21.Rész.Minden rossznak jó a vége? ;)

  HARRY szemszöge:  ZENE:(HA leáll,indítsd újra egy ideig)
Lorah és David jöttek szólni,hogy baleset történt a lányokkal.Beültünk az autóba,jött Zayn és Niall is,a többiek azt mondták,hogy indulnak utánunk.Mi történhetett?Egész úton csak mormoltam magamban,hogy 'Stephanie kérlek ne te legyél az,kérlek...'.Nagyon megijedtem,szeretem őt,mindennél jobban,ha ő nem lenne,akkor én sem léteznék többé,meghalnék...David idegesen vezetett,és közben a könnyeit törölgette.
-Basszus menjetek már-csapott mérgesen a kormányra.Most kaptam vissza a lányom,nem veszíthetem el.Milyen apa vagyok én?

Dugó volt,pont most.Percenként egy métert jó ha mentünk.Nem bírtam tovább.Kiszálltam az autóból és elkezdtem szaladni.A járdán senki sem volt,szabad utam volt,futottam,ahogy csak bírtam,kiabáltak utánam,hogy álljak meg,én csak mentem előre,mint aki nem lát és nem hall.Az emberek hülyének néztek,hogy egy ilyen 'befolyásosabb' ember,mit szaladgál a kocsik között.Mikor beértem a kórházba,hívott David,azt mondta,hogy maximum egy óra múlva ide érnek.Én csak annyit mondtam,hogy oké és lecsaptam a telefont.Nagy idegesen és kifáradva kerestem egy orvost,éppen aki jött,hogy meg tudjam kérdezni,hogy hol van Steph.
-Jó napot,kérem..segítsen,hol találom Stephanie Stathem-et?
-Én,nem.....
-Most!!-kiáltottam rá az orvosra,de nagyon ideges voltam,megértheti.
-Jöjjön velem,kérem-hívott magával,és közben nagyon komoly arcot vágott..
-Hová?Miért?-kérdeztem már az idegtől egy cseppet sem kedvesen,a fejem is lüktetett.
-Csak jöjjön velem,kérem.
-Míg az orvos beszélt egy kollégájával,hogy meg tudja hol van,addig én a falra tettem a fejem,és ráhajtottam a kezemet és ökölbe szorítottam.
'Minden rendben lesz Styles,nyugodj meg'-nyugtattam magamat,sikertelenül.
-Menjen egyenesen a folyosón,aztán balra forduljon,és menjen be a 8-as terembe.
A terem,már félelmetesebben hangzott.Miért nem szoba?Remélem nem...
-Gyors léptekkel,de még is félénken nyitottam meg az ajtót,és egy percre megtorpantam.Felkészültem,akármi is lesz..Vettem egy nagy levegőt,és megláttam négy lányt a teremben mindenféle csövek,és gépek társaságában,elszomorító látvány volt.Bella,Melodie és az ismeretlen lány csendben és mozdulatlanul feküdtek az ágyukon.Lassan sétáltam az ágyak mellett,és az utolsónál...az utolsó ágynál..Stephanie!!!Nem adtam ki hangot,a szemem megcsillant és a könnyeim folyni kezdtek végig az arcomon,de nem a szomorúságtól,hanem az örömtől,mert ő volt az.Ott feküdt ártatlanul,meggyötörten,sebekkel a bőrén és csepegtetővel.Olyan jó volt újra látni.Odamentem mellé és letérdeltem az ágya mellé,a kezét az arcomhoz simítottam,és sírtam.Még így is bársonyos volt a bőre,néhol tűztől,sérüléstől érintetlenül.Olyan örömet éreztem,mint még soha,de a fájdalmait átéreztem,de nem akartam bele gondolni abba,hogy milyen volt,és akár az életükbe is kerülhetett volna.
-Ha-Harry..-nyitotta fel szemét Stephanie.
-Te vagy az?Én..azt hittem..
-Shh-csitítottam el,mert láttam,az ő szeme is könnytől lett tele.Megöleltem és adtam a szájára egy puszit,azt hiszem ez az egy pont,ahol nem fájt neki annyira.Beszélgettünk,de nem sokat,nem akartam túlterhelni.Arról sem akartam kérdezni,hogy mit érzett akkor,amikor azt hittem,hogy nem éli túl,de ezt nem most akartam  megbeszélni,még frissek a sebek,mindenféle képen.A falon volt egy tv-a hangerő nagyon csendesre volt állítva,én egy kicsit megálltam a beszélgetésben és hallgattam.
-"Megszakítjuk adásunkat.Arról a balesetről lenne szó,ami dél után történt.Kiderült,hogy a szemtanú,aki nem régen nyilatkozott nekünk,hazudott.Állítólag két lány lefizette őt,hogy azt nyilatkozza nekünk,hogy a negyedik lány már nem él.Hihetetlen mikre képesek az emberek ilyen szörnyűségektől övezve is.Borzasztóan sajnáljuk,hogy mi is ennyire félrevezettük magukat,a balesetet szenvedőktől pedig mélységesen bocsánatot kérünk,és mihamarabbi gyógyulást kívánunk.mint kiderült,az egyik lány,aki az autóban ült Harry Styles barátnője,még benne ült Zayn Malik és Niall Horan barátnője is.Rajtuk kívül még volt egy negyedik lány.Nagyon sajnáljuk s történteket,reméljük nem annyira nagy a baj,ahogy az a szemtanú előadta.Viszont látásra,további szép napot mindenkinek,most pedig időjárás jelentés következik."-fejezte be mondókáját a híradós.Iszonyatos méreg gyülemlett össze bennem,a fejemben csak az volt,hogy hogy lehet valaki ilyen?Egy kis pénz,és már egy embert egy mondattal eltemetnek,közben meg sem halt.Mind a négy lány nem teljesen épségben,de itt fekszik,és remélem,hogy meggyógyulnak.Megtört hangon szólt Steph.
-Miranda és Cinthia,ők lehettek azok..
-Gondoltam,ki más lehetne ennyire...ennyire...-hagyjuk,ettől még csak idegesebb leszek.-törölgettem még a sírástól kipirosodott szemem.Stephanie egy egész százas zsebkendőt nyomott a kezembe és féloldalasan mosolygott.
-Köszönöm,hogy itt vagy velem,köszönöm-simított végig arcomon a barátnőm.David?Lorah?A srácok?
-Tudod,én nagyon szeretlek,az életemet adnám érted.Nyugodj meg,mindjárt itt lesznek ők is.-mosolyogtam,ahogy most tudtam.
STEPHANIE szemszöge:
Borzasztó volt az egész,azt hittem nem élem túl.''Utolsó gondolatom" Harry és a családom volt,ami gyorsan végig futott az agyamon.Eszméletlenül feküdtünk a kocsiban,az orvos elmondása szerint.Addig nem is voltam magamnál,míg nem jött be Harry.Mintha éreztem volna a jelenlétét,mint legelőször,amikor nála voltam,az ő lakásán.De csak akkor nyitottam ki a szemem,mikor már mellette voltam,és éreztem forró leheletét és könnyeit a kezemen.Annyira jó volt,hogy itt áll előttem,mert azt hittem,hogy többé nem találkozom vele,velük...A családommal,a srácokkal és Harry-vel.Láttam rajta,hogy nagyon félt.A szavait akadozva mondta,akár csak én.Jól esett,hogy ott volt velem,úgy éreztem,újra 'ÉLEK',bár hála az égnek,nem haltam meg.Megérkeztek apumék.Ők is óvatosak voltak,elmondták,hogy miért nem tudtak jönni.Azt is elmondták,hogy Harry nem autóval jött,hanem idáig szaladt,hogy újra láthasson.Nagyon szerethet,úgy ahogy én őt.A város közepétől idáig szaladt?nem tudtam még annyira felülni,de ahogy tudtam,kicsit közelebb hívtam magamhoz őket és megöleltem.A lányok vajon hogy vannak?Eric-et is értesíteni kellene,hogy jöjjön be Britt.-hez és a szüleit is,és Bella szüleit is.Niall és Zayn is jöttek,annyira meggyötörtnek látszottak még a fiúk is...Gyengédek voltak Bella-hoz és Melodie-hoz,de Mel lassan visszaaludt,egy könnyű beszélgetés  után,és Bella is.A telefonom,a cuccaim,minden az autóban maradt,ezért elkértem a Harry-ét,bepötyögtem Bella szüleinek a számát és felhívtam őket,aztán Eric-et és Britt szüleit is.Már úton voltak mindannyian,de hangjukban félelem hallatszott.15 perc múlva itt is voltak.Apum elment az orvosért,addig Lorah és Harry velem beszélgettek,Harry egész idő alatt fogta a kezem.A kismamáknak nem lenne szabad idegeskedniük,de ez most egy ilyen helyzet volt.
-Szia Steph,hogy vagy?-kérdezte Zayn és Niall egy emberként.
-Sziasztok,hát..mint látjátok,így vagyok.Gépekre kötözve,fáradtságot és kimerültséget érzek.Leültek mellém és beszélgettünk,mivel a lányok aludtak.
Közben megérkezett Eric,Bella és Brittany szülei is.Apum pedig egy fél perc múlva érkezett az orvossal.Olyan volt,mintha egy vörös szőnyegen való híresség sétálna el előttünk,mert mindenki szeme,orvosunkra szegeződött.Kíváncsiak voltunk,hogy mi a helyzet..
-Nos,először is jó napot kívánok,én Dr.Martin vagyok.A lányok leletei különbözőek.Stephanie Statham.Egy    
 kisebb agyrázkódás,de semmi komoly,és a lábára azt hiszem még két hétig ügyelni kell majd,mert egy mélyebb seb van rajta,és nehezebben gyógyul,mint a többi kisebb karcolás,de legyenek nyugodtak,örülhetnek,hogy a kisasszonyok ennyivel megúszták az esetet,mások sokkal problémásabb esetek.Sorban elmondta,hogy kinek mi a baja.Csodálkoztam,azt hittem valami csoda segíthet rajtam,ekkor villant meg a harmadik szó a nyakláncon.Believe-hinni.Elmosolyodtam és Harry tudta,hogy a harmadik szó is meg van...
*A további napokban*
Pár napot még a kórházban kellett,hogy töltsünk,de aztán hazamehettünk.Az orvosunk,akit bent levésünk óta  nagyon megismertünk,nehezen engedett el.Hazamenve jó volt újra a saját ágyamban lenni,és Harry mellett ébredni.Igen,mellette,mert nem hagyott magamra,csak néha ment el,valami halaszthatatlan dolog miatt.Minden este kezünket összekulcsolva aludtunk el,sokszor még énekelt is nekem Harry.Eleanor,Danielle,Liam és Louis is eljöttek meglátogatni.Örültem,soha nem hagynak cserben.Mindig volt mellettem valaki.Sok lufit kaptam és kisebb ajándékokat,aminek nagyon örültem.Még Anne,Joe és Gemma is eljöttek hozzám.Nem tudom,hogy hogyan ment az ismerkedésük apáékkal,de sokszor hallottam,hogy nevetnek lent és biztosan jól megértik egymást.Nem kelhettem fel másfél hétig,maximum wc-re.Nagyon el ment az idő,négy nap múlva karácsony,ajándékot is kell vennem,de a lábam még fáj egy kicsit,szóval még bicegek.Azt is meg tudtam,hogy két dolgozatom 5-ös egy pedig 4-es fölé lett,de nem adták meg rá az ötöst.Szóval így is,úgy is jó jeggyel zártam a fél évemet.Megbeszéltük a négy lánnyal,hogy el megyünk vásárolni ajándékokat,persze nem autóval,mert rá sem tudunk nézni.Brittany szülei pedig egy ideig biztos nem vesznek neki autót,majd ha csak újra biztonságosnak látják.Sok ajándékot kell vennünk,úgyhogy már most neki kezdek és leírom egy papírra,hogy kinek milyen ajándékot szánok.

  Drága olvasóim,meglepődtetek?Vagy nem?Mivel mondtátok,hogy ne legyen ilyen szomorú,ezért kieszeltem ezt a megoldást.Úgy hogy majd ha összegyűl újra sok komi,akkor hozom az új részt:).Remélem jó rész sikerült remekelnem,és örülnék,ha még többen olvasnák a blogot és komiznának..:))) köszönök minden támogatást! Dominika ;) xx