34.Rész.Az osztálykirándulás....

Felkeltem és kiültem az ajtóba,magamra terítve egy pokrócot.Az ég nagyon tiszta volt,tisztább a tenger tükör sima vizétől.A csillagokat látni lehetett,és ez jó alkalom volt az elmélkedésre.Tökéletes pillanatok,emlékek felidézésére...Emlékszem,mikor anyukám kis koromban azt mondta nekem,hogy ő mindig velem lesz és ő lesz az egyik csillag,aki mindig vigyázni fog rám.Lágy szellő fújta az arcomat és a hajamat.Az apró szellő Harry illatát hozta.
-Hmm?-szólalt meg fürtöském.
-Nem tudtam aludni-mondtam.gyere és ülj le.Az ő hátára is tettem a pokrócból és odahajolt hozzám,közelebb jött.Te miért nem alszol?

-éreztem,hogy nem vagy mellettem-mosolygott és a kezembe nyomott egy fülbevalót-.
-Hogy a héten az osztály kiránduláson erről mindig én jussak eszedbe.
-Harry...köszönöm.Ki máson is járna az eszem?-böktem meg óvatosan.
-Hát remélem nem egy szőke hercegen fehér lovon-nevetett csendesen és átölelt.Kezemet az ő kezébe helyezte és lágyan összekulcsolta.Fejemet a vállára tettem,ő pedig egy hosszú puszit nyomott a homlokomra.
*****Steph minden meg van?Nem akarom,hogy azt mondják veled voltam és elfelejts valamit-nevetett Harry.
-Persze,mindjárt itt felejtem magamat-nevettem.
-Jó lenne.Bár,ha bele gondolok....
-Áh,szóval nem is hiányoznék?Szégyellje magát Mr.Styles-mondtam tettetett haraggal.
-Mrs.Statham.Vagy mondjam inkább azt,hogy Faith?És én hiányoznék magának?-fordított magához Harry.
Faith.Régen szólítottak így,akkor is csak apu...
-Oh,Edward.Mit is mondjak?!Talán hiányozna..Egy kicsit.
-Csak egy kicsit?-kérdezte és azok a jellegzetes mosoly gödröcskék megjelentek az arcán.
-Nekem nagyon fogsz hiányozni még ha öt napra mentek,ha pár órára vagy másodpercre,akkor is..Nézett rám Hazz és megcsókolt.
***Segített a cuccaimat bepakolni a busz csomagtartójába.Cinthia úgy nézett,hogy ha szemmel lehetne ölni,akkor már régen megtette volna.Harry látta ezt és egy őszinte,vad csók nyomát hagyta a számon.Szorosan magához ölelt úgy,hogy orrunk egy milliméterre volt egymástól.
-Már most hiányzol-mondta.
-Nekem is,de csak öt nap édes,csak öt.-válaszoltam és már mennem is kellett.
-Menj és légy jó.Vigyázz magadra kincsem.
-Ha mindenki itt van,akkor beszállás.A buszban még egyszer nép számlálás és elrendezünk benneteket-szólt a tanárnő.Az ablakon kifelé nézve integettem neki,és Zayn-nek,mert ő Melodiet hozta.Harry eltátogta hogy 'Szeretlek'.Milyen fájdalmas,hogy itt kell hagyjam,még ennyi időre is...Láttam,ahogy elhajt a Range Rover-el.
30-31 + én,megvagytok-mondta a tanárnő.Melodie te Eric mellé ülsz.
-Tanárnő,kérem hadd üljön velem-szóltam közbe.
-Ne haragudj,de nincs választás,ha pedig már itt tartunk...Te és Cinthia egymás mellé ültök.
-Mi?-kérdeztük egy emberként.
-Én nem ülök egy céda mellé-nézett dühösen Cinthia.
-Mit merészeltél mondani?Te mondod ezt nekem?Nézz magadba te....Áh,hagyjuk.Nekem tőled több eszem van.Magadról példáztad azt a szót ugye?
-Csend legyen.Üljetek le,nincs vita.
-Már csak ez kellett,hogy ezzel üljek-motyogtam.De legalább én ülök az ablaknál-mondtam.
-Azt csak hiszed.Naaa.Én ülök az ablaknál...Egy kisebb vita után engedtem neki,hadd üljön az ablak mellett.Viszonylag csendben ült mellettem,leszámítva a 10percenkénti száj rúzsozást,amihez még cupogtató hangot is adott.Borzasztó...Én a fejhallgatómmal ültem,ami először nem zavarta őt,de aztán...
-Zavar ez a zaj,amit te zenének nevezel-mondta flegmán.
-Persze.Most elárultad magadat.Képzeld,One Directiont hallgatok.-válaszoltam.
-Akkor...akkor viszont nagyon jó.És a fürtösnek,az én jövendőbelimnek van a legjobb hangja-
-Na ide figyelj.1.)Mindegyikőjüknek nagyon jó hangjuk van. 2.)Fogd már fel,hogy Harry velem van!-mondtam.
-Hmm.
-Meg se szólalj.Most már aztán tényleg ne.Mikor megérkeztünk,ugyan olyan fa házakat láttunk,mint ami a White tónál voltak.Hál'Istennek legalább Melodie-val és Mirandával egy szobába kerültem.Britt pedig azt hiszem a 8-as szobában van,nem tudom kikkel.Először meg kellett ismerkedtünk azzal a hellyel,ahová mentünk.Nincs konnektor.
-Basszus lányok.
-Mi az?-kérdezte Miranda.
-Nincs konnektor,az egyenlő azzal,hogy nincs tv,nincs telefon töltés és semmi mással kapcsolatos dolog...-mondtam.
-Az gáz.Hogy fogok Zayn-nel beszélni?Te hogy fogsz Harry-vel?A szüleinket hogy hívjuk fel?Még net sincs...Meghalook.-mondta Mel.
-Jó,jó.Nem lehet minden luxus.Nem is bánom annyira.De Harry....Hogy beszélek majd vele?...-szomorodtam el.
-Valahogy csak megoldjuk-mondta Miranda.
-Nincs tér.Semmi.Hol vagyunk mi?Az Isten háta mögött?-bosszankodott egy másik lány a szobánkban akit Alice-nek hívnak.nem voltunk vele olyan nagyon jóban,de kedves és szimpatikus lány.Kivéve,mikor valamin nagyob felidegesítik,akkor olyan őrző-védővé válik.A reggeliző valami borzasztó volt.Hajszál a kanalakon,a pohár mint egy száz éves antik mosatlan dolog.A tanárnő sem erre számított-gondolom én.Legalább volt hinta és egy kutya is.A kutyát Leo-nak hívják.Szomorú vagyok,mert nem beszélhetek a srácokkal,az otthoniakkal.Olyan,mint egy külvilágtól elzárt tér.Ez a hely hasonlít egy farmra,bár még sem az.Van ösvény és még kisebb nagyobb szakadékok is.Néhol elég félelmetes....Nincs kit ölelnem este,nincs aki öleljen.Forgolódok és álmatlanok az éjszakáim.A figyelmemet Harry-ről és arról,hogy mit csinálhat most-csak a kisebb programok veszik el,vagy még az sem.A tőle kapott nyaklánc a nyakamban,a karkötő rajtam,még sok másikkal együtt és a hógömb a szekrényemen.Jó,így legalább van ami hozzá köt.
***Hey,gyertek indulunk a bizonyos Bo-szakadékhoz.
-Nee-temettem a fejemet a párnába.
-Muszáj babe,gyere-szólt be Brittany a szobánkba.Már egy negyed órája gyalogoltunk egy egészen nehéz hátitáskával és olyan volt,mintha követ pakoltak volna bele.Harry biztosan nem engedte volna,hogy cipeljem ezt a nehéz táskát.Már sokan alig bírtak.
-Álljunk meg-mondta néhány osztály társam.Mikor leakartam ülni elszakadt a szandálom.
-Remek,ennél jobb nem is kell-mondtam Melodie-nak és Miranda-nak.
-Ezeken a nagy benga köveken nem fogsz tudni menni.-mondta Eric tanácsul.
-Itt a vans-om.Vedd fel-ajánlotta fel a cipőjét.
-Ó,köszönöm.Megmentőm vagy Eric-öleltem meg.
-Szóra sem érdemes és mindig hozok magammal kettőt ilyen kiránduláson.
Nagyon meleg van,és még haj gumit sem hoztam.Valahogy próbáltam feltűzni hullám csattal,ahogy sikerült.A szemembe lóg a hajam,elszakadt a short-om és fáradt is vagyok.Ilyen helyre egyáltalán jár ember,amerre mi?Mert én nem hiszem.Az egyetlen kényelmes dolog az a top-om volt és az Eric cipője.Viszonylag nem volt sokkal nagyobb lába....viszonylag.Mikor látta Cinthia,hogy kicsit megálltam,gúnyosan nézett rám.
-Biztos apád is azért vált el anyádtól,mert olyan nyomorék volt mint te-mondta Cinthia lihegve.Harry sem fogja melletted bírni-kuncogott.
-Grr-morogtam.Ezt nem kellett volna-szóltam a lányra iszonyat mérges arccal.Pofon vágtam.Igen és élveztem.Felhozta anyámat,apámat,Harry-t.Nem hagyhattam magamat.Cinthia oldalra fordított fejjel állt előttem és lassan közeledni kezdett és pedig hátráltam.Hátra néztem és láttam,hogy már nem sok választ el egy kisebb szakadéktól...Bele lökött..........
-Stephanieeee!-szólt valakinek a hangja.
*Harry Szemszöge*
A srácok próbálnak jobb kedvre deríteni,ami néha sikerül Louis-nak,de csak néha.Zayn és én olyanok vagyunk mint két hulla.Csendben ülünk a kanapén és gondolkozunk.5 nap,és még is annyira rossz nélkülük.Abból is már csak két nap.Nem tudom miért nem hív Steph,aggódom.Mi történhetett?Olyan elszigetelt helyre nem mehettek,hogy ne tudjon felhívni se engem,sem David-et vagy Lorah-t.Minden nap rá gondolok.A karkötőjét nézem,az ajándékait,amit adott és a közös fényképeket,amin elmosolyodok.Szúró érzést érzek a szívemben.Fogalmam sincs,hogy miért?!Rossz érzés.Tudom,hogy valami nem stimmel.
Na szóval.Ez lenne a 34.Rész.Remélem tetszik és komiztok majd :)) Egyébként ti is alakíthatjátok a történetet a komiaitokkal,szóval hajrá:) xxxx :*

33.Rész.Az évforduló :3

Az utazás után hazaérve,nem voltunk fáradtak,legalább is én nem.Nagyon pörögtem.Harry-n láttam a fáradtságot,de ő állította,hogy nem fáradt.

***Lorah és apu már tervezik az esküvőt,és talán már Gemma-ék is gondolkoznak rajta,pedig augusztusban lesz,van idő rengeteg.Az öcsém egyre nagyobb.Érdekes,mikor egy gagyogás ki jön a szájából.És az a mosoly!Ritka szép testvért kaptam.Amikor Hazz arcát kis kezei közé veszi és magához öleli,olyan aranyosak.Bár vitatkozhatnék,hogy ki az aranyosabb ilyenkor.Nem volt kedvem megválni Harry-től,de muszáj volt,mert mennie kellett interjúra.A suli,annak már majdnem vége.Letudhattam egy évet.Vizsga-vizsga hátán.A fürtöském átjött hozzám és segített tanulni,már amennyire lehetett.Kacolt,puszilgatott és néha csendben volt.Érdekes módszerei vannak a tanulásra.Mindig egy tábla csokoládéval állított be mondva:'Ez majd segít gondolkodni-'El sem hiszem,mintha csak most lett volna,hogy ide jöttem.Új barátok,új élet,szerelem,testvér és minden más.Még három vizsgám van,amit le kell adnom az ötből.Harry elkísért mindig a suliba,Cinthia 'örömére'.Még mindig az én barátomra pályázik...még mindig. ***Harry,félek.Ha nem sikerül,akkor mit csinálok?Pót vizsga nincs. -Kincsem nagyon jól fog sikerülni.Legyél optimista.Ne akard,hogy amikor kisétálsz elém egy szép ötös vizsgával a kezedben,akkor azt mondjam 'Én megmondtam,hogy sikerül.'Na jó,ez így lesz.Ne parázz,ügyes vagy.-mosolygott Hazz és ott a suli udvaron egy csókkal elköszönt tőlem. *Az osztály teremben*. -Melodie,shh,hallod?Mi a tízesre a válasz?

- C.),karikázd be-tátogta Mel.

-Köszi-súgtam mosolyogva.A tanár eléggé feszülten nézett.Össze kellene hozni a számítás technika tanárral,mert mindig olyan morcos. -kuncogtam magamban.

-Stephanie Statham,úgy látom már készen vagy a dolgozatoddal,hogy érkezel nevetni.

-Nem,még nem.Elnézést tanárnő.

-Így már jobb.

Miután beadtuk a dolgozatokat,én megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.

-Mindent tudtál?-kérdezte Britt.

-Azt hiszem,de nem vagyok benne biztos.És te?Egyébként hogy van az,hogy még nem találkoztam Zack-el,mikor ide jár iskolába?...

-Gondolom,hogy tudtam.Nem tudom.Mi is ritkán látjuk,furcsa fiú és ijesztő.Azt mondják nem volt ilyen mindig,ő volt a suli nagymenője,most már nem.Cinthia olyan,mintha elszomorította volna.Mióta járnak,azóta alig hallani Zack-ről.A múltkor például egy nagyon durva veszekedésüket hallhattuk.Ahogy Cinthia bánik vele...Pff..

-Áh,értem.Nem tudom,hogy melyiket sajnáljam...Van az a mondás,hogy megbocsájtok,de nem felejtek.Ez rám nem volt mindig igaz,sőt.Próbáltam a visszahúzódóak körébe tartozni,soha nem szerettem a középpontban lenni.A nap végén az utolsó órán az osztály főnök jött be és elmondta a vizsga eredményeket.

-Jobbra számítottam-mondta Melodie.

-Kisasszony.Nem felel meg?Óh te szegény-mondta Cinthia gúnyosan.

-Most fejezd be ezt,fogadjunk a te dolgozatod sem lett valami fényes,ugye?-szóltam vissza.

-Háth,engem nem is a tudásomért szeretnek-igazította meg a dekoltázsát.

-Azt képzelem-mondtam a szememet forgatva.

-Jó volt a múltkor Harry-kéddel.Azok a nyelvek mire képesek-nevetett a gonosz lány és beleharapott az ajkába.Ezt mindet a tanár előtt.

-Elég volt osztály üdvöskéje,kifelé.Ott maradsz óra végéig-szólt a tanár a lányra.Ő felvette a táskáját és nevetve kiment.Szerencsém volt,hogy az ének tanár az osztály főnökünk,aki mellesleg nagyon bír engem és Harry-t is.

-Ugye nem igaz?Melodie,mondj valamit-néztem szomorúan a barátnőmre.

-Száz százalék,hogy nem.Hogy vette volna fel vele a kapcsolatot?Egyébként is,Harry csak téged szeret,ezt te is tudod.-mosolyodott el nyugtatóan Mel.Én Zayn-nel megyek haza,érted jön a fürtöskéd,vagy vigyünk el?

-Hagyd csak,jön értem.

***Az autóban ülve nagyon csendben ültem.

-Édes,van valami baj?-kérdezte Hazz és rá tette a combomra a kezét.

-Ugye nem csaltál meg Harry?-néztem rá választ várva.

-Honnan veszed?Újabb pletyka?Tudod,hogy csak te vagy nekem.Szeretlek és kész.Az állkapcsa megfeszült és láttam,hogy zavarja ez a kérdés.

-Értem-válaszoltam.

-Akkor,hogy sikerült a vizsga?

-Jól-szóltam egy szóval.

-Most mi a baj?Ne higgy el senkinek semmit.Az emberek mindig ezt csinálják,soha nem lehetett egy kis magán életem az x-faktor után..

-De ezt most nem a hírekben hallottam,vagy neten olvastam.Ezt Cinthia mondta.

-A fenébe-dőlt az egyik kezére Hazz.Ne haragudj,hogy nem mondtam el.A múlt nap megállított részegen,valami buliból hazafelé jövet és bepróbálkozott,de én nem engedtem.

-Mi?Ezt hogy hogy nem mondtad el?Hol találkoztatok?

-A boltban voltam Liam.-mel.Mikor kifelé jöttünk,akkor látott meg és oda sétált.Még egyszer ne haragudj.Steph,nem engedtem neki....

-Jó,jó.Ahhoz,hogy te egy sztár vagy..még hozzá kell szoknom.Egy év után is.

-Apropó,egy év.Nem sokára itt az évfordulónk és szeretném jól megünnepelni.-mosolygott Harry.

-Igen?Hogy?

-A többieknek is majdnem akkor van,ugye emlékszel,hogy hogy történt?-nevetett a barátom.

-Persze-mosolyogtam.

-Végre mosolyogsz.Camping-ezni szeretnénk elmenni.Van a White tónál egy nyaraló,amit minden éven kiveszünk anyumékkal.Most mi lennénk ott és a többiek.Mit szólsz hozzá?

-Jó,menjünk.-fogtam meg a kezét.

****Melodie,mindent bepakoltál?Vigyél esetleg úszó gumit magaddal,ha Zayn nem tud úszni-nevettem csendesen.

-Nem vagy vicces.Attól hogy nem tud úszni?Én sem tudok.Két béna egy pár.Az úszó gumi az pedig itt van-mutatott a hasára.

-Na jó,poénnak szántam.Mit beszélsz te az úszó gumikról?Neked aztán nagyon sok van,maximum bőr a csontodon.Na az van..

-Nem igaz,akkor pedig azt mondod túl vézna vagyok?-nézett humoros arc kifejezéssel a barátnőm.

-Ahj,Melodie.Miért csinálod ezt?Tudod,hogy arra értem,hogy nagyon szép vagy.

-Te rólad nem beszélve-mosolygott Mel.

-Most érdekesek lehetünk.Bókolunk egymásnak-tettem számra a kezemet és nevettem.

-Gyere,inkább vigyük le a csomagokat,már biztos mindjárt itt vannak a fiúk.

-Srácok!-öleltem meg sorban őket.Zayn-veled még van beszélni valóm,mert régen nem beszéltünk már-nevettem.

-Azt meghiszem.Azt hiszed nekem nincs mondanivalóm?-nézett morcosan Zayn.Bepakoltuk az autóba a csomagokat és elindultunk a White tóhoz,ami fogalmam sincs,hogy hol található,de reméltem,hogy jó hely.

**Megérkeztünk.Mikor bementünk a nyaralóba,nagyon szép látvány fogadott minket.A tóra néző volt a kilátás a mi szobánkból.Csináltunk ebédet és közben jókat nevettünk.

-Megyünk ki?-szólt Niall.

-Az utolsót bedobjuk a vízbe-mondta Louis.Mindenki gyorsan szaladt.Liam felkapta Danielle.t és szaladt le vele.Vittük a matracokat és lementünk a partra.

-A csudába.Utolsó vagyok-mondta Zayn.

-Akkor viszont téged dobunk be a vízbe-dörzsölte tenyerét Harry.

-Azt már nem-megindult szaladni Zayn,de Louis és Harry elkapták.

-1-2-3.Ez az-ujjongtam.

-Na várj csak,ezt még megbánjátok és te is kapsz Steph-nézett ravaszan Zayn.

Kitettük a matracokat és ráfeküdtünk.A Harry ölébe tettem a fejemet,ő pedig a hajamat csavargatta és az arcomat simogatta.

-Alszok,ha nem baj,oké?-kérdeztem álmosan,mert az éjszaka nem aludtam.

-Nyugodtan aludj,én itt leszek.-mosolygott.

*Zayn szemszöge* 

-Gyere már Niall,mi tart eddig?-kérdeztem.

-Egy perc.Na itt vagyok.

-Segíts rá tolni a vízre a matracot.

-De hát...na mind egy-mondta Niall.

-Ez jó móka lesz-nevettem.

A többiek is aludtak,vagy legalább is zárt szemmel feküdtek.Harry pedig felment inni,úgyhogy nem láthatja mit csinálunk-kuncogtam.
*Stephanie szemszöge *
Mikor felkeltem,azt éreztem,hogy valami vízben van a kezem.Akkor vettem észre,hogy mi a helyzet,mikor kinyitottam a szemem.
-A francba.Körülbelül a parttól 20-30 méterre lehettem.Hallottam a Zayn és Nialler nevetését.
-Malik ha ezt te tetted,akkor szaladj,ha kiérek a partra,mert neked annyi.-kiáltottam.

-Ez csak egy visszavágó-nevetett.Harry akkor sétált le a lépcsőn kezében egy pohárral.Kiköpte a vizet,mikor meglátta,hogy hol vagyok,gondolom én.Valamit magyarázott Zayn-nek,aztán beugrott a vízbe és elkezdett úszni felém.

-Gyere,ülj fel,ha már itt vagy-mondtam Harry-nek mosolyogva.Lógattuk a lábunkat a vízbe és történeteket meséltünk.Végül is jól jött ki a kis csíny tevés.

-Egy év,Steph.Egy éve együtt vagyunk.Elmondhatatlan az érzés,amit irántad érzek.-pirult el Harry.

Ezt hallgasd :))) -Én nagyon szeretlek-bújtam oda hozzá.

-Látod?Egy IPhone mire képes?-

-Látom.Nem éltem volna ennyi mindent át,ha nem vagy te.Valószínüleg most egy nem hozzám illő fiú csapná nekem a szelet,aki nem nekem van teremtve.-szóltam csendesen.

-Én pedig lehet,hogy most is egy egyszerű egy éjszakás kalandba keverednék,mire a másik nap nem is emlékszem.Ha nem találok rád,ha nem 'akadok' beléd,akkor nem teljes az életem-mosolygott Harry és csókkal tapasztotta be a számat.Úgy érzem ezt inkább megköszönném Zayn-nek,mint veszekednék rá.Ültünk csendben és Harry egy kisebb nevetést engedett ki a száján.

-Mi az?-néztem rá én is mosolyogva.

-Az autó.Amikor lerobbant és tudod,sétáltunk.Becsapott az autó,esett az eső.Mindketten úgy álltunk egymás előtt,mint két szerencsétlen.Tudtam,hogy ez nem véletlen,az idő nekem játszott-mondta Harry.

-Azt csak te gondolod,inkább nekem.Segített,hogy megismerhesselek-mondtam és egy aprót a vállába böktem.

-Bökdösődünk?Csak nem?Na várj-elkezdett kacolni és a kacolás abba ment át,hogy a matrac feldőlt velünk.Nevetve dugtam ki a fejem a vízből.Harry magához ölelt és megcsókolt.Víztől nedves ajkai arra késztettek,hogy még hevesebben csókoljam.

-Gyere a hátamra,kiúszok veled a partra-mondta mosolyogva Harry.

-ÚÚÚ-mondta mindenki-

-Jó kis jelenet volt,el nézném még-mondta Zayn.

-Zayn,ne viccelődj-nevetett Melodie.

-Mert akkor mi lesz te vadmacska?-harapott alsó ajkába Zayn és megcsókolta Melodie-t.

-Szerelmesek-nevettem.Harry-től kaptam egy hasonló nyakláncot ahhoz,mint ami az ő nyakában lógott:egy papír repülőt.Én pedig vettem neki egy 'Remember me'-feliratos karkötőt.

-Szeretlek Steph. -Én mèg annál is jobban-hajtottam fejemet a mellkasához.Rövid hálóingem alatt kezdte egyre feljebb húzni a kezèt.Csillogó,vággyal teli szemekkel nézett rám és kacéran elmosolyodott.Mutató ujjával vègig simìtott a felsõ ajkamon.Arcunk közelebb vitte egymáshoz,egyre kiszorítva a kis távolságot is,ami köztünk volt.Nyelve utat tört magának ès innen már nem volt visszaút.Lábaimat teste körè fontam ès heves csók csatába kezdtünk.Mikor szívta a nyakamat,vagy èpp gyengéden érintett,ugyan úgy élveztem.Telt ajkai a hasamat csókolták èrzèkien.Mikor a fehèrnemü is le került rólam,már ziháltam ès Harry is.

Harry minden egyes érintése felizgatott,bár ő is eléggé be volt indulva.Belecsókolt a nyakamba és éreztem a teste melegét,minél jobban magához szorított.Nagyon lassan csókolt,ami az idegemig hatolt,és táncolt az idegeimen.Kicsit beleharaptam alsó ajkába,hogy gyorsítson.Értve a célzást,ahogy egyre lejjebb ment,úgy vesztem el karjaiban.Majd egy már várt pillanatban eggyé váltunk.Egyszerre járt át az eufória és a nyugodtság.Ő egyre jobban szorította a csípőmet magához,zihálva hajtottam fejemet a mellkasához,ő pedig még utoljára felsóhajtott és megcsókolt.

-Isteni vagy kicsim-csókolt a nyakamba.Én csak elmosolyodtam és mellkasához tettem a kezem.Éreztem,ahogy szívverése egyre lassul,bár a kaján mosoly megmaradt az arcán.

32.Rész.Paris,sweet home Paris...

Láttam Taylort az első sorban állni és éppen 'énekelni' valamelyik One Direction dalt,de inkább tátogásnak mondanám,mert nem tudta a szöveget.

-Uhh,csak jöjjön közelebb-mondtam egy értelmetlen 'morgás' kíséretében.

-Ő hogy kerül ide?-nézett furcsállóan Eleanor.

-Egyet tippelhetsz-mondta Danielle.

-A kis....

-Nyugodj le Steph,biztosan nem mer majd a Harry közelébe se menni.Meg persze most azzal az egy szóval,amit neked 'tátogott' el Hazz,biztos öli a féltékenység-szólt közbe Bella.

-Lehet,de nem úgy volt,hogy vége ennek az egésznek?Tudjátok..a kettőjük közötti 'tettetésnek'

-Semmi sem lesz,csak várd meg a koncert végét-mosolygott Melodie.

Mikor vége lett a koncertnek,a tömeg szépen lassan kezdett elszéledni,persze a morcos testőrök segítségével.

-Harry,nagyon jók voltatok-öleltem meg.

-Ugye tudod,hogy csak rajtad járt az eszem egész idő alatt?-kacsintott Hazz és egy édes apró puszit nyomott a szám szélére.

-Na és mit csinálunk ma?Mutassam meg a szuper erőmet?-kötekedett a fürtöském.

-Te,szuperhős,borzasztó vagy-nevettem.

-Tudom,hogy szeretsz-grimaszolt a barátom.Közben,míg mi így hülyéskedve sétáltunk Harry szobája felé,megpillantottuk Taylort.

-Na ne.-szóltam hangosan.

-Mondd mit akarsz Tay-mondta Hazz.

-Semmit,semmit.Csupán annyit,hogy ügyes voltál Harry maci.Mire a barátom dühösen nézett rá,Taylor pedig azt kapta,amit szeretett volna:felidegesített,ezt élvezte.

-Áh,Harry maci?Nem semmi?Melyik pizsamádban álmodtad Taylor drága?-néztem a lányra.Hallottam arról az átlátszó személyiségedről-köhintettem.

-Ez van-kacsintott Hazz és bevezetett a szobába.

-Ügyes voltál,hogy nem hagytad magadat.Ugye nem hiszed el neki,amit mondd?

-Dehogy,tudom mi a célja ezzel.Még beszéltünk a szobában és viccelődtünk.

****Tudod mit?Holnap pakolj be a bőröndödbe annyi ruhát,amennyit szeretnél.Megyünk..

-Hová?

-Párizsba-mosolyodott el Harry.

-Nem kell,miattam nem-válaszoltam,de titokban örült a szívem.
-De én el szeretnék menni,mert tudom,hogy te is vágysz vissza.Egyébként is..kíváncsi vagyok-kuncogott Hazz.
-Rendben-mosolyogtam és megöleltem.Este még vigyáznom kellett Nathan-ra,mert a ház vezető nőnek el kellett intéznie néhány dolgot.Pl:bevásárolni,takarítani stb.El mondtam apának és Lorah-nak,hogy mit szeretnék.Apum féltő szemekkel nézett rám,és Lorah-sem szeretett volna még elengedni.Így két tizenévest.
-Apa,Lor-légyszíves,tudunk magunkra vigyázni.Megígérem..
-Khmm,persze,legalább ezt ne mondd.Kezdjem el sorolni,hogy mikor nem vigyáztál magadra?
-Na jó,lehet,hogy nem voltam ÉN óvatos,de ha Harry mellettem van,akkor elengedhettek-néztem kérlelő ártatlan szemekkel.
-Csak ha megígéritek,hogy nagyon vigyáztok magatokra.1.)A régi házatokba mentek. 2.)Szóltok Chris-éknek. 3.)Minden szükséges dolgot viszel magaddal,telefont mindenképp,és mindig felhívsz.4.)Meg persze ha mindenkit üdvözöltök a nevünkben-mosolyodtak el..
-Persze,persze vigyázni fogok.Köszönööm-öleltem meg szorosan őket.
-Menjek segíteni pakolni?-kérdezte Lorah.
-Gyere nyugodtan.Mivel Melodie Zayn-nel van,és csak reggel láthatom,elkél a segítség.-mosolyogtam.
**Na és milyen idő lehet most ott?-kérdezte a "nevelő anyám".
-Körülbelül olyan mint itt.Se nem meleg,se nem hideg.
-Az jó.Akkor viszont vidd ezt a cuki csipke bugyit.-nevetett Lorah.
-Haha.Viszem,ha te mondod-mosolyogtam.
-Steph.Te úgy gondolod,hogy...el tudnál fogadni úgy,mint 'anyudat'?Mármint nem a helyében lenni,mert biztosan csodálatos anyukád lehetett,őt nem múlhatom felül.De érted mire gondolok ugye?
-Értem mit mondasz.Talán őt tényleg nem helyettesítheti senki,de te olyan vagy nekem,mintha téged küldték volna az égiek,miután 'örök álomba' merült.-mosolyogtam.
-Köszönöm,ez megnyugtat.Tudod mit?-Majd minden nap hívlak és beszámolsz nekünk oké?
-Még szép.A laptopomat is viszem.Amúgy csak három napra megyünk és nem a világ végére-nevettem.Bepakoltunk,elköszöntem Lorah-tól és apától is,meg persze a kicsi Nathan-nak is adtam egy apró puszit és néztem ahogy alszik.Aztán befeküdtem az ágyba és alig,hogy lezártam a szemem,jött egy sms.:
*Jó éjt egyetlenem,szeretlek.xxxx*
-Harry..* Ez az sms megmosolyogtatott.De már nem volt erőm visszaírni,elnyomott az álom.
****Kialudtan ébredtem,amit nem nagyon szoktam.Melodie már ott feküdt a másik ágyon,és úgy vettem észre jó álma lehetett,mert mosolygott.Gyorsan lezuhanyoztam,felöltöztem és lementem reggelizni.Elég nagy gyorsasággal kapdostam az ételt,mert siettem.
*kopogtatnak* -Harry,szia-öleltem át-gyere be.Ő pedig a reggeli vad csókjával köszöntött.
-Szia édes,hogy vagy?Áh,jó reggelt David és Lorah.
-Neked is Hazz-szólt apa,közben felállt és kezet fogott a barátommal.Melodie is lesétált álmosan.Felmentünk a csomagokért.Még utoljára szét néztem,hogy nem hagyok-e itt semmit,minden rendben volt.
-Aztán majd nagyon vigyázz az egyetlen lányomra,meg aztán magadra is-mosolygott apa egy kicsit féltően.
-Nyugodj meg David,vigyázni fogok-mondta Harry.
-Vigyázzatok magatokra nagyon,és érezzétek jól magatokat-mondta Melodie,mikor megölelt.
***A repülőtéren minden jól ment,bár majdnem elkeveredett az egyik csomagom,de megkerült.Szóval mikor leszálltunk,Chris-várt minket,mert telefonáltunk neki.
-Végre,hugi-szól az unoka testvérem.
-Jó újra itt-mosolyogtam.
-Molly?
-Ő az anyjáéknál van,de estére eljön majd.
***3 nap hamar el megy.Észre sem vettük.Itt kicsit erősebben sütött a nap,mint Londonban.Persze ott ritkán  süt a nap,de én bírom azt az időt.Meg mutattam Harry-nek a régi fánk helyét,amire a hinta volt kötve.Kivágták...Ott nagyon sok emlék futott végig a fejemen.Még néhány szót is tanítottam,ami az ő szájából elég érdekesen hangzott.A könny kicsordult a szememből,mikor megláttam a régi képeinket a falon.Furcsa volt egy év után az üres ház,amit csak néha a mi csendes beszélgetéseink és igazán nagy nevetéseink töltöttek be ezen a három napon.Hajózásra is volt lehetőségünk.Kicsit fújt a szél,de megérte,ha az egyik legfontosabb személlyel lehettem,akit nagyon szeretek.A hajón ülve Harry sokszor csak úgy odafordult hozzám,rám mosolygott és több apró csókkal halmozta be a számat.Régen nem nagyon vihettem fel a szobámba fiúkat,sőt...Az is alig volt megengedve,hogy fiúkkal barátkozzak.Bár,ha itt lett volna most anyu,akkor biztosan jól fogadta volna Harry-t.Pár órát csak a városban bolyongtunk és egymás kezét összekulcsolva sétáltunk.Jó volt újra itt ébredni,főleg Harry mellett.Nekem már az is elég volt,hogy hallhattam az édes szuszogását magam mellett és nézhettem,ahogy alszik.Más emberek 'nyáladzanak',mikor alszanak és nem nyújtanak szép látványt,de Hazz,ő más volt.Olyan volt,mint egy édesen alvó kisgyerek.Mikor csak felültem az ágyon és oldalra tűrtem a haját,hogy lássam az egész arcát,ő mosolyogva magához húzott.Érezte,ha őt figyelem.Olyan voltam,mint egy játék maci,akit ölelhet,mikor alszik és imádja...
-Régen nem szerettem az ágyamat...Akkor csak a párnámat ölelhettem...Most már téged-mosolygott Harry és egy puszit nyomott a homlokomra.
Ez volt a 32.Rész.Megéri a következő részre várni és komizni,megígérem,jó lesz.Bár ez nem sikerült olyan érzelmesre,de a következő annál inkább az lesz ,ha tudjátok mire gondolok.Ja,és elég érdekes,lehet,hogy megnevettetlek majd titeket ;))) 

31.Rész.Summer Love...:)

A levél küldője Des Styles...Harry igazi,biológiai apja.Már régen nem beszéltek és ezt Hazz sokszor hiányolja.Lehet nem mutatja ki mindig,de elég azt látnom,ahogy rá néz a régi családi képeikre.Azért váltak el a szülei,mert akkor is az apja szinte soha nem volt a családjával,csak a munkának élt és azt Anne már nem bírta.Azon gondolkoztam,hogy mi lenne ha elrendeznék nekik egy találkozót.Félnék ugyan beszélni az apjával,mert csak egyszer láttam.Harry-nek az arcán mindig fájdalom és még sok minden tükröződik,ha látja az apját.Des hiába próbál beszélni vele,a fia nem hallgat rá.Ha már a régi dolgoknál járunk...én még nem láttam anyám sírját és egyre jobban vágyok haza is.Nem ott maradni,mert már majdnem mindenkim itt van,kivéve Chris-éket.Már itt szoktam meg,ez az otthonom,London.Egyébként tényleg,ma mennek Chris-ék haza.Még el kell tőlük is köszönnöm.Néha vannak álmaim azzal kapcsolatban,hogy otthon vagyok és anyummal beszélgetek,vagy éppen azt,hogy mennyit nevettünk,hogy mindent elmondtam neki.Amikor veszekedett,akkor is tudtam,hogy csak a javamat akarja.Most pedig jó lenne újra hallani a hangja 'csengését'.                                                                  

                         ***************************************************

-Stephanie-hallottam valakit,hogy kiált.Kimentem...

-Shh,Lux alszik.

-Lux?Itt van?Jaj de jó-mondta Melodie.

-Shh,már mondtam.Kicsit csendesebben örülj.

-Oké.Harry merre van,nem veletek volt?

-De,igen csak mennie kellett próbálni a fiúkkal az esti koncertre.

-Mivel fel hoztad az estét...Belegondoltál abba,hogy hogy fogunk elmenni a koncertre?Lorah nem lesz otthon,mert visszamegy dolgozni,apud nem lesz otthon,mert ő is dolgozik.Sőt,nekem fel kell hívnom anyáékat,tudod milyen szigorúak.Szóval?

-A fenébe,tényleg.Nathan-ra kell vigyáznom.Khmm,azt azért ne mondd,hogy szigorú szüleid vannak,mert ha elengedtek ide lakni velünk,akkor csak nem lehetnek olyan szigorúak.

-Tudod mit?Van egy ötletem-néztem kicsit ravaszan.

-Na mondd,csak jó ötlet legyen..

-Fel kellene vennünk egy ház vezető nőt.

-Ahamm,és azzal nekünk mennyivel lesz könnyebb?

-Ilyet kérdezel?Soroljam?Elmehetünk este koncertre,többet lehetünk a srácokkal és nem nekünk kell kitakarítanunk legalább 35 szobát.,aminek mellesleg a felét sem használjuk.

-Igaz,igaz.Ez már apudéknak is eszükbe juthatott volna.Ha tudnák milyen okos lányuk van.-mosolygott Melodie és megölelt.

-Várj,be megyek,meg nézem Lux-ot.Mikor bementem,a kislány kicsit piros szemekkel és ártatlan nézéssel rágta a macija fülét.

-Drága,ne haragudj rám,hogy nem figyeltem.Sírtál pöttömke?-kérdeztem a számat lebiggyesztve.

-Sírtam,igen-hüppögött Lux.

-De aranyos vagy-jött be Mel.

-Steph baba,ő ki?-kérdezte a kislány.

-Ő Melodie,a barátnőm-mosolyogtam.Éhes vagy drága Lux?

-Igen,érzem pocimban.Letöröltem a könnyeit és magamhoz öleltem.

-Gyere te,le megyünk és csinálunk neked valami finomat.-mondtam még mindig mosolyogva.

-Louis bácsi szokott nekem répásat csinálni-mondta Lux.

-Mit répásat?Áh,biztos répa pürét.Mikor megcsináltam,beültettem az etető székbe és megetettem szépen lassan.

-Pocim már nem éhes,Steph baba.

-Értem,akkor akarsz valamit játszani?Menj Melodie-val és játszik veled,míg én elintézek egy dolgot.-mosolyogtam.

-Nem fog bántani a baba?

-Nem,dehogy,ő szeret téged.Barátja Zayn bácsinak.

-Akkor jó.Elfelejtettem,hogy a levelet ott hagytam az ágyon.Nem akartam elolvasni,de még is hajtott a kíváncsiság,így levittem a konyhába és kezdtem olvasni.

"Egyetlen fiamnak,Harry Styles-nak.

Kedves Harry.Nagyon sajnálom,hogy évekig nem törődtem veletek.Nem vettem észre,hogy az időmet nem tölti ki más,csak a munka.Sajnálom,én..''Itt abbahagytam az olvasást,mert egy krákogó hangra lettem figyelmes.

-Öhm,szia Harry.

-Szia Stephanie.A levél...

-Tudom Harry,miért nem mondtad el?Miért nem adsz neki egy esélyt?Egy utolsót,mert megbánta amit tett,vagy is,amit nem tett.

-Nem hiszem-vette ki kezemből a levelet és felsétált vele a szobába.Régi sebeket szakítottam ezzel fel,de nem hagyhattam,hogy úgy tegyenek,mint akik nem ismerik egymást.

-Harry-nyitottam meg kicsit az ajtót.Láttam,hogy az ágy szélén ül és egy árva könnycsepp csúszik végig az arcán.

-Ne haragudj,én nem akartam visszahozni a rossz emlékeket...

-Semmi baj,nem a te hibád,csak az övé.

-Nem,ő megbánta.Nektek akart jó jövőt biztosítani.Hidd el,megbánnád.Mire észhez kapsz,ő már nem lesz.Lehet kemény szavak,de te figyeld csak meg,ami velem történt.Míg anyum minden nap velem volt,az olyan természetes volt,most már mindent megtennék azért,hogy utoljára,legalább el tudjak köszönni tőle.Igen,még el sem köszönhettünk egymástól.Egy puszit nyomtam utoljára az arcára és már csak a rossz hírt hallottam.Harry,gondold meg.-öleltem át,mire ő a hátamat simogatta.

-Igazad van,teljesen.De már semmi sem lenne ugyan az.

-Kérlek,beszélj vele.Az én kedvemért.Veszteni valód már nincs.

-Köszönöm,hogy mellettem vagy-mosolyodott el Hazz,és a szeme csillogott a könnytől és a beszűrődő kisebb napfénytől.

        *Harry szemszöge*

Egész próba alatt csak Stephanie járt az eszemben.A fiúknak sem ment ez másképp.Sokszor át kellett próbálnunk egy-egy részletet.Mikor rá gondolok,akkor valahol más világban érzem magam,így nehéz volt koncentrálni.Volt,hogy csak úgy elmosolyodtam,mint egy hülye.Az okról azt hiszem mindenki tudott.

*****

Mikor megláttam Steph kezében apám levelét,nem rá lettem dühös,hanem apámra,aki itt hagyott.Végül is anyum nem bírta,de már én is és Gemm is tapasztaltuk,hogy esténként nem úgy voltunk,mint más normális család.Szent este hárman ültünk az asztalnál.Apámnak csak a helye volt,de ő maga nem volt ott.Mikor iskolában szereplésem volt,vagy a White Eskimo-val volt fellépésünk,akkor sem volt ott.Néha kaptam tőle egy 'fej simit',hogy ügyes voltál,vagy valami.De maga sem tudta,hogy mire mondja,hisz nem látta.Fájt ez az egész.Hhh,Stephanie tökéletes lány,úgy testileg,mint lelkileg.Most is utánam jött és rá ébresztett néhány dologra.Sajnálom ami vele történt,és teljesen igaza volt.

*************STEPH szemszöge.

Harry-vel még ültünk egy kicsit a szobában és beszélgettünk.Aztán már mennünk kellett Chris-éktől elbúcsúzni.Persze már nem sokára jöttek Lou-ék,akik nagyon kedvesek voltak,és megköszönték a segítséget.Mivel szimpatikus vagyok nekik,ezért meghívtak vacsorára..

*A repülőtéren*

-Nagyon hiányozni fogsz "bátyó".

-Te is nekem,"hugi".Már igazán el jöhetnétek vissza csak egy kis időre Párizsba.Harry-nek megmutatnál mindent,mihez annyi emlék füződik.

Ezen a mondaton elgondolkoztam.Idáig is vágytam haza,csak hogy megnézzem anyám sírját,és hogy láthassam a bácsikámat.

-Köszi,majd meglátjuk-mosolyogtam.

-Szia Stephanie,nagyon aranyos lány vagy,te pedig cuki Harry.Vigyázzatok magatokra és hallgassatok Chris-re,ha lehet-kacsintott Molly.Még utoljára intettünk egyet és elmentünk.

-Tudod,gondolkoztam,hogy el kellene mennünk Párizsba.Látom rajtad,hogy mostanában vágysz vissza.

-Igen,jó lenne elmenni.Persze már nem ott lakni,csak úgy...

***

Megbeszéltük Melodie-val,hogy keresünk egy ház vezető nőt,aki majd mindenről gondoskodik,hogy el tudjunk menni a koncertre.Csörög a telefon...

-Halló,szia Bella.

-Szia Steph és neked is szia Hazz,gondolom te is ott vagy-nevetett Bella.

-Eltaláltad-neked is szia-mondta nevetve Harry.

-El van intézve az este.Anyum ajánlott Lorah-éknak egy ideális munka erőt.Valami régi ismerős.Úgy hívják,hogy Greta.Kicsit idős már,de megbízható.Szóóval,mehetünk bulizni.Szóltál már Eleanor-nak és Danielle-nek?

-Persze,már beszéltem velük.Egyébként ha te mondod,akkor biztos el van intézve a dolog.Először is be kell mutatkoznom neki meg stb.Ugye?

-Igen,igen.ó17:30-ra ott lesz.

-Ok,de most már megyek,mert Harry-vel még alig törődtem ma-kacsintottam rá.

-Jó,jó sziasztok-

-Kicsim nagyon kérlek ne haragudj,de már mennem kell.Koncert után ígérem veled leszek,és addig ölellek,míg nem lesz eleged belőlem.Meg aztán majd olyan csókokat kapsz,amit soha nem felejtesz el.-Húzott magához közel Hazz.

-Megértelek.Belőled soha nem lesz elegem-hajtottam fejemet az övéhez,ő pedig megcsókolt.

-Menj Superman-löktem oldalba nevetve.

-Még visszajövök hercegném.-kuncogott Harry.Fél hatra pont itt volt Greta.Elsőre szimpatikus nekem.Szóval reméljük,hogy meg lehet bízni benne.Lorah-ék kiadták neki az utasításokat és szabad utam volt nekem is.Felmentem Melodie-val átöltözni és zuhanyozni.Úgy sorrendben,ahogy már régen.Alkalomhoz illően öltöztem fel,amiben jól érzem magamat.A nyakamba akasztottam a kártyát,amit Harry-től kaptam,hogy beengedjenek és elindultunk.Fél úton vettük észre,hogy Mel ott hagyta a táskáját,de már nem fordultunk vissza.A biztonsági őrök között elvesztünk a mi termetünkkel.Nem voltam alacsony,de hozzájuk képest igen.Morcos arcuk volt,de nekik ilyennek kellett lenniük.Eleanor és Danielle már vártak,Bella pedig utánunk érkezett.

-Istenem,soha nem voltam még a koncertjükre.

-Majd megszokod,nyugi-mosolygott Danielle.Gyertek,meg mutatjuk,nekünk hol a helyünk.-szólt Eleanor.A színpadnál álltunk egy ideig,majd mikor jöttek a srácok,egy csókot adtunk nekik sorban,mire Harry most elpirult.Nem szokott ilyen lenni,de most különleges helyzet volt.Mikor a ''Summer Love-ot'' énekelték,Harry rám nézett és egy 'Szeretlek-et' tátogott el.Na igen,a mi szerelmünk is nyáron kezdődött.'Én is,nagyon'-mondtam vissza és egy szívet mutattam neki,ő pedig megmutatta a gödröcskés mosolyát.Ebben a boldog pillanatomban megpillantottam valakit a tömeg között egy V.I.P kártyával a nyakán az első sorban.....
Sziasztok,remélem tetszik a rész :) Kaptam már díjat is,csak nem volt időm ki tenni.Örülnék a komiknak,hogy lássam nem érdemtelenül kaptam díjat:)))

30.Rész-The interesting things...:)

Harry befogta a számat,mert különben hangot adok az örömömnek.Mindenki lassan oda volt simulva a falhoz és halkan kuncogott.Niall és Bella a medence szélénél ültek,de nem vettek észre minket.
-Bella én sajnálom,nem hagytad,hogy megmagyarázzam.
-Nem,nem Niall,mit akarsz megmagyarázni?Hogy azon az estén nem törődtél velem?-kérdezte Bella.Niall a füle mögé tűrte Bella haját.
-Édes,ne haragudj rám,nekem csak te számítasz-mondta az ír manó és egyre közeledve Bella-hoz és egy hosszú békítő csókkal ajándékozta meg a barátnőjét.
-Haragszol még?-nézett a tengerkék szemeivel Niall.

-Jól van na,megbocsájtok neked,de csak mert annyira szeretlek.-mondta Bella és Naillerrel végre összeölelkezve álltak.Harry adott egy hosszú puszit a hajamra.
-Átérzem,amit ők csinálnak-suttogta és jobban magához ölelt.
-Én is,suttogtam halkan.
-Mikor osontunk volna elfelé,Liam felkiáltott.
-Áú,a lábam.Hoppá,ez hangos volt.Gyorsan elkezdtünk szaladni,már amennyire tudtunk és kuncogtunk.
-Na megálljatok-kiáltott utánunk Niall.Én és Harry beugrottunk a medencébe és lebuktunk a víz alá,remélve,hogy nem vesznek észre.Harry átkarolt és megcsókolt.A víz alatt...Kicsit ki dugtuk a fejünket a vízből,hogy megnézzük elmentek-e?..
-Harry,víz alatti csók?-kérdeztem halkan nevetve.
-Ha már esőben nem,akkor víz alatt igen-válaszolt mosolyogva.
Mire kimásztunk volna a vízből,két lábat pillantottam meg magam előtt és felnéztem.
-Öhm,szia Bella..Te mit keresel itt?-Ja,ez hülye kérdés volt,azt hiszem...most megyek.
-A-A,nem mész te.Kihallgattatok mindent?-kérdezte kicsit már vidámabban a barátnőm.
-Nem is voltunk ott csak egy kicsit.Na jó,nem sok mindent hallottunk-Izé,mindent hallottunk-kuncogtam.
-Aki kíváncsi örökké fiatal marad,nem tudtad?-kérdezte Hazz.
-Haha,nagyon vicces vagy.Lökött társaság vagytok.Egyébként ez nem is így van-nézett ránk kicsit morcosan Bella.
-Naa,ne haragudj már- öleltem át Bella-t..
-Mind egy,úgy is elmondtam volna-mondta a barátnőm.
-Nem akartok jönni?Vacsorázunk-szólt Harry.
-Éjfélkor?-kérdeztem.
-Mi nem,szépségem-kacsintott Hazz és lágyan összekulcsolta ujjainkat.
-Úgy érzem mi sem-szólt büszkén Niall.
Mi felsétáltunk a szobába.Harry adott kendőt és megtörölköztünk.Nagyon jó illat töltötte be a szobát és a selyem takaró Harry ágyán kicsit gyűrött lett,mikor rá feküdtünk.Egy ideig csak feküdtünk csendben és egymás szemébe néztünk.
-Csodálatos vagy-mondta fürtöském.
-Miért mondasz nekem ilyeneket?Én tudom magamról,hogy nem vagyok az...
-De igen,te nem látod magadat úgy,ahogy én vagy valaki más.Különleges vagy...
-Köszönöm-hajtottam fejemet az izmos testére.
-Milyen volt az első véleményed rólam?-kérdezte a barátom.
-Nem tudom pontosan...Voltak előítéleteim.Először azt hittem,hogy az a tipikus szár vagy,mint a többi.Aztán...Féltem.
-Féltél?Hogy érted?.
-Attól,hogy nem felelek meg neked.Ezért kellett várnod a csókra,ezért nem akartam semmit..
-Óh,ha ezt tudom.Kimutattam volna,hogy számomra te tökéletes vagy.
-Harry,nem a te hibád,mindig ilyen ember voltam.Először csináltam valamit és csak aztán gondolkoztam,de ez megváltozott.
-Szeretlek kincsem-puszilta meg a homlokomat Hazz.
-Én is téged.
-Hol is tartottunk a medencénél?-kérdezte mosolygós hangon a barátom.
-Hmm,nem is tudom.Talán itt-csókoltam meg.Harry úgy csókolt,hogy csókja perzselte a számat,érzelmes volt,még is vad...Olyan,mintha nem akarta volna,hogy ajkaink elváljanak egymástól.Lágyan simított végig a combomon fel a nyakamig.Közelebb húzta magához a derekamat.Mellkasán látszott a gyorsuló lélegzete.Emelkedett és süllyedt,egyre gyorsabban.Megharaptam a száját,és lágyan engedtem el mire egy férfias nyögés hagyta el a száját.Tudtam,hogy neki ez az egyik gyenge pontja.Mikor lágyan érintettem a v-vonalán,megszólalt,de akadozott lélegzet vételével.
-Szeretem,ha te irányítasz-mondta kaján mosollyal,én pedig beleharaptam alsó ajkamba.
-Ez beindít-mormogta.Élveztem a helyzetet,hogy végre én is irányíthatom.Lágyan csókoltam végig a nyakától a hasa aljáig aztán a szájára tértem vissza.Melltartómtól hamar megszabadított,így neki is szabad útja volt.Meleg érintésétől kirázott a hideg.Egyre jobban ziháltam,mire egy diadalittas mosoly ült ki a fürtöském szájára.Magához ölelt és a fejét nyakamba tette.Hátán érezhetőek voltak az izzadság cseppek,a haja pedig az arcába volt hullva.Kezünket összekulcsolva aludtunk el,ahogy azt az elejétől tesszük..
                                                         ****************************

Egy hét szünetünk volt,ezért most végre megismerhettem Lux-ot és Lou-t is.Bár Lou-nak mennie kellett,mert Tom-nak valami új tetoválást csinálnak,ő pedig megy vele.Lux-ra mi vigyáztunk ő Harry-t Hally bácsi-nak hívja,mivel még nem nagyon tudja ki mondani az r-betűt én pedig Steph baba vagyok.Nagyon aranyos.Mikor lehoztam neki a babát,amit még karácsonykor vettem,megnyugvás töltött el,mert a baba nem volt nagyobb Lux-nál.
-Baba.Kösönöm-mondta a kislány és megölelt.
-Szeret téged-szólt Hazz mosolyogva.
-Reméltem,hogy nem fog majd tőlem menekülni-nevettem.
-Kéjem,Hally bácsi sapiját-mondta pöszén Lux és nyúlt a sapka után.Mikor felvette,elég nagy volt rá,így rá süllyedt a szemére.Mire ő gyermeki nevetéssel hangot adott az örömének.
-Vicces-mondta Lux,mire mi is nevetni kezdtünk.
-Ezt így kell-tűrtem fel a sapka alját.Lux rám nézett,aztán Harry-re és az én kezemet a barátoméba helyezte.
-Ezt pedig íd-mondta a kislány gyermeki pöszeséggel.Mi egymásra mosolyogtunk és csak megszorítottuk a kezünket.
-Így kell bizony-szóltam.
-Gyere mutassuk meg Steph babának milyen az ahogy mi repülünk.Lux tapsolni kezdett a kis kezeivel,Harry az ölébe vette a kislányt és fel emelte,aztán le,és újra fel.Tetszett neki ez a játék én pedig csak néztem,hogy Harry milyen törődő típus,bár már ezt én is tapasztaltam.Lux ásított egyet,mikor Hazz letette és megdörzsölte a szemét.Gyere,te álomszuszék,megyünk aludni.
-Most már nekem is mennem kellene,de nincs szívem itt hagyni ezt a két drágaságot-fintorgott Harry.
-Nyugodtan menj,a srácok már biztosan várnak.
-Előtte egy csókot..-mondta Hazz.Meg is kapta.
-Még egyet naa-most átöleltem ,amennyire tudtam és egy hosszú csók nyomát hagytam a száján.
-Köszönöm,teljesen meg vagyok elégedve.Neked is szia drága Lux,Harry bácsi nem sokára visszajön.Sziasztok.
-Cók-nevetett Lux.
-Nem szabad még olyat mondanod,az rossz-nevettem a kislányra.
-De Hally bácsi is mondta.
-Az nem számít,ő már bácsi-kuncogtam.Felmentem és elaltattam Lux-ot.Olyan édesen aludt,hogy öröm volt nézni.Hazz-nak volt egy régi gyerekkori dobozza.Tele volt matricákkal és Coldplay-s lemezekkel,figurákkal és egy levéllel.Mikor megláttam,hogy milyen név áll azon a levélen,meglepődtem de szomorú is lettem...
Na itt a következő rész,csak kérlek legyetek aktívabbak,mert szükségem van a komikra.Akik idáig is komiztak,azt köszönöm,de most már szeretném,ha bővülne a kommentárok sora :) xx

29.Rész.Everydays..

Egyből felcsillant a szemem,mikor láttam Chirs-t és a mellette álló lányt.
-Stephanie!-ölelt szorosan magához unoka testvérem.
-Chris,régen nem láttalak-mondtam már csendesebb hangon,mert azt hittem,nem tudom fékezni a könnyeimet.Hosszú ölelkezés után bemutatkozott Harry és Molly is.Miután minden vendéget fogadtunk,kezdődhetett a közös beszélgetés,kajálás és ki mit csinált.Én és Harry Lorah édesanyjáékkal beszélgettünk,mivel még nem annyira ismerjük őket.Mondhatom,elég jól elbeszélgettünk.Persze nagyon fiatalos Lorah anyukája és apukája is,ezért nem kellett például megjátszanunk magunkat és olyan előkelő mondatokat mondanunk,ami nehezünkre esett volna.
-Kislányom,a te nagyid hol van?-kérdezte Alana.
Szomorúan bámultam a földet és megszólaltam.
-Nem ismertem a nagymamámat,mert már azelőtt meghalt,hogy én megszülettem volna,de a nagyapám,na ő egy csodálatos ember volt,mondhatom az egyik legjobb nagyapa a világon-mosolyogtam.
-Sajnálom,de tudod mit?...Mi lenne ha nagyinak szólítanál?Nagypapád és nagymamád helyett mi lennénk azok,akik bepótolják ezt a sok évet,amit nem tölthettél velük.-kérdezte Robert.
-Nagyon köszönöm,hogy így törődnek velem-mosolyogtam és megöleltem őket.
-De most megyünk,még néhány hidegtálat ki kell hoznunk,meg pezsgőt.
-Menjetek csak,addig élvezzétek a fiatalságot,amíg csak lehet-szóltak utánunk kedvesen.Még kipakoltunk néhány dolgot az asztalra,aztán pedig odamentünk beszélgetni Chris-ékhez,akik apummal beszélgettek.Apum utoljára csak nagyon kis korában látta Chris-t,így volt mit megbeszélniük.Oldalra hívtuk őket beszélgetni,hogy jobban megismerjük Miolly-t,Chris pedig Harry-t és így egymást.
-Nagyon szép pár vagytok-néztem rájuk.
-Te beszélsz?Jobb fiút nem is tudnék melléd állítani-bokszolt egyet Harry vállába.
-Óh,köszönjük-fogtam meg a barátom kezét.Egyébként ti mióta vagytok együtt?-kérdezte Hazz.
-Az után jöttünk össze pár héttel,hogy Stephanie elköltözött tőlünk.Igazság szerint pont ez segített,hogy megismerjem Molly-t.Egy árvaházban dolgozik.Az,hogy elvesztetted az édesanyádat,engem is megindított.Gondoltam adományozok egy árvaháznak.Bár,most már te kaptál egy újabb csodálatos anyát,és apudat is visszakaptad,ennek nagyon örülök,tudnod kell-mosolygott Chris.A beszélgetés közben úgy vettem észre,hogy nagyon jó lelkü lányt választott magának az unoka testvérem.Azt is láttam,hogy Chris megtalálta a közös hangot Harry-vel,a zenét.Mivel az unoka testvérem bassz-gitározik,ezért nem csodálom.
-Na elég volt az ülésből,nincs kedvetek ki jönni kicsit hógolyózni?-kérdezte Harry.Az időjárás szerint ez az utolsó hó,ki kell élveznünk.
-Na jó,legyen,de úgy is mi győzünk-nevettem.
-Azt már nem-mondta Chris.
-Majd meglátjuk,hogy a fiúk,vagy a lányok jobbak-kacsintott Molly.Két csapatra osztódtunk,lányok a fiúk ellen.Először csináltunk kis hógolyókat,aztán pedig megkezdődött a csata.Egyik hógolyó repült a másik után.
-Nee,Harry,ez fájt-néztem Harry-re,aki egyből odajött.
-Jól vagy kincsem?-kérdezte.
-Tessék,visszakaptad-nyújtottam ki a nyelvemet rá és a sisakját megtömtem hóval.
-Te akartad-mondta Harry,és közben kiakasztottam.
-Mit is?-kérdeztem vissza.Mire ő lehúzott magához a földre,jobban mondva a hóba.Az orrom súrolta az övét.Szemei csak úgy csillogtak és úgy nézett rám,hogy megbánjam amit tettem.
-Jajj Harry,Sosem nősz fel-forgattam a szememet.
-Stephaniee,igazad van,én soha-húzott még szorosabban magához és meg akart csókolni,mire én lágyan beleharaptam alsó ajkába és egy rövid puszit adtam neki,hogy szám alig érje az övét,mert tudtam,hogy ez felbosszantja.
-Nem irányíthatsz mindig te-kacsintottam rá és felálltam.
-Ez jó volt,csapj bele-szólt Moly-közben Hazz feltápászkodott.
-Ezt még megbánod Stephanie Statham,tudod,hogy ezzel elkábítasz.-mosolygott gödröcskés mosolyával Harry és megfogta a kezemet,visszahúzott.Úgy tett,mintha meg akart volna csókolni,de nem tette,csak arca nagyon közel volt az enyémhez.Most én éreztem azt,hogy meg kell csókolnom.Harry hátrébb lépett és én ott maradtam csókra várva.
-Mondtam,hogy visszakapod-nevetett.Megfogta a kezem és besétáltunk.Már alig voltak vendégek.Lorah mondta,hogy menjek fel nézzem meg Nathant,így felmentem,míg Harry maradt még beszélgetni Chris-sel.
-Sziia te drága-mondtam a kis ágyban fekvő testvéremre.Hát miért nem alszol?Ő csak bámult azzal a gyönyörű szemével és egy kis mosoly jelent meg a száján.Már ennie kellett,úgyhogy Lorah feljött megetetni.
*3Héttel később*.
Jó reggelt szülinapos-nézett rám Harry,mire megdörzsöltem a szemem.Egy tálcával leült az ágyam szélére.
-Csináltam reggelit-mosolyodott el és megcsókolt.Reggeli csókjaink inkább vadabbak voltak,nem tudom miért.Bírom Harry mindkét oldalát.Szája még szorosan az enyémre tapadt,és végigsimított oldalamon.
-Én nem is gondoltam a születésnapomra.Jó,hogy te igen-mosolyogtam.
-Jó lesz a mai nap,ha úgy fog telni,mint az ezelőtti hét,az én születésnapomkor,ha tudod mire gondolok-simított végig száján Hazz és kacéran kuncogott.
-Lökött vagy-nevettem.Mikor megreggeliztünk Harry felszívódott,így gondoltam megyek,addig lezuhanyzok.Nyílott az ajtó,Harry jött be a fürdőbe.
-Harry,zuhanyozni szeretnék-szóltam rá.
-De én is akarok.-nevetett.
-Azt akkor ne most.
-És ha azt mondom,hogy nem csinálok semmit?-kérdezte kaján vigyorral a szája szélén.
-Na gyere-szóltam rá.

-Már éppen kiszálltam,mikor Harry utánam szólt.
-Járkálhatnál így máskor is-nevetett.
-Csak szeretnéd.-kiáltottam vissza.
-Ma van egy meglepetésem,de ne sokat készülj.
-Tudod,hogy nem szeretem a meglepetéseket és a nagy felhajtást..
-Tudom,ismerlek,de ezt nem hagyhatod ki-kuncogott.Harry-nek el kellett mennie zuhanyzás után még próbálni,és interjút is kellett adnia.Mióta elmondta,hogy újra együtt vagyunk,azóta nehezebb a dolgunk,ha közlekedni akarunk az utcán.Néha még tőlem is autogramot kérnek,amit nem nagyon szeretek,mert én CSAK egy lány vagyok.Vannak igazán megvető arcok is...Melodie ma elment Zayn-nel valami terápiára,azt hiszem ez az utolsó előtti kezelés,vagy ilyesmi.Zayn-nel már régen beszéltünk erről a témáról,nem merem felhozni neki,mert eszébe jutnak,hogy mi lett volna,ha nem hallgat rám...Bella még mindig nem beszél Nialler-rel,de már Harry-vel rajta vagyunk azon,hogy ma sikerüljön kibékülniük.Ma el kellett mennem Bella-val valami ruhát nézni,persze rám kötött egy olyan bikinit,ami szerintem nagyon kihívó...
-Erre még szükséged lesz-mondta Bella..
*Este*
*Gyertek a közös házba,várlak nagyon xxx.-Hazz.*  Oké,hallgatok rá,azt hiszem.Bella nagy izgatottsággal jött át nálunk,bár Niall felé való érdekeltsége az nem buzgott ennyire.
-Na készen állsz?-kérdezte Melodie.
-Gondolom-szóltam unottan vissza
-Gyönyörű vagy.Harry-nek majd leesik az álla.-képedt el a két lány.
-Persze,süket duma.-mondtam.
Mikor leértünk a nappaliba,apum és Lorah átnyújtottak egy dobozt.
-Apa nem,én tudod,hogy nem...
.-De,de fogadd el,ez a 17.születésnapod-
Nagyon tetszik köszönöm nektek-öleltem át őket.
-Neked is köszi öcsi-nyomtam egy puszit a kis öcsém arcára mire ő egy gügyögő hanggal válaszolt.Egy ezüst nyaklánc volt,és nem mondhatni,hogy kevés ára lehetett...Nagyon sokba kerülhetett.
-Elviheted az autót,ha gondolod-mondta Lorah.
-Köszönöm,ha merném,akkor elfogadnám az ajánlatot..
-Csak nyugodtan.Bólintottam,ők ideadták a kulcsot,és beszálltunk az autóba.Jött egy sms-em Britt-től:
*"Ne haragudj,hogy nem lehetek ott drága,nagyon sajnálom,de tudod,hogy muszáj volt elmennem az ősökkel.Majd bepótoljuk.Puszi és nagyon boldogaat neked!:) xx" 
Miranda is írt sms-t,mert ő neki is el kellett mennie a szüleivel.Itt olyan hagyomány féleség.Britt szülei pedig nagyon fegyelmezetten nevelik őt,szóval ezt kellett elfogadnom,de örültem,hogy gondoltak rám.
-Stephanie,nyugi,csak tedd a kezed a váltóra.Szívd be a levegőt,és fújd ki.-nyugtatott Mel.Persze a baleset után nem nagyon mertem.Elindultam,mire neki mentem egy kukának,ami az autó háta mögött állt.A két lány a hátam mögött inkább nevetett,mint félt.
-Steph,menjünk kukás autóval ha úgy jó-nevetett Bella.
-Haha,nagyon vicces-mondtam flegmán,de az én számon is kijött egy kisebb nevetés.Elindultunk először szépen,lassan,aztán már belerázódtam.Mertem gyorsan is menni,már mint a megengedett sebességgel.Mikor kiszálltunk,megigazítottuk a ruhánkat,és besétáltunk.
-Megjöttünk.Srácok,merre vagyok-kiabáltam.
-Itt vagyunk szépségem-szólt Harry.
-Azta-mondta Liam.Nagyon szépek vagytok-mire Danielle megbökte.
-Jajj de régen találkoztunk lányok,hiányoztatok-ölelt meg Dani és El is.Mindkettőjüknek alig volt ideje mostanában.
-Nagyon boldog születésnapot Steph-szólt mindenki egy emberként.Egy dobozt adott át nekem Hazz.
-A lányok szerint ez volt a jó választás,de remélem tetszik.Nem pont az a túl elegáns,de..
-Harry,amit tőled kapok,nekem minden tökéletes-megcsókoltam.Hosszan ölelt engem,és fejét a nyakamhoz tette.
-Köszönööm,nagyon,ez tényleg szép-húztam a szavakat.

-Na,indulhat a party?-kérdezte Loui.Oopsz,először az ajándékok-mindenkitől kaptam ajándékokat,például El és Louis együtt vettek,szintén Dani és Liam is.Kaptam ruhát,karkötőt,ékszeres dobozt stb.Nagyon boldog voltam.Harry vezetett a házbeli medencéhez,mivel kettő volt,így mi magunk voltunk.Először persze a többiekkel is voltunk kicsit,de aztán Harry elvitt a másik medencéhez.A medence széle tele volt szórva rózsa szirommal és rajta pedig rózsából kirakott szívek voltak.Körülötte pedig gyertyák.Nagyon romantikus volt.
-Harry,ezt nem...Nem kellett volna,ez csak miattam-
-Neked bármit,te vagy a szívemnek a másik fele.-Kezét a szívéhez tette.
-Érzed?Ez a szív csak érted dobog.Könnyek szöktek a szemembe,bár próbáltam elrejteni azokat.Számat a Harry ajkaira tapasztottam.Nyelve küzdött a dominanciáért,de most én nyertem a csatát.Meg kellett neki köszönnöm.Akartam,hogy lássa,mennyire szeretem őt.Kezét lassan végighúzta az oldalamon,aztán pedig le a fenekemre.Fejét újra a nyakamhoz tette,és szívni kezdte.Száját újra a számra irányítottam,és éreztem,hogy innen nincs visszaút,mikor  érintései egyre szaporábbak lettek,egy halk nyögés hagyta el a számat-Mire ő vággyal teli és büszke szemekkel nézett rám.Elmosolyodott..Tudta,hogy ezt váltja ki belőlem..
-Khmm,szerelmesek...Ezt látnotok kell.-szólt Zayn.
-Ó ne már Zayn,te is most tudsz időzíteni.Malik ezért még kapsz.Majd folytatjuk édes-nyomott számra egy csókot..
-Mit kell nézni?-kérdeztük a falnál.Mindenki oda volt kuporodva.
-Shh-tette lágyan kezét a számra Harry,mikor meglátta miről van szó....
Hosszabb részt hoztam,és bocsi,hogy nem írtam,csak nem volt netem tegnap.De most bepótoltam.Ha szeretnétek megtudni,mit láttak a srácok,akkor komit.5-6 komi után hozom ;) xxx

28.Rész.Végre megérkeztél Nathan! :)

A hír hallatán,hogy bevitték Lorah-t,nagyon megörültem,de egyben féltettem is a babát és az anyukát is.Azt hiszem éppen skáláztak a többiek,mikor én odamentem a tanárnőhöz,előtte persze írtam egy sms-t Harry-nek hogy jöjjön értem.
-Tanárnő.Öhm,elengedne?A 'nevelő' anyámat bevitték a kórházba,már úton van az öcsém,azt hiszem...
-Szóval ezért vagy olyan izgatott,hogy a skálázásra sem tudsz figyelni?
-Igen,de ne haragudjon,tudja izgulós típus vagyok.Akkor elenged?Bepótolom,ígérem,ígérem-néztem kiskutya szemekkel az osztály főnökre.
-Na jó,legyen.De akkor mindent bepótolsz ugye?
-Igen,igen viszlát-öleltem meg a tanárnőt és kifelé menet egy "majd hívlak"-ot tátogtam Mel-nek.
Vártam 1O percet Harry-re.Még jó,hogy nem volt annyira messze a suli.
-Szállj be drága,de hogy hogy most jössz?
-Szia édes-köszöntöttem puszival.Apu írt,hogy Lorah-nak már fájásai voltak,ezért bevitte a St.James kórházba.
-Akkor oda menjünk?

-Igen,oda kérem a fuvart uram.Harry erre felnevetett és kezét a váltóra tette.Innen a kórház 45-percnyire van.Viszont nekünk fel sem tünt ez az idő.Mikor megérkeztünk,izgatottan fogtam meg a barátom kezét és besétáltunk.Láttunk egy orvost,és tőle kérdeztük,hogy hová vitték Lorah-t.Pont azt az orvost kérdeztük,aki az ő orvosuk.Milyen pech-ünk van...Besétáltunk egy folyosóra és ott ült apum.
-Sziasztok.Csak hogy megérkeztetek.Ma már fájásai voltak Lorah-nak,és már érezte,hogy jönnünk kell.-köszöntött apum.
-És?Nem úgy volt,hogy apás szülés lesz?-kérdezte Hazz.
-De,és ha azt mondja Lorah-hogy menjek,akkor megyek.Nem telt bele negyed óra,mikor szólt az orvos,hogy itt az idő,Lorah fájásai egyre erősebbek lettek,hívta apámat.Nem húzták le a redőnyt,az ablakon,hanem végignézhettük Harry-vel.Mikor láttam a Lorah arc kifejezését,kicsit én is megrezzentem,Harry megszorította a kezem.Pár órán keresztül még sem nézhettük,mert nem bírtunk volna állni,hanem járkáltunk,beszélgettünk és aggódtunk.Remélem apám nem ájult el,mert emlékszem,mikor kicsi voltam,megsértettem az ujjamat és ő már attól a kis vér látványától is szédülgetett.Nem sokára kijött az orvos,és közölte,hogy minden rendben van,egészséges kisfiú és az anya is jól van,viszont nagyon kifáradt,és sok pihenésre van szükségük.Aztán apum is kijött,és olyan boldogságot láttam az arcán,amit az utóbbi időben nem,sőt...Odamentem,megöleltem,és gratuláltunk.Harry amolyan férfias ölelést adott apumnak.Megkérdeztem,hogy mikor láthatom a kis öcsémet,és azt mondta,hogy nemsokára.
-Na és hogy fogjátok hívni?-kérdeztem.
-Még pontosan nem tudom,hogy hogy fogják hívni,de az én feladatom most ezen gondolkozni-válaszolt apum.
-Mi lenne ha...Nathan-nek hívnák?-kérdeztem véleményt várva.
-Egész jó név,de előtte megkérdezzük Lorah-t is.-mondta apum mosolyogva.
-Persze,és ezt is fogjuk tenni,ha lesz ereje.
*2héttel később*
Ha Harry-nél voltunk,akkor mindig csinált nekem reggelit,de most én keltem hamar,és nekiláttam a reggelink készítésének.Persze nem öltöztem fel,mert siettem,csak egy top-ban és egy szál bugyiban mentem le a konyhába.Halkan bekapcsoltam a Little Things-t,amit Harry nekem írt,mint mutatta,nagy sikere lett.Nem csak a rajongóknál,de nálam is.Olyan jó volt ezt hallgatni,ez egy vallomás nekem,tőle.Mikor a fejemet kicsit oldalra biccentettem,és a lábam is járt a zenére-
-Oopsz,jó reggelt Harry,felébresztettelek?-kérdeztem csendben.
-Neked is jó reggelt kincsem,nem ébresztettél fel-szólt rekedtes reggeli hangján.
-Csináltam reggelit-mosolyogtam.
-Azt látom-harapott alsó ajkába és magához húzott.
-Harry,nem magamra céloztam-nevettem.
-De én igen-mondta,és ajkai az enyémre tapadtak,miközben kezével a hajamba túrt.
-Harry,sietnem kell,tudod,jönnek Lorah anyjáék is,meg az itteni rokonok,és Chris-ék is megígérték,hogy eljönnek azzal a Molly-val,tudod,akit már említettem.Készülnöm kell,segíteni.
-Megértem-tartott még mindig szorosan magánál.
-Akkor elengednél?-nevettem.
-De te most egy szuperhős karjaiban vagy.-nevetett.
-Miért,te az vagy?-mosolyogtam.
-Igen,csak még nem tudod.Fel kapott,és a vállára tett,és megpuszilta a lábamat.
-Harry,ez most mire jó?Nincs,messze az asztal,egészen három méter választ el tőle.
-Csak úgy-nevetett és letett.Miután reggeliztünk,gyorsan felöltöztem és elpakoltam mindent,bár elmosogatni nem nagyon érkeztem,mert mennem kellett.
-Mehetek veled?Tudod mennyi előnyöd van belőlem?-nézett ravaszt mosollyal.
-ÁÁ igen?És mi az?-
-Tudnék neked segíteni,bemutathatnál a többi rokonodnak is és közben még együtt is lennénk.
-Akkor gyere te nagy segítség.-szóltam utána.A kulcsot ne keresd,mert már hozom.Mikor hazaértünk,az öcsém apum kezében volt,és le volt nyugodva.Belőle hivatásos anyuka-apuka lett egyben.Lorah-nak sokat kellett/kell pihennie.
-Jött a segítség-szólalt meg Hazz.
-Az jól jön-válaszolta mosolyogva apum és letette a kezéből Nathan-t,aki egyből keserves sírásba kezdett.Így felvettem az ölembe,míg Harry lepakolta néhány cuccunkat.Nálam csendben volt.Olyan szép szeme volt,bár még sötét színe volt,de olyan rejtélyes.Már olyan,mintha nem is egyke lettem volna,hanem mindig is lett volna testvérem.De hirtelen újra sírásba kezdett.
-Add ide nekem,kérlek-szólt Harry.Én hallgattam rá és a kezébe adtam Nathant.Óvatosan fogta meg.
-Olyan kis pici,a kezei,a lábai és milyen szép szeme van.Tudod,a mi kislányunk vagy kisfiunk is biztosan gyönyörű lesz-mondta Harry és egy mosolyt-párosított mondatához.Kicsit elpirultam,de válaszoltam.
-Te már ezen gondolkozol?Várj míg kijárom a sulit,annyit leszünk együtt,amennyit akarunk és annyi gyerekünk lesz,amennyit szeretnénk,akár Harry família is lehet-nevettem.
-Hát igen,majd fognak szaladgálni a kis Harry-k,vagy Steph-ek-nevetett.
-Erre még ráérünk-mosolyodtam el,és a vállára helyeztem a fejem.Nathan nála nyugodt volt,és el is aludt.Csendben,de gyorsan elkezdtünk rendet rakni és az asztalra minden szükséges dolgot feltenni.
-Húh,készen vagyunk-most már mennem kellene zuhanyozni,gyere,menjünk fel.Zuhanyzás után Harry mikor meglátott,az ágyra húzott és az ölébe ültetett.Arcunk nagyon közel volt egymáshoz,és meleg érintésétől kicsit megrázkódtam,így betakart.
-Készülj fel arra,hogy most én keresem ki a ruháidat-mondta,és nevetett.Elég jól választott végül,azt hittem,hogy ez rosszabb lesz.
-Nem akarsz helyettem esetleg stylist-lenni?-
-A-a,én elég ha Styles vagyok -nevetett.
Miután felöltöztem,ő megölelt és a kezét a zsebembe tette.
-Styles,le kell mennünk.-mondtam mosolyogva.
-Ó,pedig olyan jó így-válaszolta.Lementünk,és apa úgy,ahogy az otthoni melegítőjében volt,úgy fogadta az embereket.Rá szóltam és mondtam,hogy menjen átöltözni,addig én,Lorah és Hazz majd fogadjuk a vendégeket.Míg apumat noszogattam,hogy menjen,ismerős arcot pillantottam meg,amire felcsillant a szemem,és Harry tudta kiről van szó..
Komit és hozom a következő részt,lányocskáim,számítok rátok :)))) xxxx