7.Rész Egy rossz nap...

Mikor ajkaink elváltak egymástól,egymásra mosolyogtunk.Én értetlenül néztem,pedig én is élveztem.
-Mi az?-kérdezte Harry.
-Semmi,de most megkérnélek,hogy menj el.Elmennél?
-Rendben,nézett rám szomorúan,és letette a tálcát.Amikor kikísértem a kezébe nyomtam pár közösen készített sütit-jelezve,hogy nem haragból küldtem el.Bezártam az ajtót.Azért küldtem el,mert gondolkoznom kellett.Felmentem az emeletre,lehuppantam az ágyra és gondolkoztam.Jó volt Harry közelsége,de úgy éreztem,még nem akarok semmit.Félek,hogy őt is elveszítem,pedig még meg sem kaptam.Félek egy új kapcsolattól,és attól is,hogy átver.Nem tudtam mit kezdhetnék egy új kapcsolattal.Oldalra fordultam,és elaludtam.Reggel 6:05-kor ébredtem.Benéztem a kicsikhez,még szépen aludtak.A lépcső végénél ott volt apumék cipője.Lementem a konyhába kaját készíteni.Apám álmosan ballagott le az emeletről.De finom illatok!-mondta.
-Csak gyrost csinálok,kérsz te is?
-Igen,és kávét is,ha lehet.
Oké-mondtam,gyorsan lefőztem a kávét,odaadtam a kaját,aztán Lorah-nak és a két csöppségnek is otthagytam a kaját az asztalon.Lassan besétáltam a fürdőszobámba.Közben jött egy sms-em Zack-től,jobban mondva 5.Tudta,hogy nem volt nálam az telefonom,nem értettem akkor honnan tudta,hogy nálam lehet.Az utolsóban azt írta,hogy meg akarja beszélni a régebben történt dolgokat.Elgondolkoztam,kisvártatva válaszoltam neki,hogy legyen a legközelebbi Starbucks-ban 17:25-re.Addig még meg kell csinálnom néhány dolgot.Épp,hogy elküldtem ezt az sms-t,jött egy másik.Ismeretlen szám volt és azt írta:
"Jó reggelt Steph :).Mit szólnál ahhoz,hogy beszéljük meg a tegnap estét?"
Ez biztos Harry.Most mit csináljak?-mindkét fiúval jó lett volna megbeszélni a dolgokat.Így az előbb említettnek megírtam egy fél órával későbbre,mint Zack-nek,ugyan ott.Ránéztem az órára,már 8:28 volt.Kimentem egy kis friss levegőt szívni,de épp,hogy kiléptem az ajtón,majdnem átvágódtam egy barna dobozon.Stephanie-nak Bella-tól és Chris-től.Megcsillant a szemem,mert már napok óta nem beszéltem a barátnőmmel,Chris-el meg aztán...Mosolyogva felvettem a csomagot,bevittem és kibontottam.Lehuppantam az ágyra.Tele volt fényképekkel,kis mini tárgyakkal otthonról.Minden meg volt örökítve képekben:a ballagása,az új barátai,néhány hülyéskedős kép,kirándulásai,stb.Fényképek az unoka testvéremtől is voltak.Mindketten mellékeltek hozzá egy levelet.Leírtak néhány eseményt,ami történt velük.Bella megírta,hogy kivágták a fát,amin régen hintáztunk egy gumi keréken.Kiskorunk nagy emléke volt.Aztán lett egy új barátnője:Melodie.A dobozban lévő képekhez felragasztottam a falamra,és kezdtem olvasni a Chris levelét.Megismerkedett egy lánnyal,akinek Molly a neve,nagyon jól kijönnek egymással leírása szerint.Már 1 hónapja együtt vannak.'Szégyelld magad Stephanie,hogy nem írtál,és semmi életjelet nem adtál magadról,csak Bella-tól hallottam néhány dolgot.Veled mi újság csajszi?-Jelentkezz!'-olvastam unoka testvérem levelében.Megszégyelltem magamat,hiszen vele tényleg nem beszéltem,és már június közepe van.Gyorsan átküldtem néhány képet nekik e-mail-ben,és leírtam,ami velem történt Chris-nek.Bella-nak is írtam pár sort,ő épp fent volt,ezért gyorsan kaptam választ.Csak annyit írt vissza,hogy "Van egy meglepetésem,most nem tudok beszélni,mert programom van,de ígérem,hamar kerül erre sor ;)".Oké,írtam meg szomorúan.Még hogy neki programja van?Soha nem írta,mondta ezt nekem.Már biztos jobban el van azzal a Melodie-val.Lezártam a laptopom,majd lementem a konyhába.Apum és a kicsik báboztak,jobban mondva apám bábozott,és a kicsik kifelé dőltek a nevetéstől,én is társultam a nézőkhöz.Vicces volt apámat hallani,látni,már amennyire látni lehetett.Most nem kellett munkába mennie,ő a főnök,akkor megy amikor akar.Na jó,ez nem teljesen így van,de neki is kijár egy  kis pihenés.Lorah is társult hozzánk.Ránéztem az órámra,és már majdnem 5 óra volt.Most megyek,álltam fel a nézők köréből.Felmentem,átöltöztem,fel vettem egy kék pólót,egy csőnacit,az egyik kedvenc kék magassarkúmat,hozzá illő fülbevalót,szemüveget,nyakláncot,és táskát.Minimális sminket tettem magamra.Már 5 óra volt,mire elkészültem.Elfelé menet elköszöntem apáméktól,de Lorah-t megkértem,hogy vigyen el.Útközben javasolta,hogy mit szólnék hozzá,ha megpróbálnék jogsit szerezni,elvégre elég nagy vagyok már hozzá.Én örömmel beleegyeztem.-De ehhez egy autó is kell-mosolyodott el Lorah.-Áh,még egyenlőre egy cseppet sem konyítok a vezetéshez,mondtam.-Nem baj,majd fogsz,aztán már megérkeztünk.Kiszálltam,elköszöntem,és vártam.Máskor gyalog jövök,nem is olyan hosszú ez az út.
Na de már rég itt kellene lennie Zack-nek,mert lassan,már Harry-vel kell beszélnem.Már sötétebb volt az ég,felhők gyülekeztek.Néztem ez egyre elsötétülő eget,majd hírtelen egy hideg kéz fogta be a számat,és erőszakosan ruháimat kezdte el cibálni.Sikítottam volna,de erőm sem volt.Az a kéz már "mást" akart,és egyre a nadrágommal törődött.Összeszorítottam a lábamat,hogy ne érje el célját az illető.A Starbucks melletti fényben megcsillant erőszakolóm arca.Zack volt az!Ekkor kicsordult egy könnycsepp a szememből.Hogy teheti ezt?Mit csináljak?Tehetetlen vagyok.Eszembe jutott az álmom,amit még akkor álmodtam,mielőtt anyát megölték volna.Egyre jobban ficánkoltam,és ő egyre erősebben szorított.Aztán már csak azt éreztem,hogy a teste,és a keze távolodik tőlem,maga a fiú már a földön feküdt.
-Harry!-kiálottam.-Oda jött hozzám,és elkapott,mert ha nem kap el,akkor ott esek össze.Köszönöm,köszönöm.fúrtam fejem bele a vállába,és keservesen sírni kezdtem.Ő csak hagyta,hogy kisírjam magamat,és közben nyugtatgatott.Az ő erős karjaiban megéreztem azt a biztonságot,amit kerestem.
                                        *Harry szemszöge*
  Stephanie-ról a fiúknak is meséltem.A srácok elmondásom szerint helyeselték,hogy nekem egy ilyen lány tetszik."Ha ennyire csinos,jó fej,aranyos,és még a konyhában is ilyen jó,sőt,ha máshol is meglennétek-akkor jöhet,majszolta a muffint .-Khmm,vágta oldalba Liam.-Most mi van?-mondta Niall?"Én csak felnevettem,és elmentem készülődni.Aztán már 10 perc múlva indultam is.A fiúk sok szerencsét kívántak,de úgy vettem észre,hogy ez nem segített,mert a Starbucks melletti fényben megpillantottam Stephanie-t és egy fiút.Cselekednem kellett,gyorsan kiszálltam az autóból,és futottam feléjük.Leütöttem a fiút,és gyorsan elkaptam Stephani-et,mert összeesett volna.Majdnem megerőszakolták.Éreztem a fájdalmát az ölelésén keresztül.Szorosan átöleltem,és hagytam,hogy bánatát a könnyeiben hagyja el.Bele sem mertem gondolni,hogy mi lett volna ha...Megnyugtattam,bár magam sem voltam nyugodt.Megfogtam a kezét,és el vezettem az autóig.Beültettem az anyós ülésre.Nem haza akartam vinni,hanem hozzánk,a 1D házba.Szinte egyikőjük sem volt otthon,csak Zayn,aki a kanapén aludt.Steph-et fel vittem az én szobámba,ő meggyötörten 'hullott' az ágyba.Félénken megkérdeztem,hogy akar-e erről beszélni?-ő pedig egy -Nem-mel válaszolt zokogó hangon.Megértettem,talán meg sem kellett volna még kérdeznem.Leültem az ágy szélére,és néztem,ahogy alszik.