6.Rész Little things....

                                                       Stephanie szemszöge:
Hamar felkeltem,kb 5 óra lehetett.Megfogtam a Harry kezét,és levettem magamról.Kiosontam,hogy ő ne vegyen észre.Közben megláttam a ruhámat a fotelben,megfogtam és éreztem,hogy már megszáradt.Gyorsan kibújtam Harry pulóveréből és visszavettem a ruhát.Közben elkezdtem kutatni néhány helyen,hátha ott lesz az IPhone-om,de sehol sem találtam.Majd eszembe jutottak apuék.Juj,nem szóltam nekik.Mit gondolnak?Eljöttem valahová,amit csak Lorah tud,és reggelre nem találnak otthon?.Apám mérges lesz,és nem csak nekem lesz belőle bajom.Így gyorsan repesztettem egy darab papírt Harry noteszéből,ami az asztalon volt,reménykedtem,hogy nem baj,sietnem kellett.Írtam neki egy üzenetet: "Köszönöm,hogy tegnap egy másik arcodat láthattam,amikor beszélgettünk.Viszont azt a fürdőszobás ügyet nem felejtem el.x.UI:Az IPhonom-at visszaadnád,kérlek?:)".Letettem az asztalra és becsaptam magam után az ajtót.Felhívtam Lorah-t egy az utca túl oldalán lévő fülkéből,hogy jöjjön értem.
-Haló,Lorah légyszi gyere értem,mert hát elég messze vagyok ahhoz,hogy elsétáljak hazáig.
-Szia Steph,csak nem jó estéd volt?és merre vagy?-nevetett a telefonba,közben már hallottam,hogy gyújtja is az autót.
-Hahaha,nagyon vicces vagy,semmi sem történt.mondtam vissza nevetve.Egyébként az Abbey Street II.3/12-nél vagyok.
-Áh értem,sietek.Puszi.
-Oké,szia,neked is.
Nem kellett sokat várnom,Lorah 25 percen belül megérkezett.
-Szállj be,drága-mondta.Beszálltam az autóba,és elkezdett kérdezgetni.Elmondtam mindent,ő pedig azt hitte,valami más is volt közöttünk.Lorah,dehogy is,hová gondolsz?Ő Harry Styles.Egyébként is,biztos nem ilyen lányok kellenek neki,mint én-mondtam.
-Pont azért,mert ő Harry "Fürtöske" Styles,és mert szerintem vagy olyan jó,mint a többi lány akikkel a címlapokon láttam.
-Lehet.De úgy is csak címlapsztori lett volna belőlünk.
-Ez igaz.apádnak is kellene mondani valamit,mert már tegnap is nehezemre esett falazni neked.Nem szeretek hazudni senkinek.Ugye megérted?
-Oké.Beszélek apával,és köszönöm,hogy idáig nem mondtad el neki,és falaztál nekem.
Közben megérkeztünk.....-Ja,és meg kell ismerned a két unokahúgomat,hidd el jó fejek,habár sokszor nehéz velük,de megkérhetnélek,hogy....
Szavába vágtam Lorah-nak.-Persze persze,kedves leszek velük,stb,stb-mondtam vigyorogva.Bementünk a házba,és apa épp újságot olvasott.
-Sziia-ugrottam nyakába.Apa csak pislogott,és visszaölelt.
-Mondd Steph,mennyi kellene?
-Apa.nem,most nem pénz kell-nevettem el magam.Egyébként sem szoktam ilyen lenni.Apa is elnevette magát,és csak annyit mondott,hogy "Ezt még gyakorolnom kell.".-Most pedig valami komolyabb témáról kellene beszélgetnünk,ültem le apám mellé.Lorah pedig mosogatott.Először is össze kellett szednem a gondolataimat,de azt nem akartam elmondani,hogy elvesztettem a telefonomat,jobban mondva visszakaphatnám,de még nem sikerült.-Apa,figyelj...Szóval.Van egy fiú,aki,hát nagyon jó barátom,és hát összejöttünk.Ó én hülye,mit mondtam?Hogy húzom ebből ki magam?Hisz még semmi sem volt köztünk,de kellett egy kifogás-gondoltam magamban.Apa csak nézett nagyokat,de még kicsit nehéz neki,mert már régen foglalkozott az én nevelésemmel,sőt.
-Nos,ha így van,és ha szeretitek egymást..de még is kiről van szó?Zack?-kérdezte.
-Nem,vagyis..Harry Styles.Őt ismerem,mivel jó pár cd-jüket eladtuk,és elég jó bevételt hozott a Liverpool Music-nak.,és többször is voltak hozzánk beszélgetni.Jó fej srác,de vigyázz vele,ne menj olyan kapcsolatba bele,ami nem jó számodra,nehogy úgy járj mint én...Látod?-Lorah-val sokkal jobban kijövünk,és olyan,mintha a másik felem lenne,őt kellett választanom.De anyuddal Katy-vel is vannak szép emlékeim-és ekkor egy könnycsepp gördült le az arcán.Lorah oldalról hallgatta az egészet.és megértette apámat.Amilyen ellenszenves volt eleinte,annyira jónak látom most.Apum tanácsokat adott,még óvni akart az egésztől,nem akarta,hogy csalódás érjen.Míg mi befejeztük a beszélgetést,addig Lorah elment Michelle-ért és Roxy-ért,a két unokahúgáért.Apum még nagyon sok mindent mesélt,olyanokról is beszélgettünk,amit anya soha nem mondott el,például,hogy hogy jöttek össze.Arról is,hogy hogy ismerte meg  Lorah-t.Mikor már épp a beszélgetés végén jártunk Lorah betoppant két is édes csöppséggel.Olyan aranyosak voltak.Az egyik kislány 5,a másik pedig 6 éves.Bemutatkoztam szépen,ők is,és adtak egy puszit az arcomra.
-Neharagudj Steph,de épp most hívtak az autóban ülve,hogy ma este lesz egy jótékonysági est,és meghívtak bennünket is.Csak hogy épp most hoztam el a kislányokat,és megtennéd,hogy vigyázol rájuk,míg mi  elmegyünk.
-Na jó,legyen,de csak mert annyira aranyosak,fogtam meg a kezüket a kicsiknek.Lorah elmagyarázta nekik,hogy én leszek velük.Engem pedig arról tájékoztatott,hogy melyik holmijukat hová tette,mit szeretnek és mit nem.-Te jó ég,ez egy regény-mondtam.Lorah csak mosolygott,és adott egy puszit.Elmentek készülődni,mikor lejöttek,annyira látszott rajtuk,hogy szeretik egymást Lorah és David,az élettárs,és az apám.Elköszöntem mindkettőjüktől,és bezártam az ajtót.Egész este csak játszottunk és játszottunk érdekes,nem is annyira rosszak,de kifárasztanak,ha ketten vannak.gondoltam.Az este végére megetettem őket,megfürösztöttem,mondtam egy mesét.Elaludtak,viszonylag könnyen,én is megfürödtem ,de enni nem érkeztem,levágódtam az ágyra.Nem nagyon tudtam aludni,ezért kinyitottam az ablakomat,mert elég meleg volt.Visszafeküdtem az ágyba,de épp hogy csak befeküdtem,mert valaki bedobott valamit az ablakon,gondoltam feltápászkodok,és megnézem.Egy kő volt az,rátekerve egy papír amire az volt írva,"Ne aggódj,felmegyek".Na persze,azt sem tudom ki az.Kinéztem az ablakon és Harry volt az.Mászott felfelé a szobám ablakában.Csak néztem rá,aztán észleltem,hogy segíteni kellene neki,így behúztam az ablakon,de nem sokat kellett segítenem neki.-Te itt?És miért pont az ablakon?-kérdeztem meglepődve.
-Nem azt mondtad,hogy kell az IPhone-od?Ja,és hát így érdekesebb.-válaszolt kacér mosolyával és előhúzta a zsebéből a rég nem látott telefonomat.
-Köszönöm-öleltem meg.Harry pedig visszaölelt.
-Ne hozzak egy pizzát?Elég kis vékonyka vagy..-mondta.Na jó csak viccelek-bökött meg.Aztán elengedett
-Viszont én tényleg éhes vagyok-mondtam,a két csöppség miatt nem volt semmi időm.
-Milyen két csöppség?-kérdezte meglepetten.
-Lorah unokahúgai.Gyere menjünk a konyhába-mondtam.Lehúztam Harryt az egy emelettel lejjebbi konyhába.Na álljunk neki,mondta Harry.
-Minek is pontosan?-kérdeztem.A csokis muffin sütéséhez.
-Ne mondd,hogy tudsz sütni.
-Azt nem mondtam,de van net,és recept.-mondta Harry nevetve.
-Na oké.Van hozzávaló,és a laptopon már keresem is a receptet.
Nekiálltunk a süti készítéshez,közben elpanaszolta a nagyon sűrített napját.Én is elmondtam az enyémet,nagyon fáradt voltam már,de jó volt valakivel beszélgetni,hisz barátnőim még nem nagyon voltak.Leginkább fiú barátaim.Bella-val is régen beszéltem már,csak néha twitteren.Styles egész ügyes volt,már jól megvoltunk,és nem éreztem az ellenszenvet,mint ezelőtt.Már egy jó ideje csináltuk azt a muffint,de nem tudjuk,hogy jól csináltuk-e.Lenyaltam a fakanalat,Harry rám mosolygott,kezdett közeledni felém,egyre kisebb lett közöttünk a távolság,és azt mondta:"Csokis a szád"-,aztán már csak azon vettem észre,hogy ajkai az enyémmel vállnak egyenlővé.