46.Rész.A perfect evening...

*Meghoztam a következő részt kis időhiány miatt és komik hiányában később,mint gondoltam.De úgy olvassátok,hogy bele írtam szívemet,lelkemet.(nem mintha a többibe nem írtam volna bele),ez egy más rész volt,egy zene inspirált,hogy ezt írjam.Remélem tetszeni fog.Most már van a többiek szemszögéből is írva.:)) x*
A srácoknak el kellett menniük próbálni,én pedig a lányokkal voltam.Beszélgettünk,de valahogy nem húzódott mosoly a számra.Ilyenkor...csak Harry ölelése nyugtat meg.Este kimentem és megálltam az ajtóban.Megborzadtam a szél miatt,ami érintette az egész testemet,ezért kicsit megdörzsöltem a kezem.Az ajtónak hajtottam a fejem és néztem a csillagokat.Fogalmam sincs,milyen érzés tör rám ilyenkor,de ez borzasztó...mondhatni szeretet hiány.Talán így nevezhetjük.Lehet...csöpögős story,de annyira megszerettem Harry-t,hogy egy perc is örökkévalóság nélküle.Lehet nem szeret annyira,mint én őt.vagy talán mégis?Azért a fiúknak keményebb szívük van.Harry nem biztos,hogy ilyen.Meg van benne a kedvesség,jóindulat és egy kicsivel sötétebb oldal is.Olyan ő,mint egy nyitott könyv,de még is zárva van.Mindkét oldalát bírom,ezek alkotják őt.Bolyongtam annak a háznak a kertjében,ahová költöztünk ideiglenesen a turné miatt.Kicsit Csipkerózsika feeling-et éreztem.Egy rózsa kert,aminek,volt hátul egy eldugott része.Sötét volt,de a hely,amit találtam nagyon szép volt.Megláttam egy régi,kopott,de még is használható zongorát,aminek régi színét csak néhány lepattanó festékről állapítottam meg.Végigsimítottam a zongora tetején.Leporoltam az előtte lévő kis széket és leültem.Nem tudtam zongrázni.Anyum minden nap órákat töltött az én tanításommal,de hiába.Olyan könnyedséggel játszott,mint amire én soha nem voltam és nem is leszek képes.Ez a lelki kudarc,hogy én ilyet nem tudok..Eltántorított az egésztől,így nem sikerült megtanítania.Most örülnék,ha itt lenne velem és tanítana,ugyan úgy minden nap játszana és elhallgatnám még a dorgálását,de ez már lehetetlen.A könnyeim nehezek voltak,így amikor ráesett az egyik billentyűre,az egy hangot szólaltatott meg.Leült mellém egy ismerős magasságú,göndör hajú srác,az én hercegem.Harry...Csendben letörölte a könnyeimet és tenyerébe véve arcomat,egy vigasztaló csókot adott.Csak a hold és a csillagok világítottak be a rózsa bokrokon keresztül,amik felettünk egy hajlított vas rúdra voltak felfuttatva.Isten mindenről gondoskodik,még a rózsákról is.Harry feltürte az inge ujját és zongorázni kezdett egy számomra ismerős dallamot.Soha nem említette,hogy tud zongorázni,azt sem tudom hogy talált rám,de ebben a pillanatban nem érdekelt ez a dolog.Olyan könnyedséggel játszott,mint az anyám régen.A billentyűk a keze alatt engedelmeskedtek neki,bár nagyon régi.Nem sokkal ezelőtt abbahagytam a sírást,de most újra csak csillogó könnyek lepték el az arcomat.A dallam,amit játszott,olyannyira megnyugtató volt,hogy nem azért sírtam,mert szomorú voltam,hanem azért,mert ez a pillanat megérintett.Úgy éreztem az érzékenységemen már nem tudok változtatni.Ez egy olyan kapu,ami áttörhetetlen a változásra.A dallamhoz nem sokkal később ének is társult.Az ő mély,még is gyönyörű hangja és a zongoráé összeillettek.Fejemet a vállára hajtottam,kezeimmel átkaroltam kezét,ezért megállt a játékban.Rám nézett a ragyogó szemeivel...olyan volt számomra,mint egy angyal,aki nekem küldött az ég,hogy vigyázzon rám,szeressen és ez viszonozva is legyen.Rá jöttem...Egy Stivie Wonder dal volt,amit 'előadott' nekem.Még mindig engem nézett,mikor megjelent jellegzetes mosolya az arcán.Ujjaival oldalra fésülte a haját,megfogta a kezem és ujjaimat megpuszilta.Száját szinte nem mertem érinteni.Ujjaim csak súrolták ajkait.Közeledett felém és adott egy hosszú csókot,melynek hatására elgyengültem.Olyan érzelmeket váltott ki belőlem,hogy szerintem még ő sem tudja felfogni.Remegtem,mikor közelebb húzott magához.Ekkor,este..Bevitt a szobába és letett az ágyra és először a nyakamat kezdte el apró puszikkal elhalmozni,ami tudta,hogy az én gyenge pontom is.Minden ruhától megszabadított,vártam a csodát,azt,hogy a karjaiban hulljak össze...Az az érzés,amit a csókjaival támasztott fel bennem,az már a fellegekbe vitt.Csodálatos este volt...Örültem,hogy magam mellett tudhatom.
-Szeretsz?-kérdezte levegőért kapkodva.
-Cs-csak téged-dadogtam...Az ölében aludtam el.
***Koncert után ültünk az öltözőben és beszélgettünk Harry,én Melodie és Zayn.Nem számítottam arra,ami ezután következett,kopogtattak.
-Miss Stephanie Statham-et keressük.Óh,itt vagy drága.Én Adrian Gregson vagyok.-jött közel hozzám egy tőlem nem sokkal idősebb emberke,akit még életemben nem láttam.Nyújtotta a kezét és elfogadtam ezt a gesztust.Mindenki csak ámult,hogy mit akar ez a már nem teljesen ismeretlen fiú,főleg,hogy Miss-nek szólított és a nevem is tudja...Harry mellém állt és átkarolta a derekamat.
-Mit szeretnél?Mondd nyugodtan előttünk-mondta a barátom.
-A..Öhm a barátnőd szépsége fogott meg bennünket...Fel szeretnénk neki ajánlani egy modell állást,a turné végéig.Addig tartana a szerződés.
Mint derült égből villám csapás.Ki gondolt volna erre?Furcsa volt.Én,mint modell?Az kizárt.Vagy...lehet,hogy jól jönne éppen.
-Gyere oldalra Stephanie.Adj egy percet Adrian,ezt meg kell beszélnünk-mondta Harry.Addig az a fiú a körmét nézegette.Érdekes alak...
-Tudom,hogy te sem szeretnéd,de én sem és...
-Nem,Steph...Vállald el.
Itt néztem egyet.....
-Harry...De nem tudom.El bírsz képzelni modellként?.-kérdeztem.
-Ez most kérdés volt?Még szép-mosolygott.Viszont féltelek...-fogta meg a kezem.
-Tudom,hogy féltesz-karoltam át a nyakát.De ha te mondod,elvállalom.Csak a turné végéig.
-Rendben.Megbeszéltük-adott egy csókot.
-Nos,Adrian Gregson,elfogadom az ajánlatát.
-Reméltem,hogy nem utasítod vissza.Itt a szerződés,rajta a számom és minden tudnivaló.Holnap kezdesz,majd csörgök.Sziasztok-billegett ki.
-De honnan tudod a számom?-kiáltottam utána.
-Ezek mindent tudnak-motyogott Harry.Lecseréled a kártyád a szerződés lejárta után oké?-kérdezte.
-Na ez szép kis jelenet volt.-mondta Melodie.
-Nekem mondod?Mint aki az égből pottyant-mondta Zayn.
-Megígéred,hogy nem fogsz majd más srácoknak is megtetszeni?-kérdezte Harry.
-Hazz..Ezt nem garantálom,viszont azt,hogy én nem szeretek bele másba azt megígérhetem.
-Ez az én Stephanie-m.
-Igen,a tied-mosolyogtam és megöleltem.
***Gyorsan lefőztem egy kávét a többieknek,csináltam egy kis kaját és hagytam egy cetlit az asztalon,mivel hamar kellett kelnem a modellkedés miatt.Harry olyan szépen aludt,nem akartam felkelteni,bár gondoltam dühös lesz,mert nem jöhet velem az első napomon.Megcsókoltam és elsétáltam.Fogalmam sem volt mit kell tennem,mi vár rám majd...De azt tudom,hogy nagyon gyorsan történt az egész.Megállt egy vörös stílusos autó a ház előtt és már rám várt.Adrian vezetett...Vittem a szerződést magammal és még néhány cuccot.
-Tudtam,hogy jól választottam-nevetett.Jó cuccokat hoztál,de ez nem lesz elég...Na majd a stúdióban..Az úton elég jól elbeszélgettünk.Nem rég ment keresztül egy borzasztó kapcsolaton,a másik fél nem értékelte őt.Nem is olyan unszimpatikus már ez a srác...A modell stúdióban egyből beleültettek egy székbe és csak sminkelés közben mutatkoztak be nekem,addig nem is ismertem őket.Nem tudtam mire vállalkozok.Rohanó élet itt is,ott is...Nem akarom ezt,de ki kell bírnom,mert még is aláírtam a szerződést.Viszont...Harry-m most biztosan haragszik.Én is haragszom magamra,mert nem lehetek vele.Fürtöském...
**Liam szemszöge.**
Mindenki elment a lakásból csak én és Danielle maradtunk.Harry nagyon feldúlt volt,mert nem mehetett Steph-el és azért,mert ez volt az a nap,mikor nekünk nem kellett sehová mennünk,most pedig Stephanie ment arra a fotózásra.Hazz most Bella-val és Niall-al ment a nem messze lévő Milkshake-be.Ki kellett használnom ezt az alkalmat,mert Danielle nemsokára elutazik.Neki is rohanó élete van..
-Mit szeretnél csinálni ma?-kérdeztem a barátnőmet.
-Hát,nem is tudom.-nézett rám valamit sejtően.
-Én tudok valamit.-mosolyogtam.
-Azt hiszem tudom mire gondolsz-ült az ölembe.Ellenállhatatlan volt...
-Kár hogy levágattad a hajadat,most azt csinálnám,amit szoktam-suttogta Danielle.
-Ezen változtathatunk-mosolyogtam.
-Táncolj nekem,kérlek-motyogtam csókunk között  és közben fogtam a lábát,másik kezemmel pedig a derekát.
-Itt és most?-kérdezte kifulladva.
-Itt...és most.Mikor elkezdett táncolni nekem,úgy éreztem nekem van a legcsodálatosabb barátnőm a világon.Kicsit rossz helyre időzítettünk a mókához...a nappali.
*Harry szemszöge*
-Úr Isten.Ti itt a nappaliban?-vigyorgott Harry.
-Takard el a szemed kincsem-tette a kezét Bella szemére Niall.
-Hopsz,bocs-törölte meg száját Danielle.
-Azt hiszem...én most.Inkább fel megyek-mondtam akadozott mondatokkal,de nevetnem kellett.Ezek is jó helyen,jókor időzítenek.Ezen nevettem,de nem azon,hogy nem mentem Steph-el.Nem ismer senkit,akármi történhet vele,én vigyázni akarok rá.Leültem az ágyra és fejemet a párnába temettem.
-Azt hiszik nekem nem lehet szeretet hiányom?Én vagyok a legkisebb a bandában,pont ezért érzem azt,hogy több szeretetre van szükségem.De ezt nem szeretem hangoztatni...Annyira szeretem Steph-et,de pont azért nem szerettem volna elengedni egyedül,mert megszeretném óvni mindentől,még néha magamtól is.Ő az én életem...

45.Rész.Dreams come true!

Felhívtam apumékat és meséltem nekik az idáig történt dolgokról és arról,hogy kivel fogok találkozni.Nathan már elég sokat fejlődött és nőtt,biztos ügyes is.Britt-et és Bella-t is felhívtam.Jobban mondva csak Brittany-t tudtam elérni,mert Bella kisasszony nem volt elérhető.Már én aggódtam a Niall helyében.Britt és Eric nincsenek valami jóban mostanában,ez kihat a kedvükre is.Csak ők és Miranda van otthon.Ma az Adele-al való találkozás után koncertjük lesz a srácoknak.Ott akarunk lenni,meg illik is ott lennünk...Mostanában én vagyok letörve.Remélem a mai nap kicsit feldob.
**Harry szemszöge**
Stephanie-nak elrendeztem egy találkozót Adele-al,mivel tudom,hogy nagyon szereti őt.Ezzel is szerezhetek neki egy kis vidámságot.Mostanában rossz kedve van.Lehet,hogy én tettem ezt vele?Lehet,hogy unatkozik mellettem,vagy megunt engem?Mindent megteszek azért,hogy boldog legyen mellettem.Még egyik lány sem volt ennyire fontos számomra,de ő több CSAK egy lánynál.Más,mint a többi ezt az elejétől tudom.Beálltam az ajtóba és zsebre dugtam a kezem.Stephanie kibújt a köntöséből,ami szépen végigcsúszott a testén,ő pedig háttal állt nekem.Akaratlanul is a földre pillantottam és elmosolyodtam.Eszembe jutott az első emlék arról,amikor öltözött...Besétált a fürdőszobába,gondolom fürödni készül.Nem szerette a kis bemélyedést a gerincén,a vékonysága miatt volt,de én sexy-nek tartom.Kibújtam a fehér pólómból,converse-met lerúgtam és a nadrágomtól ugrálva próbáltam megszabadulni.Bementem hozzá.
-Harry-motyogta Stephanie meglepődve.
-Megijesztettelek?-ültem be hozzá a fürdőkádba.
-Dehogy-mondta elpirulva.Félénk volt,pedig ennyi idő után nem kellene annak lennie,Magamhoz húztam és átkaroltam.
-Miért vagy mostanában szomorú?
-Az lennék?Nem vagyok az...
Megráncoltam a homlokom és ránéztem.
-Na jó,ennyire látszik?
-Ismerlek,csupán ennyi.-válaszoltam.
-Magam sem tudom,mi van velem.Mindenem megvan.Még sem tudok mosolyogni,de megpróbálok,mert ti itt vagytok nekem-erőltetett egy mosolyt.Végigsimítottam azon a ponton,ahol a pillangó tetoválása volt és elmosolyodtam.
-Emlékszel?Bátor voltál...
-Te segítettél,hogy az legyek-nyomta fejét a mellkasomhoz.
-Igazi kapcsolat a miénk,ebben nem kételkedem.Játékosan bekentem az arcát habbal és csináltam neki egy bajszot,mire elkezdett a vízzel pocsolni.Ezzel legalább felvidíthatom.Már mire annyit locsoltunk,hogy kívülre is ment,az egész fürdőszoba úszott a víztől és a buborékoktól.Kiszálltunk,én megcsókoltam és rátettem egy kendőt.Aztán pedig nekiállt,hogy felitassa a vizet.
-Styles menj ki,mielőtt elesnél-figyelmeztetett.
-Rendben cica-kacsintottam.Ő pedig elmosolyodva megforgatta a szemét.Én már felöltöztem,de bírtam,hogy ő előttem járkál egy szál köntösben.
**Alulról már fel volt öltözve és a melltartó is rajta volt,de gondoltam egyet és a pulóvert,amit kiválasztott...Elkezdtem vele szaladni,ő pedig utánam.
*Stephanie szemszöge*
-Harold Edward Styles.Add ide a pulóverem,de máris!
-És ha nem adom?-mondta Harry az asztalon keresztül lengetve a ruhadarabot.
-Akkor...akkor elmondom mit írtál egyszer anyudnak-nyújtottam ki a nyelvem,de más nem jutott eszembe.Zayn épp akkor jött le a lépcsőn.
-Azta!Ha Melodie is így szaladgálna előttem.-nézett Zayn.Zavartságomban elfordultam...
-Malik,ha még egy ilyen megjegyzés és én jegyezlek meg téged.
-Oké,oké.Már dicsérni sem lehet?Harry ideadta a pulóvert és beszuszakolta Zayn-t a konyhába.
**Felvettem egy olyan ruhát,amit kényelmesnek éreztem a találkozóra.Izgultam,nem tudtam mit csináljak.Még Harry is izgult,akkor magamat megértem.Négyen mentünk át az énekesnőhöz.Én,Harry,Liam és Danielle.Louis már várta Eleanor-t.Szorongattam a barátom kezét.Azért még is,ő egy énekesnő,én pedig egy senki.A házhoz érve valami pincér féleség nyitott ajtót.Ilyenkor éreztem azt,hogy nem neki kellett volna fogadnia minket,hanem nekünk őt.A ház valami csodálatos volt.Voltak antik darabok is a házában.Olyan értéknek tűntek,hogy semmihez nem mertem nyúlni,mármint még a közelébe sem menni.Elénk jött Adele.Nyeltem egyet és szépen,megpróbáltam kicsikarni magamból egy szót legalább.
-Sziasztok.-köszöntött kedvesen.Gyertek beljebb.
-Szia-köszöntünk egy emberként a barátommal.Az asztalnál temérdek sok kaja volt,nem tudtam miért,mert ez csak egy egyszerű vacsorának készült.A mi részünkről...Harry és Adele már találkoztak,persze sok ilyen díjátadón és fellépésen,úgyhogy ők egy kicsit felszabadultabbak voltak ahhoz képest,hogy Harry is izgult.Nagyon sokat kérdezett tőlünk,bár én nem mertem annyit kérdezni.Néhány dolgot kérdeztem az új albummal és a magánéletével kapcsolatban.Magánélet...kényes téma.Így került szóba a mi életünk is.
-Stephanie nem hallatszik az akcentusod.Ügyes lány vagy-mosolygott az énekesnő.
-Köszönöm,hát angol iskolába jártam.Nálunk a francia csak második volt,amit én sem értek,de ennek így kellett lennie.Különben egy szót sem tudnék beszélni Harry-vel,ha nem angol részére születek a városnak.
-Megértem,ez a sors keze volt.Egyébként tudod,hogy sok lány szeretne a helyedben lenni...A Harry-ében pedig sok fiú,úgy veszem észre-mondta Adele.Erre mindketten nagyokat hallgattunk és Harry kuncogni kezdett....Elég jó beszélgetés volt.A végén csináltunk képet és aláírást is kértünk.Nem szerettem Danielle-el képet csinálni...Azért nem,mert sokkal-sokkal szebbnek láttam őt,mint magamat.Meg esik az ilyen...
***Ügyesek lesztek.Nagyon jó lesz,csak bírd ki,tartsd meg az erődet...-biztattam Harry-t.
-Nagyon szeretlek-ajkai enyémre tapadtak.Szája enyémmel vállt eggyé,aztán elköszöntem tőle,ő pedig egy puszit küldött,felsétált a színpadra.Néztem a fényeket és azon gondolkoztam,hogy régebben még egy otthon,mármint Párizsban megrendezett koncertről sem mertem volna álmodni..Most...Most itt vagyok és a barátom énekel,aki egy a világon szerintem egyik leghíresebb,legjobb és legtehetségesebb banda tagja.Ez olyan mint egy álom...A lányokkal beszélgettünk,mikor egyszer csak megjelent valaki a folyosónál.

-Bella!Te hogy hogy itt vagy?-kérdezte meglepődötten Danielle.
-Eleanor!Te is itt vagy?-kérdezte Melodie.
-Jaj drágáim-jöttek közelebb.Összenyomtuk őket az ölelésünkkel.
-Muszáj volt eljönnöm,nem bírtam nélkületek.Eleanor-t felhívtam,hogy mikor megy...Szerencsére velem egy időben indult,szóval-nem tudta tovább mondani,mert annyira szorongattuk őt.A további órában elmesélt mindent és már a végére ásítottunk mi is,nem hogy a fiúk.Szegények biztosan olyan fáradtak.Mi ülve nem bírjuk,de ők?!
**Harry úgy jött le a színpadról mint valami hulla fáradt ember.Ez nem csupán egy egyszerű koncert volt,hanem a turné része.Tartalékolniuk kellett az erejüket.
-Nagyon ügyesek voltatok-mosolyogtam rájuk.
-Köszönjük-mondták egy emberként.
-Eleanor,Bella!-kiáltott a két srác és odaszaladtak hozzájuk.Nialler és Louis úgy ölelték a két lányt,mint akiknek ez az utolsó lehetőségük rá.Boldogok voltak...Legalább most már boldogok.A busszal utaztunk a közös házhoz,hogy mindenki együtt menjen.A fiúk szinte vedelték magukba a sok vizet.Elhiszem,hogy fáradtak.Mikor beértünk a házba,egyből felmentünk a szobába.Harry ledőlt az ágyba én pedig átöltöztem.Felvettem a hálóingem és befeküdtem hozzá.
-Stephanie.Nem lehet valami kellemes illatom-mondta Harry motyogva.
-Ezt inkább férfiasnak mondanám-mondtam halkan és a mellkasára feküdtem.Átkarolt,én ránéztem és láttam,hogy mosolyog.Egy apró puszit nyomtam a szájára és vártam a reakcióját.Tudtam,hogy nem lesz neki elég.Jobban odafordult hozzám és elmélyítette csókjainkat.Tény,hogy tényleg nem volt olyan illata,mint koncert előtt,de nem érdekelt.Úgy szeretem,ahogy van.Inkább hagytam most,hadd aludja ki magát.
-Szükséged van a pihenésre-suttogtam csókunk között.
-Nem érdekel-válaszolta vissza.Rád mindig van időm.
-Styles,aludj-másztam le róla.
-Most itt hagysz így?-kérdezte ártatlan arcot vágva és magához húzott.
-Igen,a te érdekedben-adtam egy csókot neki és szembe fekve vele lezártam a szemem.Lezárt szemmel utoljára végigsimítottam az arcán és éreztem a kezemmel,hogy mosolyog.
-Jó éjt-adott egy puszit a homlokomra és átkarolt.Odahajtottam fejem a mellkasához és aludtam volna....ha..
-Most már nem tudok aludni.Kiment az álom a szememből-suttogta Hazz.
-Pedig muszáj lesz aludnod.-fordultam másik oldalra,ő pedig közel hajolt hozzám és átkarolt.A nyakamra adott egy puszit,ami mosolygásra késztetett.
-Most már tényleg aludj,álmodj velem,én veled fogok-mondtam neki utolsó mondaként...
-Ne aggódj,veled fogok örökké-válaszolta.
*Igaz,44-es-hez nem lett meg a kért komi,de remélem tetszett az ez előtti és a mostani rész is.Ha gondoljátok ti is javasolhattok valami ötletet:)) .Kérni szeretnék egy nem nagy dolgot...valaki szerkesztene nekem egy fejlécet?Mind egy milyen,csak rajta legyen Hazz és egy szőke lány :) rátok bízom.Szükségem lenne már egy újra.:) xxx

44.Rész.Turn your face...

Leültem a lépcsőre és vittem magammal az mp3-asomat is.Oldalra döntöttem a fejem és hallgattam a zene dübörgő ritmusát.Unatkozva vártam Harry-t.Dani és Melodie valami filmet néztek bent.nem volt kedvem bent ülni,élvezem a friss levegőt kint.Ezt a kis sajátos csendességet Ryan zavarta meg.Mutatta a kezével,hogy vegyem ki a fülemből a fülhallgatót.Hazz nem nagyon örülne neki,ha látná,hogy ki kezdeményez velem beszélgetést.Nagyon féltékeny típus,de megértem.Főleg még Zack és a különböző esetek után.Végül is..nem lehetek olyan goromba,hogy nem beszélek Ryan-el.
-Ülj le mellém-mutattam a hideg lépcsőre.
-Köszönöm.A barátod merre van?Nem zavarok?-kérdezte.
-Próbán és nem zavarsz,úgy is unatkoztam.
-Akkor jó.Mióta ismered a srácokat?Bocsánat a tolakodásomért.
-Semmi baj-nyugtáztam mosolyommal.Egyébként másfél éve.Pont azóta...-itt elhallgattam.
-Értem-mosolyodott el féloldalasan.
-Te?Mióta ismered őket?
-Az első klipjük óta-nevetett.
-Ezen mi az érdekes?-kérdeztem?
-Semmi,csak emlékek.Mindegyikőjükkel jóban vagyok,kivéve...
-A fürtöskémet-vágtam mondatába.
-Igen,őt.
-Miért van közöttetek ilyen nagy ellentét?
-Az hosszú story.Nem beszélnénk másról,
-Hát oké.Nem esett jól,hogy nem mondják el.Kíváncsi vagyok,most már egyre jobban.Se Zayn,de még az 'érintettek' sem számoltak be arról,hogy mi az ellenszenvük oka egymás felé.Nem erőltetem..Bár Harry-t még nem kérdeztem,de úgy gondolom érzékenyen érintené a téma.
-Akkor...milyen zenét hallgattál mielőtt ide jöttem?
-Ed Sheeran-t aztán pedig a Coldplay jött volna.Ed és Harry nagyon jóban vannak.
-Tudom.Ed-et bírom.
-De a barátomat nem...Ekkor hallottam,hogy egy autó megállt.Persze,hogy a srácok voltak.Odafordítottam a fejem a hanghoz,amihez nemsokára kép is társult.Felálltam,leporoltam a nadrágomat.
-Te nem jössz?.-kérdeztem a mellettem ülő fiút.
-Megvárom őket.
-Rendben,de én megyek.
*Stephanie-mondta Harry,mire az ölébe ugrottam.Ujjainkat összekulcsolta és úgy sétáltunk felfelé.
-Nialler mi a baj,hogy ilyen letört vagy?
-Ha egy szót mondok elég lesz?
-Attól függ.
-Bella.Félek,hogy másba szeret bele.
Ránéztem a barátomra,aztán Niall-re.
-Na ti aztán hasonlítotok ebben.-húztam fel a szemöldökömet.Ismertek minket és ahpgy vagyunk most,úgy leszünk együtt örökké.Meg kell bíznod benne-mondtam.
-Értem-mosolygott az ír srác.
-Louis neked nincsenek ilyen problémáid?.Ha már csak én segíthetek egy kis életkedvet vinni belétek.
-Dehogy.-karolt át Loui.Eleanor jön ide két nap múlva-mondta nagy boldogan.
-Értelek-nevettem.
-Gyere ide,te hozzám tartozol-mondta Harry és nagy büszkeséget tettetve adott egy puszit a homlokomra.
-Tegnap veled álmodtam-köhintett Hazz.
-Nem mondod?És ha én is veled álmodtam?-mosolyogtam.
-Akkor jó álmod lehetett,de nekem akkor is jobb volt.Elvettelek feleségül-kuncogott és bevágta az óriási vigyorát.
-Arra még várnunk kell-vigyorogtam.
-Még...Holnapra elintéztem neked egy találkozót Adele-al...Csillogó szemekkel néztem rá.-Jaj Harry,úgy szeretlek-öleltem magamhoz.
-Imádlak-csókolt meg.
*Bella szemszöge* 
Utállak titeket!-szaladtam be a szobámba.Tudom,nem lett volna szabad ezt tennem,mert mindig én voltam a jó kislány,aki hallgat a szüleire...de ez megváltozott.Soha nem engednek el sehová.Ritka az olyan eset.Örültem,mikor Steph-ék lakhattam.Hiányzik mindenki.
Nialler-öleltem magamhoz a macit,amit tőle kaptam.Annyira hiányzik,hogy magához öleljen,hogy belenézzek azokba a tengerkék szemekbe és ott maradjon a tekintetem.Elegem van!El kell mennem utánuk-töröltem le a könnyeimet.Összepakoltam és lesiettem a lépcsőn.
-Hová mész?-kérdezte anya.
-Nem mehetsz sehová!-veszekedett apum,
-Kislányom,legalább pénzt vigyél magaddal.-nyomta anyum a kezembe a pénztárcáját aggódva.Ő megölelt.Rezzenéstelen arccal öleltem vissza és kimentem a lakásból a csomagjaimmal együtt.Tudom,hogy nem szép dolog volt ez a szüleimre nézve,de ezt kellett tennem.****
.-Mit csináltatok ma?-kérdezte Harry.
-Unatkoztunk és...Ryan-nel beszéltem.-mondtam félénken.Hazz tekintetét egy pontra irányította a földön.
-Hey,ne legyél ilyen.Csak beszélgettünk.-emeltem meg a fejét.Nézz zrám.Szeretlek.
-Tudom,de akárhányszor az ő nevét említed,annyira rossz érzés..
-Mi?-Fürtöském lehúzta a bokáján a zokniját és megmutatta a heget...
-Ezt akkor szereztem,mikor vele verekedtem az akkori barátnőm miatt.Nem akartam,hogy tudd,mert azt hinnéd,még mindig szeretem azt a lányt,pedig nem.Mostani fejjel gondolkozva nem érte meg.De érted...újra megtenném.Az orvosok csodálkoztak,hogy egy heggel megúsztam,ami a lábammal történt.Sokáig járni sem tudtam.
-Óh Harry-megöleltem.Fejét a vállamra tette én pedig a haját simogattam..-Felejtsd el azt az idiótát...
*Ne haragudjatok,hogy nem hoztam hamarabb a részt,de a betegeskedésem ellenére feltápászkodtam és megírtam.Köszönöm,hogy ennyi komit írtok és ennyin visszajeleztek nekem a bloggal kapcsolatban!!! :))) xx

43.Rész.Ellenség,vagy barát? :)

-Jaj,.Igazán sajnálom...Véletlen volt..-mondta az előttem álló testőrnek,aki igazán fiatal és helyes...Volt.Míg én el nem találtam a sütivel.Óvatosan letörölte a süti darabokat és krémet az arcáról.Elmosolyodott és láthatóan viccesnek találta a dolgot.
-Tessék-dobta vissza rám.Folytatódott a csata.Már nem bírtam ezért leültem.
-Feladom-hadonásztam a kezeimmel.
-Rendben ült le mellém az a srác..Engem.
-Igen,igen.Már beakartuk mutatni őt.Ryan-nak hívják és Paul unoka öccse.-szólt közbe Harry.Féltékeny volt...A srácok kezet fogtak Ryan-el.
-Khmm.Leülhetek?Ő itt..a barátnőm-mondta hangsúlyozva a szavakat Hazz.
-Ú,bocs haver-szólt a fiú.A barátom leült mellém és átkarolta a derekamat.
-És Ryan.Hogy hogy nem találkoztunk még ez alatt a másfél év alatt?
-Másfél év?Szóval ti azóta?Áh,értem...Tanultam egy suliban.Paul hívott,hogy kicsit kikapcsolódjak.-mondta szomorúan.Értelmesen bólogattam és néztem a többiekre.Niall utána kérdezett,hogy hogy talált ránk.Erre annyi volt a válasza:Paul...Harry szorosan fogott és olyan volt mint egy kis cica.Folyton az ölelésemet kereste.De..ilyenkor ránézett a srácra és eléggé pipa volt rá.
-Öhm.Most már mennünk kellene-nézett Zayn.Meg sem törölközve kisétáltunk.
-Menjetek,én fizetek.Megyek utánatok-mondta Louis.Az utcán sétálva Zayn és én lemaradtunk.Hazz utánunk kiáltott.
-Mindjárt megyünk,ne aggódj.-szólt Zayn.
-Láttad?
-Mit?-mondta tudatlanul Zayn.
-Ne tegyél úgy,mintha nem tudnád.Harry nem úgy nézett a srácra,mint aki annyira szeretné.
-Tudod,ők nem nagyon bírják egymást.Az elejétől kezdve meg volt köztük az ellentét,de most,hogy láttuk hogy néz téged Ryan...Haroldunk elég ideges lett.Azért is mondtam,hogy mennünk kellene.
-Értem.De miért nem bírják egymást?Egyébként meg nem csinált semmit Paul unoka öccse.Egyszerűen csak leült mellém.
-Volt egy kis konfliktusuk,de mind egy is.Azért...mi ismerjük őt és látjuk,ha bejön neki egy csaj,szóval vigyázz-kacsintott Zayn.De,ugye neked nem az eseted?Nem lenne jó hatással Harry-re egy újabb 'szívfájdalom',hogy elveszítse,akit legjobban szeret.
-Dehogy!Honnan veszed,Te is tudod,soha nem hagynám egy ilyen nyomiért az én barna hercegemet-mosolyogtam....A 'nyomi' szó pedig nem annyira illett a srácra,de kellett valamit mondanom,hogy nehogy azt feltételezzék : Ryan az esetem.Nem volt az,de a maga módján tényleg helyes volt.Mindenki tudja mennyire szeretjük egymást Harry-vel és soha nem hagynám őt el senkiért és semmiért.
-Ez a beszéd-húzott oda magához Zayn.
-Van egy kis folt az arcodon-vettem le az ujjammal.Vagyis már csak volt.Zayn nevetett.Utolértük a többieket és Hazz megölelt.
-Szépségem.-mondta aranyosan.Én elpirultam.
-Miért mondod ezt?-mondtam szégyenlősen.
-Mert az vagy.Meg a kincsem is,szerelmem és életem.
-Óh-szorítottam magamhoz.Ő rám nézett és megcsókolt.Kezemet átfontam a nyakán és úgy álltunk egy ideig.Csak öleltük egymást...
-Krém illatod van-mondta Hazz nevetve.
-Neked meg..neked meg Harry illatod van-nevettem el magam.
-Illik hozzád ez az illat.-mosolygott és újra megcsókolt.
-De azért ha visszaértünk...Megyek zuhanyozni-viccelődtem.
-Megyek veled-kacsintott.
***Egy estére elengedtelek.Megbíztam bennetek...Erre ezt látom az újságban?Szépek vagytok-mondta tettetett komolysággal Paul,aztán belőle is kiszaladt egy apró kuncogás.
-Hát nem vagyunk rondák-vigyorgott a barátom.Csak enyhén krémesek...Jaj az a krém illat-áradozott bezárt szemmel Harry.
-Haroold!-kiáltottam rá és egy aprót a vállába ütöttem.
-Most mi van?Olyan jó illatod volt...Meg van is-adott egy csókot a nyakamra.
-Jó,jó-mosolyogtam.
-Kárba veszett az a sok kaja-biggyesztette le a száját Niall.

-Te haspók-vágott vissza Melodie.
-Mindig is az volt-mondta Danielle.
-Na mind egy,ez csak jó pont.A rajongók érdekesen fogadták-nevetett Paul.
-Nézd..Itt vagyunk mi-kuncogott Harry.
-Lassan megszokom,de azért....-vágtam be a morcos arcomat.
-Ne már,pedig olyan aranyosak vagyunk,főleg te-ölelt meg a barátom.
-De tudod,hogy nem szeretek ilyen képeken lenni.Főleg nem újságban.-húztam fél mosolyra a számat.
-Na és találkoztatok már Ryan-nal?-kérdezte Paul.
-Ahamm.-válaszoltam.Mire Hazz oldalra fordította a fejét és felnézett rám.Ezt hallgasd ;)
-Tudod,hogy csak téged szeretlek-nyugtattam meg és kezeinket összekulcsoltam,mire Harry egy csókot nyomott a szám szélére.Magával húzott a szobába.
-Ugye nem ő az eseted?-kérdezte Harry.Közben már a zárral ügyködött,hogy bezárja az ajtót.A falnak nyomott..Szorosan fogott magához.Keze a fejemnél pihent a falnak támaszkodva.Éles leheletét éreztem a nyakamnál.
-Nem,nem szeretek senki mást,csak téged-mondtam dadogva..
-Reméltem-harapott alsó ajkamba.Érintése alatt gyorsabban vettem a levegőt.A gondolatomat más irányba tereltem és elfordítottam a fejem.Kibújtam keze alól és az ágyra feküdtem.Harry odabújt hozzám és mellém feküdt.Csak csendben és egymás arcát nézve feküdtünk az ágyon.Akaratlanul is mosoly húzódott a számra.ha láttam,hogy megjelennek azok a gyönyörű nevető gödröcskéi,miközben engem néz.Kezeivel végigsimított az arcomon,mire a kezéhez dörgölőztem.Próbáltam azt a cukiságot utánozni,amit ő tett a McDonald's-ban.
Nagyon bocsi a rövid részért,mert nem volt időm.De ha összegyűl elég komi az új részhez,akkor hozom és az hosszúú :))
xx

42.Rész.A McDonald's-os baki...;)

-Te jó ég!Adele mellett lesz lakásunk?-kérdeztem gyerekes kíváncsisággal.
-Igen,most ő is itt tartózkodik és ez a háza.Ő ajánlotta Paul-nak,hogy mellette van egy üres ház és szívesen elintézi nekünk.Ezt az ajánlatot nem lett volna szép kihagyni.Meg persze...Tudom,hogy szereted-vakarta tarkóját Harry.
-Jaj Hazz-öleltem meg,ő pedig majdnem hátraesett az örömömtől.
-Hey,hey szépségem,óvatosabban-viccelődött és adott egy apró puszit a homlokomra.Tudod örülök,hogy az éven velünk jöttél.Remélem mindig így lesz...-mondta fogai közt szorítva a szavakat és tudtam,hogy ezzel a mondattal igazat kell adnom annak,amit Melodie mondott. "A ti kapcsolatotok a legerősebb.."-hangzott a fejemben.Rámosolyogtam és megcsókoltam.
-Gyertek szerelmesek-szólt Liam.Vettük a csomagokat és elindultunk a többiek után.
-Majd elintézek neked egy találkozót Adele-al ha gondolod-mosolygott rám Harry.
-Gondoljam?-kérdeztem nevetve.
-Nincs választásod-ölelt magához.
-Akkor viszont nagyon-nagyon-nagyon köszönöm-hangsúlyoztam a NAGYON szót...
-Semmiség-kacsintott.Bementünk és annyira hasonlított Chris házukra...Bár én mindent valamihez hasonlítok,szóval ebben nem voltam olyan biztos.
-Lux!-kiáltottam,odaszaladtam a csöppséghez és apukájához.
-Szia baba-ölelte meg a nyakamat.
-Szia Stephanie-ölelt meg Tom.Vagy te már olyan ügyes,hogy ki mondd azt a szót,hogy Stephanie-mondta az apja és a kislányra nézett.Mondd szépen:Stephanie.
-S-Steph-nevetett a kislány és az ujját a szájába tette.
-Nagyon ügyes vagy kicsi lány-dicsértem meg.
-Megyek...vejed-nyújtotta kezét Lux és magához húzott.
-Na akkor menjünk,megnézzük a házat-csatoltam ki az övet és Tom bólintott,hogy vihetem.
-Hallyy!-kiáltott Lux.
-Ez úgy érzem rajtam fog maradni-nevetett Harry és megpuszilta a kezemben lévő csöppséget.Menjünk,nézzük meg a szobákat.
-Úgy érzem már csak emeletes házak fognak körül venni bennünket.-nevettem.
-És ha életre kelnek?Wáá-ijesztett Hazz.Én csak néztem nagyokat,Lux pedig pislogott.
-Hö?
-Tudod...Mint a Transformers,csak ott nem a házak kelnek életre....
-Értem Harry,értem..-toltam be őt az egyik szobába.
-Nézzétek.Ez a Nialler szobája.Kutatok egy kicsit nála,hátha lesz titokban a táskájában egy...egy tanga.Olyan nevetésben törtem ki,hogy lent is hallható lehetett.
-Biztos,talán találsz nála valami ír zászlósat,ha nem,akkor párduc mintásat-viccelődtem.
-Hát ti meg mit csináltok?-állt be az ajtóba Niall.Harry felbukott az ágy mellől és köszönt.
-Öhm,szia.Csak..tangát kerestünk,hátha van nálad-röhögött.
-Ti aztán viccesek vagytok.-mondta ír barátunk,de ő sem bírta ki nevetés nélkül.Azóta nem is nevetett,hogy eljöttünk otthonról.Hiányzik neki Bella.
-Mióta hordasz te olyat Harry?-vágott vissza Niall.
-Én nem hordok-mondta büszkén a barátom.
-Menjünk,hagyjuk itt ezeket a butákat-néztem a kislányra,aki csak mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.Megnéztük a többiek szobáit,de csak benéztünk.
-Nézd,ott jól el lehet játszani-mutattam a kisebb játszó házra,ami kint állt a kertben.Szeretnél oda menni?
-Ühüm-ennyi volt a válasza.Kivittem a kertbe Lux-ot és közben odajött Niall.
-Hiányzik?-kérdeztem a nyilvánvalót...
-Eléggé-mondta szomorúan.Azért jó,hogy ti itt vagytok,mert legalább nem érzem annyira egyedül magam.De akkor is,miért nem engedik?...Igazán vigyáztam volna rá,a szülei is ismernek.
-Azért,mert félnek,hogy majd nagyon 'közénk szokik' úgymond és majd keveset fog a tanulással törődni.De azért tudd,hogy szeret és semmi baj sem lesz.Hamar el megy ez a két és fél  hónap.Ő jól el lesz addig Brittany-val,Eric-el,Miranda-val és Alice-el.Látod?Még fiú is van aki megvédje...Még ha nincs is rá szükség.
-Ettől félek,hogy majd valami történik és én nem vagyok ott..
-Nyugodj meg,erős,ügyes lány ő.Hidd el,én már csak ismerem.Edzett ő.Sokszor ő volt a legbátrabb mind annyiunk közül,mikor át kellett mennünk a temető melletti úton.Számunkra az volt a legfélelmetesebb dolog,mikor kicsik voltunk.-viccelődtem,hogy kicsit jobb kedvre derítsem.
-Ha te mondod-húzta fél oldalasan a száját.Nekem nem mondta még,hogy ilyen bátor.Olyan szelíd,mikor a közelemben van.Kivéve mikor bulizunk.-nevetett.
-Mert te elmehetnél egy szelídítőnek is,azért-borzoltam fel a haját.
-Igazán jó vigasztaló vagy te Stephanie Statham.Köszönöm-ölelt meg,elmosolygott és elsietett.Harry kinézett az ablakon és kijött hozzánk.Adtam sok játékot a kislánynak és elég jól el volt.
-Kincsem,mit szólnál ahhoz,ha ma eljönnétek velünk a stúdió-st próbára?-kérdezte nagy mosollyal.Mármint te,Dani és Melodie.Hmm?
-Jó lenne,kíváncsi vagyok a próbátokra.Így is szórakoztató személyiségek vagytok,de hogy a próbákon mit műveltek,na az érdekes.Már meséltél róla...-nevettem.
-Igaz,majd meglátod mennyit bírunk hülyéskedni,aztán pedig megyünk várost nézni.Elmegyünk a McDonald's-ba kajálni.Nagyon jó lesz,hidd el.-csókolt meg és várta a válaszomat.
-Jól hangzik,persze,hogy megyek.A kajáról jut eszembe,éhes vagyok és a jelek hallatán azt hiszem Lux is.-nevettem.Kivettem a kislányt a játszó házból és bementünk kaját csinálni.
-Annyiban nem jó a munkám,hogy nem mindig van időm rátok,legfőképp Liam-re-mondta Dani.
-Elhiszem...És még van olyan,aki azt hiszi,nekünk nem kell csinálnunk semmit...
-Persze,mindig is akadtak,aki azt mondják nagyon szerencsések vagyunk mi,de a srácok velünk nem.Ezt már többször megkaptuk twitteren Eleanor és én..Úgy látom ti sem maradtatok ki ebből,de ne törődjetek az ilyenekkel.Már megszoktuk,ti is megszokjátok-mosolygott.
-Tudom,nem felelhetünk meg minden embernek-hajtottam le a fejemet.Danielle el kezdett halkan nevetni.Mi az?.-kérdeztem.
-Semmi.Csak azon gondolkozok milyen okos vagy és még is hagyod,hogy sokszor egy szó,vagy egy mondat elrontsa a napodat.Ezt nem szabad-emelte meg a fejemet.Gyere ide-ölelt meg.Igaza van,nagyon érzékeny vagyok,de ezen nem tudok változtatni,ez a természetem...Danielle-ből csak úgy dőltek a szavak.Könyvet is írhatna tanács adásból.Nagyon kedves.
****1-2-3.Kezdhetitek-szólt Paul a próbán.Megszólalt a zene és én csak ámultam.Láttam azt a sok dolgot,ami kell a próbához.Sok tudás kell oda.Mi leültünk egy lócára és onnan néztük a próbát.
-Nem lehet,Zayn.Maradj nyugton.Ha folyton elneveted a próbát,száz egyszerre sem fog jól menni.Harry-vel együtt...-utasította őket Paul.Megértem,hogy itt vannak a barátnőitek,de nem muszáj folyton őket néznetek.-nevetett.Van egy ötletem..
Szépen elültetett minket a fiúk háta mögé,hogy ne lássanak minket.Annyira nem bántam,mert legalább hátulról is nézhettük őket.Ennek hatására én kezdtem el nevetni és Melodie.A próba végén mindenki egy csapatba ült.Paul még elmondta min kell javítaniuk és tökéletesíteniük.Ők már így is azok,hogy legyenek még jobban?Na jó,az igaz,hogy elhülyéskedték ezt a próbát..
-Tetszik a hátsód-haraptam ajkamba és halkan kuncogtam.Kicsit én is hülyéskedni akartam..
-Azt mondod?-húzott magához közel és csípőnket egymáshoz nyomta.Karjaiban tartott...
-I-igen-dadogtam a közelsége miatt.Tudta,hogy mivel vesz le a lábamról.Ajkai enyémre tapadtak és kizártuk a külvilágot.
-Gyertek,indulunk.-szólt Louis.Az utcán sétáltunk,kézen fogva.Elég nagy volt a 'kis csapatunk'.Mikor találkoztunk néhány rajongóval,a fiúk szívesen megálltak velük fényképet csinálni vagy aláírást adni.Nagyon kedves lányok voltak,akik odajöttek.
-Nézzétek,asszem ott van egy meki.-mondta Zayn átkarolva Melodie-t.
-Akkor mire várunk?Menjünk-mondtam.
**Mit rendeljünk?-kérdezte Harry.
-Nekem mindegy,amit te eszel,azt eszek én is.-szóltam mosolyogva.
-Rendben.Ti?-nézett a másik két lányra.
-Hamburgert és hasáb burgonyát.Coca colat és valami üdítőt.A srácok hozták a kaját.
-Niaall!Nem semmi vagy-nevettem.
-Azta-szólt Melodie.
-Most mi van?Éhes vagyok-nevetett.Csak vettem egy gyrost,hamburgert,hot-dog-ot,fagyit,csokit..
-Jó,jó ne sorold,mert nem érünk a végére-nevetett Louis.Közben hívta Eleanor telefonon.Kihangosítottuk és beszéltünk vele mindannyian.Néztem,ahogy a buborékok a felszínre mennek,ahogy játszom a szívó szállal.Harry csak nevetett és ő is azt csinálta.Mikor kifröccsent egy kis shake a Harry arcára,akkor  óvatosan letörölte magáról és vissza fröcskölt.
-Naa.Ez már harc-szólt Melodie.Megkezdődött a kaja csata.Semmi sem maradt a helyén,az biztos.Épp megakartam dobni Hazz-t,mikor valaki mást talált el....

41.Rész.Your lips fits in mine...

-Apa,mi a baj?-kérdeztem.

-Csak egy ügyfél.Problémák léptek fel,de semmi komoly.

-Értem,és te mióta vagy itthon?

-Magam sem tudom.Haza kellett jönnöm.De mind egy is.És ti nem mentetek bulizni?

-Nem,nekünk is közbe jött valami.-ráztam a fejem.Apa,öhm Harry hívott,hogy menjek velük...

-Hová?

-T-turnéra.-dadogtam.Kíváncsi vagyok a válaszára.

-Még is merrefelé?Mikor?...

-Hát mindenfelé.Holnap..-tól..

-Holnap?Steph.Megőrültél?Különböző országokba felügyelet nélkül?Na jó,nyilván nem felügyelet nélkül.Én csak..csak féltelek.

-Apa,már nagyon sok mindenkit ismerek,bízok bennük,ők is bennem.Kigyúrt testőrök+Paul,felnőttek...

-Nem tudom Steph..

-Melodie is jönne..gondolom..

-Legyen.De csak ha úgy vigyáznak rád,mint a szemük fényére,mert te nekem az vagy.-apa magához ölelt.

-Biztosan nagyon-nagyon fognak rám vigyázni.Ismered Harry-t,nem hagyna egyedül.Megpusziltam és lementem a többiekhez.Bár nem tudtam,hogy apa igazat mondott-e azzal,hogy 'Semmi komoly...'.A beszélgetésből ítélve pedig nem lehet valami jó helyzetben.

-Elenged.Apa elenged-szaladtam oda Harry-hez.

-Ez nagyon jóó.Örülök neki-nyomott a számra egy csókot Hazz.Mire 18 leszel,már nem kellesz mindenhez engedély-mosolygott.

-Melodie-t is engedik.-szólt Zayn nagy örömmel a kanapéról.

-Akkor nincs harag ugye?-néztem rájuk.

-Persze,hogy nincs.Én reagáltam túl-nevetett Mel.

-Sziasztok,én már megyek is,itt sem vagyok.-intett apa és elsietett.Biztosan fontos dolga lehet,ha nem áll meg a fiúkkal kezet fogni.

-Harry.Mikor bementem apa szobájába,akkor csapta le a telefont egy nagyobb hangú beszélgetés után.Valami nincs rendben..

-Nem tudom,de már a múlt nap én is hallottam valakivel valami pénz témáról beszélni.De nem lehet olyan komoly.Reméljük-puszilta meg a homlokomat Harry.

-Ha nincs buli,akkor mit csináljunk?-kérdezte Zayn.

-Nézzünk filmet-vágtam rá.

-Az ''Igazából szerelem'' c.filmet légyszíves-mondta a barátom csücsörített szájjal.

-Oké,Harold kedvenc filmje rendel-nyomtam egy csókot csücsörítő ajkaira,de kicsit vadabbra sikerült.

-Hey,ezt a film alatt csináljátok,vagy után...-vigyorgott Zayn.

Ti sem vagytok különbek-mondta Harry kinyújtott nyelvvel.

-Igazad van-csókolta meg Mel Zayn-t.

-És még mi tartogassuk a film utánra ugye?*Felszaladtam a CD-ért,de lefelé jövet a bokámban nagy fájdalmat éreztem.Ez még néha előfordult az apró cseprő balesetek miatt,amik történtek.Fél lábon ugrálva közlekedtem.

-Veled meg mi történt?

-Csak a szokásos kisebb fájdalom a lábamban.Harry odavezetett az ágyhoz és bekapcsolta a tv-t.Olyan csillogó szemekkel kezdett neki a film nézésnek...Közben az egyik kezemet fogta,a lábam pedig az ő lábán volt.Csak bámultam a tökéletes arcát oldalról.Olyan,mintha a szánk két puzzle darabka lenne,és egymáshoz illeszkednek.Rám nézett és mosolyogva közelebb húzott magához.Mellkasába fúrtam a fejem.

-Szeretlek-mondta suttogva.

-Én sokkal jobban.

-Lenne min vitatkoznunk-nevetett.

A film végén Zayn szunyókált,Melodie pedig elaludt.Zayn felvitte Mel-t a szobájába miután felébresztettük és befeküdt mellé.

-Lenne tippem mit csináljunk..-mondta Hazz.

-Holnap hamar kelünk és még be sincs teljesen pakolva-morogtam.

-Stephanie,életem szerelme.Add meg magad-mondta játékosan.Na jó,segítek inkább neked.Segített bepakolni minden ruhámat.A legtöbbet ő választotta...A végén ráültünk a bőröndre és úgy cipzároztuk be.

-Nem is tudom miért nem viszek még egy bőröndöt.

-Azért,mert az nehéz lenne neked-csókolt meg Harry.

-Így nem nehéz?-kérdeztem nevetve.

-Shh,lehet,hogy a testvéred alszik-mondta Harry.

-Milyen igazad van,várj.Mindjárt jövök csak megnézem őt.Mikor bementem,láttam,ahogy ő is és Greta is alszik.Lekapcsoltam a villanyt és bezártam az ajtót.

*****-Harry,kelj fel.Egészen van 3O percünk,hogy elkészüljünk.

-Hmm???-hümmögött reggeli álmos hangján.

-Fel kellene kelnünk-siettettem,mire ő magára húzott és megcsókolt.

-Először is jó reggelt..kacsintott.

-Neked is,de most nincs itt az ideje a késlekedésnek.Siess-mosolyogtam.Rekord idő alatt elkészültünk.Nem gondoltam volna...

-Lorah,apa-szaladtam be a szobájukba.Elköszöntem tőlük.Apa köntösben kijött utánunk sokáig magához szorított és integetett.

-Vigyázzatok nagyon rá,és magatokra is-ölelt meg apa minket.

-Most megtapasztalod,milyen a mi életünk,mert abba a 'MI'-be már te is bele tartozol.-mosolygott Harry.Külön autókkal mentünk,de persze egy géppel.A fiúk sajátjával,így nem nagyon zavarhattak.Persze,mikor megérkeztünk,annyi fotós volt,hogy már fájt a szemem a sok kattintgatástól.Kérdezgettek is,a turnéról.A fiúk nem álltak meg beszélni,mert sietnünk kellett.Danielle is jött,de Eleanor nem tudott,mert valami nyári két hetes továbbképzésre kellett mennie.Sajnáltam Loui-t.

-Ne aggódj,majd biztos utánunk jön.Attól függ,hogy épp hol leszünk.-simogattam meg a vállát Louis-nak,ő pedig egy fél mosolyt küldött felém.

-Tudom,de már most is annyira hiányzik-mondta szomorúan.De itt vagytok nekem ti,Haroldot is beleértve-próbálta nyugtázni magát is és nagyobb mosolyra húzódott a szája.Féltem egy kicsit,még mindig.Még mindig volt bennem félelem,pedig már nem először utazok géppel.

-Nyugodj meg kincsem,semmi baj sem lesz-mondta Hazz azzal a gyönyörű nyugtató mosolyával.Nem rég még én nyugtattam Louis-t,most pedig engem nyugtat a barátom.

-Hiszek neked-csókoltam meg.A gép nem volt túl luxussá téve.Ez tetszett...

*****Megérkezve szintén nagyon sok fotós várt minket az egyik oldalon,csak hogy mi úgy mond "kicseleztük" őket,és a másik úton mentünk,hogy ne lássanak annyian.A fiúk megálltak néhány rajongónak autogramot-adni,de rajongók is alig voltak ezen a részen.Aztán mikor odaértünk a srácok bérelt házához,megláttam egy érdekes dolgot.Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről....
Most már kérnélek benneteket,hogy akik régen komiztak,azok is jöjjenek vissza.Hová tüntetek? :)) Nagyon sok visszajelzést kapok az olvasóktól,de vannak olyanok,akik naponta megnézik az oldalt és nem mondanak véleményt.Nagyon köszönöm azoknak,akik idáig is feliratkoztak,de légyszíves,iratkozzatok még fel ;) Lassan közeledünk a 1O OOO-hez.Meg lesz ma? :))

4O.Rész.Trouble,Trouble...

-Mondanom kell valamit-szólalt meg Hazz.
-Mondd,figyelek-válaszoltam.
-Az van,hogy nemsokára turné.Újra..
-Megértem,tudom mit akarsz mondani.Újra itt kell hagyj-felálltam és az ablakhoz sétáltam.
-Nem...Jönnél velem.-ölelt át.
-Tényleg?-mosolyogtam.
-Tényleg.Tavaly megígértem.Emlékszel?
-Most hogy mondod.Igen.Megígérted.
-Soha nem hagynálak itt ennyi időre.
-És ha nem engednek apumék?lehajtottam a fejem.
-Biztosan engednek,teszek róla,hogy megengedjék.Viszont...Előre el kell azt mondanom,hogy nem mindig lesz időm,sőt...Ugye akkor nem fogsz rám haragudni?Bella-t nem engedik,remélem téged igen...
-Nem tudom,de azt tudom,hogy ha engednek én elfogadom,ha nem lesz mindig időd rám.Na jó,nem teljesen,de muszáj elfogadnom.Ez a te életed,nem akadályozlak meg te tini bálvány-öleltem magamhoz,ő pedig mosolyogva egymáshoz nyomta homlokunkat.
-Te semmiben nem akadályozol engem,te adsz erőt.Ezt a szoros ölelést és 'kapcsolatot' a testvérem sírása zavarta meg.Kivettem az ágyból és az ölemben már nyugodt volt.
-Melodie-t engedik?Vagy,őt nem kérdezte még Zayn?-suttogtam.
-Talán őt engedik.Ennek örülök,mert ha nem lesz időm,akkor ő veled lehet és Zayn-nek is jó lesz így.
-Biztosan...De ő nem hasonítható hozzád.Semmiféle képen.Nem ad annyira megnyugvást és olyan biztonságot,mint a te ölelésed.-tettem vissza a már alvó testvéremet,közben Harry-nek beszéltem.
-Olyan régen voltunk már bulizni,nem?-kérdezte a barátom.
-Hát,nekem annyira nem hiányzik a bulizás-mondtam.
-Az én kedvemért,naa,gyere el..
-Nincs kedvem Hazz...
-Utolsó este,holnap már mennünk kell...Légyszi..légyszi..légyszilégyszi.-kérlelt Harry.
-Legyen,menjünk.
-Köszönöm-megcsókolt.Szóval,kezdhetsz is öltözni,mert nagyot bulizunk.
-Rendben-mosolyogtam.Bulira vagy éhes..
-Nem,nem.Csak egy jót akarok bulizni a világ legszebb barátnőjével és látni téged mini ruhában-harapott alsó ajkába.
-Naa-böktem meg.
-Tudod,hogy szeretlek,-még egy forró csók nyomát hagyta a számon és kisétált az ajtón.Meg kellett várnom Greta-t és rábíztam Nathan-t.Apumat és Lorah-t felhívtak és elmondtam azt,hogy hová készülünk.A turnét még nem említettem...Nekiálltam és kerestem valami buliba való ruhát és amit reméltem jól fog kinézni rajtam.Melodie éppen belépett a szobába,vans cipőjét lerúgta és gyorsan ő is nekiállt a ruha keresésnek.
-Téged is hívott Harry?
-Igen,akkor téged Zayn-nevettem.Ha most itt lenne Bella.Erről jut eszembe...Őz hogy hogy nem engedik a turnéra?
-Mire?Mikor?Hová?-kérdezte Mel.
-Hát,izé.Mindegy,majd biztos mondja neked Zayn.
-Mit fog nekem mondani?Stephanie.Te vagy az egyik legjobb barátnőm és nem mondtad el,hogy turnéra mennek?Másik jobbik...Zayn.Semmiről nem szólt.Jól esik,kimondottan jól esik.Köszönöm nektek-viharzott el a barátnőm zokogva.
Nem is engedte,hogy megmagyarázzam mi történt.Így is melankólikus állapotban volt,de így...Én is csak nemrég tudtam meg,Hazz nekem is csak egy nappal előre szólt.Olyan hamar felkapta a vizet Mel.Hiába szaladtam utána,nem tudom merre ment.Becsaptam az ajtót,mire utánam valaki épp kinyitotta.
-Ugh,ez fájt.-fogta a fejét Zayn.
-Ne haragudj,rád csaptam az ajtót?Az a szerencsétlen fejem...
-Semmi gond,már enyhül a fájdalom.
-Én nem úgy látom,na gyere ülj le-szóltam.

-Köszönöm.Nem láttad Melodie-t?
-Itt volt,de elviharzott,mert azt hitte,te nem akarsz neki szólni a turnéról-a fejére valami hideg a fagyasztóból vett zöldséget tettem.
-Uhh,ez így jobb.Nem tehetek róla.Harry-vel beszéltük,hogy el kellene mennünk bulizni,mert már régen voltunk.Csak mi négyen...A buli előtt akartam neki megmondani,hogy mi történt...Olyan hirtelen haragú.
-Veszem észre,hogy hirtelen haragú.Hívd fel,vagy nem tudom mit csinálj.Azt sem tudom,hogy hol van.
-Felhívtam Britt-et és Bella-t is,hogy nem látták-e.Bella-nak rossz kedve volt.Nem tudtam mit csinálni,ez így nagyon nem jól jött össze.Ezek után nem mehetek bulizni...
-Felhívtam a lányokat,de ők sem tudják hol van,így ők is idegesek lettek.Nem megyek bulizni.
-Te menj csak nyugodtan.Megérdemlitek Harry-vel.Akartam egy kis kikapcsolódást szerezni Melodie-nak,de így nem lehet.Most nem értem,nem tudja,hogy ennyire szeretem?....
-Tudja,Zayn.Tudja.Csak olyan rossz kedve volt mostanság.Nem te vagy a hibás...
-Akkor sem értem.
*Nyílik az ajtó*.
-Melodie!-szaladt oda Zayn a hideg borogatással a kezében.
-Nem ti vagytok a hibásak,én csak..-Zayn megcsókolta.
-Nem kell semmit mondanod.Én a buli előtt akartam elmondani,hogy gyere velem.-szorosan ölelték egymást.
-Oké,Zayn.De mi az a hideg,amit a hátamnál érzek?.
-Jaj,ne haragudj.Csak siettem utánad és éppen Steph is kijött.Mikor akartam befelé jönni,véletlenül rám csapta az ajtót...
-Igen,mert olyan ügyetlen vagyok-mosolyogtam szégyenlősen.
-Már nem annyira látszik-simított végig a Zayn fején dudorodó nagyon kis 'púpon' Melodie.Megbeszéltük,hogy nem megyünk a buliba,csak tartunk inkább egy közös estét,úgy jobb lesz,mert még a buliban is valami bajt sikerül összehoznunk.
-Mi van itt?Ti még nem vagytok készen?-nyitott be Harry.
-Akadt egy kis gond,de majd elmeséljük-nevettünk.Annyira mi sem bántuk,hogy nem megyünk.Felszaladtam a szobába és hallottam,hogy apum valakivel telefonon beszél.Mióta van ő itthon egyáltalán?
-Ki kell fizetned.Nem húzhatjuk tovább.A cégnek is kell a pénz.Figyelj,ha ezt elszúrjuk azzal,hogy te nem fizeted ki,akkor a cégnek nagyon nagy veszteség.Akár csődbe is mehetünk...-hangzott apám szomorú hangja.Mikor beléptem a szobájába,akkor lecsapta a telefont.
-Apa...Mi a baj?...
*Így összefoglalva mindent.Bella nem jöhet velünk a turnéra,nem megyünk bulizni,Melodie-t sem biztos,hogy engedik...Még itt van apám gondja is...ami fogalmam sincs,hogy mi...De próbálom megkérdezni és ha tudnék,segítenék.Britt-el is van valami...Ez minden csak baj,és akkor még az is gond,hogy nem tudom,hogy így elenged-e apám....?!*
*Bocsánat,hogy nem hoztam hamarabb a részt,de volt egy kis családi 'történet'.Szóval semmiféle képen nem tudtam hamarabb írni. :(.Légyszi..Komizzatok :))

39.Rész.Next 2 YOU...

Mindig úgy kell közlekednünk az utcán,hogy ne nagyon legyünk feltűnőek.Bár Harry mellett ki nem feltűnő?Lassan,kézen fogva sétáltunk az utcán.Simon hívta Hazz-t,valami szerződés miatt.Meg kell erősíteniük,hogy melyik CD kiadóhoz 'tartoznak'.Simon és Paul nagyon kedvesek és próbálják a srácokat jó úton marasztalni.Tanúja voltam annak,hogy Paul hányszor húzta ki a slamasztikából őket.Mint két apa.Eszembe jutott valami...
-Harry.Azt mondtad még pár hónappal ezelőtt,hogy találkozni fogsz apuddal,és mindent megbeszéltek.Ez nem így lett.Des azóta is nagyon sok levelet küld.Még mindig nem változott a véleményed?-kérdeztem.
- Nem...Nem szeretnék vele beszélni.Igazad van mindenben,de nem beszélhetek vele.nem tehetem,azok után amit NEM csinált.Vagy is nem törődött velünk.
-Kérlek,beszélj vele.
-Rendben.Egy feltétellel...Ha te is velem jössz.
-Megyek-szorítottam meg a kezét.Harry még felhívta az anyját is,hogy tudassa vele:beszélni fog az apjával.Anne örült neki,hogy végre sikerült rá vennem erre a fiát.
***Tessék,kész.Begomboltam Harry ingét és végigsimítottam a nyakán.Mehetünk.Megcsókoltam,és megöleltem,ezzel is erőt adva neki.
-Jól nézel ki-dicsért.
-Te is,de nyugodj meg,biztosan jó fej lesz majd.Ebben én is csak reménykedtem.Felhúztam azt a cipőt,amit a fürtöskémtől kaptam.Vettem a táskámat és indultunk.Harry egész idő alatt feszült volt.Mikor végigsimítottam az arcán,akkor nyugodott meg egy kicsit.Tudtuk,hová kell mennünk,hogy hol lakik az apja.
-Régen nem jártam itt-szólalt meg komoran és a ház felé nézett.Kiszálltunk.Vettünk egy mély lélegzetet és bekopogtunk.
-Stephanie,Harry!Fiam.ölelte magához Hazz-t Des.Bocsáss meg nekem,kérlek.Bocsáss meg,mert nem törődtem veletek eleget.Harry csak csendben ölelte őt és elérzékenyült.Fejét jobban apja vállához nyomta.Megértettem ezt a reakciót,de ennél rosszabbra számítottam.Aztán engem is megölelt Des.
-Steph,ha szólíthatlak így?!Anne mesélte,hogy te vagy Harry barátnője.Igazán összeilletek.Mindig sok lány volt a fiam körül,de te vagy a leg-hozzá illőbb-mosolygott.Behívott a nappaliba.Szép háza volt.Ahhoz képest,hogy maga lakik itt,mint férfi,alaposan kitakarított.Ez általában nincs így.Ebben is hasonlítanak Harry-vel.Ha jobban bele gondolok,Hazz sem mindig tud maga után rendet rakni,úgyhogy én szoktam néha.
-Persze,a barátaim Steph-nek hívnak.Köszönjük-mondtam egy félénk mosollyal.A beszélgetés nehezen indult.Legalább is nekünk igen.Zavarban voltam,ami persze nálam nem ritka,de a barátom is így volt ezzel.
-Na és hogy vagytok?Gemm,Anne?Úgy hallom nyár végén lesz Gemma és Dan esküvője.
-Jól meg vannak,és én is jól vagyok.Hát úgy tervezték,hogy akkor lesz,de még semmi sem biztos.
-Megértem.Anyuddal is úgy voltunk,hogy vártuk a tökéletes pillanatot az esküvőre.Apropó,ti mióta vagytok együtt?
-Másfél éve lesz nem sokára-mosolygott Harry és végigsimított a kezemen.
-Nem semmi,az már komoly kapcsolat.Hogy találkoztatok?Ne haragudjatok,hogy kíváncsi vagyok,csak érdekel a fiam és a barátnője kapcsolata-szólt kedvesen Des.
-Igen,komoly.Az elég érdekes történet.-nevettem.Hazz elmesélte,hogy hogy sikerült találkoznunk,persze nem minden részletet mondott el.Beszéltünk a sulimról,Harry karrierjéről és a családunkról.Ahhoz képest,mennyire nem akart találkozni az apjával,a végére elég jól elbeszélgettek.Elköszöntünk tőle,és végre kibékülhetett apa és fia.Ennyi idő után...
-Ugye nem is volt olyan vészes?-mosolyogtam.
-Nem,és köszönöm,hogy rá tudtál venni erre-adott egy csókot a számra,és megszorította a kezemet.Te tudsz rá beszélni a jó dolgokra,senki más.Csak elmosolyodtam és ültem csendben.
***Kincsem,most el kell mennem valami papírokat aláírni,este jövök-köszönt el tőlem a barátom.
-Remélem-mosolyogtam.Bemenve a házba kezembe nyomta Melodie Nathan-t.
-Kész,megdöglöttem,nekem annyi.-törölgette magát.Alig bírok ezzel a kis izgő mozgóval.Mi lesz ha megtanul járni?Majdnem eltörte a nagy vázát és Greta is eltűnt.
-Remek,én bírok vele,általában.Ez van,ha eltűnik egy házvezető nő,megáll a világ-mondtam nevetve.Miért,eddig hogy volt Melodie,míg nem volt,aki helyettünk dolgozzon?
-Igazad van,utálom,hogy mindig igazad van.Kivéve,mikor nincs-nevetett Melodie.
-Gondolkoztál már a jövődön?-kérdeztem.
-Még is milyen távra gondolsz a jövőmmel kapcsolatban?
-Házasság,majd gyerekek.Ezt el tudod képzelni Zayn-nel?kérdeztem.
-Csak vele tudom elképzelni az életem.Te is tudod milyen két védelmező karban ébredni.Amikor romantikus,kedves és figyelmes...Voltak pár vitáink az elején,a cigi miatt,de most már nincs.Értem,miattam leszokott róla.És te,gondolkoztál már ezen?
-Hát..Gondolkoztam,de Harry nem hiszem.Még sulisok vagyunk,jövőre leszek még csak 18.Legalább akkorra tervezhetek,mikor kijártam a sulit.Egyébként is,Harry nem biztos,hogy mellettem dönt.Azt mondják,egy kapcsolat sem tart örökké.
-Most ezt te mondtad?El sem hiszem,hogy te ilyet mondtál.A Stephanie,száz százalék,hogy Harry téged akar majd Mrs.Styles-ként,gyerekei anyjaként és veled akar majd megöregedni.Majd életed végén emlékezz arra,hogy én ezt mondtam neked.A ti kapcsolatotok a legerősebb mindegyikünknél.Hidd el-ölelt meg Melodie.Tudtam,hogy igaza van....
*****-Harry gyere,már kiengedtem a vizet.Eldöntöttük,hogy megfürösztjük az öcsémet.Arra kíváncsi voltam,hogy mit remekelünk.Harry feltűrte az inge ujját és kezébe vette a szivacsot.Rá tettem a tusfürdőt és kezdtük óvatosan törölgetni Nathan-t.Harry ravaszan rám nézett és a habot az arcomba fröcskölte.
-Naa,ezt még visszakapod-kiáltottam és rákentem egy kis habot,a végén az lett,hogy már teljesen vizesek voltunk,de Nathan is nevetett.Megfogtam az arcát Hazz-nak a habos kezeimmel és egy csókot adtam a szájára,ő is ugyan így tett,lágyan csókolt.Kivettük az öcsémet a kádból és törölközőbe tettük úgy,hogy alig látszott ki a feje,csak kukucskált a kis résen.Megtörölgettük,felöltöztettük Nathan-t és a betettem a kis ágyba,hogy el tudjam ringatni....
-Steph,mondanom kell valamit..

38.Rész.Dance with me tonight....

Reggel arra ébredtem,hogy Harry és én teljesen össze vagyunk gabalyodva.Ő ölelt engem,a lábam össze volt fonódva az övével,kezeink össze voltak kulcsolva.Csodálatos érzés mellette ébredni.Éreztem az illatát,melynek hatására elmosolyodtam.Nyomtam egy puszit az arcára és sikerült nagy nehezen kikászálódnom testrészei közül.Magamra tettem a selyem köntösömet és lesétáltam a konyhába.
"Reggeli az asztalon,este jövünk.Szeretünk:
                     -Lorah és apud.x"
Ezt az üzenetet találtam az asztalon.Ásítva oldalra tettem a papírt és nekiálltam a zabpehely keresésének.Nem volt kedvem most normális reggelit enni.Mikor a zabpehelyért nyúltam,ügyetlenségemnek folytán kiöntöttem a tejport,ami a reggelim mellett volt.
-Csak én lehetek ilyen szerencsétlen-motyogtam és megláttam Harry-t az ajtóban állni egy szál alsógatyában,kezét mellkasa előtt összefonva.Álmos arccal nézett rám..
-Jó reggelt Stephanie-mondta,és gödröcskés mosolya megjelent az arcán.
-Neked is Harold,de nem kellene felöltöznöd?Greta meglát,az pedig nem lesz jó pont nála-nevettem.
-Semmi probléma-jött közelebb hozzám.Kezeimet a tarkójánál összekulcsoltam és mélyen a szemébe néztem.Ő olyan volt,mint egy ártatlan kisgyerek.Aranyosan még mindig engem nézett és megcsókolt.Csók csata volt így felidézve a tegnapi estét.
-Jaj,inkább oda sem nézek-fordult el Greta.Közben hallottam,hogy halkan kuncog.Azért érdekes lehetett,hogy Harry egy szál alsóban félmeztelenül,én fehérneműben és köntösben,közben pedig egymás száján lógunk.Fejemet Harry vállára hajtottam,ő pedig ugyan így tett.Nevettünk a helyzetünkön.Segített felszedni a kiöntött port és aztán kezdődhetett a reggelizés.Gyorsan felszaladtam és hoztam Hazz-nak egy pólót és egy nadrágot,mert Greta ide akarta hozni megetetni Nathant és nem láthatta így félmeztelenül.Nadrágot már kevésbé volt kedve felvenni.Jobban mondva még én is el néztem volna,a kidolgozott felsőtestét,mikor veszi a levegőt,mellkasa emelkedik és süllyed.
-Kóstold meg az én zabpelyhemet.Színes-nyomta elém Hazz a kanalat.
-Csak akkor,ha te is az enyémet-mondtam mosolyogva.Így keresztben adtuk egymásnak a kaját és jót nevettünk.Nathan pedig tapsolt a kis kezével.Greta felvitte a szobába az öcsémet,mi pedig lent maradtunk Harry.vel.Gondolkoztam azon,hogy meg kérdezzem-e,amin töröm a fejemet...
-Hazz.Öhm,te mióta olvasod..Vagy mikor olvastad a Dark fanfictiont?
-Nem régen.Liam mutatta,amikor keresgélt a neten.Talán még ő is beleolvasott.-mosolygott féloldalasan a barátom.Közben mentem megmosni a tányérokat és az evőeszközöket.Két kéz fonódott a derekamra.
-Ugye ...Nem fáj sehol?Mármint tudod,hogy tegnap...olyan más voltam.-nézett szomorúan és kezemet az arcához tette,megpuszilta ujjaimat.
-Nem,Harry.Hogy gondolsz ilyet?Sőt,nem látszott rajtam,hogy..jó az amit csinálsz?-kérdeztem mosolyogva.
-De,csak gondoltam...Áh,mindegy-ölelt magához.
*****Beszéltem Danielle-el és elhívott magukhoz csak minket csajokat.Mikor odaértünk a házhoz,meglepetés képen ott találtuk Liam-et,aki azt mondta:
-Tudom,tudom csak csajok.Már itt se vagyok-mosolygott.
-Behívott a házba.Először kajáltunk.A végére már nem bírtuk a chips-et és azzal dobálóztunk.Mondanom sem kell,hogy a hajam is chips-es volt.Nevetgéltünk és beszélgettünk.Danielle azt akarta,hogy megtudjuk,milyen egy táncos élete,ezért el vitt minket az egyik próba termükbe,ahol mutatott egy pár lépést,amire azt hittem,nem vagyok képes,de az ő segítségével ment...Keringőzni már tudtam,de ő mutatott olyan lépéseket is,amit nem tudtam.Elmondása szerint könnyen tanulok és ügyes vagyok.mikor visszamentünk a házba,nagyon jó ötlet pattant ki Eleanor fejéből.
-Danielle,neked még meg van a trambulin-od?-kérdezte El.
-Milyen jó ötlet-mosolygott Dani.Először nem mertem,de aztán megfogóztam Bella-ba és ketten már ügyesebbek voltunk.A végére már úgy kifáradtunk,hogy csak feküdtünk a trambulin-on.Aztán végignéztük a ruhatárát.
-Én ebből nem tudom,hogy mikor tudnék kiválasztani valamit-mondta Bella.
-Vannak emlékeim a te "gyors" ruha választásodról-nevettem.
-Vicces vagy-hunyorgatott Bella.Az estét én inkább most otthon akartam tölteni,így azt mondtam,hogy haza megyek.Egyetértően bólogatott Bella és Melodie is.Ők is jöttek velünk,Bella most is nálunk alszik.Hazafelé hülyéskedtünk és egymást kérdeztük.
-Hogy vagytok a kis 'szünet' óta?-kérdeztem Bella-t.
-Niall mindig figyelmes és még azóta is azt hiszi,hogy ki kell engesztelnie.Pedig nem...Nagyon aranyos,néha már túlságosan is,de ő az én ír manóm,nagyon szeretem-áradozott a barátnőm.
-Annak örülök-mondtam vezetés közben.Az első utam óta már nem félek annyira.
****Sziasztok-köszöntöttük Lorah-ékat.
-Sziasztok drágáim-adott sorban puszit Lorah mindegyikünknek.A kezében tartotta Nathant.
-Gyere te kis szívtipró-vette ki Lorah kezéből az öcsémet Melodie.Felmegyünk a szobába,megmutatunk neked sok mindent.A két lány jól el votl az öcsémmel,én pedig apummal beszélgettem.Az a hír járja,hogy nem biztos,hogy három éves lesz a suli,csak kettőt kellesz járnom.Ehhez az év ugráshoz viszont jó jegynek kell lenni...Felmentem a szobába és éppen le akartam zuhanyozni,de inkább úgy döntöttem,hogy kiülök az erkélyre nézni a csillagos eget,mert olyan szép volt.Ráérek még-gondoltam magamban.Vittem ki teát és beültem a hintaszékbe.
-Stephanie-jött egy közepes erősségű hang.Harry volt az.Mosolyogva lekiáltottam neki.
-Mit keresel itt édes?
-Inkább kit?Ez hülye kérdés volt-nevetett.Várj,felmegyek.
*-Neked szokásod itt feljönni?Ajtó is van-öleltem meg.
-Most nem örülsz,hogy itt vagyok?-biggyesztette le a száját.
-Dehogynem.Mindig örülök neked-nyomtam egy csókot a szájára.Volt oldalt a hintaszék mellett még lóca,arra leültünk.Én az ölében ültem,hátulról karolt engem.
-Steph.
-Hmm?
-A csillagokat nézed?-kérdezte.
-Igen,olyan gyönyörűek-mondtam.
-Táncolj velem.
-Mi?-néztem érthetetlenül.
-Kérlek,táncolj velem itt.
-Hazz,zene sincs.
-A zene itt van-mutatott a szívére és mosolygott.Azok a zöld,csillogó szemek,és az a mosoly,ő maga már Irresistible..Megfogta a kezem és felsegített a lócáról.Magához ölelt és kezemet az övébe helyezte.Lassúztunk,bár nem volt zene.Ahogy megfordultunk,láttuk az ablakban,hogy a lányok már ügyködnek,hogy zenét kapcsoljanak.Sikerült nekik és 'pacsit' adtak egymásnak.Az ágyon feküdtek és minket néztek,szinte olvadoztak.Mi Harry-vel csak elmosolyodtunk.Rám nézett és lágyan kis apró csókokkal halmozta be a számat.Szíve az ölelésemtől egyre hevesebben vert,de az enyém sem másképpen.Egy apró puszit nyomtam a nyakára,amitől megrezzent.
.-Előtted még egyik lány sem váltott ki belőlem ilyen érzelmeket-ölelt szorosabban magához.
-Szerinted belőlem más fiú igen?-mosolyogtam.....
*Hi Everyone :D.Meg jött a 38.Rész.Köszönöm az ezelőtti részhez a sok komit <3 :33.Nagyon köszönöm még egyszer,bocsi h sokat kellet várnotok,de nem volt sok időm.Legközelebb hosszabb résszel érkezek :) .Kérlek,valaki legyen + 1 feliratkozó légyszi :) xx

37.Rész.Hot or not? ;)

Cinthia és egy fiú,aki fogalmam sem volt,hogy ki...Na ők nyalták falták egymást,de olyan szinten,hogy már éppen csak megtudták tartóztatni magukat.Ő már itt is itt van.Kamerát szereltetett fel,vagy mi?
-Na ez még nekem is undorító-mondta Niall.
-Nekem mondod?-húztam fel a szemöldökömet.
-Nem tudom mit csinálok azzal a csajjal.Miért nem volt fel jelentve?Vagy valami téve az ügy érdekében?Itt ül és nyugodtan.(ironikusan értve) nyalakodnak azzal a sráccal.Felháborító-mondta Harry.
-Nyugodj meg.Majd megkapja a büntetését.-szorítottam meg a kezét.

-Addig nem nyugszom.-válaszolt.
-A francba.Fotósok-mondta Zayn.
-Gyere velem-szólt Harry,megfogta a kezem és vezetett magával.A tömeg csak bámult minket,de a fotósok nem követtek.A többiek is elmentek egy olyan helyre,ahol nem nagyon látják őket.
-Harry.Te járatos vagy errefelé?.
-Igen,csak gyere.Nem szólt hozzám többször,csak vezetett magával.Kiértünk egy mező féleségre,ami azt hiszem a vidámpark háta mögött lehetett.Hogy lehet,hogy nem látunk egy ilyen szép helyet?Emögött a vidámpark mögött egy csodás virágos mező volt.Harry hátulról átkarolt.
-Tetszik?-kérdezte.
-Nagyon-mosolyogtam.Gyönyörű hely.Olyan megnyugtató volt,ahogy ott álltunk és csendesen beszélgettünk.Nem unatkozok mellette.Még ha csendben kellene lennem,vagy csendben kellene ülnünk egymás mellett,akkor sem unnám meg.Az ölében ültem,ő pedig adott egy puszit a nyakamra.Aztán felálltunk és indultunk oda,ahonnan jöttünk.A srácok már biztosan elmentek haza.Harry mutatta az utat az autóhoz.
-Hölgyem?!-mosolyodott el.
-Köszönöm.-beszálltam az autóba.
-Várj,felhívom Bella-t-mondtam.Elmondása szerint nálunk vannak Melodie-val.A srácokkal jól el voltak,míg mi is.El tudtak "menekülni" a fotósok elől.Mondtam,hogy mindjárt ott leszek.
****-Holnap találkozunk kincsem,szeretlek-csókolt meg Harry.Kimásztam az autóból,de ő visszarántotta a kezemet és újabb csókot adott.
-Most már tényleg megyek-mosolyogtam.
-Várj csak,ezt neked vettem,míg ti Niallerrel viccelődtetek...-nyújtott át egy macit.Ez sokkal aranyosabb és jobban esőbb volt,mint amit még Zack-től kaptam.Köszönöm-megpusziltam.Utoljára még rám mosolygott és elhajtott.Mikor bementem,Greta Nathan-nal volt.Mikor meglátott az öcsém,elmosolyodott.Odamentem,köszöntem neki és a ház vezető nőnek is.Aztán felmentem a szobánkba,ahol a barátnőim már vártak.
-Hová tűntél Harry-vel?-kérdezték nagy vigyorral a szájukon.
-Egy csodás helyre-mosolyogtam,.közben megláttam a laptopomat Melodie-nál.
-Nem is mondtad,hogy olvasol fanfictont,főleg egy ilyet-harapott alsó ajkába Mel.
-Mi van akkor?-mondtam már félig leöltözve.Ugrálva mentem be a fürdőszobába és lezuhanyoztam.Közben mire kiértem,már a lányok a képeinket nézegették,amin Harry-vel vagyunk.
-Ez de cukiii-húzta a szavakat Bella.-
-Jó,most már elég volt-zártam le a laptopot.
-De olyan aranyosak vagytok nevetett Mel.
-Köszönjük,de nem akartok megnézni valami filmet?-kérdeztem.
-De,melyiket?A LOL-t.Elég jó film-mosolyogtam.
-Zayn is említette már ezt a filmet.-mondta Melodie.Én gyorsan leszaladtam és csináltam pattogatott kukoricát.A film felénél tartottunk,mikor a telefonomra sms-érkezett.
*Mi van rajtad?.;)xxx H.
Ezen a mondaton akaratlanul is elmosolyodtam,amit a lányok észrevettek.
-Na nézd már,valyon kitől jött sms-e Steph-nek.-bökte meg nevetve Bella Mel-t.
-Mit írt?-kérdezte Mel.
-Az legyen az én titkom-mosolyogtam.Felültem és nekidőltem az ágy támlájának.
*Fekete csipke ;) .x*- írtam vissza.A mondattól kirázott a hideg.Harry soha nem volt ilyen,de úgy látom hatott,amit mondtam.
-Na jó,én megyek aludni-adott egy puszit az arcomra Melodie.Jössz te is Bella?-.
-Megyek,megyek-mondogatta.
-Jó éjt és majd holnap akkor megnézzük a filmet-mosolyogtam.Alighogy az oldalamra fordultam,hallottam motoszkálást az ajtóm felől,legalább is lépteket.Az a valaki nem kopogott,csak bejött.Lassan odamászott hozzám,és már a meleg érintéséről tudtam,hogy Harry az.
-Hogy kerülsz ide?-oltottam volna fel a kis lámpát,de ő megfogta a kezemet.Ezt hallgasd:)
-Nem tudtam nélküled lenni.Aztán pedig,amit válaszoltál az sms-re,na akkor már nem bírtam-mondta rekedtes hangján.Felültem az ágyon,mire ő magához húzott és durván csókolni kezdett.Most hasonlított a történetbeli Harry-re,aki nem tud uralkodni az érzésein.Ahogy a kezemet a fejem fölé emelte,közben levertünk egy-két dolgot,de ez lényegtelen volt.Harapta a számat,puszilta az arcomat.A nyakamat szívta erősen.Inkább élvezetes volt,min fájt.A melltartómnál járt,mire én az ingét gomboltam kifelé.Teste a beszűrődő fényben észrevehető volt.Még takarta  az ing,de már így is ellenállhatatlan volt.Vadul csókolt,még is lágyan.Mintha a történetbeli szereplőre szeretne hasonlítani.
-Harry.Nem kell ezt tenned.
-De én ezt akarom-nézett rám csillogó szemeivel.Kezem még mindig a fejem fölött volt,az egyik összekulcsolva az övével.Csípőnket jobban egymáshoz nyomta,amitől már pillangókat láttam.Haraptam az alsó ajkát,mert tudtam az már csak fokozza az irántam érzett vágyát és az enyémet is.A forró lehelet,amit a nyakamnál éreztem,beindította az érzékeimet.Kisepertem néhány kósza szálat az srcából és a nála legérzékenyebb pontra összpontosítottam:-->a nyakára.Harry száját egy mély férfias dörmögés hagyta el.Tudtam,hogy nála nincs jobb a világon.Törődő,még is CSODÁLATOS és néha vad...
-Bírom ezt az oldaladat-mondtam neki,már mikor egymás mellett feküdtünk.
-Én is a tiedet és mindent,ami te vagy.Szeretlek minden kis dologgal együtt.And all these little things...-mondta hozzám dörgölőzve.Átölelt és adott egy csókot...

36.Rész.Dark...

-Jó reggelt csipke rózsika-keltett Harry.
-Jó reggelt neked is hercegem-húztam magamhoz közel.
-Tegnap bealudtál-viccelődött Hazz.
-Akkor azért vagyok most az ágyamban-nevettem.
-Igen,behoztalak.-mondta a barátom.
-Köszi-nyomtam egy apró puszit a szájára.
-Csak ennyit kapok reggel?-kérdezte vigyorogva.
-Hát persze,hogy nem-mondtam mosolyogva és megcsókoltam.
-Na várj,mennem kell zuhanyozni-mondtam csókunk között.
-Menj,de aztán gyere,mert Lorah megcsinálta a reggelit,a segítségemmel.
-Te segítettél neki?Nem ő neked?-kérdeztem nevetve a fürdőszobából.
-Na jó,ő segített nekem-viccelődött.Mikor lezuhanyoztam,kicsit melegebben öltöztem fel,mert esett az eső.A tavalyi nyár melegebb volt,sokkal.Kézen fogva lesétáltunk Lorah-ékhoz.Apum gyorsan megreggelizett,vette a bőröndjét és elköszönt tőlünk,egy-egy puszival,Harry-től pedig kézfogással.

-Vigyázzatok magatokra,este jövök-intett apum.Én etettem valamiféle péppel az öcsémet és ő úgy jelezte,hogy nem kér többet,hogy eltolta a tányért.
-Megértem,hogy nem szereted ezt a löttyöt-mondtam nevetve,ő pedig válaszolt egy halk gyermeki kacajjal.
-Látod?Egyetért velem-kuncogtam Harry-re.
-Lorah,Greta merre van?-kérdeztem.
-Nemsokára ő is itt lesz,még elment bevásárolni,mivel én sem leszek itthon.Visszamegyek dolgozni.Megreggeliztünk,Harry és én pedig elmosogattunk.
-Jók legyetek,és vigyázzatok Nathan-ra,míg nem jön Greta-szólt a jövendőbeli 'anyum'.Felvettem az ölembe a testvéremet és integetni kezdtem a kezével.-Köszönj szépen anyának-mondtam.Ő pedig értetlenül nézett rám.-Na jó,ezt még gyakoroljuk-nevettem.Betettem őt egy pontosan ilyen kicsi gyereknek való kipárnázott játékokkal teli helyre,hogy ne történjen semmi baj.
-Kicsim el kell mennem elpróbálni egy-két számot...Vagy is nem csak annyit,de megígérem itt leszek másfél óra múlva.
-Menj csak te sztár-nyomtam egy csókot a szájára.Míg Nathan-ra figyeltem,fél szemem a laptopomon volt.Imádtam olvasni egy fanfictiont.Régen is olvastam,bár nem tudtam,hogy Harry az ez a Harry,de mióta tudom,sokkal érdekesebb olvasni.Dark a címe.Mindig is Bo-nak képzeltem magamat,a történetbeli lány szereplőnek.Ennek a szereplője Harry és egy Bo-nevü lány.Így sokkal érdekesebb,hogy akiről írnak,ő már az enyém.Nem hasonlít a helyzetünk,sőt,a személyiségük sem,de pont ez teszi a történetben szereplő és a valóságban lévő Harry-t a legérdekesebbé.Csináltam magamnak egy forrócsokit és leültem tovább olvasni a kedvenc fanfictionom-at.Szenvedély,próbák,kísértések,próbálkozások,romantika és sötét személyiség.Ez jellemezné ezt a történetet.Bele voltam merülve a történetbe és nem láttam,hogy Nathan próbál a játékok közül kibújni,ami körülötte volt.
-Jaj,ne haragudj,drága öcsikém.-szóltam és mosolyogtam.Néhány játékot elpakoltam,hogy jobban tudjon mozogni és leültem vissza a történet olvasásához.Közben Greta is megérkezett és felvitte Nathan-t a gyerekszobába.˙Így még jobban belemerültem a fanfictionba.
'' Felém hajolt, puha ajkaival arcomat, majd az ajkaimat puszilgatta. Kissé megdöbbentem, mikor csípőjét az enyémhez nyomta. Levegőért kapkodtam a lágy dörgölőzés hatására. Minden mozdulat sokkal meghittebb volt, minit a parkban. Másabb volt légkör, nem olyan kétségbeesett. Lassabb volt a tempó, sokkal romantikusabb, de ugyanolyan heves. A ruháink hiánya csak fokozta ezt a túl fűtött vonzalmat.'' ....

Itt tartottam,mikor Harry leült mellém és kérdezte,hogy mit nézek?Annyira belemélyedtem az olvasásba,hogy nem vettem észre:megérkezett.Zavartságomban lezártam a laptopomat és halkan mondtam:

-Semmit,semmit.

-Olyan titkos?Kincsem,van olyan,amit nem tudhatok?-nézett vigyorogva.

-Ez semmi komoly csak-...

-Mi?-kérdezte és arca egyre közelebb volt az enyémhez.Nem tudtam válaszolni,így nyeltem egyet.Még a történet hatása alatt voltam,szóval nagyon Bo helyzetét éreztem.Kiböktem.

-E-egy..fanfiction.Aminek te vagy a főszereplője-..

-Én?-nézett nagy mosollyal a száján.

-Ha tudni szeretnéd...mindig túl törődő és...és ...

-És mi?..

-Puhány vagy-nevettem és megböktem.

-Csak nem a Dark-ot olvastad?-kérdezte....

-H-honnan tudod?-kérdeztem meglepődve.

-Lényegtelen.Abban ilyen érzelmileg túlfütött Harry van.Ha arra vágysz,megkapod-szája kaján mosolyra húzódott.

-Harry-ütöttem játékosan a vállába,mire az arcán lévő mosoly eltünt.

-....Ezt most ugye nem komolyan gondoltad?-kérdeztem.Bólintott....

-Itt és most-szólt rekedtes hangon és magához húzott az ágyon.

-Hülye vagy?Greta akármikor itt lehet.-mondtam nevetve.

-Olvastam a fanfictiont.Tetszik a történetbeli énem,bár néha túl sötét és..nem tud uralkodni magán.Harry felült és maga mellé húzott.-Átölelt...

-Tudod,sokszor elgondolkozok azon,hogy ezt gondolják rólam a rajongóim,hogy ilyen vagyok???

-Nem,nem.Harry.Ők csak elképzelnek egy olyan Harry-t,aki nem létezik.Mivel tudják,hogy te ennek pont az ellenkezője vagy.mire a fürtöském erre elmosolyodott.

-Beillenél Bo-nak-

-Azt mondod?-nevettem.-

-Még szép,sőt-mondta játékosan Harry és egy puszit adott a homlokomra.

-Megyünk valahová?-kérdezte Harry.

-Persze,de hová?-kérdeztem.

-A vidámparkba.Ezzel is megpróbáljuk felidézni a Dark-ot-mosolygott.

-Menjünk-mondtam.Örültem,hogy Hazz most már  hagyja,hogy magam közlekedjek.A levegő tiszta volt,mikor kimentünk,szóval én álltam még egy kicsit és szívtam a friss levegőt.

-Gyere Steph,menjünk-fogta meg a kezemet a barátom.

-Hadd érezzem még ezt a friss levegőt-motyogtam.

-Ez szmog-nevetett.

-Én nem érzem-nevettem én is.Az úton Ed Sheeran-t hallgattunk és énekeltünk.Mint két gyerek,úgy viselkedtünk.Akkor mi lesz a vidámparkban?.....**Mikor megérkeztünk már ott vártak minket Louis,Eleanor,Liam,Danielle,Bella és Niall.Melodie és Zayn később érkeztek.Leültem egy lócára Eleanor mellé,ami majdnem leszakadt a kettőnk kis súlya alatt.

-Meghíztatok-viccelődött Niall.

-Mi?Te Nando's király,inkább ne is említsem a múltkor mennyi kaját faltál fel-nevettem.

-Abban mi a rossz?Örülj,hogy nem maradt maradék-nevetett.

-Hahaha,hasonlítotok Bella-val.Kis korában is akármennyit evett,nem látszott meg rajta-hunyorgattam.

-Mert rajtad látszik?-nevetett Harry és felállított a lócáról.

-Menjünk a hullámvasútra-kiáltott El.Oopsz,ez hangos volt?..

-Egy kicsit-nevetett Louis.

-Mikor felnéztem a hullámvasútra,kicsit megijedtem,mert ez nagyobb volt annál,mint amin Párizsban ültem.

-Ne aggódj,fogom a kezed-mondta Harry,mintha csak a gondolatomban olvasott volna.

-Nem kellett volna annyit ennem otthon,mert még kijön belőlem-viccelődtem.

-Hányáspartyy-szólalt fel Niall.

-Undorító-nevettem.Mikor felültünk,gyors volt kicsit furcsa.Minden jó emlékemet visszahozta,pedig azt hittem,inkább a rosszakat fogja előidézni.A mi sikításunk nagyon messzire elhallatszott-gondoltam én.Mikor kiszálltunk-mindenki a fejét vagy a száját fogta.Nekem nem a hullámvasút hatására volt felkeveredve a gyomrom,hanem attól,amit akkor láttam,mikor leszálltunk....

*36.Rész megérkezett.Remélem tetszik.Kérlek az is írjon komit,aki még nem nagyon írt,mert sokat számít :) Már lassan a blogbeli másfél évnél járunk:) I hope you enjoyed.:))

35.Rész.You are saved me?...Yeah,I saved you.

*Steph szemszöge*.Zuhantam volna,de megakadt a lábam és a karkötőm is egy kitüremkedő sziklás részben.Kiabáltam,pedig már alig voltam magamnál,az ütés miatt,amit a fejemnél szereztem.
*Zack szemszöge:
Kiáltást hallottam,de egy nagyon erőtlen kiáltást.Ismerős volt a hang,Stephanie volt az.Jó,hogy Cinthia után mentem,mert akkor nem tudtam volna Steph.-en segíteni.Nem tudtam,hogy mit fog majd mondani.Régen nem találkoztunk,nem érdekelt a véleménye,csak meg akartam menteni.
-Mit csinálsz Zack?Ne merj neki segíteni,vagy szakítok veled-szólt a barátnőm.
-Nem érdekel-szaladtam oda és láttam,hogy már alig van magánál és a lábán is egy nagy mély sérülés van.Felhúztam a szakadékból és az ölembe vettem.Láttam,hogy oldalra fordítja a fejét és kicsiket pislog.Újra  mellette lehettem,ennyivel tartoztam neki,azok után,amit tettem.Akárkitől lett volna szó,akkor is ezt tettem volna.Cinthia dühösen rám morgott és azt mondta "Szakítok veled.Ennyi volt.".Nem bírt érdekelni.
-Te NEM vagy normális.Sajnálni tudlak.Megölhettél volna egy embert.Érted???Megölhetted volna.Egy embernek az élete majdnem a te kezed miatt ment volna tönkre.Örökké.-förmedtem rá.
-Most mi?Ez csak egy kis szakadék.Még jó,hogy nem a nagy szakadékba dobtam be-mondta Cinthia.De láttam rajta azt,hogy ő is megijedt.Azért még is...Hogy lehetett ilyen?Szegény Stephanie-val mindenki csak igazságtalan.Én is az voltam.Szóltam a tanárnak,hogy mi történt,ott a kezemben vittem az alvó lányt.A pulzusa rendben volt.Azonnal bevittük az egyik közeli kórházba.Úgy látom már barátokat is szerzett,mióta nincs velem.Gondolom ez az én hatásom is volt.Nem értem,egy ilyen szép lány mellett,mint ő.Miért nincs egy védelmező fiú?...Úgy értem,barát...A barátnői félve néztek rám.Brittany-t már ismertem,de ő is általában került engem.Valamit beszélgettek a Steph ágyánál és engem néztek,de nem kérdeztek semmit.Én a sarokban ültem egy széken.A két lány kezéből ki nem 'szakadt' a telefon.Folyton hívtak valakit,vagy épp fordítva.Bele sem merek gondolni,mi lett volna ha...Ilyenkor érzem meg annak a súlyát,hogy mit akartam tenni Stph-el.Egy állat vagyok,nem is ember...Hogy lehettem ilyen?....Lassan odasétáltam az ágy mellé és halkan kérdezgettem a lányoktól.Látszott a szemükben,hogy máshogy látnak engem.Biztos tudnak arról,amit tettem.
-Kedves tőled h-hogy megmentetted-mondta félénken Melodie.
-Akárkiért megtettem volna.Nem akartam megkérdezni,de akaratlanul is kiböktem.
--Öhm,Steph-nek van....van.Barátja?Ebben a percben 'rontott' be egy magas,göndör hajú fiú.Megtorpant,mikor meglátott.A halvány emlékek a fiú kilétéről kezdtek a fejemben megjelenni.
*Harry szemszöge:*
Melodie hívott.Sokkolt állapotban voltam.Nem tudtam mit kellene tennem.Mindig Steph-el történik valami.Istenem miért nem büntetsz már egyszer engem?Miért csak őt?Nem érdemli meg.Szaladtam,ahogy csak tudtam.Megkerestem a kocsikulcsomat,Dani,Bella és Liam jöttek velem.Nyugtattam magamat,hisz' Melodie is azt mondta,hogy nyugodjak meg,már biztonságban van,a lány pedig valahol,ahová vitték a tette miatt.Ha megtudom ki volt az,esküszöm,hogy nem állok jót magamért és..Érte.Mikor beértem a szobába,megtorpantam Zack láttán.Szemeim izzottak attól,hogy megbosszuljam,amit majdnem tett meg a barátnőmmel.A kezemet ökölbe szorítottam,de próbáltam korlátozni az idegességemet.Liam és a lányok egy másodperccel később jöttek be.
-Ő az a srác?Harry.Ő az?-kérdezte Liam.
-Az.-Liam megfogta a vállamat és ezzel nyugtatott.
-Styles állj le,nem teheted,inkább figyelj Steph-re.Igaza volt.Stephanie-ra kellett figyelnem.Leküzdöttem a dühömet.Leültem mellé és egy apró puszit nyomtam az arcára.
-Még azóta nem ébredt fel?-kérdeztem.
-Nem.De a te jelenlétedre igen-biccentett fejével oldalra Britt.
-Harry...-mondta halk hangon a barátnőm.
-Igen.Itt vagyok.Miért mindig veled történik ez?-kérdeztem tőle és egyben magamtól is.
-H-hogy hogy itt vagyok?Azt hittem...
-Zack volt.Ő mentett meg-mondta Melodie és rám nézett,ezzel is enyhítve az ellenszenvemet a fiú iránt..
-Te mentetted meg?-néztem a srácra.
-Én..voltam.
-Köszönjük-mondtam halkan.
-Zack?Te is itt vagy?Te mentettél meg?-kérdezte Steph.
-Igen,megmentettelek-jött közelebb a fiú.Mikor Steph is megköszönte a tettet,akkor Danielle és Liam,Bella is odajöttek és megölelték a barátnőmet.
-Hey,hey csak óvatosan.-néztem rájuk.
-Oké Harold-mondta Danielle.Miután kiderült,hogy egy mély seb van Steph lábában,vagy is felsértette az autós baleset nyomait.Feküdnie kellett.Mindig mellette voltam.Úgy éreztem magam mint Edward az alkonyatból,aki mindig védelmezte Bella-t.Zack-néha bejött,de nem volt sokáig.Azt hiszem nem mert annyira közeledni.Beszéltem vele,amit soha nem gondoltam volna,hogy a történtek után fogok,de megtettem.
-Izé...Kösz,hogy megőrizted a számomra legfontosabb kincset-fogtam meg a vállát.
-Nincs mit,ne köszönjétek meg ennyiszer,mert nem azért tettem,hogy nálatok szerezzek jó pontot,vagy a Steph közelébe férkőzzek.Ne értsd félre-mondta a srác.
-Nem értem félre,ne aggódj.Beszélgettünk és elmondta mennyire bántja az amit tett.Azt is,hogy Cinthia-val járt,mert nem jól bánt vele.Most ő volt az,akit egy lány láncon tudott tartani.Megértettem.A suli megtanította a jó indulatra.
***Hazavittem Steph-et és mellette voltam mindig.Nem engedtem,hogy járjon.
-Harry,azért wc-re hadd menjek magam-mondta mókásan a barátnőm.
-Oda esetleg-öleltem meg.Egyre jobban gyógyul a seb,bár még én is és David is megmondtuk neki,hogy ne járkáljon még.Hiányzik neki a friss levegő.Kivittem az ölemben és beültünk egy hintaágyba,amit én szereltem fel neki.
Szorosan megöleltem,ő pedig adott a nyakamra egy puszit.
-Köszönöm,hogy így vigyázol rám.-mosolygott Steph.Minden percet sajnálok,amit nem vele töltöttem.
-Szeretlek-mondtam és megcsókoltam.