57.Rész. I see the difference...

-Tudod...amikor azt mondtad,hogy csodálattal néztem rá,az talán azért volt,mert Aarosa leküzdött egy

szörnyű betegséget..:a rákot.Azóta csodálom a kitartását.Érted már?-nézett aranyosan Harry.
Úr Isten!Én ezt hogy túl reagáltam!Tényleg meg kellett volna beszélnem vele,nem elfutni.Óh és én még goromba is voltam.
-Harry,én szégyellem magam,sajnálom.-motyogtam,mire ő megölelt.
-Talán nem kellene egyből a legrosszabbra gondolni.De téged is megértelek.Bocsáss meg,ha nem törődtem úgy veled.Nagyon szeretlek,azt tudnod kell.Máskor vágj pofon,ha így fogok viselkedni.Legalább felébredek-viccelődött és közben ujjpereceimet simogatta.
-Óh,nem.Már a múltnap is azt mondtad,hogy harcias vagyok.-duzzogtam.
-Rájöttem,ilyen pillanatokban szükségem van a harciasságodra.-vigyorgott.Nevetése ragadós volt,így én is nevettem.Végigsimított az arcomon és lágyan megcsókolt.A szél egy kicsit elkezdett fújni és Harry-nek a szép lefésült haja felborzolódott.
-De szeretem a felborzolódott hajadat-nevettem.
-Óh,igen?Most nézd meg a tiedet-borzolta fel a hajamat.
-Na ide gyere Styles.
-Kapj el.
-Ez az én taktikám-vigyorogtam.
-Semmi baj,most ezt én használom fel ellened.
-Ha így állunk,akkor fuss!
Elkezdett futni és én pedig utána.Megállt a hinta ágynál.
-Na mi lesz?
-Ez-húzott le magához.Arcunk fél centire lehetett egymástól.
-Mondj többet.
-Ez többet mond?-kérdezte halkan és ajkai enyémmel váltak egyé.
-Sokkal többet-hajtottam homlokomat az övéhez.-Figyelj...Megmondanád Zayn unoka testvérének,hogy ne haragudjon?
-Persze...-puszilta meg arcomat.-De biztos vagyok benne,hogy nem haragszik.Egyébként ma lesz a Grammy díjátadó és remélem eljössz velem.-mondta bazsalyogva.
-Harry.Mit tervezel?
-Semmit,majd kapsz tőlem egy csekélységet,csak adj választ.Eljönnél?
-Igen-mosolyogtam.
-Gyere,fel kell avatnunk a házat-kacsintott Harry.
*Louis szemszöge*
Rossz volt nézni,hogy Harry szomorú amiatt,mert Stephanie haragszik rá.Reméljük meg tudják oldani a helyzetet.Izgatott vagyok a mai Grammy miatt.Reméljük sikerül megnyernünk.Erről jut eszembe.
-Kicsim,ma lenne a díjátadó.Eljönnél velem?-kérdeztem.
-Még szép,látom izgatott vagy a dolog miatt.Ki sem hagynám-karolt át Eleanor.
-Reméltem-nyomtam egy csókot az ajkára.Apropó,nem tudod mikorra tették át Danielle-ék az esküvőt?Liam szárnyal a boldogságtól.-nevettem.
-Áprilisra,de nem tudják pontosan.Majd még eldöntik.Ne gúnyold ki,egyszer,majd remélem te is így fogsz szárnyalni.-mosolygott.
-Ha okot adsz rá,akkor igen.De én mindig boldog vagyok,mert te itt vagy nekem-öleltem magamhoz.
-Ó Louis-mosolygott a nyakamba.-Nem gondolod,hogy túl korai lépés?-kérdezte Eleanor.
-Eleanor,már hogy gondolnám?Elég régen ismerik már egymást ahhoz,hogy összekössék az életüket és szépen összehozta a sors őket úgy ahogy minket is.
-Igazad van.
-Nem szeretnél vásárolni menni?A mai estére.
-De..Jó lenne-lelkesedett.
-Akkor gyere-karoltam át és elvettem az asztalról a kocsi kulcsot.
*Niall szemszöge*
Mikor beléptem a ruhás dobozzal a kezemben,Bella "A hal"-at nézte az akváriumban,amit tőlem kapott.Kocogtatta az akvárium oldalát.
-Szia!-mosolyogtam.
-Szia édes-mondta halkan.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-A mai nap kicsit melankolikus hangulatú.
-Akkor ettől remélem-jobb kedved lesz-mondtam és előhúztam a hátam mögül a dobozt.
-ÓÓ..
-Ó bizony.A tied,nézd meg.-bátorítottam.
A srácokkal megbeszéltük,hogy meglepjük a lányokat egy szép ruhával.Nagyon reméltem,hogy tetszik majd tetszik neki.
-Nialler,nagyon szépen köszönöm-ölelt magához és csókjával szinte letepert.
-Szeretem mikor ilyen hálás vagy.-mosolyogtam csókunk között.
-Akkor hagyd,hogy megháláljam..ölelt még mindig szorosan és én csak mosolyogtam.
*Stephanie szemszöge*
Fel kellett mennem a suliba megnézni Melodie és csapata előadását.Körülnéztem a teremben,majd' Zayn intett,hogy üljek le mellé.
-Bocsi,hogy késtem,csak elzárták az utat a Store Street-nél és más útról kellett megpróbálnom.
-Semmi baj.Nézd,mindjárt ő jön.
-Ezt meg honnan tudod?
-Ott voltam vele és segítettem bemagolni neki az egészet.Idézem az első mondatát:"A menedzserek élete sokszor nehéz,és talán még nehezebb,amikor..."
-Zayn.Elég lesz.Elhiszem,hogy te is tanultad.Éjt nappallá téve tanultatok-kuncogtam.
-Éjjel azért nem-kacsintott Zayn,mire a szememet forgattam.

-Nagyon ügyes voltál-öleltem meg Melodie-t.
-Büszke vagyok rád-csókolta meg Zayn.
-Köszönöm-mosolygott Mel.-De ne velem törődjetek.Zayn te nagyon izgulsz a díjátadó miatt.
-Nem is annyira.Vagyis...
-Harry!-köszöntöttem és Zayn szavába vágtam.
-Sziasztok.Hány autóval jöttünk?-érdeklődött Harry.
-Úgy hárommal,azt hiszem-válaszoltam.-Én hoztam Melodie-t és én viszem.

Hamar elment a délután.Készülődnünk kellett a díjátadóra,de fogalmam sem volt,hogy miben menjek.Kihajigáltam a ruháimat a szekrényemből és tehetetlenül ültem a ruha kupac tetején.Épp egy a szekrénybe szorult szoknyát cibáltam,mikor Harry belépett kezeit hátra téve.Elmosolyodott...Egy kósza hajszálat fújtam ki a szememből.
-Mi az?-néztem és végigdőltem a ruha csomón.
Leguggolt mellém és a háta mögül egy dobozt húzott elő.
-Ez a tied.Nyisd ki.-vigyorgott.
A doboz márkája Chanel.Te jó ég!Mennyibe kerülhetett ez a dolog?Kinyitottam a dobozt és megláttam egy gyönyörű ruhát a tetején egy pénztárcával.Szemeim kikerekedtek és nyeltem egyet.
-Ezt miért?Az enyém?
-Tied bizony.A díjátadóra,hogy az én barátnőm nézzen ki a legszebben.-mosolygott és megcsókolt.
-Nagyon-nagyon köszönöm-öleltem át.
-Szívesen és most itt hagylak készülődni-kacsintott.

-Felhúznád a cipzárt?-kérdeztem Harry.-t.
-Persze.Lassan húzta fel és közben éles lehelete a nyakamon volt.A tarkómra adott egy puszit aztán magához fordított és megcsókolt.
-Gyönyörű vagy kincsem.
Elpirultam.
-Köszönöm.Neked is jól áll ez az öltöny-tettem az arcomhoz a kezemet.
-Ne takard el magad,nagyon szép vagy.Te vagy a legszebb...

Ott ültünk várva a díjak bejelentésére.Zayn és Melodie később érkeztek.
-Ó de nagyon szép vagy.-csillant fel a szemem mikor megdicsértem Melodie ruháját.Igazán illett rá,mintha csak rá illesztették volna.
-Köszönöm,Zayn-től kaptam.De téged mintha egy modell stúdióból szakasztottak volna.
-Ne csináld elpirulok-motyogtam.
Ültünk csendben és az első fellépő Taylor Swift volt.Úh,Istenem!Engedd,hogy meg ne tépjem.Érezhető volt rajtam a feszültség,a kamera Harry-t vette lesve a reakcióját.Mennyire szánalmasak már az emberek!Úgy lépdelt a színpadra,mint valami Madonna.Egoizmus nem áll távol tőle.A saját dala éneklése közben a szeme sarkából Harry-t figyelte,aki engem karolt és fogta a kezem,mert tudta,hogy zavarban vagyok az ügy miatt és Taylor miatt.
-Nyugodj meg.Ne legyenek kétségeid.Csak téged szeretlek-csókolt meg,amikor a kamera ránk irányult.Ekkor Tay arca dühösre váltott és hirtelen a dalszöveg is megváltozott....