70.Rész.My dreams come true...

El sem hiszitek mennyire örültem,hogy: 1)komiztatok,2)kaptam négy..NÉGY feliratkozót.3)nőtt a nézettség.Guys,I'm proud of you!!!Egyébként néha tapasztalatból írok dolgokat,és nem mindig csak kitalálom őket,mármint nem Harry-re értem,hanem akármilyen dologra:)Két feliratkozó után köv.Szép napot nektek:')) xxEzt hallgasd:')
El sem hiszem.Mrs.Styles leszek.Az történik,amire mindig is vágytam.Talán a legféltettebb álmaim válnak valóra.Tudom,még 18 sem vagyok,de nem sokára már betöltöm,onnantól tervezhetek mindent.Jobban mondva tervezhetünk.Olyan érzés tölt el,hogy Harry mellett ébredhetek,mint még soha.Átkaroltam a nyakát és éreztem meleg végtagjait magamon.Lábamat a combjai fonták körbe és csodálatos,mesébe illő arca szinte ragyogott a tél végi apró napsütésben.Kócos haja eltakarta a szemét,szája pedig halvány rózsaszín volt.Feleségül megyek egy gyönyörű,kedves,tökéletes sráchoz.Istenem...Szinte olyan ez mint ha álmodnék,de ez most nem álom,hanem valóság.Nem akartam az öleléséből kiszakadni.Olyan voltam mint egy hercegnő,legalább is úgy éreztem magam:kiváltságosnak.Harry megmozdult és aranyosan elmosolyodott.Valami jót álmodhatott.A telefonom rezegni kezdett és ámulattal figyeltem,hogy mennyi üzenet jött.Nem is számítottam ennyire.A Párizsban élő régi osztálytársak,John bácsi,Chris,Molly,és az itteni barátok,ismerősök,családtagok.Eljegyeztek.Még csak most fogtam fel.Melodie és Bella sms-e volt a legfelkavaróbb.Kettőjük közül is a Bella-é,jó értelemben.
*Drága,legjobb barátnőm!El kell fogadnom,hamarabb felnősz,mint én.Én vagyok a legboldogabb az édesanyád helyett is és apud után a második,aki nagyon örül annak,hogy végre megtalálta az élete szerelmét.Istenem de hamar mennek az évek.Emlékszem mikor a gumikerekes hintán nevetgéltünk és bújócskáztunk a kertetekben,mint a gyerekek.Most már várhatom mikor fog a ti gyereketek így tenni,ahogy mi.Felhőtlenül,gondtalanul játszani a hátsó kertben.Egyetlen Stephanie,sok boldogságot kívánok előre is nektek! :')
-a te régi játszótársad,legjobb barátnőd,testvéred:Bella.XX
Nem tudom mit csináljak ezzel a lánnyal,mindig is ilyen érzelmesen írt,most pedig azt akarja,hogy végigsírjam az egész napot?Egy sms miatt?Már megtörtént.A könnyeim folyni kezdtek,de gyorsan el is tüntettem őket.A pulóverem végével megtöröltem a szemem,de csak tovább sírtam.Besétáltam a fürdőszobába és megmostam az arcomat,aztán pedig felvettem a csőnadrágomat,a tornacipőmet és egy egyszerű felsőt,rá pedig egy prémes mellényt.Angliában soha nem tartott sokáig a tél,de még mindig érezni lehetett a csípős hideget,ha kiléptünk az ajtón.Jobban szerettem volna bent maradni,mint kint.Danielle és Eleanor küldött üzenetet,hogy segítenek majd mindent megbeszélni stb.Még nem akarok felhajtást.18 sem vagyok,majd azután szeretnék tervezni és addig kárpótolni azt a sok rajongót,aki talán a legnagyobb dologba vetett reményüket vesztették el,ami Harry volt.Minden rajongó arról álmodik,hogy valamelyik sráccal összeköti az életét,hát ez velem megtörtént-néztem a gyűrűmre és nem hittem el.Kitaláltam egy kárpótlási módszert,remélem ez valamennyire segít...

-Tessék srácok,ezeket írjátok alá.-tettem eléjük egy óriási táska papírt.
-Ezt mindet?-nézett rám Niall.
-Igen,segítsetek,nem szeretném,hogy órákat töltsenek sírással,sajnálom,hogy egy álmuk tört össze,miközben az enyém épül.
-Stephanie,nem hiszem,hogy lenne kárpótolni valód.-mondta Liam.-Danielle sem tett ilyesmit.
-De őt szeretik,Liam.Félek,hogy engem nem.
-Ó,tényleg?-kérdezte Louis.
Rájuk néztem és forgattam a szemem.
-Kérlek,csak tegyétek meg ezt nekem.-mondtam.
-Mi ez a kupaktanács?-kérdezte Harry és átölelt hátulról.-Hogy van az én jövendőbelim?-fordított magához.
-Stephanie úgy gondolja,hogy a rajongóknak tartozik eggyel,vagy öttel.És köszöni,jól van.-mondta Zayn.
-Jó tudni,hogy te vagy a jövendőbeli feleségem Malik-ugratta Harry.-Mivel Steph-et kérdeztem..és miért kellene neked szívességet tenned?-nézett nagyokat.
-Csak mert.Ne kérdezd.Inkább csak segíts jó?-kérdeztem.
-Hát jó,ha te mondod-mosolygott.-Mit kell csinálnom?
-Aláírni néhány papírt.
-Néhányat.-ismételte Zayn,mire befogtam a száját.
-Igen,annyit.

A szállodához korán kellett mennünk és le is kapott néhány fotós minket.A koncert előtt nemsokkal beálltam az ablakba és vártam,hogy minél nagyobb tömeg legyen.Harry átkarolt és ő is kifelé nézett az ablakon.
-Ugye nem bántad meg a döntésedet?Itt van ennyi lány,bőven van választásod,de én kellek neked?Mert te nekem igen.
-Kincsem...egyáltalán nem bántam meg,te vagy a legjobb döntésem a világon.
Szája számra tapadt és édesen megcsókolt.
-Akkor én most megyek-húztam a fejembe a sisakot és utoljára megcsókoltam.
-Sok szerencsét.Te vagy a legkedvesebb lány a világon és a legjobb.-ölelt magához.
-Tudom-nevettem.-Na jó,csak vicceltem.-a kezembe vettem az aláírásokkal teli zacskót és lesétáltam testőrök társaságában a hallba.Vettem egy mély levegőt és kinyitották nekem az ajtót.A rajongók nem tudták,hogy ki vagyok,csak értetlenül álltak én pedig lehajtott fejjel,kapucniban,szemüvegben integettem nekik.A testőrök védtek engem,közben az ajtó bezáródott mögöttem.Kértem a rajongókat,hogy álljanak öt sorba,vagyis kinek ki a kedvence.A táskákból kiszórtam egyszer az egyik sorba,másszor a másik sorba az aláírt lapokat és mindenki visítani kezdett.Számoltam vele,hogy nem lesz mindenkinek elég,de én megtettem,amit tudtam.Az egyik lány megfogta a kezem és észrevette a gyűrűt.Nézegette,aztán a szája nagy vigyorra húzódott.Szorosan megölelt és csak azt suttogta a fülembe,hogy köszönöm.Aztán már kezdett egyre több rajongó körénk gyülni,én pedig kihúztam a kezem a lányéból és az pedig elkezdett visítani ezt kiabálva.
-"Ő Harry barátnője,sőt...Már menyasszonya,lányok,idegyertek.Stephanie Statham az".
-A francba!-mondtam csendesen.Nem akartam,hogy megtudják én vagyok az,nem haszonból csináltam amit csináltam,hanem mert sajnáltam őket...Nem lehet,már tudják.Harry-vel későbbre terveztük elmondani a 'nagyközönségnek',a sajtónak.De ez nem az ő dolguk,csak a miénk.Harry lehet ideges lesz,félek,mert mondta,hogy vigyázzak és észrevették.Már mindegy.A testőrök megfogták a karomat és úgy vezettek vissza.Hazz azt akarta,hogy az életük árán is védjenek meg.Bementem és az ablakhoz siettem.Láttam a zokogó rajongókat azt hiszem az örömtől volt ez.Sok lány kezében telefon volt.Felnyitottam a laptopomat és felléptem twitter-re.Nagyon sok tweet-et kaptam,köszöneteket és gratulációt,de voltak nagyon rossz megjegyzések is.Lezártam a laptopot és könny szökött a szemembe,még a bennem maradt rossz kommentek miatt.Rendben,ezt vállaltam,ezt kell elfogadnom.Harry lépett be a szobába.
-Stephanie,kincsem,könnyben van a szemed.mit történt?-guggolt le mellém.
-Semmi,semmi baj-legyeztem magamat,hogy ne sírjak.Átfogtam a nyakát és ő pedig lehúzott az ölébe.
-Hey,ne sírj.Mondd el mi bánt,vagy ha gondolod,majd később.-próbált jól viszonyulni a dologhoz.
-Kérlek ne haragudj,hogy mindig csak sírok,meg ilyen vagyok csak...Mindegy.
Letörölte a könnyeimet és a homlokomra adott egy puszit.
-Még nem ígértem,de megfogom,hogy egészségben,betegségben melletted leszek és akármilyen érzékeny vagy,én még akkor is itt leszek melletted-nyugtatott.Elmosolyodtam és homlokomat az övéhez nyomtam.
Kért egy percet,hogy maradjak nyugton.Én nem mentem sehova.
-Tessék,ezt azért,mert te pont ilyen vagy,ilyen gyönyörű mint ez a rózsa és azért,mert szeretlek és mert megérdemled-nyújtotta át a rózsát.
 -Ó Harry köszönöm-simogattam meg a karját és megcsókoltam.-Egyébként...nemsokára itt van a születésnapod.Két nap?Hát körülbelül.Kigondoltam valamit,de azt majd meglátod-kacsintottam.
-Pedig én szeretném tudni-mondta sértődöttséget tettetve.
-Hát pedig nem fogod-legyintettem a rózsával és a nyakára adtam egy puszit..

69.Rész.I want you to rock me...

Ne haragudjatok,hogy ilyen későn hoztam az új részt,de mozgalmas hétvégém volt és még ihletem sem volt nagyon...Azért remélem elég lesz ennyi és áh,mindegy.nagyon rossz kedvem van :'( ,de meghoztam nektek az új részt :')) Köszönöm,hogy olvassátok!Egy feliratkozó és mindegy mennyi komi után..jön a következő rész:) xxxx
Lorah édesanyja lépett be az ajtón apummal és jó nagy bőröndökkel.
-Anya,te mit keresel itt?-kérdezte Lor.
-Mivel apád egy hétre kiruccan a golf csapattal,úgy gondoltam jöhetnék ide és David-nek nem volt ellenvetése.
-Nem mondtam semmit-tátogta apum.
-De akkor is-mondta Lorah.
Tudniillik amikor Alana idejön,még csak ha Nathan-ra vigyáz,akkor is sok.Sőt,akkor apa és Lor,nem nagyon tudnak kikapcsolódni.Azt kell lesni folyton,hogy mikor hol van.Lorah sem szerette volna,hogy itt legyen az anyja,de nem mondhatott nemet.Egy hétre kell őt kibírni,csak egy hétre.Kifújtam a levegőt,felálltam és odasétáltam.Kezet nyújtottam,Alana pedig magához ölelt.
-Jaj drágám,olyan ritkán látni téged.Még mindig azzal a helyes fiúcskával jársz?-kérdezte.
-Igen-elpirultam.-Már kérdezte ezt egy héttel ezelőtt is...-kuncogtam.
-Csak tudod mi úgy voltunk Lorah édesapjával,hogy összejöttünk és szét mentünk.Az emberek nem tudták követni,hogy mikor mondhatják azt ránk,hogy egy pár vagyunk.De örülök nektek.
Hát,ismerős történet..-sóhajtottam.Mosolyogtam Alana-ra,de valahogy nem nagyon akartam kimutatni azt,hogy ezzel csak még jobban elbizonytalanított.Bevezettem a szobájába Lorah édesanyját és lepakoltam a cuccokat,amiben majdnem sikerült elesnem.
**
Próbáltam megnyugodni az este miatt,de valahogy még mindig félve gondoltam arra,hogy mi lesz.A srácok már a lelküket is kibeszélték nekem,csak ne féljek már.Izzadt a tenyerem fel-alá járkáltam.Anyum nagyon jól fogadta a hírt és sírva fakadt,ahogyan Gemma is.Soha,semmitől nem izgultam ennyire.Kitaláltam a módszert,ami mindenkinek tetszik.Hat órára mondtam,hogy érte megyek és elviszem egy galériába.Mindent elrendeztem már csak az ingemet kellett megigazítanom.
-Biztosan készen állsz rá fiam?-kérdezte Joe.
-Igen.Vagyis...azt hiszem.Szeretem őt annyira,hogy mindent megtennék érte...

Mikor a galériában álltunk eszembe jutott néhány dolog kettőnkről,amikor egy olyan képet láttunk,ahol egy pár volt,akik összebújva ültek egy fa alatt.Találkoztunk pár ismerőssel és azoknak is bemutattam Stephanie-t.Megvettem azt a képet ami annyira megérintett.
-Igazán csinos vagy ma is.Ma főként-súgtam oda Steph-nek ahogy végignéztem rajta mire egy kis pír jelent meg az arcán.-Csak ne akard,hogy itt letámadjalak-folytattam.
-Harry...-szorította meg a kezemet és egy csókot nyomott a számra.

Összekulcsoltam ujjainkat és lassú léptekkel sétáltunk a megbeszélt hely felé remélve,hogy Steph semmit sem sejt az egészből.Direkt messze álltam meg a kocsival,hogy sétálni tudjunk,csak ketten.Az úton beszélgettünk,de nekem néha akadoztak a szavaim.
-Harry miért vagy ilyen feszült?-kérdezte a barátnőm...
-Semmi,semmi csak ma nem volt valami jó napom.-nyugtattam a mosolyommal.Mikor beléptünk a terembe a pincérek már tudták a dolgukat,de csak remélni tudtam,hogy nem szúrják el.Ez nagyon fontos nekem.Nagyon.
-Mit hozhatok?-kérdezte az egyik pincér.
-Nem baj ha ma én választok?-kérdeztem.
-Persze,semmi baj-tette le az étlapot Stephanie.
-Akkor ezeket kérném-mutattam a főpincérnek.
Az első fogásnál már kezdett bennem feléledni valami.Valami olyan érzés,ami bátorított.Beszélgettünk és nevettünk,próbáltam szimplán felfogni azt,hogy mi is a szándékom.Mire kihozták a csokis sütit,akkor nyeltem egyet és gondolkozni kezdtem.Gyorsan kellett gondolkoznom mikor elénk tették a süteményt.-melyik az enyém?És melyik az övé?Ez borzasztó dilemma.És ha nem veszi észre?Ó,Styles legyél már bátor!-gondoltam magamban.Steph elvette az egyik tányért én pedig gyorsan kapcsoltam és kicseréltem.Csodálkozva nézett rám.
-Ne haragudj,csak szerintem az jobb ízű,amit neked adtam-mosolyogtam.
-Aham,ez érdekes.Harry mit tervezel?-kérdezte.
-Semmit,nyugodtan egyél-nyugtattam.Mikor vágta volna felfelé a sütit,akkor nem ment a kés tovább.-Ez az!-gondoltam és halkan örültem a sikernek.Jól döntöttem.
-Várj,hadd nézzem-mondtam vigyorogva és valahogy kivettem a kis dobozt és letérdeltem elé.Az arca elsápadt és nem volt az a kis pír,amit úgy szeretek.
-Harry....-motyogta.
-Igen Stephanie?Úgy érzem mindent megtennék érted.Összekötöm veled az életem,mert szeretlek.Veled akarom leélni az életem és olyan érzelmeket átélni mint még soha.Nélküled semmi vagyok.Különleges helyed van a szívemben.Ugye tudod?Stephanie Statham,megváltoztatnád a vezetékneved,az enyémre?-kérdeztem,mikor a könnyek csak úgy potyogtak a szeméből és szép arcát csillogó könnycseppek díszítették.-Hozzám jönnél feleségül?-kérdeztem.Abban a pillanatban minden félelmem elszállt.Nem tudtam mit tehetnék,mikor figyeltem Steph arcát a válaszra várva.Mindenki,aki a teremben volt várta a válaszát.
-Igen,Harry!Igen,leszek a feleséged.Örökké-ugrott a nyakamba és azt hittem,hogy a világon ennél szerencsésebb nem is lehetek.Istenem,végre valaki,akit ennyire szeretek,akivel leélném az életem.És le is fogom!A teremben mindenki tapsolt a pincérek pedig zsebkendőt nyújtottak át,a most már jövendőbelimnek nevezhető gyönyörű nőnek.
**Stephanie Szemszöge**
Otthon,amikor pezsgővel koccintottunk,újra legördült egy könnycsepp az arcomon.Az érzelmek sokasága látszódott rajtam.Harry letörölte a könnyemet és megcsókolt.A család majdnem összes tagja ott volt.Rokonok egy jó páran,apám részéről,munkatársai,pedig csak egy családi gratulációra gondoltam.

Az autóban a gyűrűmet nézegettem és elmosolyodtam.
-Harry,ez nagyon drága lehetett...Egyébként is.Nekem az is elég lett volna,ha egy cérnával kötöd át az ujjamat.Szeretlek,nagyon-szorítottam meg a kezét.
-Nekem te vagy a legdrágább a világon.Nem érdekel mi mennyibe kerül és mennyire kell megváltoznom...
-Nem kell megváltoznod.-simítottam végig a karján.-Nem kell,azért szerettem beléd,amilyen vagy.Én azt a Harry-t szeretem,akinek ismerem az érzéseit.Itt belül-mutattam a szívére.

-Ugye boldog vagy?Mondd,hogy boldog leszel velem.-mondta Harry.-Te vagy a mindenem.-állt mellém az ajtóban.
-Boldog vagyok.De veled még boldogabb leszek-csókoltam meg.-És most be szeretnék menni és te is jössz velem-vigyorogtam.
-Tényleg?Azt akarod,hogy menjek?-kérdezte egyre közelebb lépve hozzám.Azt a kis távolságot is lecsökkentette közöttünk,ami volt.Felébredtek a pillangók a hasamban és az energiához,amit éreztem bátorság is társult.Átfogtam Harry nyakát,ő pedig felemelt.A lábamat összekulcsoltam,ő pedig a falnak nyomott.Vadul,szenvedélyesen csókolni kezdett úgy,ahogy még soha.Mindenhol érintett,ahol csak tudott.A keze nyomán mindenhol perzselt a melegsége.A szobába szinte berontottunk és az asztalról levertünk mindent,ami ott található volt.Kizártuk a külvilágot,csak ő meg én voltunk.Lehelete miatt megborzadtam és már a határán voltam annak,hogy kiáltsak egy nagyot,de Harry az alsó ajkamba harapott és így elfojtottam a kiáltást.Halk lélegzete már csöppet sem volt halk,gyorsulni kezdett és az enyém is.Magam mögött hagytam minden gondolatot és a pillanatnak éltem...Nyelve utat kért magának és már csak annyi erőből,ami maradt...annyiból érintettük egymást.Életemben nem volt ennyire jó éjszakám.A fáradtságtól és talán az álmosságtól Harry karjaiban aludtam el.Ő pedig simogatta a hajamat és apró puszik nyomát hagyta mindenhol.Kezeinket összekulcsolva és lábainkat összefonva a aludtunk el.

68.Rész.Végre veszekedünk!.....

Valaki megfogta a kezemet és hátra húzott.Már csak abból észleltem,hogy Harry az,ahogy fölém tornyosult magas alakja és védelmezően fogta a kezemet.
-Zayn.-nyomott a srác mellé,aki engem és Melodie-t karolt,Niall pedig Bella-t.Nem gondoltam,hogy ennyire ideges lesz,de úgy látszik nagyon védelmezős kedvében van a féltékeny Harry.-Mikor fogod megérteni,hogy Stephanie az én barátnőm?-kérdezte Harry megfogva Ryan gallérját és a srác egyre magasabbra emelkedett.
-Harry elég lesz-fogtam meg a kezét,mire hátra nézett és a szeme sötét volt,így elengedtem.Tudom milyen,mikor ideges,de ez már sok volt.
-Jól van na,csak azt gondoltam,hogy osztozhatnánk rajta.-mondta Ryan.
-Ó igen?Mert szerintem nagyon nem.Ő az enyém.Csak az enyém.-szólt Harry és beküldött a fiúnak egy ütést és már csak annyit láttam,hogy az orrából élénkvörös vér folyik.Nem hagyta annyiban,hanem letörölte a vért és visszaadta azt az ütést,amit Harry-től kapott.Eltakartam az arcomat és megrángattam Zayn kezét.
-Csinálj már valamit ennek nagyon nem lesz jó vége.-már majdnem sírva kérleltem.Az Starbucks-ban ülő emberek felfigyeltek az egészre és mindenki elhúzódott és úgy nézték.Ekkor jött két testőr,aki szét választotta a két srácot.
-Ebből botrány lesz-mondta lefagyva Bella.
-Már van-válaszoltam és nyeltem egy nagyot.Mindegy volt,hogy ki kezdte a verekedést,kivezettek minket.Egyik fiú sem úszta meg sérülés nélkül ezt a verekedést.
-Még nem végeztünk-mondta Harry a fiúra mutatva én pedig az érzékenység helyett ideges lettem.Olyan szintű ideget éreztem,hogy meg sem tudtam szólalni.Nem akartam,hogy a fiúk vigyenek haza,de muszáj volt.Mindenki ezt várta el tőlem és nem lett volna helyes tovább ingerelni azzal Harry-t,hogy nem velük megyek.Niall szerint ez egy újabb védelmező rohamot hozott volna elő és Hazz sem engedte volna meg,hogy magam menjek haza.Nagyon 'örültem',hogy így sikerült elrontaniuk a napomat.Egy jó nap,végre probléma nélkül,na tessék.Ennek lőttek...Duzzogtam és az anyósülésen ülve kifelé bámultam az ablakon szótlanul.Az esetet ha Paul is megtudja,mivel már szerintem tudja is,akkor újra testőrökkel kellesz mászkálnunk és Hazz sem ússza meg szárazon.Nem tudtam kire haragudjak jobban:Harry-re vagy Ryan-re.A barátom csak védeni akart,de viszont nem kellett volna ilyen nagy ügyet csinálni az egészből,mert tudom,hogy ez másnapra már az újságok címlapján fog szerepelni.Ha normális életet élnénk,a sajtó nélkül,akkor most ez nem lenne olyan nagy probléma.Ha egy átlagos ember verekedik egy kávézóban,akkor azt nem írják meg máris a címlapok,de Harry egy kicsit sem átlagos.A többiek már kiszálltak az autóból és magunkra hagytak.Ki akartam szállni,mikor Hazz visszahúzott az ülésre.
-Beszéljük meg,kérlek.
-Mit akarsz megbeszélni?Azt,hogy szét vereted az arcodat miattam?Azt,hogy ezt nem úszod meg és én sem.Az,hogy hallgathatod Paul-tól ezt még legalább három napig?Az újságok címlapján fogsz szerepelni.Miattam...Már látom is a főcímet.-fortyogtam.
-Semmi bajom és nehogy azt hidd,hogy miattad lesz minden,mert nem.Én kevertem magamat bajba,abba pedig senki sem szólhat bele,hogy hogy védem meg a barátnőmet és mit csinálok a kávézóban,vagy akárhol.-mondta Harry.
-Na jó,én kiszállok-és ezzel a mondattal befejeztem a beszélgetést.Olyan érveket hozott fel,amik szerintem is igazak,de még mindig ideges voltam.Bementem a szobába és készültem átöltözni,mikor Harry benyitott és elmosolyodott.
-Most mit mosolyogsz?-kérdeztem.
-Csupán azt,hogy veszekedünk-vigyorogva állta a tekintetem.-Végre veszekedünk.Kezdünk egy normális párrá válni.
-Neked ez a normális?Akkor ebben add ki a dühödet,ne más arcán,akitől majd visszakapod-fordultam el tőle.Nekem is mosolyognom kellett hiszen igaza volt.Nem szokásunk veszekedni és ez most egy érdekes pillanat.-Harry én csak azt mondom,hogy nem kellene miattam.-fordultam vissza,mikor magához ölelt és ott maradtam az ölelésében.Érzéki,puha ajkak tapadtak a számra.Keze megnyugvást talált a derekamon az én kezemmel pedig a nyakát fogtam.Egy pillanatra elhúzódott és végig nézett rajtam.Alsó ajkain végighúzta a nyelvét és aztán újra találkozott a pillantásunk.
-Ne haragudj.-mondta halkan,mire közelebb léptem hozzá és átkaroltam.
-De ne keverd magad miattam bajba.Ígérd meg,hogy többé nem teszed-hajoltam az arcához.
-Nem ígérhetem meg.
Vettem egy mély lélegzetet és beletörődtem abba,amit mondott.Tekintetem a nyakára szegeztem és eszembe jutott valami.Harry felvett az ölébe,aztán letett az ágyra és fölém hajolt.
-Megmutathatom,hogy hozzám tartozol?-kérdeztem és tekintetem újra a nyakára siklott.Harry mosolyogva bólintott és szám először az érzékeny bőrhöz ért a fülénél,aztán a nyakához.Harry megremegett,amikor végighúztam a most már érzékeny részen az ujjamat és a szemében őrült csillogást láttam...
-A mai nap csak a miénk-mondta Harry.
-Igen,csak a miénk.
**
-Lorah ide adnád azt a tányért?
-Persze.
-Köszönöm-mosolyogtam.-Apa mindig dolgozik,mikor én itt vagyok.Nem kellene egyeztetnünk néha?-kérdeztem.
-Lehet,hogy azt kellene.
-Figyelj...Nem az esküvőt terveztétek?Azt mondtad majd akkor kerül erre sor,ha megszületik Nathan és már nem kis gyerek.Ugye?Te arany baba-néztem rá és adtam neki egy puszit.
-Iden-vigyorgott a testvérem.El sem hiszem,hogy ilyen nagy már.Olyan okos és aranyos.
-De úgy volt csak még semmit nem tudunk pontosan.Szegény Nath azt sem tudná,hogy mibe csöppent bele ennyi idősen.És hát már mi sem vagyunk fiatalok,szóval még mindent meg kell beszélnünk.
-Értem-mosolyogtam.
Épp rábeszéltem Nathan-t,hogy egyen már,mikor apa belépett két bőrönddel a kezében.
-Lorah-val egymásra néztünk és a csodálkozás nem kicsit látszott rajtunk...
Sziasztok!Köszönöm a sok komit az előző részhez.Nagyon sokat jelent ez nekem :').A cím kicsit másról árulkodott,de a lényeget azért gondolom értitek :P.Köszönöm még egyszer és remélem ennél a résznél is kapok hozzászólásokat :) Sok puszi nektek és bocsi a rövid részért,legközelebb hosszút hozok :)XXXX

67.Rész.Reggeli játékok....

Hi!Köszönöm annak,aki komizott.Arra jutottam,hogy nem fogom erőltetni ezt a komizás dolgot.A nézettséget fogom legjobban szemügyre venni,aztán a komikat!Egyre többen látogatjátok az oldalt,aminek örülök és köszönöm a feliratkozókat!Tudom,hogy furcsa volt karácsonyról beszélni,csak tudjátok,ez is kell :) Love you all xx és SORRY,hogy ilyen KÉSŐN :)

Egy csodás éjszaka után nem esett jól kimászni az ágyból.De...nyugtatott a tudat,hogy még szünidőm van és nyugodtan kiélvezhetem azt a kis időt,ami nekem és Harry-nek adatott,hogy többet foglalkozzunk egymással.Lefényképeztem Harry-t míg alszik.Gondoltam visszaadom neki azt,amit ő szokott: csinálni,bámulni és fényképezni.Még fáradt voltam és tudom,hogy ő is,ezért nem ébresztettem fel.

-Így nem tudok aludni,ha bámulsz-vigyorodott el Hazz.

-Ó-biggyesztettem le a számat.Olyan éber alvó...Vagy ébren alvó?Inkább az első.-Akkor hagylak aludni-másztam az ágy végébe,mire lábával átfogott és visszahúzott magához.Az ölelésében tartott és elégedetten mosolygott.
-Azt mondtad nem tudsz így aludni.
-Hazudtam.Ha mellettem vagy,minden éjszakám jobb.Sőt,a többi nélküled egy rossz álomra hasonlít.-vigyorgott még mindig öntelten.
-Most azért vagy ilyen elégedett,mert melletted vagyok,vagy....?
-Igen,azért,mert ilyen közel lehetsz hozzám és soha nem akarom,hogy ne érhessek hozzád.Mindig érinteni akarlak,érezni az illatod és melletted lenni.Elpirultam és az arcomhoz tettem a kezem.Nagy hatással van rám,akár már egy mondata is.Tényleg óriási űr tátong bennem,amikor nem ölelem meg reggel és úgy megyek suliba,vagy akárhová,a francba is,nagyon szeretem.Egy csókot nyomtam a szájára és beletúrtam a hajába.Lágyan megharapta a számat és ajkaim szétváltak,ezzel engedélyt adva Harry-nek.Közelebb húzódtam hozzá,mire egy reggeli,mély dörmögés hagyta el a száját.Fölém mászott és kezeinket összekulcsolta.Kopogtattak,és elmosolyodtam.
-Harry,ki.kellene.nyitnunk.-mondtam csókunk között.
-Lehet.-válaszolta és adott egy utolsó csókot.Felvette a pólóját és gyorsan magára húzta azt a szűk,rá tapadós nadrágot,amit annyira szeretek.Harry küldött egy puszit és kiment maga után bezárva az ajtót.Magamra húztam a takarót és sóhajtottam.Hogy érdemeltem ki ezt a csodás pasit?Magam sem értem,de köszönöm a sorsnak,hogy összehozott minket.Melodie írt üzenetet,hogy menjek vele és Bella-val vásárolni.Gyorsan visszapötyögtem neki a választ és visszatettem a párnára a fejem.
                                             * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
A telefonom ébresztett 9:00-kor.Fogalmam sem volt,mikor aludtam el,de már eszembe jutott,mikor a gondolataim között kutattam,hogy Harry itt hagyott,mikor valaki kopogott én pedig visszaaludtam.
-Szuper-ültem fel az ágyon és szembetalálkoztam a tükörrel.-Te jó ég-ijedtem meg a kinézetemtől.-Ezen gyorsan segítenem kellene.-a hajam úgy állt,mint a szénakazal vagy inkább mint a tű és mindenfelé.A hajlakkot többé nem fogom használni,csak ha nagyon muszáj.Oldalra néztem,Harry helyét néztem és a számról eltűnt a mosoly,lebiggyesztettem az ajkamat.De egy levél és egy rózsa volt ott hagyva a párnáján.
 *Szerelmemnek*-címmel.
A rózsa illata megmosolyogtatott és a kora reggeli órára gondoltam.Felbontottam a levelet és kíváncsian néztem a tartalmát.
*Bocsáss meg,hogy itt hagytalak,csak egy sürgős fotózásra kellett mennem.Ha tehetném egész nap csak ölelnélek és melletted lennék,de nem tehetem.Remélem a rózsa kárpótolja azt a pillanatnyi csalódást,amit reggel éreztél.Tudom milyen mikor felkelsz és nem látod magad mellett az éltető elemet,aki miatt érdemes felkelned.Hidd el,ezt sokszor éreztem :/ De most már itt vagy és bepótoljuk,mikor hazaértem.Ígérem.Szeretlek KINCSEM.;) XX.*
Elolvadtam a levéltől és visszadőltem az ágyra.Tudja mennyire szeretem,ha így szólít.Fontos nekem,hogy érezzem a szeretetét máshogy is és neki is fontos ez.
**
A lányokkal beültünk a Starbucks-ba és beszélgetve szürcsöltük a kávét.Pedig ezt nem illett,de annyira jól éreztem magam velük és örültem,hogy kiszabadulhatok a mindennapok szoros fogságából.Melodie és Bella egész idő alatt a srácokról beszéltek.Látszik mennyire szerelmesek.Rám néztek és kérdezgettek.
-És ti?Te alig szólaltál meg.-mondta Bella.
-Gondolod,hogy a ti beszélő túltengésetektől szóhoz jutok?-kérdeztem játékosan.
-Az igaz,hogy sokat beszélünk a fiúkról,de Zayn.-től mindig a csúcson vagyok.-álmodozott Melodie.
Belekortyoltam a kávéba és azt hittem kiköpöm a nevetéstől.Bella sem bírta tovább.
-Azt hiszem fel sem figyelt arra,hogy mit mondott-bökdöstem Bella-t a nevetésemben fuldokolva.
-Szerintem sem-bökött vissza.
-Szóval a csúcson?-kérdeztem vissza nevetve.
-Mi?-kérdezte Mel.
-Semmi,semmi-válaszoltam.
A nevetést visszafojtottam,mikor megláttam Ryan-t és a barátait leülni a mellettünk lévő asztalra.A srác figyelme egyből a mi körünkre irányult.Messziről bámultuk egymást és intett nekem,de én nem intettem vissza.Tudtam Harry-nek mennyire rosszul esne és így átéreztem,amit ő érez.Felállt és odasétált mellénk.
-Sziasztok.Szia Stephanie.-vigyorgott,de abban a mosolyban láttam valami furcsát,ijesztőt és olyan céltudatosságot,amit ritkán látok.Ez megmagyarázható.Mert egy egoista barom és mindent magának akar,téged is-ijesztett meg a tudatalattim.Hát jó.
-Szia Ryan.-nem pillantottam rá.
-Leülhetünk?-kérdezte és a két fiú mellette várta a pillanatot,amikor igent mondok.
-Mint látod nincs hely.-mosolyogtam szánalmamat kimutatva feléjük.
-Hozhatunk széket is-nevetett az egyik.
-Gyertek menjünk-súgtam oda a lányoknak.
-Csaknem elakarsz innen menni?Már nem vagyunk barátok?-kérdezte elállva az utamat.
-Ryan haza megyünk.-léptem oldalra,mire ő is oda lépett.-Kérlek,csak hagyj.-mondtam.Annyira nem olyan volt,mint akkor,amikor ketten vagyunk.Teljesen máshogy viszonyult a helyzethez,mikor ott voltak a barátai és az én barátnőim.Borzasztó.Még Cinthia-t is szívesebben elviseltem volna abban a pillanatban mint azt a három srácot.Kaptam egy ismeretlen számtól egy sms-t.
*Ne félj* 
Ennyi volt az üzenetbe írva.Fogalmam sem volt arról,hogy ki az,de látja mi történik most és még bátorít is?Kicsit ijesztő,de még is jó.
-Ki az?Csaknem az a genyó barátod?
-De,képzeld.Csak annyi a különbség,hogy ez inkább rád illik-tettem az ujjamat a mellkasára fenyegetésképp.Vettem a bátorságot,amin meglepődtem.
-Tényleg?Én vagyok genyó?-kérdezte Ryan.-Szerintem meg nem érdemel meg téged.-mondta undorodó arccal.
-Te csak ne vágj ilyen arcokat.Mert a srácok szívesen átrendezik-mondta Bella a hátam mögé állva.
-Ne szólj bele szőkeség-mondta a fiú.Teljesen meglepett a viselkedése.
-Teljesen igaza van Bella-nak-helyeselte Melodie.Ryan közeledni kezdett felém és a levegő kezdett kiszorulni közülünk.Hirtelen Ryan tekintete a hátam mögé irányult.Aztán valaki megfogta a kezemet és hátra húzott.

66.Rész.Ünnepek,újratöltve...

Sziasztok.Köszönöm a feliratkozót és az öt komit is,hálás vagyok azoknak,aki komiztak.Csak nyolcat kértem lányok,kérlek.Egyre bonyolultabb a történet,ha értitek mire gondolok és jó lenne,ha többen komiznátok,hogy tudjam,nem csak öten olvassátok a blogomat.Szóval pls,csak 6 komit kérek,vagy amennyit gondoltok és egy feliratkozót.:)
Az ablak be volt törve és a szilánkok mindenfelé hevertek.Egy fa dőlt be,az ablak teljesen betört.Talán a nagy széltől dőlhetett ki.Ilyen vihar,errefelé?Télen?Szokatlan.Hirtelen egy kéz rántott arrébb,mielőtt a fa egyik ága rám esett volna.
-Jól vagy?-kérdezte Harry-Felemeltem a kezem és folyt belőle a vér.Szilánkokba tenyereltem.Megráztam a fejem Harry kérdésére.Felvett az ölébe és bevitt a fürdőszobába.Ráültetett a mosógép tetejére és vizes kendővel törölgetni kezdte a vért.
-Mondták,hogy ki kellene vágni azt a fát,de én nem hallgattam senkire.Tessék,most megsérültél miattam,azt évtized legnagyobb viharán.
Mondani akartam,hogy ne hibáztassa magát,de hang nem jött ki a torkomon.Felvette a zöldikés üveget és lassan rányomta a vattára,aztán a sérülésekre.Felszisszentem és egy könnycsepp gördült le az arcomon.Harry lecsókolta az árulkodó könnycseppet.
-Fáj?-kérdezte.-bólintottam,mire fújni kezdte.Ez arra emlékeztetett,mikor én törölgettem a sebeit,a verekedés után.Betekerte a sebet és a szemembe nézett.Megöleltem,ő óvatosan karolt át és megcsókolt.
-Sajnálom,az én hibám-mondta megbánóan.
-Nem a te hibád Harry.Vigyázol rám mindig.Arról meg nem tehetsz,hogy ma ilyen vihar van.-nyugtattam és ujjainkat összekulcsoltam,a bal kezemre pedig vigyáztam.-Semmi bajom-hajtottam fejemet az ő fejéhez.-Ne hibáztasd magad.Ez csak egy kis..sérülés,karcolás-vigasztaltam.-És most mit fogunk csinálni?
-Karcolás?Sérülés?Nem hiszem.-nézegette a kezem és apró puszit nyomott rá.-Megvárjuk míg eláll a vihar és én majd intézkedem.
Harry olyan védelmező és ez jól esik.
-Féltem,hová mentél.A vihar miatt is.És amikor láttam,hogy az az ág...Ha nem vagyok itt Steph...
-De itt voltál és jól vagyok-simítottam végig az arcán.Megpuszilta a tenyerem és megölelt.Visszamentünk a szobába és Harry az ölébe húzott,mintha gyerek volnék.Igaz,pár hónap van,míg 18 nem leszek,szóval gyakorlatilag tényleg gyerek.Lefeküdtünk az ágyra és Harry agyában csak az járt,hogy ő a hibás a dolog miatt.
-Semmi baj.Hallod?-kérdeztem és az ölelésébe bújtam.
-Biztos?Nem fáj?-kérdezte aggódóan.
-Nem,figyelj.Felejtsük el.Holnap elviszik a fát,kicserélik az ablakot és mintha mi sem történt volna.
-De úgy érzem minden,ami veled történik,az miattam van.
-Harry.Ha te nem lennél,akkor unalmas lenne az életem és élném a hülye tinik korát,akik nem tapasztalják meg a szerelmet.De azt meg kell cáfolnom,hogy miattad lett volna,ez hülyeség.Szeretlek...
-Én is-bújt közelebb hozzám és arcomat tenyerébe fogta.
Sokszor elgondolkozok azon,hogy 17 és 19 éves létünkre mennyire felelősségteljesen gondolkozunk.Borzasztó éjszaka volt egy szép este után.Beleborzongtam a gondolatba és Harry jobban ránk húzta a paplant.Nem volt szükség szavakra,hogy kimutassuk mennyire szeretjük egymást,még is szükségnek éreztem,hogy kimondjam:szeretem,csakhogy soha ne felejtse el.A paplan alatt összefonódott lábunk és szorosan öleltük egymást.Ebben a csodálatos kötelékben aludtam el.

Délután a fának már csak hűlt helye volt.Harry már az új ablakot intézte.Sikeresen leadtam a dolgozatot és most már egy ötöst várok.Remélem az lesz,amire számítok.
**
Harry-vel elmentem az orvoshoz,ahogy meg volt ígérve.Csak kis késéssel...Észrevehető volt,hogy a barátom visszanyerte az erejét.
Majdnem minden el volt intézve már a fával és az ajándékokkal kapcsolatban.Kivéve Harry-t.Próba-próba után és az sem volt biztos,hogy hazaérkezik Ausztráliából karácsonyra.De ma reggel még mellette ébredhettem.Szerettem az ő cuccait hordani és ő is szeretett benne látni,úgyhogy megadtam neki és magamnak is ezt az örömöt.Felvettem a fehér ingét,míg aludt és lesétáltam a konyhába.Kinéztem az ablakon és láttam az újság kihordó srácot.Pár másodperc múlva már hallottam az újság koppanását az ajtón.Kimentem és elfelejtettem,hogy Harry ingében vagyok,de nem nagyon zavart.Az újságos fiúnak leesett az álla.Visszamentem és csináltam a reggelit.Égető pillantást éreztem magamon,pedig fel sem néztem.
-Ne bámulj-pirultam el.
-Mert miért ne?Neked is jó reggelt.-válaszolta Harry az ajtónak dőlve és úgy mosolygott.Az a reggeli kócos haj,a gyűrött póló és a rózsaszín ajkak,nem bírtam ki,hogy ne harapjak az ajkamba.Egy mosolyt próbáltam elrejteni.Harry közelebb lépett hozzám és kiszabadította az ajkaimat a fogaim közül.
-Rájöttél,miért ne bámulj ilyenkor?-kérdeztem mosolyogva.Orra súrolta az enyémet és leheletét a számon éreztem.
-Még mindig nem-válaszolta ravaszan.-Talán rá jönnék,ha adnál valami jelet.Nem is tudom...-nézett át a vállamon.Magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Most már rá jöttél?-néztem őt vigyorogva.
-Azt hiszem,de megmutathatnád még egyszer-nevetett.
**
A vacsora kész volt,azt égők,minden,csak egy ember hiányzott már:Harry.Idegesen néztem az órára,amit észrevett Anne.
-Drága,nyugodj meg,még van két óra.Harry lehet,hogy tett már néhány meglepő dolgot a karácsonyi vacsorakor-nevetett és elmosolyodott az előjövő emlékre-De az biztos,hogy semmiképp sem fog késni.-nyugtatgatott.
-Remélem-biggyesztettem le a számat.Kint kisebb pelyhekben kezdett hullani a hó.A nem is olyan régi vihar nyomát észlelni sem lehetett.Csendes volt a táj.A hópelyhek táncot jártak az utcai lámpák fényében.Nagyon szép látvány volt.Kicsit elbóbiskoltam a gondolataim miatt és úgy bámultam kifelé az ablakon.Nem biztos,hogy ide fog érni.Ausztráliából?Ugyan már és még egy telefont sem kaptam.Haragszom rá,de nem tehetem.A szeretet ünnepe.Istenem,de akkor is,aggódom.Máskor már telefonált.A várakozás ugyan olyan örökké valóságnak tűnt,mint az iskola.Apropó,ötös vizsgám lett és nyugodtan fújhatom ki a levegőt,ha a félévi jegyeimre gondolok.Már mindannyian leültünk az asztalhoz,én pedig idegesen mosolyogva hallgattam,amit beszélnek,amolyan póker arcot vágtam.
-Hát ha Harry nélkül kell elkezdenünk,akkor nélküle-mondta Lorah.
-Szó sem lehet róla-lépett be havasan és vizes kabátban Hazz.Lerázta magáról a rajta maradt havat és a kabátja alól kivette Holdent-.-Muszáj volt még érte mennem-mosolygott.Odaszaladtam hozzá és átkaroltam.
-Először is Harry nagyon aggódtam,másodszor pedig-tettem fel a mutató ujjamat,mire fél mosolyra húzódott a szája és megcsókolt.
-Neked is boldog karácsonyt.-vigyorgott az arcomba és nem bírtam,hogy ne vigyorogjak én is.
-Neked is boldogat Harry-mosolyogtam átkarolva őt.
-Vizes leszel-figyelmeztetett.
-Azt hiszed érdekel?-nevettem.Hoztam egy kendőt és a hajára tettem.Nem sokára már a csillogó kis cseppek eltűntek a hajáról és megszáradtak.Joe mondott asztali áldást és nyugodtan kezdhettünk neki az evésnek.
-Hogy hogy késtetek?-kérdeztem.
-Más géppel kellett jönnünk,a mi járatunkat törölték az idő miatt.Ne gondoljátok,hogy Sydney-ben is ilyen idő van...-motyogta evés közben.
-Értem.-válaszoltam.-Jó,hogy elhoztad Holden-t mosolyogtam.
-Nem maradhatott otthon-fogta meg a kezemet és megszorította,amit egy apró csókkal viszonoztam.Nem sokkal később Nathan felébredt és én vettem az ölembe.Harry olyan csodálva nézett minket,mintha valami tündért látna,aki három kívánságát teljesíti.
-Az éven téged állítottak be a karácsonyi angyalnak?-kérdezte Harry.
-Hazz.-elpirultam.
-Nem,én ezt komolyan gondoltam-sétált oda hozzám.
-Az arcod,olyan...különleges, gyönyörű és te magad is az vagy.-csókolta meg a fülem háta mögötti érzékeny részt.
-Te is egy csoda vagy Harry-válaszoltam és pillanatokig csak egymás szemébe néztünk aztán levittem az öcsémet a konyhába.
-Te édes drágaság,gyere ide-tartotta a kezét Gemma.Egyre jobban törődik a gyerekekkel.Nem mintha idáig nem tette volna,de mostanában még jobban érzi azt,amit az anyukák,hisz' ő is nem sokára az lesz.Már mindenki átadta az ajándékot,már csak én és Hazz álltunk egymás előtt és egy kis dobozt szorongattunk.Csak fürkésztük egymás arcát várva arra,hogy egyikünk majd csak elárulja mi van a dobozban.Kíváncsi voltam,ezért megszólaltam.
-Na jó,leszek az első.Boldog karácsonyt-pusziltam meg.
-Hát már nincs más választásom,szóval remélem tetszeni fog.
Kivettem a dobozból,ami benne volt és csodálattal néztem egy ezüst nyakláncot.Egy fél szív volt.Harry anélkül,hogy felnézett volna,megszólalt:
-Az eladó azt mondta,hogy a ..
-A párját elvitték...-néztem rá csodálkozva.
-Igen,de.Stephanie-nevetett Harry.-Neked is boldog karácsonyt-vigyorgott.
-Szóval megvettük egymásnak a nyaklánc párját.Ez így jó-mosolyogtam tartva a kis dobozt.
-Segítsek feltenni a nyakláncot?-kérdezte.
-Igen,köszönöm.A hajamat egy oldalra tettem,hogy be tudja kapcsolni és mikor sikerült neki,egy puszit adott a vállamra.
-Köszönöm.Azt is,hogy nem nélküled kell töltenem ezt a napot,hogy megérkeztél épségben és nekem ez elég.-mosolyogtam és a földet néztem.Harry megemelte az arcomat az államnál fogva és megcsókolt.
-Egy fényképet?-kérdezte apum.
-Persze-vigyorogtunk és én azt sem tudtam milyen arcot vágjak életem szerelme mellett,mert az örömtől,hogy velem van,ugrálni tudtam volna.A fényképezőgépünk tele van a közös fényképeinkkel,de még is olyan feszélyezettnek éreztem a helyzetet.A fénykép után Harry kézen fogva vezetett ki a kabátunkkal a kezében.Sétáltunk a hóesésben és figyeltük,ahogy a lélegzetünk összeolvad a levegőben.Megálltunk az egyik lámpa alatt,én feltartottam a tenyerem és egy szép hópehely hullott rá.Harry hideg orrát az enyémhez dörgölte és úgy álltunk a hóesés alatt.Olyan boldognak éreztem magam mellette....

65.Rész.Good and bad...

Hi!Megérkezett az új rész,a betegségem ellenére is.Nátha+torokfájás+könnyező szemek.Köszönöm az új feliratkozókat,mert nem is egyet kaptam!:)A komikat is köszönöm:).Remélem tetszik az új design és a rész is tetszeni fog.Az új rész 8 komi után jön:)Remélem össze tudjátok hozni.Ha még nem is lesz meg az összes komi,legalább egy feliratkozót pls:).Bízom bennetek!:)XX.
Ismerős látvány fogadott,mikor beléptem Zayn szobájába,csak most már nem üres cigarettás dobozok mellett.Maga volt,kezében egy lapot  szorongatva.Odasétáltam és leültem vele szembe.Zayn szája elé tartotta a kezét és az állát dörzsölte.Könnytől csillogott a szeme.
-Szia.Nem zavarok?-kérdeztem.
-Nem,dehogy.Épp hozzád akartam indulni,csak még fel kell fognom,azt amit a papírra írtak.
-Meg van a terápia eredménye?-kérdeztem fojtott hangon.
-Nézd meg-nyomta kezembe a papírokat,amiből idáig azt hittem,hogy egy van,de egy egész sorozat.
-Zayn..te...már nincs semmi baj,egészséges vagy-megnyugvás töltötte el a szívemet és szorosan megöleltem.
-Tudom.Hihetetlen-magyarázott.Neked és Melodie-nak köszönhetem ezt.Ha ti nem vagytok,már én sem lennék.A srácoknak is meg kellene köszönnöm,hogy mellettem voltak.Köszönöm.-mondta Zayn.
-Melodie tudja már?-mosolyogtam örömömben.
-Még nem,de megmondom neki,mindjárt megkeresem.
-Rendben.Mellesleg,hol van?
-Itt vagyok-mondta Melodie meghatódva mellkasa előtt összefont karral.-Mindent hallottam.
-Kicsim-szaladt oda Zayn és megcsókolta.
-Azt hiszem én...most megyek-mutattam az ajtó felé és amikor bezártam,nem tudtam leplezni az örömömet.
-Mi a nagy öröm tárgya?-kérdezte Niall.
-Majd te is megtudod-öleltem meg.
-Nem semmi dolog lehetett kicsilány-nevetett Nialler.
.Hát ez nem.És tudod,hogy nem szeretem,ha így hívsz-nevettem.
-Jó,jó,megyek,mert Bella már vár.
-Menj csak.

**
Nem akartam megzavarni Louis-t és Eleanor-t tv nézés közben,ezért felmentem Harry szobájába.Nem töltött el jó érzéssel,hogy azt sem tudom,hol van.Viszont,még mindig haragudtam rá.-De bocsánatot kért és neked is jól esett,hogy együtt lehettetek-suttogta a tudatalattim.Jó,ez is igaz.Unatkozva bámultam kifelé az ablakon,teát ittam és bámultam a sötét,téli éjszakába,kezdett szállingózni a hó.-Hol lehet már?-gondolkodtam.Felhívtam és az ajtó túl oldalán csengett a telefonja.Belépett egy óriási virágcsokorral a kezében.Nem tudtam megszólalni.
-Ha ezzel akarsz bocsánatot kérni...-kezdtem,de nem tudtam leplezni a hangomban az izgatottságot és azt a megnyugvást,hogy megérkezett.
-Stephanie...Mindenért bocsánatot szeretnék kérni.Nagyon hülye voltam,kérlek ne haragudj.tette le a rózsákat.Sokat jelentesz nekem.
-Biztos vagy benne?
-Igen,száz százalékosan.
-Szeretsz?
-Mindennél jobban.
-Akkor csókolj meg-mondtam,mire magához vont és csókjával perzselte a számat.A vállára hajtva a fejemet,nem tudta leplezni a mosolygásomat.-Máskor ne hazudj,kérlek.Ez fontos mindkettőnknek-mosolyogtam és adtam egy puszit a nyakára.-És köszönöm-mosolyogtam.-Megyünk ünnepelni?
-Zayn-t?Még szép-nevetett és összekulcsolta ujjainkat.
-Honnan tudod?
-Én mentem vele az eredményekért.Megkért,hogy nézzem meg,nem akarta tudni,ha rossz.Hogy mennyi...ideje van még.
-Ó-adtam az arcára egy puszit.-De hál'Istennek nem így lett.Egészséges és ez a legfontosabb.
-Igen.Ez a legfontosabb.
**
Harry kísért el az egyetemre,ahogy szokta.Megcsókolt és sok szerencsét kívánt.Ez nekem mindennél többet jelentett.Belépve az osztályba Brittany szaladt oda hozzám.
-Szia.-mosolygott.-Azt hiszem a dolgozatunk rossz lett.Higgyünk benne,hogy megengedi átírni az osztályfőnök.
-Szia.Reménykedtem, hogy nem rossz hírrel kezdődik a nap,de mindegy.Tanulnom kell,javítanom.Meglátjuk mennyire lesz rossz.Eric merre?
-Ja,hát igen.Egy kicsit összevesztünk,de nem vészes majd mesélek.Beszéltem Miranda-val.Jó suliba került,elmondása szerint.Legalább nincs olyan kiváltságos ember,mint Cinthia,így kibírja már ezt a pár hónapot,nem?
-Az jó.De..-mosolyogtam és elgondolkoztam.Mostanában mindenkinek sikerül valakivel összevesznie,vagy legalább is rossz kapcsolatot ápolnia.Mikor megkaptuk a dolgozatokat,akkor sajnálattal láttam,hogy hármast kaptam.Nem semmi,soha nem volt még hármasom.Basszus,ezt hogy javítom ki?Járhatok még egy évet,azt pedig nem akarom.Nem akarom...Bár ha úgy vesszük elég jó eredmény a puskázásra tekintettel.Nem ez volt az első húzásom,már súgásból is volt bajom.Hogy le romlottam.-temettem arcomat a kezembe.Megígértem,magamnak is,hogy nem fogok rontani.Ki kell bírnom.
-Hányas lett súgott oda Mel.
-Hármas.Neked?-mondtam szomorúan.
-Négyes.Elég jó-válaszolta.
-Neked.-fordultam előre.
Mit fogok csinálni?Tanultam sokat,de erre az egyre nem.Minden más dolgozat és vizsga ötös lett,de ez?Ez elront mindent.Nem hibáztattam Harry-t,mert ő segített,hogy kiszellőztessem a fejem és nem érdekel a tanulás,ha róla van szó.De azért mégis...
-Stephanie Statham.Jöjjön ide.-mondta az osztályfőnök.Ó Istenem,mi lesz ebből?Egy jó leordítás vagy...annál rosszabb.Nem,nem bukhatok meg.-motyogtam magamban.Nyeltem egyet.
-Mi lett veled mostanában?
-Ez,tanárnő,kérem.Csak ez az egy lett rossz dolgozat.Kijavítom,ha ad rá..lehetőséget.
-Hmm.-tűnődött el a tanárnő.
-Kérem...
-Jó.Kijavíthatod.Utolsó esély.Holnap második órán.Egyébként beküldtem a fogalmazásodat egy internetes versenyre.Gratulálok-nyújtott át egy oklevelet és egy kis pénzjutalmat.
-Tessék?-kérdeztem vissza.
-Jól hallotta.Megnyerte.És most üljön le.-mosolygott az osztályfőnök és én csak pislogtam.
-Gratulálok-mosolygott Melodie és a többi lány az osztályban.Volt egy fiú,aki soha nem mosolygott.Fogalmam sincs,mi volt a baja,de reméltem nem valami pszichológiai probléma-rántottam meg a vállam a gondolatra.
Jó,egy napom van a javításra.Beültem a szobába és elővettem két könyvet.Át kell olvasnom...
Mire az első végéhez értem,Harry kopogtatott be és hozott teát,meg csokit.
-Harry.-fogadtam széles mosollyal-Köszönöm.-mondtam és megcsókoltam.
-Még mindig tanulsz?Mennyi könyvet olvastál el?Vagy tízet?...
-Nem,még csak egyet.
-Te jó ég,ez nagyon vastag.Hány lapos?-kérdezte.
-Csak 151 lapos.
-Jó,akkor segítek neked tanulni,aztán pedig majd valami másat is csinálunk.-vigyorodott el,mire a vállába ütöttem.
-Hey-nyújtotta ki a nyelvét.
**
-Kész.Végigolvastuk és most már száz,hogy nem fogsz rossz jegyet kapni-zárta be a könyvet a barátom és a z arcomra adott egy puszit,minél jobban a szám felé haladva.A szám sarkánál hagyott egy puszit,elmosolyodott és megcsókolt.
-Harry...-zártam le a szemem.
-Lazulj el.-nyugtatott és végigsimított a kezemen,le a combomig,aztán vissza fel...

Harry pólóját felvéve néztem kifelé az ablakon.Mélyen aludt.Betakartam és egy puszit nyomtam az arcára.Lementem a konyhába,de akkor azt hittem kihagy a szívem egy ütemet.Most nem azért,mert Harry-t néztem,hanem egy iszonyatos látvány fogadott,amire nem számítottam.

64.Rész.Tell me a lie...

A rémület ült ki az arcomra.Már kezdett elszéledni a tömeg.A biztonságiak elég hamar kitessékelték a rajongókat.Perceken belül üres lett a terem és visszhangzó,akár csak egy kis hangtól is.Szerencséjük volt a  srácoknak,hogy már csak két dal volt hátra és a rajongók nem észlelték,hogy a koncertet le kellett állítani.Az öltözőben mindenki Harry-t figyelte.Odahajtottam az arcához,az én arcomat.
-Harry,te lázas vagy-tapogattam az arcát.-tüsszentett egyet.-Hazamegyünk most azonnal és orvost hívok.
-Jól vagyok Steph-mondta halk hangon a barátom.
-Ezt próbáld bemagyarázni.-mondtam parancsolóan és mikor kiléptünk az ajtón a testőrök egyből követtek minket.
-Merre lesz az út?-kérdezte az egyik,talán akit Noah-nak hívtak.Ebben a percben egy cseppet sem érdekelt a neve,annál inkább Harry állapota.
-Haza.Vigyenek haza.
**
Az orvos átnyújtotta a gyógyszernevekkel teli lapot.
-Az utóbbiból naponta háromszor vegyen be és azokat,amiket felírtam,öt napig szedje.Aztán meglátjuk rendbe jön-e.Öt nap múlva találkozunk-fogott kezet velem az orvos és biccentett Harry felé.A barátom csak felemelte a kezét és intett,de hangot nem adott ki a köszönésnek.Kikísértem Dr.Trianth-t és visszamentem Harry-hez.
-tessék,itt az első gyógyszer,amit be kell venned-nyújtottam át őket.Odaadtam a vizet is.Hazz értetlenül nézett.-Istenem,ez csak Advil a pillanatnyi fejfájásodra-mondtam.Olyan volt,mint egy makacs kisgyerek.Odahajoltam hozzá és megpusziltam.-Hmm,vedd be légyszíves.Ez volt a végszava.Felült és tette,amit mondtam.-Köszönöm,hogy hallgattál rám.Jól összejött ez így neked.De mindez csak úgy hirtelen?-kérdeztem.-Valakiről rád kellett,hogy ragadjon.
-Ami azt illeti,ahol a cipődet vettem,ott az eladó minden másodpercben az orránál tartotta a zsebkendőt..mondta Harry és lecsúszott az ágytámlának dőlve,be az ágyba.
-Ó.Ezért kell kezet mosnod,miután valahonnan hazajössz.
-Jó,máskor hallgatok rád-mondta mosolyogva és a szemét forgatta.
-Még betegen is képes vagy a szemedet forgatni-nevettem,mire ő is kuncogni kezdett.Ennyi tellett tőle ilyen állapotában.-Mindjárt jövök-mondtam.Felálltam és lesétáltam a konyhába.Csináltam egy kis húslevest és úgy mentem fel Harry.-hez.
-Köszönöm-mondta bájos mosolyával és a hajamra adott egy puszit.-Szívesen megcsókolnálak,de elfogod kapni és én azt nem akarom,hogy te is átéld,amit én.
-Nem érdekel,ha elkapom tőled,csak csókolj-válaszoltam és egy mosollyal nyugtattam.Megcsókolt,mivel a szokásos bizsergető érzést éreztem a hasamban.-Egyél-bátorítottam.-A nagymamám mindig ezt ajánlotta náthára és lázra.Ez a legjobb recept-simogattam a fejét és ő a tenyeremhez nyomta a fejét.Megdicsérte a főztömet és letette a tálcát az éjjeliszekrényre.
-Örülök,hogy az étvágyad azért megmaradt-nevettem.lementem a zsebkendőért és mire felértem,Harry már aludt.Megértem,hogy fáradt volt.De az,hogy ruhában aludt el,csóváltam a fejem.megpróbáltam leöltöztetni több-kevesebb sikerrel.Megemelte a csípőjét,hogy le tudjam venni a nadrágot.Szunyókált,félig fent volt.
-Élvezed a helyzetet mi?-motyogtam.
-El sem bírod képzelni-húzott magához.
-Szóval egyáltalán nem alszol.Pimasz vagy,tudsz róla?-kérdeztem,mire féloldalasan elmosolyodott.Átkarolt és a fejemet a mellkasára hajtottam.
**
Reggel hamar felkeltem.Beszéltem Anne-el és elmondta,hogy milyen makacs ilyenkor az ő fiacskája.
-Rájöttem-kuncogtam.
-De most már mennem kell.Délután elnézek Joe-val hozzátok.Viseld addig gondját,drágám és ne hagyd,hogy kiszolgálósdit játsszon veled,ahogyan velem tette.-mondta Anne és mosolygós hangján elköszönt tőlem.Vittem még be zsebkendőt és visszafeküdtem Harry mellé.Lehelete forró volt,ami csiklandozta az arcomat.Kezemet homlokához emeltem,meleg volt,de a keze hideg.Végtagjai gyengék,erőtlenek voltak.Ez nem lesz jó így.Hagytam volna,hogy aludjon jobb esetben,de lázcsillapítót kellett adnom neki,így felébresztettem.
-Ne haragudj édes,de lázas vagy,sőt ez enyhe kifejezés.Nyisd ki a szádat.Harry,ne játszd ezt a játékot.Meg kell mérnem a lázad.Bólintott.A szájába tettem a lázmérőt és néztem,hogy hogy emelkedik a piros csík a fehér anyagon.39,2°C.-nál állt meg.
-Hú,jól állunk-mondtam.Beadtam neki a lázcsillapítót és vártam,hogy lemenjen a láza.Odafordult hozzám és én végigsimítottam a karján és az arcán.
-Fázom,gyere ide hozzám-tárta szét karjait.Gyengéden magához ölelt.Mindig az erős Harry-t láttam,de ő most ennek az ellentéte volt.Cirógattam a hasát és ő visszaaludt.A tetoválás még mindig piros volt,pár nap míg elmúlik egy vagy kettő.Holden,a kutyánk ugrott fel az ágyra.Aranyosan nézett és a farkát csóválta.Éhes volt.Kivittem az ölemben és adtam neki enni.Visszafeküdt a helyére.Visszamentem Harry-hez és megmértem a lázát.37,7°C.Lejjebb ment.-fújtam ki a levegőt.Szeretem őt pátyolgatni.Olyan jó érzés tudni,hogy én is tehetek a gyógyulásáért.

**
Negyedik napja feküdt Harry ágyban.Úgy teszek,ahogyan őt tett:nem engedem felkelni,csak ritkán.Aggódom érte úgy,ahogy ő szokott értem.Viszont reméltem,nem csinál semmi olyat,amit nem lenne szabad ilyen állapotában,míg hazamegyek apáékhoz.Addig Zayn és Louis 'kegyeire' bíztam őt.Pedig magamban tudtam,hogy nem jó ötlet ez.

-Apa,Lorah,Nathan-kiáltottam,miközben a cipőmet húztam lefelé.
-Hát itt vagy.Végre-jött oda Lor.Nathan a kis kezeit nyújtotta felém,hogy az ölembe vegyem.Olyan jó érzés volt a kezemben tartani az öcsémet.Piszkálta a hajamat,közte kukucskált át és kuncogott.
-Hallgasd meg mit tud-mondta apa a hátam mögött.-Mondd ki bátran,hogy hívják a nővéredet?-kérdezte apa.
-Steph.-mondta Nathan és kezével eltakarta a szemét.Nevetett.
-Ne már.Te jó ég.Idáig csak az én nevemet nem mondta normálisan,mármint most sem épp az igazi,de olyan jó-öleltem magamhoz a testvéremet és egy nagy puszit nyomtam az arcára.

Míg beszélgettünk az asztalnál,én addig színes buborékokat fújtam szórakoztatásképp a testvéremnek,amit láthatóan élvezettel pukkasztott szét és csodálattal nézte,ahogy a buborék maradékai a levegőben semmivé válnak.
-Na és,hogy van Harry?-kérdezte apám a kávéját kortyolgatva.
-Azt hiszem javult az állapota.De most kíváncsi lennék rá,hogy mit csinálnak.Zayn-re és Louis-ra bíztam.-mondtam és eltűnődtem.
-Akkor azt hiszem,ott nem pihenés megy,hanem kb ugyan olyan hülyéskedés,amit már a legtöbbször láthattunk tőle.-nevetett Lor.
-Akkor adok én majd neki.-mondtam.-És te,hogy vagy mostanában,apa?-kérdeztem elterelésképp.
-Köszönöm,jól.Dr.Trinth,aki hozzátok is volt,ő ajánlott nekem jó gyógyszert,amitől már csak néha érzem azt a szúró érzést.Azt mondta,hogy pár hét szedés után ez is elmúlik.-mosolygott nyugtatóan.
-Apa,ugye rendesen szeded a gyógyszereket?Kérlek vigyázz magadra.-kérleltem.
-Jó,úgy lesz-mondta.-És karácsonyra mit terveztek?Jó lenne összeülni egy vacsorára nálunk.Harry szülei,mi és ti ketten.Talán még Gemma-ék is jönnének.Csak akkor Lorah valami olyan ételt fog készíteni,amit neki is szabad enni.-mosolygott apum.
-Rendben.Hát megbeszélhetjük.Nincs is olyan messze már.15 nap?10?Bocsi,nem számolom.
-Én sem,de remélem a vacsora az áll.-nevetett.
-Az szerintem mindenkinek meg fog felelni.-mosolyogtam.
**
Hazamenve a srácok a tv előtt ülve a PC játékkal játszanak.A hátuk mögött toporzékoltam,de még mindig nem észleltek semmit.Harry felhőtlenül játszott.Hagytam,hadd játsszák le a játékot,aztán kikapcsoltam a tv-t.
-Örülök,hogy meggyógyultál.-mondtam szánalmas mosollyal.
-Izé,Stephanie-vakarta a tarkóját Louis.
-Louis,ne magyarázkodj,Harry,beszélni valónk van.-húztam ki a szobából a pulóvere nyakánál fogva.-Még is mit gondoltál?Hazudtál nekem Harry.Semmi bajod.Mióta vagy egészséges???Tudtam,hogy már nincs lázad,de tettetted az egészet?-fogtam a fejemet.
-Ne haragudj kérlek.Csak olyan jól esett az a törődés,amit ilyenkor kaptam.-mondta és lebiggyesztette a száját.
-Megértem,hogy jól esett,mert kinek ne esne jól?De legalább ne tettetted volna-mondtam fortyogva a dühtől.
-Ne haragudj,kérlek.-fogta meg az államat és én mindenhová néztem,csak nem a szemébe.-Stephanie,nézz rám.Nem akartam hazudni.-mondta és odafordítottam a fejem.
-Hogy lesz ebből egy őszinte kapcsolat?Mondd meg,hogy?ha mindig egy kis apróságot fogunk hazudni,vagy mást csinálni,akkor ez nem lesz jó.Tudod hány kapcsolat ment így tönkre?-kérdeztem és tekintettel voltam a srácokra a nappaliban,ezért bezártam az ajtót.
-De a mi kapcsolatunk nem fog tönkremenni.Az egész kapcsolatunkkor csak ennyiben nem voltam őszinte.
-És mikor akartad elmondani?-kérdeztem.Magához húzott,de próbáltam magamtól távol tartani.
-Ígérem őszinte leszek.Ma este gondoltam elmondom neked az egészet,de olyan jó volt,mikor esténként teáztunk és filmet néztünk,amikor hozzám bújtál.-mosolyodott el Harry,mire én is egy mosolyt próbáltam elrejteni.-Megbocsájtasz?
-Harry...
-Kérlek.Ígéret szép szó és én be fogom tartani.
-Jó.Akkor kérlek máskor mondd el kérlek,hogy több szeretetet adjak magamból.-mondtam és elfordítottam a fejem.
-Akkor ne fordítsd el a fejed.Szeretlek.-tapasztotta ajkait az enyémre.
**
Elmentem a közös házba,hogy Melodie-val beszéljek.Sehol nem találtam,ezért benéztem Zayn szobájába és dejavu-m volt a látvány miatt....
Hi everybody!Meghoztam az új részt.Nem kaptam meg a komit?Mi van veletek csajok?Régi komizók,hová tüntetek?Jó lenne,ha már megkapnám az elegendő komi számot és legalább egy feliratkozót.:)) PLS.!A következő rész LEGALÁBB 6 komi és egy feliratkozó után jön:) 

63.Rész.Teenage dirtbag...

Azon törtem az agyam,hogy mi is a beszéd tárgya a titokzatos telefonáló és Harry között.
-Oké.Most pedig jó éjszakát.-mondta a barátom komoly arckifejezéssel.
-Harry elárulnád mire ez?Emberek?A mi hátsó ajtónknál?...
-Semmi komoly,csak..csak a biztonság miatt.
Mi?Hát oké.
-Bővebben?
-Féltelek.Ennyi.
-Most már értem.Tudtam,hogy nem kellene elmondanom az álmom.Azért,mert tudtam,hogy ez lesz belőle.Néha túlságosan is védelmező vagy.-duzzogtam.
-Én védelmező vagyok?Hát el is várhatod.Azt az embert,akit szeretek védeni is fogok akárhogyan is.-mondta és tekintete rajtam maradt,várva a válaszomra.
-Az álmaimról többé nem beszélek.-mondtam.
-Ne legyél már ilyen.Pont az álmod ébresztett rá,hogy jobban védenem kellene téged.
-De Harry,a te biztonságod forgott kockán,nem az enyém.-válaszoltam a szememet forgatva.
-Ez is meg van oldva.Ha téged védenek,akkor engem is.Szóval minket.
-Jó,én most alszom.-fordultam el tőle.
-Steph?
-Harry,aludj.
-Ne duzzogj már.Csak azért teszem,mert fontos vagy nekem.-mondta és átkarolt,a nyakamba csókolt.
-Én pedig azt nem szeretném,hogy mindenhová jöjjenek velünk és ne tudjunk egy percet sem magunk lenni.Ezért haragszom.
-Tudunk majd.Csak nyugodj meg.
-Persze.Benga állatok(!) előtt,akiknek egész nap kemény,szeretet nélküli arcokat kell vágniuk,hogy is tudnánk egy csókot is váltani?Ez kínos.
-Nem kínos és szerintem pedig nem fognak minket figyelni.Nem ez a dolguk.Csókból pedig nem lesz hiányod,ha erre gondolsz-fordított magához.-Megnyugodtál?
-Lehet.-rám nézett azokkal a smaragd színű szemeivel és megjelent a jellegzetes mosoly az arcán.Nem tudtam ellenállni.-Nem haragszom,csak zavar-fészkelődtem.
Tudtam,hogy meg kell szoknom.Fel kellett készülnöm erre.Harry nem egy szimpla srác.De én csak vele akarok lenni...senki mással és nem akarom,hogy testőrök legyenek éjjel-nappal körülöttünk.
-Akkor örülök neki-karolt át és megcsókolt.Szeretlek-zárta le a szemét és magához húzott.-Jó éjszakát életem.
-Neked is-suttogtam és egy puszit adtam a fejére.Gondolkoztam...nem tudtam aludni.Harry tényleg védelmező típus,főleg mostanában.Megértem,de ez csak egy álom volt.Na jó,nem csak egy egyszerű álom,életem legrosszabb rémálma.Az ilyen kisebb 'szóváltásokkor' vagy épp akkor,amikor a legjobban elvagyunk eszembe jut,hogy anyám most mit mondana.Na igen,ő biztosan tudna tanácsot adni.Chris mindig felhív elmesélni,hogy mi történik otthon,a sírt is ők gondozzák.-Sajnálom anya,hogy ezt én nem tehetem meg,sajnálom...-zokogtam.Talán az este és anya emlékének keveréke az,hogy sírok,de álomba sírtam magam...
**
Reggel mikor felkeltem Harry rajtam volt,talán nem egész súlyával,de a levegővételem nehézkes volt.Az arca olyan volt,mint egy kimondhatatlanul csodás angyalé.Ez a tökéletes srác az enyém...Igen.Keze az enyémmel volt összekulcsolva és mosolygott.Álmában is mosolyog.Valami jót álmodhat-gondoltam.Próbáltam fogásából kiszabadulni,de az csak erősebb lett.A másik kezét mellkasomon pihentette és csendben szuszogott.Nevetnem kellett,mikor rájöttem,hogy nem enged,hogy kiszabaduljak az ő fogásából.Kezemet az övé közül kivettem és magam mellé tettem.Ez az,sikerülni fog-gondoltam.
-Ne gondold,hogy elengedlek-motyogta Harry bezárt szemmel és meleg lehelete csiklandozta a hasamat.Még mindig mosolygott.
-Pedig jó lenne,vagy ha belegondolok,akkor van egy módom rá-mondtam csendben.-elkezdtem csikizni és felébredt.Még nem teljesen,de legalább a szemét kinyitotta és úgy nevetett.
-Hey,Steph,elég lesz-mondta akadozott mondattal a nevetés miatt.
-Hát oké-álltam fel és szabad utam volt.Legalább is azt hittem...
-Gyere vissza hozzám-mondta Harry és lebiggyesztette a száját.
Ó,hogy én nem tudok neki ellenállni.
-Tíz perc,nem kevesebb és nem is több-mondtam,mire széles mosollyal válaszolt.Lehúzott magához és vele szemben feküdtem.
-Haragszol még?-kérdezte ártatlanul.
Azok a testőrök,már meg is feledkeztem róla...
-Nem haragszom.Csak nem akarom,hogy lássanak mindent.Főleg nem,amikor perverz mosolyra húzódik a szád-mondtam és elnevettem magam,mire ő is nevetni kezdett.
-És te ennek a mosolynak nem örülsz?-jött közelebb hozzám.A távolság csökkenése miatt,ami idáig is csak pár centi volt,megremegtem.Édes csókot nyomott a számra és elmosolyodott.
-De-pirultam el.-Nagyon is örülök,mert tudom mi lesz a vége-még jobban égett az arcom.
-Mindenhogy aranyos vagy,de amikor elpirulsz,az lélegzetelállító-nyelt egyet és szemét szabadon legeltette.
-Ó értem.-vigyorodtam el és felálltam.
-Ne hagyj itt-mondta.
-A kiskutyapofi nem hat meg.Most nem...-sétáltam a fürdőszobába és mire kimentem már rajta volt a farmer nadrág,amit annyira szeretek,viszont felülről semmi nem takarta.A pillangó...Aranyos pillangó,aranyos Harry-vel.Közelebb lépve hozzá tekintete fel-le járt a testemen.
-Csodás vagy-lépett közelebb.Ajkunk egy 'lopott' csók erejéig találkozott,aztán mosollyá alakult.Kezemet mellkasára tettem.
-Köszönöm.Te még csodásabb.Viszont ha itt maradok nem lesz reggeli,szóval most megyek-elsétáltam.Lemenve a konyhába gondolkoztam,hogy mit csináljak reggelire,végül egy könnyű kajánál döntöttem.Nem volt kedvem az iskolába menni és látni Cinthia arcát,főleg nem az álom után.Így gondolkozva nem vettem észre,hogy Harry áll mellettem.Szemével követte minden mozdulatomat.
**
A suli valami katasztrófa volt.Nem bírtam kivárni,hogy hazamenjek.Ugye bár tanulni sem tudtam amiatt mert Harry nem engedte,hogy az ágyból felkeljek,mert annyira féltett,de hogy még testőröket is küldött.Az egyik folyton követ mindenhová és le sem veszi rólam a szemét.Vagy,ha még látnám is,mivel fekete szemüvege van és mozdulatlan arccal meredt rám.De idegesítő....Nem baj,valameddig kibírom,amíg Harry lenyugszik.Ma pedig koncert,úgyhogy kikapcsolódok kicsit.Annyi a baj,hogy a mai dolgozat,amit írtunk,az nagyon rossz lesz és még puskázáson is rajtakaptak és nem kicsit puskáztam,már talán ágyúnak is nevezhetném.Fő,hogy a technika tanárról beszélek,aki egy hülye,semmirekellő ember.Nem bírom.Egy kicsin múlott,hogy nem kerültem az igazgatóiba.Hú,de jó volt ez a nap,és nagyon nem pozitívan értem.
**
A koncerten elég jó helyet kaptunk.Amióta Danielle és Liam eldöntötték,hogy összeházasodnak,azóta mindketten a fellegekben járnak.
-Danielle,hahó-csettintettem a szeme előtt.
-Bocsi,bocsi.Mit mondtál?
-Jó,hogy ennyire figyelsz rám-motyogtam.
-Stephanie ne haragudj már,csak olyan elképesztő pasi nem?...
-De-nevettem.A koncert végén előbújt Harry védelmező énje.Azt tátogta :"Rajtad tartom a szemem" és a kezével felém mutatott.Jó,persze.Még maradt két szám,mikor Harry hirtelen rosszul lett.
Köszii az ezelőtti részhez a komikat és a feliratkozót:).A következő rész 5 komi és 1 feliratkozó után lesz.Egyébként kérdeztétek,hogy hány részesre tervezem a blogot.Attól függ,hogy mennyi embert fog érdekelni és attól,hogy mennyire haladok előre.Am 100-ra gondoltam,de lehet abból több is,ha érdekel:) XX

62.Rész.Vas happenin'?.

Harry még két napig nem engedte,hogy felkeljek az ágyból a kis 'sérülés' miatt.Hogy eshettem el?Tudok magassarkúban járni,igen is tudok.Viszont a rossz álmomat sem értem,azon rágódok már két napja a levélről nem beszélve.Őr angyal?Az lett volna mellettem?Azt hittem ez mind igaz,de csak álom,szerencsére.Nem tudtam volna elviselni azt a fájdalmat,ha tényleg igaz.Nem szerettem volna felhozni az álmot,de Harry már rákérdezett egy párszor.
-Helló gyönyörűm!-mondta Harry.
Odaadtam neki a kutyát még tegnap.Nem Hope-nak nevezte el,hanem Holden-nek.Mikor az első két betűt hangsúlyozta,azt hittem tényleg az lesz a neve,ami az álmomban.Rémisztő lett volna...Nem értem.Az égből vigyáznak rám,talán ez a magyarázat.
-Helló hercegem-csókoltam meg.Leült mellém és az a tudat,hogy itt van mellettem,melegséggel töltötte el a szívem.
-Hogy vagy?Nem fáj már a fejed?-kérdezte és alaposan megvizsgált.Jobbra-balra fordította a fejem az államnál fogva.-Hmm,már nem is olyan vészes-nézett a szemembe és megcsókolt.
-Jól vagyok Harry,köszönöm.-mondtam makacsul.
-Milyen rossz kedved van mostanság...
-Csak fel vagyok zaklatva,ez minden.És most talán elmondom,hogy mit álmodtam.-nyeltem egyet.-Persze csak ha még kíváncsi vagy.
-Hogyne lennék kíváncsi?Folyton ezt kérdezgettem.-mosolygott.
-Kaptam egy levelet,hogy a te biztonságod érdekében hagyjalak el..
-És te megtetted?
-Igen-suttogtam és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.-Azért,mert a levélben az állt,hogy bántani fognak,ha nem engedelmeskedem én pedig...soha nem bocsájtanám meg magamnak,ha valami bajod esne.
-Hmm.-mondta Harry és rám nézett.-Folytasd..
-Elhagytalak és a szívem majd meg hasadt érted.Nem tehettem mást.Összejöttem Ryan-nel,te pedig Cinthia-val sétáltál felém a tengerparton.Olyan volt,mintha arcon csaptak volna.Ryan nem mondott nekem olyan szépeket,amiket te szoktál mondani.Emlékszem,nem szerettem,csak valakire szükségem volt.Aztán...ott álltam előtted.Újra...-fojtott hangon beszéltem.-Harry,hiányzott minden,ami veled kapcsolatos volt.Mintha már nem is én lettem volna nélküled.Ketten maradtunk,én megmondtam,hogy miért hagytalak el,te pedig tudtad.Tudtál a levélről és megbocsájtottál.Veled voltam,az ölelésedben.Aztán,emlékszem az álom végére.Nem akartam a karjaid körül kiszakadni.Borzalmas volt ez az álom.
-Ó Stephanie.-ölelt magához szorosan,nekem pedig folytak a könnyeim.-Szeretlek,a világ összes kincsénél jobban,mindentől.Tudod,nem gondoltam,hogy ennyire fogok valaha szeretni valakit.De..téged még a saját életemnél is jobban szeretlek.Hihetetlen ugye,hogy valaki ilyen szeretetre legyen képes...És olyanra,mint te irántam.Most már elhiszed,hogy minket egymásnak teremtettek?
-Ebben soha nem fogok kételkedni-bújtam oda hozzá és még jobban érezni akartam.-Tudod milyen rossz volt?Azt hittem soha nem leszünk együtt,hogy már nem érezhetlek,így mellettem,ahogy most.
-Tudom,nem bírnám ki.-mondta és megpuszilta a homlokomat.-Egyébként...várod,hogy a sulinak vége legyen?-mondta mosolyogva,hogy kicsit jobb kedvet hozzon a beszélgetésbe.
-Ehhez az kell,hogy tanuljak sokat,amit te mostanság nem engedtél.-néztem és nevetni kezdtem.
-Hát,megérte pedig két napot is ágyban lenned-kacsintott.-De az tény,hogy nem akarom,hogy egy ideig magassarkút húzz.Ezért,hoztam neked valamit...-mondta.Kiment és egy perc múlva már itt is volt.Converse cipőt nyújtott át.Olyan volt,mint az övé,csak nőiben.Ismeri a stílusom.Csak az miatt kezdtem el magassarkút hordani,mert mindenféle rendezvényre voltunk hivatalosak és hát randira sem mehettem lapos talpúban,bár azt hiszem ez megtörtént egyszer...vagy kétszer.Na mindegy,a lényeg,hogy csak miatta.Itthon tényleg kényelmesebbnek éreztem a cicanacit és a tornacsukát.A modellkedésben az zavart a legjobban,hogy nem voltak kényelmes ruhák és még a cipők is a lábamba préselődtek.A smink,ó,az pedig olyan volt mint a vakolat.Egy kiló smink volt rajtam.Harry szerint a természetesség szebb,és szerintem is.Ő is egy tornacsukás,farmernacis lányba szeretett bele.Igen,az volt rajtam,mikor találkoztunk.Nem olyan ruha volt,ami kiadja az alakomat,vagy ilyesmi,hanem egyszerű cucc.
-Köszönöm.-mosolyogtam és apró csókokat nyomtam a szájára.-Ismersz már Styles-nevettem.
-Ha én nem ismerlek,akkor senki.-mosolygott és a könyökére támaszkodva beszélt.
**
-Nem féltek?-kérdeztem Harry-t és Zayn-t.
-Nem,már megszoktuk-mondta Zayn.
-Jó,Malik megértelek.Neked nem egy van.
-Hát ezt a szerelmednek is mondhatnád.-nevetett.
-Zayn!-böktem meg.
-Jól van na-nevetett és adott egy puszit.
-Te csak ne puszilgasd.Ott van Melodie-mondta Harry és megfogta a kezemet.
-Előbújt a féltékeny Harry.-motyogta Zayn.
-Nem is igaz.-válaszolta és a szalon felé vezetett.Ott,ahol az én első és talán utolsó tetkómat csinálták.-Ezzel van egy meglepetésem.
-Meglepetés?
Valami velem kapcsolatosat akar magára varratni,tudom.
-Harry ne csinálj hülyeséget.-mondtam.
-Nem lesz hülyeség.-válaszolta pimasz mosollyal.
Beült a székbe és Bob,aki az én tetoválásomat is csinálta,most ő ügyködött Harry új szerzeményén.
-Fogd meg a kezem,kérlek-mondta és én megtettem,amit mond.Tudom milyen fájdalmas az,amit csinálnak,hogy a tű jár a tested felszínén.Megborzongtam.Néha megszorította a kezem,de vigyázott,hogy ne fájjon.Nem érdekelt volna,ha még erősen szorítja is,akkor sem,csak neki ne fájjon.Éreztem az ő fájdalmát,ahogy ő is szokta az enyémet.Néha megrezzentem,mikor lezárta a szemét és csak várta,hogy elemelje Bob onnan a tűt,aztán újra neki kezdett.
-Nem fáj,Harry?-kérdezte.
-Egy kicsit,de kibírom.

-Erős fiú vagy te Styles-válaszolta.Közben láttam,hogy Zayn is vág érdekes pofákat,de az ő kezét is Melodie fogta.Rá mosolyogtam a barátnőmre és néztem tovább Harry-t.Mikor már kialakulóban volt a kép,rájöttem.Egy pillangó...
-Harry.Miattam?
-Igen,neked is van egy pillangód.Ez annak a párja-mosolygott és kicsit felszisszent.
Kedves tőle,akkor sem kellett volna miattam ezt tennie.A szép felsőteste....
**
Feküdtem az ágyon és hallgattam a barátom halk szuszogását.Fáradt volt a kimerítő nap után és a pillangó a testén,csodás.De...csak miattam lett ez...Nem mertem soha gondolni,hogy egy fiú,miattam csináljon ilyet,főleg nem életem szerelme.Igen,jól hallottad Styles,életem szerelme-mondtam magamban.Olyan aranyos volt és álmában is olyan szép volt,mint máskor.De más emberek,amikor alszanak,nem valami szép látvány,én már csak tudom.Egyszer amikor volt cserediák fogadás,akkor nekem is kellett fogadnom és a leglúzerebb gyerek jutott hozzám.Persze nem néztem le,sőt segítettem is neki,de amikor aludt,az elviselhetetlen volt és álmában elég sok mindent csinált.Khmm.Nem jó emlék.Viszont Harry,ő teljesen más.Különleges és tökéletes.Nem is tudom,talán ő a szerelem megtestesítője.Egy angyal?Lehet.....Néztem,ahogy a mellkasa emelkedik és süllyed.Lejjebb húztam a takarót és láttam,a pillangó olyan volt,mintha szárnyait próbálgatta volna,ahogy Harry lélegzett.Átkarolt,így szabad pálya volt,hogy nézhessem őt.Harry telefonja csörögni kezdett.Remek,a legjobb pillanatomban,mikor szabadon csodálhattam őt.Adtam egy puszit a mellkasára és felébresztettem.Ismeretlen szám volt,de Hazz tudta ki az.
-Igen..megérkeztek?Rendben,rendezze el őket.Kettőt a hátsó ajtóhoz,kettőt az elsőhöz és talán még kell egy vagy kettő ember.
Mi?Emberek?Hátsó/első ajtó.Harry,mit csináltál?
So,I'm here! :) Nem volt meg a kért komi szám,viszont a feliratkozó igen,köszönöm a komikat lányok.Én a hozzászólásaitokon majdnem elsírtam magam.Nagyon-nagyon köszönöm.Sok erőt adtok nekem,ugye tudjátok? :) A Következő rész legalább 5 komi és 1 feliratkozó után kerül fel :) És hangsúlyozom,hogy a CHAT-be még mindig lehet írni,tegyétek meg.Kiteszem a blogotokat ha cseréről van szó.So good.Bye.
Dominika.xx 

61.Rész.Álmomban még láttalak...

Köszönöm Timi,hogy feliratkoztál,köszönöm az új olvasókat és mindent.Meghoztam a story-t,amiben lesz egy csavar,de azt majd akkor tudjátok meg,ha elolvassátok ;)Ne aggódjatok,csak ennyi ;) KÖSZÖNÖM xx (7 komi és egy feliratkozó után lesz a rész:) És Szilvi kérésére ez egy hosszabb rész:) )
"Vigyázz mit csinálsz.Balesetek mindig vannak ;).Szakíts Harry-vel,különben neki lesz baja.Ha szólsz valakinek erről,azt úgy is megtudom.
-AZ,AKI TUDJA MINDEN TITKODAT! "
Ó az én világom,a tökéletes világom,egy tökéletes sráccal...szétfoszlott.Vegyem komolyan?Ne vegyem?Azért még is egy fenyegető levél.Nem szólhatok senkinek,főleg nem Harry-nek.Fontosabb az ő biztonsága,mint a sajátom.Ne!El kell hagynom őt?!Csak azt ne,én is és ő is összetörnénk.Szeretem őt,de a biztonság...A puszta tudat,hogy megmenthetem valamitől,ahogy ő szokott.A könnyek egyre áztatták az arcom,csak úgy folytak le szépen sorban,mint akinek megparancsolták.
-Mi a baj Stephanie?Kérlek,beszélj,mondd el-jött ki Harry és leguggolt mellém.
-Harry...kérlek,ne haragudj rám.Sajnálom...
Ó Harry,ha tudnád miért sírok.Talán vége,talán el kell hagynom őt.Legalább míg megtalálom azt,aki ezt írta.Nem akarom...
-Nem szeretem látni,hogy szomorú vagy.Kincsem,egyetlenem..miért sírsz?
Szorosan öleltem és beletúrtam a hajába.Csókoltam úgy ahogy tudtam.Nem hagyhatom el!De a biztonsága forog kockán.-förmedt rám a tudatalattim.
-Sajnálom,nem mondhatok semmit.
Beszaladtam és kezdtem összeszedni a cuccaimat.Sajnálom,sajnálom,hülye vagyok,de muszáj-mondogattam magamban.
-Stephanie,elhagysz?Ne,kérlek...-csuklott el a hangja.Istenem de szarul érzem magam.Most legszívesebben öngyilkos lennék.Soha nem akartam megbántani,SOHA.-Kérlek,ne hagyj el-mondta és odasétált mellém.
-Harry.Ne nehezítsd meg a dolgom.Sajnálom...
-A levélben volt valami?Ugye?
A hátamra vettem a táskát,a kezembe a bőröndöt és elindultam.De mielőtt még kiléptem volna a házból Harry kezébe adtam a kiskutyát.
-Ezt..-áh-a sírás nagyobb erőt vett rajtam,mint gondoltam.
-Szeretlek-suttogtam.-Ha minden rendbe jön,visszajövök.Ígérem,visszajövök-mondtam halkan.
-Steph...Hope..Hope lesz a neve ,azért mert reménykedek,hogy visszajössz.-mondta könnytől csillogó szemekkel.Szeretsz?Akkor miért hagysz el?-törölgette a könnyeit,de azok erősebbek voltak nála.Istenem,nem jó őt így látni.Nem,ne,kérlek....
-Istenem,én szeretlek...
-Életem végéig szeretni foglak....-mondta és bezáródott előttem az ajtó.
Az autóval csak mentem és mentem,míg nem addig a helyig értem,ahol Harry a hintát kötötte fel..A gumi kerekes hintát.Beleültem,bár nagyon fáztam,de semmi sem volt ennél jobb most.Visszajönni arra a helyre,ahol voltunk,ahol kezdődött minden.A telefonom jelzett,hogy sms-em jött.
*Ügyes lány vagy.Látom hallgattál rám.*
És most,soha,de soha ne menj a közelébe.Megtudom.*
Körülnéztem és összehúztam magamon a letterman dzsekit.Fáztam,álmos voltam és iszonyat dühös magamra.Magamra,mert hagytam életem szerelmét,mert hagytam őt,akivel le akartam és még mindig le akarom élni az életem.A kezembe temettem az arcomat.Úgy döntöttem haza megyek,a sok haza közül az igazi otthonomba,apámékhoz.Magamat nem féltettem,de Harry-t igen.Az sms megőrjített,és egy kicsit megfélemlített.Tényleg tud mindenről,de ki lehet az?Borzadtam a gondolattól.Hazamentem....Lorah és apám tudta,hogy nem vagyok Harry-vel,már többé nem.Bezártam magam mögött az ajtót és sírtam,sírtam,ahogy csak tudtam.
**Ezt hallgasd.. :) aki tud angolul,vagy legalább valamennyire,az megérti és teljesen ide illik.:))
Egy hónapja jártam Ryan-nel.Ő adta belém az életet,mikor már semmihez nem volt erőm,mikor már feleslegesnek éreztem magam.Gondolok Harry-re,igen,sokat gondolok rá.Eszembe jutottak az emlékek,amik nem is olyan rég történtek,igen,amik már csak emlékek.Harry és én,nincs többé.Nincs többé Sarry,nincs többé tiszta szerelem és semmi.Ryan-t nem tudom annyira szeretni,mint az igazi szerelmemet,de ezt nem hangoztatom.Ha Ryan megtudná mit érzek,az biztos,hogy itt hagyna,pedig szükségem van valakire.Nagyon és ez Ryan.Egy nap,mikor a parton sétáltunk Ryan-nel kézen fogva,nem éreztem olyan jól magamat.Kívül mosolyogtam,belül sírt a lelkem.Mikor Harry-vel sétáltunk itt,minden rá emlékeztet.Nem láttam őt régen,de nem tudom elfelejteni.Persze hírekben mindig hallok róla,de a fejemben mindig első,igazi nagy szerelemként fog megmaradni és a szívemben.Ryan sokszor durva volt velem,amit Harry soha nem tett.Nem kapok olyan szavakat,hogy gyönyörűm,szeretlek,életem,kincsem.Semmit.Vagyok neki és ennyi elég,de nekem nem.Szükségem van a régi szerelemre és arra,akitől kaptam,de nem szabad elfelejtenem.Az őrül sms-ek minden este megjelennek a kijelzőmön még mindig ugyan azzal a témával,hogy ne menjek Harry közelébe.Már nem kell üzenet,magamtól nem teszem ezt.
-Szép napunk van,nem?-kérdezte Ryan.
-De.-feleltem.
Ilyenkor Harry mindig megkérdezte mi bajom,Ryan észre sem veszi,de mit is mondanék neki?Szeretem a volt barátomat teljes szívemből és mindig csak rá gondolok?A múlt nap majdnem lebuktam.Éjszaka az ő nevét kiáltottam,a Harry-ét.Igen,hiányzik,bevallom.Borzasztóan hiányzik.Mint az életem egyik éltető eleme.Ekkor megpillantottam Harry-t,őt már messziről láttam,de ki az mellette?Nem,ez nem lehet:Cinthia.Elsápadtam és éreztem,hogy forog velem a világ,mintha arcon csaptak volna,de egy ujjal nem nyúlt hozzám senki,egyedül Ryan fogta a kezemet,amit elengedtem mikor megláttam Harry-t.Nem,nem láthatta,hogy együtt vagyunk.Felálltunk.
-Harry,Cinthia-bökte ki Ryan és kezet fogott a volt barátommal,aki végig engem bámult és még mindig olyan szívdöglesztő és aranyos nézéssel siklott végig rajtam a szeme.
-Csinos vagy.-mondta Harry.
-Köszönöm.Te sem nézel ki rosszul.-válaszoltam és mindeközben érzelem nélküli arccal bámultuk egymást.Míg Cinthia és Ryan beszélgettek,addig mi bámultuk egymást.Kizártuk a külvilágot és azt hittem ott esek össze.
-Azt mondtad visszajössz.-suttogta Hazz.
-Harry...-nem bírtam.Nem akartam újra kezdeni az egészet.Túl áradó érzelmeim kezdtek újra megjelenni és a könnyeimet nagy erőfeszítés árán tudtam csak visszapislogni.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen-hazudtam és ismert.Tudta,hogy nem vagyok jól.
A pillangókat a hasamban,a jóleső és mégis fájdalmas érzést éreztem,újra,mint amikor vele voltam.
-Cinthia-val vagy?-kérdeztem.
-Nem.-válaszolta és megrázta a fejét.
Hiányzik minden,ami vele kapcsolatos.Minden,ő maga.
-Hiányzik a csókod.-mondta csendesen.
-Az ajkaid...-válaszoltam elcsukló hangon.
-A beszélgetések.
-Az,hogy azt mondtad szeretsz-folytattam.
-A nevetésed.
-A szemeid,a Stivie Wonder dalok és...
-És te-mondta lehajtva a fejét,de mikor felnézett fájdalmat láttam a szemében és tehetetlenséget.Rendületlenül meredtünk egymás tekintetébe és már csak azt vettem észre,hogy ketten vagyunk.Újra ketten,csak mi Stephanie és Harry.
-Sírtál?
-Érted,magam miatt.-mondtam.
-Szeretlek.
-Elmondhatatlanul?Még mindig?
-Elmondhatatlanul.-válaszolta és megjelentek a gödröcskéi.
-A levél....-motyogtam.
-Tudom.
-Tudod?
-Igen.Már nincs baj.
Megdöbbentett ez a beszélgetés és az,hogy tudta?Tudta,hogy miért hagytam el?Tudta,hogy szeretem?Tudta.
-Saj-ná-lom-tátogtam,mert nem tudtam megszólalni a könnyektől.
-Tudom.-válaszolta és közeledni kezdett felém.Újra,újra a karjaiban lehettem.Istenem,azt hittem összeesek,csak ő tartott stabilan.Megcsókolt.Ajkunk diadalmas,hosszú és rég várt csókban találkozott.Tehát itt lennénk?Együtt?Soha nem hittem,hogy megtörténhet még egyszer.
-Csak a biztonságod miatt,csak amiatt tettem.Kérlek,ne haragudj.-mondtam síró hangon.Letörölte a könnyeimet és fejét az enyémhez hajtotta.Az emlékek Istenem!És ott hirtelen valamit éreztem,ami kihúz Harry karjai közül.Ne,ne,csak hadd legyek egy percet,még egy percet.Ne!!!
Felébredtem....
-Kincsem,shh-rosszat álmodtál.-csitított Harry.
-Álom volt?Ez mind álom volt?
-Biztosan.Rosszat álmodhattál.Istenem,de nem szeretlek szomorúnak látni.
Ez a mondat!Ez az a mondat,amit már egyszer hallottam.Kincsem,de jól esik újra ezt hallani.Álmomban?...Álom volt,Istenem,csak álom volt.Harry elvett az éjjeliszekrényről egy zsebkendőt és törölgette a könnyeimet.
-Kérlek,ölelj.Hadd legyek újra veled Harry.
-Nyugodj meg.Itt vagyok veled-mondta és megcsókolt.Az én részemről ez a csók olyan volt,mintha még soha nem csókoltam volna őt.Vágytam a közelségére.Megnyugodott a lelkem.
.-Nem értem...-motyogtam.
-Elmondod mit álmodtál?-kérdezte.
-Ne,kérlek.
-Ugyan ezt mondtad álmodban-suttogta.
-Tényleg?Akkor nem volt igaz a jótékonysági est?
-De.
-Akkor nem értem.Harry...
-Elestél és beverted a fejed.Steph,behoztalak és hívtam orvost is.A jótékonysági estre anyudék mentek el.Helyettünk.
-A levél.Nincs levél?...-kérdeztem.
-Milyen levél?...
-Mindegy.Ha lesz erőm,akkor elmondom.
-Szeretlek.-mondta és megpuszilta a homlokom.
De jó ezeket a szavakat hallani.Az álmomban Ryan nem mondott ilyeneket.Elhagytam Harry-t.Összeszorítottam a szemem és próbáltam nem visszaemlékezni rá.
-Nem fogom engedni,hogy magassarkúban flangálj.Máskor csak tornacsuka-mondta Hazz és tudtam,hogy fel akar vidítani.Elmosolyodtam.
-Várj,mindjárt jövök.
Lementem és megnéztem a postaládát.Tényleg volt levél.
*Erős lány vagy.Az álmok csak erősítenek.Ne csüggedj,vigyáztam rád álmodban is.*
-A te őrangyalod. ;) 
Elmosolyodtam és felnéztem az égre....
*Remélem megkönnyeztétek(nem mintha azt szeretném :)) ezt a részt,mert én is,ahogy írtam.Bocsi,csak egy kicsit változtatni akartam,de szóljatok,ha nem jó.Mindent beleírtam,ami a fejemben volt.Szeretlek titeket és bocsi a kis csavarért ;) Ja és ha bármi gondotok van,vagy valamit szeretnétek kérdezni vagy esetleg cserélni,akkor ott a CHAT :)*

60.Rész.A secret letter....

*Lányok...kimondhatatlanul hálás vagyok nektek a komikért és az újabb feliratkozóért.Köszönöm,köszönöm és köszönöm.Nagyon jól esik nekem,hogy ilyen visszajelzéseket kapok.Bocsánat,hogy nem akkor hoztam a részt,amikorra megígértem,de ez a sürgés forgás...Na  mind1,hálás vagyok nektek ezért.A következő rész 7 komi és egy feliratkozó után jön :) xxx
Nem akartam,hogy vége legyen az éjszakának,mert tudtam,hogy másnaptól kezdve csak tanulás vár rám.Tanulni,óh nem,nem akarok!Hajnali 4 óra volt és én egy rossz álom miatt nem tudtam aludni.Harry hajával játszottam feltekertem az ujjamra,aztán le.Ittam egy pohár tejet,de még mindig nem tudtam aludni.Járkáltam a házban kihasználva az alkalmat,hogy az eldobált ruháinkat összeszedjem .Leültem az üres szoba ajtaja elé a laptoppal és olvastam könyvet online,hátha attól majd elalszok.Valahogy az ajtóban ülve nem tudom talán a tej hatása vagy a lágyabb levegő hatására álmosnak éreztem magam.
*Harry szemszöge*
Oldalra tettem a kezem,de az ágy ürességét és Steph hűlt helyét érezve a szemeim kénytelen voltam kinyitni.Már megint nem tud aludni-gondoltam.Láttam,hogy az eldobott ruháink már nincsenek a földön és a laptopja sem volt a helyén.Majdnem az egész házat bejártam már,mikor megtaláltam az üres szoba ajtajában ülve kezében a laptoppal és aludt.Édes,drága Steph-elmosolyodtam.Felemeltem és bevittem a hálóba.Befelé menet a tükörbe néztem és olyan 'most-jó-éjszakám-volt' hajamat láttam.Hmm,de milyet is mutatna,ha tényleg így volt?!Magamban nevetni kezdtem.Betakartam a barátnőmet és befeküdtem mellé.megnyugodva karoltam át és a homlokára adtam egy puszit.

Olyan édesen aludt,hogy nem akartam felébreszteni.Nem akarom,hogy újra kevesebb időt töltsünk egymással,mint szoktunk.A fél évi vizsgáira kell készülnie.Ezeket a reggeli pillanatokat megőrzöm a fejemben és a látványból a szemem szinte szikrákat szór,jó értelemben.Vágyom arra,hogy mellette legyek mindig,hogy megvédjem mindentől óvjam.Szeretem.
*Steph szemszöge*
December lett,annyira nem vártam.Már elegem lett a tanulásból.Bárcsak vége lenne az egésznek.Nem értem mire ez a sok tanulás?Az alapokat is elégnek tartanám,de nem,a tanároknak még meg kell nehezíteniük.Ők is voltak diákok és megérthetnék,hogy nem bírunk ennyit.
-Szia,hoztam egy kis kaját.Órák óta bent ülsz a szobában,egy kicsit ki kellene mozdulnod-ült le mellém Lorah.
-Igazad lehet.Talán a lányokkal....mert Harry-nek próbája van.
-Drága,annyira sajnálom,hogy nem lehettek annyit együtt,de gondolj bele,már csak fél év és kész és ez is hogy elment.-mosolygott a nevelőanyám,igen,másfél év kellett hozzá,hogy ezt kimondjam.Lorah még Nathan születése előtt mondta,hogy tervezik apámmal az esküvőt,de még mindig nincs belőle semmi.Talán azt várják,hogy egy kicsit nagyobbacska legyen az öcsém.Ahhoz képest,hogy egész nyáron és az ősznek a felén itthon sem voltam,most annál többet voltam a tanulás miatt és még néha Nathan-ra is vigyázni kellett.Greta egyre többet maradt ki.Elegem van!Tényleg ki kellene mozdulnom,de a lányokkal minden nap tudok lenni,rájuk mindig szakítok időt.Az kellett,hogy magam legyek kicsit kiszellőztessem a fejem.Gondoltam kimegyek a tengerpartra,elég száraz telünk volt.Egyszer,de még egyszer nem esett a hó az éven,még eső sem.Furcsa évszak itt a tél.
-Köszönöm az ebédet Lorah.-mosolyogtam.
-Ennyit ettél?Nem leszünk jóban így Stephanie.
-Jó,jó majd eszek-pusziltam meg és kisétáltam a papírjaimat,a könyveimet az ágyon hagyva.Nem volt szép dolog,de az volt a legnagyobb dolgom,hogy elrakjam?Hát nem.A tengerparthoz sétáltam.A fejhallgatómat is vittem.Ilyenkor nekem az a kikapcsolódás,ha egy csendes helyen zenét hallgatva gondolkozhatok és nyugodt lehetek.Üzenetet kaptam Harry-től.
*'Szeretlek,ne feledd.
H.xx A TE herceged'*
ÓÓ,de kedves,aranyos és tényleg az én hercegem.
*'Én is életem.Igen,te vagy az én hercegem.
S.xx'*

Mosolyogva,mint a bazsarózsa,úgy sétáltam a tengerparton.Volt időm gondolkozni.Rossz ötlet volt kijönnöm,fázni kezdtem és megborzadtam.Valaki megfogta a vállam.Megfordultam és Harry volt az,hátulról szorosan ölelt.
-Szia!
-Szia,te hogy hogy itt vagy?
-Miért?Nem örülsz nekem?
-Ne legyél hülye,nagyon örülök.Csak nem úgy volt,hogy próbáltok?
-De,de hamarabb eljöttem-mosolygott.-Mondta Lorah,hogy ide jöttél.
-Igen,kicsit ki akartam szellőztetni a fejem,a tanulás miatt.
Megfogta a kezem és kézen fogva sétáltunk a parton.
-Ma egy jótékonysági rendezvényre hívtak minket.Téged is...-mosolygott.
-Engem is?
-Igen.Szóval indulnunk kellene,és a kezed is nagyon hideg,az arcod is.Fázol?
-Egy kicsit.
-Akkor itt a felsőm,vedd fel.
-Köszönöm-csókoltam meg és végigsimított a kezemen.
 
Meg kellett ismerkednem sok 'befolyásosabb' emberrel.Minden öreg embernek volt egy kis fiatal barátnője akik gondolom nem a jódágért vannak az öregekkel.Haszonleső emberek...Fújj.Undorító volt.Mikor hazaértünk,a fejem is fájt és a lábam is a magassarkútól.Levél volt a postaládában.Gondoltam egy rajongó,mert kaptunk már egy néhányat a mi postaládánkba.
-Nem jössz?-kérdezte Harry.
-De,csak megnézem a levelet.
-Jó,de aztán siess-kacsintott.
-Oké-nevettem.Fejcsóválva vettem ki a levelet és láttam,hogy nem a szokásos levél.Nem az,amilyennek gondoltam.Vörös rúzzsal volt címezve...nekem.Mikor elolvastam,egy könny csordult ki a szememből és a világot összetörni éreztem körülöttem.Elejtettem a levelet....