4.Rész.Találkozás...

*Harry szemszöge

Nyugodtan sétáltunk az utcán a srácokkal,mikor egy csapat lány kezdett el utánunk szaladni.Ezt nem értettem,mert egyébként is szívesen adtunk volna autogramot,ha kérik..De ha ők így akarták,akkor futás! Elkezdtünk szaladni.Én szétszakadtam a srácoktól.Ekkor vettem egy kanyart,és hogy ne vigyem ki azt a lányt,aki velem szemben állt,behúztam a két ház közötti résbe,ami épp kapóra jött.Befogtam a száját,mert gondoltam ha sikít,akkor az összes lány észrevesz.Hiába próbáltam az úton elmagyarázni azoknak a lányoknak,hogy ""Álljatok meg,adok autogramot",de ők csak kergettek tovább,mint az elvakult emberek.Az a lány nagyon csinos volt,aki "áldozatommá vált.Sajnáltam,hogy így behúztam abba az irtó kicsi helységbe.Belenéztem a szemébe,már ott is látszott,hogy nem az a tipikus lány.Ilyet még egyik barátnőm szemében sem láttam,egyszerűség,szépség sugárzott a szeméből.Mikor elvonult a lánysereg,én kisegítettem őt,és megkérdeztem hogy hívják.
-Stephanie vagyok-mondta.-Stephanie Statham.-mosolygott.Én is bemutatkoztam,bár gondoltam ismer,de csalódásomra mègsem.
-Harry Styles vagyok.-nyújtottam a kezem.A bőre puha volt ès selymes...neki is voltak olyan nevetőgödröcskéi,mint nekem.
-Hasonlítunk-jegyeztem meg.
-Nemhiszem-válaszolt a lány.Eközben a fiúk is ide értek.
-Harry te hol a fenében voltál?-kèrdezte Zayn,közben a térdét fogta,és mély lèlegzetet vett. -Az hosszú történet.-válaszoltam.-Bemutatom nektek St..-és mikor hátrafordultam már hirtelen senki sem volt ott.
-Öhm.Kit is akarsz bemutatni?-kérdezte Niall.
-De,de itt volt...-mondtam elgondolkozva.Nem akarom,hogy a srácok hülyènek nèzzenek.Olyan volt az a lány,mint egy angyal.Jött a semmiből,aztán eltűnt. Furcsállva az egészet,lepillantva a földre megláttam egy telefont. -Ez biztos az övé lehet.-mondtam már kevèsbè szomorúan.
-Styles te vagy beszívtál,vagy rossz neked a hazai levegő.-mondta Louis.
-Inkább az első-szólt Liam,és nevetve sétáltunk tovább.Siettünk,mert gondoltuk,hogy Paul ideges lehet.Valamivel mindig kihúzzuk nála a gyufát. Engem az autóban ülve az a kérdés foglalkoztatott,hogy hogyan keressem meg azt a lányt?Olyan titokzatosan eltűnt..Ekkor eszembe jutott,hogy a telefonja nálam van.Megvan,ez lesz az ürügy..Csak találjam meg.Zayn látta rajtam,hogy valamin nagyon gondolkozok.Így rákérdezett ès èn elmeséltem neki mindent,hogy milyen különleges és szép is az az "angyali teremtès".
      *Stephanie szemszöge*

Megkérdezte a nevemet,én pedig megmondtam neki.Nagy csodálatomra nemhiába hasonlított arra a Harry Styles-ra..ő volt az.Meglepődtem,de a meglepődésemet nem mutathattam ki,mert még azt gondolná én is fanatikus rajongó vagyok.Hazamentem,lepakoltam a cuccaimat ès rákerestem a neten.Több száz oldal volt ahol lehetett a One Direction-ról olvasni.Mikor néhányat végigolvastam,és meghallgattam pár zenét,a végére nem is tűntek olyannak,amilyennek először megítéltem őket.Nem szabad elsőre ítélkeznem,ezt megtanultam.Ez a Styles gyerek is egész helyes,és a hangja is jó.Magamban elkezdtem mosolyogni,de mégis éreztem még azt az ellenszenvet valamilyen szinten.Bezártam a lapokat,lezártam a laptopot és lementem a nappaliba.Ott egy nagy táska volt,tele gyermekkori képekkel.Apám kutathatta elő valahonnan.A kanapén elhelyezkedve,megnéztem néhányat és elnevettem magam rajtuk.Pèldául mikor apának a nyakában ültem ès majd' leestem a nevetéstől,elég érdekes kép kocka volt.Pár képet felvittem a szobámba és kiraktam a falamra,hogy ha rossz kedvem lesz,ránézzek ezekre és egyből elmúljon.A többi dolgot nézegetve a szobámban,gondoltam,hogy azokat a  képeket kinyomtatom,amit Zack-el a vidámparkban csináltunk.Elkezdtem kutatni a zsebemben,de nem találtam az IPhone-om. Pedig ide tettem..Hmm,hová tüntettem el?-gondolkoztam kétségbeesetten.Egy idő után bizony be kellett látnom,hogy elhagytam. Ebben a nagy idegessègben kopogtattak az ajtón.
-Nem tudom mire a csengő,ha úgysem kopogtatsz!-kiáltottam mérgesen.Kinyitottam az ajtót ès Zack volt az.Kedvesen elhívott fagyizni.
-Ne haragudj,de most nem tudok menni.Az IPhone-om is elveszett,ès fèlek,hogy ennél már csak szerencsétlenebb lehetek.
-Naa gyere velem-mondta...Engedtem neki,mert nem akartam megbántani ès elmentük fagyizni.Amikor nevettünk,véletlenül lecsöpögtettem magamat a csokis fagyival,ráadásul a fehér topomon.
-Ez így nem jó lesz-mondta Zack,és kajánul elvigyorodott.
-Hazavinnél?..Mielőtt még valami nagyobb bajom lesz-szóltam.
-Szívesen.De olyan cuki az a kis folt.-válaszolt.
-Nemár-nevettem egy erőltetett nevetéssel. Hazavitt ès toporzèkolva megálltunk az ajtó előtt.

-Nagyon jól éreztem magam veled.-mosolygott a srác.

-Én is,de most mennem kell.Ne haragudj-.mondtam gyorsan és bezártam az ajtót.Tudtam mire vár:hogy majd jó éjt puszi,csók,aztán be a házba,és a többit már nem is részletezném.Most nem bántam ha megsértődik,egyébként is,még nem kell senki..nem.-ráztam meg a fejem.

*1 héttel később*

Furcsát álmodtam,rá néztem az órámra és láttam,hogy 9:00.Oké,itt nem szokás eddig aludni,szóval már biztos elment apa is.Betopogtam a fürdőszobába,belenéztem a tükörbe ès óriási karikákat láttam a szemem alatt.Gondoltam a tegnapi túl sok twitterezés miatt.Nem szabad lenne minden éjszaka fent lennem olyan sokáig,rossz hatással van rám. Az öltözékben nem akartam túl princess lenni,ezért nem öltöztem ki.
Zack-kel a történtek óta nem sokat beszéltem,viszont apámnak meg nem mertem mondani,hogy elhagytam az IPhone-om.Azóta is èget ez a kèt dolog,mivel tudniillik èn egy őszinte ember vagyok.Lassan lementem a konyhába,Lorah-t találtam ott..

-Jó Reggelt álomszuszék-mondta.

-Te nem mentél dolgozni?-kérdeztem
-.Ma nem megyek.Vásárolunk neked-mondta széles mosollyal.
-Nem szeretek shoppingolni de ha converse cipőt is veszünk és Starbucks-ba megyünk,akkor benne vagyok.-válaszoltam csillogó szemekkel.
-Oké,mondta Lorah.-Két perc és mehetünk.Vette a táskáját,én is az enyémet,és elmentünk vásárolni a WestEnd-be.Hitelkártya bőven lehetett a pénztárcájában,mert nagyon sok mindent vettünk,többek között két csinos,nőies ruhát,ami Lorah szerint kiemeli a szép alakomat,aztán beültünk a Starbucks-ba.Ez volt a legnagyobb Londonban.Csodáltam az ott ülő embereket,olyan gondtalannak
tűntek,ezért próbáltam alkamazkodni.Nagyon jókat beszélgettünk apám èlettársával ès igazán megismerhettem,hogy milyen ember is valójában.Azt mondtam nem engedem magamhoz közel,de rákènyszerültem.Szeretetre van szüksègem. Aztán egy váratlan pillanatban bemondták a hangosbemondóban,hogy Harry Styles talált egy telefont,egy Stephanie Statham nevű lányé.

-Mi?-köptem ki a kávét,ami nehezemre esett.Lorah,ugye nem az én nevemet mondták?
-De,válaszolta.Legalább is èn úgy hallottam-mosolygott.
Mi megy itt?Nem,ehhez nekem nincs kedvem.Újabb felhajtás,amit egyébként sem szeretek,és kitudja..apám is mit szólna ehhez?!Nem megyek.Próbáltam nyugtatni a lelkiismeretemet,hogy nem lesz ebből semmi.Szèpen kisétálok.
*Több száz lány ment,aki Steph-nek adta ki magát,de Harry egyikben sem látta azt a különlegességet,és azt a szép arcot,amit az igazi Stephanie-ében.*
Felálltunk,és kifelé indultunk sok folyosón keresztül a kijáratig.Épp a megmaradt kávémat szürcsölgettem,mikor nekimentem valakinek.Abban a pillanatban bizony máshol lettem volna....