86.Rész.Games...

*Zene*
Harry-t átkarolva már kicsit biztonságban éreztem magamat,de még mindig bennem volt az,hogy én vagyok a hibás.Ha többet törődök vele,vagy ha többször kérdezem az állapota felől talán még tudtunk volna rajta segíteni...Hogyan gondoskodjak a gyerekemről,ha egy barátomról sem tudok.Egyetlen egy tudat nyugtat:az,hogy elfogadta,hogy nekem van egy családom és nem szomorúan halt meg.Leültünk a földre és én csak néztem Harry szemébe,ő pedig letörölte a könnyeimet.De hiába,még mindig csak folytak lefelé az arcomon.Hazz felvette az ölébe Darcy-t és ahogy néztem őket,rájöttem,hogy boldognak kell lennem,hiszen van miért..van kiért.Zack meghalt,de jó emlékeket vitt magával és nekem is ezt kell tennem.Azt kérte ne sírjak,hát nem teszem.Letöröltem a könnyeimet és szorosan megöleltem Harry-t és a kislányomat.
**
Megkerestük Zack sírját és vittünk rá koszorút is.Általában este mentünk,vagy csak magam mentem,már amikor Harry engedett.Nagyon félt...a lelkiállapotom miatt is,hogy valami történik velem.Mikor visszanézek esténként a ködben mintha látnék egy sötét alakot a sírja mellett.Talán egy angyal,vagy ő maga.Összekulcsoltam Harry kezét az enyémmel és a temetőből már nyugodtabb lelkiismerettel sétáltam ki.Hazafelé szóltam a férjemnek:
-Harry,nem sétálunk a parkban?
-Miért is ne?Régen voltunk már ott kettesben-mosolygott.-A Hyde park legalább majd kicsit kikapcsol téged és végre újra mosolyogni láthatlak.
Hazz átölelt és úgy sétáltunk.Megálltunk annál a szokásos vattacukros bácsi mellett,akitől mindig vettük a rózsaszín pamacsot és egy óriásit kaptunk ingyen tőle.Bekentem vele Harry-t,ő pedig vissza és már nagyon ragacsosak voltunk.Nevetni kezdtem,mire Styles kicsit elszomorodott.
-Mi az?-kérdeztem.
-Zavar a múltkori veszekedésünk.Az,amikor haragudtál rám,mert el kellett sietnem reggel.
-Ó..-mondtam..
-Várj csak..van itt valami-nézett az arcomra és közelebb jött.Lenyalta az arcomról a vattacukor maradványt és nevetve lehajtotta a fejét.
-Most mit nevetsz?-ütöttem a vállába.
-Áucs,kezded visszanyerni az erődet-mondta továbbra  is nevetve.

-Menjünk el anyudék,úgy is régen voltunk már,csak menjünk el Darc-ért apumékhoz.
-És ha megbeszélnénk azt,hogy legyen náluk reggelig és anyumékkal megbeszélek egy közös reggelit,ahová már Darcy-t is visszük,oké?
-Nem tudom Harry.Nem rakhatjuk le a nagyszülők nyakára mintha egy kolonc volna.Ő egy ajándék-fogtam meg a dzsekije szélét.
-Csak reggelig..Naa..
-Oké,nem bánom de csak reggelig.Utána még a srácokhoz is be kell néznünk a közös házba.Úgy is régen voltunk együtt..Csak így mindenki,a baráti társaság.
-Megbeszéltük-nyomott egy csókot a számra Hazz.-De először még benézünk Grimmy buliára.
-Hová?Így?Te megőrültél?Sehová sem megyek így,ahogy most kinézek.
-Én őrült?Messze áll tőlem-nevetett és a kezemnél fogva húzott.

-Hidd el,mindenkinek fogsz tetszeni így is,mert te így is tökéletes vagy nekem.-kacsintott Hazz és kiszálltunk az autóból.Egy egyszerű kék pamut ruha volt rajtam az alján kicsi csipkékkel de ez azért még sem felel meg egy buliba szerintem.Grimmy fogadott minket és egyből pezsgőt nyomott az egyik pincér a kezünkbe.
-Gyertek,már vártunk titeket,örülök,hogy végre megérkeztetek.
Próbáltam kivenni a házigazda szeméből valami meglepettséget,esetleg taszítást az iránt,hogy milyen ruhában vagyok.Minden barátunk ott volt és köszöntünk is nekik.A buli közepén eléggé elengedtem magam és nem elég,hogy egy kicsit berúgtam,de Harry is eltűnt.Legutóbb Ke$ha-val láttam.A címlapok szerint bejön neki Hazz,de nem engedhetem el,ő az enyém.Vagyis..ez a magabiztosság halványulni látszott mikor megláttam,hogy Ke$ha valamit suttogott a férjem fülébe és a csaj markolta meg Harry fenekét.Mi?Ez kicsit visszarázott a jelenbe.Mióta megy ez így?Próbáltam oda menni hozzájuk mindenki között átfurakodva,de nagyon nehezen ment.Oda léptem hozzájuk és magamhoz fordítottam Hazz-t,ő pedig nagyokat nézett míg meg nem értette a célzást.A derekamra tettem a kezét,mikor ő lejjebb húzta és olyan szilárdan állta a csaj csábító tekintetét,hogy azon én magam meglepődtem.Talán benne kevesebb pia volt mint bennem.De a lány még mindig nem vette a célzást,pedig látta azt,hogy Harry megfogta a fenekem.Magamhoz húztam a szerelmemet és csókolni kezdtem és közben forrósodott köztünk a levegő.Így már az sem érdekelt,hogy rajta kívül nézi-e valaki,hogy mit csinálunk,csak szálljon már le az a sok éhező szem a buliban Harry-ről.
-Elég volt.Menjünk-mondtam és letöröltem Styles arcáról az ott maradt rúzsfoltokat,ami kevésbé jött le.Hívtunk taxit és alig bírtuk kivárni,hogy hazamenjünk.Kicsit a jelenben érezve magamat kérdőre vontam otthon Hazz-t.
-Ha én nem lépek közbe,akkor hagyod magadat?-kiabáltam a fürdőszobában.
-Nem.Értékelném,ha kicsit lejjebb vennéd a hangerőt és meghallgatnál.Láttad mennyire álltam a tekintetét nem?
-Lehet,de a testedet is visszatartottad?Hm?
-Igen,mert rajtad kívül nekem nem létezik senki más.
Becsaptam a fürdőszoba ajtót és hallgattam a további magyarázatát,miközben a festéket mostam lefelé az arcomról.
-Stephanie,ne haragudj kérlek.
-Tudod,hogy tetszel neki ugye?Sőt,legszívesebben még ma éjszaka az ágyában látott volna téged.Az újságokban is kijelentette,hogy akar téged.
*Harry kinyitotta az ajtót*
-Hát nem fogod fel?
-Nem Steph,nem fogom fel.Azért veszekedünk ami meg sem történt és soha nem is történne.Egyébként én is kérdőre vonhatnálak téged azért,amiért ittál.Tudod,hogy nem bírod annyira.
-Tudom...hajtottam le a fejem és nem mertem az életem szemébe nézni.
Harry a falhoz szorított és közben a fejem fölött lekapcsolta a villanyt.A fürdőszoba ablakán kiszűrődött fény mindkettőnk arcát megvilágította.Harry-nek átható volt a tekintete:minden érzelem látszott benne.Mintha az érzelmek kavalkádja játszódott volna le a smaragd zöld szemekben.
-Nem szeretek veszekedni-mondta Hazz.
-Én sem.De nem akarom,hogy másé legyél.
-Tudod mennyire szeretlek?Ugye fel sem fogod?Egy nőt sem szerettem még ennyire mint téged.Jobban ismersz engem,mint én magamat....
-Szeretsz?
-Nem.Imádlak.Szerelmes vagyok beléd,te vagy a mindenem Stephanie.Elhiszed?
-Csókolj meg.
Harry csókjairól mindig tudtam mit érez.Bánatot,szerelmet,sértettséged,akármit,de tudtam.Styles tette,amit mondtam.
-Most már elhiszed?
-El-mosolyogtam és ő pedig a mosolygásomat fel váltotta csókjára és közben a kezemet a hideg csempének nyomta.
-Ígérem,hogy ezt soha nem fogod elfelejteni.-mondta.Kiment valamiért és engem otthagyott várakozva,aztán a sötétben egy kéz nyúlt felém és kihúzott az ajtón.Hideg,vizes volt a keze.Felemelt,aztán letett az ágyra.
-Harry-suttogtam,mire befogta a számat az ujjaival,amire egy csókot nyomtam.Egy kis jégkockát nyomott össze a tenyerében,ami a testében áramló hőtől megolvadt,így rácsöppent a hasamra.A jeget lassan rátette a hasamra és fújta fölfelé.Kicsit felszisszentem,de mire a melltartómhoz ért,már megszoktam a hideget.Lassan elolvadt rajtam és kezdtem élvezni ezt a játékot.Az oldalamon folyt lefelé a hideg víz és 'felitatta' a nyelvével.Aztán mikor közeledett felém megállítottam és most én kínoztam egy kicsit.Alsónadrágja felső rétegébe akasztottam az ujjamat és lassan,nagyon lassan kezdtem lefelé húzni...
SORRY mindenkitől,hogy csak most hoztam a részt,de egy újabb táborban voltam,szóval nem jutottam géphez.Ne haragudjatok még egyszer kérem és újra 10 komi és két feliratkozó után hozom a következő rész és ígérem akkor amikor meglesz,már hozom is,nem egy héttel utána,hanem mikor látom,hogy meg van a komi és a feliratkozó,azonnal kiteszem az új részt és a következő hosszabb lesz.KÖSZÖNÖM A TÜRELMETEKET :)))

85.Rész.A letter...

*Drága olvasóim,meghoztam a következő részt és 10 komi+két feliratkozó után jön a következő rész :))) Remélem nem haragszotok,hogy ebben nem írtam Melodie-ról és az állapotáról,de a következőben ÍGÉREM,hogy fogok!!!! :)) Thanks..Reggel valamilyen furcsa érzéssel ébredtem.Szúrt a szívem.Ezt betudtam annak,ami mostanság történt velünk.Felültem,körülnéztem és egy gyönyörű,élettel teli férfit láttam magam mellett.Jóleső érzés fogott el,amitől mosolyognom kellett.De a másik szobából meghallottam Darc sírását és bementem hozzá,mielőtt még Harry felébredne.A kezembe vettem és lassan,de megnyugodott.Megetettem és aztán visszamentem.Kicsit fáztam,mert már itt az ősz eleje is elég hideg általában.Elhúztam a függönyt és láttam az ablakon legördülő esőcseppeket.Elmosolyodtam,mert nekem ettől jobb kedvem van.Valahogy megnyugtat engem.Visszafeküdtem Harry mellé és szorosan odabújtam hozzá,hogy érezzem a teste melegét.Átkarolt és mosolyogni kezdett.Nem értettem miért.de jó volt látni az arcán,hogy jó kedve van.Kinyitotta az egyik szemét és értetlenül nézett.

-És még ez néz értetlenül.Pff-mondtam játékosan.

-Én?Téged büntetni kellene azért,mert nem hagysz aludni...
-Most megsértődtem.-fordultam el tőle.
-Naa,tudod,hogy értettem.Gyönyörű vagy és nem tudok nem rád nézni,így ki kell nyitnom a szememet.Most már érted?-kérdezte nevetve és megfogta az államat.
-Értem-forgattam a szemem,mire ő közelebb jött és apró puszikat hagyott az államon,aztán lefelé a nyakamon,amitől lezártam a szemem és hagytam,hogy folytassa.Lassan kicsit oldalra emelte a fejem és a szám sarkára adott egy puszit,aztán pedig mikor a szám került volna sorra,megállt és ravaszan nézett,aztán mikor minél kisebb lett az ajkunk között a távolság,újra megállt.
-Harry,ne kínozz.-mondtam.
-Igazad van-mondta forró leheletével-Nem bírom ki,hogy meg ne csókoljalak.És ekkor a szája kétségbeesetten kereste az enyémet.Átkaroltam a nyakát,ő pedig a kezét a derekam alá tette,magára húzott és....Darcy újra sírni kezdett.Harry nevetett,én pedig a fejemet a a mellkasára téve mosolyogtam.
-Nem baj,most már van,aki megzavarjon minket-nevettem.
-Megyek én-mondta a férjem és mosolyogva ment ki a kislányunkhoz és behozta hozzánk.Olyan aranyosak voltak együtt én pedig örültem,hogy ma nem kell Hazz-nak sehová mennie,mert akkor az egész napot együtt tölthetjük.Ez a boldog pillanat csak egy percig tartott,mert drága Styles közölte velem,hogy az új albumon fognak dolgozni,így majd csak éjszaka jön haza.Csöndben elviseltem amit mondott,de ha ezt gyakrabban fogja csinálni,úgy nem lesz jó egyikünknek sem.Főleg nem nekünk:a családjának.Mosoly nélkül sétáltam le a konyhába reggelit csinálni,Harry pedig lehozta utánam Darcy-t.
-Megeszed itt a reggelit,vagy már arra sincs időd?
-Steph,ezért ne haragudj,jó?-lépett közelebb hozzám.
-De rossz így,ha keveset vagyunk együtt.
-Tudtommal idáig még mindig együtt voltunk...-mondta Hazz.
-Jó.Csak ne váljon ez megszokássá,oké?-mosolyogtam féloldalasan.
-Nem fog-megcsókolt és átadta a kislányunkat.
-Négy hónaposan már sokat nőtt-mondta Harry és ámulattal nézte a kis csodát a kezemben.
-Igen.Tényleg,de siess és gyorsan végezzetek.Szükségem van rád-csíptem a fenekébe,remélem tudod mire értem-mondtam.
-Stephanie vágyódó énje.Hmm.Rendben,úgy lesz édes.De akkor várj is haza-kacsintott és elköszönt tőlünk.
-Hát magunk maradtunk drága kislányom.Mit csináljunk ma?Nem is tudom,tettem le az ágyra,mire mosolyogni kezdett.Azt hiszem azért,mert beszéltem hozzá.Ilyenkor mindig mosolyog.
-Menjünk látogassuk meg az unokatestvéredet?Igen,tényleg el kellene menni Gemma-ékhoz,kedden úgyis mindig egész nap távol van Dan.És Zack-hez is jó lenne menni.Tényleg rég voltunk már nála és egyre rosszabbodik az állapota.Először akkor Zack lesz akit meglátogatunk.Míg még lehet-néztem a lányomra és ő pedig csak pislogott nagyokat.Elmosolyodtam és felvittem a szobába,hogy felöltöztessem és én is felöltözzek.Betettem a kis hordozóba,azt pedig a kocsiba magam mellé jól becsatolva.Az úton cumival a szájában csöndben volt.Mikor megérkeztünk a házhoz,nem volt senki ott és a környék is olyan volt,mint amit már vagy egy évtizede nem rendezett el senki.Megígértem Zack-nek,még amikor tudomást szereztem a betegségéről,hogy a keresztapja lehet a gyermekeimnek,míg még rosszabbodik az állapota.Harry-vel két héttel későbbre tettük a keresztelőt,így szólnom kellett a jövendőbeli keresztapának.Kivettem Darcy-t az autóból és ez ajtóban megálltam.Rossz előérzetem volt,nem tudtam miért.Bekopogtam egyszer,kétszer és vártam.Semmi.Így benyitottam és kiáltottam.

-Zack itt vagy?Hahó,valaki..-de senki sem válaszolt.Még a házvezető sem volt ott,aki ki volt mellé rendelve.Nem is tudtam mire számítsak,mikor odamentem.Legutóbb mikor láttam Zack-et,akkor már sokkal előrehaladottabb volt a betegsége és nagyon féltettem.De nem tudtam rajta segíteni.Kicsatoltam a lányomat és a kezembe vettem,úgy sétáltam végig az egész házon.Az ajtók nyitva,a függönyök behúzva.Sötét volt és egy kicsit félelmetes.Az asztalon véletlenül odébb toltam az ott hagyott tányért és láttam milyen por volt.Mintha egy kísértet kastélyban lettem volna és egyre rosszabb volt,minél beljebb mentem.Felmentem a hálószobába és nyeltem egyet mielőtt nyitottam volna az ajtót.Bezártam a szemem és csak akkor nyitottam ki ,mikor az ajtó is kinyílott.Meglepetésemre semmi sem volt,csak az üres ágy maradt,és az éjjeli szekrényen egy pohár víz,amiben kis buborékok voltak,talán azért mert már állott víz volt.Találtam egy levelet ledobva a földre,amit egy rózsaszín selyem kendő takart.Fel volt nyitva és azt,hogy valaki felrepesztette volna,annak jele sem volt.Tehát még le sem volt ragasztva.
Hallgasd ezt és indítsd újra ah leáll :)))
-Stephanie-nak és Darcy-nak...a keresztlányomnak.
Minden,amit soha nem tudtam elmondani...
"Drága Steph és Darcy.Ez a levél most nektek szól.Stephanie,én mindig is szerettelek,csak titokban tartottam,mert te már rátaláltál a hercegedre és tökéletes életed volt.Nem szerettem volna elrontani.Te magad vagy a megtestesült álom.Harry jól választott.És a végén be kellett azzal érnem,hogy csak úgy lehetek része az életeteknek és úgy tudlak titeket segíteni,ha keresztapja leszek a TI hercegnőtöknek,aki csodálatos kislány és hiszem,hogy a fiatok is ugyan ilyen csoda lett volna.Tudtam,hogy már mire újra meglátogattok én már nem leszek.Csak egy emlék leszek,mint a nevek a miket a homokba írnak és elfújja a szél.Ti is lassan elfelejtetek majd engem és arra sem fogtok emlékezni,hogy voltam,de a sebek megmaradnak.Ezért arra szeretnélek kérni,hogy felejtsd el és bocsátsd meg nekem azokat a 'bűnöket',amiket tettem.Tudom,rossz ember voltam és mindig próbáltam nem az apámra hasonlítani ami életem végére sikerült.Szeretném,hogy tudd,sok boldogságot kívánok nektek az életben és engedd meg,hogy adjak Darcy-nak egy kis emléket és ajándékot.Mindenkinek van egy olyan tárgya,amit nagyon szeret,én szeretném,ha ez lenne az és így megmaradhatok emlékként.Nézd meg a másik papírt,abban leírtam,hogy kire hagyom a házat és még valamit,amivel majd csak akkor ismerkedik,meg,mikor már felnő.Ne aggódj,mindent elintéztem.Tartsd meg az emlékem a szívedben.
                                       -Zack.xx
A földön ülve magamat hibáztattam azért,mert nem jöttem hamarabb.Elkéstem.Sírni kezdtem,Darcy-nak is legörbült a szája és ő is pityeregni kezdett.Hogy lehetek ilyen buta?Legalább előtte ne sírjak.Így letöröltem a könnyeimet és mosolyogni kezdtem,hogy megnyugtattam.Pár perc múlva már már ő is megnyugodott.Lementem a nappaliba és megálltam középen.Most már értem miért volt minden olyan régi.Értem miért nem akart olyan gyakran találkozni velem Zack.Pont azért mert szeretett és félt,hogy lerontja a kapcsolatomat Harry-vel.Mindent értek most már.Kimentem és megálltam az ajtónál.Darcy felnézett a zöld szemeivel az égre,mintha értené.De biztos vagyok benne,hogy nem értette,de érezte a szívében.Még egy pillantást vetettem a házra és vittem magammal a végrendeletet és a rózsaszín kendőt is.
**
Harry-t sírva öleltem át,mikor megérkeztünk.Akár tudja miről van szó,akár nem..szükségem van rá.

84.Rész.Bumm!

*A bűnös szemszöge*Ezt hallgasd:

Ma végre megtehetem azt,amire évek óta készülök.A lelkemet felkészítettem arra,hogy ne legyen bűntudatom és nincs is.Nem fogom megbánni.Végre megtudja milyen,hogy valaki tönkreteszi az életét.Bár már nem szeretem őt annyira,mint régen,hisz' rám is új szerelem talált.De kit érdekel?Az is hamar elmúlt.Nem az vagyok,akinek hisznek.Gyilkosként még mindig jobbnak fogom érezni magam,mint az,aki a fegyver másik oldalán áll majd.A tervem sikerülni fog és én boldog leszek.Végre boldog!Nem az az ember leszek,akire úgy néznek majd,mint aki most szabadult a diliházból,hanem az,akit majd sajnálni fognak az ex szerelme elvesztése miatt.Majd nevetve fogom végignézni,ahogy a felesége és a gyereke sírva fog tőle búcsút venni a sírja mellett.A fekete kapucni és maszk nálam csak egy álarc.Az,ami eltakar mindent...Régi sérelmeket,szerelmet,dühöt,kínt és minden mást...amit csak én érezhetek...

*Vissza a történtekhez.Steph szemszöge*

A csörömpölés előtt egy másik zajt hallottunk.Lövés gördült el a terem másik végéből,amely a színpad felé irányult.Harry mellett állt Sandy,aki a dobfelszerelés közé esett.Nem tudtuk mi történt.A nyakában lévő gitár eltört.De bár csak ennyi lett volna a baj!Mindenki,köztük mi is lefagyva ültünk a helyünkön,mintha nem is emberek lennénk,hanem mozdulatlan,élettelen szobrok,akiket a szobrász,csak most készített el.Lélegzet visszafojtva először nagy csönd lett a teremben.Aztán a biztonsági őrök lezártak minden ajtót,amit csak tudtak.Az aréna csöndes volt.Tele volt félelemmel és senki sem szólt egy szót sem.Hihetetlen csönd lett hirtelen.Azt hittük a rajongók visítani fognak,de nem tették ezt.A levegőt átjárta az a szúrós zaj,amit csak az hallott,aki igazán részese volt a történteknek.Harry-vel találkozott a tekintetünk és míg eltátogott nekem egy "Ne aggódj kincsem"-et,addig az ottani ügyeletesek Sandy-t levitték a színpadról.A csönd még mindig tartott.Nem tudják ki a tettes.Akárki lehetett.Mindegy,hogy hol ültél,hol álltál,nem tudhattad ki volt,aki egy életet talán kiontott,vagy csupán sérülést okozott neki.Hirtelen mint egy érzék,úgy csapott belém az,hogy mi lehet a kislányunkkal.A srácok is lementek már a színpadról rendőrök kíséretében hisz' merénylet történt.Szaladtam Ed-hez vagy ahhoz,akire rábízta Darcy-t,de nem találtam őket sehol.Valahol mélyen a tudatalattim mégis meg akart nyugtatni.Ekkor tűnt elő Ed a kislányunkkal egy vérfolttal az arcán.Úgy vettem ki a kezéből,mintha valami gyémántot tartanék.Féltettem nagyon.Darc csak mosolygott és nézett a zöld szemeivel.Olyan nyugtató volt látni,hogy itt van mellettem.
-Edward,mi történt?-próbáltam letörölni az alvadt vért az arcáról,ami csöppet sem volt sértetlen.
-Semmi vész.Elintéztem-mosolygott féloldalasan.
-Ne packázz velem Ed,mondd el mi történt.Nem kicsit vannak árulkodó jelek rajtad.-förmedtem rá.
-Annyi elég magyarázatnak,hogy egy idióta pszichopata el akarta rabolni a lányotokat?
-Istenem!-kiáltott fel Harry a hátam mögött.-Köszönjük.El sem tudom mondani mennyire örülök,hogy jól van.
-Igen köszönjük.-mondtam könnyes szemmel.
-Máskor is.Ti is a családom vagytok.Inkább azon kellene aggódni,hogy ez egy jel volt valaki számára.
Válaszolni sem érkeztünk mikor a szemünk láttára,mellettünk egy világosbarna hajú lányt vittek el a rendőrök.Sírt.Nem láttam teljesen az arcát,de a könnyek nem voltak nehezen észrevehetőek.
-Mr.Styles,Mrs.Styles,Mr.Edward elfogtuk a tettest.Emelhetnek vádat,vagy..
-Nem!Először is mondják el mi történt-szólt közbe Zayn.-Utána majd válaszolnak.
Bólintottunk.
-Harry,remélem tegeződhetünk-szólt az egyik rendőr-.
-Persze.Csak mondja.
Közben Harry átvette tőlem Darcy-t.
-Nem más volt a célpont mint te.Szóval már nem lennél itt,ha a lány amatőr nem lenne.Ha egy fél méterrel odébb áll,akkor téged talál el.De szerencsére nem tudta teljesen felmérni a helyzetet.Nem tudod ki lehetett?
-Nem.A lány nem beszél?Vagy honnan a francból tudhatnám csessze meg mindenki.A családom is veszélyben van nem csak én-kiáltott Harry.
-Harry.Megijeszted a lányodat!-kiáltottam én is.
-Jó,jó,ne haragudjatok,csak ideges vagyok.
-Már nem vagytok veszélyben.A lányt elfogtuk és szerencsére egy névre szóló ital kártyáról meg tudjuk mondani a nevét.
-Mégis ki az?Ismerem?-kérdezte Hazz.
-Felicity Hoffmann.Ismerős neked?
-Az első szerelmem.Nézett Harry a távolba és talán visszapörgette a gondolatait.
Az,amit a szemében láttam...semmihez sem volt fogható.Talán fájdalom volt.
-Mindegy is.-rázta meg a fejét.Nem számít,rég volt.Még az x faktor előtt-nézett rám bocsánatkérően az előbbi mondatáért.Egy elnéző mosolyt küldtem felé és megfogta a kezem,a homlokomra pedig egy puszit adott.
***
Este,mikor megetettem a lányunkat Harry pedig elaltatta,bebújtam az ágyba és próbáltam elfeledni azt,ami ma történt.De persze ilyenkor nem sikerül elfeledni az ilyen gondolatokat.Minden este jut eszembe.Megtapogattam magam mellett a helyet és üres volt.Kirázott a hideg,mikor arra gondoltam milyen lett volna a mai éjszaka.Nélküle...Az én egyetlen szerelmem nélkül.Akinek nem én voltam az egyetlen.-zártam le a szemem és próbáltam magam túltenni rajta.Valahogy arra emlékszem mintha azt mondta volna,hogy előttem nem volt még szerelmes senkibe.Hazudott volna?Nem lehet.Kétségbeesetten próbáltam a sötétségbe burkolózni,ami körülvett.Harry csöndben sétált az ágyhoz és ugyan olyan csöndben feküdt le mellém.Mellkasára tettem a kezem és úgy ahogy régen-úgy csavargatta a hajamat.Megnyugtatott.Odafordultam mellé és suttogtam.
-Miért történt ez Harry?Ha te most nem lennél..én sem lennék itt.Nélküled semmi sem vagyok.
-Tudod.Ma lepörgött előttem az életem és ha a között kellene választanom,a tizenhat éves koromból maradt szerelem,vagy életem szerelme között,akkor az utóbbit választanám.Tudod miért?
-Mondd el kérlek.
-Mert te az életem vagy.Ő nem számított.
-Hazz.Azt mondtad szerelmes voltál.Akkor..az első szerelmed...
Puha ajkaival elcsitított.
-Míg nem találkoztam veled elveszett voltam.De egy pár éve rám találtál..vagy talán én rád és így lettem egy egész.A szívem darabját hiányozni találtam,de most már nem hiányzik.És ez a darab..te vagy.Az elveszett szívem.-megcsókolt és ránk húzta a takarót....
Aki még nem iratkozott fel,az tegye meg.<------JOBB oldalt.