77.Rész.Don't worry,be happy!

*Hi everyone!Borzasztóan sajnálom,hogy a múltkor olyan rövid részt tudtam hozni,most bepótoltam és remélem nem okozok csalódást.A komik és a feliratkozók száma megdöbbentett és NAGYON-NAGYON jól esett :') Köszönöm szépen :)) és a következő rész elegendő komi és legalább két feliratkozó után jön.A díjakat is NAGYON köszönöm,már kikerültek a díjak menüpontba,ahol megnézhetitek.XX :) 

Rosszul éreztem magam és ezt Harry is látta,ezért odaállt mellém és megfogta a kezem.Ha mellettem van,akkor a jelenléte nyugodtságot sugároz számomra.Nem akartam elrontani az esküvőt a rosszullétemmel…Liam és Danielle a tiszteletes úr elé állva,boldogan mondták ki az igent,ami mindkettőjük életét megváltoztatja.Arra gondoltam,hogy milyen jó lesz majd egymás kezét fogva,teljesen úgy érezni,hogy egymáséi vagyunk.Harry-vel mosolyogva mentünk a friss házaspár után…Taps és újongás fogadott minket kint,fotósok hadával együtt.Ez az esküvő az évtized egyik legnagyobb eseménye,mindenki számára.A család és a barátok,vagyis mi…magunkhoz öleltük Liam-et és Dani-t,sok boldogságot kívántunk nekik,de itt el kellett őket engednünk a nász útjukra.Nem mindennapi dolog ez.Két élet,ami már egyé vált,mától kezdve.

-Dobhatom a csokrot mielőtt elmegyek?-kérdezte Danielle ragyogó arccal.

-Igeen-ordították a még el nem jegyezett,vagy szingli lányok.Én Harry ölelésében,mosolyogva néztem a lányokat.

-Menj te is-mondta Louis Eleanor-nak.

-Tudod én még nem szeretném elsietni a dolgot és ha beállnék,akkor úgy is én kapnám el,szóval másnak is hagyok lehetőséget-nevetett El.

-Rendben-puszilta meg Louis.

-Te pedig gyere velem-fogta meg Melodie a Bella kezét.

-Jó,jó-futott mezítláb a két lány.

-Azért..kíváncsi vagyok,hogy ki lesz az a szerencsés-mondta Harry.

-Én is öcsi-mondta Zayn.

-Malik akkor készüljünk-nevetett Niall.

-1,2,3-számolt Danielle és a csokor egyenesen Melodie kezébe esett.

-Na szívem,itt az ideje,hogy gratuláljunk-súgtam Harry-nek és nevetve megöleltük Zayn-t,aztán pedig Melodie-t.Tapsot is kaptak,ahogyan Dani-ék is.

Liam és Dani szülei sírva integettek boldog gyermekeiknek.Én is így fogok majd sírni,ha el kell engednem a már felnőtt gyerekeimet.Harry mellkasához szorítva a fejem,az én szemeimből is könnyek szöktek ki.Pár évvel ezelőtt még nem gondoltam volna,hogy egy ilyen nagy család részese lehetek,amihez valójában barátok is tartoznak.Itt nincs különbség ember és ember között.Harry ajkait az enyémhez tapasztotta és az ölelésében egy érzéki burokba fogózva megnyugodtam.

-Tudod nem tesz jót nektek,ha ennyit idegeskedsz-törölte le a könnyeimet.

-Tudom,de..mindegy-mosolyogtam.

-Remélem fel vagytok készülve egy újabb csodára-jött oda hozzánk Joe.

Hazz-al egymásra nézünk és nem tudtuk miről van szó.

-Gemma-nak megszületett a kisfia.Beviszlek titeket a kórházba.

Óriási mosollyal a szánkon álltunk és néztünk egymásra.

-Mennyi ideig álltok még fiatalok?-kérdezte Joe nevetve.-Már Des is vár titeket.

Elköszöntünk a többiektől megmagyarázva,hogy miért megyünk el.Miután mi kimentünk a hátsó ajtón,akkor megkezdődött a buli.Ilyenkor kezdik el,miután mi eljöttünk,Na szép..-csóváltam a fejem nevetve.

-Mi az?-kérdezte Hazz.

-Visszajövünk estére?

-Persze.Egy buli nélkülünk nem is buli-mosolygott és megcsókolta a kezem.

-Ó,gentleman-nevettem és a vállára hajtottam a fejem.

**-Nagyon szép..igaz?-kérdeztem.

-Az-nézte csodálattal Harry.-Nagybácsi lettem-nevetett.

-Igen és ha hónap múlva apuka-öleltem át,mire a szemében felismerhetetlen ragyogást véltem felfedezni.

-Apa,apa leszek.Két csöppség apja.-rázta meg a haját és oldalra simitotta az egyik tincset.

-Boldog vagyok-mosolyogtam,mire apró puszikat nyomott ajkaimra.

-Hát itt vagytok.-jött oda Des.-Igazán szép kis unokát kaptam az Istentől.Nemde?És nem sokára még két baba érkezik a családba-fogta meg a vállamat,aztán pedig magához ölelt.-Most itt hagylak titeket,megnézem a büszke anyukát.

-Menj csak-mosolyogtam.

-Tudod..nem véletlen volt a sors kezének szerepe az életemben,mert veled ajándékozott meg.És most már nem csak veled-tette a kezét a hasamra és boldogan nézte a növekvő pocakomat.-Várom már,hogy esténként játszani tudjak velük,hogy a fiammal majd kitárgyaljuk a legjobb autókat,a lányomnak majd fésülhessem a haját és mindegy mit szól ehhez a media-rázta meg a fejét és az arca komoly lett.

-Semmit.Az én szememben az ők véleményük nem számít-tettem kezére a kezemet.-Neked sem kell,hogy számítson bármit is.

-Nem,de mindegy is-ölelt magához.Lassan sétáltunk a kórház folyosóján,mikor megpillantottam egy ismerős arcot.

-Zack!-kiáltottam.-De örülök,hogy látlak-szaladtam oda hozzá.

-Azt hiszem és..bemegyek Gemma-hoz.-mutatott Harry az ajtó felé,én pedig bólintottam.

-Hogy vagy?Téged itt látni?Valami baj van?-kérdeztem.

-Köszönöm,jól vagyok.Vagyis elvileg…ezt nehéz elmondanom-tette tarkóra a kezét és a szája mosolyról szomorúra változott.

-Nem vagy jól.Ismerlek…-mondtam.-Gyere,üljünk le.

**-Csont velő daganatom van…

-M.-mi?Nem hiszem el..De,de ugye segítenek a kezelések?

Komor,de mégis érdekes mosolyra húzódott a srác szája.

-Elkéstünk..nem lehet rajtam segíteni.Tudod mennyi időm van?-kérdezte és a könnycseppek utat törtek az érzelmeknek.

-Mennyi?-kérdeztem és borzasztóan sajnáltam őt.Megfogtam a kezét és hagytam,hogy elmondja.

-Hat hónap,vagy még ha egy hónapot is nyerünk,az már nem számít.Én..kérhetnék tőled valamit?

-Persze-egy gombócot éreztem a torkomban és a könnyek belőlem is előtörni készültek.

-Szeretném,ha megbocsátanál nekem…és utolsó kívánságként azt szeretném,ha valamelyik babának a kereszt apja lehetnék.És shh,kérlek ezt ne mondd el senkinek.Nem akarom,hogy máshogy bánjanak velem az emberek,hogy kivételt tegyenek egy haldoklóval…-mosolygott,de közben a könnyek folytak az arcán.Felállt és megölelt.

-Zack..én neked már rég megbocsátottam,amit tettél.Sanálom…sajnálom-zokogtam.

-Biztosan olyan csodálatos csöppségeket fogsz világra hozni…akik ennyire tökéletesek lesznek,mint te.-nézett kék szemeivel.-És persze az apjukból is lesz bennük valami és az is csak a legjobb lehet.-nevetett.

Annak ellenére,hogy nem szereti Harry-t,ezt mondta és nekem ez nagyon jól esett.Mint derült égből villám csapás,úgy jött ez a hír.Sokkolva álltam az egyik asztalnál és néztem,ahogy Zack kisétál az ajtón.Teljesítem az utolsó kérését-simogattam meg a hasam…

Harry elintézte nekem,hogy ne kelljen a suliba feljárnom,magán tanárokat fogadott,mert számomra kínos lett volna két babával,a picikkel iskolába feljárnom.Egy hónap maradt és nem kell többé az utálkozó Cinthia arcát látnom,ahogy elfintorodva néz engem,Harry-t-…és a pocakomat…

Nathan előszeretettel nézi a hasamat és muszáj volt neki elmagyaráznom,hogy ott bizony babák vannak és azóta a játékokat rápakolja a pocakomra,mondva: “Babák biztos akarnak játszani,mert én is szeretek.Szeretem őket”.-mondta.

Lux már kicsit nagyobb és nagyjából felfogja ezt,de amikor jönnek hozzánk:Tom,Lou és Lux,akkor kötelező mellém ülnie,mert azt mondja,hogy majd ő fog rájuk vigyázni,ha megszületnek.Lou-val ezen mindig nevetünk…Tom pedig tanácsokat ad Harry-nek.Ők a példái annak,hogy fiatalon hogy lehet gyereket nevelni.Nem változott az életük,de annyiban igen,hogy van egy kis jövevény,akit szerethetnek,akinek megtaníthatnak fontos dolgokat és ami a legfontosabb…megtanítják szeretni…