45.Rész.Dreams come true!

Felhívtam apumékat és meséltem nekik az idáig történt dolgokról és arról,hogy kivel fogok találkozni.Nathan már elég sokat fejlődött és nőtt,biztos ügyes is.Britt-et és Bella-t is felhívtam.Jobban mondva csak Brittany-t tudtam elérni,mert Bella kisasszony nem volt elérhető.Már én aggódtam a Niall helyében.Britt és Eric nincsenek valami jóban mostanában,ez kihat a kedvükre is.Csak ők és Miranda van otthon.Ma az Adele-al való találkozás után koncertjük lesz a srácoknak.Ott akarunk lenni,meg illik is ott lennünk...Mostanában én vagyok letörve.Remélem a mai nap kicsit feldob.
**Harry szemszöge**
Stephanie-nak elrendeztem egy találkozót Adele-al,mivel tudom,hogy nagyon szereti őt.Ezzel is szerezhetek neki egy kis vidámságot.Mostanában rossz kedve van.Lehet,hogy én tettem ezt vele?Lehet,hogy unatkozik mellettem,vagy megunt engem?Mindent megteszek azért,hogy boldog legyen mellettem.Még egyik lány sem volt ennyire fontos számomra,de ő több CSAK egy lánynál.Más,mint a többi ezt az elejétől tudom.Beálltam az ajtóba és zsebre dugtam a kezem.Stephanie kibújt a köntöséből,ami szépen végigcsúszott a testén,ő pedig háttal állt nekem.Akaratlanul is a földre pillantottam és elmosolyodtam.Eszembe jutott az első emlék arról,amikor öltözött...Besétált a fürdőszobába,gondolom fürödni készül.Nem szerette a kis bemélyedést a gerincén,a vékonysága miatt volt,de én sexy-nek tartom.Kibújtam a fehér pólómból,converse-met lerúgtam és a nadrágomtól ugrálva próbáltam megszabadulni.Bementem hozzá.
-Harry-motyogta Stephanie meglepődve.
-Megijesztettelek?-ültem be hozzá a fürdőkádba.
-Dehogy-mondta elpirulva.Félénk volt,pedig ennyi idő után nem kellene annak lennie,Magamhoz húztam és átkaroltam.
-Miért vagy mostanában szomorú?
-Az lennék?Nem vagyok az...
Megráncoltam a homlokom és ránéztem.
-Na jó,ennyire látszik?
-Ismerlek,csupán ennyi.-válaszoltam.
-Magam sem tudom,mi van velem.Mindenem megvan.Még sem tudok mosolyogni,de megpróbálok,mert ti itt vagytok nekem-erőltetett egy mosolyt.Végigsimítottam azon a ponton,ahol a pillangó tetoválása volt és elmosolyodtam.
-Emlékszel?Bátor voltál...
-Te segítettél,hogy az legyek-nyomta fejét a mellkasomhoz.
-Igazi kapcsolat a miénk,ebben nem kételkedem.Játékosan bekentem az arcát habbal és csináltam neki egy bajszot,mire elkezdett a vízzel pocsolni.Ezzel legalább felvidíthatom.Már mire annyit locsoltunk,hogy kívülre is ment,az egész fürdőszoba úszott a víztől és a buborékoktól.Kiszálltunk,én megcsókoltam és rátettem egy kendőt.Aztán pedig nekiállt,hogy felitassa a vizet.
-Styles menj ki,mielőtt elesnél-figyelmeztetett.
-Rendben cica-kacsintottam.Ő pedig elmosolyodva megforgatta a szemét.Én már felöltöztem,de bírtam,hogy ő előttem járkál egy szál köntösben.
**Alulról már fel volt öltözve és a melltartó is rajta volt,de gondoltam egyet és a pulóvert,amit kiválasztott...Elkezdtem vele szaladni,ő pedig utánam.
*Stephanie szemszöge*
-Harold Edward Styles.Add ide a pulóverem,de máris!
-És ha nem adom?-mondta Harry az asztalon keresztül lengetve a ruhadarabot.
-Akkor...akkor elmondom mit írtál egyszer anyudnak-nyújtottam ki a nyelvem,de más nem jutott eszembe.Zayn épp akkor jött le a lépcsőn.
-Azta!Ha Melodie is így szaladgálna előttem.-nézett Zayn.Zavartságomban elfordultam...
-Malik,ha még egy ilyen megjegyzés és én jegyezlek meg téged.
-Oké,oké.Már dicsérni sem lehet?Harry ideadta a pulóvert és beszuszakolta Zayn-t a konyhába.
**Felvettem egy olyan ruhát,amit kényelmesnek éreztem a találkozóra.Izgultam,nem tudtam mit csináljak.Még Harry is izgult,akkor magamat megértem.Négyen mentünk át az énekesnőhöz.Én,Harry,Liam és Danielle.Louis már várta Eleanor-t.Szorongattam a barátom kezét.Azért még is,ő egy énekesnő,én pedig egy senki.A házhoz érve valami pincér féleség nyitott ajtót.Ilyenkor éreztem azt,hogy nem neki kellett volna fogadnia minket,hanem nekünk őt.A ház valami csodálatos volt.Voltak antik darabok is a házában.Olyan értéknek tűntek,hogy semmihez nem mertem nyúlni,mármint még a közelébe sem menni.Elénk jött Adele.Nyeltem egyet és szépen,megpróbáltam kicsikarni magamból egy szót legalább.
-Sziasztok.-köszöntött kedvesen.Gyertek beljebb.
-Szia-köszöntünk egy emberként a barátommal.Az asztalnál temérdek sok kaja volt,nem tudtam miért,mert ez csak egy egyszerű vacsorának készült.A mi részünkről...Harry és Adele már találkoztak,persze sok ilyen díjátadón és fellépésen,úgyhogy ők egy kicsit felszabadultabbak voltak ahhoz képest,hogy Harry is izgult.Nagyon sokat kérdezett tőlünk,bár én nem mertem annyit kérdezni.Néhány dolgot kérdeztem az új albummal és a magánéletével kapcsolatban.Magánélet...kényes téma.Így került szóba a mi életünk is.
-Stephanie nem hallatszik az akcentusod.Ügyes lány vagy-mosolygott az énekesnő.
-Köszönöm,hát angol iskolába jártam.Nálunk a francia csak második volt,amit én sem értek,de ennek így kellett lennie.Különben egy szót sem tudnék beszélni Harry-vel,ha nem angol részére születek a városnak.
-Megértem,ez a sors keze volt.Egyébként tudod,hogy sok lány szeretne a helyedben lenni...A Harry-ében pedig sok fiú,úgy veszem észre-mondta Adele.Erre mindketten nagyokat hallgattunk és Harry kuncogni kezdett....Elég jó beszélgetés volt.A végén csináltunk képet és aláírást is kértünk.Nem szerettem Danielle-el képet csinálni...Azért nem,mert sokkal-sokkal szebbnek láttam őt,mint magamat.Meg esik az ilyen...
***Ügyesek lesztek.Nagyon jó lesz,csak bírd ki,tartsd meg az erődet...-biztattam Harry-t.
-Nagyon szeretlek-ajkai enyémre tapadtak.Szája enyémmel vállt eggyé,aztán elköszöntem tőle,ő pedig egy puszit küldött,felsétált a színpadra.Néztem a fényeket és azon gondolkoztam,hogy régebben még egy otthon,mármint Párizsban megrendezett koncertről sem mertem volna álmodni..Most...Most itt vagyok és a barátom énekel,aki egy a világon szerintem egyik leghíresebb,legjobb és legtehetségesebb banda tagja.Ez olyan mint egy álom...A lányokkal beszélgettünk,mikor egyszer csak megjelent valaki a folyosónál.

-Bella!Te hogy hogy itt vagy?-kérdezte meglepődötten Danielle.
-Eleanor!Te is itt vagy?-kérdezte Melodie.
-Jaj drágáim-jöttek közelebb.Összenyomtuk őket az ölelésünkkel.
-Muszáj volt eljönnöm,nem bírtam nélkületek.Eleanor-t felhívtam,hogy mikor megy...Szerencsére velem egy időben indult,szóval-nem tudta tovább mondani,mert annyira szorongattuk őt.A további órában elmesélt mindent és már a végére ásítottunk mi is,nem hogy a fiúk.Szegények biztosan olyan fáradtak.Mi ülve nem bírjuk,de ők?!
**Harry úgy jött le a színpadról mint valami hulla fáradt ember.Ez nem csupán egy egyszerű koncert volt,hanem a turné része.Tartalékolniuk kellett az erejüket.
-Nagyon ügyesek voltatok-mosolyogtam rájuk.
-Köszönjük-mondták egy emberként.
-Eleanor,Bella!-kiáltott a két srác és odaszaladtak hozzájuk.Nialler és Louis úgy ölelték a két lányt,mint akiknek ez az utolsó lehetőségük rá.Boldogok voltak...Legalább most már boldogok.A busszal utaztunk a közös házhoz,hogy mindenki együtt menjen.A fiúk szinte vedelték magukba a sok vizet.Elhiszem,hogy fáradtak.Mikor beértünk a házba,egyből felmentünk a szobába.Harry ledőlt az ágyba én pedig átöltöztem.Felvettem a hálóingem és befeküdtem hozzá.
-Stephanie.Nem lehet valami kellemes illatom-mondta Harry motyogva.
-Ezt inkább férfiasnak mondanám-mondtam halkan és a mellkasára feküdtem.Átkarolt,én ránéztem és láttam,hogy mosolyog.Egy apró puszit nyomtam a szájára és vártam a reakcióját.Tudtam,hogy nem lesz neki elég.Jobban odafordult hozzám és elmélyítette csókjainkat.Tény,hogy tényleg nem volt olyan illata,mint koncert előtt,de nem érdekelt.Úgy szeretem,ahogy van.Inkább hagytam most,hadd aludja ki magát.
-Szükséged van a pihenésre-suttogtam csókunk között.
-Nem érdekel-válaszolta vissza.Rád mindig van időm.
-Styles,aludj-másztam le róla.
-Most itt hagysz így?-kérdezte ártatlan arcot vágva és magához húzott.
-Igen,a te érdekedben-adtam egy csókot neki és szembe fekve vele lezártam a szemem.Lezárt szemmel utoljára végigsimítottam az arcán és éreztem a kezemmel,hogy mosolyog.
-Jó éjt-adott egy puszit a homlokomra és átkarolt.Odahajtottam fejem a mellkasához és aludtam volna....ha..
-Most már nem tudok aludni.Kiment az álom a szememből-suttogta Hazz.
-Pedig muszáj lesz aludnod.-fordultam másik oldalra,ő pedig közel hajolt hozzám és átkarolt.A nyakamra adott egy puszit,ami mosolygásra késztetett.
-Most már tényleg aludj,álmodj velem,én veled fogok-mondtam neki utolsó mondaként...
-Ne aggódj,veled fogok örökké-válaszolta.
*Igaz,44-es-hez nem lett meg a kért komi,de remélem tetszett az ez előtti és a mostani rész is.Ha gondoljátok ti is javasolhattok valami ötletet:)) .Kérni szeretnék egy nem nagy dolgot...valaki szerkesztene nekem egy fejlécet?Mind egy milyen,csak rajta legyen Hazz és egy szőke lány :) rátok bízom.Szükségem lenne már egy újra.:) xxx