.jpg)
Az emberek általában nem értékelik a pillanatokat.Ki tudja meddig tart az életünk?Mindenre emlékeznünk kell.Darcy másfél évesen már nagyon okos gyerek és az én büszkeségem.Míg Steph vacsorát főz,vagy éppen takarít,ha itthon vagyok szeretek vigyázni a kislányunkra.Bármilyen hihetetlen is,hogy itt van mellettem,ő tényleg itt van.
-Apa,apa-ütögette az arcomat,észrevette,hogy nem figyelek rá,hanem a gondolataimmal vagyok elfoglalva.
-Ne haragudj tündér-mondtam neki és felemeltem a magasba,amit nagyon szeret.
-Nézd,apa..Susu jöpüj-mutatta a babát és nevetett.
-Annyira szeretlek csöppség-mondtam.
-Én is.Baba is.-simogatott meg a baba kezével.Ott azt hittem kicsordul a könnyem.Nem hittem,hogy ennyire szép az apaság,míg meg nem érkezett Darc.
-Megyünk valahová sétálni?-jött ki a konyhából Stephanie.-Van kedved hozzá Darcy?Hozhatod Susu babát is.Megcsókoltam Stephanie-t mire a kislányunk nevetni kezdett és eltakarta a szemét,mire mi is nevetni kezdtünk.
-Menjünk-vette el a kezét a szemétől.
-Rendben.És tudod hová megyünk?Gemma néniékhez.Igen,megyünk meglátogatni őket,mert Adam apukája beteg-közben felnézett rám Stephanie szomorúan.Visszatette Darcy-t a szőnyegre játszani.
-Mi lesz akkor Harry?-kérdeztem.
-Nem tudom.Gemmának támogatásra van szüksége.Tőlünk,a családjától.Szerintem anyuékat is ott találjuk majd.
-Oké.Mondta Steph-mire átöleltem és adtam a homlokára egy puszit.Kimentem a ház elé,de nagy tömeg várt rám.Próbáltam elmagyarázni,hogy ne haragudjanak,most nincs időm,de azokat a csalódott arcokat nem bírtam nézni.
-Ne aggódj,mi megyünk.Majd utánunk jössz-mondta Stephanie és a tömeg között valahogyan át tudott menni.Aranyosak voltak,mert helyet adtak neki.Pár évvel ezelőtt nem lett volna ez így.
*Stephanie szemszöge*
Mikor megérkeztünk,Gemma nagyon sírt.Úgy ölelt ahogy csak tudott.
-Nem tudnak rajta segíteni.-zokogott.
-Sssh,nyugtattam.Minden rendben lesz.
-Semmi nem lesz rendben.Én is vele együtt fogok meghalni.Semmi vagyok nélküle Stephanie-ölelt szorosabban.Kijött Anne is megállt oldalt és a kezét szájára téve potyogtak a könnyei.Kivette a kocsiból Darcy-t és magához ölelte,mert ő is sírni kezdett.Letöröltem a könnyeimet és odamentem a kislányomhoz.
-Semmi baj Darc,anya sem sír.Látod?Nem sírok.-mondtam.Anne megsimogatta a kezemet.
-Legyél mellette-mondta.-bólintottam.
A boldogság egy perc alatt elszáll és senki sem tudja,hogy hová tűnt.Gemma szíve megszakad ha meghal Dan.Nem ezt érdemlik.
***
Dan azt akarta,hogy elhamvasszák.Legyőzte a rák azt a férfit,akit én pár hónappal ezelőtt még boldognak láttam.Aztán már remény sem volt.Harry átölelt engem és Gemmát is.Joe intézkedett a továbbiakban.Mikor vége lett a temetésnek,Gem állt egyedül középen és nézett maga elé.
-Gyere kislányom-ment oda hozzá Des.-Gemma megrázta a fejét.
-Jönnöd kell.-szólt Anne.Megfordult Gem és ment a szülei után.
-Adam?-kérdezte.-Már csak ő maradt nekem.
-Jó helyen van.-mondta Harry és a lába mögül kikukucskált Adam.
-Drága kisfiam!
-Anya-szólt a fia és megölelte őt.Én ezt oldalról néztem és nem bírtam tovább.A könnyek úgy áztatták az arcomat ahogy már régen nem.
*1 hónappal később*
-Melodie vigyázz,megfogja enni a játékot!-szóltam rá.
-Nem tehetek róla,jön a foga-válaszolt.-vette ki a gyerek szájából a játékot,mire elvett egy plüssöt és odaütött Darcy-nak és elkezdett sírni.
-Na elég volt gyerekek-ültettem őket el egymástól.
-Szerintem is.Szerinted jóban lesznek valaha?-nevetett Mel.
-Nagyon reméljük.
-Nem hiányoznak nektek a srácok?-kérdezte Bella.
-Dehogynem-szólt Eleanor.
-Mindig így lesz ez?-kérdezte Danielle.-Mert már nem bírom sokáig.Egyébként is a terhesség már eléggé előrehaladott nálam,úgyhogy csak mondjon valamit Liam és leharapom a fejét.-mondta Dani.
-Látszik,hogy előrehaladott-nevetett Bella.
-Vicces vagy-szólt vissza Danielle.
Annyira szerettem ezeket a közös beszélgetéseket és örültem,hogy gyerekek mellett is megmaradt az a közeg és az a hülyéskedés mint régebben.
-Egyél édességet.Boldogsághormon,tudod-mondtam.
-Nem ehetek annyit.Még a lányomat is meg kell tanítanom táncolni és arra kövéren már nem nagyon leszek képes-nevetett Dani.
-Kövéren vagy soványan,te így is megtanítod majd.Egyébként nem hiszem,hogy fogsz hízni.A csontodra esetleg-válaszoltam vissza.
-Jó,jó álljunk csak meg?Ki itt kövér?Úgy gondolom senki.Téma lezárva-szólt Eleanor.
-Bírom mikor ilyen mondatai vannak-böktem meg Melodie-t és letettem közben Darcy-t vissza a szőnyegre.
Míg mi beszélgettünk,valahogy nem figyeltem oda és már csak annyit vettem észre,hogy Darc köhög....
*Sorry mindenkitől,hogy ilyen későn hoztam és ennyi idő után a részt.Nem volt időm és gondoltam a blog évfordulójára írok részt,annyira legalább szakítok időt.Lesz még tovább is a történet,csak iratkozzatok fel és komizzatok! :))
