi a hasamat és muszáj volt neki elmagyaráznom,hogy ott bizony babák vannak és azóta a játékokat rápakolja a pocakomra,mondva: “Babák biztos akarnak játszani,mert én is szeretek.Szeretem őket”.-mondta.

Lux már kicsit nagyobb és nagyjából felfogja ezt,de amikor jönnek hozzánk:Tom,Lou és Lux,akkor kötelező mellém ülnie,mert azt mondja,hogy majd ő fog rájuk vigyázni,ha megszületnek.Lou-val ezen mindig nevetünk…Tom pedig tanácsokat ad Harry-nek.Ők a példái annak,hogy fiatalon hogy lehet gyereket nevelni.Nem változott az életük,de annyiban igen,hogy van egy kis jövevény,akit szerethetnek,akinek megtaníthatnak fontos dolgokat és ami a legfontosabb…megtanítják szeretni…

76.Rész.Payzer's wedding...

*Sorry,hogy nem írtam hamarabb,de most jutottam nethez.(szülői szigor xd.)Remélem tetszeni fog ez a rész is és mégegyszer bocsi,hogy nem írtam hamarabb:)Két feliratkozó és elegendő komi után jön a köv.rész:) I hope you enjoyed.XX

A hintaszékben ültem,amit Eleanor-tól és Louis-tól kaptunk.A harmadik hónapban már kicsit nehezebb megmozdulnom,így inkább csak pihengetek.A gondolatok már lyukat ástak a fejemben még mindig anyámmal és a kicsikkel kapcsolatban.Két hónap elteltével még mindig ezen jár az eszem.Ide jött és elrontotta a bulinkat,mindenkinek fájdalmat okozott.Megráztam a fejem a gondolatra.Harry mellém ült és adott egy puszit az arcomra aztán a hasamra.Nagyon jó apa lesz belőle,ezt garantálom.Mindentől és mindenkitől véd,néha még a széltől is.Ezen a napon különösképpen megszeretne védeni mindentől.Sajnos az érzékenységtől még ő sem tud megvédeni,amit ma Danielle és Liam esküvője fog okozni.Az újságok mind ettől hangosak.A legtöbb rajongó már a ruha választáskor ott szeretett  volna lenni,de ezt megakadályozták a testőrök.
-Készen állsz a mai napra kincsem?-kérdezte Harry.
-Szívem,azért tudok járni és ne aggódj már annyit-túrtam a hajába.
-Nem aggódom,csak tudod...apai ösztönök-nevetett,mire én is elmosolyodtam.-Na menjünk öltözni,mert már csak egy óránk van-fogta meg a kezem és bementünk.

-Nee-kiáltottam.Harry gyorsan beszaladt hozzám.
-Mi a baj életem?-kérdezte.
-Úgy nézek ki mint egy bálna-fogtam meg a ruhám sarkát és kicsit felhúztam.
-Nem igaz.
-De nagyon is igaz.Te csak azért mondod,hogy ne bánts meg ezzel.
-Ezt csak te gondolod.Én máshogy látlak téged,mint te magadat.-vette tenyerébe az arcomat.-Te nőből vagy.A nők mindig is önértékelési problémákkal küzdöttek,ellentétben a férfiakkal,épp ezért látunk mi benneteket másnak.Gyönyörűnek...
-Ó Harry.-öleltem át.
Kézenfogva mentünk ki és a ruhám miatt nem voltam valami boldog,de ha Harry-nek megfelel,akkor nem panaszkodom.Senki másnak nem akarok megfelelni,csak neki..

Mikor megérkeztünk az esküvő helyszínére,mindenki szaladgált és kereste a helyét,az emberek lassan gyülekeztek,de velük együtt egyre több újságíró is.Több száz méteres körzetben le kellett zárni az egész területet.Előre láttam a mi esküvőnket,a felhajtás alapján.
"Stephanie terhes,emberek fényképeket..tedd át a lencsét.Most.."
"Harry,miért nem adtátok tudtára az embereknek?,'Mennyire előrehaladott már a terhesség?'-jöttek a kérdések és a vakuk csak úgy villogtak.Azt hittem elsírom magam,nem bírom tovább.Harry lágyan fogta a kezemet és maga előtt vezetett engem.A testőrök pedig szintén körülöttünk voltak.
-Örülök,hogy átjutottatok,de jöhettetek volna a hátsó kapunál is-ölelt meg Danielle.
-De nekünk senki nem mondta-forgattam a szemem.
-Senkinek nem mondtuk,hogy ott jöjjön.Ez már megszokás,hogy így játsszuk ki a médiát-mosolygott Liam.-Egyébként hogy van a kismama?
-Érzékenyen-válaszoltam.-És egy bálnának érzem magam,de már lassan elfogadom.A terhesség egy áldás,nem pedig teher,szóval már jobban vagyok.
-Reméltük-jött oda Niall.
-Niall,Bella-öleltem meg őket is.-Milyen volt a kempingezés?-kérdeztem.
-Nagyon jó,kivéve azt,amikor véletlenül legurultam az ágyról,valaki terpeszkedése miatt-bökött a szőkeség vállába.
-Áucs,ez fájt.Bella,már sokszor bocsánatot kértem-ölelte át a lányt.
-Jó,jó.-mondta mosolyogva.
-Így,hogy mindenki összegyűlt,már csak az utolsó simításokat kellett végezni mindenhol és egyben Danielle ruháján is.
-Gyönyörű vagy-mondta Melodie Dani-nek.
-Remélem tökéletes lesz ez a nap-mondta a menyasszony.
-Mi is reméljük,hogy ez lesz a legszebb nap az életedben-mondta Eleanor.
-Sok szerencsét!-mondtuk mindannyian.
Danielle édesapja ott várta már a templom ajtajánál.A fátyol Danielle arcába hullott,várva a nagy pillanatra,amikor Liam a csók jelenetnél elemeli onnan.Dani apja megkarolta lányát és büszkén egy puszit nyomott az arcára,aztán lassan lépdelve indultak el az oltár felé.Mindenki szeme a menyasszonyra irányult,és ámulattal nézték bevonulását.A zene ütemére lassan sétáltak.Liam arca felragyogott.A büszke rokonok reakciója belőlem is érzelmeket váltott ki.Harry rámnézett és elmosolyodott.Arra gondoltunk,hogy nem sokára mi is itt fogunk állni ketten az oltár előtt.Még Harry pillantásában voltam elveszve,amikor érezni kezdtem,hogy szédülök......

75.Rész.Mom!

*Először is itt megtudjátok nézni a blog videóját és osztani ér ;) Remélem tetszik és azt is remélem,hogy ez a rész tetszeni fog.Tudom,nem kis változás van ebben a részben,de gondolom majd megfogtok lepődni :))) Két feliratkozó után és komik után köv.rész . I hope you enjoyed xxx-
http://www.youtube.com/watch?v=uHP15nFRoYQ
Hallgassátok ezt és indítsátok újra ha leáll :)
                                   *Harry szemszöge*
Stephanie anyja(!!!) állt előttem.Először azt hittem csak a képzeletem játszik velem,vagy a platina szőke haja téveszt meg,de nem.A képekről felismertem őt.De meghalt!Istenem és mi ott álltunk mindannyian néztük az ajtót és azt,aki az ajtóban állt.Nem tudom melyik volt jobb látvány.David megszólalni nem tudott és ezzel talán mindenki így volt.Nem néztem senkire,hanem felálltam és Stephanie-t a kanapéra vittem.Bella hozott vizet és még mindig nem tért magához.Magamhoz öleltem őt és lezártam a szemem.Istenem,kérlek add,hogy magához térjen.Mindennél fontosabb ő számomra,talán ezt te tudod a legjobban.Segíts-mondtam magamban.Közben nem értettem semmit az egészből.A nagy hangzavarból hirtelen síri csenddé vált az egész.
-Bejöhetek?-kérdezte Katy.
-Te..ez.Katy..te meghaltál.Nem lehetsz itt-rázta a fejét David,mikor Lorah megsimogatta a hátát.
-De igen itt vagyok.Bejöhetek?
-Maradj csak ott.
*1 órával később*
Stephanie aludt és én pedig lesétáltam a konyhába.Anyum főzött kávét és reméltem, hogy még most is lent van.Szükségem volt rá.Hangokat hallottam,így mielőtt beléptem volna,inkább meghátráltam és megálltam az ajtónál.
-Hogy gondoltad ezt?Mondd meg hogy gondoltad?Megrendezted a saját temetésedet?Hogy bírtad?Ott hagytad a lányodat.
-Te is ott hagytad-hangzott Katy szájából.
Közben anyum megállt mellettem és aggódó arccal a nyakláncát markolászva hallgatta végig mellettem a veszekedést.
-De az más volt.Én törődtem vele.Mit akarsz?Pénzt akartál?Még most is akarsz?Adok ha elmész.Felforgatod egy nagy boldog család életét.Kérlek menj el,vagy hívom a zsarukat-mutatott az ajtó felé David.
-De..
-Nem.megértetted Katy?Kifelé.-kiáltott.
-Hát,ha így gondolod.-billegett ki a fehér szoknyájában.
Ideges voltam és láttam David reakcióját is.Úgy álltam az ajtóban mint egy kisgyerek:értetlenül.Bementem anyuval és leültem David elé.
-Mi ez az egész?-kérdeztem.
-Ez..ez egy bonyolult dolog.De ha meghallod biztosan nem fogsz semmi olyat csinálni,amit megbánnál?
-Miért?Miről van szó?
-Harry..csak ígérd meg.
-Megígérem.Tudom,hogy nem hagynád elmenni Katy-t szó nélkül.Nem kérdeztem többet annál,amit most elfogok mondani,de nem is akartam többet tudni.
Anyum is leült mellém egy-egy csésze kávét átnyújtva nekünk.
-Nehéz erről beszélnem-folytatta újra Stephanie apja.-Azon a napon,amikor úgy állította be,hogy meghalt..Elszökött egy férfival és egy táska pénzzel,ami abból a boltból volt,ahol dolgozott.Ezt úgy állította be,mintha ezért ölték volna meg.
-A holttestet senki sem látta?Nem tudta senki hogy nem igaz?-kérdeztem és az asztalra csaptam.-A francba is!
-Nyugodj meg,kérlek.Megértem,hogy nehéz,de légyszíves.-ülj le.-Sem Chris,sem az apja nem látta a testet,főleg nem Stephanie.Nem érdekelte,hogy ott volt otthon a lánya.Az sem érdekelte őt,hogy kihez kerül.Most pedig...érte jött,semmit nem tudva arról,hogy miken ment keresztül azóta.Rólad sem tudott,senkiről,semmiről.nincs joga tudni semmiről,ami történt.Eldobta magától.Én nem ilyennek ismertem meg és mint látod..Most úgy néz ki,mint Marilyn Monroe,csak rosszabb kiadásban.Már érted?Az egész emiatt volt.
-És Stephanie idáig abban a tudatban élt,hogy az anyja halott.Még a sírjához is elmentünk-túrtam a hajamba idegességemben.
Stephanie állt meg előttem mellkasa előtt összefont kézzel egy köntösben és papucsban.Az arca teljesen azt az érzést írta le,amin keresztül ment.Odamentem hozzá és magamhoz öleltem.
-Nem értem mi ez az életünkben.Ez a sok érthetetlen dolog,de megbirkózunk vele.Higgy nekem.-megcsókoltam.Még szorosabban ölelt és a könnyeit magamon éreztem.Leültünk az asztalhoz és mellette ültem.Simogattam,vigasztaltam.El sem bírom képzelni milyen érzés ez most neki.
-Megyek megnézem Lorah-t-mondta anyum.
-Menj csak-válaszoltam.
Stephanie felállt és odasétált az apjához.
-Ó drága-ölelték meg egymást.
-Él,anya él...-bújt az apja ölelésébe.-Itt volt...
-Igen,de már elküldtem.Többé be nem teszi ide a lábát...arról gondoskodom...-nézett a távolba David és az arca bosszús kifejezésre váltott.Nem akarta,hogy a lánya még egyszer végig menjen ezen...
*Stephanie szemszöge*
Nem tudtam felfogni mi történik.Nekem most arra kellett figyelnem,hogy ne idegeskedjek.A picik miatt.Nem akartam,hogy ebből nekik legyen bajuk.Ezt soha nem bocsájtom meg anyámnak.Ha őt lehet anyának nevezni.Elhagyott...De.Ezzel nyert nekem egy új családot,barátokat és egy teljes életet nem szabad szomorúnak lennem.Nem ismertem volna meg Harry-t és eleget gyászoltam az anyámat.Akármennyire élethű is ő,a jelenléte..Számomra már halott.A kicsiny baráti körünk maradt ott és a család néhány tagja.Gemma-t is megviselte a dolog és haza kellett mennie,amit megértek.Ő is várandós és őket sem szerettem volna kitenni ennek az egész dolognak.Csendben Harry mellett ültem és ugyan olyan csendben ültek mellettem a srácok is.Melodie és Danielle előttem guggoltak,de én kinéztem magamnak egy pontot és azt bámultam.
-Felejtsd el őt.Idáig rendben volt az életetek.Ne hagyd,hogy elrontsa-mondta Bella.
-Igaza van.-mondta Harry.-Kérlek,kincsem.Ez csak tönkretesz mindenkit-puszilt a hajamba.
-Össze kell szednem magam.Igazatok van-töröltem le a könnyeimet.-Az anyám halott volt idáig...és az is marad.
*Hi.Na,remélem megleptelek titeket ezzel a 'kis' fordulattal. <3 Love you.

74.Rész.Egy váratlan vendég...

Az iskolában már nem is tudtam koncentrálni.Mindig azon voltam,hogy azzal a két élettel törődjek,akik bennem fejlődnek.Neki dőltem a wc hideg csempéjének és azt reméltem,hamar elmegy ez a nap is.Viszont félek attól is,hogy mit mondanak majd a szülők,vagy a barátok.Még legrosszabb esetben is biztos,hogy gratulálni fognak,de akkor is...Istenem bele sem gondoltam.Még tanuló vagyok,az év végére már biztosan látszani fog a pocakom és ha erről az újságok is értesülnek..nem lesz nyugodt életünk.

-Jó,viszlát.Majd ma este találkozunk.Már olyan kíváncsi vagyok-ugrott a nyakamba köszönés képen Bella.
Féltem.Tényleg féltem attól,hogy mi lesz.nem tudom,talán azért érzem ezt,mert túl fiatalnak érzem magam az anyasághoz.Apropó,Harry újra megkezdte védelmező hadjáratát.Akárhova megyek,azt csak testőrök kíséretében tehetem.Nem szeretem,ha nem vezethetek,vagy ha nem Harry vezet.Már megszoktam és nem akartam,hogy ez másképpen legyen,de muszáj volt.Hazaérve csak azt vártam,hogy csináljak magamnak egy teát,'beessek' az ágyba és gondolkozni tudjak azon,hogy mit mondok majd apámnak,Lorah-nak és Harry családjának,plusz a barátok.Reméltem,hogy nem magam kell lennem otthon,de ez a félelmem is megelőzött engem.Tehát lerúgtam a cipőmet,a táskámat letettem az asztalra és nekiálltam teát főzni.Harry nem volt ott velem.nem tudtam neki elmondani a gondjaimat,bajaimat és tanácsot kérni tőle.Legalább egy üzenetet küldhetett volna,hogy hová megy.Szomorúan sétáltam fel a hálószobába és felcsillant a szemem,mikor megláttam egy levelet az ágyon.Harry-nek szokásává vált a levélhagyás,ezt már csak megmosolygom.
*Drága Steph.
Bocsáss meg nekem,hogy nem lehettem veled és még sajnos estig nem is leszek.Több interjúra is hívtak minket és egyik helyszín sincs közel.Viszont...ha kimész az erkélyre,ott találsz pár dolgot,ami majd remélem tetszeni fog...'nektek' :)
-H.XXX
A teát letettem a kezemből és kisiettem az erkélyre.Lassan nyitottam meg az ajtót.A hintában,amiben Harry-vel esténként ülni szoktunk..ott volt egy óriási maci és tele volt lufikkal kötözve minden.Rózsaszín,piros,csak a barátom azzal nem számolt,hogy vannak virágaink,amik nem hagyják egyben,úgyhogy mosolyogva emeltem fel az egyik lufi maradékot.Volt ott még egy levél.
*Mert szeretlek.
-Harry .xxx
Tudom,hogy természetes most az érzékenység,de szerintem a könnyeimet nem ez hozta ki.Hazz már sokszor okozott nekem könnyeket,amik a boldog percek miatt voltak.Ahogy felvettem a macit,a nyakláncom beleakadt a nyakkendőjébe,de szépen kitudtam bogozni.Visszaültem és a macinak dőlve szürcsölgettem a teát.Közben azon gondolkoztam,hogy mennyire felfordult az életem,akár jó értelemben,akár rossz értelemben.Minden eszembe jutott.Az,hogy mennyit szenvedtünk egymásért,azért,hogy együtt lehessünk és boldogan mondhassuk egymásnak 'Szeretlek'.Ez a szó kevesebb,mint nyolc hónap múlva meg fog oszlani két gyermek között és köztünk.Ruhapróbára is kell mennem két nap múlva,hisz nemsokára lesz az esküvő.Kevesebb,mint két hónap és minden megváltozik Liam és Danielle életében.

Idegesen vettem fel az egyik kedvenc ruhámat.
-Felhúznád a cipzárt?-kérdeztem Harry-t.Mikor megtette,amire kértem,megpuszilta a vállamat.Átölelt engem.Teste melege,mint egy áramlat,úgy érződött a testemen.
-Nem tudom,hogy hogy mondjuk el.Ideges vagyok és..
-Shh-csitított.-Ne legyél ideges.Titkolhatnám,de nem titkolom,hogy kicsit én is az vagyok és leszek is,de mi itt vagyunk egymásnak,itt vannak a barátaink és a szüleink.Vagyis..édesanyádon kívül.Ne haragudj,nem szerettem volna felszakítani ezt a sebet.-nézett csillogó szemeivel.
-Nem,semmit nem tettél.Csak bátorítottál-ajkunk összeolvadt és félve váltunk el egymástól.
*Melodie szemszöge*
-Zayn..Zayn,figyelsz rám?Melyik a jobb?A rózsaszín,vagy a fehér?-kérdeztem.
-Ha flamingó akarsz lenni,akkor válaszd a rózsaszínt,de ha sexy akarsz lenni,akkor a fehéret vedd fel-súgta a fülembe játékosan és leheletét a nyakamon éreztem,amit később ajkai váltottak fel.
-Zayn,állítsd le magad.Így látszani fog a szívás,ha a fehér ruhát veszem fel.Nem mehetek az emberek közelébe,hey-nevettem és közben karjaiban mégis élveztem,amit tesz.
-Akkor este-nyomott egy csókot a számra.
-Igen,de ne most-kacsintottam.
Mikor Zayn kiment a szobából,gondolkozni kezdtem,hogy mit akar bejelenteni Harry és Stephanie,hiszen a házasságról már tudunk...Mi lehet a másik dolog?.....Szentég!
*Harry szemszöge*
Mindenki eljött a megbeszélt időpontra,mi pedig köszöntöttük őket.A srácok szerintem sejtették a dolgot,vagy csak képzelődök?De ők ismernek,szinte testvérek vagyunk.Nem tudtam takargatni az érzéseimet,de nem is akartam.Odaálltunk mindenki elé és már a második bejelentésünkre készülve gyengéden megszorítottam a Stephanie kezét,hogy ezzel is biztassam.
-Szóval...Nem volt még tervben,persze később igen.Boldogok vagyunk és tudjuk még fiatalok is,de elég felnőttek ahhoz,hogy..-néztem Steph-re..
-Hogy...szülők legyünk.-nyelt egyet Steph és még erősebben szorította meg a kezemet,mire magamhoz vontam őt és vártuk a reakciót.Először is mindenkinek leesett az álla,aztán tapsolva jött oda az édesanyám gratulálni.Köztudott,hogy imádja a gyerekeket és tőle pont ezt vártam.Mindenki odajött gratulálni.David megölelt és olyan mondatokat mondott,amit soha nem felejtek el.Boldog volt ő is,mert tudta,hogy a lánya is az.
-Harry,a szemem előtt nőttél fel.Kisfiúból férfi lettél és már apuka.Nagy áldás ez,higgyétek el.Gratulálok-ölelt meg Paul.
-Köszönjük-mondtam és ott nagyon sajnáltam az egészet.Pault...és a feleségét,hogy nekik nem lehet ilyesféle boldogságban részük.Lassan nyílott a bejárati ajtó,amihez Steph ment oda,hogy kinyissa.Már csak azt hallottam,hogy Stephanie sikított és a földön esett össze.Odarohantunk és felemeltem Stephanie-t,de amikor megláttam,hogy ki áll az ajtóban én is majdnem összeestem...de erősnek kellett lennem ahhoz,hogy higgyek a szememnek.
*Hey!:) Köszönöm a díjat,amit kaptam,kiteszem a 'díjak' menüpontba is.Annyira örülök ennek és a feliratkozóknak is.Csak több komit tudnátok összehozni?Kérlek :))Megéri komizni most..a következő részben olyan fordulatot vesz az egész esemény,hogy szerintem erre senki sem számít..még én is meglepődtem magamon :').A következőkben már újra fogok írni a srácok szemszögéből is.So..I hope you enjoyed :)))

A BLOG VIDEÓJA!!!:)

               Köszönöm Hannának a videót!!! :)) Remélem nektek is tetszik.Ez elmondja a történet lényegét :)

73.Rész.I can't believe it..I'm pregnant!

Ezt hallgassátok:))Két erős csíkot láttam a teszten.Terhes vagyok!Nem hittem a szememnek.Tizennyolc éves vagyok és terhes!Újra hányingerem lett.Felálltam,eldobtam a tesztet és szaladtam a rosszullétem végének az érdekében.Harry meghallhatta ezt és beszaladt kopogtatás nélkül.Megkönnyebbülten ültem az ölében,ő pedig a homlokomat simogatta.Ilyen rosszul még soha nem voltam,azt hiszem.Istenem,gyerekünk lesz.Harry-é és az enyém.Egy új élet..bennem.Hogy mondjam el Harry-nek?Vagy ne most?Fel sem fogtam.Hogy?Hiszen védekeztünk!!!Nem érdekes,boldog vagyok.Anya leszek...Sírni kezdtem,de a boldogság miatt.
-Mi baj?Stephanie?-fogta tenyerébe az arcomat a barátom.
-Harry.Én..én..
-Akármi is legyen.Steph,mondd el.-nézett rám aggódóan.
-Terhes vagyok.
-Micsoda?Ismételd meg kérlek.
Ezt a reakciót nem tudtam,hogy pozitívan vegyem-e.Megijedtem.
-Harry,gyerekünk lesz!
-M-mi?Ez csodálatos Stephanie!
Olyan szorosan magához ölelt,hogy alig kaptam levegőt.Rosszabb válaszra számítottam.Jól esett,nagyon jól esett,amit tett.Felemelt és 'menyasszonyi' stílusban vitt ki a fürdőszobából.Az a boldogság,amit az arcán láttam,könnyeket eredményezett,amelyek lassan kezdtek folyni az arcomon.Leültetett az ágyra és kisimította a kósza hajszálakat az arcomból.
-Harry.Húsz éves vagy,én tizennyolc.Nem bánod?Boldogok leszünk ugye?-kérdeztem zokogva.
-Hogy gondolhatsz ilyet?Te,én és a pici,egy család leszünk.Ennél boldogabb dolog nincs.És mindezt egy olyan nőtől kapom,mint te!Apa leszek...még fel kell fognom-fogta meg a kezemet és hüvelyk ujjával simogatni kezdte a kézfejemet.
-Csodás ugye?-néztem a hasamra.
-Elképzelhetetlen.El kell mondanunk mindenkinek-állt fel Harry.
-Nem..Várj,még ne!Kérlek.Várjunk ezzel.Először fogjuk fel mindketten a történteket.-húztam vissza magamhoz.
-Rendben-puszilta meg a vállamat,miközben ölelt.
-Csak tudod mi aggaszt?
-Mondd.De ebben a pillanatban engem semmi-mosolygott.
-Az,hogy a doktornő egy egyszerű gyomor rontásnak titulálta őt,a gyerekünket.Harry.És ha azok a gyógyszerek,amiket adott,kárt okoztak volna benne?-kérdeztem idegesen.
-De nem okoztak,és örüljünk.Stephanie..egy igazi család leszünk.
-Majd szeretni fogsz engem kövéren és fáradtan is?
-Mindenhogy!Még a széltől is óvni foglak benneteket.Ez elképesztő-túrt a hajába Harry.
Odajött hozzám és megcsókolt.-olyan lágyan,ahogy csak tudott.Még ezzel sem akart 'terhelni'.
*Harry szemszöge*
Istenem,de boldogságot érzek most legbelül.Legszívesebben kikiabálnám a világnak,hogy milyen örömöt érzek.Itt a lehetőség,hogy bebizonyítsam mindenkinek:megbecsülöm a családomat.Már nem vagyok tizenéves.Attól függetlenül,hogy Stephanie az,felnőtt fejjel gondolkozik.Nem érdekel a bulizós élet,minden mehet a régi kerékvágásban,csak eggyel többen leszünk.Egy gyerek,aki a miénk.Amikor Steph-re nézek,olyan nyugalom fog el,hogy az leírhatatlan és tudom,hogy ez az érzés fog el majd a a kezemben tarthatom a kis jövevényt.Érzésekkel teli kapcsolat,és egy szerelem gyerek.Elképzelem majd a kisfiam,vagy a kislányom arcát.Gyönyörű lesz.Majd az én szememet örökli,és az anyja szépségét.Egy család,amit az életem árán is védeni fogok.Most már büszkén mondhatom,hogy elégedett vagyok az életemmel.Akárki akármit mondd,ez már egy örökké tartó szerelem.Megbeszéltük Stephanie-val,hogy elviszem ultrahangra.A srácoknak nem szólhattam erről,hisz' Stephanie megkért,hogy ne mondjam senkinek.A boldogságomat akarva-akaratlanul is észrevették.
-Mi ez a nagy öröm szerelmesek?-kérdezte Zayn.
-Ha minden jól megy,akkor hamarosan ti is megtudjátok.-mondtam vigyorogva és közben Steph kezét szorongattam.-De hogy álltok az esküvői előkészületekkel?-kérdeztem Liam-et.
-Még nem tudjuk a díszítés színét.Danielle levendula színűt szeretne,én pedig kéket.
-De levendula színű lesz-mondta Dani.
-Nem.Nem akarok veszekedni,de már csak másfél hónap választ el a 'nagy napig',úgyhogy inkább válasszuk az én javaslatomat.
-Srácok,nyugi.Mi lenne,ha inkább mindkettő keveréke lenne?-kérdezte Steph.
-Az úgy jó ötlet,szerintem.Ti mit szóltok?-kérdezte Eleanor.
-Nem is rossz gondolat.Köszönjük Stephanie.-mondta Liam.
*Stephanie szemszöge*
Az eljegyzési gyűrűmet forgatta Harry az ujjamon.
-Jól áll neked.Jó látni a kézzel fogható bizonyítékot is arra,hogy együtt vagyunk.Szeretlek-puszilta meg a kezemet.
-Én is téged-adtam egy puszit az arcára.
-Stephanie Statham következik!-szólt egy női hang az orvos szobájából.
-Én lennék az-álltam fel,Harry-vel még mindig összekulcsolt kézzel.
-Jöjjenek be,kérem-mosolygott a titkárnő.
Szép,rendezett szoba fogadott minket Dr.Martin-nál,ahol a polcok tele voltak játékkal-
-Jó napot kívánok.
-Üdvözöllek titeket újra nálam-mosolygott a doktor úr.-Tudtam,hogy a tiétek nem egy egyszerű kapcsolat.Azt is tudtam,hogy nem sok idő múlva áldott állapotban fogsz besétálni hozzám Stephanie-mondta Dr.Martin.
-Ezt pedig még mi sem tudtuk előre.
-Áh,szóval nem volt tervezve.
-De..csak kicsit..később.Persze,ha összeházasodtunk,de így is jó.Sőt,jobb érzés mint gondoltuk volna-mondta Harry.
-Feküdj fel arra a szülőszékre.-mutatott kedvesen egy félig ledűtött székre a doktor.
-Mindent megtudunk állapítani,csak végezzük el a vizsgálatot.
-Rendben.-mondtam és elhelyezkedtem a széken.A vizsgálat nem tartott sokáig.Hideg volt a krém,amit a hasamra kent.Az a látvány,amit a monitoron láttam,újra csak sírásra késztetett.De ezek örömkönnyek voltak és ezek az örömkönnyek egyikét Harry szemében láttam megcsillanni.
-Itt bizony nem egy embrió,hanem kettő fejlődik.
Két gyermek.Ikrek!
-Istenem-tettem a számhoz a kezemet.
Minden olyan gyorsan történik és most kiderül,hogy két gyermeket hordok a szívem alatt?Csodálatos és hihetetlen.
-Viszont...Az egyik gyermek szívverése kicsit gyengébb.
Harry nyelt egyet.
-De,de ugye ez normális ilyenkor?-kérdezte a jövendőbelim.
-Hát,mondhatjuk igen.Egyik gyermek mindig több táplálékot kap,mint a másik az ikerterhességekkor és talán ezért van az,hogy gyengébb szívverést észleltünk.
-És körülbelül mennyi idősek?-kérdeztem félve.
-Talán..Öt hetesek.Gratulálok fiatalok-fogott kezet velünk Dr.Martin.-Nincs szebb annál,mikor egy nő fiatalon megtapasztalja az anyaság örömét és Stephanie...te pont ebben ez időszakban vagy.Kéritek a képet ugye?-kérdezte a doktor.
-Persze-mondtuk egy emberként.
-Akkor egy pillanat és jövök.
Letöröltem a hasamról a krémet és megcsókoltam Harry-t.
-Látod?Nem egy baba,hanem kettő.-mosolyogtam,miközben folytak a könnyeim.ha anyum ezt látná,kiugrana a bőréből,hogy nagymama lesz,de sajnos ő már nem lehet köztünk.

-Az ember az ilyen pillanatokért él,nem igaz?Nem lenne értelme az életnek,ha ilyen csodás dolgok nem történnének velünk.-mondta Harry,miközben a hasamat simogatta.
-Teljesen igazad van.És..mikor mondjuk el mindenkinek?
-Amikor szeretnéd,a te döntésed.
-A tied is-mosolyogtam.
-Akkor.Holnap jó lesz?Szólok mindenkinek,akinek tudnia kell erről,jó?
-De ne most,kérlek legyél velem...velünk.
Visszabújt hozzám és átölelt.
-Egy percet sem szeretnék elveszíteni abból,hogy magam mellett tudhatlak.-mondta Harry.
-Ezzel én is így vagyok-számat édes ajkaira tapasztottam.
-Félek Harry.Félek az anyaságtól.Jól fogom majd csinálni?
-Ne félj..csodálatos anya leszel,csodálatos gyerekekkel-puszilta meg a nyakamat...
*Na szóval itt lenne az új rész.Bocsánat,hogy sokáig várattalak titeket és KÖSZÖNÖM a NÉGY feliratkozót és a régi/új komizókat is!Sírva írtam meg a történetet,csak hogy tudjátok!:')Köszönöm,hogy olvassátok a blogomat!Remélem nem sietem el,de száz részesre tervezem a blogot,szóval már ideje volt.A következő rész Három feliratkozó után és elegendő komi után jön :)) LOVE YOU ALL XX. :))) ja.és nem,nem tévesztettem el a szót,hogy 'embrió' a leendő magzatot pár hetes korában embriónak hívják :) (biosz :D)

72.Rész.Fordulópontok...

Hi Everybody!Köszööm a feliratkozókat és a komikat is! :) A következő rész elég izgalmas lesz,nem mintha ez nem lenne az,de itt is majd egy érdekes résznél hagyom abba.Hagyom,hadd kíváncsiskodjatok ;) Sorry,előre is.A következő rész NEM KEVÉS komi és két feliratkozó után jön.XXX
Harry sem volt mindig a vendégekkel.Alattunk ment a buli,de én nem jól éreztem magam.Hazz velem volt néha.Az ölelésébe bújva megnyugodva fújtam ki a levegőt és a rosszullétem is kezdett elmúlni.A közelsége sokat számít nekem,ez észrevehető.Harry apró puszikat adott és mindig próbált megnevettetni,ami valamennyire sikerült is és jobban lettem.De nem csak jövendőbelim hatása ez,hanem inkább a gyógyszeré,amit mégis bevettem,pedig nem akartam.Kidolgozott felsőtestén végigsimítottam,mire egy mély levegőt vett,lejjebb hajolt hozzám és megcsókolt.
-Nem tudom,mik ezek a rosszullétek mostanában,de átérzem,Hidd el kincsem,átérzem.Melletted leszek mindig.-puszilta meg az ujjaimat.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon,amit Harry egy könnyed mozdulattal letörölt.
-Nem hagyom,hogy sírj.Te nem ezt érdemled-nézett rám aggódó szemekkel a barátom.
-Harry jól vagyok.Vagyis..
-Nem vagy jól.Holnap hívom az orvost és nem ellenkezhetsz,mint általában.-puszilta meg a homlokomat.
-Nem bánom.Most az egyszer nem bánom.De csak azzal a feltétellel,ha én mehetek el hozzá.
-Nem-rázta meg a fejét Harry.
-De még tudok járni,látod?-sétáltam oda az éjjeli szekrényhez és töltöttem magamnak vizet és a pohárral a kezemben visszasétáltam.
-Ne csináld ezt velem.Féltelek.
-Tudom-válaszoltam és visszabújtam mellé.
-Akkor engedd meg,hogy holnap elvigyelek az orvoshoz,jobban mondva doktornőhöz,Olivia-hoz.Lorah mondta,hogy ismered és hát gondoltam egy ismerőshöz viszlek.
-Szóval nem ő jön,kimozdulhatok a házból,de csak ha te viszel el?-néztem rá és kortyoltam egyet a vízből.
-Pontosan.Egyébként csini pizsid van.-vigyorgott és végigsimított a hátamon,aztán szorosan magához ölelt.
-Soha nem fogod megunni,hogy ilyen közel legyünk egymáshoz,ugye?Nem fogsz majd rám unni?
-Nem,nem akarok apámra hasonlítani.És nem is fogok-tette tarkóra a kezét és lezárta a szemét.
-Nem hasonlítasz rá.Hiába gondolod így.Tinédzser korodtól kezdve Joe nevelt és te már az ő szokásait,természetét vetted át.Már az apád is megbékélt,bocsánatot kért és megváltozott.Harry-fordítottam magam felé az arcát.
-Hmm?-fordult felém és felnyitotta a szemét,ami sötét volt,de mégis volt benne némi csillogás a lámpa fényében.
-Te,te vagy és nem ő.Különbözőek vagytok.Anne nem arra tanított,hogy újra kövesd el ezt a hibát.Hanem mindezektől óvott és úgy tanított,hogy te másképpen bánj a lányokkal.
-Így gondolod?
-Teljes mértékben-mosolyogtam és megcsókoltam.
-Kikísérem a vendégeket és jövök.Nem leszek sokáig.-küldött egy puszit és kisétált.
**Harry szemszöge**
Érzem,hogy valami nincs rendben Stephanie-val és ez látszólagos is.Borzasztóan aggódom érte és ezt még tetézi azzal,hogy maga akar mindent csinálni ilyen állapotában.és amiket mondott rólam és apámról,az sokkszerűen ért.Tényleg úgy gondolja,amit mondott és talán igaza is van.Apám elhagyott minket,de én nem leszek ilyen.Stephanie megnyugtatott csupán azzal a rövid beszélgetéssel,amit váltottunk.Annyira önmagam vagyok a közelében.Teljesen más az életem mióta belépett Steph.Több dolog is értelmet nyert,amit azelőttig elhanyagoltam és ő magamért szeret,azért aki vagyok.
*Steph szemszöge**
******
Reggel Harry erősködésére elmentünk Dr.Olivia-hoz.
-Nem tudom Hazz,de nekem rossz előérzetem van.Kavarog a gyomrom.
-Reggeliztél,most pedig siettünk.Ne csodálkozz.Minden rendben lesz.Csak nyugodj meg-puszilta meg a homlokomat.
-Hát rendben.-mosolyogtam.
Mikor bementünk,a doktornő nagyon kedves volt és olyan volt,mint aki mindent tud az állapotomról.Harry mondhatta el és Lorah.Kiderült,hogy egyszerű gyomorrontásom van.Az egész heti menüpontomat fel kellett sorolnom neki.Elegem van a betegségekből.
-Köszönjük..fogtunk kezet Dr.Olivia-val és elindultunk.
-Várj csak drága.-szaladt utánunk.-Akármi történik,vagy ha rosszabbul fogod érezni magad,akkor csak hívj.Ígérd meg-mosolygott lágyan.
-Megígérem.

Egyre gyakoribbak lettek a rosszulléteim és nem használt a gyógyszer,amit Olivia adott.Remek..-fortyogtam magamban.Várjunk csak.Öt hét,az 10-12,vagyis..Nem,az kizárt.De Steph,nem hatnak a gyógyszerek sem.Itt az van,amit gondolok!-motyogta a tudatalattim.
Persze,hát hogyne...Vagy mégis?

Itt az igazság pillanata.Mindenki tudta nélkül vettem egy terhességi tesztet.Elolvastam a használati utasítást és pontosan követtem minden leírt 'szabályt'.Ideges voltam és reszkettem.Az ájulás keringetett.Szeretnék gyereket,persze,de Harry igen?Húsz évesen kész lenne az apaságra?És én az anyaságra?Istenem...kérlek,úgy legyen,ahogy te akarod-könyörögtem magamban.Az a 1O-15 perc hosszúnak tűnt de talán csak a várakozás miatt.Arcomat a kezembe temettem és vártam.Mikor letelt a várva várt idő,én nem tudtam mit tegyek.Féltem.Kezembe vettem a tesztet és becsuktam a szemem.Háromra kinyitom.1-2.
Harry kopogott.
-Egy pillanat-kiáltottam ki reszkető hangon.Megzavarta a pillanatot,ami egy kicsivel több időt adott arra,hogy feldolgozzam,akármi is legyen.Kifújtam a levegőt és könnyeimmel küszködve néztem meg a tesztet,aminek az eredménye.....
Bocsi a rövidke részért,ígérem hosszabbat hozok!!:))

71.Rész.Birthday party and....

Harry szülinapja is elérkezett.Egy bulit szerveztünk neki a srácokkal.Húsz évesen már elég felelősségteljesen kell gondolkoznia és ezt is teszi.El sem hiszem,én tizennyolc leszek,ők pedig húsz és összeházasodunk.Gondoltam volna ezt valaha?Még csak álmomban volt jelen ez a gondolat.Visszatérve a bulira,hát nehéz volt megszervezni,hogy Harry ne észleljen semmit belőle.A kaját,a díszítést titokban rendeltük,csináltuk meg.Azt adtam be neki,hogy valami bogár irtás miatt nem lehet menni a közös házunkba egy ideig.Tudom,hogy nincs ennyire hülye,hogy bevegye,de remélem nem sejti mit akarunk.Már pár nap telt el az igazi születésnapja óta,de egy nap nem elég a megszervezéséhez.Épp Holden-nel játszottam és vártam,hogy Liam és Niall feltették a "Boldog születésnapot Hazz" feliratot,mikor Danielle lépett be az ajtón.
-Sziasztok.Na hogy álltok a munkával?Minden megvan?Liam,az esküvői hellyel kapcsolatban szóltak,hogy már bejegyezték nekünk a helyet és a kaját,a székeket és a virágok színét kell elrendeznünk.-mosolygott Dani.
-Be vagy zsongva Dani-nevetett Louis.
-Nem is.Csak egy kicsit.De ki ne lenne ilyenkor bezsongva?Elvégre egyszer van ilyen alkalom az életben.
-Hát,ahogy én Liam-et ismerem,háromszor is elvesz téged feleségól-nevetett Zayn.-örülj,hogy eltökélt.
-Zayn-vágta oldalba Liam.-De egyébként tényleg így van.Khmm.-köszörülte meg a torkát.
Danielle-nek felcsillant a szeme ezeknek a mondatoknak a hallatára.
-Na mindegy-rázta le a gondolatot a lány.-Hogy vagy drága?-kérdezte tőlem Dani.
-Nem annyira jól-biggyesztettem le a számat.-Mostanában egyre többször van az,hogy rosszul érzem magamat és gyenge is vagyok.Pedig mindig az az energiával túlfűtött lány voltam.Remélem elmúlik ez egy kis idő múlva.
-De ezzel nincs baj,ilyenkor mindenki fáradékonyabb.
-Milyenkor?-kérdeztem vissza.
-Hát az időváltozás miatt.-mondta Danielle.
-Segítenél légyszi'-kiabált ki a konyhából Melodie.
-Megyek-szóltam,Danielle pedig odament Liam-hez.-Itt vagyok.-Bella-t mikor láttuk utoljára?
-Tegnap Steph,tegnap.
-Jaj,igaz..Tényleg.Feledékeny is vagyok.Ne már.Vagy inkább a kérdést nem jól tettem fel.Mikor beszéltünk vele úgy hosszan,mint máskor?-kérdeztem.
-Niall-el mostanában elég jól elvoltak,jobban mint máskor és Bella gondolta,hogy az ők kapcsolatuk is elég erős ahhoz,hogy...hogy összeházasodjanak,de ezzel van egy kis gond.
-És még is mi?
-Az,hogy Niall nem az a házasságkötő típus.
-Ez hogy jön ahhoz,hogy mostanában nem beszél velünk?
-Úgy,hogy két napja összeveszett ezen Niall-el és nem szívesen jön oda,ahol így mindannyian vagyunk.Mert rosszul esik ez neki,hogy mások kapcsolata egy újabb szintre lépett.Az övék pedig.De már kibékültek,úgyhogy mindegy.Bella elfogadta ezt,amióta tegnap Maura-val beszélgetett.
-Na hát,ez érdekes.Pedig mindig olyannak gondoltam Nialler-t,hogy hamar elkötelezi majd magát,de nem.Én is elfogadom a döntését.
-Én is elfogadom.Nem tudom mi baja van ezzel-rántotta meg a vállát Mel.-Egyébként vettem tegnap Waliyha-nak,Donya-nak és Safaa-nak ruhákat.Megnézed?nem tudom,hogy tetszeni fog-e majd nekik.
-Persze-töröltem meg a kezem.

Kényelmes ruhát vettem fel.Jól akartam érezni magam,nem pedig bebábozódni.Sokat kellett tanulnom és ki akartam kapcsolni kicsit az agyam ebből a dologból.Nem is értem mire ennyit tanulni.Sosem fogom megérteni,hogy a menedzsereléshez szükségtelen tantárgyakat hogy fogom majd felhasználni a munkámban.Harry-nek írtam egy üzenetet,hogy már jöhet a házba,mert tiszta minden,szóval a fiúkkal hozzánk jöttek.A szülők,barátok,sztárbarátok is eljöttek a buliba.Rita-val és Grimmy-vel álltam az egyik lámpa alatt,ami le volt kapcsolva és beszélgettünk.Kérdezgettek és biztattak a házassággal kapcsolatban,Grimmy pedig nevettetett.Pedig pont vissza kellett volna fognom magamat,mivel egy meglepetés buliról volt szó.Láttuk a fekete Range-Rovert megállni a ház előtt és még két autót.Megérkeztek a srácok.Eleanor bekapcsolta az égőket,amikor Harry megérkezett.Olyan meglepődést,mint Harry arcán láttam,még sosem tapasztaltam.Tényleg nem tudta.Magamban örültem,hogy sikerült titokban tartanunk.Pedig általában az ilyen nem szokott sikerülni.Odaszaladtam hozzá és átkaroltam a nyakát.Megcsókoltam és egy pezsgőspoharat nyomtam a kezébe.Levette a kabátját és mosolyogva nézett körbe.
-Harry-re!-emeltem fel a poharat és újra megcsókoltam a jövendőbeli férjemet.
-Köszönöm-suttogta,miközben megzavartak minket a Harry mellé álló emberek.Mindegyikük kezet fogott vele,vagy éppen megölelte és boldog 'utol szülinapot' kívánt neki.Anne tette a vállamra a kezét és mikor hátra néztem,mosolygott.
-Tudod,mi soha nem csináltunk neki ilyen party-kat.Mint láthatod,nagyon örül neki-mutatott a szülinaposra.-Boldog.
-Igen-mosolyogtam vissza.
Des és Joe pohárköszöntőt mondtak,ezen kívül még Hazz unokatesója és nagynénje is.Aztán mindenki leült enni.Harry tényleg boldog volt és értetlenül nézett rám.
-Mi az?-kérdeztem.
-Csak nem értem,hogy hogy tudsz nekem ennyiszer örömet okozni.Csodás vagy-puszilta meg a homlokomat.
-Azért ne túlozz-vigyorogtam.
Rengeteg kaja volt az asztalon és Anne erősködött,hogy ennem kell,mert túl vékony vagyok,így hallgattam rá.Beszélgettünk és én csak hirtelen felálltam az asztaltól és szaladtam a fürdőszoba felé,mint aki neki akar rontani a falnak,Harry pedig utánam jött.
Lehajoltam és az egész napi kaja kikívánkozott belőlem.Hazz megfogta a hajam és megvárta,míg vége lesz a rosszullétemnek.Megmostam az arcomat és a mosdónak támaszkodtam.Harry átölelt és megkérdezte,hogy hogy vagyok.Nem voltam jól,igazán nem voltam jól,de nem akartam elrontani a buliját,ezért hazudtam.
-Jól vagyok.
-Nem,nem vagy jól.Menj feküdj le.Menjek veled?
-Nem,Harry,menj a vendégekhez.
-Felküldöm Melodie-t és Bella-t.
-Oké.-válaszoltam.

Az ágyon fekve már már azt éreztem,hogy végem van.Erős hányingerem volt és fejfájásom.Feljött Mel és Bella,hoztak gyógyszert,de még azt sem volt kedvem bevenni.
-Várj csak...Te nem?...Áh,mindegy.Mikor.Hagyjuk.nem komplikálunk-vetette el a gondolatot a barátnőm.
-Egyszerű gyomorrontás Melodie-förmedtem rá...