32.Rész.Paris,sweet home Paris...

Láttam Taylort az első sorban állni és éppen 'énekelni' valamelyik One Direction dalt,de inkább tátogásnak mondanám,mert nem tudta a szöveget.

-Uhh,csak jöjjön közelebb-mondtam egy értelmetlen 'morgás' kíséretében.

-Ő hogy kerül ide?-nézett furcsállóan Eleanor.

-Egyet tippelhetsz-mondta Danielle.

-A kis....

-Nyugodj le Steph,biztosan nem mer majd a Harry közelébe se menni.Meg persze most azzal az egy szóval,amit neked 'tátogott' el Hazz,biztos öli a féltékenység-szólt közbe Bella.

-Lehet,de nem úgy volt,hogy vége ennek az egésznek?Tudjátok..a kettőjük közötti 'tettetésnek'

-Semmi sem lesz,csak várd meg a koncert végét-mosolygott Melodie.

Mikor vége lett a koncertnek,a tömeg szépen lassan kezdett elszéledni,persze a morcos testőrök segítségével.

-Harry,nagyon jók voltatok-öleltem meg.

-Ugye tudod,hogy csak rajtad járt az eszem egész idő alatt?-kacsintott Hazz és egy édes apró puszit nyomott a szám szélére.

-Na és mit csinálunk ma?Mutassam meg a szuper erőmet?-kötekedett a fürtöském.

-Te,szuperhős,borzasztó vagy-nevettem.

-Tudom,hogy szeretsz-grimaszolt a barátom.Közben,míg mi így hülyéskedve sétáltunk Harry szobája felé,megpillantottuk Taylort.

-Na ne.-szóltam hangosan.

-Mondd mit akarsz Tay-mondta Hazz.

-Semmit,semmit.Csupán annyit,hogy ügyes voltál Harry maci.Mire a barátom dühösen nézett rá,Taylor pedig azt kapta,amit szeretett volna:felidegesített,ezt élvezte.

-Áh,Harry maci?Nem semmi?Melyik pizsamádban álmodtad Taylor drága?-néztem a lányra.Hallottam arról az átlátszó személyiségedről-köhintettem.

-Ez van-kacsintott Hazz és bevezetett a szobába.

-Ügyes voltál,hogy nem hagytad magadat.Ugye nem hiszed el neki,amit mondd?

-Dehogy,tudom mi a célja ezzel.Még beszéltünk a szobában és viccelődtünk.

****Tudod mit?Holnap pakolj be a bőröndödbe annyi ruhát,amennyit szeretnél.Megyünk..

-Hová?

-Párizsba-mosolyodott el Harry.

-Nem kell,miattam nem-válaszoltam,de titokban örült a szívem.
-De én el szeretnék menni,mert tudom,hogy te is vágysz vissza.Egyébként is..kíváncsi vagyok-kuncogott Hazz.
-Rendben-mosolyogtam és megöleltem.Este még vigyáznom kellett Nathan-ra,mert a ház vezető nőnek el kellett intéznie néhány dolgot.Pl:bevásárolni,takarítani stb.El mondtam apának és Lorah-nak,hogy mit szeretnék.Apum féltő szemekkel nézett rám,és Lorah-sem szeretett volna még elengedni.Így két tizenévest.
-Apa,Lor-légyszíves,tudunk magunkra vigyázni.Megígérem..
-Khmm,persze,legalább ezt ne mondd.Kezdjem el sorolni,hogy mikor nem vigyáztál magadra?
-Na jó,lehet,hogy nem voltam ÉN óvatos,de ha Harry mellettem van,akkor elengedhettek-néztem kérlelő ártatlan szemekkel.
-Csak ha megígéritek,hogy nagyon vigyáztok magatokra.1.)A régi házatokba mentek. 2.)Szóltok Chris-éknek. 3.)Minden szükséges dolgot viszel magaddal,telefont mindenképp,és mindig felhívsz.4.)Meg persze ha mindenkit üdvözöltök a nevünkben-mosolyodtak el..
-Persze,persze vigyázni fogok.Köszönööm-öleltem meg szorosan őket.
-Menjek segíteni pakolni?-kérdezte Lorah.
-Gyere nyugodtan.Mivel Melodie Zayn-nel van,és csak reggel láthatom,elkél a segítség.-mosolyogtam.
**Na és milyen idő lehet most ott?-kérdezte a "nevelő anyám".
-Körülbelül olyan mint itt.Se nem meleg,se nem hideg.
-Az jó.Akkor viszont vidd ezt a cuki csipke bugyit.-nevetett Lorah.
-Haha.Viszem,ha te mondod-mosolyogtam.
-Steph.Te úgy gondolod,hogy...el tudnál fogadni úgy,mint 'anyudat'?Mármint nem a helyében lenni,mert biztosan csodálatos anyukád lehetett,őt nem múlhatom felül.De érted mire gondolok ugye?
-Értem mit mondasz.Talán őt tényleg nem helyettesítheti senki,de te olyan vagy nekem,mintha téged küldték volna az égiek,miután 'örök álomba' merült.-mosolyogtam.
-Köszönöm,ez megnyugtat.Tudod mit?-Majd minden nap hívlak és beszámolsz nekünk oké?
-Még szép.A laptopomat is viszem.Amúgy csak három napra megyünk és nem a világ végére-nevettem.Bepakoltunk,elköszöntem Lorah-tól és apától is,meg persze a kicsi Nathan-nak is adtam egy apró puszit és néztem ahogy alszik.Aztán befeküdtem az ágyba és alig,hogy lezártam a szemem,jött egy sms.:
*Jó éjt egyetlenem,szeretlek.xxxx*
-Harry..* Ez az sms megmosolyogtatott.De már nem volt erőm visszaírni,elnyomott az álom.
****Kialudtan ébredtem,amit nem nagyon szoktam.Melodie már ott feküdt a másik ágyon,és úgy vettem észre jó álma lehetett,mert mosolygott.Gyorsan lezuhanyoztam,felöltöztem és lementem reggelizni.Elég nagy gyorsasággal kapdostam az ételt,mert siettem.
*kopogtatnak* -Harry,szia-öleltem át-gyere be.Ő pedig a reggeli vad csókjával köszöntött.
-Szia édes,hogy vagy?Áh,jó reggelt David és Lorah.
-Neked is Hazz-szólt apa,közben felállt és kezet fogott a barátommal.Melodie is lesétált álmosan.Felmentünk a csomagokért.Még utoljára szét néztem,hogy nem hagyok-e itt semmit,minden rendben volt.
-Aztán majd nagyon vigyázz az egyetlen lányomra,meg aztán magadra is-mosolygott apa egy kicsit féltően.
-Nyugodj meg David,vigyázni fogok-mondta Harry.
-Vigyázzatok magatokra nagyon,és érezzétek jól magatokat-mondta Melodie,mikor megölelt.
***A repülőtéren minden jól ment,bár majdnem elkeveredett az egyik csomagom,de megkerült.Szóval mikor leszálltunk,Chris-várt minket,mert telefonáltunk neki.
-Végre,hugi-szól az unoka testvérem.
-Jó újra itt-mosolyogtam.
-Molly?
-Ő az anyjáéknál van,de estére eljön majd.
***3 nap hamar el megy.Észre sem vettük.Itt kicsit erősebben sütött a nap,mint Londonban.Persze ott ritkán  süt a nap,de én bírom azt az időt.Meg mutattam Harry-nek a régi fánk helyét,amire a hinta volt kötve.Kivágták...Ott nagyon sok emlék futott végig a fejemen.Még néhány szót is tanítottam,ami az ő szájából elég érdekesen hangzott.A könny kicsordult a szememből,mikor megláttam a régi képeinket a falon.Furcsa volt egy év után az üres ház,amit csak néha a mi csendes beszélgetéseink és igazán nagy nevetéseink töltöttek be ezen a három napon.Hajózásra is volt lehetőségünk.Kicsit fújt a szél,de megérte,ha az egyik legfontosabb személlyel lehettem,akit nagyon szeretek.A hajón ülve Harry sokszor csak úgy odafordult hozzám,rám mosolygott és több apró csókkal halmozta be a számat.Régen nem nagyon vihettem fel a szobámba fiúkat,sőt...Az is alig volt megengedve,hogy fiúkkal barátkozzak.Bár,ha itt lett volna most anyu,akkor biztosan jól fogadta volna Harry-t.Pár órát csak a városban bolyongtunk és egymás kezét összekulcsolva sétáltunk.Jó volt újra itt ébredni,főleg Harry mellett.Nekem már az is elég volt,hogy hallhattam az édes szuszogását magam mellett és nézhettem,ahogy alszik.Más emberek 'nyáladzanak',mikor alszanak és nem nyújtanak szép látványt,de Hazz,ő más volt.Olyan volt,mint egy édesen alvó kisgyerek.Mikor csak felültem az ágyon és oldalra tűrtem a haját,hogy lássam az egész arcát,ő mosolyogva magához húzott.Érezte,ha őt figyelem.Olyan voltam,mint egy játék maci,akit ölelhet,mikor alszik és imádja...
-Régen nem szerettem az ágyamat...Akkor csak a párnámat ölelhettem...Most már téged-mosolygott Harry és egy puszit nyomott a homlokomra.
Ez volt a 32.Rész.Megéri a következő részre várni és komizni,megígérem,jó lesz.Bár ez nem sikerült olyan érzelmesre,de a következő annál inkább az lesz ,ha tudjátok mire gondolok.Ja,és elég érdekes,lehet,hogy megnevettetlek majd titeket ;)))