89.Rész.Happily.

-Darcy!-kiáltottam.Leültem mellé és a köhögésből tudtam,hogy valami nem jó került a szervezetébe.Sőt..nagyon megijedtem,nem tudtam mit tehetnék.A kislányom arca piros volt és szinte alig tudott mozogni.Észrevettem,hogy a babája nyaklánca szétszakadt.Ez az..
-Te jó ég!-tette a szájára  kezét Danielle, és a többiek is megijedtek.Eleanor szaladt oda.
-Hánytasd!-nézett rám.
-Mi?-kérdeztem.-Rendben.-mondtam könnyes szemekkel.Nem telt bele fél perc,a gyöngy,amit lenyelt,már nem volt benne.Ezek után úgy öleltem magamhoz,ahogy csak tudtam,kisírt szemekkel ült az ölemben.
-Édes drágaságom.-mondtam neki és a homlokára adtam egy puszit.Míg én Darcy-val voltam elfoglalva,Dani ennyit szólt:
-Jaj ne!Elfolyt a magzatvíz.-nézett ránk ijedt szemekkel.
-Nyugodj meg,ez a legfontosabb.Vegyél mély lélegzetet-sétáltam oda kislányommal a kezemben.
-Beszív,kifúj,beszív,kifúj.-mondogatta Melodie.
-Vigyük a kocsihoz,majd én vezetek-szólt közbe Eleanor,mire bólintottam.
-Áh,nem érdekel semmi!Most azonnal hozzátok ide Liam-et!AZONNAL!-ordított rám és megszorította a kezemet.
-Danielle!Nyugodj meg,figyelj a levegővételre.Liam-et felhívjuk,ígérem.Úgy éreztem,mintha egy filmben lenne ez az egész,ami velünk történik,pedig nagyon is valóság volt.Mikor beültünk a kocsiba,mindent ellenőriztem.
-Mi megvagyunk,gyerekek megvannak,a többiek a másik kocsiban.Indulhatunk.El...tied a pálya.

*Kórházban*
-Liaam!-hallatszott Dani kiáltása.Nagy fájdalmai lehettek.Nem bírtam már én sem,hát akkor ő?!...Már háromszor hívtam Harry-t,hogy hol vannak.Ennyi idő alatt biztos,hogy ideérnek,de akkor Danielle kedve nem lesz valami rózsás..Nem érdekel,felhívom negyedszer is..
-Harry!Hol vagytok?-kérdeztem.
-Már nemsokára ott leszünk.
-Figyelj...csak azt akartam mondani,hogy szeretlek.
-Én is-hangzott Harry válasza és érződött a hangján,hogy mosolyog.-De most leteszem,mindjárt ott vagyunk.
Ezzel le is tette.Leültem az egyik lócára,amit láttam a folyosón,mivel csak az az egyetlen egy volt.Mellettem egy öreg bácsika ült.Kezembe temettem a kezemet és éreztem,hogy belefáradok a folytonos gondokba és Hazz sincs sokszor otthon.Hiányzik.Hiányzik a jelenléte és mindene,sőt abban is biztos vagyok,hogy Darc-nak is hiányzik az apukája.Felemeltem a fejem,mert hallottam,hogy valaki nyitja az ajtót.A srácok szaladtak befelé,de valójában azt sem tudták,hogy hová szaladnak,vagy hol találják Danielle-t.Megállítottam őket.
-Héj,héj héj...ti meg merre?
-Steph,hol van Dani?-kérdezte Liam izgatottan és kicsit talán félve.
-Ötös szoba,ott jobbra fordulsz.-mutattam.
-Angyal vagy-ölelt meg.-De most sietek.
-Menj csak,mert erős fájásai vannak..szüksége van rád.-figyelmeztettem,mire bólintott.
-Srácok-öleltem meg őket egyenként,Harry-t hagyva utoljára,őt nagyon sokáig öleltem.-Harry..szorítottam erősen.
-Szerencsénk volt,hogy most még csak Manchester-ben voltunk,így hamar ideértünk.-mondta Niall.
-Hát igen.-mosolyogtam.
-A többiek?-kérdezték a srácok.
-El és Melodie a gyerekekkel,Bella pedig bent volt Danielle-nél.Menjetek csak ti is nyugodtan.
-Nézd már..hát küldenél is elfelé?Nem is hiányzik a régi csapat?-kérdezték viccelődve.
-Jobban is mint gondolnátok..-könny szökött a szemembe.
-Nyugalom Stephanie..nem fog ez már sokáig menni,ígérjük.-nyugtatott Louis.
-Rendben.Csak..csak egyszerűen nem bírom már-fordultam Harry-hez.,mire megértő szemekkel nézett rám.-Hiányzik az egész csapat,az,hogy nyugalomban teljenek a napjaink..Harry..apa vagy.Már felelősségtudattal rendelkezel.-potyogott a könnyem.
-Kimegyünk egy kicsit-fogta meg a kezemet Harry.

-Figyelj,Stephanie..borzasztóan hiányoztok nekem.Az érzéseim nem kimondhatóak..Sokszor úgy érzem cserbenhagylak titeket..
-Harry,ez a munkád.Teljesen megértelek és tudom,hogy te is megértesz engem,de néha valamit fel kell áldoznod azért,hogy a dolgaid jól sikerüljenek.
-Ezt hogy érted?
-Talán minket..vagy a munkád.A kettő egyszerre nem mindig megy.
-De fog menni Stephanie,állt elém Harry magas alakjával és még mindig úgy hatott rám,mint megismerkedésünkkor.-Ígérem,hogy jó lesz minden-simított végig a kezemen és magához ölelt.
-Ígéred?-kérdeztem aggódó hangon.
-Nem csak ígérem..így is lesz.-távolodott el tőlem és megcsókolt.Kezeimet átfontam a nyakán és élveztem a pillanatot,és úgy éreztem megszűnik a világ,mikor vele lehetek.A homlokomra adott egy puszit és erős karjaival újra átölelt,aztán mosolygott,azzal a gyönyörű mosolyával.Megnyugtatott.
-Darcy-t láthatom?Ő is nagyon hiányzik.-szorította meg a kezemet.
-Menjünk.
Odasétáltunk Eleanorhoz és Louis-hoz,náluk volt Darcy addig.
-Átvesszük a stafétát.Gondolom ti is szeretnétek addig kettesben maradni-nevettem.
-Anyuci,apuci...-szaladt oda Darc Harry ölébe és úgy ölelték egymást...
-Héj!Megvan a baba!Gyertek!-jött ki örömteli arccal Liam..
*Hát sziasztok!Fogom írni a blogot és nem úgy mint idáig,ha elegendő komit kapok írok részt,csak mostanság nem volt valami sok időm a suli meg egyéb dolgok miatt.Remélem tetszett és fogjátok továbbra is olvasni!Köszönöm:)*

88.Rész.Baj baj után...

*Harry szemszöge*
Az emberek általában nem értékelik a pillanatokat.Ki tudja meddig tart az életünk?Mindenre emlékeznünk kell.Darcy másfél évesen már nagyon okos gyerek és az én büszkeségem.Míg Steph vacsorát főz,vagy éppen takarít,ha itthon vagyok szeretek vigyázni a kislányunkra.Bármilyen hihetetlen is,hogy itt van mellettem,ő tényleg itt van.
-Apa,apa-ütögette az arcomat,észrevette,hogy nem figyelek rá,hanem a gondolataimmal vagyok elfoglalva.
-Ne haragudj tündér-mondtam neki és felemeltem a magasba,amit nagyon szeret.
-Nézd,apa..Susu jöpüj-mutatta a babát és nevetett.
-Annyira szeretlek csöppség-mondtam.
-Én is.Baba is.-simogatott meg a baba kezével.Ott azt hittem kicsordul a könnyem.Nem hittem,hogy ennyire szép az apaság,míg meg nem érkezett Darc.
-Megyünk valahová sétálni?-jött ki a konyhából Stephanie.-Van kedved hozzá Darcy?Hozhatod Susu babát is.Megcsókoltam Stephanie-t mire a kislányunk nevetni kezdett és eltakarta a szemét,mire mi is nevetni kezdtünk.
-Menjünk-vette el a kezét a szemétől.
-Rendben.És tudod hová megyünk?Gemma néniékhez.Igen,megyünk meglátogatni őket,mert Adam apukája beteg-közben felnézett rám Stephanie szomorúan.Visszatette Darcy-t a szőnyegre játszani.
-Mi lesz akkor Harry?-kérdeztem.
-Nem tudom.Gemmának támogatásra van szüksége.Tőlünk,a családjától.Szerintem anyuékat is ott találjuk majd.
-Oké.Mondta Steph-mire átöleltem és adtam a homlokára egy puszit.Kimentem a ház elé,de nagy tömeg várt rám.Próbáltam elmagyarázni,hogy ne haragudjanak,most nincs időm,de azokat a csalódott arcokat nem bírtam nézni.
-Ne aggódj,mi megyünk.Majd utánunk jössz-mondta Stephanie és a tömeg között valahogyan át tudott menni.Aranyosak voltak,mert helyet adtak neki.Pár évvel ezelőtt nem lett volna ez így.
          *Stephanie szemszöge*
Mikor megérkeztünk,Gemma nagyon sírt.Úgy ölelt ahogy csak tudott.
-Nem tudnak rajta segíteni.-zokogott.
-Sssh,nyugtattam.Minden rendben lesz.
-Semmi nem lesz rendben.Én is vele együtt fogok meghalni.Semmi vagyok nélküle Stephanie-ölelt szorosabban.Kijött Anne is megállt oldalt és a kezét szájára téve potyogtak a könnyei.Kivette a kocsiból Darcy-t és magához ölelte,mert ő is sírni kezdett.Letöröltem a könnyeimet és odamentem a kislányomhoz.
-Semmi baj Darc,anya sem sír.Látod?Nem sírok.-mondtam.Anne megsimogatta a kezemet.
-Legyél mellette-mondta.-bólintottam.
A boldogság egy perc alatt elszáll és senki sem tudja,hogy hová tűnt.Gemma szíve megszakad ha meghal Dan.Nem ezt érdemlik.
***
Dan azt akarta,hogy elhamvasszák.Legyőzte a rák azt a férfit,akit én pár hónappal ezelőtt még boldognak láttam.Aztán már remény sem volt.Harry átölelt engem és Gemmát is.Joe intézkedett a továbbiakban.Mikor vége lett a temetésnek,Gem állt egyedül középen és nézett maga elé.
-Gyere kislányom-ment oda hozzá Des.-Gemma megrázta a fejét.
-Jönnöd kell.-szólt Anne.Megfordult Gem és ment a szülei után.
-Adam?-kérdezte.-Már csak ő maradt nekem.
-Jó helyen van.-mondta Harry és a lába mögül kikukucskált Adam.
-Drága kisfiam!
-Anya-szólt a fia és megölelte őt.Én ezt oldalról néztem és nem bírtam tovább.A könnyek úgy áztatták az arcomat ahogy már régen nem.
*1 hónappal később*
-Melodie vigyázz,megfogja enni a játékot!-szóltam rá.
-Nem tehetek róla,jön a foga-válaszolt.-vette ki a gyerek szájából a játékot,mire elvett egy plüssöt és odaütött Darcy-nak és elkezdett sírni.
-Na elég volt gyerekek-ültettem őket el egymástól.
-Szerintem is.Szerinted jóban lesznek valaha?-nevetett Mel.
-Nagyon reméljük.
-Nem hiányoznak nektek a srácok?-kérdezte Bella.
-Dehogynem-szólt Eleanor.
-Mindig így lesz ez?-kérdezte Danielle.-Mert már nem bírom sokáig.Egyébként is a terhesség már eléggé előrehaladott nálam,úgyhogy csak mondjon valamit Liam és leharapom a fejét.-mondta Dani.
-Látszik,hogy előrehaladott-nevetett Bella.
-Vicces vagy-szólt vissza Danielle.
Annyira szerettem ezeket a közös beszélgetéseket és örültem,hogy gyerekek mellett is megmaradt az a közeg és az a hülyéskedés mint régebben.
-Egyél édességet.Boldogsághormon,tudod-mondtam.
-Nem ehetek annyit.Még a lányomat is meg kell tanítanom táncolni és arra kövéren már nem nagyon leszek képes-nevetett Dani.
-Kövéren vagy soványan,te így is megtanítod majd.Egyébként nem hiszem,hogy fogsz hízni.A csontodra esetleg-válaszoltam vissza.
-Jó,jó álljunk csak meg?Ki itt kövér?Úgy gondolom senki.Téma lezárva-szólt Eleanor.
-Bírom mikor ilyen mondatai vannak-böktem meg Melodie-t és letettem közben Darcy-t vissza a szőnyegre.
Míg mi beszélgettünk,valahogy nem figyeltem oda és már csak annyit vettem észre,hogy Darc köhög....
*Sorry mindenkitől,hogy ilyen későn hoztam és ennyi idő után a részt.Nem volt időm és gondoltam a blog évfordulójára írok részt,annyira legalább szakítok időt.Lesz még tovább is a történet,csak iratkozzatok fel és komizzatok! :))

87.Rész.Happy family

Reggel ahogy megbeszéltük,elindultunk a közös házhoz.Már kíváncsi voltam Melodie-ék babájának nemére,mivel tegnap voltak ultrahangra.Mikor megérkeztünk nem hittem a szememnek,milyen rend volt.
-Hahó,valaki?-kiabáltunk mire Louis sétált le álmos arccal,utána pedig Melodie és Zayn.
-Végre,már olyan rég nem ölelhettelek meg titeket-szorított magához Mel aztán pedig Zayn.
-Mi ez a nagy rend?-kérdezte Hazz.
-Szokatlan mi?-kérdezett vissza Louis.-Változnak az idők,és néha nekünk sem árt-nevetett.
Megsimogattam Melodie hasát.
-Már jó nagy a pocakod,kis aranyos.És lehet már tudni,hogy a kis "trónörökös" fiú lesz-e vagy,lány?
-Szerintetek?-karolta át Zayn.
-Fiú-mondta Melodie.
-Naa,lelőtted a poént-nevetett Malik.
-Gratulálunk-öleltük meg őket.
Már vártam,hogy ne csak ránk köszönjön szerencse,és majd ők is megtudhatják,milyen jó érzés szülőnek lenni.
-Apropó,hol hagytátok a kis csöppséget?-kérdezte Louis.
-Nagyszülőknél.Khm,csak ki akartunk kapcsolódni,khm-válaszolt Harry.
-Értem a célzást-kacsintott Loui.
-Kiket látnak szemeim-jött le Niall és Bella.
Lassan összegyűltünk,a végére lejött mindenki és az asztalhoz ülve hülyéskedtünk és beszélgettünk,mint régen.
-A kerek asztal lovagjai-mondta Niall.
-Nialler drága,még ha kerek is lenne,de ez kocka!-bökte meg Bella.
-Emlékeztek az első,ilyen összejövetelünkre?
-Tényleg,hogy van a pillangód?-kérdezte Liam.
-Még a helyén-válaszoltam.
-Emlékszem,hogy kérdeztem tőled:"Nem szeretnél egy tetkót?".De te féltél-mondta Zayn.
-Csak egy kicsit.Különben is,ne mond,hogy te nem féltél az elsőnél.
-Ó,milyen témára fogunk ebből kilyukadni-kuncogott Harry.
-Hazz,örülnék,ha nem teregetnéd ki a szexuális életünket.-mondtam,mire mindenki nevetni kezdett.
-Komolyra véve a szót...mondom komolyra Harry,Melodie mennyi időd van még?
-Két hónap-mosolygott nyugodtan a barátnőm.
-Az már hamar elröpül.-legyintett Danielle.
-Mi?-nézett mindenki,mire Dani elpirult,Liam pedig befogta a száját és nyelt egyet.
-Szeretnétek valamit mondani?-kérdezte Eleanor.
-Öhm,mi csak...izé.Ezt nem most akartuk elmondani,de mivel a feleségem kicsit kotnyeles.
-Csak egy kicsit.-nevettem.-Oké.Befejeztem.Folytasd.
-Köszönöm.-mondta Liam.-Hát szóval mi is "ügyködtünk" egy pár hete a baba project-en,és sikerült.Gyerekünk lesz.Mivel mi már régóta házasok vagyunk és mégsem...-nem hagytuk,hogy továbbmondja.Össze-vissza ölelgettük őket.Még most volt az,hogy tinédzserként megismerkedtünk,bár én még mindig az vagyok,már lelkileg és szellemileg fejlődtem.Bebizonyitottam a világnak,hogy fiatalon i lehet valaki felelőségteljes anya.Paultól egy hívás,hogy a srácok elfelejtetek egy fellé.
-Szeretlek kincsen.-mondta Harry, odaadta a kocsikulcsot és vissza kiáltott,hogy az új jó hírt nemsokára megünnepeljük.
Mi öten,a nők ott maradtunk és egy pillanatban Bellából és Eleanorból kiszökött egy olyan mondat,ami azt jelentette,hogy nincsenek megelégedve jelenlegi helyzetükkel.
-Úgy érezzük,hogy minket nem becsülnek meg eléggé.Mintha Niall és Louis nem lennének felnőve ahhoz,hogy családot alapitsanak.
-Családot alapitani El?Még le sem jegyeztek,és tudtommal engem nem is fog Niall,mert Ő nem  az a házasulandó típus-pityergett Bella.
-Lányok,lányok elég volt.Bella...talán rá tudjuk beszélni Niallert.Eleanor...Louis bár néha szeszélyes és gyerekes viselkedéssel bír,de ez csak azért van,mert azt akarja,hogy jó kedvünk legyen,azon kívül pedigbiztosan akar családot alapitani,ezt elhiheted nekem.Mindent megfognak tenni a családjukért ezt garantálom.-mondta Danielle.
-Látjátok,Zayn-nek is csak egy kis inspiráció kellett ahhoz,hogy "felnőjön".
-Mi volt az az inspiráció?-kérdezte Bella.
-Mikor elkaptam a csokrot az esküvőn.Emlékeztek?
-Tényleg-mondtam.-De ha most nem haragszotok,meg kell látogatnom a nagyszülőket és elhozni Darcy-t.
-Menj csak-törölte le a könnyeket arcáról Eleanor.
-Majd még jövünk este,ne unatkozzatok itt.-mosolyogtam.
-Nélküled még unatkozni is rossz.-kiáltottak utánam.
*Nagyinál*
-Szia drága kincsem!Ne haragudj,hogy ennyi ideig itt hagytalak.-öleltem magamhoz a kislányomat és egy nagy puszit adtam az arcocskájára.-Ki vagy pirulva.Nagyiéknál nagyon meleg van ugye?Kint pedig kezd minél hűvösebb lenni.-úgy beszéltem hozzá,mintha egy másik felnőtt emberrel beszélnék,Ő pedig csak nevetett és gagyogott.
*Darcy első karácsonya*
"Darcy első karácsonya"-ezzel a címmel ragasztottam be az albumba a fényképet.El sem hiszem,hogy ezt is elértük.Olyan aranyosan ült az apukája ölében,aki mikulásnak volt beöltözve.Darc először megijedt a talpig piros ruhába öltözött fehér szakállas bácsitól,de megmagyaráztuk neki,hogy Ő jó bácsi,és ajándékot hozott nekünk.Apát pedig elküldte,hogy vigyázzon a rénszarvasokra.A nagyszülőktől és barátoktól sok hasznos dolgot kapott.Apropó barátok.Melodie kisfia december 20-án született és épphogy hazaengedték őket karácsonyra.Trisha Zayn-nek az anyukája nem tud betelni a csöppséggel,aki kiköpött apukája,viszont szeme az édesanyjáé.Mi pedig kihasználunk minden percet arra,hogy Harry-vel legyünk,hiszen januártól újra turnézni fognak és mivel Darcy  még kicsi,nem vállalhatom az utata.Ezért minden percet kihasználok arra,hogy a férjemmel legyek,aki imádja a családját.
*Hello everybody*KÖSZÖNÖM  a komikat és a feliratkozókat.Köszönöm Melindának,hogy begépelte a szöveget,mivel egy ideig nem jutottam/jutok géphez. <3.Sok sok puszit küldök nektek és emelem a tétet arra,hogy kérek 4 feliratkozót és 15 komit.Összetudjátok hozni.Hiszek bennetek <3 xxx.

86.Rész.Games...

*Zene*
Harry-t átkarolva már kicsit biztonságban éreztem magamat,de még mindig bennem volt az,hogy én vagyok a hibás.Ha többet törődök vele,vagy ha többször kérdezem az állapota felől talán még tudtunk volna rajta segíteni...Hogyan gondoskodjak a gyerekemről,ha egy barátomról sem tudok.Egyetlen egy tudat nyugtat:az,hogy elfogadta,hogy nekem van egy családom és nem szomorúan halt meg.Leültünk a földre és én csak néztem Harry szemébe,ő pedig letörölte a könnyeimet.De hiába,még mindig csak folytak lefelé az arcomon.Hazz felvette az ölébe Darcy-t és ahogy néztem őket,rájöttem,hogy boldognak kell lennem,hiszen van miért..van kiért.Zack meghalt,de jó emlékeket vitt magával és nekem is ezt kell tennem.Azt kérte ne sírjak,hát nem teszem.Letöröltem a könnyeimet és szorosan megöleltem Harry-t és a kislányomat.
**
Megkerestük Zack sírját és vittünk rá koszorút is.Általában este mentünk,vagy csak magam mentem,már amikor Harry engedett.Nagyon félt...a lelkiállapotom miatt is,hogy valami történik velem.Mikor visszanézek esténként a ködben mintha látnék egy sötét alakot a sírja mellett.Talán egy angyal,vagy ő maga.Összekulcsoltam Harry kezét az enyémmel és a temetőből már nyugodtabb lelkiismerettel sétáltam ki.Hazafelé szóltam a férjemnek:
-Harry,nem sétálunk a parkban?
-Miért is ne?Régen voltunk már ott kettesben-mosolygott.-A Hyde park legalább majd kicsit kikapcsol téged és végre újra mosolyogni láthatlak.
Hazz átölelt és úgy sétáltunk.Megálltunk annál a szokásos vattacukros bácsi mellett,akitől mindig vettük a rózsaszín pamacsot és egy óriásit kaptunk ingyen tőle.Bekentem vele Harry-t,ő pedig vissza és már nagyon ragacsosak voltunk.Nevetni kezdtem,mire Styles kicsit elszomorodott.
-Mi az?-kérdeztem.
-Zavar a múltkori veszekedésünk.Az,amikor haragudtál rám,mert el kellett sietnem reggel.
-Ó..-mondtam..
-Várj csak..van itt valami-nézett az arcomra és közelebb jött.Lenyalta az arcomról a vattacukor maradványt és nevetve lehajtotta a fejét.
-Most mit nevetsz?-ütöttem a vállába.
-Áucs,kezded visszanyerni az erődet-mondta továbbra  is nevetve.

-Menjünk el anyudék,úgy is régen voltunk már,csak menjünk el Darc-ért apumékhoz.
-És ha megbeszélnénk azt,hogy legyen náluk reggelig és anyumékkal megbeszélek egy közös reggelit,ahová már Darcy-t is visszük,oké?
-Nem tudom Harry.Nem rakhatjuk le a nagyszülők nyakára mintha egy kolonc volna.Ő egy ajándék-fogtam meg a dzsekije szélét.
-Csak reggelig..Naa..
-Oké,nem bánom de csak reggelig.Utána még a srácokhoz is be kell néznünk a közös házba.Úgy is régen voltunk együtt..Csak így mindenki,a baráti társaság.
-Megbeszéltük-nyomott egy csókot a számra Hazz.-De először még benézünk Grimmy buliára.
-Hová?Így?Te megőrültél?Sehová sem megyek így,ahogy most kinézek.
-Én őrült?Messze áll tőlem-nevetett és a kezemnél fogva húzott.

-Hidd el,mindenkinek fogsz tetszeni így is,mert te így is tökéletes vagy nekem.-kacsintott Hazz és kiszálltunk az autóból.Egy egyszerű kék pamut ruha volt rajtam az alján kicsi csipkékkel de ez azért még sem felel meg egy buliba szerintem.Grimmy fogadott minket és egyből pezsgőt nyomott az egyik pincér a kezünkbe.
-Gyertek,már vártunk titeket,örülök,hogy végre megérkeztetek.
Próbáltam kivenni a házigazda szeméből valami meglepettséget,esetleg taszítást az iránt,hogy milyen ruhában vagyok.Minden barátunk ott volt és köszöntünk is nekik.A buli közepén eléggé elengedtem magam és nem elég,hogy egy kicsit berúgtam,de Harry is eltűnt.Legutóbb Ke$ha-val láttam.A címlapok szerint bejön neki Hazz,de nem engedhetem el,ő az enyém.Vagyis..ez a magabiztosság halványulni látszott mikor megláttam,hogy Ke$ha valamit suttogott a férjem fülébe és a csaj markolta meg Harry fenekét.Mi?Ez kicsit visszarázott a jelenbe.Mióta megy ez így?Próbáltam oda menni hozzájuk mindenki között átfurakodva,de nagyon nehezen ment.Oda léptem hozzájuk és magamhoz fordítottam Hazz-t,ő pedig nagyokat nézett míg meg nem értette a célzást.A derekamra tettem a kezét,mikor ő lejjebb húzta és olyan szilárdan állta a csaj csábító tekintetét,hogy azon én magam meglepődtem.Talán benne kevesebb pia volt mint bennem.De a lány még mindig nem vette a célzást,pedig látta azt,hogy Harry megfogta a fenekem.Magamhoz húztam a szerelmemet és csókolni kezdtem és közben forrósodott köztünk a levegő.Így már az sem érdekelt,hogy rajta kívül nézi-e valaki,hogy mit csinálunk,csak szálljon már le az a sok éhező szem a buliban Harry-ről.
-Elég volt.Menjünk-mondtam és letöröltem Styles arcáról az ott maradt rúzsfoltokat,ami kevésbé jött le.Hívtunk taxit és alig bírtuk kivárni,hogy hazamenjünk.Kicsit a jelenben érezve magamat kérdőre vontam otthon Hazz-t.
-Ha én nem lépek közbe,akkor hagyod magadat?-kiabáltam a fürdőszobában.
-Nem.Értékelném,ha kicsit lejjebb vennéd a hangerőt és meghallgatnál.Láttad mennyire álltam a tekintetét nem?
-Lehet,de a testedet is visszatartottad?Hm?
-Igen,mert rajtad kívül nekem nem létezik senki más.
Becsaptam a fürdőszoba ajtót és hallgattam a további magyarázatát,miközben a festéket mostam lefelé az arcomról.
-Stephanie,ne haragudj kérlek.
-Tudod,hogy tetszel neki ugye?Sőt,legszívesebben még ma éjszaka az ágyában látott volna téged.Az újságokban is kijelentette,hogy akar téged.
*Harry kinyitotta az ajtót*
-Hát nem fogod fel?
-Nem Steph,nem fogom fel.Azért veszekedünk ami meg sem történt és soha nem is történne.Egyébként én is kérdőre vonhatnálak téged azért,amiért ittál.Tudod,hogy nem bírod annyira.
-Tudom...hajtottam le a fejem és nem mertem az életem szemébe nézni.
Harry a falhoz szorított és közben a fejem fölött lekapcsolta a villanyt.A fürdőszoba ablakán kiszűrődött fény mindkettőnk arcát megvilágította.Harry-nek átható volt a tekintete:minden érzelem látszott benne.Mintha az érzelmek kavalkádja játszódott volna le a smaragd zöld szemekben.
-Nem szeretek veszekedni-mondta Hazz.
-Én sem.De nem akarom,hogy másé legyél.
-Tudod mennyire szeretlek?Ugye fel sem fogod?Egy nőt sem szerettem még ennyire mint téged.Jobban ismersz engem,mint én magamat....
-Szeretsz?
-Nem.Imádlak.Szerelmes vagyok beléd,te vagy a mindenem Stephanie.Elhiszed?
-Csókolj meg.
Harry csókjairól mindig tudtam mit érez.Bánatot,szerelmet,sértettséged,akármit,de tudtam.Styles tette,amit mondtam.
-Most már elhiszed?
-El-mosolyogtam és ő pedig a mosolygásomat fel váltotta csókjára és közben a kezemet a hideg csempének nyomta.
-Ígérem,hogy ezt soha nem fogod elfelejteni.-mondta.Kiment valamiért és engem otthagyott várakozva,aztán a sötétben egy kéz nyúlt felém és kihúzott az ajtón.Hideg,vizes volt a keze.Felemelt,aztán letett az ágyra.
-Harry-suttogtam,mire befogta a számat az ujjaival,amire egy csókot nyomtam.Egy kis jégkockát nyomott össze a tenyerében,ami a testében áramló hőtől megolvadt,így rácsöppent a hasamra.A jeget lassan rátette a hasamra és fújta fölfelé.Kicsit felszisszentem,de mire a melltartómhoz ért,már megszoktam a hideget.Lassan elolvadt rajtam és kezdtem élvezni ezt a játékot.Az oldalamon folyt lefelé a hideg víz és 'felitatta' a nyelvével.Aztán mikor közeledett felém megállítottam és most én kínoztam egy kicsit.Alsónadrágja felső rétegébe akasztottam az ujjamat és lassan,nagyon lassan kezdtem lefelé húzni...
SORRY mindenkitől,hogy csak most hoztam a részt,de egy újabb táborban voltam,szóval nem jutottam géphez.Ne haragudjatok még egyszer kérem és újra 10 komi és két feliratkozó után hozom a következő rész és ígérem akkor amikor meglesz,már hozom is,nem egy héttel utána,hanem mikor látom,hogy meg van a komi és a feliratkozó,azonnal kiteszem az új részt és a következő hosszabb lesz.KÖSZÖNÖM A TÜRELMETEKET :)))

85.Rész.A letter...

*Drága olvasóim,meghoztam a következő részt és 10 komi+két feliratkozó után jön a következő rész :))) Remélem nem haragszotok,hogy ebben nem írtam Melodie-ról és az állapotáról,de a következőben ÍGÉREM,hogy fogok!!!! :)) Thanks..Reggel valamilyen furcsa érzéssel ébredtem.Szúrt a szívem.Ezt betudtam annak,ami mostanság történt velünk.Felültem,körülnéztem és egy gyönyörű,élettel teli férfit láttam magam mellett.Jóleső érzés fogott el,amitől mosolyognom kellett.De a másik szobából meghallottam Darc sírását és bementem hozzá,mielőtt még Harry felébredne.A kezembe vettem és lassan,de megnyugodott.Megetettem és aztán visszamentem.Kicsit fáztam,mert már itt az ősz eleje is elég hideg általában.Elhúztam a függönyt és láttam az ablakon legördülő esőcseppeket.Elmosolyodtam,mert nekem ettől jobb kedvem van.Valahogy megnyugtat engem.Visszafeküdtem Harry mellé és szorosan odabújtam hozzá,hogy érezzem a teste melegét.Átkarolt és mosolyogni kezdett.Nem értettem miért.de jó volt látni az arcán,hogy jó kedve van.Kinyitotta az egyik szemét és értetlenül nézett.

-És még ez néz értetlenül.Pff-mondtam játékosan.

-Én?Téged büntetni kellene azért,mert nem hagysz aludni...
-Most megsértődtem.-fordultam el tőle.
-Naa,tudod,hogy értettem.Gyönyörű vagy és nem tudok nem rád nézni,így ki kell nyitnom a szememet.Most már érted?-kérdezte nevetve és megfogta az államat.
-Értem-forgattam a szemem,mire ő közelebb jött és apró puszikat hagyott az államon,aztán lefelé a nyakamon,amitől lezártam a szemem és hagytam,hogy folytassa.Lassan kicsit oldalra emelte a fejem és a szám sarkára adott egy puszit,aztán pedig mikor a szám került volna sorra,megállt és ravaszan nézett,aztán mikor minél kisebb lett az ajkunk között a távolság,újra megállt.
-Harry,ne kínozz.-mondtam.
-Igazad van-mondta forró leheletével-Nem bírom ki,hogy meg ne csókoljalak.És ekkor a szája kétségbeesetten kereste az enyémet.Átkaroltam a nyakát,ő pedig a kezét a derekam alá tette,magára húzott és....Darcy újra sírni kezdett.Harry nevetett,én pedig a fejemet a a mellkasára téve mosolyogtam.
-Nem baj,most már van,aki megzavarjon minket-nevettem.
-Megyek én-mondta a férjem és mosolyogva ment ki a kislányunkhoz és behozta hozzánk.Olyan aranyosak voltak együtt én pedig örültem,hogy ma nem kell Hazz-nak sehová mennie,mert akkor az egész napot együtt tölthetjük.Ez a boldog pillanat csak egy percig tartott,mert drága Styles közölte velem,hogy az új albumon fognak dolgozni,így majd csak éjszaka jön haza.Csöndben elviseltem amit mondott,de ha ezt gyakrabban fogja csinálni,úgy nem lesz jó egyikünknek sem.Főleg nem nekünk:a családjának.Mosoly nélkül sétáltam le a konyhába reggelit csinálni,Harry pedig lehozta utánam Darcy-t.
-Megeszed itt a reggelit,vagy már arra sincs időd?
-Steph,ezért ne haragudj,jó?-lépett közelebb hozzám.
-De rossz így,ha keveset vagyunk együtt.
-Tudtommal idáig még mindig együtt voltunk...-mondta Hazz.
-Jó.Csak ne váljon ez megszokássá,oké?-mosolyogtam féloldalasan.
-Nem fog-megcsókolt és átadta a kislányunkat.
-Négy hónaposan már sokat nőtt-mondta Harry és ámulattal nézte a kis csodát a kezemben.
-Igen.Tényleg,de siess és gyorsan végezzetek.Szükségem van rád-csíptem a fenekébe,remélem tudod mire értem-mondtam.
-Stephanie vágyódó énje.Hmm.Rendben,úgy lesz édes.De akkor várj is haza-kacsintott és elköszönt tőlünk.
-Hát magunk maradtunk drága kislányom.Mit csináljunk ma?Nem is tudom,tettem le az ágyra,mire mosolyogni kezdett.Azt hiszem azért,mert beszéltem hozzá.Ilyenkor mindig mosolyog.
-Menjünk látogassuk meg az unokatestvéredet?Igen,tényleg el kellene menni Gemma-ékhoz,kedden úgyis mindig egész nap távol van Dan.És Zack-hez is jó lenne menni.Tényleg rég voltunk már nála és egyre rosszabbodik az állapota.Először akkor Zack lesz akit meglátogatunk.Míg még lehet-néztem a lányomra és ő pedig csak pislogott nagyokat.Elmosolyodtam és felvittem a szobába,hogy felöltöztessem és én is felöltözzek.Betettem a kis hordozóba,azt pedig a kocsiba magam mellé jól becsatolva.Az úton cumival a szájában csöndben volt.Mikor megérkeztünk a házhoz,nem volt senki ott és a környék is olyan volt,mint amit már vagy egy évtizede nem rendezett el senki.Megígértem Zack-nek,még amikor tudomást szereztem a betegségéről,hogy a keresztapja lehet a gyermekeimnek,míg még rosszabbodik az állapota.Harry-vel két héttel későbbre tettük a keresztelőt,így szólnom kellett a jövendőbeli keresztapának.Kivettem Darcy-t az autóból és ez ajtóban megálltam.Rossz előérzetem volt,nem tudtam miért.Bekopogtam egyszer,kétszer és vártam.Semmi.Így benyitottam és kiáltottam.

-Zack itt vagy?Hahó,valaki..-de senki sem válaszolt.Még a házvezető sem volt ott,aki ki volt mellé rendelve.Nem is tudtam mire számítsak,mikor odamentem.Legutóbb mikor láttam Zack-et,akkor már sokkal előrehaladottabb volt a betegsége és nagyon féltettem.De nem tudtam rajta segíteni.Kicsatoltam a lányomat és a kezembe vettem,úgy sétáltam végig az egész házon.Az ajtók nyitva,a függönyök behúzva.Sötét volt és egy kicsit félelmetes.Az asztalon véletlenül odébb toltam az ott hagyott tányért és láttam milyen por volt.Mintha egy kísértet kastélyban lettem volna és egyre rosszabb volt,minél beljebb mentem.Felmentem a hálószobába és nyeltem egyet mielőtt nyitottam volna az ajtót.Bezártam a szemem és csak akkor nyitottam ki ,mikor az ajtó is kinyílott.Meglepetésemre semmi sem volt,csak az üres ágy maradt,és az éjjeli szekrényen egy pohár víz,amiben kis buborékok voltak,talán azért mert már állott víz volt.Találtam egy levelet ledobva a földre,amit egy rózsaszín selyem kendő takart.Fel volt nyitva és azt,hogy valaki felrepesztette volna,annak jele sem volt.Tehát még le sem volt ragasztva.
Hallgasd ezt és indítsd újra ah leáll :)))
-Stephanie-nak és Darcy-nak...a keresztlányomnak.
Minden,amit soha nem tudtam elmondani...
"Drága Steph és Darcy.Ez a levél most nektek szól.Stephanie,én mindig is szerettelek,csak titokban tartottam,mert te már rátaláltál a hercegedre és tökéletes életed volt.Nem szerettem volna elrontani.Te magad vagy a megtestesült álom.Harry jól választott.És a végén be kellett azzal érnem,hogy csak úgy lehetek része az életeteknek és úgy tudlak titeket segíteni,ha keresztapja leszek a TI hercegnőtöknek,aki csodálatos kislány és hiszem,hogy a fiatok is ugyan ilyen csoda lett volna.Tudtam,hogy már mire újra meglátogattok én már nem leszek.Csak egy emlék leszek,mint a nevek a miket a homokba írnak és elfújja a szél.Ti is lassan elfelejtetek majd engem és arra sem fogtok emlékezni,hogy voltam,de a sebek megmaradnak.Ezért arra szeretnélek kérni,hogy felejtsd el és bocsátsd meg nekem azokat a 'bűnöket',amiket tettem.Tudom,rossz ember voltam és mindig próbáltam nem az apámra hasonlítani ami életem végére sikerült.Szeretném,hogy tudd,sok boldogságot kívánok nektek az életben és engedd meg,hogy adjak Darcy-nak egy kis emléket és ajándékot.Mindenkinek van egy olyan tárgya,amit nagyon szeret,én szeretném,ha ez lenne az és így megmaradhatok emlékként.Nézd meg a másik papírt,abban leírtam,hogy kire hagyom a házat és még valamit,amivel majd csak akkor ismerkedik,meg,mikor már felnő.Ne aggódj,mindent elintéztem.Tartsd meg az emlékem a szívedben.
                                       -Zack.xx
A földön ülve magamat hibáztattam azért,mert nem jöttem hamarabb.Elkéstem.Sírni kezdtem,Darcy-nak is legörbült a szája és ő is pityeregni kezdett.Hogy lehetek ilyen buta?Legalább előtte ne sírjak.Így letöröltem a könnyeimet és mosolyogni kezdtem,hogy megnyugtattam.Pár perc múlva már már ő is megnyugodott.Lementem a nappaliba és megálltam középen.Most már értem miért volt minden olyan régi.Értem miért nem akart olyan gyakran találkozni velem Zack.Pont azért mert szeretett és félt,hogy lerontja a kapcsolatomat Harry-vel.Mindent értek most már.Kimentem és megálltam az ajtónál.Darcy felnézett a zöld szemeivel az égre,mintha értené.De biztos vagyok benne,hogy nem értette,de érezte a szívében.Még egy pillantást vetettem a házra és vittem magammal a végrendeletet és a rózsaszín kendőt is.
**
Harry-t sírva öleltem át,mikor megérkeztünk.Akár tudja miről van szó,akár nem..szükségem van rá.

84.Rész.Bumm!

*A bűnös szemszöge*Ezt hallgasd:

Ma végre megtehetem azt,amire évek óta készülök.A lelkemet felkészítettem arra,hogy ne legyen bűntudatom és nincs is.Nem fogom megbánni.Végre megtudja milyen,hogy valaki tönkreteszi az életét.Bár már nem szeretem őt annyira,mint régen,hisz' rám is új szerelem talált.De kit érdekel?Az is hamar elmúlt.Nem az vagyok,akinek hisznek.Gyilkosként még mindig jobbnak fogom érezni magam,mint az,aki a fegyver másik oldalán áll majd.A tervem sikerülni fog és én boldog leszek.Végre boldog!Nem az az ember leszek,akire úgy néznek majd,mint aki most szabadult a diliházból,hanem az,akit majd sajnálni fognak az ex szerelme elvesztése miatt.Majd nevetve fogom végignézni,ahogy a felesége és a gyereke sírva fog tőle búcsút venni a sírja mellett.A fekete kapucni és maszk nálam csak egy álarc.Az,ami eltakar mindent...Régi sérelmeket,szerelmet,dühöt,kínt és minden mást...amit csak én érezhetek...

*Vissza a történtekhez.Steph szemszöge*

A csörömpölés előtt egy másik zajt hallottunk.Lövés gördült el a terem másik végéből,amely a színpad felé irányult.Harry mellett állt Sandy,aki a dobfelszerelés közé esett.Nem tudtuk mi történt.A nyakában lévő gitár eltört.De bár csak ennyi lett volna a baj!Mindenki,köztük mi is lefagyva ültünk a helyünkön,mintha nem is emberek lennénk,hanem mozdulatlan,élettelen szobrok,akiket a szobrász,csak most készített el.Lélegzet visszafojtva először nagy csönd lett a teremben.Aztán a biztonsági őrök lezártak minden ajtót,amit csak tudtak.Az aréna csöndes volt.Tele volt félelemmel és senki sem szólt egy szót sem.Hihetetlen csönd lett hirtelen.Azt hittük a rajongók visítani fognak,de nem tették ezt.A levegőt átjárta az a szúrós zaj,amit csak az hallott,aki igazán részese volt a történteknek.Harry-vel találkozott a tekintetünk és míg eltátogott nekem egy "Ne aggódj kincsem"-et,addig az ottani ügyeletesek Sandy-t levitték a színpadról.A csönd még mindig tartott.Nem tudják ki a tettes.Akárki lehetett.Mindegy,hogy hol ültél,hol álltál,nem tudhattad ki volt,aki egy életet talán kiontott,vagy csupán sérülést okozott neki.Hirtelen mint egy érzék,úgy csapott belém az,hogy mi lehet a kislányunkkal.A srácok is lementek már a színpadról rendőrök kíséretében hisz' merénylet történt.Szaladtam Ed-hez vagy ahhoz,akire rábízta Darcy-t,de nem találtam őket sehol.Valahol mélyen a tudatalattim mégis meg akart nyugtatni.Ekkor tűnt elő Ed a kislányunkkal egy vérfolttal az arcán.Úgy vettem ki a kezéből,mintha valami gyémántot tartanék.Féltettem nagyon.Darc csak mosolygott és nézett a zöld szemeivel.Olyan nyugtató volt látni,hogy itt van mellettem.
-Edward,mi történt?-próbáltam letörölni az alvadt vért az arcáról,ami csöppet sem volt sértetlen.
-Semmi vész.Elintéztem-mosolygott féloldalasan.
-Ne packázz velem Ed,mondd el mi történt.Nem kicsit vannak árulkodó jelek rajtad.-förmedtem rá.
-Annyi elég magyarázatnak,hogy egy idióta pszichopata el akarta rabolni a lányotokat?
-Istenem!-kiáltott fel Harry a hátam mögött.-Köszönjük.El sem tudom mondani mennyire örülök,hogy jól van.
-Igen köszönjük.-mondtam könnyes szemmel.
-Máskor is.Ti is a családom vagytok.Inkább azon kellene aggódni,hogy ez egy jel volt valaki számára.
Válaszolni sem érkeztünk mikor a szemünk láttára,mellettünk egy világosbarna hajú lányt vittek el a rendőrök.Sírt.Nem láttam teljesen az arcát,de a könnyek nem voltak nehezen észrevehetőek.
-Mr.Styles,Mrs.Styles,Mr.Edward elfogtuk a tettest.Emelhetnek vádat,vagy..
-Nem!Először is mondják el mi történt-szólt közbe Zayn.-Utána majd válaszolnak.
Bólintottunk.
-Harry,remélem tegeződhetünk-szólt az egyik rendőr-.
-Persze.Csak mondja.
Közben Harry átvette tőlem Darcy-t.
-Nem más volt a célpont mint te.Szóval már nem lennél itt,ha a lány amatőr nem lenne.Ha egy fél méterrel odébb áll,akkor téged talál el.De szerencsére nem tudta teljesen felmérni a helyzetet.Nem tudod ki lehetett?
-Nem.A lány nem beszél?Vagy honnan a francból tudhatnám csessze meg mindenki.A családom is veszélyben van nem csak én-kiáltott Harry.
-Harry.Megijeszted a lányodat!-kiáltottam én is.
-Jó,jó,ne haragudjatok,csak ideges vagyok.
-Már nem vagytok veszélyben.A lányt elfogtuk és szerencsére egy névre szóló ital kártyáról meg tudjuk mondani a nevét.
-Mégis ki az?Ismerem?-kérdezte Hazz.
-Felicity Hoffmann.Ismerős neked?
-Az első szerelmem.Nézett Harry a távolba és talán visszapörgette a gondolatait.
Az,amit a szemében láttam...semmihez sem volt fogható.Talán fájdalom volt.
-Mindegy is.-rázta meg a fejét.Nem számít,rég volt.Még az x faktor előtt-nézett rám bocsánatkérően az előbbi mondatáért.Egy elnéző mosolyt küldtem felé és megfogta a kezem,a homlokomra pedig egy puszit adott.
***
Este,mikor megetettem a lányunkat Harry pedig elaltatta,bebújtam az ágyba és próbáltam elfeledni azt,ami ma történt.De persze ilyenkor nem sikerül elfeledni az ilyen gondolatokat.Minden este jut eszembe.Megtapogattam magam mellett a helyet és üres volt.Kirázott a hideg,mikor arra gondoltam milyen lett volna a mai éjszaka.Nélküle...Az én egyetlen szerelmem nélkül.Akinek nem én voltam az egyetlen.-zártam le a szemem és próbáltam magam túltenni rajta.Valahogy arra emlékszem mintha azt mondta volna,hogy előttem nem volt még szerelmes senkibe.Hazudott volna?Nem lehet.Kétségbeesetten próbáltam a sötétségbe burkolózni,ami körülvett.Harry csöndben sétált az ágyhoz és ugyan olyan csöndben feküdt le mellém.Mellkasára tettem a kezem és úgy ahogy régen-úgy csavargatta a hajamat.Megnyugtatott.Odafordultam mellé és suttogtam.
-Miért történt ez Harry?Ha te most nem lennél..én sem lennék itt.Nélküled semmi sem vagyok.
-Tudod.Ma lepörgött előttem az életem és ha a között kellene választanom,a tizenhat éves koromból maradt szerelem,vagy életem szerelme között,akkor az utóbbit választanám.Tudod miért?
-Mondd el kérlek.
-Mert te az életem vagy.Ő nem számított.
-Hazz.Azt mondtad szerelmes voltál.Akkor..az első szerelmed...
Puha ajkaival elcsitított.
-Míg nem találkoztam veled elveszett voltam.De egy pár éve rám találtál..vagy talán én rád és így lettem egy egész.A szívem darabját hiányozni találtam,de most már nem hiányzik.És ez a darab..te vagy.Az elveszett szívem.-megcsókolt és ránk húzta a takarót....
Aki még nem iratkozott fel,az tegye meg.<------JOBB oldalt.

83.Rész.Pursuit of happyness....

Hi drága olvasóim!Nagyon szépen köszönöm a négy feliratkozót!!! :) Ne haragudjatok,hogy csak most hoztam a részt.Am a következő résztől már hosszabb részek lesznek,mert júliusban két hétig táborban leszek szóval nem tudok majd írni és ezt pótolni fogom :) I PROMISE!Remélem tetszenek a részek és megszeretnélek titeket kérni valamire..Tudom volt már a szavazás,de azt szeretném,hogy ide majd komiban írjatok nekem találó blog címeket.Mindegy miről fog szólni és a leg hozzá illőbb címet kiválasztom :) Thank You! XX

*Harry szemszöge*

Stephanie életkedve az utóbbi egy hónapban egyenlő volt a nullával.Nem tudtam mivel vidíthatnám fel.Este mikor elaltatta Darcy-t,beült az ablakba.Éppen esős idő volt,amitől még szomorúbb lett.Máskor semmi más nem érdekelte,csak boldog akart lenni és ritka volt az olyan alkalom,mikor rossz kedve volt.Most pedig...

Emiatt én is rosszul éreztem magamat.Az eső őt felvidítja általában,mert szerinte "Az eső elmossa a rosszkedvet".Talán igaza is volt.Csináltam neki teát és lassan,félve sétáltam oda hozzá.Átkaroltam hátulról,ami kicsit felriasztotta nyugalmából.Átnyújtottam neki és akkor kicsit nyugodtabban ült vissza a helyére.

-Szia-mosolyogtam.

-Szia édes-hajtotta hátra a fejét.

Az ölelésemben megnyugodva kortyolta a teát.

-Miért van az,hogy ha a közelemben vagy,akkor megnyugszom?-kérdezte.

-Ezt én is kérdezhetném tőled.Nem kétséges,hogy minket egymásnak teremtettek.Azért,hogy lelki támaszai legyünk a társunknak.

Egy puszit adtam a homlokára Steph-nek.

-Tudod,arra gondoltam,hogy vissza festem a hajam barnára.Ennyi elég volt.Végleg fel akarok nőni.Emlékszel?Mikor befestettem a hajamat,akkor történt az autó baleset.Te is kétségbeesett voltál és én is.Azt hittem ott elveszítek mindent,és mindenkit.Legfőképp téged.Nem akartam többet veszíteni.Az anyám 'halála' ami csak kamu volt,számomra már annyi is elég volt.A lelkem tönkretette.Az anyám is hozzájárult ehhez.És most a fiunk halála ez számomra már mindennél elszomorítóbb.Mintha a szívemből kitéptek volna egy darabot,vagy többet.Ez a helyzet...nyomasztó.-tette a kezét a szívéhez és megfordult.Valami biztatót akartam neki mondani,de szíven ütött az,amit mondott.Résnyire nyitottam a számat,hogy mondok valamit,de inkább bezártam.A szívemben való hangok erősebbek voltak,mint azok,amiket mondani akartam,ezért csak megcsókoltam és éreztem a sós könnyeit az ajkain.Megöleltem és a fejét a vállamra hajtotta.Tudtam,hogy valahogy fel kell vidítanom.Az eső hangja kezdett erősebb lenni.Felmentünk,hogy megnézzük a kislányunkat,aki békésen aludt.

-Olyan mint te.Te is mindig esőben alszol jól és akkor valamiért jobb kedved lesz.

-Igazad lehet.Mindkettőnktől a legjobb részünket örökölte.A kiságya fölé hajoltunk és csak csodáltuk őt.Nem hittem,hogy létezik ilyen csoda,de igen.A mi csodánk.A kis homlokára adtunk egy apró puszit és kimentünk.Átkaroltam Steph-et és úgy mentünk be a nappaliba.

*Stephanie szemszöge*

-Itt vagytok?-kérdeztem a telefonba kiabálva,mert nem hallottam semmit a sikítástól,ami a koncerten volt.

-Itt,már itt állunk a kapunál.Danielle már vár minket kint.Ó,már látom is.Megyünk,ott majd találkozunk.

-Oké,szeretlek kincsem.

-Én is téged.Üdvözlöm a srácokat.Ja,és Niall-nek mondd meg,hogy sajnálom,hogy a múltkor nem tudtam elkészíteni a kedvenc kajáját,de már megtanultam,szóval remélem ízleni fog.Koncert után viszem.Puszi.

-Ó sziasztok.Gyertek gyorsan.Add ide azt a kis drágaságot-mondta Dani és az én reménységemet kivette a kezemből,Hope-ot.Bementünk és láttuk az óriási tömeget,ami ott várta a srácok színpadra lépését.A tömeg mikor meglátott minket ordítani kezdett és csak azt láttam,hogy mindenki a szájára teszi a kezét és azt kiabálja "Ott van Darc és Steph is".Szerencsére hamar beértünk a nekünk elkülönített szobába és ott már várt ránk Ed Sheraan.

-Szia Ed!-öleltem meg.-Úgy érzem ennek a gyönyörűségnek túl sok keresztanyja és keresztapja lesz.-mosolygott.

-Abban nem kételkedem.

-Harry szemét örökölte és a te orrodat,sőt,a mosolyodat is.-mondta Ed csodálva a kislányomat.

-Tényleg?Szerintem a szája is az apjáé.Ugye drága?Ugye?-kérdeztem és néztem Darcy-ra,aki csak pislogott nagyokat és próbálta felfogni,mi is folyik körülötte.

-Tényleg.Ja és én fogadtam egy babysitter-t.Ők addig el lesznek míg te intézed a dolgodat és én is itt leszek.

-Főnyeremény vagy Edward-pusziltam meg.Aztán a kislányomnak is adtam egy puszit és kimentem a színpad mellé.Már elkezdődött a koncert és azt hittem,hogy jól fogom magamat érezni,de nem.Egész idő alatt rossz érzésem volt.Nem tudtam,hogy az a babysitter megbízható-e,sőt..semmit sem tudtam róla.

-Jól vagy?-kérdezte Eleanor.-Sápadtnak tűnsz.

-Jól...nagyjából.Csak félek.És ha nem megbízható kezekbe adtam a gyermekem?

-De biztosan.Szerinted Ed nem megbízható embert felfogadott volna?Hát nem hiszem,így nyugodj meg-nyugtatott El.

-Jó...-de mégis rossz érzésem volt.Most jött az a rész,amikor feltehettek kérdést a rajongók.

-Liam,milyen érzés házasnak lenni?

-Nagyon jó és semmihez sem fogható,mikor azzal kötöd össze az életed,akit a legjobban szeretsz és neked szánt az ég.Remélem jól fogalmaztam Danielle-nevetett Liam.Dani bólogatott és szélesen mosolygott.

-Niall,mikor szeretnéd már te is elvenni Bella-t?kérdezte az egyik lány.

-Azt én is szeretném tudni-mondta mellettem Bella.

-úúúú-kiáltották a háta mögött a lánynak.Ez az 'úú' annak szólt,hogy nem akarták,hogy még egy tag elkötelezze magát.

-Harry,miért nem vetted el hamarabb Steph-et és szereted?Mert még lenne pár millió lány,akit választhatnál.

Na ez a kérdés szarul esett,de szarul igaz volt.Én sem értettem miért pont engem választott,mikor több millió lány a lábai előtt hever.Harry erre egyszerűen felelt.

-Mert voltak dolgok,amik utamat állták ebben.És azért választottam őt,mert Stephanie a másik felem.Aki nélkül semmi voltam,míg meg nem ismertem.És ezt köszönöm neki.Azt is,hogy egy gyönyörű csöppséget hozott a világra.-mosolygott Harry és egy pillanatra megállt a beszédjében és csak engem nézett.-Remélem most már tudjátok a választ-harapott az ajkába...Ekkor egy nagy csörömpölést hallottunk és a srácok megfordultak,hogy megnézzék mi történik...  

82.Rész.Dear darlin'....

*Először is sziasztok!Másodszor pedig NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM AZ 5 FELIRATKOZÓT!Meg persze a komikat is :333 Kimondhatatlanul jó érzés volt látni az új fejleményeket és azt,hogy értékelitek a munkámat.Kitettem egy szavazást és ebben is szükségem van rátok pls segítsetek.KÖSZÖNÖM A DÍJAT!Ki is tettem :)) komit és feliratkozót és akkor 100-ig viszem a blogot ;).. XXXXX Am lesz még itt egy saját blog idézet,mármint úgy ahogy a Dark-ból szoktatok idézni,innen is lehet.

Ezt hallgasd :")
          *Harry szemszöge* 
Csak fogtam a kezemben a lányomat.Még fel sem fogtam mi történt és még boldog is voltam.Addig a percig...amíg nem törte meg a csönd.Most nem a szokásos kínos csönd vett körül.Éreztem,hogy valami baj van.A második csöppség...nem sírt,nem kiabált az anyja után,vagy nem akarta megismerni a világot.Az orvos megrázta a fejét és csak annyit mondott "sajnálom Harry".Nem tudtam mit tegyek.Stephanie is kifáradtan feküdt,az én egyik szemem sírt,a másik pedig nevetett.Nem értettem miért ilyen az élet,miért szánta ezt nekünk a sors?Az egyik gyerekem a karomban,a másik pedig...meg sem élhette az életét.Ott tört össze a szívem,nem tudtam hová tovább.A szívem és az agyam csak arra tudott gondolni,hogy Isten miért vette el tőlem..a fiamat?!Egy boldog pillanat,egy érzelmekkel,szeretettel teli érzés és ...mindez egy pillanatra szerte foszlott.Térdre ereszkedtem és néztem,ahogy az orvos egy kis kendőbe burkolja a halott gyermekem.Összetörtem.A lányom és Stephanie tartotta bennem az életet,senki más.A vihar még mindig tombolt.Legszívesebben én is tomboltam volna a viharhoz hasonlóan.De nem ment.
*Másnap*
-Jó reggelt!-mosolygott Steph.-Láthatnám őket?Kérlek..
Nem tudtam,hogy mondjam el neki azt,ami történt.Számomra is olyan volt ez mint egy álom.Mintha csak egy gyereket vártunk volna mindannyian kilenc hónapon keresztül.A többiek is Stephanie mellé álltak.Némelyikük nyugtatóan mosolygott,valamelyikük pedig könnyes arccal állt.
-Stephanie-egy puszit adtam a homlokára,aztán pedig megcsókoltam.-Erősnek kell lenned.Kérlek.
-Harry.Miért sírsz?Baj van?
Arca a boldog anyukáról a szomorú anyukára váltott.
-A fiunk..A fiunk.-áh-sóhajtottam egyet és nem bírtam végigmondani.
-Ne,ne!-tette a szájára a kezét Steph-Ugye.ez nem igaz?-és ezen a ponton könnyek kezdték el áztatni az arcát.Megöleltem őt és csak zokogott és zokogott,nem volt megnyugtató az ölelésem,mint általában.Egyáltalán nem volt.Ahogy mi öleltük egymást a srácok is körénk gyűltek és egy kupacban mindenki kimutatta az együttérzését.Most arra volt a legjobban szükség,hogy megnyugodjunk.Nem tudtam azt mutatni,hogy erős vagyok.Pedig kellett volna.
-Csak a lányomat hozzátok ide.Őt hadd lássam.-mondta könnyes szemekkel.
Bella a kezében tartotta őt:a mi kislányunkat és a kis 'csapatunk' háta mögül hozta elő az édesanyja mellkasára helyezve őt.Még mindig mellettük voltam.A srácok kimentek.Gondolták jobb így nekünk.Magunkra hagytak.
-Milyen gyönyörű-mondta Stephanie és a még mindig csak előtörő érzelmeivel próbált megbirkózni.Ahogy belenéztem a lányunk szemébe...az leírhatatlan pillanat volt.Mint mikor a nap előbújik egy viharos éjszaka után,pont mint ma.Ahogy egy pillangó szárnya megcsillan a fényben,olyan gyönyörű volt.Bár még sötét,félősen kinyíló szemekkel,de láttam benne a reményt.Ő megmaradt nekünk.És itt jöttem rá.Folytatnunk kell az életet.Van egy kislányunk,akit fel kell nevelnünk.Boldog lesz.Ígérem.

Hallgasd ezt :)
Bár nem volt könnyű visszazökkennünk a mindennapokba,mégis próbáltunk megbirkózni vele.Igen,volt egy senki szépségéhez nem hasonlítható lányunk.A mi vérünk,akiről még csak álmodtunk nem sokkal ez előtt.Darcy a nagyszülők szeme fénye már egy hónapja és persze a miénk is.És mindig gondolok arra,hogy most milyen lenne,ha itt lenne az öccse.De sajnos neki nem ez volt szánva az életből.
-Harry,min gondolkozol?-ölelt át Steph.
-Mindenen.Azon,hogy milyen most az életünk és milyen lett volna Mrs.Styles.-mosolyogtam.
Igen,Mrs.Styles.Nem volt semmi extra az esküvő.Sokkal jobb volt annál.Ott voltak a barátaink,a családtagok és ennyi elég volt.
Összekulcsoltam ujjainkat és leültem a hintába,amit még én szereltem fel,Stephanie-t pedig magam mellé ültettem.Lorah kihozta Darcy-t és Steph kezébe adta.Ahogyan néztem,arra is rájöttem,hogy akármennyire is fáj néhol az élet,van ami,vagy aki pótolja a rossz pillanatot.És a neve is illett a kislányunkra.Darcy Hope Styles.Ő a remény számunkra és az,ami adja az életünk értelmét,aki miatt érdemes felkelnünk,vagy épp átvirrasztani egy-két éjszakát.Megéri,akármennyire is fáradtak vagyunk.Minden este éneklek Darc-nak és látom a szemében azt a mosolygást,amit Steph szemében láttam mikor először énekeltem neki.Nem kétséges.A két legfontosabb ember mellettem van és ők azok akikre szükségem van.Stephanie a fejét a vállamra hajtotta én pedig megfogtam az állát,magamhoz fordítva őt és megcsókoltam.Nem kértem semmi mást az Istentől csak hogy boldog legyek,a fiam halála után is...boldog legyek.
-Szeretlek-suttogta Steph.-Szeretlek mindenestől...Rád hasonlít.-mondta.
-Igazán?Én pedig úgy gondolom,hogy rád.-mosolyogtam.
-Csak nézd meg azt a kis mosolyt,vagy a szeme színét.Smaragd zöld.Mint a tied.Ha viszont a természetedet is örökli,az viszont még jobb lesz.
Elmosolyodtam és újabb csókot nyomtam a szájára.Lehet valakinek ennyire fontos valaki?Vagy éppen valakik?Az életemet is odaadnám értük és most az a legfontosabb,hogy vannak nekem.
-Stephanie,Stephanie,én akkor nagybácsi vagyok ugye?-mondta Izgatottan Nathan.Steph rám nézett és bólintott,hogy én válaszoljak.
-Igen Nath,az vagy.
-Tudtam,tudtam.Apu mondta is.De én nem hittem el.-tette csípőre a kezét.
-Hát pedig elhiheted.Gyere csak,súgok neked valamit.-"Majd te fogsz rá vigyázni ha majd mi nem leszünk.Legyen neked is épp annyira kincsed a mi lányunk,mint nekünk.Itt,a kis szívedben-"
-Úgy lesz Harry.-ölelt meg.
-Hadd adjak neked egy puszit-mondta Steph és az öccsét elárasztotta puszival.-Most pedig bemegyünk.Álmos Darcy.Ugye?-mosolygott a kislányunkra és magához ölelte.
-Megyek veletek.-mondtam és átvettem tőle a picit,aztán pedig bevittem a gyerekszobába.Mikor még az üres szoba előtt találtam Steph-et,akkor nem gondoltam,hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat,de bizony eljön.
Túl sokat gondolkozok mostanában.De remélem ezzel nincs nagy baj,mert így rájöhetek arra,hogy "Mit vesztettem és mit kaptam,mit nyertem és mit hagytam."

81.Rész.Kérlek,maradj velem...

*Hi!Remélem okozok egy kis meglepetést,de ne haragudjatok azért,ami most történni fog.Köszönöm a komikat az ezelőtti részhez,nagyon aranyos volt tőletek :) Kérek még két feliratkozót,elegendő komit és jön a következő rész.XX :)) *
Melodie kisírt szemekkel állt előttem.
-Terhes vagyok!-hullott a nyakamba és még az ölelésében is éreztem,hogy mosolyog.Ez a nap is eljött,hát ez is.Mikor meg kell tanulnunk,hogyan legyünk felelősségteljes szülőkké,amire még pár tizenéves(a fiúk esetében már huszonévesről beszélek) nem teljesen felkészült.
-El kell mondanod-mondtam.-Mindenkinek..
-Még nem-rázta a fejét a barátnőm.
Értetlenül néztem rá..
-Melodie?Hallottad,amit mondtam?Erre Zayn-nek is lelkileg fel kell készülnie,szóval mire odaértek,hogy jön a baba,Zayn ugyan olyan kisírt szemekkel fogja várni a csöppséget a boldogságtól,mint te.-simítottam végig az arcán bátorításképp.
-Ha te mondod...elvégre jobban tudod,mint én-mosolygott és az arcát törölgette.
-De mostantól figyelned kell arra mit eszel és ne emelj semmi nehezet!-figyelmeztettem.
-Jó,ezt megfogadom.-nézett a hasára és elmosolyodott.
**
-Srácok...lenne itt egy kis hír,amit megosztana veletek Melodie..
Eleanor már tudta miről van szó,így készségesen mosolygott.Ez a tipikus levakarhatatlan El vigyor.
-Én...én..gyereket várok.-jelentette ki és lassan kifújta a levegőt.
-Mi?Mi?Jól hallottam?-vigyorgott Zayn is.
-Tesó..hát gratulálok-mondta Niall és kezet fogott vele,aztán erősen megölelte.Olyan tipikus fiú öleléssel,aztán mikor Zayn kiszabadult mindenki öleléséből,akkor odaszaladt Melodie-hoz,megpördült vele és egy erőteljes csókot nyomott a szájára.
-Már így nem is fázom annyira,ha ölelsz-monda Mel.
-Be kellene mennünk.Vihart mondtak és reggelre biztosan ide ér.-mondta Louis.
-Segítek bemenni,ha már végre a te hangodat is halljuk drága Loui-szólt Liam.-Fogd meg a kezem.
A lába miatt Louis még nem nagyon bírt járni,de nem is kellett erőltetni.
-Nem is vagyok csöndes...igen is mindig miattam nevettek-mondta.
Erre mindenki nevetésben tört ki.
-Gyere kis sérültem-mondta El.
Harry átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra.
-Úgy érzem nem csak mi érezhetjük magunkat szerencsésnek ezen a napon-mondta Hazz.
-Mi..úgy gondoltuk megünnepelnénk ezt.Van kedvetek jönni?
Egymásra néztünk Harry-vel sé a válasz egyértelmű volt.-Ne haragudjatok.Később meg ünnepeljük,de most már nagyon fáradtak vagyunk és Louis sem tud menni ilyen állapotban,szóval vele kell lennünk.
-Jó,megértjük-mondták és mosolyogtak.
-Csak semmi szeszes ital!-mondtam fenyegetően és nevettem.
-Megfogadom és vigyázni fogok...ránk-ölelt át Melodie.
-Aztán holnapig vissza se gyertek.Bulizzatok jól-mondta Hazz.

Hárman maradtunk a házban,de Louis elaludt a tv előtt,mi pedig haza telefonáltunk.
-Igen anya,jól vagyunk.Biztosan jól vagyunk.-Igen tudjuk mikorra van kiírva Steph.-Nem,már három nappal ezelőtt volt.-Holnap elviszem a kórházba.-Igazatok van,nem hagyhatjuk utolsó percig.-Vigyázok rá David,megígérem.
Miután már csak Lorah maradt akivel beszélhetnénk,megszakadt a vonal és a kinti villany is pislogni kezdett.

-Az a vihar nem hiszem,hogy reggelre ér ide-idegeskedtem.-És az itteni viharok legendásak.-megszorítottam Harry kezét.Ő is úgy nézett kifelé,mint aki félt.A pálmafák ide-oda dülöngéltek és a tenger sem volt a legcsöndesebb.A hasam is fájni kezdett és reméltem,hogy csak az idegességtől volt.Bevettem az előírt tablettát és a konyhapultnál álltam,mikor elaludt a villany.
-Próbáltam a sötétben keresgélni egy lámpát vagy legalább is gyertyát.De semmi sem volta,ami egy kis fényt adhatott volna.Ha kihúzom a függönyt,akkor láthatom a borzasztó nagy vihart és egyáltalán.
Hallgasd ezt:)
-Harry-kiáltottam és egy szúrást éreztem a hasamban.Lassan beszívtam a levegőt,aztán kifújtam.Nyugodt vagy Stephanie,nyugodt vagy.-mondogattam magamban és még egyszer megpróbálkoztam azzal,hogy hívom Harry-t..de nem ment.Lecsúsztam a  hideg csempére és kezdtem minél rosszabbul érezni magam.
-Steph,Stephanie-kiáltott Harry.-Itt vagy?
-Itt vagyok-mutattam a sötétben,de inkább a hangom által talált oda hozzám.
-Drága Steph-em,jól vagy?Ne haragudj,hogy itt hagytalak,csak ki akartam kapcsolni mindent,mielőtt még a vihar tette volna meg,de meg is tette előttem.
-Nem vagyok jól,Harry.
Éreztem magam alatt a vizet.Azt hittem ilyen állapotban csak képzelődöm,de nem.Elfolyt a magzatvíz.
-Nyugodj meg,kincsem.
Felkapott az ölébe és bevitt a nappaliba.Úgy éreztem magam,mintha nem is egy kanapén feküdnék.Keménynek éreztem mindent körülöttem.Szúrt a hátam,a hasam nagyon fájt és verítékeztem.
-Hívok orvost,valahogy megoldom.Megígérem.Itt leszek neked.
         *Harry szemszöge*
Mikor megláttam Steph-et a konyhában már éreztem,hogy nincs rendben valami.Dorgáltam magam,mert őt magára hagytam.Letettem a kanapéra és megpróbáltam segítséget hívni.Felvettem a telefont,de síri csend volt.
-A francba!-kiáltottam.Megfeledkeztem róla,hogy a vihar már mindenben megelőzött engem és valóban..milyen idő volt.Aki nem itt él,vagyis mi...azt hinnék ítélet idő van...de én azokhoz tartoztam,akik ezt hitték.Én is féltem...féltem, attól hogy fogom megoldani,hogy rendben menjen minden.Louis nem tud segíteni.Kihez forduljak?Nem tudtam mit tegyek.A gyomorideg az már lyukat fúrt belém.Hogyan kezelhetném a helyzetet?Eszembe jutott,hogy a szomszédban lakik egy kezdő orvos.
-Stephanie kérlek ne félj.Egy kis időre magadra kell,hogy hagyjalak.Csak míg orvosért megyek.Ne aggódj-megcsókoltam.
-Ne hagy itt kérlek...-csillogott a szeme a könnytől és láttam,kezd fáradni.Nem tehettem mást.Fel vettem a kabátomat és az eső sem állíthatott meg.Az orvost az ágyából keltettem fel.Nem érdekelt kit bántok meg ezzel,kit nem,de szükségem volt rá.
-Ne haragudj Harry,de nem segíthetek.
Szemeim elkerekedtek.
-Munkaidőn kívül vagyok.
-Nem érdekel min van kívül és min van belül.Viszont a születendő gyermekeim és az anyjuk fájdalmak közt fekszik egy kanapén.Most rögtön jöjjön át.Itt már nem egy élet forog kockán.Kap annyi pénzt,amennyit csak akar,de jöjjön át velem,most!
Az orvos végre hallgatott rám és megértette a helyzetemet,vagy ha nem,az sem érdekelt ebben a pillanatban,csak jött..jött valaki,aki megmentheti a számomra legfontosabb embereket a földön.
-Ne aggódjon Mrs.Styles.Lélegezzen mélyeket.Még épp időben érkeztem.
-Mrs.Styles,hallottad?-mondta erőtlenül Stephanie és megszorította a kezem.A könnyem az ő kezére pottyant majd lassan lefolyt a sima bőrén.
-Egyenletesen szívja be a levegőt és fújja ki.Erősnek kell lennie,minden levegővételnél erősen nyomja!
-Rendben-hangzott a csöndes válasz.
-Fogd a kezem Harry.Félek-mondta Steph és ezután egy ordítás következett,már amennyire tudott.
-Még egyszer!-mondta az orvos.
Steph-től már nem érkezett válasz,csak tette amit mondtak.
-Harry hozz vizet.Hideget és meleget két nagy edényben és kendőket.
Az,amit láttam Stephanie szemében,az a fájdalom...örökre bevésődik a fejembe.Azok a csillogó szemek,amik nem csak a könnyektől váltak ilyenné,hanem attól,mert ő különleges és a csillogás a szemében az is különleges.Csak bele kellett néznem és egyből remény töltött el.Férfinek kellett lennem,az egyre csak potyogó könnyeim ellenére is.Vittem,amit az orvos mondott.
-Már látom a fejét.Még egyszer tegye,amit mondtam.
Visszamentem Steph mellé és megfogtam a kezét egy apró puszit adva rá.
-Kint van!Ő az első.Gyere ide Harry,fogd meg.
Mikor meghallottam a gyermek sírást és azt hittem össze esek.Soha nem éreztem még magam ennyire gyengének és nem tudtam,hogy a boldogságtól van-e,vagy épp ellenkezőleg.Miután a második baba is világra jött...tőle már nem hallottam sírást.Nem volt az a kiáltozó hang,amit ez előtt pár perccel hallottam...

80.Rész.Have a problem?

A kiáltásra mindenki odaszaladt.Én is mentem,amilyen gyorsan csak tudtam az állapotomhoz képest.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Nem vészes.
-Tényleg nem?-próbálta megérinteni Eleanor a Louis lábát,de elhúzta.
-Hozzatok ködszert-mondta Niall.
-Máris-futott Harry.
-Louis nem kicsit vérzik a lábad-mondta Liam.
-Csak megvágta egy kagyló...gondolom,vagy valami olyasmi.
-Ezt látnia kell egy orvosnak.Ez nagyon mély seb-mondtam.
-Add ide-nyúltam a ködszerért.-Majd én bekötöm.Csak nyugodtan kiálts,ha csíp a fertőtlenítő,jó?
-Oda sem merek nézni-szólt Zayn.
-Még is én irtózok a vértől,nem te-mondta Melodie és szédülni kezdett,mikor Zayn elkapta.Gyorsan a hintaágyra fektette közben én a Louis sebét próbáltam bekötözni így nem láttam mi történik a továbbiakban.Dani és Bella mentek utánuk.
-Áucs-kiáltott Louis.
-Sajnálom,na de nem tudom máshogy...-szorosan bekötöztem a sebet és Harry pedig felsegítette Louis-t.
-Soha nem tudsz magadra vigyázni-karolta át Eleanor.
-Vigyük el egy orvoshoz.-javasoltam.
-Majd én vezetek-mondta Niall.
-Rendben,később utánatok megyünk-szólt Harry.
Aztán Melodie  állapota felől érdeklődtünk.Danielle csinált neki zöld teát és már nyugodtan ült a kanapén bent a hűvösben.
-Ennyire irtózol a vértől?-kérdezte Bella.
-Már tegnap is hányt-mondta aggódóan Zayn.
-Szóval...nem csak a vértől vagy rosszul.Nekem gyanús-néztünk össze Harry-vel.-Velem is így kezdődött.
-Ne már,semmi bajom-legyintett Melodie.
-Azt magyarázd annak,aki nem terhes.Hahó,nézz már rám.Tudom,mit beszélek-forgattam a szemem.
-Kicsi én?-kérdezte Zayn és idegesen nyelt egyet.
-Fejezzük be.Semmi bajom.Tényleg-ölelte át Melodie Zayn-t.
-Na jó,akkor viszont menjünk a kórházba.
-De ne mindenki,valakinek itt kell maradnia.-mondtam.-Szóval mi majd elmegyünk.

A kórházba érve nehéz volt megtalálni Louis-t.Végül egy nővér segített.Az utóbbi pár évben egyre többet látogatjuk a kórházakat.És fogjuk is úgy érzem.Felhívtuk Loui szüleit és elmondtuk,hogy ne aggódjanak,nincs komolyabb baja,viszont össze kellett varrni a sebet.Tudtam,hogy túl mély ahhoz,hogy egy kagyló legyen az,ami megvágta.
-Hogy érzed magad?Tudjátok már mibe lépett bele?-kérdezte Harry.
-Kössz tesó,már jobban.Valami mérgező hal.Benne maradt a pikkelye és így jobban érezhető volt a fájdalom,de most már minden rendben.Szerencsére nem kell itt maradnom.Azért az állapotomat figyelni kell még legalább három napi,hogy tudjuk a méreg mennyire szívódott fel.
-Eleanor,ide tudnál jönni egy percre?-kérdeztem.-Hadd beszélgessenek a srácok.
-Persze.
-Tudod,nekem elég gyanús Melodie állapota.-Úh- rugdosós kedvükben vannak a kicsik-tettem a hasamra a kezem.-Visszatérve a témára....Szerintem ő terhes.*El szeme felcsillant*.-De ezt kérlek még ne említsük,mert hiába mondtam neki,nem hitte el.Segítesz nekem este rávenni,hogy csináljon meg egy tesztet?Remélem már kettőnknek fog hinni.
-Igazad van.Reméljük hallgat ránk.

A szobánkból éppen le lehetett látni a tengerre.A srácok kint ültek,a sérült persze felpakolt lábakkal,én lezuhanyoztam,így mi bent maradtunk.Mikor beléptem a hálószobába Harry elmosolyodott.
-Mi az?-kérdeztem a hajamat dörzsölve.
-Gyönyörű vagy.
-Csak ennyi?-szivattam.
-Nem,nem ennyi-húzott magához az ágyon és megcsókolt.
Kivettem a hajszárítót a fiókból és Harry kivette a kezemből.
-Majd én megszárítom.-a hátam mögé ült és a hajamat hátra tette.Aranyos gesztus volt ez tőle.Aztán a fésűt is elkérte és megfésülte a hajamat.Valahogy az ő kezében még a fésű is selyem fogásúnak tűnt.Aztán pedig egy lágy puszit nyomott a nyakamra.Kimentünk a többiekhez és leültünk a nyugágyakra.Tiszta volt az ég és a csillagokat még tisztábban lehetett látni.Számolgatom a heteket,napokat,hogy mennyi van hátra a picik érkezéséig és egyre izgatottabb vagyok.
-Hm?Mondtál valamit?-kérdezte Harry.
-Semmi,csak úgy látszik hangosan gondolkozok.
-Én meghallom a gondolataidat is-nevetett csendesen és megfogta a kezem.-Te is számolod a napokat?-kérdezte.
-Pont ezen járt az eszem.-mosolyogtam.-Talán tényleg hallod mire gondolok.-nevettem és egy puszit adtam a homlokára.-Megyek megnézem Mel-t,oké?
-Menj csak.
-Hey,hogy vagy?-kérdeztem és a homokban kicsit megcsúszott a lábam,de Liam megtartott.
-El ne ess Mrs.Styles-nevetett.
-Sajnos téged nem tudlak ilyennel cukkolni.De azért köszi,hogy megmentettél-vigyorogtam.-Ja és az majd igaz lesz,a Styles név már hozzám is fog tartozni-kacsintottam.
-Tudom-nyújtotta rám a nyelvét.
-Melodie,visszatérve rád,gyere velem.
-Már beszéltem Eleanor-ral-nézett a távolba.
-És?Benne vagy?Csinálunk egy tesztet.Jó?-mosolyogtam.
-Rendben.

Kopogtattam a fürdőszoba ajtaján,mert már nem bírtam rá várni.Csak pár perc az eredményig.ő pedig már úgy tűnik,mintha egy órája bent ülne.Kinyitotta az ajtót,de nem tudom,hogy miért sírt.Érzelemtől mentes volt az arca,kivéve a könnyeket,amik az arcán folytak lefelé.
-Na?-kérdeztem,de az arca továbbra sem árult el semmit....
*Hey guys!Kérlek komizzatok és iratkozzatok fel :))) Kevés komi jött az ez előtti részhez,igaz..csak gyorsan le akartam tudni és nem figyeltem nagyon a részletekre,de ezt már átgondoltam.Kérlek,már majdnem befejeztem a blogot,de adok még esélyt..csak komizzatok pls :))) XX

79.Rész.Szülői szigor...

*Hell' drága olvasóim!:).Nem kaptam elég komit de viszont feliratkozót is csak egyet :/.Kérlek iratkozzatok fel és komizzazok,mert a vége felé járunk.Remélem tetszeni fog ez a rész is és nem okozok csalódást :)I hope you'll enjoyed!:)
-Mi történt Harry?
-Csak gyere.-karolt át gyengéden.
-Hazz.Megijesztesz.
-Kincsem,majd meglátod,ha a közös házba érünk.-nyugtatott mosolyával és megcsókolt.
-Hát jó.
Az autóban ülve nem azt mutattam,amit valójában éreztem.Kíváncsi voltam és megijedtem.Persze most nem kellene idegeskednem...

Ujjainkat összekulcsolva idegfeszítő lassúsággal mentünk a közös ház felé.Hallottam egy lassú dallamot és később,mikor az ajtó kinyílott,megpillantottuk Liam-et és Danielle-t.
-Ne már Styles-böktem a vállába.-És én ezért idegeskedtem..nem?
-Hát...de azért egyre erősebb leszel-nevetett,na gyere.-fogta meg a kezemet.
-Na nem mondod?-nevettem.-De máskor azért ne használd ki azt,hogy védtelen vagyok.-mutattam az ujjammal a mellkasára fenyegetésképp,aztán elnevettem magam.
-Sziasztok.Csakhogy ide értetek-mondta Liam.
-Úgy gondolták szükségetek van rájuk-mondta Niall.
-És azért jöttetek haza?-kérdezte Harry.
-Nemcsak ezért.Már nagyon hiányoztatok-ölelt meg minket Dani,már amennyire tudott.
-De a nászútatok...Miattunk..-mondtam.
-Nem,nemcsak miattatok.Mindegyikőtök hiányzott már.
-Azért az érdekes,hogy még másfél órával ezelőtt beszélgettünk veletek,most pedig..most pedig itt vagytok.
-Hát mit is mondjak.Jól jött,hogy Harry elvitt sétálni,mert akkor meglepetésként érhetett,hogy itthon vagyunk.
-Hát nem mondom,hogy olyan kis meglepetés volt ugye Harry?
-Na,ne legyél már ilyen.Én igenis mindentől védelek,csak meg akartalak tréfálni,nem tudtam,hogy ennyire ideges leszel.Ne haragudj-nézett rám smaragd zöld szemeivel és magához vont.
-Dúl a szerelem.Ez nem változott-nevetett Liam.
-Zayn,Melodie..olyan csöndesek vagytok.-mondta Eleanor.
-Semmi..
-Menjünk a szokásos helyre-mosolygott Louis.
Leültünk a nagy asztalhoz,mint a kerek asztal lovagjai és beszélgettünk.Hiányzott már ez,hogy mindannyian így tudjunk beszélgetni.
-Na szóval...az van,hogy mi is el akartunk menni nyaralni,de Melodie-t a szülei nem engedik..
-De nyáron tizennyolc leszel-mondta Bella.
-Szülők.Tudtunk ellene tenni valaha is valamit?-kérdezte Mel.-Hát nem.
-És mégis milyen messzire akartatok menni?-kérdezte Liam.
-Dubai-ba.-válaszolta Zayn.
-Hányszor voltam már a tánccsapatommal,és Liam-el is..Mi lenne,ha mi mindannyian mennénk?-nézett ravaszan Danielle.
-Ismerem ezt a nézést.Tudjuk,hogy nem lesz jó vége..-szólt Louis.
-De már elég idős vagy ahhoz,hogy oda menj,ahová akarsz.-vontam meg a vállamat.
-Anyám válasza."Mit számít az az egy nap?Egyik nap még tizenhét vagy,másik nap pedig már tizennyolc.Mindig is a kislányunk maradsz.".Hát ennyit erről.Anyámék franciák.Jean Dark fanok.Helló?Szerintem őrültek...
-Baba,hallod?De ez jó ötletnek hangzik.Ha mindenki megy,akkor te már ki nem maradhatsz.
-De Liam-ék most jöttek a nászútról és most vissza?Nem szeretnétek kipihenni?
-A pihenést?-nevetett Danielle.-Még szép,hogy nem.Mindenki egyért,egy mindenkiért.
-Jó csapat vagyunk mi ehhez-mosolygott Niall.

Nagy nehezen sikerült meggyőznünk a 'Jean Dark fanokat' arról,hogy elengedjék a pici lányukat,aki már nem is annyira pici.Ha csak magamra gondolok...akkor én már anya leszek,őt pedig még mindig a szülei irányítják.Letettem az utolsó vizsgámat is és befejeztem az iskolát.Végre már kifújhatom a levegőt.Nincs több tanulás,már lesz időm mindenre.A suli fényképen nem vagyok rajta,de a tablón igen.Most itt ülök és szürcsölgetem a koktélomat a világ legjobb barátai és jövendőbelije mellett.A fotósok sehol sem hagynak békén.Itt aztán elég sok pénzt kapnak egy ilyen képért,hogy láthatják a már csöppet sem kicsi pocakomat.Elolvastam egy cikket,amiben ez állt:
"Nocsak,nocsak.Először csak egy egyszerű randizgatás volt.Aztán nem sokkal ezelőtt már gyűrű csillogott az álompár ujján,most pedig baba.A baba nemét még nem tudni,de ne aggódjanak.Biztos forrásaink kiderítik majd és arról önök lesznek értesítve elsőként.Szép pár,de mikor kerül sor az esküvőre?Vagy nem is tervezik?A gyűrű csak egy jegyzékként szolgál?A házasságok 60%-a válással végződik.Reméljük az övéknek nem ez a sorsuk lesz."
-Hát..ez..
-Nyugodj meg,ennél lehetne rosszabb is.Nézzük csak meg azt a cikket,az rólunk szól-mutatott Danielle az egyik weblapra,ami a Sun Magazin weblapja volt.
"Az újdonsült házaspár Bali szigetén töltötte nászútját.(Képek mellékletben).A látszat azt mutatta,hogy boldogok annak ellenére,hogy mennyiszer az a hír járta,hogy szakítottak.De valami kapocs mindig visszavonzotta őket egymáshoz.Viszont a 'Styles család' jóval előttük jár baba ügyben.Kívánunk sok boldogságot Danielle-nek és Liam-nek! "
-Sajnálom,hogy mindenhol a mi nevünket hozzák fel-néztem szomorúan Dani-re.
-Semmi gond.Én már lassan hozzászokok,hogy az én nevem és az idézőjeles 1D barátnők is a címlapra kerülnek..
-ÁÁuucs-kiáltott Louis.
-Mi az?-a kiáltásra mindenki felkapta a fejét.-Mi történt szaladtak oda a srácok..

78.Rész.His presence...makes me smile:)

*Kösz ia komikat és a feliratkozókat is.Nagyon hálás vagyok nektek.A köv.rész három feliratkozó és elegendő komi után jön.XX
Nathan elaludt az ölemben és nekem ez jó alkalom volt arra,hogy gondolkozzak.Rendesen kifárasztott engem,de nem is bánom.Mostanában kevés időt töltöttük együtt és ezt be szeretném pótolni.Még mindig nagyon feldúlt voltam amiatt,amit Zack mondott.Számomra ez olyan hihetetlen…Akárhogyan is utáltam az elején,azért,amit csinált,most vége mindennek,ennek ellenére boldog.Boldogan integetett nekem vissza,remélve,hogy addig még újra találkozunk és beszélhetünk amennyit akarunk,amíg nem gépek tartják életben…

-Elaludt?-kérdezte apum.

-El,de könnyen felébred.

-Add ide nekem.

Nathant apám ölébe tettem és ott még békésebben aludt,mint idáig.

-Figyelj,apa.Félek…Félek az anyaságtól,pedig tudom,hogy ez egy áldás,mintsem átok.Boldog vagyok,de nem mindig.Vannak napok,mikor arra gondolok,hogy elég érett vagyok én ehhez?Hogy fogok bánni majd a saját gyerekemmel?Honnan tudom majd mire van szüksége?-suttogtam.

Apa elmosolyodott.

-Tudod…most erre nem ez a legjobb példa,de attól függetlenül,hogy most már változtak a dolgok,és anyád nem olyan,mint régen,attól még szeretett.Ebből csak azt szeretném kihozni példának,hogy mindent megtett volna érted,a családjáért.Fiatalon lettünk szülők..bár nem annyira fiatalon,mint te leszel,de ez semmin nem változtat.Bennünk is volt félelem és később rájöttünk:mit mikor kell tennünk és hol a helyünk.Benned van az anyai ösztön,mint minden nőben.Pont ezért majd tökéletes anya leszel-mosolygott.

-Apa-öleltem magamhoz.-Köszönöm.

Úgy érzem apa be szeretné pótolni a hiányzó napokat az életemből.Azokat,ahol ő nem lehetett ott.Mikor anyával elváltak,én még nem értettem mit jelent az,hogy külön fogunk élni,arra gondoltam,hogy minden megy majd a saját kerékvágásában úgy,ahogyan idáig.De nem.Tévedtem.És már gyermekként is mennyit megtapasztal egy ember:csalódást,fájdalmat,szeretetet,elválást,örömet,hiányt..stb.Ezt tapasztalatból mondom.Ja,igen.Ehhez még társult az is,hogy anyám becsapott és ezzel került fel a listámra a csalódás szó.Azt hittem meghalt,azt hittem vége az életemnek.Két évig mást hittem,mint amit valójában a tények mutattak.Nem bírom elképzelni,hogy hogy lehet ilyen egy anya,én nem leszek ilyen,az már biztos!Ha már itt tartunk,én nem örököltem ezt tőle…sokkal jobb anyának kell lennem,mint ő volt.Igaz,sok mindent megtett értem,vagy lehet,hogy amikor azt mondta,hogy dolgozni megy,akkor is mással volt?Nem tudom..mindenesetre én mindig is azt hittem,hogy nekem van a legjobb édesanyám a világon,de ebben is tévedtem és nem kívánom,hogy valaki ezt megtapasztalja.Szomorú az élet.Ezt talán most nem is nekem kellene mondani.Zack pillanatai meg vannak számlálva és nem tudhatja mikor jön el az ideje,hogy a mennybe vagy éppen a pokolba kerüljön.Ez már csak rajta áll,hogy tényleg megbánta-e,amit tett,vagy sem.Nem tudom már mit gondoljak.Mindenesetre vannak,akik ezeket az érzéseket pótolják nekem.-mosolyogtam.

   **-Remélem újra felpördülnek majd a vasárnapi estéink.-mondtam a srácoknak.

     -Nekem mondod?Niall soha nem volt még ilyen lusta-nevetett Bella.

-Louis-ról nem beszélve-mondta Eleanor és vádló szemekkel nézett a barátjára.

-A szerelmesek pedig már meg sem szólalnak.Tudtam,hogy ez így lesz.-nevettem.

-Valakikre hasonlítanak,nem gondoljátok?-kérdezte Niall.

-Hát mondhatjuk-nézett rám Harry és megcsókolt.-Apropo,mikorra tervezitek az esküvőt?-kérdezte Harry és közben a kezemet simogatta.

-Haver,még ti sem házasodtatok össze,nem kell elsietnünk.-mondta Zayn.

-Ez most olyan arrogáns mondat volt.-mondtam.

-Ne már.Én nem azért mondtam.Csak tudjátok,nem akarjuk elsietni.Tényleg.Nagyon sértődékeny lettél mostanában.

-Például,mert áldott állapotban vagyok?Ilyenkor az idegeimnek pihennie kellene,ehelyett folyton van valami,ami miatt idegeskedhetek.Hát köszönöm-álltam fel az ágyról.

-Szép volt Malik-mondta Louis.-Igaza van.Az anyja miatt nem eleget aggódott?Az apja miatt?És a különböző dolgok miatt?Most sokkal érzékenyebb,szóval..visszafoghatnád magadat.

-Jól van na.Emberek,én nem akartam ezzel rosszat mondani.

-Kincsem várj már…-fogta meg a kezem Harry és magához húzott.

-Tudod mit?Ne is törődj senkivel most.A legfontosabb a lelkiállapotod és az egészségetek.Nem kell idegeskedned-fogta tenyerébe az arcomat.-Vegyél egy mély levegőt,fújd ki.

-Huhh.Rendben.Nyugodt vagyok.

-Gyere menjünk be a szobába.-kulcsolta össze ujjainkat.

-Jó.-mosolyogtam féloldalasan.

-Látod?Nem nehéz nyugodtnak lenned-húzott maga mellé az ágyra,így vele szemben feküdtem és nézhettem azokba a smaragd,nyugtató szemekbe.

-Te mindig mellettem vagy.Felvidítasz…melletted boldog vagyok.-egy lágy,lassú csókot adtam neki.

-Én is így érzek és…ezt már háromszorosan vissza fogom kapni.Megígérem,mellettem mindig biztonságban lesztek.

-Igen,megmondom.Jó,oké.Vigyázok magamra.Danielle,ne aggódj már-nevettem és a pocakomat simogattam.-Áucs-
-Mi baj?-kérdezte Liam a telefonba kiabálva.
-Semmi,csak azt hiszem az ifjabbik Styles rugdosódó kedvében van-mondtam és Harry-re néztem,aki fülig érő szájjal hallgatta,hogy mit mondok.
.-Ne már,a babák nemét is tudjátok?-kérdezte Dani visítva.-És ezen mi nem vagyunk ott.Hát,szégyen-mondta Liam.
-Igen,kisfiú és kislány,de pontosan nem tudom melyik van ilyen jókedvében-nevettem.-Ti pedig csak élvezzétek a nászutatokat Balin jó?
-Jó,jó de olyan izgatott vagyok.Már biztos megnőtt a pocid.
-Hát,mondhatjuk.Inkább hasonlítok egy bálnára,mint a régi Steph-re,de hát ezzel jár.Mindegy is,már beletörődtem.
Harry fintorogva nézett,nem szerette,ha ezt mondom magamról.Ő gyönyörűnek tart így is.
-Fejezd be-suttogtam és befogtam a kagylót,hogy ne hallják mit beszélünk.
-Sajnálom.Addig nem fogok hozzád szólni,amíg nem fogadod el magad.
-Hiszem már elfogadtam.Harry,hová mész?
-Sétálni.Jössz te is?De először fogadd meg,hogy többé nem mondod ezt magadról,amit az előbb.-Sajnálom srácok,most dolgunk van,később még beszélünk-szólt bele a kagylóba és letette,aztán közelebb jött hozzám és csillogó szemeivel a válaszomat várta.
-Rendben.
-Na kész.Vedd fel a mellényedet és megyünk.
-Hová sétálni?
-A Hyde parkba.-mosolygott és segített a mellényt felvenni.

Lassan sétáltunk a parkban,közben világítottak a fények és a levegő is olyan friss volt.Sehol fotósok,nyugodt környezet,Istenem de rég volt már ilyen.
-Tudtam,hogy megnyugszol,ha ide hozlak.-mosolygott Hazz.
-Ravasz vagy Styles.
-Régen szólítottál már így.De te is az leszel,szóval kölcsönösen mondhatom neked-nevetett Harry.
-Igazad van.Te ismersz a legjobban-bújtam ölelésébe.
-Tudod,nem akarom elrontani ezt a pillanatot,de holnap egy gála est lesz,amire mi is hivatalosak vagyunk.Szóval ha gondolod...és ha nem érzed magad rosszul..akkor eljössz velem?
-Hmm.
-Hmm..mi?-nevetett.
-Hmm-hajoltam közel hozzá.Mosolyogtam és megcsókolt.
-Szóval igen.
-Szóval igen-ismételtem.-Te mondtad,hogy fogadjam el magam.Kész,az anyaság gyönyörű,és erre csak most jövök rá.Pedig..még nem születtek meg a picik.
A telefon csörgése zavarta meg a pillanatot.
-Tessék..szólt Harry.
-Jó,jó.Máris ott vagyunk.Ne aggódjatok.
-Mi az?Harry,mi történt?

55 000.WOW! :)

                        THANK YOU EVERYBODY!
       Ennyi olvasóra nem is számítottam,köszönöm szépen nektek ezt a támogatást!:) Ja és jól jönne még pár komi a 77.Részhez ;))) 

77.Rész.Don't worry,be happy!

*Hi everyone!Borzasztóan sajnálom,hogy a múltkor olyan rövid részt tudtam hozni,most bepótoltam és remélem nem okozok csalódást.A komik és a feliratkozók száma megdöbbentett és NAGYON-NAGYON jól esett :') Köszönöm szépen :)) és a következő rész elegendő komi és legalább két feliratkozó után jön.A díjakat is NAGYON köszönöm,már kikerültek a díjak menüpontba,ahol megnézhetitek.XX :) 

Rosszul éreztem magam és ezt Harry is látta,ezért odaállt mellém és megfogta a kezem.Ha mellettem van,akkor a jelenléte nyugodtságot sugároz számomra.Nem akartam elrontani az esküvőt a rosszullétemmel…Liam és Danielle a tiszteletes úr elé állva,boldogan mondták ki az igent,ami mindkettőjük életét megváltoztatja.Arra gondoltam,hogy milyen jó lesz majd egymás kezét fogva,teljesen úgy érezni,hogy egymáséi vagyunk.Harry-vel mosolyogva mentünk a friss házaspár után…Taps és újongás fogadott minket kint,fotósok hadával együtt.Ez az esküvő az évtized egyik legnagyobb eseménye,mindenki számára.A család és a barátok,vagyis mi…magunkhoz öleltük Liam-et és Dani-t,sok boldogságot kívántunk nekik,de itt el kellett őket engednünk a nász útjukra.Nem mindennapi dolog ez.Két élet,ami már egyé vált,mától kezdve.

-Dobhatom a csokrot mielőtt elmegyek?-kérdezte Danielle ragyogó arccal.

-Igeen-ordították a még el nem jegyezett,vagy szingli lányok.Én Harry ölelésében,mosolyogva néztem a lányokat.

-Menj te is-mondta Louis Eleanor-nak.

-Tudod én még nem szeretném elsietni a dolgot és ha beállnék,akkor úgy is én kapnám el,szóval másnak is hagyok lehetőséget-nevetett El.

-Rendben-puszilta meg Louis.

-Te pedig gyere velem-fogta meg Melodie a Bella kezét.

-Jó,jó-futott mezítláb a két lány.

-Azért..kíváncsi vagyok,hogy ki lesz az a szerencsés-mondta Harry.

-Én is öcsi-mondta Zayn.

-Malik akkor készüljünk-nevetett Niall.

-1,2,3-számolt Danielle és a csokor egyenesen Melodie kezébe esett.

-Na szívem,itt az ideje,hogy gratuláljunk-súgtam Harry-nek és nevetve megöleltük Zayn-t,aztán pedig Melodie-t.Tapsot is kaptak,ahogyan Dani-ék is.

Liam és Dani szülei sírva integettek boldog gyermekeiknek.Én is így fogok majd sírni,ha el kell engednem a már felnőtt gyerekeimet.Harry mellkasához szorítva a fejem,az én szemeimből is könnyek szöktek ki.Pár évvel ezelőtt még nem gondoltam volna,hogy egy ilyen nagy család részese lehetek,amihez valójában barátok is tartoznak.Itt nincs különbség ember és ember között.Harry ajkait az enyémhez tapasztotta és az ölelésében egy érzéki burokba fogózva megnyugodtam.

-Tudod nem tesz jót nektek,ha ennyit idegeskedsz-törölte le a könnyeimet.

-Tudom,de..mindegy-mosolyogtam.

-Remélem fel vagytok készülve egy újabb csodára-jött oda hozzánk Joe.

Hazz-al egymásra nézünk és nem tudtuk miről van szó.

-Gemma-nak megszületett a kisfia.Beviszlek titeket a kórházba.

Óriási mosollyal a szánkon álltunk és néztünk egymásra.

-Mennyi ideig álltok még fiatalok?-kérdezte Joe nevetve.-Már Des is vár titeket.

Elköszöntünk a többiektől megmagyarázva,hogy miért megyünk el.Miután mi kimentünk a hátsó ajtón,akkor megkezdődött a buli.Ilyenkor kezdik el,miután mi eljöttünk,Na szép..-csóváltam a fejem nevetve.

-Mi az?-kérdezte Hazz.

-Visszajövünk estére?

-Persze.Egy buli nélkülünk nem is buli-mosolygott és megcsókolta a kezem.

-Ó,gentleman-nevettem és a vállára hajtottam a fejem.

**-Nagyon szép..igaz?-kérdeztem.

-Az-nézte csodálattal Harry.-Nagybácsi lettem-nevetett.

-Igen és ha hónap múlva apuka-öleltem át,mire a szemében felismerhetetlen ragyogást véltem felfedezni.

-Apa,apa leszek.Két csöppség apja.-rázta meg a haját és oldalra simitotta az egyik tincset.

-Boldog vagyok-mosolyogtam,mire apró puszikat nyomott ajkaimra.

-Hát itt vagytok.-jött oda Des.-Igazán szép kis unokát kaptam az Istentől.Nemde?És nem sokára még két baba érkezik a családba-fogta meg a vállamat,aztán pedig magához ölelt.-Most itt hagylak titeket,megnézem a büszke anyukát.

-Menj csak-mosolyogtam.

-Tudod..nem véletlen volt a sors kezének szerepe az életemben,mert veled ajándékozott meg.És most már nem csak veled-tette a kezét a hasamra és boldogan nézte a növekvő pocakomat.-Várom már,hogy esténként játszani tudjak velük,hogy a fiammal majd kitárgyaljuk a legjobb autókat,a lányomnak majd fésülhessem a haját és mindegy mit szól ehhez a media-rázta meg a fejét és az arca komoly lett.

-Semmit.Az én szememben az ők véleményük nem számít-tettem kezére a kezemet.-Neked sem kell,hogy számítson bármit is.

-Nem,de mindegy is-ölelt magához.Lassan sétáltunk a kórház folyosóján,mikor megpillantottam egy ismerős arcot.

-Zack!-kiáltottam.-De örülök,hogy látlak-szaladtam oda hozzá.

-Azt hiszem és..bemegyek Gemma-hoz.-mutatott Harry az ajtó felé,én pedig bólintottam.

-Hogy vagy?Téged itt látni?Valami baj van?-kérdeztem.

-Köszönöm,jól vagyok.Vagyis elvileg…ezt nehéz elmondanom-tette tarkóra a kezét és a szája mosolyról szomorúra változott.

-Nem vagy jól.Ismerlek…-mondtam.-Gyere,üljünk le.

**-Csont velő daganatom van…

-M.-mi?Nem hiszem el..De,de ugye segítenek a kezelések?

Komor,de mégis érdekes mosolyra húzódott a srác szája.

-Elkéstünk..nem lehet rajtam segíteni.Tudod mennyi időm van?-kérdezte és a könnycseppek utat törtek az érzelmeknek.

-Mennyi?-kérdeztem és borzasztóan sajnáltam őt.Megfogtam a kezét és hagytam,hogy elmondja.

-Hat hónap,vagy még ha egy hónapot is nyerünk,az már nem számít.Én..kérhetnék tőled valamit?

-Persze-egy gombócot éreztem a torkomban és a könnyek belőlem is előtörni készültek.

-Szeretném,ha megbocsátanál nekem…és utolsó kívánságként azt szeretném,ha valamelyik babának a kereszt apja lehetnék.És shh,kérlek ezt ne mondd el senkinek.Nem akarom,hogy máshogy bánjanak velem az emberek,hogy kivételt tegyenek egy haldoklóval…-mosolygott,de közben a könnyek folytak az arcán.Felállt és megölelt.

-Zack..én neked már rég megbocsátottam,amit tettél.Sanálom…sajnálom-zokogtam.

-Biztosan olyan csodálatos csöppségeket fogsz világra hozni…akik ennyire tökéletesek lesznek,mint te.-nézett kék szemeivel.-És persze az apjukból is lesz bennük valami és az is csak a legjobb lehet.-nevetett.

Annak ellenére,hogy nem szereti Harry-t,ezt mondta és nekem ez nagyon jól esett.Mint derült égből villám csapás,úgy jött ez a hír.Sokkolva álltam az egyik asztalnál és néztem,ahogy Zack kisétál az ajtón.Teljesítem az utolsó kérését-simogattam meg a hasam…

Harry elintézte nekem,hogy ne kelljen a suliba feljárnom,magán tanárokat fogadott,mert számomra kínos lett volna két babával,a picikkel iskolába feljárnom.Egy hónap maradt és nem kell többé az utálkozó Cinthia arcát látnom,ahogy elfintorodva néz engem,Harry-t-…és a pocakomat…

Nathan előszeretettel nézi a hasamat és muszáj volt neki elmagyaráznom,hogy ott bizony babák vannak és azóta a játékokat rápakolja a pocakomra,mondva: “Babák biztos akarnak játszani,mert én is szeretek.Szeretem őket”.-mondta.

Lux már kicsit nagyobb és nagyjából felfogja ezt,de amikor jönnek hozzánk:Tom,Lou és Lux,akkor kötelező mellém ülnie,mert azt mondja,hogy majd ő fog rájuk vigyázni,ha megszületnek.Lou-val ezen mindig nevetünk…Tom pedig tanácsokat ad Harry-nek.Ők a példái annak,hogy fiatalon hogy lehet gyereket nevelni.Nem változott az életük,de annyiban igen,hogy van egy kis jövevény,akit szerethetnek,akinek megtaníthatnak fontos dolgokat és ami a legfontosabb…megtanítják szeretni…