92.Rész.Weak..

                                      *Harry szemszöge*
-Apa,apa ébredj.Iskolába kell vinned-szólt Darcy.
-Kérd meg anyádat-nyitottam ki szememet félig és álmosan.
-Anya már rég elvitte Harry-t az óvodába.Apa,ne kelljen gonosz eszközökhöz folyamodnom.-szólt a 14 éves lányom.
-Csak egy percet adj apádnak-szóltam,aztán kipattant a szemem.Stephanie elvitte Harry-t,Ő,kocsival!A tegnapi után nem hinném,hogy bírok egy percre is felkelni,attól függetlenül,hogy forrt bennem a harag és a védelmező ösztön is.Bár ezt a fiam és a lányom nem tudják,de Darcy már sejtheti.Nem tudom hogy mondjam el nekik a dolgokat,ahogy alakulnak.Nehéz lesz azt tudom,de próbálom oldani a feszültséget...Álmosan és fáradtan keltem fel,úgy ahogy szoktam minden reggel.Főleg,ha a kamasz lányod ébreszt.
-Pillanat és megyek.-adtam egy homlokpuszit a lányomnak.
-Rendben.-mosolygott azzal az őszinte anyjára hasonlító mosolygással.Tőle és a kis Hary-től jobb gyerekeket nem is kívánhatnék,csak remélhetem,hogy megértik mikor elmondom mi történik körülöttünk.Betopogtam a fürdőszobába és a tükörbe nézve magam  előtt láttam azt az ideges,és már kicsit sem fiatalnak kinéző Harry Styles-t.Talán a gondok teszik,hogy megváltoztam.A hajam kócos volt,mert szokásommá vált,hogy idegességemben beletúrok és kósza tincsek hulltak szerte-szét.Erősnek kellett mutatnom magamat,így felvettem a fehér ingemet,egy fekete nadrágot,a hajammal nem foglalkoztam és magam mögött bezárva az ajtót,lassú léptekkel haladtam lefelé.Fogtam Darcy táskáját és elindultunk.
-Apa..
-Hmm?-kérdeztem.
-Miért láttam ma azt,hogy amikor mondtam,hogy anya elment,te ideges lettél.Ismerlek.Nem tagadhatod le.-szólt okosan.
-Csak én akartam elvinni őt is.Ezért-szorosabban markoltam a kormányt és erőltettem egy mosolyt,kevés sikerrel.A lányom pont olyan ravasz,mint az anyja.
-Oké,próbáld csak beadni.Ha nem mondod el,akkor elegyek Suzy bulijába holnap.
-Darc...tudom,hogy úgy sem tennéd.Nem vagy szabályszegő-mosolyogtam.
-Honnan veszed?
-Hogy honnan?Anyádtól örökölted.
-Mindig ezt mondod.
-Mert mindig így van.-válaszoltam.
-Akkor tőled nem örököltem semmit?
-A hangomat.-néztem rá biztatóan.
-Ugyan...-nézett vissza morcosan.-Tudod,hogy nem szeretek előttetek énekelni...Csak Harry-nek szoktam elalvás előtt,meg ha tombolok a szobában,de akkor is csak zene mellett.Honnan is tudhatod?-kérdezte.
-Te jó gyerek vagy és tehetséges,nem kell ezt elpazarolnod.-Darcy elmosolyodott a gondolatra és mintha ízlelgette volna,amit mondtam neki.
-Tudod..csak annyit szerettem volna kérdezni,hogy miért vagy mostanság ilyen fáradékony.Igazából féltelek téged és anyát is.Nem tudom mi történik mostanában,csak látom a változást rajta.Azt látom,hogy napról napra egyre csak vékonyabb és a haja...a gyönyörű haja.-elcsuklik a hangja egy percre-Tudod..csak szerettem volna tudni.-könny gyűlik a szemébe.-Igazából már tudom is.Ezért félted,mert te is látod rajta igaz?..
-Kicsim ezt ne itt beszéljük meg.Ma négyig vagy ugye?Akkor érted jövök.-mondtam sürgetve,mert nem bírtam tovább.Előtte semmiképp sem sírhatok,férfiból vagyok.
-Igazad van.És kérlek..ha legközelebb felhozom ezt a témát,akkor ne kerülgesd ki amiket kérdezek jó?
-Rendben..-fújtam ki a levegőt,úgy éreztem túl sokáig bent tartottam az idegesség miatt.Mikor kiszállt az autóból én magam elé néztem,aztán arra lettem figyelmes,hogy az igazgató helyettes szeretne beállni a helyére és azzal a nyikorgó hanggal szakított ki a gondolkodásomból.
-Bocsánat.-kiáltottam neki és elhajtottam.Az úton elővettem a telefont és felhívtam Stephanie-t.Erőt kellett vennem magamon,hogy ne mondjak neki semmi hülyeséget,vagy ne szóljak neki egy hangos szót sem azért,amit tett.
Zene
-Halló.-szólt bele édesen a telefonba és az én szívem száznyolcvan fokra hevülve ömlengett a szeretettől.
-Szia.-mondtam éles hangon,pedig egyáltalán nem így akartam,ó...
-Mi a baj?-kérdezte rekedt hangon.
-Hogy mi a baj?Stephanie..tudod és megtetted.Otthon kellene lenned újságot olvasva teát inni és elfelejteni minden külsőséget.Én elvittem volna a fiunkat.-mondtam és azt hittem,hogy az autóban ülve fogom elsírni magam.A francba is Styles,erős legyél!-szólt a tudatalattim.Túl harsog a belső hangom,így arra hallgatok.
-Tudom és ne haragudj,csak nem akartam,hogy minden gondot magadra vállalj.-szólt megtört hangon.
-Elbírok ezekkel a dolgokkal.-biztattam.
-Nem..nem bírod.Ez nem neked való dolog.A koncertedre kellene készülnöd a srácokkal.Ez lesz az utolsó,ne velem törődj kérlek...
-Hogyne törődnék veled-lágy volt a hangom-te vagy a mindenem.Gyere haza kérlek.
-Oda tartok.-mondta.
-Akkor szia-tettem volna le.
-Harry...
-Hmm?
-Szeretlek.
-Én is.-szóltam vissza és éreztem,hogy egy könnycsepp gördül le a szemem sarkából,de én elmosolyodom.Mennyire átérzem most már mit is jelent ez az igazi szeretet.Tudom,hogy nem sokáig hallhatom ezt az angyali hangot.Itt fog hagyni,de nélküle elveszek.
Bekanyarodtam a házunk elé és láttam,hogy Steph autója már ott van.Megnyugodtam.Lassan lépdeltem az ajtóhoz és benyitottam.Vettem egy nagy levegőt,hogy elrejtsem reggeli haragom és elővegyem a védelmező Harry-t,aki igazán azzal törődik,hogy Stephanie-nak minden jó legyen...
-Szia-jött oda és megcsókolt.Kis kezeit kezembe helyezte és felnézett rám,aztán lábujjhegyeskedve nyomott egy csókot a számra.-Nem örülsz ugye?Tudom és sajnálom a reggeli dolgot.Mehetsz te értük jó?Csak le akartam venni a válladra nehezedő terhet rólad.
-Többé ne tedd ezt.Míg itt vagyok,én gondoskodom rólad.-öleltem át és hajába csókoltam.Elhúzódott tőlem és még mindig megfogva a kezem bevezetett az előszobába,ott pedig kezembe nyomott két teáscsészét és egy újságot.Értetlenül néztem rá.
-Azt mondtad ezt kellene csinálnom,hát itt van minden-mosolygott.
-Stephanie-m.-öleltem át mosolyogva.Beültünk az ablakba és onnan néztük egymást és az esőt.Stephanie arca rózsaszín színt vett fel,mikor elégedetten nézett ki az ablakon.Már rég nem láttam rózsaszín pírt az arcán,az eső volt,ami megnyugtatta.Közelebb hajoltam hozzá és lassan kötöttem ki a fején lévő kendőt,de ő megfogta a kezem.
-Ne vedd le kélek.
-De minden este enélkül látlak Stephanie.Nem új dolog számomra.
-De..-nézett rám csillogó szemekkel.-Rendben.Levettem a piros kendőt és alatta fiús,de mégis nőies haj volt,jól állt neki,bármennyire is félt.
-Túl jól nézel ki..-haraptam meg az alsó ajkamat.
-Ne tedd Harry.Tudom,hogy nem így van.-fordította el a fejét,én pedig az állánál fogva magamhoz fordítottam.
-De így van.Gyönyörű vagy.-csókoltam meg az ajkán,aztán az állán és végül a nyakán.Stephanie kisimította a kósza tincset a hajamból és a fülem mögé tűrte.
-Köszönöm,hogy itt vagy mellettem.-mondta gyengén,és éreztem,hogy egyre gyengül.
-Pihenned kell.-szóltam csendben.
-Pihenek.-mondta.
-El kell mennünk az orvoshoz..-javasoltam.-Már rég voltál kivizsgáláson.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Harry.Ez olyan dolog,amit elfogadtam.Nem változtathatok..
-De ha egy kicsivel is..-és ekkor elhallgattatott,ujjait szám elé téve.
-Tudnod kell,hogy nekem ti vagytok a legfontosabbak.
-Stephanie..
*Sziasztok.Hát itt lenne ez a rövidke rész,megígérem a köv.hosszabb lesz,csak most ennyire érkeztem.Ígérem tényleg többet fogok írni és itt nem ennyi a story,nem kell megijedni.Csak tudjátok,hogy ez már a 92 rész.:) Köszönöm a komikat és a feliratkozókat.Várom még a többi komizót és feliratkozót és meglátom mennyi rész lesz még.Minden támogatást köszönök :))