22.Rész.Drága ünnep itt vagy már!...

Még pontosan nem tudtam,hogy mit akarok venni,de pár perc gondolkodás után sikerült kitalálnom.A lányok pár perc múlva itt voltak.Mivel már elég hideg volt,így melegen öltöztem fel.Lementem a nappaliba,Lorah és apum egy katalógust nézegettek,amiben baba ruhák voltak.
-Ne haragudjatok,de most mennem kell,megbeszéltem a lányokkal,hogy megyünk vásárolni néhány cuccot.
-Oké,de nagyon vigyázz magadra-szólt utánam apum.
-Vigyázok,vigyázok..
A buszmegállónál vártam,mikor találkoztam Miranda-val.Nem akartam a szemébe nézni,vagy köszönni neki,csak álltam és elfordultam,hátha el megy,de nem ment.Oda fordult hozzám..
-Stephanie,nagyon sajnálom ezt az egészet,ami történt.Mi csak nagyon féltékenyek voltunk rád,jobban mondva Cinthia még mindig az.Mikor láttunk téged és Harry-t,vagy éppen Bella-t és Melodie-t a címlapon,akkor erősödött a féltékenység.A tied az egyik legjobb pasi a világon,szeret mindenki..A szülei megtudták,hogy mit tett/tettünk,akkor szoba fogságot kapott.Nem szólva arról,mikor meglátták a jegyeit.Én már nem akarom a rossz kislány szerepét játszani.Nem voltam mindig ilyen,de őt sem hibáztatom,rá tudott venni mindenre,ezért lettem ilyen gonosz.Meg tudsz bocsájtani?
Kis gondolkozás után..láttam rajta,hogy megbánta,amiket tett és a fenébe is,a szeretet ünnepe lesz,néhány nap múlva és nem vagyok gonosz...
-Persze,megbocsájtok,de most inkább Brittany-tól kell kérni-mosolyogtam rá.Megölelt,és még egyszer bocsánatot kért.
-Na és merre mész?
-A lányokkal megbeszéltük,hogy ajándék vásárlás lesz.Ha gondolod,esetleg...te is jöhetsz.
-Bocsi,de most nem tudok,a nagymamámék kell mennem.Majd máskor.Hogy vagy a baleset után?
-Hát,még bicegek és néha a fejem is fáj,de már jobban vagyok.
-Akkor jó,most mennem kell,szia-ölelt meg utoljára és elment.A buszok itt 10 percenként váltják egymást,szóval nekem már csak 10 percet kellett várnom,Bella már a buszban ült.
-Szia,gyere szállj fel gyorsan-mondta Bella és adott egy puszit az arcomra.Megpaskolta maga mellett a helyet,amit foglalt.
-Hogy vagy?Tudod már mit veszel?Nehéz dolgunk van,most már több mindenkinek kell ajándékot vennünk,mint az ezelőtti ünnepekben.
-Tudod,mint az öregek,most kb úgy érzem magam,a bicegős lábammal.Igen,most már nem 3-4 ajándékot kell vennünk.
-Egyébként beszéltem Melodie-val,ő és Britt már várnak minket.
-Oké,már nem kell sokat várniuk...Képzeld,Miranda bocsánatot kért tőlem...
-Na ne viccelj,ez viccnek is rossz..
-De bizony igaz.Mindenért bocsánatot kért amit tett/tettek..
-Pont ő?Soha nem gondoltam volna.
-Hidd el én sem,na de megérkeztünk..
Már vártak minket Melodie és Britt.Nekik is elmeséltem Miranda tettét.Nagyon meglepődtek,és azt mondtam,hogy mindannyiunktól bocsánatot kért.Britt szíve meglágyult,a keze még fáj egy kicsit,mivel a kormányon volt és a légzsák eltérítése miatt oda tette a kezét..De ez egy bonyolult dolog.A sorok között sétálva nagyon karácsonyi hangulat volt.nem tudtam,hogy hol találhatom meg azokat az ajándékokat,amiket kigondoltam.A fények,így minden csodálatos volt.A sütik illata,a kivilágított karácsonyi vásár.Bár csak Harry is itt lenne.Ketté váltunk,most én mentem Brittany-val,ő jobban ismerte a terepet.Először egy ruha boltba mentünk,mellette pedig volt egy cipős kis bolt,ahol egyszerre több ajándékot is letudhatok.Hosszas válogatás után vettem Gemma-nak és Anne-nek egy-egy blézert,remélem tetszeni fog nekik,Anne mindig fiatalosan öltözik.Lorah-nak és apumnak vettem egy kezes lábast,halvány lila színe volt,így ha kislány,vagy kisfiú lesz a baba,ez akkor is jó.Aztán Lorah-nak külön vettem egy csizmát,ami az ő ízlése,és még nem is magas sarkú.Joe-nak és apának,viszont már alig volt ötletem,hogy mit vegyek Harry-ről nem beszélve...
-Mit szólnál ahhoz,ha apudnak és Joe-nak vennél ilyen ..boros,vagy sörös poharakat?-kérdezte Britt.
-Jó ötlet,ez pont férfiaknak való.-helyeseltem azt a jó ötletet.Két sorral odébb volt ilyen mindenes bolt,ott megvettük a poharakat,még Dan-nak is vettem.Már alig bírtam a csomagokat.Ez idáig jól megy,de Harry-vel mi lesz?Sőt,még a lányoknak és a srácoknak is kell vennem valamit,nekik majd később veszek...Apropó,Harry említette,hogy a Stylist-juk kislánya nálunk lesz karácsonykor,mivel Lou-t az említett személyt 'nyaralni' viszi a férje.Egy egy fél éves babának mit lehet venni?Valamilyen csörgőt,vagy babát..Aham,baba..Amikor ezen gondolkoztam,akkor találkoztunk össze már Bella-ékkal.Ők már választottak,és mindenkinek vettek ajándékot..Remek,már csak két ajándék hiányzik...a mai napra.Már azt hittem,hogy nem találok ajándékot,ekkor megláttam egy pulóvert,kötött volt,fekete és stílusos.Így azt meg vettem Harry-nek és hozzá egy Douglas parfümöt.Remélem jól választottam.Lux-nak pedig vettem egy babát.Aranyos,beszélő babát,reméltem,hogy a baba nem lesz nagyobb Lux-nál..
*Karácsony*.

Louis-nak Harry-vel közösen vettünk egy quad-ot születésnapjára. Lorah és Anne nagy készülődésben voltak.Egy ideig én is  segítettem nekik,míg az utolsó sütiket is elkészítik,addig becsomagoltam az ajándékokat.Hál'Istennek találtam ajándékot a lányoknak és a srácoknak is,ami nehezemre esett ugyan,mert mindenkinek más az ízlése,de sikerült.Anne megdicsért,hogy ügyes vagyok a konyhában.Harry még egy próbán volt,de azt mondta,hogy estére mindenképp itt lesz.Piros-feketébe öltöztem,remélem nem néztem ki úgy,mint a mikulás.Már vártam az estét,de unalmasan telt a napom,nem tudtam mivel tölteni,minden kész volt.6-kor már Gemma és Dan is itt voltak,velük díszítettem a Karácsonyfát,ami az egyetlen befejezetlen dolog volt a házban.Én köszöntöttem őket,de Harry-re még mindig várnom kellett.Beültem az ablakba és gondolkoztam.Annyira gyorsan telik az idő,azt hittem,hogy ez az évem borzalmas lesz anyám elveszése után.Aztán jött Harry,be lépett az életembe,és most már egyikünk sem engedi el egymást.Egy ilyen valóban nagy családnak a részese lettem pár hónap alatt.Forrócsokit iszogattam az ablak előtt ülve és néztem,ahogy nagy pelyhekben hull a hó.Hol késik már Hazz?Már 7óra és 9-re már a közös házban kell lennünk Louis party-ján.A hóesésben láttam egy kis fényt az utca végéből,persze Harry volt az,az ismerős fekete Range-rover-ével.Nagy mosoly ült ki az arcomra,Gemma és Dan oldalról figyeltek és odajöttek hozzám.
-Mi is így kezdtük és még most is ugyan azt érezzük egymás iránt,anyu és Joe is-mosolygott Gemma.Ahogy oldalról néztünk,láttuk rajtad,hogy az a csillogás,ami a szemedben van,az igazi csillogás.Te maga vagy a szeretet,piros felsőben és fekete nadrágban-egyébként nagyon csinos vagy.Ma bejelentünk valamit,remélem ti is áldásotokat adjátok-mosolyodott el Gemm és megölelt Dan-nel együtt.
-Megjöttem-kiáltott Harry.
-Már csak téged vártunk,nagyon-ugrottam nyakába és szorosan öleltem.
-Hiányoztam?-kérdezte ravaszan Harry.
-Persze..Ez kérdés volt egyáltalán?-nevettem és megcsókolt.
Leültünk az asztalhoz,persze nem ettünk sokat,mert tudtuk,hogy ma még vár ránk elég kaja.Az asztalnál ülve én kicsit meghatódtam,és egy árulkodó könnycsepp folyt végig az arcomon,amit gyorsan letöröltem,hogy ne lássák,milyen érzékeny vagyok.
-Mi a baj kicsim?-kérdezte Harry.
-Semmi,semmi,csak..olyan jó látni így mindenkit együtt és közben anyum képe is előttem van,mikor kiskoromban mindig mesét olvasott a karácsonyi vacsora után.
-Nyugodj meg kincsem,ő most is vigyáz rád,már fentről véd téged-nyugtatott a barátom.A vacsora végén odasétáltunk a Karácsonyfához,és alatta temérdek sok ajándék volt,hisz már csak az én ajándékom legalább majdnem két tucat volt.Mindenkinek meg volt címkézve a sajátja.Mindenkitől gyönyörű ajándékokat kaptam.Nem győzték megköszönni azokat az ajándékokat,amiket én vettem.Úgy látszik el találtam,kinek mi kell.Harry-ét bontottam ki legutoljára,és ő is az enyémet hagyta-egymásra néztünk és elmosolyodtunk.
-Egyszerre bontsuk ki-mondta Hazz.
-Egy kék,fehér masnival átkötött dobozban pihent egy szép ruha.Gyönyörű volt,persze,mellette volt egy a karkötőre csatolható kis converse figura,mivel tudta,hogy nekem jobban az a stílusom,de az a ruha,tényleg nagyon szép volt.
-Köszönöm kincsem-öleltem át a nyakát és megcsókoltam.
-Én is köszönöm neked,amit kaptam,büszke vagyok ránk-mosolyodott el Harry.Apró csókokat lehelt a számra,de Gemma közbeszólt.
-Hey,fiatalok,gyertek csak..-kuncogott.
Hazz átfogta a derekam,és bementünk a nappaliba.Mindenkinek volt a kezében pezsgő,mikor beléptünk Dan a mi kezünkbe is nyomott egyet egyet.
-Na szóval,azt szeretnénk bejelenteni,hogy annyira erősnek éreztük a kapcsolatunkat,hogy eljegyeztem Gemma-t,ezt a csodálatos,gyönyörű teremtést köszönöm Anne,hogy világra hoztad a jövendőbeli feleségemet-mosolygott Dan.Mindenki koccintott és gratulált Gemm-éknek,de nekünk már indulnunk kellett.Anne meghatódva búcsúzkodott tőlünk.
-Nem tesz jót nekem ez a sok idegesség-mondta Anne félig mosolyogva,félig sírva.
-Boldog Karácsonyt nektek,és még egyszer köszönjük a szép estét-elbúcsúztunk.Apumék még ott maradtak,de ők is meghatódva köszöntek el tőlünk.
-Csodálatos vagy kicsim-nézett rám Harry.
-Te még csodálatosabb.
-Ezen vitatkozhatnánk-nevetett fürtöském.A szemei csak úgy csillogtak,mint a smaragd,bevillant a kép,mikor elvesztem a szemeiben,akkor,amikor először találkoztunk.Göndör fürtjeit a szél fújta az arcába,amit ő könnyen oldalra simított,hogy ne zavarjon csókunk közben,és ekkor csókkal tapasztotta be számat,amit ajkai édesen simogattak...

21.Rész.Minden rossznak jó a vége? ;)

  HARRY szemszöge:  ZENE:(HA leáll,indítsd újra egy ideig)
Lorah és David jöttek szólni,hogy baleset történt a lányokkal.Beültünk az autóba,jött Zayn és Niall is,a többiek azt mondták,hogy indulnak utánunk.Mi történhetett?Egész úton csak mormoltam magamban,hogy 'Stephanie kérlek ne te legyél az,kérlek...'.Nagyon megijedtem,szeretem őt,mindennél jobban,ha ő nem lenne,akkor én sem léteznék többé,meghalnék...David idegesen vezetett,és közben a könnyeit törölgette.
-Basszus menjetek már-csapott mérgesen a kormányra.Most kaptam vissza a lányom,nem veszíthetem el.Milyen apa vagyok én?

Dugó volt,pont most.Percenként egy métert jó ha mentünk.Nem bírtam tovább.Kiszálltam az autóból és elkezdtem szaladni.A járdán senki sem volt,szabad utam volt,futottam,ahogy csak bírtam,kiabáltak utánam,hogy álljak meg,én csak mentem előre,mint aki nem lát és nem hall.Az emberek hülyének néztek,hogy egy ilyen 'befolyásosabb' ember,mit szaladgál a kocsik között.Mikor beértem a kórházba,hívott David,azt mondta,hogy maximum egy óra múlva ide érnek.Én csak annyit mondtam,hogy oké és lecsaptam a telefont.Nagy idegesen és kifáradva kerestem egy orvost,éppen aki jött,hogy meg tudjam kérdezni,hogy hol van Steph.
-Jó napot,kérem..segítsen,hol találom Stephanie Stathem-et?
-Én,nem.....
-Most!!-kiáltottam rá az orvosra,de nagyon ideges voltam,megértheti.
-Jöjjön velem,kérem-hívott magával,és közben nagyon komoly arcot vágott..
-Hová?Miért?-kérdeztem már az idegtől egy cseppet sem kedvesen,a fejem is lüktetett.
-Csak jöjjön velem,kérem.
-Míg az orvos beszélt egy kollégájával,hogy meg tudja hol van,addig én a falra tettem a fejem,és ráhajtottam a kezemet és ökölbe szorítottam.
'Minden rendben lesz Styles,nyugodj meg'-nyugtattam magamat,sikertelenül.
-Menjen egyenesen a folyosón,aztán balra forduljon,és menjen be a 8-as terembe.
A terem,már félelmetesebben hangzott.Miért nem szoba?Remélem nem...
-Gyors léptekkel,de még is félénken nyitottam meg az ajtót,és egy percre megtorpantam.Felkészültem,akármi is lesz..Vettem egy nagy levegőt,és megláttam négy lányt a teremben mindenféle csövek,és gépek társaságában,elszomorító látvány volt.Bella,Melodie és az ismeretlen lány csendben és mozdulatlanul feküdtek az ágyukon.Lassan sétáltam az ágyak mellett,és az utolsónál...az utolsó ágynál..Stephanie!!!Nem adtam ki hangot,a szemem megcsillant és a könnyeim folyni kezdtek végig az arcomon,de nem a szomorúságtól,hanem az örömtől,mert ő volt az.Ott feküdt ártatlanul,meggyötörten,sebekkel a bőrén és csepegtetővel.Olyan jó volt újra látni.Odamentem mellé és letérdeltem az ágya mellé,a kezét az arcomhoz simítottam,és sírtam.Még így is bársonyos volt a bőre,néhol tűztől,sérüléstől érintetlenül.Olyan örömet éreztem,mint még soha,de a fájdalmait átéreztem,de nem akartam bele gondolni abba,hogy milyen volt,és akár az életükbe is kerülhetett volna.
-Ha-Harry..-nyitotta fel szemét Stephanie.
-Te vagy az?Én..azt hittem..
-Shh-csitítottam el,mert láttam,az ő szeme is könnytől lett tele.Megöleltem és adtam a szájára egy puszit,azt hiszem ez az egy pont,ahol nem fájt neki annyira.Beszélgettünk,de nem sokat,nem akartam túlterhelni.Arról sem akartam kérdezni,hogy mit érzett akkor,amikor azt hittem,hogy nem éli túl,de ezt nem most akartam  megbeszélni,még frissek a sebek,mindenféle képen.A falon volt egy tv-a hangerő nagyon csendesre volt állítva,én egy kicsit megálltam a beszélgetésben és hallgattam.
-"Megszakítjuk adásunkat.Arról a balesetről lenne szó,ami dél után történt.Kiderült,hogy a szemtanú,aki nem régen nyilatkozott nekünk,hazudott.Állítólag két lány lefizette őt,hogy azt nyilatkozza nekünk,hogy a negyedik lány már nem él.Hihetetlen mikre képesek az emberek ilyen szörnyűségektől övezve is.Borzasztóan sajnáljuk,hogy mi is ennyire félrevezettük magukat,a balesetet szenvedőktől pedig mélységesen bocsánatot kérünk,és mihamarabbi gyógyulást kívánunk.mint kiderült,az egyik lány,aki az autóban ült Harry Styles barátnője,még benne ült Zayn Malik és Niall Horan barátnője is.Rajtuk kívül még volt egy negyedik lány.Nagyon sajnáljuk s történteket,reméljük nem annyira nagy a baj,ahogy az a szemtanú előadta.Viszont látásra,további szép napot mindenkinek,most pedig időjárás jelentés következik."-fejezte be mondókáját a híradós.Iszonyatos méreg gyülemlett össze bennem,a fejemben csak az volt,hogy hogy lehet valaki ilyen?Egy kis pénz,és már egy embert egy mondattal eltemetnek,közben meg sem halt.Mind a négy lány nem teljesen épségben,de itt fekszik,és remélem,hogy meggyógyulnak.Megtört hangon szólt Steph.
-Miranda és Cinthia,ők lehettek azok..
-Gondoltam,ki más lehetne ennyire...ennyire...-hagyjuk,ettől még csak idegesebb leszek.-törölgettem még a sírástól kipirosodott szemem.Stephanie egy egész százas zsebkendőt nyomott a kezembe és féloldalasan mosolygott.
-Köszönöm,hogy itt vagy velem,köszönöm-simított végig arcomon a barátnőm.David?Lorah?A srácok?
-Tudod,én nagyon szeretlek,az életemet adnám érted.Nyugodj meg,mindjárt itt lesznek ők is.-mosolyogtam,ahogy most tudtam.
STEPHANIE szemszöge:
Borzasztó volt az egész,azt hittem nem élem túl.''Utolsó gondolatom" Harry és a családom volt,ami gyorsan végig futott az agyamon.Eszméletlenül feküdtünk a kocsiban,az orvos elmondása szerint.Addig nem is voltam magamnál,míg nem jött be Harry.Mintha éreztem volna a jelenlétét,mint legelőször,amikor nála voltam,az ő lakásán.De csak akkor nyitottam ki a szemem,mikor már mellette voltam,és éreztem forró leheletét és könnyeit a kezemen.Annyira jó volt,hogy itt áll előttem,mert azt hittem,hogy többé nem találkozom vele,velük...A családommal,a srácokkal és Harry-vel.Láttam rajta,hogy nagyon félt.A szavait akadozva mondta,akár csak én.Jól esett,hogy ott volt velem,úgy éreztem,újra 'ÉLEK',bár hála az égnek,nem haltam meg.Megérkeztek apumék.Ők is óvatosak voltak,elmondták,hogy miért nem tudtak jönni.Azt is elmondták,hogy Harry nem autóval jött,hanem idáig szaladt,hogy újra láthasson.Nagyon szerethet,úgy ahogy én őt.A város közepétől idáig szaladt?nem tudtam még annyira felülni,de ahogy tudtam,kicsit közelebb hívtam magamhoz őket és megöleltem.A lányok vajon hogy vannak?Eric-et is értesíteni kellene,hogy jöjjön be Britt.-hez és a szüleit is,és Bella szüleit is.Niall és Zayn is jöttek,annyira meggyötörtnek látszottak még a fiúk is...Gyengédek voltak Bella-hoz és Melodie-hoz,de Mel lassan visszaaludt,egy könnyű beszélgetés  után,és Bella is.A telefonom,a cuccaim,minden az autóban maradt,ezért elkértem a Harry-ét,bepötyögtem Bella szüleinek a számát és felhívtam őket,aztán Eric-et és Britt szüleit is.Már úton voltak mindannyian,de hangjukban félelem hallatszott.15 perc múlva itt is voltak.Apum elment az orvosért,addig Lorah és Harry velem beszélgettek,Harry egész idő alatt fogta a kezem.A kismamáknak nem lenne szabad idegeskedniük,de ez most egy ilyen helyzet volt.
-Szia Steph,hogy vagy?-kérdezte Zayn és Niall egy emberként.
-Sziasztok,hát..mint látjátok,így vagyok.Gépekre kötözve,fáradtságot és kimerültséget érzek.Leültek mellém és beszélgettünk,mivel a lányok aludtak.
Közben megérkezett Eric,Bella és Brittany szülei is.Apum pedig egy fél perc múlva érkezett az orvossal.Olyan volt,mintha egy vörös szőnyegen való híresség sétálna el előttünk,mert mindenki szeme,orvosunkra szegeződött.Kíváncsiak voltunk,hogy mi a helyzet..
-Nos,először is jó napot kívánok,én Dr.Martin vagyok.A lányok leletei különbözőek.Stephanie Statham.Egy    
 kisebb agyrázkódás,de semmi komoly,és a lábára azt hiszem még két hétig ügyelni kell majd,mert egy mélyebb seb van rajta,és nehezebben gyógyul,mint a többi kisebb karcolás,de legyenek nyugodtak,örülhetnek,hogy a kisasszonyok ennyivel megúszták az esetet,mások sokkal problémásabb esetek.Sorban elmondta,hogy kinek mi a baja.Csodálkoztam,azt hittem valami csoda segíthet rajtam,ekkor villant meg a harmadik szó a nyakláncon.Believe-hinni.Elmosolyodtam és Harry tudta,hogy a harmadik szó is meg van...
*A további napokban*
Pár napot még a kórházban kellett,hogy töltsünk,de aztán hazamehettünk.Az orvosunk,akit bent levésünk óta  nagyon megismertünk,nehezen engedett el.Hazamenve jó volt újra a saját ágyamban lenni,és Harry mellett ébredni.Igen,mellette,mert nem hagyott magamra,csak néha ment el,valami halaszthatatlan dolog miatt.Minden este kezünket összekulcsolva aludtunk el,sokszor még énekelt is nekem Harry.Eleanor,Danielle,Liam és Louis is eljöttek meglátogatni.Örültem,soha nem hagynak cserben.Mindig volt mellettem valaki.Sok lufit kaptam és kisebb ajándékokat,aminek nagyon örültem.Még Anne,Joe és Gemma is eljöttek hozzám.Nem tudom,hogy hogyan ment az ismerkedésük apáékkal,de sokszor hallottam,hogy nevetnek lent és biztosan jól megértik egymást.Nem kelhettem fel másfél hétig,maximum wc-re.Nagyon el ment az idő,négy nap múlva karácsony,ajándékot is kell vennem,de a lábam még fáj egy kicsit,szóval még bicegek.Azt is meg tudtam,hogy két dolgozatom 5-ös egy pedig 4-es fölé lett,de nem adták meg rá az ötöst.Szóval így is,úgy is jó jeggyel zártam a fél évemet.Megbeszéltük a négy lánnyal,hogy el megyünk vásárolni ajándékokat,persze nem autóval,mert rá sem tudunk nézni.Brittany szülei pedig egy ideig biztos nem vesznek neki autót,majd ha csak újra biztonságosnak látják.Sok ajándékot kell vennünk,úgyhogy már most neki kezdek és leírom egy papírra,hogy kinek milyen ajándékot szánok.

  Drága olvasóim,meglepődtetek?Vagy nem?Mivel mondtátok,hogy ne legyen ilyen szomorú,ezért kieszeltem ezt a megoldást.Úgy hogy majd ha összegyűl újra sok komi,akkor hozom az új részt:).Remélem jó rész sikerült remekelnem,és örülnék,ha még többen olvasnák a blogot és komiznának..:))) köszönök minden támogatást! Dominika ;) xx

2O.Rész.A baleset...

Leültettem Hazz-t míg én bementem a fürdőszobába és vittem magammal a táskámat.Vettem Harry-nek egy boxert.A csípő részére az volt írva,hogy I love you:ezt tartottam a legjobbnak,most számára.Még az előtt vettem,hogy tudtam volna,hogy ő is el akar vinni valahová.Sietnem kellett,nem maradhattunk egész éjszakára,mert más nap suli,aztán pedig kemény tanulás.Hallottam,mikor a pincér megérkezett és hozta a pezsgőt.Ki vettem a táskámból az egyik legszexibb fehérneműt és felvettem.A hajamat kicsit felborzoltam,a sminkemből mostam le valamennyit.Mikor kiléptem,kezemben a boxerrel,amit az ujjamon lógattam.:Harry mintha érezte volna,hogy mire készülök,már ágyban volt.Mikor meglátott,felült és nyelt egyet.Odabújtam mellé és odaadtam a kis ajándékot,de arra majd máskor lesz szükség.Először ittunk egy nagyon kis mennyiségü pezsgőt,aztán..megtörtént,aminek meg kellett történnie.Megkoronáztuk az estét...Nem mintha nem lett volna hová mennünk,csak nem akartam,hogy zavarjanak,ezzel Harry is így volt.
-Már éjfél van,mennünk kell,tisztára mint hamupipőkénél-mondtam szomorúan.
-Ne már,biztos nem lenne gond,ha egy napot kimaradnál,vagy de?
-De,mert ismétlő órák vannak,és dolgozatra készülünk,ott kell lennem.
-Óó-nézett szintén szomorúan Hazz.
-Ne szomorkodj,na gyere hercegem,mennünk kell-adtam egy puszit a homlokára.Mikor elkészültünk,akkor a recepciónál elrendeztem mindent,elvégre,ez az én ajándékom volt.
-Remélem azért a cipődet nem hagyod itt hamupipőke-nézett rám a barátom.Megfogta a kezemet,most már bátran mutatkoztunk.Legalább is én nem az én részemről beszélek,mert én egyáltalán nem voltam bátor.Fogalmam sincs,hogy hogy vettek tudomást arról,hogy hol vagyunk,de rengeteg fotós és riporter lepett el minket.Harry csak vitt magával a tömegben.Közepes gyorsasággal mentünk,nem érdekelte,hogy mit mondanak.Beszálltunk az autóba és hamar elhajtottunk.Féltem az úgy mond "mától'' és attól is,hogy mi a véleményük.Mikor megérkeztünk,adtam Harry-nek egy hosszú csókot,amit rövidre terveztem,de nem akart elengedni.Hosszú ideig ölelt.A nyakláncomon ekkor villant meg két szó. You és Family.Elmosolyodtam és még szorosabban öleltem.
-Csak nem megtaláltad az öt szó egykét?
-Meg,már kettőt is-mosolyogtam,mert tudtam,miért pont ez a két szó 'jelent meg'.Nem hittem a varázslatban,most sem hiszek,ez inkább amolyan csoda,én annak nevezném.
-További jó éjszakát,és csodálatos álmokat.Ja,és üdvözlök mindenkit.-mondta Harry.
-Átadom.Neked is nagyon jó éjszakát-küldtem egy puszit a levegőben,ő pedig úgy tett,mintha a zsebébe tette volna.
-Erre még lehet,hogy szükségem lesz-nevetett.
Beérve a házba nagy csend volt,csak apumat láttam a konyhában.
-Szia drága,hogy telt a napod?Ugye tanultál?
-Neked is szia,köszönöm,nagyon jól telt.Most már álmos vagyok.Mel?Hazajött már?-mondtam egy ásítással párosítva.
-Elhiszem,hogy jól telt.Melodie is nem régen érkezett meg,azért keltem fel.Tudod,hogy megbízok benned,és abban,hogy nem hanyagolod el a tanulást.
-Persze,hogy nem,de már mennem kellene,tudod az álmosság nagy úr,és én álmos vagyok.
-Hová?Hová?Mesélj egy kicsit nekem,csak röviden,olyan régen beszéltünk már a mindennapjainkról,és azt sem tudom,hogy mik történtek veled mostanában.
Elkezdtem mesélni neki,persze nem mindenről,csak úgy nagyjából elmondtam néhány dolgot.Apum csak biztatott,és azt mondta,hogy Cinthia-val és Miranda-val ne foglalkozzak,mert ők egy elkényeztetett,romló család sarjai.
-Egyébként Bella hívott,valami szőkeségről beszélt,és Lorah üzeni,hogy holnap ha gondolod,hív egy tanárt,hogy meg tudd szerezni a jogosítványodat,és egy gyakorlati vizsgával a égén le is zárhatod.
-Oké,köszi,majd visszahívom-adtam egy puszit apumnak,persze,benne vagyok.felmentem a szobába.Mikor mindennel készen lettem,zuhanyzás,ismétlés,már fél kettő lett,én pedig már hatkor kelek.
*Reggel/Iskola*
A telefonom ébresztett,mint mindig.Melodie hangját már hallani lehetett a fürdőszobából,miközben They don't know about us-t énekel fogmosással párosítva.
-Sálálá siess Steph,mert elkésünk,énekelte mel.
-Nekem aztán 10 perc sem kellett,és készen lettem.Bár csak megállna az idő,mindig sietni,és sietni.Felvettem egy fehér csőszárú farmert,egy barna blúzt,barna magas sarkú cipőt,ami nem tartozott a kedvenceim közé,viszont ma nem kellett mennünk sulis egyenruhába,ezért kihasználtam a helyzetet.
-Milyen napod volt?És az éjszakád?Tanultál?Meséélj-bombázott kérdéseivel barátnőm.
-Ezt majd később el mondom,most menjünk.
Lemenve üdvözöltük apumékat.Reggelizni nem volt időnk,csak el vettünk egy-egy lekváros pirítóst és siettünk.Mielőtt elmentünk volna,apum kezünkbe nyomott két pár lapos talpú converse-t,tudta,hogy nekem inkább ez a stílusom.
-Lehet,hogy nem fog tetszeni,de tetszenie kell,mert Lorah-segítségét kértem a választáshoz,szóval...
-Nagyon köszönjük-mondtuk egy emberként Melodie-val.Mivel úgy sikerült,hogy Bella nem velünk jár egy suliba,ezért neki az egész tegnapi dolgot megírtam üzenetben.Csodálkoztam is,hogy bele fért 13 üzenetbe.Félve léptem be a suliba.Voltak megvető szemek,de leginkább mosolygó arcokat láttam.Nem akartam találkozni a két 'sulikirálynővel'.Szembe jött velünk Eric és Brittany(akiket régebben is említettem)
-Sziasztok,örülünk,hogy végre bejelentettétek,csak azt akarom mondani,hogy most nézzetek fel twitterre,mindenki rólatok beszél,de a többség nagyon kedvesen fogadta a dolgot.Mások véleménye pedig ne érdekeljen,ők kevesen vannak.Miranda és Cinthia nagyon kibuktak rátok,ugye tudjátok?
Eric és Brittany tudtak rólam és Harry-ről,Mel-ről és Zayn-ről,Bella-ról és Niall-ról,de nem mondták senkinek,nagyon jó barátok.
-Köszönjük,és az infót is,de ma nincs kedvem fellépni ilyen oldalakra,hiszek nektek,és remélem,hogy olyan a helyzet,ahogy mondjátok-mosolyogtam barátainkra.
-Nyugi,de most már menjünk,mert mindjárt csengő.
Belépve az osztály terembe majdnem minden lány odajött gratulálni nekünk,és a srácokról kérdeztek,de Miranda,Cinthia és a kis csapatuk csak ült hátul és felfuvalkodottan nézett.A beszélgetést a csengő szakította meg.A tanár elmondta,hogy 3 vizsga lesz,azt mind egy napon adjuk le,most pedig ismétlő órák lesznek.Majd pedig.A karácsonyra nézve pedig majd szünidő lesz a vizsgák után.Utolsó óra után találkoztunk a két lánnyal és a kis csapatukkal a folyosón.
-Hey Statham!Csak nem megnőtt az önbizalmad?A kis Harry nőcskéje vagy mi?
-Ne gondoljátok,hogy mindenkinek beszólhattok,még annak is,akin nincs mit megszólni.Hogy képzelitek ezt?Ha meg változnátok,talán többen szeretnének benneteket.-hagytuk ott a két 'királynőt'.
*További napokban*
A napokban sokat tanultam.Harry mindig átjött,hogy ne is unatkozzak,viszont ezzel csak azt érte el,hogy a sármos mosolyától és a kedvességétől alig tudtam koncentrálni.Melodie és Zayn is így volt.Már fújtam az anyagot kívülről.A vizsga napján nem izgultam annyira,de Harry elkjsért,és adott egy biztató csókot és ölelést.Így már lehet,hogy sikerülni fog.
-Elővettem  a kedvenc ceruzám,és kopogtattam vele a padon,vártam a tesztet.A nap végére kifújtam a levegőt,és nagy megelégedéssel 3 kitünő dolgozattal zárhattam a fél évet.Brittany javaslatára megbeszéltük,hogy dél után elmegyünk fodrászhoz,én,Bella,Mel és ő.
D.u.3-ra el jött értünk.Rám beszélték,hogy festessem a hajamat szőkére,persze én hallgattam rájuk.Britt vezetett,mert én még csak nem régen kaptam meg az engedélyemet,arra,hogy vezessek és féltem.Az úton őrültek módjára viselkedtünk,hülyéskedtünk.Harry-t is tájékoztattam arról,hogy szőke leszek,neki minden hogy jó vagyok,ezért beleegyezett.A fodrásznál mindenkinek maradt a saját haja színe:Britt-é a szőke,bella-é a szőkés barna,Melodie-é a barna,csak az enyém változott.
-Jól áll neked a szőke csajszi,legalább már nem csak az én hajam ilyen színü-mosolyodott el Brittany.Nyugodtan beszélgettünk az úton hazafelé,mikor megtörtént a baleset.
*Szemtanú vallomása*
-.Nagyon gyorsan történt az egész,egy kisfiú állt az úton,és a lányok,mint kiderült..Kiakarták kerülni,hogy ne üssék el.Megpördült az autó,a férjem szaladt és elvitte a kisfiút a veszélyes helyről.Láttam,hogy a bátrabb járó kelők szaladtak oda segíteni,és mentettek ki három lányt a lángoló autóból.Az autónak csak egy része lángolt.A negyediket mire sikerült kimenteni...már...már sajnos nem élt.Mentőt hívtak,és amilyen papírokat ki tudtunk menteni,annak alapján azonosítottuk őket,bár kettőt nem tudtunk teljesen azonosítani.Az esetből én még csak most kezdek kicsit fellélegezni.Borzasztó,ami történt.
*Eközben a 1D házban*
Kopogtatnak.
-David,Lorah,ti hogy hogy itt vagytok?Egyébként sziasztok,gyertek be.Erre a többiek is megérkeztek.
-Mi történt?Mi ez a szomorú arc?-kérdezte mosolyogva Louis,és a hírek hallatán a mosoly már szomorúságra változott.
-Nem mehetünk,szörnyű hírünk van,azt hiszem az ájulás határán állok-mondta Lorah,és David pedig már kisírt szemmel állt előttem.Sietnünk kell,baleset történt.Még mi sem tudunk pontosan semmit.Gyere az úton elmondjuk.Két lányt nem tudtak azonosítani,és közülük az egyik halott,valamelyik Steph,imádkozni tudunk,hogy ne ő legyen a .....ne ő legyen már a másik világban...

19.Rész.Tudja meg a világ!..

Láttam,hogy Harry kint áll az autója mellett,és beszélget valakivel,de pontosan nem láttam,hogy kivel,így kimentem.

-Szi-köszöntem volna,de itt el akadt a lélegzetem.Ki állt ott?Hát Cinthia,borzasztó volt,meglepő és nagyon rossz érzés.

-Jajj szia-ölelt meg Cinthia,mintha olyan puszi pajtások lennénk,de az ő arcán is nagy meglepődés látszott.Ezek után már nem csak keresztbe akar nekem tenni,hanem gondolom már a fejében a gyilkolásomon gondolkozik.Na jó,ez lehet,hogy túlzás,de szerintem ő sem bírja a helyzetet..Én csak álltam,és nem szóltam semmit.Harry látta rajtam,hogy nem bírom a lányt,és inkább azt mondta neki,hogy most mennünk kell.Cinthia olyan kedves volt.Így akar a Hazz közelébe furakodni?Hogy lehet már ilyen?Előtte úgy csinál,mintha nagyon szeretnénk egymást,közben megfojtana egy kanál vízben.Harry oda fordult hozzám:

-Steph,láttam rajtad,hogy nem bírod azt a lányt,pedig elég kedves volt.

-Mi?Ő kedves?Na jó,nem hibáztatlak,nem tudtad,hogy ő Cinthia,akiről meséltem.Annyira álszent,most nagyon ideges lettem.

-Kincsem,ha ez ennyire sokat számít,akkor inkább nem beszélek vele,max autógramot kér és annyi,hisz' ő is rajongó,nem küldhetem el.Várj csak...-elővett a zsebéből egy szív alakú dobozt.Értetlenül néztem rá..

-Tessék,ez a tied-kinyitotta,és egy szív alakú nyaklánc volt a dobozban.Kivette abból és a nyakamba akasztotta.

-Ó,Harry,nem kellett volna.

-De,neked bármit.megláttam,és rád gondoltam.Majd találsz rajta öt szót,amik számomra nagyon sok erőt adnak,és csak akkor látod meg ha hiszel benne.

-Akkor viszont nagyon köszönöm-és adtam egy 'Thank you!'csókot.Beültünk az autóba,és én csak nézegettem a nyakláncot,de nem láttam rajta semmit.Reméltem,hogy megtalálom.Olyan szép volt a nyaklánc,és mintha anyumnak is ilyen lett volna,vagy valami hasonló.Útközben Harry beszámolt arról,hogy a családjához visz,bemutatni.Jókor mondja,még fel sem készültem.Vajon majd mi lesz a véleményük?Megfelelek majd?Lehet,hogy bénázni fogok,és nem magamat fogom adni.Féltem,mert még nem sok ilyenben volt részem,de ez más volt,mert életem 'Nagy Ő'-jéről volt szó,és annak családjáról,akik remélhetőleg,majd egyszer az én családom lesznek.Még csak álmodozom.

*Megérkeztünk*.Kiszálltunk az autóból,és megszorítottam Harry kezét.

-Ne félj,ha megismernek,akkor biztos legalább annyira fognak szeretni,mint én.-mosolygott Harry.

-Anyu,Joe,megérkeztünk-kiáltott a barátom.Elhiszem,hogy nem tudja apu-nak szólítani a mostohaapját...Rossz lehet,én sem hívom Lorah-t anyu-nak.

-Szervusztok drágáim,gyertek beljebb-ölelt meg engem és Harry-t Anne,aztán Joe is.

-Anne vagyok ő pedig itt mellettem Joe,nyugodtan tegezhetsz.Azt hiszem Gemma-ék is mindjárt megérkeznek.Gyertek,üljetek le.

Olyan aranyos nő Anne,egész este kérdezgetett,és még Joe is nagyon közvetlen volt.Annyit nevettünk!Azt hittem,hogy ez az ismerkedős dolog rosszabbul fog menni,de hál'Istennek jól ment minden.Mondták,hogy szívesen megismernék Lorah-t és apumat is.
-Majd legközelebb,persze ha lesz legközelebb,akkor csinálunk egy közös programot-mosolyogtam Anne-re és Joe-ra.
Közben megérkeztek Gemma és Dan(Gemma barátja) is.Elsőre féltem,mivel még is csak Harry testvére,és nem tudtam,hogy mit fog mondani.Még is,olyan kedves lány volt.Nem kérdezett sokat,de úgy láttam,hogy szeret engem.Pár szóból is észrevehető,hogy ő a Styles család tagja,meg persze arcról is,hasonlítanak Harry-vel.Anne és Gemma hoztak egy-egy régi albumot.Olyan képet is mutattak,ahol Hazz pucéron van.Nem hiába,nem hazudtolta meg magát.
-Hey,ez tabu.Na jó,Steph láthatja-nevetett Harry.De haragudj anyu,de most már mennünk kell,legközelebb többet leszünk.-kacsintott rám.
-Nagyon köszönjük a vendéglátást,és öröm volt vele-tek megismerkedni.A veletek-szót nehezen mondtam ki,mivel tegeződnünk kellett.
-Ó,szóra sem érdemes.De várjatok csak.Harry,gyere ide egy kicsit-odébb hívta Anne.Vajon mit akar mondani?Még Gemma-val és Dan-nal beszélgettem,míg Harry és Anne is beszéltek.
*Harry és Anne dialógja*
-Kisfiam,nagyon szimpatikus Stephanie.Csak tudatni szeretném veled,hogy jól választottál.
-Köszönöm,tudod..ő is félt,hogy mit fogsz majd szólni.Ő már úgy érzem,hogy a végső választásom lesz.Nála nem azt érzem,amit a többi lánynál,ő különleges...
-Tudom,és te is az vagy,és nagyon illetek egymáshoz,neked van teremtve.
-Ma bejelentem..
-Jól teszed fiam.-mosolyodott el Anne.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-Indulhatunk?-puszilt meg Hazz.
-Persze.
Elköszöntünk mindenkitől,Anne-től és Joe-tól egy szoros ölelést kaptam,ami azt jelezte,hogy nem lehetett rossz véleménye.Gemma megpuszilt,és súgott valamit a fülembe:
-Ne aggódj,nagyon szeretünk és látszik,hogy Harry imád.Vigyázz az én mindig bolondos testvéremre,összeilletek.
Annyira jól esett ez a mondat.Harry és Anne között nagyon szoros anya-fia kapcsolat van,de a mostoha apjával is megértik egymást.Beültünk az autóba,és Harry elvitt egy olyan helyre,amire nem számítottam.Egy interjúra kellett menniük a fiúkkal,és azt akarta,hogy én is ott legyek.
-De Harry,akkor megtudják..Ezt akarod?:
-Pont ez a célom-ejtett egy mosolyt a fürtöském.
-De nem merem,félek a következményektől.
-Ne félj,itt vagyunk egymásnak...
-Rendben..
Beléptünk az egyik terembe.Ott már sietnünk kellett,mert majdnem elkéstünk.A srácok már tudták,hogy miről lesz szó,hogy miért megyek Harry-vel,de én ezt nem régen tudtam meg.
Mikor beültünk,a riporter sem lepődött meg annyira,ezt furcsálltam,mintha már ő is tudta volna,de biztos nem,ezt csak én gondolom.Először csak a turnéról és a TMH-ról kérdeztek,aztán áttértek a barátnő témára.Zayn elárulta,hogy ő Melodie-val jár,Niall pedig Bella-val,és áradoztak egy sort.A riporter meglepődve nézett rájuk,én csak szorongattam a Hazz kezét,és nagyokat nyeltem,mert az idegességtől már a szám is kiszáradt.Mikor Harry-hez értek,akkor ő nyugodt volt,és elmondta,hogy nagyon szereti a rajongóit,de azt szeretné,ha magánélete is lehetne.
-Rátaláltam egy csodálatos lányra,Stephanie-ra és azt szeretném,ha ezt elfogadnák mások is,hogy együtt vagyunk.-rám nézett,és mosolygott,mikor ezeket mondta.A riporter sok boldogságot kívánt.Mielőtt még nem mentünk ki,Harry az édes ajkait,az enyémre tapasztotta.
-Köszönök neked mindent,azt,hogy vagy nekem-hajtottam fejemet az övéhez.
-Én köszönöm,hogy megváltoztattad az életemet,kincsem.
-Kincsed vagyok?Tényleg?
-Igen,a szívem kincse.
-Most el tudnál vinni valahová?Nekem is van meglepetésem.
-Persze,de hová?Megmondtam a szálloda címét,ahová menni akartam,és vele szerettem volna lenni.Az úton néha rám nézett és csak hirtelen el nevettük magunkat.Mikor megérkeztünk,akkor az egyik kedvenc szállodámban foglaltam szobát,és apumékat is tájékoztattam arról,hogy hová megyünk.Meg akartam neki köszönni a szép napjainkat...
-A recepciós ránk nézett,és kedvesen ideadta a szoba kulcsát.Mikor bementünk a szobába,leültettem Harry-t az ágyra és tájékoztattam,hogy mindjárt jövök-kacsintottam.

18.Rész.Hová megyünk?...

*Stephanie szemszöge*
Álmosan keltem fel az ágyból,Melodie még aludt.Jujj,tanulnom kell.Elfelejtettem,hogy felejthettem el?Lementem a konyhába és ott már Lorah készítette a reggelit.
-Milyen jó illatok-öleltem meg Lorah-t.
-Ülj le,mindjárt kész.Melodie?
-Kicsit ki van készülve a Zayn-es dolog miatt,de már beszéltem vele és Zayn-nel is,hátha sikerrel járok és kibékülnek.
-Reméljük,olyan szép pár.Egyébként...Mi a helyzet veled és Harry-vel?
-Hát a tegnapi nap csodálatos volt.Újra...Csak..apa nem szólt semmit,hogy sokáig voltam?
-Mit is mondjak...?.Kicsit ki volt akadva,hogy nem beszélt veled tegnap annyit mint régen,sem tegnap előtt..
-Tudom,borzasztó lehetek.Nem tudom beosztani az időmet,és valahogy mindig elfelejtek valakivel törődni.Normális az ilyen ember mint én?Hát nem hiszem.
-Ennyire ne légy szigorú magadhoz.David-nek sincs szinte semmi ideje.Figyelj Stephanie,eljönnél ma velem az doktor nőnkhöz?
Közben megérkezett Melodie.csendben leült és nem akart az ennivalóhoz hozzá se nyúlni,hanem inkább csak a villája végével kapargatta a tányért.Apa is megérkezett.
-Jó reggelt.Mi ez az iszonyatos csikorgás?
Rá néztem Melodie-ra és ő letette a villát.
-Ezt szépen most visszaveszed a kezedbe és enni fogsz,nem kell mindig szomorúnak lenned.Olyan ritkán látlak mosolyogni-mondta apa.
-Apa,te így is úgy is ritkán látsz,de azért igazad van.-mondtam neki,így kettőnkre hallgatva Mel hozzáfogott  az evéshez.
-Kisasszony,te ugye nem kioktatni akarsz?Hol is jártál tegnap,ha már itt járunk?-kérdezte apum felhúzott szemöldökkel.
-Hát én,izé...Harry-vel voltam,hol lettem volna?
-Hát kitudja,egyszer megint bajod esne.Viszont olyan még egyszer ne legyen.Tudod,hogy szeretnék veletek sok időt tölteni.De ha azt a munkám nem engedi.Te mit csinálnál,ha egy olyan nagy céget kellene vezetned mint a miénk?
Ennél a résznél csak csendben ültünk,és hagytuk apát beszélni.
-Apa,tudod,hogy Harry nélkül,a srácok nélkül nem megyek sehová,akkor ne félts ennyire légyszíves,egyébként is..nem sokára 17 leszek.
-A kor itt nem számít,amíg élek,addig mindig figyelni fogok rád.Megöleltem apumat,mert keveset beszélünk,és még azt találja hinni,hogy nem is törődök vele.
-Lorah,bocsánat,hogy nem válaszoltam a kérdésedre.Elmegyek veled,de mikor?
-Talán d.u.3-ra.
-Megbeszéltük.Melodie te pedig egyél,mert ez nem lesz így jó.-mondtam parancsolóan.
-Te beszélsz Stephanie Statham?Alig ettél valamit.
-Na jó,mind egy.Látom te már megetted,szóval gyere,mert tanulnunk kellene.

Elköszöntünk apuméktól és fel siettünk a szobába.Muszáj volt beszélgetnünk,mert láttam,hogy még nyomasztja valami Mel-t.Tanulni készültem,de a tanulásból nem valami sok lett.Annyi a szerencsém,hogy hamar bele megy a fejembe a tananyag,ezért átrágtam magam rajta,és közben beszéltem a barátnőmmel is.Elmagyaráztam neki,hogy értse meg,Zayn-nek is nehéz,de ő segíthetne rajta.Felhívtuk Bella-t is,de valami családi program miatt nem jöhetett.
Rezeg a telefon.Harry az.Hívott hozzájuk,de nekem mennem kell Lorah-val az doktor nőhöz,szóval nem mehettem.Harry persze megértette.Megígértem Melodie-nak,hogy azért elkísérem,közben én is találkozok fürtöskémmel.Gyorsan írtam pár sort Chris-nek,mert mostanában nincs ideje Molly miatt,de reméltem,hogy legalább válaszol.Sietnünk kellett,úgyhogy elkértük apum egyik autóját,Melodie ült a volánnál és elmentünk a közös házba.Eleanor és Louis,már az ajtóban vártak.
-Sziasztok,üdvözöltek minket.
-Helló,-szaladt le Zayn és Harry is.Harry nem volt félénk,így odajött,magához húzott,és megcsókolt.Megfogta a kezemet,és oldalra álltunk.
-Hogy hogy még is itt vagy?-kérdezte Harry.
-Csak pár percre jöhettem.Mindjárt megyek is,most olyan lelki erőként jöttem Melodie-val.
Zayn lassan sétált oda Melodie-hoz.Megfogta a kezét,és a két csillogó szem pár összetalálkozott.Kimentek a hátsó kertbe beszélgetni.
-Ne haragudj,de most már mennem kell-nyomtam egy puszit Hazza arcára.
-Jó,de este el kell jönnöd velem két helyre kárpótlásul-vigyorodott el a barátom.
-Persze.Este mindenképp.
Elköszöntünk egymástól,és aztán mindenkitől,már akik ott voltak.Kiderült,hogy Niall is Bella-ékkal van,mert Bella mar bemutatta a családjának.Felültem az egyik buszra,amire nem kellett sokat várnom.,és haza siettem.Lorah már kint várt.
-Siess gyorsan,épp jókor érkeztél-ültünk be az autóba.Egy fél óra kocsikázás után megérkeztünk.
-Az orvos nőnket Olivia-nak hívják,nyugodt nő,és kedves,úgy hogy nem kell félned.-mosolygott Lorah.
Mikor besétáltunk,a recepciós már úgy fogadta a kismamát,mintha már régen ismernék egymást.Elmentünk Dr.Olivia szobájába.
-Jó napot,Helló!-köszöntünk mindketten.
-Üdv,de bájos lány!Ő Stephanie akiről meséltél?-kérdezte Olivia.
-Igen,ő Stephanie.
-Szólítson csak Steph-nek-mosolyogtam Dr.Olivia-ra.
-Foglaljatok helyet.Hogy van mostanában a kismama?Nincs hányingered?Esetleg nem fáj a fejed,mint régebben?-szólította meg a doktor nő.
-Hát a hányingerem az van.de az ugye természetes,mint mondtad.A fejfájásom pedig el múlott,hála az égnek.
-Akkor hatott a gyógyszer,ennek örülök.Gyere,feküdj fel arra a nagyobb ágyra,az ultra hang-gép mellett.
Mikor vizsgálták Lorah-t és a kis picit,megkönnyeztem az egészet.Bele gondoltam,hogy ő a testvérem.16 év után lesz egy testvérem.Sajnos azt nem tudják még megmondani,hogy fiú lesz-e vagy lány?.Egy hónap múlva már biztos megmondják,és akkor apának illik itt lennie.Elköszöntünk,de elég hosszúra húzódott a vizsgálat,ezért már Mennem kellett,mert Harry-nek megígértem,hogy este vele leszek.
Üzenetem jött: 'Vegyél fel valami elegánsat,amiben jól érzed magad,bár rajtad a cica naci is elegáns :$'-írta Harry.Oké,akkor cica naciban megyek-írtam meg nevetve.Melodie még a 1D-házban volt.Felvettem egy egybe ruhát,lapos talpú cipőt,és kiegészítőket,mert ebben éreztem magamat a legjobban.Fogalmam sem volt,hogy hová megyünk.Mikor le siettem a lépcsőn,megálltam az ablaknál és megláttam valamit.

Bocsi,hogy ilyen hosszú lett.Komizzatok ha tetszik,és a komit azért kérem,hogy tudjam-e,hogy jó-e az amit csinálok,vagy nem.És minél több hozzászólás,annál hamarabb jön a rész;)

17.Rész.Minden megoldódik az esőben?...

Tedd le de azonnal a cigit!-szaladtam oda Zayn-hez.Mellette már volt egy üres cigis doboz.
-Teljesen megőrültél?Zayn,az életeddel játszol.Már tudnod kellene,hogy mi ennek a tétje,ennyire nem kell az élet?Ne dobd el magadtól,amit kaptál.
-Steph,én csak...
-Nem,Zayn itt nincs mentegetőzés.Ez itt,szemét és ide való-dobtam ki az üres,és még nem teljesen üres cigis dobozokat mellőle a kukába.
-Sajnálom,én mindenkit megbántottam,és most Melodie is...
-Nyugodj meg-adtam neki egy nyugtató ölelést.Teljesen összetörtnek érezte magát.
-Egy csőd tömeg vagyok,Liam-en és Harry-n kívül mindenkit megbántottam.Azért haragudtak meg,mert nem mondtam el előbb...Melodie is azért szaladt ki.Hazudtam Stephanie,minden nap csak ültem,és a füstöt fújtam ki a számból,ami édes is volt.Mintha megbabonázott volna,nem tudok leszokni.
-Máskor ne tedd ezt,hogy lehettél ilyen?Ezzel magadnak is fájdalmat okozol és nekünk is.
            *Zayn szemszöge*                               
Mindig a turné után a színfalak mögött,amikor senki sem látta,elszívtam egy két cigit,hogy a fiúk is azt higgyék,hogy leszoktam.Ekkor látott meg Liam,muszáj volt elmondanom,és aztán Harry-nek is.A többieknek nem mertem,mert tudtam,hogy nagy fájdalmat okozok nekik,abba nem is gondoltam bele,hogy azzal még nagyobb fájdalmat okozok,ha nem mondom el.Vizsgálatokra jártam,de azzal semmit sem értem el.Azt mondták az orvosok,hogy ha így folytatom tovább,akkor....akkor tudom mi lesz a következménye.De senki sem érti meg!Ez nehéz így.Mikor hazajöttünk nem mertem senki szemébe nézni.A tükör előtt álltam meg és ismételgettem.
-Melodie ne haragudj,én nem mondtam el valamit..és így tovább azt a kis szöveget,ami megfogalmazódott a fejemben.Ekkor lépett be Melodie,és meglepődve állt meg a hátam mögött.Arcát a tükörben láttam.Megfordultam,próbáltam elmagyarázni neki,megöleltem.Egy ideig így is maradtunk,azt hittem megérti.Aztán elkezdtünk kicsit fennhangon beszélgetni,mivel a veszekedésnél még nem jártunk.Annyira szeretem őt,ezt miért nem érti meg?Sírva szaladt ki.Ekkor elővettem két doboz cigit,az egyikben már csak az üresség látszott.Belépett Stephanie,reméltem,hogy ő megért.Neki is hazudtam...Ő is meglepődve nézett rám,és kidobta a cigarettás dobozokat.Próbáltam magyarázkodni,de a magyarázat keserves sírásba tört ki.Steph megölelt és nyugtató szavakat mondott nekem.Először persze nem,akkor kiosztott,de tudtam miért,az életem forog kockán.Mikor elmesélte,hogy az ő egyik 'barátja' is így halt meg,hogy először cigarettázott,aztán füves cigi,drog..és annyi..Megértettem,és megígértem először magamnak,aztán Steph-nek,hogy most már tényleg ki kell bírnom.Mindent sikerült megértetnie velem.Iszonyatos erőt éreztem magamban,annyira feltöltött ez az egész,és tudtam mit kell tennem.El kellett mondanom mindenkinek és tényleg tenni azért,hogy ne legyen semmi bajom.A beszélgetés végén,mivel Steph nagyon érzékeny típus,ő is szabad utat engedett a könnyeinek.Zavartan törölgette lefele,én pedig indultam elmondani a többieknek.Persze,mivel Harry aludt,Liam pedig elment Dani-ék ,ezért lementem a nappaliba,és bocsánatot kértem a srácoktól.Megígérték,hogy segíteni fognak,és majd ők eljönnek velem a vizsgálatokra.Stephanie  biztatóan mosolygott rám,mintha büszke lett volna rám.
                                 *Harry szemszöge
Arra keltem fel,hogy Steph nincs a szobában.Lementem a nappaliba,és azt láttam,hogy a három összeölelkezve áll,Stephanie pedig maga áll oldalt,és az arcán együttérzés látszott,de már gondoltam miről volt szó.Odamentem,hátulról átöleltem a barátnőmet,és néztük,ahogy a fiúk megbeszélik a dolgokat,és ölelik egymást.
-Nem gondolod,hogy nekünk is beszélnünk kellene?Vagy kicsit kikapcsolódni?-mosolyogtam Steph-re.
-Ha te mondod-nevetett.
-Igen,én mondom,és azt is mondom,hogy várj 5 percet,és indulhatunk.Addig ő odasétált a fiúkhoz és beszélgetett.Mikor lejöttem egy kosárral a kezemben,amiben volt szőlő,chips,és már csak a szendvics hiányzott.
-Na várj,már értem,most te adj nekem öt percet-mondta Steph
Megcsinálta a szendvicseket.
-Azt hiszed ennyi elég lett volna a te hasad-nak?-mosolygott.
-Igazad van-nevettem.Elköszöntünk a srácoktól és elindultunk.Steph-nek ott lógott a nyakában a fényképező gép.Az úton énekeltük Olly-nak az egyik számát.Mikor megérkeztünk,arra a helyre,amit Steph szerintem nagyon szeret,akkor kivettem az Olly-s cd-t és gondoltam erre még szükségünk lesz.Arra a helyre voltunk,ahol a legutóbb volt a randink,a bungee jumpin-gos helyre.Először sétáltunk a vízpartnál kézen fogva.Stephanie-nak a kezét fogni olyan,mintha egy mágnes vonzaná a másikat,ha ő egy percre elvette,én azt éreztem,hogy újra meg kell fognom a kezét.Elértünk a fához,ahol a hinta volt.Sok fényképet csináltunk,ennek nagyon örültem,hogy a fényképező gépen nem csak az én arcom van.A mai nap elég meleg volt,ahhoz képest,hogy nem sokára november van.Furcsa időjárás,de nekem ez kellett.Még jó,azért,hogy nem pokrócot hoztam,hanem egy ilyen felpumpálható ágy féleséget.Leültünk és beszélgettünk..
-Steph,nem gondolod,hogy holnap be kellene jelentenünk,hogy együtt vagyunk?A nyári fénykép után,az emberek csak találgatnak.Most nem érdekelne,hogy mit szólnak,hozzánk.Idáig egyik barátnőm sem volt megfelelő a sajtónak..Te vagy a leg-hozzám illőbb,mindenféle képen-ez nem kétség.
-Te tudod Styles,hogy mit akarsz tenni.Én tudod,hogy nem azért akartam összejönni veled,hogy én is híres legyek.De legalább nem kell akkor titkolóznunk..-mondta fél mosollyal Stephanie.
-Hey-emelem fel fejét Stephanie-nak fejét az állánál fogva.Minél hamarabb tudják meg,annál jobb..Szeretlek,ezt tudniuk kell.Mikor megettük a szendvicseket...
-Gyere-mondtam széles mosollyal.Felsegítettem Steph-et,és megálltunk egymás előtt.Bekapcsoltam a 'Dance with me tonight'-ot.Mikor meg akartam csókolni,dörgött egyet az ég,hirtelen nagy szél támadt.Mi lassan táncoltunk a zenére,elkezdett esni az eső.Nagyot változott az időjárás,de ez már nem meglepő itt,hisz' ez már általános,hogy egyszer ilyen idő,másszor olyan.Másrészt,szerintem a sors akarta így.Esett az eső.Gyermekkoromtól arra vágyok,hogy majd egy csodálatos lánnyal csókolózhatok az esőben.Nem tudom miért,de ez volt a vágyam.Belenéztem a barátnőm szemébe és láttam benne azt a csodát,ezért megcsókoltam.Hosszú csók volt,de végre megtörtént,azzal a lánnyal,akiről kiskoromtól álmodok...

16.Rész.Gyere haza!

-Nem lehet!Áh,ez biztos nem igaz..-mondta Miranda.

-Hadd nézzem,add ide!-kiáltott Cinthia.

-Ez biztos nem..Találkoztál vele?Mert úgy egyébként Harry biztos nem barátkozik,vagy mit csinál ilyen csitrikkel,mint te Stephanie Statham.-haha-nevetett Cinthia.

Persze meglátta a háttér képemet,amin Harry-vel vagyok.Megnyugodva fújtam ki a levegőt,hogy ők azt hiszik,hogy rajongóként találkoztam vele,különben nagyobb bajom lenne.Bella kiérkezte kapni a kényeske kezéből a telefonomat.

-Megmentőm vagy!-mondtam Bella-nak.

-Ne gondold,hogy ennek itt van vége Statham-egyszer úgy is bajod lesz.

Nem féltem,tőlük nem,sőt,most nagyobb erőm lett.Nem akartam tovább bonyolítani a helyzetet,így már nem szóltam vissza,csak elsétáltam.Nem érdekelt amit mondanak,inkább most az érdekelt,hogy nem sokára újra Harry-vel lehetek....
***

Nem úgy volt,hogy szeptember közepére jönnek?De,miért nem akkor jöttek?Már október van,tovább tartott a turné.A napjaink nem unalmasan teltek,mert a barátnőimmel sokat segítettünk abban,hogy senkinek se legyen rossz kedve.Segítettünk bepakolni Bella-éknak.Nem messze laknak tőlünk,de a várost meg kellett mutatni Bella szüleinek,és hogy mi hol van.Melodie szülei is elküldték még néhány cuccát,viszont nagyon féltették,és megígérték,hogy amikor csak tudják,látogatják,hisz' még is nehéz elengedni egy nagy,ismeretlen városba az egyetlen lányukat.Így gondolkozva rontott be a szobánkba(mivel már nem csak az enyém).Bella

-Hazajönneek!Ma hazajönnek!kiabált Bella izgatottan.

-Tudjuk,most már tudjuk-öleltem meg a barátnőmet..

Nagyon hiányzik Harry,de még a többi srác is.Ma már végre tényleg láthatom.-gondoltam.Miranda és Cinthia nem tudnak keresztbe tenni nekem.Próbálkozhatnak,de az mindig nekem sül el jól,az én javamra,bár ha belegondolok egyszer sikerült nekik.-gondoltam vissza a történtekre.A menzán voltunk,kiakartak akasztani mikor mentem volna elfelé a lányokkal,nem sikerült nekik,de a kedvenc blúzomat sikerült leöntenem kajával.Volt aki nevetett,de volt aki inkább mérgesen és megvetően nézett a két 'királykisasszonyra'.Ekkor sikerült még két barátot szereznem Brittany-t és a barátját Eric-et.Ők jöttek utánam és érdeklődtek a hogylétem után,így megismerkedtünk.Mindig is hittem a fiú-lány barátságban,ezért Eric velünk mindenhol ott volt.Ezért mondják,hogy minden rosszban van valami jó,most már elhiszem.Lorah egyre többször marad itthon,mert vannak napjai,amikor iszonyatosan fáj a feje,vagy többször is hány,ilyenkor én segítek neki,amiben tudok.Zayn-nel is egyre többet beszélek.Elmondása szerint letette a cigit,de néhány zsúfolt,programokkal teli napon még előveszi,de vizsgálatokra is jár.Most már el fogja mondani mindenkinek,amit nekem is,mondtam neki,hogy a többieknek is tudniuk kell erről,így talán ők is segíthetnek,sőt.Először meglepődtem,hogy pont nekem mondja el,ezt az ügyet,de most már egyáltalán nem lepődök meg.Készülődnünk kellett,már régen nem láttam a srácainkat.Egyszerű,kényelmes ruhát vettem fel.Harry üzent,hogy megérkeztek,menjünk a közös házba.Olyan örömmel mentünk mint egy kisgyerek.Még mielőtt bementünk volna kifújtam a levegőt.Lassan,félve mentünk be,Niall és Liam aludtak,Louis azt hiszem tv-zett volna,de ő is szunyókált,és Harry valahol a lábánál feküdt,de hallotta,hogy bezártuk az ajtót.
-Sziasztok-ragadott a karjai közé,én beletúrtam a hajába..Olyan jó volt újra érezni az illatát,ölelését,és őt magát:megcsókolt úgy,mintha száz év telt volna el,míg nem találkoztunk.Felmentünk az ő szobájába,és a lányok is megkeresték a többieket.
-Nagyon hiányoztál,annyi sok minden történt azóta.-mosolygott Harry.
-Nekem is,nagyon.Velünk is,hidd el van mesélni valóm.-nevettem.Ő közelebb húzott magához,és a nyakamba akasztott egy fényképező gépet.
-Én az emlékeimet,így örökítettem meg neked,nézd meg.
Kezdtem fürkészni a fényképező gépen való fényképeket.Volt sok emlékezetes pillanatuk,sok privát kép is a Live while we're young klip-ből,ami szeptemberben jelent meg,meg persze a Little Things-ből.Jól esett,hogy így gondolt rám.
-Ez a miénk,vagy is,inkább a tiéd,majd ezen örökítsük meg,a további pillanatainkat.-mosolygott Harry és megcsókolt.Szinte csók csata volt,régen találkoztunk,a hiány meg is látszott.
-Nem fogadhatom el-mondtam kedvesen.
-De pedig muszáj lesz-nézett rám.Én elfogadtam és megköszöntem.Mikor kérte,hogy meséljek,akkor nem akarództam elmesélni a történteket,persze a viccesebbeket,a tükör előtt táncolós-hajkefébe éneklőst azt elmondtam,amin jót nevettünk.Mirandáról és Cinthiáról csak annyit mondtam,hogy nem bírnak elviselni,és azt is meg említettem,hogy Cinthia-nak Hazz tetszik,meg arról álmodik,hogy majd az övé lesz.Ennél a történetnél kicsit elhúzódtam fürtöskémtől,látta,hogy ez nekem nem valami jól esik.
-Tudod,hogy szeretlek,a rajongóimat is szeretem,de az életemet én már veled terveztem,és senki sem állhat közénk-ezt tudnod kell-nyomott egy puszit az arcomra.Mivel fáradt volt,a hosszú beszélgetés után azt mondtam,hogy most pihenjen,még egy élet van elmesélni a dolgokat,amik történtek.Nem akarta,hogy elmenjek.Inkább ott maradtam,de a lányokért már jött Lorah.Megragadtam az alkalmat,és megkerestem Zayn-t míg Harry alszik.A folyosón találkoztam össze Liam-mel.
-Szia Liam,már fel is keltél?Nem sokat aludhattál.Egyre sportosabb vagy,mióta nem láttalak-nevettem.
-Szia Steph-ölelt meg.Tényleg nem sokat aludtam.Hát,skype-on tudod nem látszik,hogy Batman vagyok.Persze titokban,úgyhogy shh.-nevetett.
-Csak szeretnéd-csúfolódtam,egyébként nem láttad Zayn-t?
-De,ott van a szobájában,pont most jött fel.
-Köszi,majd ha Harry felkel,ne mondd,hogy ott vagyok oké?Csak,mert szerintem furcsálná.
-Oké,nem mondom.
Sétáltam volna elfelé,mikor utánam szólt.
-Steph,nekem....el mondta Zayn,hogy mi a helyzet.
-Reméltem,hogy elmondta.Jól tette-mondtam kis mosollyal.Mikor benyitottam volna Zayn szobájába,már előttem megnyitotta az ajtót Melodie és sírva szaladt ki,nem is figyelve arra,hogy én is ott vagyok..
-Zayn-Mi történt?És te mit csinálsz már megint?-tedd le,de azonnal!......-szóltam rá.