12.Rész.Bátorságpróba...

                                                      Stephanie szemszöge:
Egy kéz húzott ki a fotósok hadából,Zayn-é volt,szerencsémre.Szaladt velem a bevásárló központ egyik nyugodtabb helyére,közben csak úgy villogtak a vakuk.Megálltunk,és Zayn leültetett egy lócára,tisztára kis óvodás gyereknek éreztem magamat.
-Zayn te mit keresel itt?Egyébként pont jókor jöttél,köszönöm.Ehhez még nem vagyok hozzászokva.
-Csak jöttem,gondoltam megnézem mit vásárol a lány csapat,közben találkozhatok Melodie-val.
-Megértelek,és szívesen,de mondd:Mel-ék merre vannak?
-Eleanor,és Danielle biztos elmentek velük valahová.De tudod,nem biztos,hogy jó ötlet volt ez a kézen vezetés dolog,mert még azt hiszik..
-Tudom,azt fogják hinni,hogy együtt vagyunk.Ez még csak a kisebb gond,de mit mondunk Hazz-nak és Melodie-nak?
-Elmondjuk a történteket,csak úgy simán.Ezt biztos megértik.Egyébként feszültség oldóként nem kérsz egy milkshake-et?.
-Biztos.Kérek,köszönöm,egy epreset ha lehet-mosolyogtam.Zayn egy perc múlva vissza is jött a shakem-mel.
-Mivel még annyira nem ismerlek,ezért mesélnél magadról?-kérdezte Zayn.
-Persze,tudod nem volt valami rózsás a gyermekkorom,és most sem volt az,míg nem találkoztam veletek,legfőképpen Harry-vel.Anyum és apum elváltak öt éves koromban,így képzelheted,most milyen lehet neki egy kamasz lányt nevelni ennyi gyakorlattal.Szereztem barátokat,közülük Bella lett a legjobb barátom,meg persze az unoka testvérem,Chris.Suliban mindig jó tanuló voltam,de az itteni suli kezdéstől félek.Aztán....az anyám meghalt,mielőtt ide jöttem,és ez is az oka,hogy apámhoz kerültem.Neki könnyen megy minden,van egy szép élet társa,és most már lesz egy új 'szeme fénye'.Apám talán még titeket is ismer.Átéltem már egy majdnem megerőszakolást,mint tudod.Mikor idejöttem,elfelejtettem majdnem minden rosszat,csak az anyám emléke fájó még.A Harry karjaiban érzem a biztonságot,és azt,hogy nagyon szeret.Az ő ölelése gyógyír  a bajaimra-közben,mikor ezeket mondtam,potyogott a könnyem,és a Zayn szemei is elhomályosodtak.
-De most mesélj te-mondtam félig nevetve,és félig sírva.Beleszürcsölt a shake-ébe és ezt mondta:-Az én életem sem volt fenékig tejfel.A szüleim ragaszkodtak a vallásunkhoz,és hogy mindig rendesen tartsak be minden szabályt.Bár én az ilyen szertartásokra mindig unottan mentem.Van három húgom,akikkel ritkán találkozom,a túrnék miatt.A suli...hú,arról nehéz beszélnem.Mit kell mondjak,voltak rossz napjaim.Néhány suliból eltanácsoltak,emiatt a rossz fiús viselkedésem miatt a szerelem soha nem került el.Én most Melodie-nál érzem azt,amit te Harry-nél,csak még kisebb mértékben,mivel nem régen ismerjük egymást,de kötődést és szeretetet azt érzek.-nevetett.Majd mesélt még a többi srác életéről is,és még néhány vicces storyt,figyelmeztetett Hazz pucérkodására is-ezen nagyot nevettem-nálam semmi akadálya..Aztán kimenve a WestEnd-ből beültünk az ő autójába,elvitt a 1D házba.A többiek is ott voltak,mármint akik el tudtak szökni a fotósok elől,meg persze a fiúk is.
-Szi-i-asztok-köszöntünk kicsit félénken.
-Ti hogy-hogy ketten?-nézett Harry,és közeledett felénk.
-Az úgy volt,hogy (...)-és elmeséltük a storyt.
-Még hozzá kell ehhez szoknod-mosolygott a barátom,és csókkal tapasztotta be a számat.Leültünk a többiekhez beszélgetni.Sokáig beszélgettünk,ezért hamar elment az idő,már mennünk kellett,bár Bella-t és Melodi-et nehéz volt a fiúk mellől elszakítani.Elköszöntünk egymástól,és Hazz megígérte,hogy elvisz egy érdekes helyre,de csak ha bátor leszek.Mivel Y.O.L.O,ezért próbálok nem félni.Most Niall vitt haza.Az az érzésem,hogy azon a randin nem egyedül leszünk-de majd csak reggel.Beérve a házba Lorah és apa beszélgettek.-Nem jöttök ide beszélgetni?-kérdezték.
-Bocsi,de most nem,Chris-sel és még a lányok szüleivel is beszélnünk kell.
-Hát jó,majd máskor,jó éjszakát.
-Nektek is,szaladtam vissza és öleltem meg őket.Mikor felértünk a szobába,a zuhanyzási rend a szokásos volt.Felváltva beszélgettünk rokonainkkal,és a lányok a szüleikkel.Valahol volt még két laptop a házban,de már lusta voltam megkeresni.Én voltam az utolsó,aki beszélt egyik hozzátartozójával,szóval Chris-sel.Alig volt ideje,mert valami programjuk volt Molly-val.Mire végeztem,addigra a lányok már aludtak

Reggel 8:15.Most nem a telefonom keltett,hanem magamtól keltem.Mikor kinyitottam a szemem,olyan volt,mintha ufo-kat látnék.Megdörzsöltem a szemem,és csodálkozva láttam,hogy a lányok valami sí ruhában állnak az ágyam mellett.
-Mi van?-kérdeztem kikerekedett szemmel.
-Ezeket a fiúk küldték,hogy vegyük fel,a tied az ágyon van:szürke,az egyik kedvenc színed.
-Öhm...ez elég extrém lesz.
-Na igen-mosolygott a két lány.Gyorsan felöltöztem.Meglepődve láttam,hogy a fiúk és a lányok a kapunál várnak.Elköszöntem apuméktól,és lementünk.A mögöttük lévő autónál álltak El,és Dani-ék,mindenki köszöntött minket.
-Na,elég bátor vagy?-kérdezte Hazz.
-Ha velem leszel,bármihez elég bátor vagyok-szorítottam meg kezét barátomnak.Beültünk az autóba,és fél óra kocsikázás után megérkeztünk egy szakadékhoz,amelyen keresztül egy erős híd vezetett.Kerestünk egy helyet,ahová lepakolhatunk,és a bungee jumping után(mint kiderült), megreggelizhetünk.Mire vállalkoztam?Mikor már eléggé elbeszélgettünk,odamentünk a korláthoz.Egy kedves fiú kérdezte,hogy készen állunk-e?Én nagyon féltem,és ezt Harry is látta rajtam.Odafordult hozzám,és ezt mondta:
-Nyugodj meg,nagyon szeretlek,majd megölellek,és hidd el,nagyon érdekes lesz-mondta és megcsókolt.Mikor az a segéd fiú az öveket becsatolta,akkor kiléptünk a korláton kívülre,Hazz szorosan átölelt,és leugrottunk.Ordítottunk,de iszonyatosan jó volt,a gumi kötél le-fel rugózott,míg meg nem álltunk.A híd alatt egy kis hajó volt,felülről lejjebb engedtek,és a többi segítő ember leszedett.A többiek utánunk jöttek.Bella és Melodie rosszabbul voltak,mint én,de ők is élvezték,kivéve a fejfájást...Liam és Danielle a folyóparton sétáltak.
-Megyünk mi is sétálni?-kérdezte Harry.
-Menjünk.Megfogta a kezemet,és kézen fogva sétáltunk a parton.Beszélgetés és sétálás közben többször is megcsókolt.Ahhoz képest,hogy először nem akartam a közelébe sem menni,most eléggé megszerettem.
-Steph,remélem tudod,hogy nagyon szeretlek,és csodálatos érzések kavarognak bennem,mikor veled vagyok.Ezt még senki iránt nem éreztem.
-Harry,minden rendben?
-Igen,vagy is nem...El kell mondanom valamit...