83.Rész.Pursuit of happyness....

Hi drága olvasóim!Nagyon szépen köszönöm a négy feliratkozót!!! :) Ne haragudjatok,hogy csak most hoztam a részt.Am a következő résztől már hosszabb részek lesznek,mert júliusban két hétig táborban leszek szóval nem tudok majd írni és ezt pótolni fogom :) I PROMISE!Remélem tetszenek a részek és megszeretnélek titeket kérni valamire..Tudom volt már a szavazás,de azt szeretném,hogy ide majd komiban írjatok nekem találó blog címeket.Mindegy miről fog szólni és a leg hozzá illőbb címet kiválasztom :) Thank You! XX

*Harry szemszöge*

Stephanie életkedve az utóbbi egy hónapban egyenlő volt a nullával.Nem tudtam mivel vidíthatnám fel.Este mikor elaltatta Darcy-t,beült az ablakba.Éppen esős idő volt,amitől még szomorúbb lett.Máskor semmi más nem érdekelte,csak boldog akart lenni és ritka volt az olyan alkalom,mikor rossz kedve volt.Most pedig...

Emiatt én is rosszul éreztem magamat.Az eső őt felvidítja általában,mert szerinte "Az eső elmossa a rosszkedvet".Talán igaza is volt.Csináltam neki teát és lassan,félve sétáltam oda hozzá.Átkaroltam hátulról,ami kicsit felriasztotta nyugalmából.Átnyújtottam neki és akkor kicsit nyugodtabban ült vissza a helyére.

-Szia-mosolyogtam.

-Szia édes-hajtotta hátra a fejét.

Az ölelésemben megnyugodva kortyolta a teát.

-Miért van az,hogy ha a közelemben vagy,akkor megnyugszom?-kérdezte.

-Ezt én is kérdezhetném tőled.Nem kétséges,hogy minket egymásnak teremtettek.Azért,hogy lelki támaszai legyünk a társunknak.

Egy puszit adtam a homlokára Steph-nek.

-Tudod,arra gondoltam,hogy vissza festem a hajam barnára.Ennyi elég volt.Végleg fel akarok nőni.Emlékszel?Mikor befestettem a hajamat,akkor történt az autó baleset.Te is kétségbeesett voltál és én is.Azt hittem ott elveszítek mindent,és mindenkit.Legfőképp téged.Nem akartam többet veszíteni.Az anyám 'halála' ami csak kamu volt,számomra már annyi is elég volt.A lelkem tönkretette.Az anyám is hozzájárult ehhez.És most a fiunk halála ez számomra már mindennél elszomorítóbb.Mintha a szívemből kitéptek volna egy darabot,vagy többet.Ez a helyzet...nyomasztó.-tette a kezét a szívéhez és megfordult.Valami biztatót akartam neki mondani,de szíven ütött az,amit mondott.Résnyire nyitottam a számat,hogy mondok valamit,de inkább bezártam.A szívemben való hangok erősebbek voltak,mint azok,amiket mondani akartam,ezért csak megcsókoltam és éreztem a sós könnyeit az ajkain.Megöleltem és a fejét a vállamra hajtotta.Tudtam,hogy valahogy fel kell vidítanom.Az eső hangja kezdett erősebb lenni.Felmentünk,hogy megnézzük a kislányunkat,aki békésen aludt.

-Olyan mint te.Te is mindig esőben alszol jól és akkor valamiért jobb kedved lesz.

-Igazad lehet.Mindkettőnktől a legjobb részünket örökölte.A kiságya fölé hajoltunk és csak csodáltuk őt.Nem hittem,hogy létezik ilyen csoda,de igen.A mi csodánk.A kis homlokára adtunk egy apró puszit és kimentünk.Átkaroltam Steph-et és úgy mentünk be a nappaliba.

*Stephanie szemszöge*

-Itt vagytok?-kérdeztem a telefonba kiabálva,mert nem hallottam semmit a sikítástól,ami a koncerten volt.

-Itt,már itt állunk a kapunál.Danielle már vár minket kint.Ó,már látom is.Megyünk,ott majd találkozunk.

-Oké,szeretlek kincsem.

-Én is téged.Üdvözlöm a srácokat.Ja,és Niall-nek mondd meg,hogy sajnálom,hogy a múltkor nem tudtam elkészíteni a kedvenc kajáját,de már megtanultam,szóval remélem ízleni fog.Koncert után viszem.Puszi.

-Ó sziasztok.Gyertek gyorsan.Add ide azt a kis drágaságot-mondta Dani és az én reménységemet kivette a kezemből,Hope-ot.Bementünk és láttuk az óriási tömeget,ami ott várta a srácok színpadra lépését.A tömeg mikor meglátott minket ordítani kezdett és csak azt láttam,hogy mindenki a szájára teszi a kezét és azt kiabálja "Ott van Darc és Steph is".Szerencsére hamar beértünk a nekünk elkülönített szobába és ott már várt ránk Ed Sheraan.

-Szia Ed!-öleltem meg.-Úgy érzem ennek a gyönyörűségnek túl sok keresztanyja és keresztapja lesz.-mosolygott.

-Abban nem kételkedem.

-Harry szemét örökölte és a te orrodat,sőt,a mosolyodat is.-mondta Ed csodálva a kislányomat.

-Tényleg?Szerintem a szája is az apjáé.Ugye drága?Ugye?-kérdeztem és néztem Darcy-ra,aki csak pislogott nagyokat és próbálta felfogni,mi is folyik körülötte.

-Tényleg.Ja és én fogadtam egy babysitter-t.Ők addig el lesznek míg te intézed a dolgodat és én is itt leszek.

-Főnyeremény vagy Edward-pusziltam meg.Aztán a kislányomnak is adtam egy puszit és kimentem a színpad mellé.Már elkezdődött a koncert és azt hittem,hogy jól fogom magamat érezni,de nem.Egész idő alatt rossz érzésem volt.Nem tudtam,hogy az a babysitter megbízható-e,sőt..semmit sem tudtam róla.

-Jól vagy?-kérdezte Eleanor.-Sápadtnak tűnsz.

-Jól...nagyjából.Csak félek.És ha nem megbízható kezekbe adtam a gyermekem?

-De biztosan.Szerinted Ed nem megbízható embert felfogadott volna?Hát nem hiszem,így nyugodj meg-nyugtatott El.

-Jó...-de mégis rossz érzésem volt.Most jött az a rész,amikor feltehettek kérdést a rajongók.

-Liam,milyen érzés házasnak lenni?

-Nagyon jó és semmihez sem fogható,mikor azzal kötöd össze az életed,akit a legjobban szeretsz és neked szánt az ég.Remélem jól fogalmaztam Danielle-nevetett Liam.Dani bólogatott és szélesen mosolygott.

-Niall,mikor szeretnéd már te is elvenni Bella-t?kérdezte az egyik lány.

-Azt én is szeretném tudni-mondta mellettem Bella.

-úúúú-kiáltották a háta mögött a lánynak.Ez az 'úú' annak szólt,hogy nem akarták,hogy még egy tag elkötelezze magát.

-Harry,miért nem vetted el hamarabb Steph-et és szereted?Mert még lenne pár millió lány,akit választhatnál.

Na ez a kérdés szarul esett,de szarul igaz volt.Én sem értettem miért pont engem választott,mikor több millió lány a lábai előtt hever.Harry erre egyszerűen felelt.

-Mert voltak dolgok,amik utamat állták ebben.És azért választottam őt,mert Stephanie a másik felem.Aki nélkül semmi voltam,míg meg nem ismertem.És ezt köszönöm neki.Azt is,hogy egy gyönyörű csöppséget hozott a világra.-mosolygott Harry és egy pillanatra megállt a beszédjében és csak engem nézett.-Remélem most már tudjátok a választ-harapott az ajkába...Ekkor egy nagy csörömpölést hallottunk és a srácok megfordultak,hogy megnézzék mi történik...  

82.Rész.Dear darlin'....

*Először is sziasztok!Másodszor pedig NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM AZ 5 FELIRATKOZÓT!Meg persze a komikat is :333 Kimondhatatlanul jó érzés volt látni az új fejleményeket és azt,hogy értékelitek a munkámat.Kitettem egy szavazást és ebben is szükségem van rátok pls segítsetek.KÖSZÖNÖM A DÍJAT!Ki is tettem :)) komit és feliratkozót és akkor 100-ig viszem a blogot ;).. XXXXX Am lesz még itt egy saját blog idézet,mármint úgy ahogy a Dark-ból szoktatok idézni,innen is lehet.

Ezt hallgasd :")
          *Harry szemszöge* 
Csak fogtam a kezemben a lányomat.Még fel sem fogtam mi történt és még boldog is voltam.Addig a percig...amíg nem törte meg a csönd.Most nem a szokásos kínos csönd vett körül.Éreztem,hogy valami baj van.A második csöppség...nem sírt,nem kiabált az anyja után,vagy nem akarta megismerni a világot.Az orvos megrázta a fejét és csak annyit mondott "sajnálom Harry".Nem tudtam mit tegyek.Stephanie is kifáradtan feküdt,az én egyik szemem sírt,a másik pedig nevetett.Nem értettem miért ilyen az élet,miért szánta ezt nekünk a sors?Az egyik gyerekem a karomban,a másik pedig...meg sem élhette az életét.Ott tört össze a szívem,nem tudtam hová tovább.A szívem és az agyam csak arra tudott gondolni,hogy Isten miért vette el tőlem..a fiamat?!Egy boldog pillanat,egy érzelmekkel,szeretettel teli érzés és ...mindez egy pillanatra szerte foszlott.Térdre ereszkedtem és néztem,ahogy az orvos egy kis kendőbe burkolja a halott gyermekem.Összetörtem.A lányom és Stephanie tartotta bennem az életet,senki más.A vihar még mindig tombolt.Legszívesebben én is tomboltam volna a viharhoz hasonlóan.De nem ment.
*Másnap*
-Jó reggelt!-mosolygott Steph.-Láthatnám őket?Kérlek..
Nem tudtam,hogy mondjam el neki azt,ami történt.Számomra is olyan volt ez mint egy álom.Mintha csak egy gyereket vártunk volna mindannyian kilenc hónapon keresztül.A többiek is Stephanie mellé álltak.Némelyikük nyugtatóan mosolygott,valamelyikük pedig könnyes arccal állt.
-Stephanie-egy puszit adtam a homlokára,aztán pedig megcsókoltam.-Erősnek kell lenned.Kérlek.
-Harry.Miért sírsz?Baj van?
Arca a boldog anyukáról a szomorú anyukára váltott.
-A fiunk..A fiunk.-áh-sóhajtottam egyet és nem bírtam végigmondani.
-Ne,ne!-tette a szájára a kezét Steph-Ugye.ez nem igaz?-és ezen a ponton könnyek kezdték el áztatni az arcát.Megöleltem őt és csak zokogott és zokogott,nem volt megnyugtató az ölelésem,mint általában.Egyáltalán nem volt.Ahogy mi öleltük egymást a srácok is körénk gyűltek és egy kupacban mindenki kimutatta az együttérzését.Most arra volt a legjobban szükség,hogy megnyugodjunk.Nem tudtam azt mutatni,hogy erős vagyok.Pedig kellett volna.
-Csak a lányomat hozzátok ide.Őt hadd lássam.-mondta könnyes szemekkel.
Bella a kezében tartotta őt:a mi kislányunkat és a kis 'csapatunk' háta mögül hozta elő az édesanyja mellkasára helyezve őt.Még mindig mellettük voltam.A srácok kimentek.Gondolták jobb így nekünk.Magunkra hagytak.
-Milyen gyönyörű-mondta Stephanie és a még mindig csak előtörő érzelmeivel próbált megbirkózni.Ahogy belenéztem a lányunk szemébe...az leírhatatlan pillanat volt.Mint mikor a nap előbújik egy viharos éjszaka után,pont mint ma.Ahogy egy pillangó szárnya megcsillan a fényben,olyan gyönyörű volt.Bár még sötét,félősen kinyíló szemekkel,de láttam benne a reményt.Ő megmaradt nekünk.És itt jöttem rá.Folytatnunk kell az életet.Van egy kislányunk,akit fel kell nevelnünk.Boldog lesz.Ígérem.

Hallgasd ezt :)
Bár nem volt könnyű visszazökkennünk a mindennapokba,mégis próbáltunk megbirkózni vele.Igen,volt egy senki szépségéhez nem hasonlítható lányunk.A mi vérünk,akiről még csak álmodtunk nem sokkal ez előtt.Darcy a nagyszülők szeme fénye már egy hónapja és persze a miénk is.És mindig gondolok arra,hogy most milyen lenne,ha itt lenne az öccse.De sajnos neki nem ez volt szánva az életből.
-Harry,min gondolkozol?-ölelt át Steph.
-Mindenen.Azon,hogy milyen most az életünk és milyen lett volna Mrs.Styles.-mosolyogtam.
Igen,Mrs.Styles.Nem volt semmi extra az esküvő.Sokkal jobb volt annál.Ott voltak a barátaink,a családtagok és ennyi elég volt.
Összekulcsoltam ujjainkat és leültem a hintába,amit még én szereltem fel,Stephanie-t pedig magam mellé ültettem.Lorah kihozta Darcy-t és Steph kezébe adta.Ahogyan néztem,arra is rájöttem,hogy akármennyire is fáj néhol az élet,van ami,vagy aki pótolja a rossz pillanatot.És a neve is illett a kislányunkra.Darcy Hope Styles.Ő a remény számunkra és az,ami adja az életünk értelmét,aki miatt érdemes felkelnünk,vagy épp átvirrasztani egy-két éjszakát.Megéri,akármennyire is fáradtak vagyunk.Minden este éneklek Darc-nak és látom a szemében azt a mosolygást,amit Steph szemében láttam mikor először énekeltem neki.Nem kétséges.A két legfontosabb ember mellettem van és ők azok akikre szükségem van.Stephanie a fejét a vállamra hajtotta én pedig megfogtam az állát,magamhoz fordítva őt és megcsókoltam.Nem kértem semmi mást az Istentől csak hogy boldog legyek,a fiam halála után is...boldog legyek.
-Szeretlek-suttogta Steph.-Szeretlek mindenestől...Rád hasonlít.-mondta.
-Igazán?Én pedig úgy gondolom,hogy rád.-mosolyogtam.
-Csak nézd meg azt a kis mosolyt,vagy a szeme színét.Smaragd zöld.Mint a tied.Ha viszont a természetedet is örökli,az viszont még jobb lesz.
Elmosolyodtam és újabb csókot nyomtam a szájára.Lehet valakinek ennyire fontos valaki?Vagy éppen valakik?Az életemet is odaadnám értük és most az a legfontosabb,hogy vannak nekem.
-Stephanie,Stephanie,én akkor nagybácsi vagyok ugye?-mondta Izgatottan Nathan.Steph rám nézett és bólintott,hogy én válaszoljak.
-Igen Nath,az vagy.
-Tudtam,tudtam.Apu mondta is.De én nem hittem el.-tette csípőre a kezét.
-Hát pedig elhiheted.Gyere csak,súgok neked valamit.-"Majd te fogsz rá vigyázni ha majd mi nem leszünk.Legyen neked is épp annyira kincsed a mi lányunk,mint nekünk.Itt,a kis szívedben-"
-Úgy lesz Harry.-ölelt meg.
-Hadd adjak neked egy puszit-mondta Steph és az öccsét elárasztotta puszival.-Most pedig bemegyünk.Álmos Darcy.Ugye?-mosolygott a kislányunkra és magához ölelte.
-Megyek veletek.-mondtam és átvettem tőle a picit,aztán pedig bevittem a gyerekszobába.Mikor még az üres szoba előtt találtam Steph-et,akkor nem gondoltam,hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat,de bizony eljön.
Túl sokat gondolkozok mostanában.De remélem ezzel nincs nagy baj,mert így rájöhetek arra,hogy "Mit vesztettem és mit kaptam,mit nyertem és mit hagytam."

81.Rész.Kérlek,maradj velem...

*Hi!Remélem okozok egy kis meglepetést,de ne haragudjatok azért,ami most történni fog.Köszönöm a komikat az ezelőtti részhez,nagyon aranyos volt tőletek :) Kérek még két feliratkozót,elegendő komit és jön a következő rész.XX :)) *
Melodie kisírt szemekkel állt előttem.
-Terhes vagyok!-hullott a nyakamba és még az ölelésében is éreztem,hogy mosolyog.Ez a nap is eljött,hát ez is.Mikor meg kell tanulnunk,hogyan legyünk felelősségteljes szülőkké,amire még pár tizenéves(a fiúk esetében már huszonévesről beszélek) nem teljesen felkészült.
-El kell mondanod-mondtam.-Mindenkinek..
-Még nem-rázta a fejét a barátnőm.
Értetlenül néztem rá..
-Melodie?Hallottad,amit mondtam?Erre Zayn-nek is lelkileg fel kell készülnie,szóval mire odaértek,hogy jön a baba,Zayn ugyan olyan kisírt szemekkel fogja várni a csöppséget a boldogságtól,mint te.-simítottam végig az arcán bátorításképp.
-Ha te mondod...elvégre jobban tudod,mint én-mosolygott és az arcát törölgette.
-De mostantól figyelned kell arra mit eszel és ne emelj semmi nehezet!-figyelmeztettem.
-Jó,ezt megfogadom.-nézett a hasára és elmosolyodott.
**
-Srácok...lenne itt egy kis hír,amit megosztana veletek Melodie..
Eleanor már tudta miről van szó,így készségesen mosolygott.Ez a tipikus levakarhatatlan El vigyor.
-Én...én..gyereket várok.-jelentette ki és lassan kifújta a levegőt.
-Mi?Mi?Jól hallottam?-vigyorgott Zayn is.
-Tesó..hát gratulálok-mondta Niall és kezet fogott vele,aztán erősen megölelte.Olyan tipikus fiú öleléssel,aztán mikor Zayn kiszabadult mindenki öleléséből,akkor odaszaladt Melodie-hoz,megpördült vele és egy erőteljes csókot nyomott a szájára.
-Már így nem is fázom annyira,ha ölelsz-monda Mel.
-Be kellene mennünk.Vihart mondtak és reggelre biztosan ide ér.-mondta Louis.
-Segítek bemenni,ha már végre a te hangodat is halljuk drága Loui-szólt Liam.-Fogd meg a kezem.
A lába miatt Louis még nem nagyon bírt járni,de nem is kellett erőltetni.
-Nem is vagyok csöndes...igen is mindig miattam nevettek-mondta.
Erre mindenki nevetésben tört ki.
-Gyere kis sérültem-mondta El.
Harry átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra.
-Úgy érzem nem csak mi érezhetjük magunkat szerencsésnek ezen a napon-mondta Hazz.
-Mi..úgy gondoltuk megünnepelnénk ezt.Van kedvetek jönni?
Egymásra néztünk Harry-vel sé a válasz egyértelmű volt.-Ne haragudjatok.Később meg ünnepeljük,de most már nagyon fáradtak vagyunk és Louis sem tud menni ilyen állapotban,szóval vele kell lennünk.
-Jó,megértjük-mondták és mosolyogtak.
-Csak semmi szeszes ital!-mondtam fenyegetően és nevettem.
-Megfogadom és vigyázni fogok...ránk-ölelt át Melodie.
-Aztán holnapig vissza se gyertek.Bulizzatok jól-mondta Hazz.

Hárman maradtunk a házban,de Louis elaludt a tv előtt,mi pedig haza telefonáltunk.
-Igen anya,jól vagyunk.Biztosan jól vagyunk.-Igen tudjuk mikorra van kiírva Steph.-Nem,már három nappal ezelőtt volt.-Holnap elviszem a kórházba.-Igazatok van,nem hagyhatjuk utolsó percig.-Vigyázok rá David,megígérem.
Miután már csak Lorah maradt akivel beszélhetnénk,megszakadt a vonal és a kinti villany is pislogni kezdett.

-Az a vihar nem hiszem,hogy reggelre ér ide-idegeskedtem.-És az itteni viharok legendásak.-megszorítottam Harry kezét.Ő is úgy nézett kifelé,mint aki félt.A pálmafák ide-oda dülöngéltek és a tenger sem volt a legcsöndesebb.A hasam is fájni kezdett és reméltem,hogy csak az idegességtől volt.Bevettem az előírt tablettát és a konyhapultnál álltam,mikor elaludt a villany.
-Próbáltam a sötétben keresgélni egy lámpát vagy legalább is gyertyát.De semmi sem volta,ami egy kis fényt adhatott volna.Ha kihúzom a függönyt,akkor láthatom a borzasztó nagy vihart és egyáltalán.
Hallgasd ezt:)
-Harry-kiáltottam és egy szúrást éreztem a hasamban.Lassan beszívtam a levegőt,aztán kifújtam.Nyugodt vagy Stephanie,nyugodt vagy.-mondogattam magamban és még egyszer megpróbálkoztam azzal,hogy hívom Harry-t..de nem ment.Lecsúsztam a  hideg csempére és kezdtem minél rosszabbul érezni magam.
-Steph,Stephanie-kiáltott Harry.-Itt vagy?
-Itt vagyok-mutattam a sötétben,de inkább a hangom által talált oda hozzám.
-Drága Steph-em,jól vagy?Ne haragudj,hogy itt hagytalak,csak ki akartam kapcsolni mindent,mielőtt még a vihar tette volna meg,de meg is tette előttem.
-Nem vagyok jól,Harry.
Éreztem magam alatt a vizet.Azt hittem ilyen állapotban csak képzelődöm,de nem.Elfolyt a magzatvíz.
-Nyugodj meg,kincsem.
Felkapott az ölébe és bevitt a nappaliba.Úgy éreztem magam,mintha nem is egy kanapén feküdnék.Keménynek éreztem mindent körülöttem.Szúrt a hátam,a hasam nagyon fájt és verítékeztem.
-Hívok orvost,valahogy megoldom.Megígérem.Itt leszek neked.
         *Harry szemszöge*
Mikor megláttam Steph-et a konyhában már éreztem,hogy nincs rendben valami.Dorgáltam magam,mert őt magára hagytam.Letettem a kanapéra és megpróbáltam segítséget hívni.Felvettem a telefont,de síri csend volt.
-A francba!-kiáltottam.Megfeledkeztem róla,hogy a vihar már mindenben megelőzött engem és valóban..milyen idő volt.Aki nem itt él,vagyis mi...azt hinnék ítélet idő van...de én azokhoz tartoztam,akik ezt hitték.Én is féltem...féltem, attól hogy fogom megoldani,hogy rendben menjen minden.Louis nem tud segíteni.Kihez forduljak?Nem tudtam mit tegyek.A gyomorideg az már lyukat fúrt belém.Hogyan kezelhetném a helyzetet?Eszembe jutott,hogy a szomszédban lakik egy kezdő orvos.
-Stephanie kérlek ne félj.Egy kis időre magadra kell,hogy hagyjalak.Csak míg orvosért megyek.Ne aggódj-megcsókoltam.
-Ne hagy itt kérlek...-csillogott a szeme a könnytől és láttam,kezd fáradni.Nem tehettem mást.Fel vettem a kabátomat és az eső sem állíthatott meg.Az orvost az ágyából keltettem fel.Nem érdekelt kit bántok meg ezzel,kit nem,de szükségem volt rá.
-Ne haragudj Harry,de nem segíthetek.
Szemeim elkerekedtek.
-Munkaidőn kívül vagyok.
-Nem érdekel min van kívül és min van belül.Viszont a születendő gyermekeim és az anyjuk fájdalmak közt fekszik egy kanapén.Most rögtön jöjjön át.Itt már nem egy élet forog kockán.Kap annyi pénzt,amennyit csak akar,de jöjjön át velem,most!
Az orvos végre hallgatott rám és megértette a helyzetemet,vagy ha nem,az sem érdekelt ebben a pillanatban,csak jött..jött valaki,aki megmentheti a számomra legfontosabb embereket a földön.
-Ne aggódjon Mrs.Styles.Lélegezzen mélyeket.Még épp időben érkeztem.
-Mrs.Styles,hallottad?-mondta erőtlenül Stephanie és megszorította a kezem.A könnyem az ő kezére pottyant majd lassan lefolyt a sima bőrén.
-Egyenletesen szívja be a levegőt és fújja ki.Erősnek kell lennie,minden levegővételnél erősen nyomja!
-Rendben-hangzott a csöndes válasz.
-Fogd a kezem Harry.Félek-mondta Steph és ezután egy ordítás következett,már amennyire tudott.
-Még egyszer!-mondta az orvos.
Steph-től már nem érkezett válasz,csak tette amit mondtak.
-Harry hozz vizet.Hideget és meleget két nagy edényben és kendőket.
Az,amit láttam Stephanie szemében,az a fájdalom...örökre bevésődik a fejembe.Azok a csillogó szemek,amik nem csak a könnyektől váltak ilyenné,hanem attól,mert ő különleges és a csillogás a szemében az is különleges.Csak bele kellett néznem és egyből remény töltött el.Férfinek kellett lennem,az egyre csak potyogó könnyeim ellenére is.Vittem,amit az orvos mondott.
-Már látom a fejét.Még egyszer tegye,amit mondtam.
Visszamentem Steph mellé és megfogtam a kezét egy apró puszit adva rá.
-Kint van!Ő az első.Gyere ide Harry,fogd meg.
Mikor meghallottam a gyermek sírást és azt hittem össze esek.Soha nem éreztem még magam ennyire gyengének és nem tudtam,hogy a boldogságtól van-e,vagy épp ellenkezőleg.Miután a második baba is világra jött...tőle már nem hallottam sírást.Nem volt az a kiáltozó hang,amit ez előtt pár perccel hallottam...

80.Rész.Have a problem?

A kiáltásra mindenki odaszaladt.Én is mentem,amilyen gyorsan csak tudtam az állapotomhoz képest.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Nem vészes.
-Tényleg nem?-próbálta megérinteni Eleanor a Louis lábát,de elhúzta.
-Hozzatok ködszert-mondta Niall.
-Máris-futott Harry.
-Louis nem kicsit vérzik a lábad-mondta Liam.
-Csak megvágta egy kagyló...gondolom,vagy valami olyasmi.
-Ezt látnia kell egy orvosnak.Ez nagyon mély seb-mondtam.
-Add ide-nyúltam a ködszerért.-Majd én bekötöm.Csak nyugodtan kiálts,ha csíp a fertőtlenítő,jó?
-Oda sem merek nézni-szólt Zayn.
-Még is én irtózok a vértől,nem te-mondta Melodie és szédülni kezdett,mikor Zayn elkapta.Gyorsan a hintaágyra fektette közben én a Louis sebét próbáltam bekötözni így nem láttam mi történik a továbbiakban.Dani és Bella mentek utánuk.
-Áucs-kiáltott Louis.
-Sajnálom,na de nem tudom máshogy...-szorosan bekötöztem a sebet és Harry pedig felsegítette Louis-t.
-Soha nem tudsz magadra vigyázni-karolta át Eleanor.
-Vigyük el egy orvoshoz.-javasoltam.
-Majd én vezetek-mondta Niall.
-Rendben,később utánatok megyünk-szólt Harry.
Aztán Melodie  állapota felől érdeklődtünk.Danielle csinált neki zöld teát és már nyugodtan ült a kanapén bent a hűvösben.
-Ennyire irtózol a vértől?-kérdezte Bella.
-Már tegnap is hányt-mondta aggódóan Zayn.
-Szóval...nem csak a vértől vagy rosszul.Nekem gyanús-néztünk össze Harry-vel.-Velem is így kezdődött.
-Ne már,semmi bajom-legyintett Melodie.
-Azt magyarázd annak,aki nem terhes.Hahó,nézz már rám.Tudom,mit beszélek-forgattam a szemem.
-Kicsi én?-kérdezte Zayn és idegesen nyelt egyet.
-Fejezzük be.Semmi bajom.Tényleg-ölelte át Melodie Zayn-t.
-Na jó,akkor viszont menjünk a kórházba.
-De ne mindenki,valakinek itt kell maradnia.-mondtam.-Szóval mi majd elmegyünk.

A kórházba érve nehéz volt megtalálni Louis-t.Végül egy nővér segített.Az utóbbi pár évben egyre többet látogatjuk a kórházakat.És fogjuk is úgy érzem.Felhívtuk Loui szüleit és elmondtuk,hogy ne aggódjanak,nincs komolyabb baja,viszont össze kellett varrni a sebet.Tudtam,hogy túl mély ahhoz,hogy egy kagyló legyen az,ami megvágta.
-Hogy érzed magad?Tudjátok már mibe lépett bele?-kérdezte Harry.
-Kössz tesó,már jobban.Valami mérgező hal.Benne maradt a pikkelye és így jobban érezhető volt a fájdalom,de most már minden rendben.Szerencsére nem kell itt maradnom.Azért az állapotomat figyelni kell még legalább három napi,hogy tudjuk a méreg mennyire szívódott fel.
-Eleanor,ide tudnál jönni egy percre?-kérdeztem.-Hadd beszélgessenek a srácok.
-Persze.
-Tudod,nekem elég gyanús Melodie állapota.-Úh- rugdosós kedvükben vannak a kicsik-tettem a hasamra a kezem.-Visszatérve a témára....Szerintem ő terhes.*El szeme felcsillant*.-De ezt kérlek még ne említsük,mert hiába mondtam neki,nem hitte el.Segítesz nekem este rávenni,hogy csináljon meg egy tesztet?Remélem már kettőnknek fog hinni.
-Igazad van.Reméljük hallgat ránk.

A szobánkból éppen le lehetett látni a tengerre.A srácok kint ültek,a sérült persze felpakolt lábakkal,én lezuhanyoztam,így mi bent maradtunk.Mikor beléptem a hálószobába Harry elmosolyodott.
-Mi az?-kérdeztem a hajamat dörzsölve.
-Gyönyörű vagy.
-Csak ennyi?-szivattam.
-Nem,nem ennyi-húzott magához az ágyon és megcsókolt.
Kivettem a hajszárítót a fiókból és Harry kivette a kezemből.
-Majd én megszárítom.-a hátam mögé ült és a hajamat hátra tette.Aranyos gesztus volt ez tőle.Aztán a fésűt is elkérte és megfésülte a hajamat.Valahogy az ő kezében még a fésű is selyem fogásúnak tűnt.Aztán pedig egy lágy puszit nyomott a nyakamra.Kimentünk a többiekhez és leültünk a nyugágyakra.Tiszta volt az ég és a csillagokat még tisztábban lehetett látni.Számolgatom a heteket,napokat,hogy mennyi van hátra a picik érkezéséig és egyre izgatottabb vagyok.
-Hm?Mondtál valamit?-kérdezte Harry.
-Semmi,csak úgy látszik hangosan gondolkozok.
-Én meghallom a gondolataidat is-nevetett csendesen és megfogta a kezem.-Te is számolod a napokat?-kérdezte.
-Pont ezen járt az eszem.-mosolyogtam.-Talán tényleg hallod mire gondolok.-nevettem és egy puszit adtam a homlokára.-Megyek megnézem Mel-t,oké?
-Menj csak.
-Hey,hogy vagy?-kérdeztem és a homokban kicsit megcsúszott a lábam,de Liam megtartott.
-El ne ess Mrs.Styles-nevetett.
-Sajnos téged nem tudlak ilyennel cukkolni.De azért köszi,hogy megmentettél-vigyorogtam.-Ja és az majd igaz lesz,a Styles név már hozzám is fog tartozni-kacsintottam.
-Tudom-nyújtotta rám a nyelvét.
-Melodie,visszatérve rád,gyere velem.
-Már beszéltem Eleanor-ral-nézett a távolba.
-És?Benne vagy?Csinálunk egy tesztet.Jó?-mosolyogtam.
-Rendben.

Kopogtattam a fürdőszoba ajtaján,mert már nem bírtam rá várni.Csak pár perc az eredményig.ő pedig már úgy tűnik,mintha egy órája bent ülne.Kinyitotta az ajtót,de nem tudom,hogy miért sírt.Érzelemtől mentes volt az arca,kivéve a könnyeket,amik az arcán folytak lefelé.
-Na?-kérdeztem,de az arca továbbra sem árult el semmit....
*Hey guys!Kérlek komizzatok és iratkozzatok fel :))) Kevés komi jött az ez előtti részhez,igaz..csak gyorsan le akartam tudni és nem figyeltem nagyon a részletekre,de ezt már átgondoltam.Kérlek,már majdnem befejeztem a blogot,de adok még esélyt..csak komizzatok pls :))) XX

79.Rész.Szülői szigor...

*Hell' drága olvasóim!:).Nem kaptam elég komit de viszont feliratkozót is csak egyet :/.Kérlek iratkozzatok fel és komizzazok,mert a vége felé járunk.Remélem tetszeni fog ez a rész is és nem okozok csalódást :)I hope you'll enjoyed!:)
-Mi történt Harry?
-Csak gyere.-karolt át gyengéden.
-Hazz.Megijesztesz.
-Kincsem,majd meglátod,ha a közös házba érünk.-nyugtatott mosolyával és megcsókolt.
-Hát jó.
Az autóban ülve nem azt mutattam,amit valójában éreztem.Kíváncsi voltam és megijedtem.Persze most nem kellene idegeskednem...

Ujjainkat összekulcsolva idegfeszítő lassúsággal mentünk a közös ház felé.Hallottam egy lassú dallamot és később,mikor az ajtó kinyílott,megpillantottuk Liam-et és Danielle-t.
-Ne már Styles-böktem a vállába.-És én ezért idegeskedtem..nem?
-Hát...de azért egyre erősebb leszel-nevetett,na gyere.-fogta meg a kezemet.
-Na nem mondod?-nevettem.-De máskor azért ne használd ki azt,hogy védtelen vagyok.-mutattam az ujjammal a mellkasára fenyegetésképp,aztán elnevettem magam.
-Sziasztok.Csakhogy ide értetek-mondta Liam.
-Úgy gondolták szükségetek van rájuk-mondta Niall.
-És azért jöttetek haza?-kérdezte Harry.
-Nemcsak ezért.Már nagyon hiányoztatok-ölelt meg minket Dani,már amennyire tudott.
-De a nászútatok...Miattunk..-mondtam.
-Nem,nemcsak miattatok.Mindegyikőtök hiányzott már.
-Azért az érdekes,hogy még másfél órával ezelőtt beszélgettünk veletek,most pedig..most pedig itt vagytok.
-Hát mit is mondjak.Jól jött,hogy Harry elvitt sétálni,mert akkor meglepetésként érhetett,hogy itthon vagyunk.
-Hát nem mondom,hogy olyan kis meglepetés volt ugye Harry?
-Na,ne legyél már ilyen.Én igenis mindentől védelek,csak meg akartalak tréfálni,nem tudtam,hogy ennyire ideges leszel.Ne haragudj-nézett rám smaragd zöld szemeivel és magához vont.
-Dúl a szerelem.Ez nem változott-nevetett Liam.
-Zayn,Melodie..olyan csöndesek vagytok.-mondta Eleanor.
-Semmi..
-Menjünk a szokásos helyre-mosolygott Louis.
Leültünk a nagy asztalhoz,mint a kerek asztal lovagjai és beszélgettünk.Hiányzott már ez,hogy mindannyian így tudjunk beszélgetni.
-Na szóval...az van,hogy mi is el akartunk menni nyaralni,de Melodie-t a szülei nem engedik..
-De nyáron tizennyolc leszel-mondta Bella.
-Szülők.Tudtunk ellene tenni valaha is valamit?-kérdezte Mel.-Hát nem.
-És mégis milyen messzire akartatok menni?-kérdezte Liam.
-Dubai-ba.-válaszolta Zayn.
-Hányszor voltam már a tánccsapatommal,és Liam-el is..Mi lenne,ha mi mindannyian mennénk?-nézett ravaszan Danielle.
-Ismerem ezt a nézést.Tudjuk,hogy nem lesz jó vége..-szólt Louis.
-De már elég idős vagy ahhoz,hogy oda menj,ahová akarsz.-vontam meg a vállamat.
-Anyám válasza."Mit számít az az egy nap?Egyik nap még tizenhét vagy,másik nap pedig már tizennyolc.Mindig is a kislányunk maradsz.".Hát ennyit erről.Anyámék franciák.Jean Dark fanok.Helló?Szerintem őrültek...
-Baba,hallod?De ez jó ötletnek hangzik.Ha mindenki megy,akkor te már ki nem maradhatsz.
-De Liam-ék most jöttek a nászútról és most vissza?Nem szeretnétek kipihenni?
-A pihenést?-nevetett Danielle.-Még szép,hogy nem.Mindenki egyért,egy mindenkiért.
-Jó csapat vagyunk mi ehhez-mosolygott Niall.

Nagy nehezen sikerült meggyőznünk a 'Jean Dark fanokat' arról,hogy elengedjék a pici lányukat,aki már nem is annyira pici.Ha csak magamra gondolok...akkor én már anya leszek,őt pedig még mindig a szülei irányítják.Letettem az utolsó vizsgámat is és befejeztem az iskolát.Végre már kifújhatom a levegőt.Nincs több tanulás,már lesz időm mindenre.A suli fényképen nem vagyok rajta,de a tablón igen.Most itt ülök és szürcsölgetem a koktélomat a világ legjobb barátai és jövendőbelije mellett.A fotósok sehol sem hagynak békén.Itt aztán elég sok pénzt kapnak egy ilyen képért,hogy láthatják a már csöppet sem kicsi pocakomat.Elolvastam egy cikket,amiben ez állt:
"Nocsak,nocsak.Először csak egy egyszerű randizgatás volt.Aztán nem sokkal ezelőtt már gyűrű csillogott az álompár ujján,most pedig baba.A baba nemét még nem tudni,de ne aggódjanak.Biztos forrásaink kiderítik majd és arról önök lesznek értesítve elsőként.Szép pár,de mikor kerül sor az esküvőre?Vagy nem is tervezik?A gyűrű csak egy jegyzékként szolgál?A házasságok 60%-a válással végződik.Reméljük az övéknek nem ez a sorsuk lesz."
-Hát..ez..
-Nyugodj meg,ennél lehetne rosszabb is.Nézzük csak meg azt a cikket,az rólunk szól-mutatott Danielle az egyik weblapra,ami a Sun Magazin weblapja volt.
"Az újdonsült házaspár Bali szigetén töltötte nászútját.(Képek mellékletben).A látszat azt mutatta,hogy boldogok annak ellenére,hogy mennyiszer az a hír járta,hogy szakítottak.De valami kapocs mindig visszavonzotta őket egymáshoz.Viszont a 'Styles család' jóval előttük jár baba ügyben.Kívánunk sok boldogságot Danielle-nek és Liam-nek! "
-Sajnálom,hogy mindenhol a mi nevünket hozzák fel-néztem szomorúan Dani-re.
-Semmi gond.Én már lassan hozzászokok,hogy az én nevem és az idézőjeles 1D barátnők is a címlapra kerülnek..
-ÁÁuucs-kiáltott Louis.
-Mi az?-a kiáltásra mindenki felkapta a fejét.-Mi történt szaladtak oda a srácok..