44.Rész.Turn your face...

Leültem a lépcsőre és vittem magammal az mp3-asomat is.Oldalra döntöttem a fejem és hallgattam a zene dübörgő ritmusát.Unatkozva vártam Harry-t.Dani és Melodie valami filmet néztek bent.nem volt kedvem bent ülni,élvezem a friss levegőt kint.Ezt a kis sajátos csendességet Ryan zavarta meg.Mutatta a kezével,hogy vegyem ki a fülemből a fülhallgatót.Hazz nem nagyon örülne neki,ha látná,hogy ki kezdeményez velem beszélgetést.Nagyon féltékeny típus,de megértem.Főleg még Zack és a különböző esetek után.Végül is..nem lehetek olyan goromba,hogy nem beszélek Ryan-el.
-Ülj le mellém-mutattam a hideg lépcsőre.
-Köszönöm.A barátod merre van?Nem zavarok?-kérdezte.
-Próbán és nem zavarsz,úgy is unatkoztam.
-Akkor jó.Mióta ismered a srácokat?Bocsánat a tolakodásomért.
-Semmi baj-nyugtáztam mosolyommal.Egyébként másfél éve.Pont azóta...-itt elhallgattam.
-Értem-mosolyodott el féloldalasan.
-Te?Mióta ismered őket?
-Az első klipjük óta-nevetett.
-Ezen mi az érdekes?-kérdeztem?
-Semmi,csak emlékek.Mindegyikőjükkel jóban vagyok,kivéve...
-A fürtöskémet-vágtam mondatába.
-Igen,őt.
-Miért van közöttetek ilyen nagy ellentét?
-Az hosszú story.Nem beszélnénk másról,
-Hát oké.Nem esett jól,hogy nem mondják el.Kíváncsi vagyok,most már egyre jobban.Se Zayn,de még az 'érintettek' sem számoltak be arról,hogy mi az ellenszenvük oka egymás felé.Nem erőltetem..Bár Harry-t még nem kérdeztem,de úgy gondolom érzékenyen érintené a téma.
-Akkor...milyen zenét hallgattál mielőtt ide jöttem?
-Ed Sheeran-t aztán pedig a Coldplay jött volna.Ed és Harry nagyon jóban vannak.
-Tudom.Ed-et bírom.
-De a barátomat nem...Ekkor hallottam,hogy egy autó megállt.Persze,hogy a srácok voltak.Odafordítottam a fejem a hanghoz,amihez nemsokára kép is társult.Felálltam,leporoltam a nadrágomat.
-Te nem jössz?.-kérdeztem a mellettem ülő fiút.
-Megvárom őket.
-Rendben,de én megyek.
*Stephanie-mondta Harry,mire az ölébe ugrottam.Ujjainkat összekulcsolta és úgy sétáltunk felfelé.
-Nialler mi a baj,hogy ilyen letört vagy?
-Ha egy szót mondok elég lesz?
-Attól függ.
-Bella.Félek,hogy másba szeret bele.
Ránéztem a barátomra,aztán Niall-re.
-Na ti aztán hasonlítotok ebben.-húztam fel a szemöldökömet.Ismertek minket és ahpgy vagyunk most,úgy leszünk együtt örökké.Meg kell bíznod benne-mondtam.
-Értem-mosolygott az ír srác.
-Louis neked nincsenek ilyen problémáid?.Ha már csak én segíthetek egy kis életkedvet vinni belétek.
-Dehogy.-karolt át Loui.Eleanor jön ide két nap múlva-mondta nagy boldogan.
-Értelek-nevettem.
-Gyere ide,te hozzám tartozol-mondta Harry és nagy büszkeséget tettetve adott egy puszit a homlokomra.
-Tegnap veled álmodtam-köhintett Hazz.
-Nem mondod?És ha én is veled álmodtam?-mosolyogtam.
-Akkor jó álmod lehetett,de nekem akkor is jobb volt.Elvettelek feleségül-kuncogott és bevágta az óriási vigyorát.
-Arra még várnunk kell-vigyorogtam.
-Még...Holnapra elintéztem neked egy találkozót Adele-al...Csillogó szemekkel néztem rá.-Jaj Harry,úgy szeretlek-öleltem magamhoz.
-Imádlak-csókolt meg.
*Bella szemszöge* 
Utállak titeket!-szaladtam be a szobámba.Tudom,nem lett volna szabad ezt tennem,mert mindig én voltam a jó kislány,aki hallgat a szüleire...de ez megváltozott.Soha nem engednek el sehová.Ritka az olyan eset.Örültem,mikor Steph-ék lakhattam.Hiányzik mindenki.
Nialler-öleltem magamhoz a macit,amit tőle kaptam.Annyira hiányzik,hogy magához öleljen,hogy belenézzek azokba a tengerkék szemekbe és ott maradjon a tekintetem.Elegem van!El kell mennem utánuk-töröltem le a könnyeimet.Összepakoltam és lesiettem a lépcsőn.
-Hová mész?-kérdezte anya.
-Nem mehetsz sehová!-veszekedett apum,
-Kislányom,legalább pénzt vigyél magaddal.-nyomta anyum a kezembe a pénztárcáját aggódva.Ő megölelt.Rezzenéstelen arccal öleltem vissza és kimentem a lakásból a csomagjaimmal együtt.Tudom,hogy nem szép dolog volt ez a szüleimre nézve,de ezt kellett tennem.****
.-Mit csináltatok ma?-kérdezte Harry.
-Unatkoztunk és...Ryan-nel beszéltem.-mondtam félénken.Hazz tekintetét egy pontra irányította a földön.
-Hey,ne legyél ilyen.Csak beszélgettünk.-emeltem meg a fejét.Nézz zrám.Szeretlek.
-Tudom,de akárhányszor az ő nevét említed,annyira rossz érzés..
-Mi?-Fürtöském lehúzta a bokáján a zokniját és megmutatta a heget...
-Ezt akkor szereztem,mikor vele verekedtem az akkori barátnőm miatt.Nem akartam,hogy tudd,mert azt hinnéd,még mindig szeretem azt a lányt,pedig nem.Mostani fejjel gondolkozva nem érte meg.De érted...újra megtenném.Az orvosok csodálkoztak,hogy egy heggel megúsztam,ami a lábammal történt.Sokáig járni sem tudtam.
-Óh Harry-megöleltem.Fejét a vállamra tette én pedig a haját simogattam..-Felejtsd el azt az idiótát...
*Ne haragudjatok,hogy nem hoztam hamarabb a részt,de a betegeskedésem ellenére feltápászkodtam és megírtam.Köszönöm,hogy ennyi komit írtok és ennyin visszajeleztek nekem a bloggal kapcsolatban!!! :))) xx