*Sziasztok!Hát először szeretném megköszönni a likeokat,és a kommenteket is.Nagyon jól esik,hogy olvassátok a blogomat.Csak néha csalódott vagyok..azért,mert találok olyan blogokat,amelyeknek a nézettsége kevesebb sokkal az enyémtől és még is tetőznek a kommentek.Szakítottam arra időt,hogy írjak nektek és remélem értékelitek majd.Szeretném ha átéreznétek az egész story-t,ezenkívül szeretném,ha feliratkoznátok és még többet komiznátok,hogy lássam,mennyin is olvastok valójában!A következő rész 1O komi és 2 feliratkozó után jön.Összehozzátok ti,bízom bennetek.;) -Dominika xx.
Amikor a nő megfordult,Darcy apukája kabátjába elbújva várta mi fog történni ezután.Harry ujjait összefonta az enyémmel,ő sem számított erre a személyre.Egy rég nem látott ismerős volt,tele látható hegekkel az arcán.Nem tudtam mit keres itt,azt sem tudtam mi is a célja valójában.
-Ezt tette velem az,hogy elhagyott.Látjátok?Soha nem lesz már újra ugyan olyan az arcom.-gyűlt könny a szemébe,amit anélkül is tudtam volna,ha nem nézek rá,a hangja remegett,de mégis bátor volt.-Igaz,ti nem érthetitek-nevetett fel.-Tökéletes életetek van és még el is érted a célodat Stephanie.Elérted azt,hogy a tied legyen Harry.Nem számítottam rá,hogy sikerül majd,hogy egy hónapnál többig bírja veled.Hogy bírja nézni a mocskos pofádat?Nem érdemel meg téged.-mondogatta ócsárló szavait.Miközben monológját hallgattuk,eszembe jutott minden kis emlékfoszlány a régi időkről.Viszont nem tudtam mire vélni mondatait...az előbb még Zack-ről beszélt,most pedig Harry-ről.Próbáltam normálisan megközelíteni a dolgokat,már amennyire ezt lehetett normálisan.Elindultam felé,mire Harry megfogta a kezem és visszahúzott.
-Steph,ne menj.-figyelmeztetett,de én tovább mentem és egyenesen a nő szemébe néztem.
-Cinthia.-szólítottam.-Rég nem találkoztunk ugye?Miért kell azt folytatnunk,ahol abbahagytuk?Talán békét köthetnénk-festettem mosolyt az arcomra.Közben azon gondolkoztam mit is mondhatnék,hogy elködösült elméje megértse,mit is akarok vele közölni.Tudtam,hogy nincs rendben minden.Sőt..ahogy elnéztem a szakadt ruháit és az arcát,nagy baj lehetett és segítségre volt szüksége.
-Mit tudhatsz te akármiről is?-kérdezte. Ezt a zenét hallgassátok közben.
-Talán igazad van.Mit tudhatok bármiről is?De tudom,hogy segítségre van szükséged.
-Nekem?Már miért lenne?-tette kezét mellkasa elé és őrülten vigyorgott.Talán tényleg megbomlott az elméje.
-Szeretnéd látni közelebbről is a hegeket?Hm?Amit miatta tettem,ez mind a ti hibátok.A tied Stephanie Statham.
Ez a mondat úgy ért,mintha egy kővel találtak volna szíven.Nem, értettem miért engem hibáztat mindezért.
-Ne hallgass rá kérlek-szólt a háttérből Harry.Nem szóltam erre sem.tudtam,hogy ez az én ügyem,nekem kell megoldanom.
-Csak engedd,hogy segítsünk-nyújtottam a kezem.
-Nem.Nem tudsz segíteni-burkolózott szakadt kabátjába.
-Csak emlékezz ki is voltál valójában.Szedd össze azokat a napokat a fejedben,amikor boldog voltál.Lehetsz még ilyen boldog,nem is egyszer-néztem rá és közeledtem felé,közben egyfolytában beszéltem hozzá.-Visszanyerhetsz mindent.Mindent,amit elvesztettél.
-De őt nem.-potyogtak a könnyek a szeméből,aztán újra nevetett.-Azt hiszed te vagy a világ közepe,te vagy minden,de közben senki vagy.-mondta szemrehányóan nekem.Nem figyeltem erre,hanem mikor megláttam,hogy jön egy pár ember,tudtam,hogy segíteni jöttek.Harry bólintott.Tovább beszéltem Cinthiához,hogy ott tartsam,míg teljesen ide nem érnek.Aztán mikor megérkeztek én egyből Harry-hez szaladtam és szorosan megöleltem őt.Azok az emberek,fehér köpenyt adtak a nőre,miközben ficánkolt és rugdosott mindenkit.
-Köszönjük,hogy felhívtak.-jött oda kezet fogni egy főnök kinézetű férfi.-Pár napja bolyonghatott kint és az állapota meglehetősen sérült..lelkileg és máshogyan is értve.-Mi köszönjük,hogy ideértek.-mondta Hazz komoly arccal,aztán elköszöntek tőlünk.
-Bátor voltál Steph-mosolygott Harry és gödröcskéi is megjelentek.
-Büszke vagyok rád.Örülök,hogy semmi bajod nem esett.-Én is mami-mondta Darcy.-Én féltem.-szólt csendben.
-Semmitől nem kell félned.Mi mindig itt leszünk veled,ezt ne feledd-mondta Hazz és egy családi ölelésbe burkolóztunk.-Menjünk haza.-csókolt homlokon Harry.
-Elaltattam Darcy-t,telefonáltam apáéknak,értesítettem a szüleidet is,hogy minden rendben van.Ennyi volt a mai nap..Ez a sok dolog nagyon szíven ütött mára.-ültem le egyetlen szerelmem mellé és ő egyből karjait nyújtotta felém,hogy megöleljen,ezzel is megnyugtatva engem.
-Túlhajszolod magad.Azt hiszed neked kell megoldanod mindent.De ez nem így van,tudnod kell.
-Még így sem érzem magam elég jó feleségnek...
-Nem kell,hogy úgy érezd,én érzem,hogy a legjobb feleség vagy a világon.Álmaimban sem tudtam volna elképzelni olyan csodát,mint te vagy.Tudod...mikor megismertelek,olyan különlegesnek éreztelek és érdekes,hogy ez az érzés nem szűnik meg,hanem napról napra erősödik.Szeretlek Stephanie.Örökké az életem része maradsz..Darcy-val együtt.-mosolygott Harry.
-Én is szeretlek-mondtam és egy csókot nyomtam a szája sarkára.
-Ennyi nem elég belőled.-megcsókolt,aztán a lábamnál megemelve felvitt az ölében a hálószobába.Nem akartam elengedni és ezzel ő is így volt.Lábamat köré fontam és úgy tett le lassan az ágyra.Felém tornyosult magas alakjával és elmosolyodott.Kockás inge félig volt kigombolva,mégis izmaitól feszült.
-Nem jó ez így-suttogtam.
-Akkor tegyél egy szívességet-mondta Harry és egy gyors csókot nyomott a számra.Kigomboltam az ingét,felsőteste mint mindig szinte ragyogott az éjszakai fényben,akárcsak a gyönyörű zöld szemei.Harry olyan volt mint egy kábítószer.Ha egyszer megízlelted,még többet akarsz belőle.Ő az én dílerem.Lassan,kínzóan lassan csúsztatta le rólam a ruhadarabokat,aztán mikor megtette,arcán kaján mosoly jelent meg.Ez volt az a mosoly,ami mindig bátorságra ösztönzött.A szavakat,amiket fülembe suttogott,apró csókokkal szakította meg.Megharapta alsó ajkamat,ami kisebb hangot váltott ki belőlem.
-Imádom ezt a hangot-mondta két csók között.
Beletúrtam a hajába és meghúztam,hogy ezzel is közelebb kerüljön hozzám.Kezemet lejjebb csúsztattam és gerincén jártak fel és le ujjaim.Harry megfogta a kezem és a fejem felé helyezte,aztán összekulcsolta ujjainkat.Szenvedélyes volt és mohó.Nyelve táncra hívta az enyémet miközben testünk egybeolvadt és mellkasát magamon érezhettem.Olyan közel akartam magamhoz tudni,mint még soha.A ma történtek emlékképei ugrottak be,én pedig egyre csak öleltem őt.Nyakamat kezdte szívni,a pillangók pedig a hasamban millió bukfencet hánytak.Az ismerős érzés járta végig testem,aztán már csak próbáltam visszaállítani nyugodt lélegzetvételeimet,úgy,ahogy Harry is tette.Tincsei kócosak voltak,amit imádtam.Odafordultam hozzá,ő átkarolt és mellkasára hajtva a fejem érezhettem még mindig lassuló szívverését.Egyikünk sem szólt egy szót sem,a szobában csönd uralkodott,csak Harry apró csókjait éreztem a kézfejemen,aztán már arcomon és végül az ajkaimon.
-Istennő-mondogatta.
-Félisten.-mondtam vissza,mire éreztem,hogy ő is elmosolyodik.Ujjainkat összekulcsolva,Harry szuszogását hallgatva merültem az álmok világába.
*Harry szemszöge*
Hajnalban felkeltem,mert éreztem,hogy ha nem iszok egy pohár vizet,kiszáradok.Vagyis szomjas voltam.Stephanie-t nem akartam felébreszteni,így lassan másztam ki mellőle és vissza betakartam őt.Mikor az ajtóig értem láttam,hogy Darc macijával a kezében áll a gyerekszoba ajtajában.
-Mi a baj kincsem?-kérdeztem.
-Elszakadt a macim-mondta szomorúan és láttam,hogy másodperceken belül eltörhet a mécses.Felvettem az ölembe és nyugtatni próbáltam.
-Ne aggódj,majd mami megvarrja reggel jó?-mondtam és letöröltem a kis könnycseppet a szeme sarkából.
-Apa varrd meg kérlek-mondogatta.
-Sajnálom kincsem.-vittem be a szobájába.
-De akkor nem alszok-válaszolt már bosszúsan.
Anyja lánya...
-Na gyere,éneklek neked.-mondtam és egy puszit adtam a homlokára.
-Tényleg?-csillant fel a tekintete.
-Apuci lányának mindent-mosolyogtam.
-Szeretlek apa.-mondta.Ez a mondat olyan jól hangzott..nem sokszor mondott még ilyet.
-Én is téged picúr-válaszoltam és betettem az ágyába,betakargattam,leültem mellé és elkezdtem énekelni...Olyan gyönyörűen elaludt.Mellé tettem a macit és lassan kimentem a szobából,le a konyhába..Hangokat hallottam..
.jpg)