Ha szeretnél egy mókás oldalt megnézni, kattints az alábbi linkre!
Ez az oldal tényeket generál le rólad, egy kis vicces, Facebookos quizz-es oldal.
Tele vicces és érdekes tesztel!
Próbáld ki!
 |
| Tények Rólad |
Hello Directioners!Ez a blog egy reményvesztett lányról szól,aki végül egy fiúban találja meg azt a bizonyos elveszett reményt.A blog két legfőbb szereplője Stephanie Statham és Harry Styles.Steph-nek nagyon sok mindenen keresztül kell mennie:az anyja halála,baleset,családon belüli problémák,megerőszakolás.Lelkileg érzékenység és további problémák. "Érted bármit megteszek:leszek a reményed,a holnapod,a jövőd és a szíved!"-Harry Styles.
2017. február 17., péntek
Tények Rólad
Ez az oldal tényeket generál le rólad, egy kis vicces, Facebookos quizz-es oldal.
Tele vicces és érdekes tesztel!
Próbáld ki!
2014. október 28., kedd
93.Rész.Wherever you will go....
Nem tudom mit rejt az élet számomra.Talán majd jó változásokat hoz és meglepően boldog leszek.Talán.Stephanie halála előtt kimondott szavai még mindig visszhangoznak a szívemben és újra csordultig tele leszek szeretettel,ahogyan ezelőtt évtizetekkel.Az öregség nálam is előrehaladott és nem tudom mit tehetnék már.Fekszem az ágyamon mozdulatlanul és arra gondolok,mikor még tizenéves voltam,amikor csak annyi volt a gondom,hogy elfussak a sikítozó tinilányok elől.Szeretném visszahozni azt az időt is.Hiányzik.Hiányzik Stephanie,hiányzik az,hogy tizenévesen újraélhessem a szerelem édes mámorát.
82 éves vagyok.A szemem lezárul.....mélyen alszom és álmodok.Álmodok a gyermekeimről.álmodok egy gyönyörű lányról,aki már rég itt hagyott engem.Stephanie Statham,aki megváltoztatta az életem...én pedig az ő hőse lehettem.Tudom...hisz' mindig ezt hajtogatta..én vagyok a hőse.Olyan jó lett volna úgy meghalni,hogy közben az ő kezét fogom.Olyan jó lett volna együtt megöregedni....De nem így lett.Kegyetlen az élet.Kegyetlen és éles sivatagait helyezi eléd,hogy még a boldogságban is találj okot arra,hogy sírj.Nem értem sokszor,hogy mi miért történik...bár már ennyi idős koromra megtapasztaltam,hogy nem is mindig kell érteni a dolgokat.El kell veszni a tudatlanság szelében.De...de mi lesz akkor az élet nagy kérdéseivel?Ki oldja meg helyettünk?
SENKI.
De nem is kell.Stephanie Statham rákban halt meg 29 éves korában és én nem tehettem semmit.Nem tehettem semmit azért,hogy megmentsem.Vagy mégis?Mellette voltál-SÚGTA a lelkiismeretem belülről.Igen,ő régi barátom.Megmaradt nekem.Aztán,hogy miért csak ő maradt nekem?
Mert a bátyáim....a négy bátyám,akit örökre szeretni és tisztelni fogok...Elmentek.Elmentek és elvittek magukkal mindent.Minden mosolyt,minden őrült pillanatot és pillantást,szerelmet,gyermeki kacajt,őrült tetteket...és a szívem egy részét.Szerettem volna ha még velem maradnak egy pillanatig...csak egy pillanatig.De nem tették.A halál közbe szólt.És igen,mind meghalunk egy nap.Én is megfogok.Érzem.Húz az ismeretlen világ,fényeivel együtt.Talán túl sok jót és rosszat is elkellett viselnem az életben.Isten kegyes lehetne velem.Nem érdemlem,hogy én éljek a legtovább.Miért,ha már nincs kiért?Értelmetlen és sajnálattal teli élet.A sajtó csak azt várja,mikor jön a hír,hogy Harry Styles meghalt.Talán nemsokára megkapják,amit szeretnének.Érzem,ahogy álmom egyre mélyebb és mélyebb,szívverésemet lig halom szobám csöndjében.Elmegyek,igen.Várjatok rám barátaim.....Stephanie.
Erős kéz szorítását éreztem vállamon,mintha valami erős dolog ki akart volna húzni az irracionalitás völgyéből.Hallottam a nevemet,de nem nyitottam ki a szemem.Hallottam anyám hangját és hallottam a srácokét is.Ott volt Louis,Niall,Liam és Zayn is.Hallottam,ahogy azt kiabálják- Haver,kelj már fel.Itt az idő.
Felnyitottam a szemem....és egyből le is zártam.Szemhéjam elnehezült.De nem a fáradtságtól,vagy az álmosságtól.A könnyektől.Azoktól a könnyektől,amit akkor éreztem,amikor visszagondoltam mindenre,amit átéltem.Álom volt?Álom lehetett csupán?Nem értem.Felültem és mindenki ott volt mellettem.A szüleim,a "bandám",a testvérem...csupán egy személy nem.Őt kerestem szemeimmel,és hiába beszéltek hozzám a többiek.Nem hallottam.Nem hallottam semmit,mert egy személyt kerestem,aki elvitte a szívemet,minden őszinteségemet,önzetlenségemet neki adtam.Nem értettem mi történik körülöttem.Mindaz,ami történt csak álom lehetett?Nem lehet!Felpattantam az ágyról és kisírt szemekkel a fürdőszoba felé siettem,magam mögött hagyva mindenkit.Bezártam magam mögött az ajtót és fájdalmas arccal,félve belenéztem a tükörbe.18 éves Harry képe pillantott vissza rám.Szembe kellett nézzek az igazsággal.Mindez csak egy álom volt.
*Két nappal később*
Beültem egy kávéra a Starbucks-ba.Elmerengtem a még fel sem fogott dolgokon.Ami két nappal ezelőtt sújtott,az felfoghatatlan.Leültem az egyik barna színű székre,épp a kedvencemre és a szokásos kávémat kértem,mint minden reggel.
-Egy pillanat-mosolygott Jill.
Oldalra fordítottam a fejem,és egy lányt pillantottam meg,aki szakasztott úgy nézett ki,mint Stephanie.A gyönyörű haja,a csillogó szemei....Képtelen voltam felfogni mi történik.A lány egy vörös rózsát tartott a kezében.
-Szia.Ne haragudj,csak olyan ismerős vagy nekem-szólítottam meg félve.-Nem találkoztunk mi már v alahol?-kérdeztem.A lány szótlanul állt,és csak mosolygott.Kifizette a kávét,az aprót otthagyta a pulton és visszafordult hozzám.
-Harry Styles,ugye?-kérdezte visszafogott mosollyal?
-Igen.Hátrányom az,hogy ennyi sokan ismernek.Viszont jelenleg erős szerencsének érzem.
-Hát sok szerencsét Styles.
STYLES!Ez a megszólítás....nem hiszem el..Nem..
Utánakiáltottam.
-Mi a neved?
-Stephanie.Stephanie Statham-mosolygott rám,aztán sarkon fordult és kilépett a Starbucks ajtaján.
-Várj,itt hagytad a rózsát.-szóltam utána.De már nem hallotta.Jill éppen kihozta a forró kávémat és furcsán nézett rám.
-Mi a bajod Styles?Mintha szellemet láttál volna.-nevetett lágyan.
-Ó..-mosolyodtam el.Elvettem a kávémat,megfogtam a rózsát és kiléptem a kávézó ajtaján....
Talán nem mindig tudjuk,hogy mit rejt az élet...azt sem,hogy mit rejtenek az emberi arcok.Vajon milyen érzéseket takarhatnak el?Vajon milyen álmokat dédelget a szív?Nem tudom.De egyet tudok.Az emlékek örökké a szívünkbe vésődnek.
*Sziasztok.Lehet,hogy nem értettétek a történet végét,de szándékos volt kicsit,hogy összekavarjam a szálakat.Nem szerettem volna befejezni a történetet,hiszen Stephanie Statham és Harry Styles történetére örökké emlékezni fogok.Mert Az emlékek örökké a szívünkbe vésődnek ;).Azért remélem nem voltam nagyon rossz író.Talán megnevettettelek titeket valamikor,vagy sírásra késztettelek a történetemmel....ezek mind csak jó dolgok,még a sírás is.Hiszen beleéled magad a történetbe.Hát köszönök nektek MINDEN TÁMOGATÁST,minden együttműködést,feliratkozást és azt,hogy velem voltatok két évig.Sokat jelentett nekem.És az életemnek egy korszakát mindig vissza fogja hozni,ha visszalátogatok erre a blogra.Köszönettel.
-Marton Dominika Petra... :) "
2014. február 6., csütörtök
92.Rész.Weak..
*Harry szemszöge*
-Apa,apa ébredj.Iskolába kell vinned-szólt Darcy.
-Kérd meg anyádat-nyitottam ki szememet félig és álmosan.
-Anya már rég elvitte Harry-t az óvodába.Apa,ne kelljen gonosz eszközökhöz folyamodnom.-szólt a 14 éves lányom.
-Csak egy percet adj apádnak-szóltam,aztán kipattant a szemem.Stephanie elvitte Harry-t,Ő,kocsival!A tegnapi után nem hinném,hogy bírok egy percre is felkelni,attól függetlenül,hogy forrt bennem a harag és a védelmező ösztön is.Bár ezt a fiam és a lányom nem tudják,de Darcy már sejtheti.Nem tudom hogy mondjam el nekik a dolgokat,ahogy alakulnak.Nehéz lesz azt tudom,de próbálom oldani a feszültséget...Álmosan és fáradtan keltem fel,úgy ahogy szoktam minden reggel.Főleg,ha a kamasz lányod ébreszt.
-Pillanat és megyek.-adtam egy homlokpuszit a lányomnak.
-Rendben.-mosolygott azzal az őszinte anyjára hasonlító mosolygással.Tőle és a kis Hary-től jobb gyerekeket nem is kívánhatnék,csak remélhetem,hogy megértik mikor elmondom mi történik körülöttünk.Betopogtam a fürdőszobába és a tükörbe nézve magam előtt láttam azt az ideges,és már kicsit sem fiatalnak kinéző Harry Styles-t.Talán a gondok teszik,hogy megváltoztam.A hajam kócos volt,mert szokásommá vált,hogy idegességemben beletúrok és kósza tincsek hulltak szerte-szét.Erősnek kellett mutatnom magamat,így felvettem a fehér ingemet,egy fekete nadrágot,a hajammal nem foglalkoztam és magam mögött bezárva az ajtót,lassú léptekkel haladtam lefelé.Fogtam Darcy táskáját és elindultunk.
-Apa..
-Hmm?-kérdeztem.
-Miért láttam ma azt,hogy amikor mondtam,hogy anya elment,te ideges lettél.Ismerlek.Nem tagadhatod le.-szólt okosan.
-Csak én akartam elvinni őt is.Ezért-szorosabban markoltam a kormányt és erőltettem egy mosolyt,kevés sikerrel.A lányom pont olyan ravasz,mint az anyja.
-Oké,próbáld csak beadni.Ha nem mondod el,akkor elegyek Suzy bulijába holnap.
-Darc...tudom,hogy úgy sem tennéd.Nem vagy szabályszegő-mosolyogtam.
-Honnan veszed?
-Hogy honnan?Anyádtól örökölted.
-Mindig ezt mondod.
-Mert mindig így van.-válaszoltam.
-Akkor tőled nem örököltem semmit?
-A hangomat.-néztem rá biztatóan.
-Ugyan...-nézett vissza morcosan.-Tudod,hogy nem szeretek előttetek énekelni...Csak Harry-nek szoktam elalvás előtt,meg ha tombolok a szobában,de akkor is csak zene mellett.Honnan is tudhatod?-kérdezte.
-Te jó gyerek vagy és tehetséges,nem kell ezt elpazarolnod.-Darcy elmosolyodott a gondolatra és mintha ízlelgette volna,amit mondtam neki.
-Tudod..csak annyit szerettem volna kérdezni,hogy miért vagy mostanság ilyen fáradékony.Igazából féltelek téged és anyát is.Nem tudom mi történik mostanában,csak látom a változást rajta.Azt látom,hogy napról napra egyre csak vékonyabb és a haja...a gyönyörű haja.-elcsuklik a hangja egy percre-Tudod..csak szerettem volna tudni.-könny gyűlik a szemébe.-Igazából már tudom is.Ezért félted,mert te is látod rajta igaz?..
-Kicsim ezt ne itt beszéljük meg.Ma négyig vagy ugye?Akkor érted jövök.-mondtam sürgetve,mert nem bírtam tovább.Előtte semmiképp sem sírhatok,férfiból vagyok.
-Igazad van.És kérlek..ha legközelebb felhozom ezt a témát,akkor ne kerülgesd ki amiket kérdezek jó?
-Rendben..-fújtam ki a levegőt,úgy éreztem túl sokáig bent tartottam az idegesség miatt.Mikor kiszállt az autóból én magam elé néztem,aztán arra lettem figyelmes,hogy az igazgató helyettes szeretne beállni a helyére és azzal a nyikorgó hanggal szakított ki a gondolkodásomból.
-Bocsánat.-kiáltottam neki és elhajtottam.Az úton elővettem a telefont és felhívtam Stephanie-t.Erőt kellett vennem magamon,hogy ne mondjak neki semmi hülyeséget,vagy ne szóljak neki egy hangos szót sem azért,amit tett.
Zene
-Halló.-szólt bele édesen a telefonba és az én szívem száznyolcvan fokra hevülve ömlengett a szeretettől.
-Szia.-mondtam éles hangon,pedig egyáltalán nem így akartam,ó...
-Mi a baj?-kérdezte rekedt hangon.
-Hogy mi a baj?Stephanie..tudod és megtetted.Otthon kellene lenned újságot olvasva teát inni és elfelejteni minden külsőséget.Én elvittem volna a fiunkat.-mondtam és azt hittem,hogy az autóban ülve fogom elsírni magam.A francba is Styles,erős legyél!-szólt a tudatalattim.Túl harsog a belső hangom,így arra hallgatok.
-Tudom és ne haragudj,csak nem akartam,hogy minden gondot magadra vállalj.-szólt megtört hangon.
-Elbírok ezekkel a dolgokkal.-biztattam.
-Nem..nem bírod.Ez nem neked való dolog.A koncertedre kellene készülnöd a srácokkal.Ez lesz az utolsó,ne velem törődj kérlek...
-Hogyne törődnék veled-lágy volt a hangom-te vagy a mindenem.Gyere haza kérlek.
-Oda tartok.-mondta.
-Akkor szia-tettem volna le.
-Harry...
-Hmm?
-Szeretlek.
-Én is.-szóltam vissza és éreztem,hogy egy könnycsepp gördül le a szemem sarkából,de én elmosolyodom.Mennyire átérzem most már mit is jelent ez az igazi szeretet.Tudom,hogy nem sokáig hallhatom ezt az angyali hangot.Itt fog hagyni,de nélküle elveszek.
Bekanyarodtam a házunk elé és láttam,hogy Steph autója már ott van.Megnyugodtam.Lassan lépdeltem az ajtóhoz és benyitottam.Vettem egy nagy levegőt,hogy elrejtsem reggeli haragom és elővegyem a védelmező Harry-t,aki igazán azzal törődik,hogy Stephanie-nak minden jó legyen...
-Szia-jött oda és megcsókolt.Kis kezeit kezembe helyezte és felnézett rám,aztán lábujjhegyeskedve nyomott egy csókot a számra.-Nem örülsz ugye?Tudom és sajnálom a reggeli dolgot.Mehetsz te értük jó?Csak le akartam venni a válladra nehezedő terhet rólad.
-Többé ne tedd ezt.Míg itt vagyok,én gondoskodom rólad.-öleltem át és hajába csókoltam.Elhúzódott tőlem és még mindig megfogva a kezem bevezetett az előszobába,ott pedig kezembe nyomott két teáscsészét és egy újságot.Értetlenül néztem rá.
-Azt mondtad ezt kellene csinálnom,hát itt van minden-mosolygott.
-Stephanie-m.-öleltem át mosolyogva.Beültünk az ablakba és onnan néztük egymást és az esőt.Stephanie arca rózsaszín színt vett fel,mikor elégedetten nézett ki az ablakon.Már rég nem láttam rózsaszín pírt az arcán,az eső volt,ami megnyugtatta.Közelebb hajoltam hozzá és lassan kötöttem ki a fején lévő kendőt,de ő megfogta a kezem.
-Ne vedd le kélek.
-De minden este enélkül látlak Stephanie.Nem új dolog számomra.
-De..-nézett rám csillogó szemekkel.-Rendben.Levettem a piros kendőt és alatta fiús,de mégis nőies haj volt,jól állt neki,bármennyire is félt.
-Túl jól nézel ki..-haraptam meg az alsó ajkamat.
-Ne tedd Harry.Tudom,hogy nem így van.-fordította el a fejét,én pedig az állánál fogva magamhoz fordítottam.
-De így van.Gyönyörű vagy.-csókoltam meg az ajkán,aztán az állán és végül a nyakán.Stephanie kisimította a kósza tincset a hajamból és a fülem mögé tűrte.
-Köszönöm,hogy itt vagy mellettem.-mondta gyengén,és éreztem,hogy egyre gyengül.
-Pihenned kell.-szóltam csendben.
-Pihenek.-mondta.
-El kell mennünk az orvoshoz..-javasoltam.-Már rég voltál kivizsgáláson.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Harry.Ez olyan dolog,amit elfogadtam.Nem változtathatok..
-De ha egy kicsivel is..-és ekkor elhallgattatott,ujjait szám elé téve.
-Tudnod kell,hogy nekem ti vagytok a legfontosabbak.
-Stephanie..
*Sziasztok.Hát itt lenne ez a rövidke rész,megígérem a köv.hosszabb lesz,csak most ennyire érkeztem.Ígérem tényleg többet fogok írni és itt nem ennyi a story,nem kell megijedni.Csak tudjátok,hogy ez már a 92 rész.:) Köszönöm a komikat és a feliratkozókat.Várom még a többi komizót és feliratkozót és meglátom mennyi rész lesz még.Minden támogatást köszönök :))
-Apa,apa ébredj.Iskolába kell vinned-szólt Darcy.
-Kérd meg anyádat-nyitottam ki szememet félig és álmosan.
-Anya már rég elvitte Harry-t az óvodába.Apa,ne kelljen gonosz eszközökhöz folyamodnom.-szólt a 14 éves lányom.
-Csak egy percet adj apádnak-szóltam,aztán kipattant a szemem.Stephanie elvitte Harry-t,Ő,kocsival!A tegnapi után nem hinném,hogy bírok egy percre is felkelni,attól függetlenül,hogy forrt bennem a harag és a védelmező ösztön is.Bár ezt a fiam és a lányom nem tudják,de Darcy már sejtheti.Nem tudom hogy mondjam el nekik a dolgokat,ahogy alakulnak.Nehéz lesz azt tudom,de próbálom oldani a feszültséget...Álmosan és fáradtan keltem fel,úgy ahogy szoktam minden reggel.Főleg,ha a kamasz lányod ébreszt.
-Pillanat és megyek.-adtam egy homlokpuszit a lányomnak.
-Rendben.-mosolygott azzal az őszinte anyjára hasonlító mosolygással.Tőle és a kis Hary-től jobb gyerekeket nem is kívánhatnék,csak remélhetem,hogy megértik mikor elmondom mi történik körülöttünk.Betopogtam a fürdőszobába és a tükörbe nézve magam előtt láttam azt az ideges,és már kicsit sem fiatalnak kinéző Harry Styles-t.Talán a gondok teszik,hogy megváltoztam.A hajam kócos volt,mert szokásommá vált,hogy idegességemben beletúrok és kósza tincsek hulltak szerte-szét.Erősnek kellett mutatnom magamat,így felvettem a fehér ingemet,egy fekete nadrágot,a hajammal nem foglalkoztam és magam mögött bezárva az ajtót,lassú léptekkel haladtam lefelé.Fogtam Darcy táskáját és elindultunk.
-Apa..
-Hmm?-kérdeztem.
-Miért láttam ma azt,hogy amikor mondtam,hogy anya elment,te ideges lettél.Ismerlek.Nem tagadhatod le.-szólt okosan.
-Csak én akartam elvinni őt is.Ezért-szorosabban markoltam a kormányt és erőltettem egy mosolyt,kevés sikerrel.A lányom pont olyan ravasz,mint az anyja.
-Oké,próbáld csak beadni.Ha nem mondod el,akkor elegyek Suzy bulijába holnap.
-Darc...tudom,hogy úgy sem tennéd.Nem vagy szabályszegő-mosolyogtam.
-Honnan veszed?
-Hogy honnan?Anyádtól örökölted.
-Mindig ezt mondod.
-Mert mindig így van.-válaszoltam.
-Akkor tőled nem örököltem semmit?
-A hangomat.-néztem rá biztatóan.
-Ugyan...-nézett vissza morcosan.-Tudod,hogy nem szeretek előttetek énekelni...Csak Harry-nek szoktam elalvás előtt,meg ha tombolok a szobában,de akkor is csak zene mellett.Honnan is tudhatod?-kérdezte.
-Te jó gyerek vagy és tehetséges,nem kell ezt elpazarolnod.-Darcy elmosolyodott a gondolatra és mintha ízlelgette volna,amit mondtam neki.
-Tudod..csak annyit szerettem volna kérdezni,hogy miért vagy mostanság ilyen fáradékony.Igazából féltelek téged és anyát is.Nem tudom mi történik mostanában,csak látom a változást rajta.Azt látom,hogy napról napra egyre csak vékonyabb és a haja...a gyönyörű haja.-elcsuklik a hangja egy percre-Tudod..csak szerettem volna tudni.-könny gyűlik a szemébe.-Igazából már tudom is.Ezért félted,mert te is látod rajta igaz?..
-Kicsim ezt ne itt beszéljük meg.Ma négyig vagy ugye?Akkor érted jövök.-mondtam sürgetve,mert nem bírtam tovább.Előtte semmiképp sem sírhatok,férfiból vagyok.
-Igazad van.És kérlek..ha legközelebb felhozom ezt a témát,akkor ne kerülgesd ki amiket kérdezek jó?
-Rendben..-fújtam ki a levegőt,úgy éreztem túl sokáig bent tartottam az idegesség miatt.Mikor kiszállt az autóból én magam elé néztem,aztán arra lettem figyelmes,hogy az igazgató helyettes szeretne beállni a helyére és azzal a nyikorgó hanggal szakított ki a gondolkodásomból.
-Bocsánat.-kiáltottam neki és elhajtottam.Az úton elővettem a telefont és felhívtam Stephanie-t.Erőt kellett vennem magamon,hogy ne mondjak neki semmi hülyeséget,vagy ne szóljak neki egy hangos szót sem azért,amit tett.
Zene
-Halló.-szólt bele édesen a telefonba és az én szívem száznyolcvan fokra hevülve ömlengett a szeretettől.
-Szia.-mondtam éles hangon,pedig egyáltalán nem így akartam,ó...
-Mi a baj?-kérdezte rekedt hangon.
-Hogy mi a baj?Stephanie..tudod és megtetted.Otthon kellene lenned újságot olvasva teát inni és elfelejteni minden külsőséget.Én elvittem volna a fiunkat.-mondtam és azt hittem,hogy az autóban ülve fogom elsírni magam.A francba is Styles,erős legyél!-szólt a tudatalattim.Túl harsog a belső hangom,így arra hallgatok.
-Tudom és ne haragudj,csak nem akartam,hogy minden gondot magadra vállalj.-szólt megtört hangon.
-Elbírok ezekkel a dolgokkal.-biztattam.
-Nem..nem bírod.Ez nem neked való dolog.A koncertedre kellene készülnöd a srácokkal.Ez lesz az utolsó,ne velem törődj kérlek...
-Hogyne törődnék veled-lágy volt a hangom-te vagy a mindenem.Gyere haza kérlek.
-Oda tartok.-mondta.
-Akkor szia-tettem volna le.
-Harry...
-Hmm?
-Szeretlek.
-Én is.-szóltam vissza és éreztem,hogy egy könnycsepp gördül le a szemem sarkából,de én elmosolyodom.Mennyire átérzem most már mit is jelent ez az igazi szeretet.Tudom,hogy nem sokáig hallhatom ezt az angyali hangot.Itt fog hagyni,de nélküle elveszek.
Bekanyarodtam a házunk elé és láttam,hogy Steph autója már ott van.Megnyugodtam.Lassan lépdeltem az ajtóhoz és benyitottam.Vettem egy nagy levegőt,hogy elrejtsem reggeli haragom és elővegyem a védelmező Harry-t,aki igazán azzal törődik,hogy Stephanie-nak minden jó legyen...
-Szia-jött oda és megcsókolt.Kis kezeit kezembe helyezte és felnézett rám,aztán lábujjhegyeskedve nyomott egy csókot a számra.-Nem örülsz ugye?Tudom és sajnálom a reggeli dolgot.Mehetsz te értük jó?Csak le akartam venni a válladra nehezedő terhet rólad.
-Többé ne tedd ezt.Míg itt vagyok,én gondoskodom rólad.-öleltem át és hajába csókoltam.Elhúzódott tőlem és még mindig megfogva a kezem bevezetett az előszobába,ott pedig kezembe nyomott két teáscsészét és egy újságot.Értetlenül néztem rá.
-Azt mondtad ezt kellene csinálnom,hát itt van minden-mosolygott.
-Stephanie-m.-öleltem át mosolyogva.Beültünk az ablakba és onnan néztük egymást és az esőt.Stephanie arca rózsaszín színt vett fel,mikor elégedetten nézett ki az ablakon.Már rég nem láttam rózsaszín pírt az arcán,az eső volt,ami megnyugtatta.Közelebb hajoltam hozzá és lassan kötöttem ki a fején lévő kendőt,de ő megfogta a kezem.
-Ne vedd le kélek.
-De minden este enélkül látlak Stephanie.Nem új dolog számomra.
-De..-nézett rám csillogó szemekkel.-Rendben.Levettem a piros kendőt és alatta fiús,de mégis nőies haj volt,jól állt neki,bármennyire is félt.
-Túl jól nézel ki..-haraptam meg az alsó ajkamat.
-Ne tedd Harry.Tudom,hogy nem így van.-fordította el a fejét,én pedig az állánál fogva magamhoz fordítottam.
-De így van.Gyönyörű vagy.-csókoltam meg az ajkán,aztán az állán és végül a nyakán.Stephanie kisimította a kósza tincset a hajamból és a fülem mögé tűrte.
-Köszönöm,hogy itt vagy mellettem.-mondta gyengén,és éreztem,hogy egyre gyengül.
-Pihenned kell.-szóltam csendben.
-Pihenek.-mondta.
-El kell mennünk az orvoshoz..-javasoltam.-Már rég voltál kivizsgáláson.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Harry.Ez olyan dolog,amit elfogadtam.Nem változtathatok..
-De ha egy kicsivel is..-és ekkor elhallgattatott,ujjait szám elé téve.
-Tudnod kell,hogy nekem ti vagytok a legfontosabbak.
-Stephanie..
*Sziasztok.Hát itt lenne ez a rövidke rész,megígérem a köv.hosszabb lesz,csak most ennyire érkeztem.Ígérem tényleg többet fogok írni és itt nem ennyi a story,nem kell megijedni.Csak tudjátok,hogy ez már a 92 rész.:) Köszönöm a komikat és a feliratkozókat.Várom még a többi komizót és feliratkozót és meglátom mennyi rész lesz még.Minden támogatást köszönök :))
2014. január 14., kedd
III.Fejezet-91.Rész.This day is ...
*Sziasztok!Hát először szeretném megköszönni a likeokat,és a kommenteket is.Nagyon jól esik,hogy olvassátok a blogomat.Csak néha csalódott vagyok..azért,mert találok olyan blogokat,amelyeknek a nézettsége kevesebb sokkal az enyémtől és még is tetőznek a kommentek.Szakítottam arra időt,hogy írjak nektek és remélem értékelitek majd.Szeretném ha átéreznétek az egész story-t,ezenkívül szeretném,ha feliratkoznátok és még többet komiznátok,hogy lássam,mennyin is olvastok valójában!A következő rész 1O komi és 2 feliratkozó után jön.Összehozzátok ti,bízom bennetek.;) -Dominika xx.
Amikor a nő megfordult,Darcy apukája kabátjába elbújva várta mi fog történni ezután.Harry ujjait összefonta az enyémmel,ő sem számított erre a személyre.Egy rég nem látott ismerős volt,tele látható hegekkel az arcán.Nem tudtam mit keres itt,azt sem tudtam mi is a célja valójában.
-Ezt tette velem az,hogy elhagyott.Látjátok?Soha nem lesz már újra ugyan olyan az arcom.-gyűlt könny a szemébe,amit anélkül is tudtam volna,ha nem nézek rá,a hangja remegett,de mégis bátor volt.-Igaz,ti nem érthetitek-nevetett fel.-Tökéletes életetek van és még el is érted a célodat Stephanie.Elérted azt,hogy a tied legyen Harry.Nem számítottam rá,hogy sikerül majd,hogy egy hónapnál többig bírja veled.Hogy bírja nézni a mocskos pofádat?Nem érdemel meg téged.-mondogatta ócsárló szavait.Miközben monológját hallgattuk,eszembe jutott minden kis emlékfoszlány a régi időkről.Viszont nem tudtam mire vélni mondatait...az előbb még Zack-ről beszélt,most pedig Harry-ről.Próbáltam normálisan megközelíteni a dolgokat,már amennyire ezt lehetett normálisan.Elindultam felé,mire Harry megfogta a kezem és visszahúzott.
-Steph,ne menj.-figyelmeztetett,de én tovább mentem és egyenesen a nő szemébe néztem.
-Cinthia.-szólítottam.-Rég nem találkoztunk ugye?Miért kell azt folytatnunk,ahol abbahagytuk?Talán békét köthetnénk-festettem mosolyt az arcomra.Közben azon gondolkoztam mit is mondhatnék,hogy elködösült elméje megértse,mit is akarok vele közölni.Tudtam,hogy nincs rendben minden.Sőt..ahogy elnéztem a szakadt ruháit és az arcát,nagy baj lehetett és segítségre volt szüksége.
-Mit tudhatsz te akármiről is?-kérdezte. Ezt a zenét hallgassátok közben.
-Talán igazad van.Mit tudhatok bármiről is?De tudom,hogy segítségre van szükséged.
-Nekem?Már miért lenne?-tette kezét mellkasa elé és őrülten vigyorgott.Talán tényleg megbomlott az elméje.
-Szeretnéd látni közelebbről is a hegeket?Hm?Amit miatta tettem,ez mind a ti hibátok.A tied Stephanie Statham.
Ez a mondat úgy ért,mintha egy kővel találtak volna szíven.Nem, értettem miért engem hibáztat mindezért.
-Ne hallgass rá kérlek-szólt a háttérből Harry.Nem szóltam erre sem.tudtam,hogy ez az én ügyem,nekem kell megoldanom.
-Csak engedd,hogy segítsünk-nyújtottam a kezem.
-Nem.Nem tudsz segíteni-burkolózott szakadt kabátjába.
-Csak emlékezz ki is voltál valójában.Szedd össze azokat a napokat a fejedben,amikor boldog voltál.Lehetsz még ilyen boldog,nem is egyszer-néztem rá és közeledtem felé,közben egyfolytában beszéltem hozzá.-Visszanyerhetsz mindent.Mindent,amit elvesztettél.
-De őt nem.-potyogtak a könnyek a szeméből,aztán újra nevetett.-Azt hiszed te vagy a világ közepe,te vagy minden,de közben senki vagy.-mondta szemrehányóan nekem.Nem figyeltem erre,hanem mikor megláttam,hogy jön egy pár ember,tudtam,hogy segíteni jöttek.Harry bólintott.Tovább beszéltem Cinthiához,hogy ott tartsam,míg teljesen ide nem érnek.Aztán mikor megérkeztek én egyből Harry-hez szaladtam és szorosan megöleltem őt.Azok az emberek,fehér köpenyt adtak a nőre,miközben ficánkolt és rugdosott mindenkit.
-Köszönjük,hogy felhívtak.-jött oda kezet fogni egy főnök kinézetű férfi.-Pár napja bolyonghatott kint és az állapota meglehetősen sérült..lelkileg és máshogyan is értve.-Mi köszönjük,hogy ideértek.-mondta Hazz komoly arccal,aztán elköszöntek tőlünk.
-Bátor voltál Steph-mosolygott Harry és gödröcskéi is megjelentek.
-Büszke vagyok rád.Örülök,hogy semmi bajod nem esett.-Én is mami-mondta Darcy.-Én féltem.-szólt csendben.
-Semmitől nem kell félned.Mi mindig itt leszünk veled,ezt ne feledd-mondta Hazz és egy családi ölelésbe burkolóztunk.-Menjünk haza.-csókolt homlokon Harry.
-Elaltattam Darcy-t,telefonáltam apáéknak,értesítettem a szüleidet is,hogy minden rendben van.Ennyi volt a mai nap..Ez a sok dolog nagyon szíven ütött mára.-ültem le egyetlen szerelmem mellé és ő egyből karjait nyújtotta felém,hogy megöleljen,ezzel is megnyugtatva engem.
-Túlhajszolod magad.Azt hiszed neked kell megoldanod mindent.De ez nem így van,tudnod kell.
-Még így sem érzem magam elég jó feleségnek...
-Nem kell,hogy úgy érezd,én érzem,hogy a legjobb feleség vagy a világon.Álmaimban sem tudtam volna elképzelni olyan csodát,mint te vagy.Tudod...mikor megismertelek,olyan különlegesnek éreztelek és érdekes,hogy ez az érzés nem szűnik meg,hanem napról napra erősödik.Szeretlek Stephanie.Örökké az életem része maradsz..Darcy-val együtt.-mosolygott Harry.
-Én is szeretlek-mondtam és egy csókot nyomtam a szája sarkára.
-Ennyi nem elég belőled.-megcsókolt,aztán a lábamnál megemelve felvitt az ölében a hálószobába.Nem akartam elengedni és ezzel ő is így volt.Lábamat köré fontam és úgy tett le lassan az ágyra.Felém tornyosult magas alakjával és elmosolyodott.Kockás inge félig volt kigombolva,mégis izmaitól feszült.
-Nem jó ez így-suttogtam.
-Akkor tegyél egy szívességet-mondta Harry és egy gyors csókot nyomott a számra.Kigomboltam az ingét,felsőteste mint mindig szinte ragyogott az éjszakai fényben,akárcsak a gyönyörű zöld szemei.Harry olyan volt mint egy kábítószer.Ha egyszer megízlelted,még többet akarsz belőle.Ő az én dílerem.Lassan,kínzóan lassan csúsztatta le rólam a ruhadarabokat,aztán mikor megtette,arcán kaján mosoly jelent meg.Ez volt az a mosoly,ami mindig bátorságra ösztönzött.A szavakat,amiket fülembe suttogott,apró csókokkal szakította meg.Megharapta alsó ajkamat,ami kisebb hangot váltott ki belőlem.
-Imádom ezt a hangot-mondta két csók között.
Beletúrtam a hajába és meghúztam,hogy ezzel is közelebb kerüljön hozzám.Kezemet lejjebb csúsztattam és gerincén jártak fel és le ujjaim.Harry megfogta a kezem és a fejem felé helyezte,aztán összekulcsolta ujjainkat.Szenvedélyes volt és mohó.Nyelve táncra hívta az enyémet miközben testünk egybeolvadt és mellkasát magamon érezhettem.Olyan közel akartam magamhoz tudni,mint még soha.A ma történtek emlékképei ugrottak be,én pedig egyre csak öleltem őt.Nyakamat kezdte szívni,a pillangók pedig a hasamban millió bukfencet hánytak.Az ismerős érzés járta végig testem,aztán már csak próbáltam visszaállítani nyugodt lélegzetvételeimet,úgy,ahogy Harry is tette.Tincsei kócosak voltak,amit imádtam.Odafordultam hozzá,ő átkarolt és mellkasára hajtva a fejem érezhettem még mindig lassuló szívverését.Egyikünk sem szólt egy szót sem,a szobában csönd uralkodott,csak Harry apró csókjait éreztem a kézfejemen,aztán már arcomon és végül az ajkaimon.
-Istennő-mondogatta.
-Félisten.-mondtam vissza,mire éreztem,hogy ő is elmosolyodik.Ujjainkat összekulcsolva,Harry szuszogását hallgatva merültem az álmok világába.
*Harry szemszöge*
Hajnalban felkeltem,mert éreztem,hogy ha nem iszok egy pohár vizet,kiszáradok.Vagyis szomjas voltam.Stephanie-t nem akartam felébreszteni,így lassan másztam ki mellőle és vissza betakartam őt.Mikor az ajtóig értem láttam,hogy Darc macijával a kezében áll a gyerekszoba ajtajában.
-Mi a baj kincsem?-kérdeztem.
-Elszakadt a macim-mondta szomorúan és láttam,hogy másodperceken belül eltörhet a mécses.Felvettem az ölembe és nyugtatni próbáltam.
-Ne aggódj,majd mami megvarrja reggel jó?-mondtam és letöröltem a kis könnycseppet a szeme sarkából.
-Apa varrd meg kérlek-mondogatta.
-Sajnálom kincsem.-vittem be a szobájába.
-De akkor nem alszok-válaszolt már bosszúsan.
Anyja lánya...
-Na gyere,éneklek neked.-mondtam és egy puszit adtam a homlokára.
-Tényleg?-csillant fel a tekintete.
-Apuci lányának mindent-mosolyogtam.
-Szeretlek apa.-mondta.Ez a mondat olyan jól hangzott..nem sokszor mondott még ilyet.
-Én is téged picúr-válaszoltam és betettem az ágyába,betakargattam,leültem mellé és elkezdtem énekelni...Olyan gyönyörűen elaludt.Mellé tettem a macit és lassan kimentem a szobából,le a konyhába..Hangokat hallottam..
2014. január 3., péntek
90.Rész.II.Fejezet utolsó része.
Mikor beléptünk az ajtón és megláttam azt,ahogy Danielle arcán folyik a könny és nézi a kislányát,az megható pillanat volt számomra és az én életemben is egy mérföldkő.Hogy miért?Átélhetem azt,amit a barátaim és együtt örülhetek velük,ami nem egy kis dolog és nem mindenkinek adatik meg.Harry kezében Darcy-val állt mellém és egyik kezével gyengéden átkarolt.
-Héj,ne pityeregj..-suttogta a fülembe Harry és egy puszit adott az arcomra.
-Nem fogok-töröltem le a könnyeimet.
Láttam azt is,hogy mindenki odamegy és mi is ezt tettük,gratuláltunk.
-És mi lesz a neve?-kérdeztem.
-Talán Emma.Mindig is szerettem volna a lányomat Emma-nak nevezni.Tetszik ez a név.-mosolygott Danielle.
-Végre egy csöppséggel több.-szólt Eleanor.
-És nekünk lesz kire vigyázni.-szólt Louis.
-Ezt most miért mondtad?
-Mert általában én mint "nagybácsi" és Eleanor mint nagynéni vigyázunk rájuk.Félre ne értsetek.Imádom őket és imádok rájuk vigyázni is.
-Szerencsések ezek a gyerekek ennyi nagybácsival és nagynénivel.-mondta Niall.
-Bizony azok,szólt Zayn.
-Hazz..lenne még egy kis elintéznivalónk.Legalább is nekem akkor nyugodna meg a lelkiismeretem.
-Hm?Mi lenne az?-kérdezte és letette a kislányunkat,aki odaszaladt Dani és Liam mellé.
-El kellene mennünk megnézni Zack sírját.Szinte senki sem gondozza..
-Rendben kincsem,elmegyünk.Még van egy óránk.-nézett az órájára.
-Gyere Darcy-szóltam,ő pedig engedelmesen megfogta a kezem.
-Hová?-kérdezte.
-Elmegyünk egy olyan helyre,ahol angyalok laknak,főleg a te védő angyalod.
-Angyalok?-kérdezett vissza,mire bólintottam.
Mikor elmentünk apumékhoz,mivel maradt fél óránk,Nathan már nagyon várt és Lorah is,viszont apámat nem találtam ott.
-Merre van?-kérdeztem.
-Valami üzleti elintéznivalója van.Gyertek üljetek le,biztos jól esne most egy kis forró csoki.Ugye Darc?-kérdezte Lorah és megpuszilta a csöppséget.
-Csoti,anyuci ugye szabad?-fordult oda hozzám,én pedig az ölembe véve leültem vele a kanapéra.
-Szabad,csak ne legyen nagyon forró.Na szaladj mamához,aztán visszajöttök.
-Gyere-szólt Lorah és a két gyerekkel bement a konyhába.Harry átölelt.
-Legalább ennyit együtt lehetünk.-mosolygott rám és a szemembe nézett,beleharapott az ajkaiba.
-Harry,ezt ne csináld.A konyhában vannak!-kuncogtam csöndben,mikor ő a kezeit összekulcsolta az enyémmel.
-Igazán semmi rosszat nem csinálok.
-Az ajkadba haraptál.Ez kihívás.-mondtam.
-Akkor nézzük meg a régi szobádat.-mondta és felmentünk.
*Két évvel később*
Ahogy a temető felé indultunk,előjöttek az emlékek.Az utóbbi időben sokat jártunk ide,azokhoz a szeretteinkhez,akik már nem lehetnek velünk.Dan,Zack.
-Sok angyal lakik itt.-mondta Darcy és rám nézett.
-Bizony.
-És ezeknek az angyaloknak szárnyuk is van?
-Talán van,de nem tudjuk.Ők már fent lehetnek a Mennyben.
-Zack bácsi vigyázott rám akkor,amikor a múltkor elestem.Ugye?
-Talán.-mosolygott Harry.
*Harry szemszöge*
Láttam,hogy Steph-nél előjönnek a régi emlékek és talán nálam is azokról az időkről még,mikor rosszul bántam Zack-él és a levél..amit hátrahagyott.Mikor már majdnem odaértünk a fiú sírjához,láttuk,hogy valaki már hamarabb érkezett.Egy vörös,hússzú hajú lány állt csöndben virággal a kezében a partnál.
-Ki lehet az?-kérdezte Stephanie.
-Talán egy régi ismerős.
.jpg)
Mivel Zack sírja a temető másik végében,úgy száz méterre volt egy tótól,a lány csak egy helyben állt és nézett a távolba.
-Menjünk oda a nénihez.-mondta Darcy.
-Tudtam,hogy elfogtok jönni.-szólt a vörös hajú nő.
-Tessék?-kérdezett vissza Steph.-Ki vagy te?
-Hogy ki vagyok?Egy egyszerű özvegy nő,aki elveszítette mindenét..
-Zack-re gondolsz?
-Ki másra?-még mindig háttal állt nekünk.-Amim volt,az csak miatta volt érték és most,hogy elveszítettem már értelmetlennek tartok mindent.
-És hogy érted,hogy tudtál róla,hogy jövünk?
-Két éve mindig két hetenként eljöttök,vagy csak te magad Stephanie.
-Elárulnád ki vagy te?
Akkor a lány megfordult,elakadt a szavam és ezzel nem voltam egyedül..
*Na szóval,újra írom a blogot és arra kérnélek titeket,hogy minél többen komizzatok,vagy szavazzatok lent a'Vélemények' opciónál (Tetszik,nem tetszik stb).Iratkozzon fel aki még nem tette meg.Minimum 7 komi után jön az új rész:)Megköszönném,ha mutatnátok ismerősöknek/barátaitoknak a blogot.Nem tudom még hány rész lesz,úgyhogy örülnék,hogyha sokan olvasnák.Bocsi azért,mert rövid,de ígérem majd hosszabbat is írok,csak most két blogot nehéz vezetni egyszerre,remélem megértitek :)) Love you xx
-Héj,ne pityeregj..-suttogta a fülembe Harry és egy puszit adott az arcomra.
-Nem fogok-töröltem le a könnyeimet.
Láttam azt is,hogy mindenki odamegy és mi is ezt tettük,gratuláltunk.
-És mi lesz a neve?-kérdeztem.
-Talán Emma.Mindig is szerettem volna a lányomat Emma-nak nevezni.Tetszik ez a név.-mosolygott Danielle.
-Végre egy csöppséggel több.-szólt Eleanor.
-És nekünk lesz kire vigyázni.-szólt Louis.
-Ezt most miért mondtad?
-Mert általában én mint "nagybácsi" és Eleanor mint nagynéni vigyázunk rájuk.Félre ne értsetek.Imádom őket és imádok rájuk vigyázni is.
-Szerencsések ezek a gyerekek ennyi nagybácsival és nagynénivel.-mondta Niall.
-Bizony azok,szólt Zayn.
-Hazz..lenne még egy kis elintéznivalónk.Legalább is nekem akkor nyugodna meg a lelkiismeretem.
-Hm?Mi lenne az?-kérdezte és letette a kislányunkat,aki odaszaladt Dani és Liam mellé.
-El kellene mennünk megnézni Zack sírját.Szinte senki sem gondozza..
-Rendben kincsem,elmegyünk.Még van egy óránk.-nézett az órájára.
-Gyere Darcy-szóltam,ő pedig engedelmesen megfogta a kezem.
-Hová?-kérdezte.
-Elmegyünk egy olyan helyre,ahol angyalok laknak,főleg a te védő angyalod.
-Angyalok?-kérdezett vissza,mire bólintottam.
Mikor elmentünk apumékhoz,mivel maradt fél óránk,Nathan már nagyon várt és Lorah is,viszont apámat nem találtam ott.
-Merre van?-kérdeztem.
-Valami üzleti elintéznivalója van.Gyertek üljetek le,biztos jól esne most egy kis forró csoki.Ugye Darc?-kérdezte Lorah és megpuszilta a csöppséget.
-Csoti,anyuci ugye szabad?-fordult oda hozzám,én pedig az ölembe véve leültem vele a kanapéra.
-Szabad,csak ne legyen nagyon forró.Na szaladj mamához,aztán visszajöttök.
-Gyere-szólt Lorah és a két gyerekkel bement a konyhába.Harry átölelt.
-Legalább ennyit együtt lehetünk.-mosolygott rám és a szemembe nézett,beleharapott az ajkaiba.
-Harry,ezt ne csináld.A konyhában vannak!-kuncogtam csöndben,mikor ő a kezeit összekulcsolta az enyémmel.
-Igazán semmi rosszat nem csinálok.
-Az ajkadba haraptál.Ez kihívás.-mondtam.
-Akkor nézzük meg a régi szobádat.-mondta és felmentünk.
*Két évvel később*
Ahogy a temető felé indultunk,előjöttek az emlékek.Az utóbbi időben sokat jártunk ide,azokhoz a szeretteinkhez,akik már nem lehetnek velünk.Dan,Zack.
-Sok angyal lakik itt.-mondta Darcy és rám nézett.
-Bizony.
-És ezeknek az angyaloknak szárnyuk is van?
-Talán van,de nem tudjuk.Ők már fent lehetnek a Mennyben.
-Zack bácsi vigyázott rám akkor,amikor a múltkor elestem.Ugye?
-Talán.-mosolygott Harry.
*Harry szemszöge*
Láttam,hogy Steph-nél előjönnek a régi emlékek és talán nálam is azokról az időkről még,mikor rosszul bántam Zack-él és a levél..amit hátrahagyott.Mikor már majdnem odaértünk a fiú sírjához,láttuk,hogy valaki már hamarabb érkezett.Egy vörös,hússzú hajú lány állt csöndben virággal a kezében a partnál.
-Ki lehet az?-kérdezte Stephanie.
-Talán egy régi ismerős.
.jpg)
Mivel Zack sírja a temető másik végében,úgy száz méterre volt egy tótól,a lány csak egy helyben állt és nézett a távolba.-Menjünk oda a nénihez.-mondta Darcy.
-Tudtam,hogy elfogtok jönni.-szólt a vörös hajú nő.
-Tessék?-kérdezett vissza Steph.-Ki vagy te?
-Hogy ki vagyok?Egy egyszerű özvegy nő,aki elveszítette mindenét..
-Zack-re gondolsz?
-Ki másra?-még mindig háttal állt nekünk.-Amim volt,az csak miatta volt érték és most,hogy elveszítettem már értelmetlennek tartok mindent.
-És hogy érted,hogy tudtál róla,hogy jövünk?
-Két éve mindig két hetenként eljöttök,vagy csak te magad Stephanie.
-Elárulnád ki vagy te?
Akkor a lány megfordult,elakadt a szavam és ezzel nem voltam egyedül..
*Na szóval,újra írom a blogot és arra kérnélek titeket,hogy minél többen komizzatok,vagy szavazzatok lent a'Vélemények' opciónál (Tetszik,nem tetszik stb).Iratkozzon fel aki még nem tette meg.Minimum 7 komi után jön az új rész:)Megköszönném,ha mutatnátok ismerősöknek/barátaitoknak a blogot.Nem tudom még hány rész lesz,úgyhogy örülnék,hogyha sokan olvasnák.Bocsi azért,mert rövid,de ígérem majd hosszabbat is írok,csak most két blogot nehéz vezetni egyszerre,remélem megértitek :)) Love you xx
2013. december 29., vasárnap
89.Rész.Happily.
-Darcy!-kiáltottam.Leültem mellé és a köhögésből tudtam,hogy valami nem jó került a szervezetébe.Sőt..nagyon megijedtem,nem tudtam mit tehetnék.A kislányom arca piros volt és szinte alig tudott mozogni.Észrevettem,hogy a babája nyaklánca szétszakadt.Ez az..
-Te jó ég!-tette a szájára kezét Danielle, és a többiek is megijedtek.Eleanor szaladt oda.
-Hánytasd!-nézett rám.
-Mi?-kérdeztem.-Rendben.-mondtam könnyes szemekkel.Nem telt bele fél perc,a gyöngy,amit lenyelt,már nem volt benne.Ezek után úgy öleltem magamhoz,ahogy csak tudtam,kisírt szemekkel ült az ölemben.
-Édes drágaságom.-mondtam neki és a homlokára adtam egy puszit.Míg én Darcy-val voltam elfoglalva,Dani ennyit szólt:
-Jaj ne!Elfolyt a magzatvíz.-nézett ránk ijedt szemekkel.
-Nyugodj meg,ez a legfontosabb.Vegyél mély lélegzetet-sétáltam oda kislányommal a kezemben.
-Beszív,kifúj,beszív,kifúj.-mondogatta Melodie.
-Vigyük a kocsihoz,majd én vezetek-szólt közbe Eleanor,mire bólintottam.
-Áh,nem érdekel semmi!Most azonnal hozzátok ide Liam-et!AZONNAL!-ordított rám és megszorította a kezemet.
-Danielle!Nyugodj meg,figyelj a levegővételre.Liam-et felhívjuk,ígérem.Úgy éreztem,mintha egy filmben lenne ez az egész,ami velünk történik,pedig nagyon is valóság volt.Mikor beültünk a kocsiba,mindent ellenőriztem.
-Mi megvagyunk,gyerekek megvannak,a többiek a másik kocsiban.Indulhatunk.El...tied a pálya.
*Kórházban*
-Liaam!-hallatszott Dani kiáltása.Nagy fájdalmai lehettek.Nem bírtam már én sem,hát akkor ő?!...Már háromszor hívtam Harry-t,hogy hol vannak.Ennyi idő alatt biztos,hogy ideérnek,de akkor Danielle kedve nem lesz valami rózsás..Nem érdekel,felhívom negyedszer is..
-Harry!Hol vagytok?-kérdeztem.
-Már nemsokára ott leszünk.
-Figyelj...csak azt akartam mondani,hogy szeretlek.
-Én is-hangzott Harry válasza és érződött a hangján,hogy mosolyog.-De most leteszem,mindjárt ott vagyunk.
Ezzel le is tette.Leültem az egyik lócára,amit láttam a folyosón,mivel csak az az egyetlen egy volt.Mellettem egy öreg bácsika ült.Kezembe temettem a kezemet és éreztem,hogy belefáradok a folytonos gondokba és Hazz sincs sokszor otthon.Hiányzik.Hiányzik a jelenléte és mindene,sőt abban is biztos vagyok,hogy Darc-nak is hiányzik az apukája.Felemeltem a fejem,mert hallottam,hogy valaki nyitja az ajtót.A srácok szaladtak befelé,de valójában azt sem tudták,hogy hová szaladnak,vagy hol találják Danielle-t.Megállítottam őket.
-Héj,héj héj...ti meg merre?
-Steph,hol van Dani?-kérdezte Liam izgatottan és kicsit talán félve.
-Ötös szoba,ott jobbra fordulsz.-mutattam.
-Angyal vagy-ölelt meg.-De most sietek.
-Menj csak,mert erős fájásai vannak..szüksége van rád.-figyelmeztettem,mire bólintott.
-Srácok-öleltem meg őket egyenként,Harry-t hagyva utoljára,őt nagyon sokáig öleltem.-Harry..szorítottam erősen.
-Szerencsénk volt,hogy most még csak Manchester-ben voltunk,így hamar ideértünk.-mondta Niall.
-Hát igen.-mosolyogtam.
-A többiek?-kérdezték a srácok.
-El és Melodie a gyerekekkel,Bella pedig bent volt Danielle-nél.Menjetek csak ti is nyugodtan.
-Nézd már..hát küldenél is elfelé?Nem is hiányzik a régi csapat?-kérdezték viccelődve.
-Jobban is mint gondolnátok..-könny szökött a szemembe.
-Nyugalom Stephanie..nem fog ez már sokáig menni,ígérjük.-nyugtatott Louis.
-Rendben.Csak..csak egyszerűen nem bírom már-fordultam Harry-hez.,mire megértő szemekkel nézett rám.-Hiányzik az egész csapat,az,hogy nyugalomban teljenek a napjaink..Harry..apa vagy.Már felelősségtudattal rendelkezel.-potyogott a könnyem.
-Kimegyünk egy kicsit-fogta meg a kezemet Harry.
-Figyelj,Stephanie..borzasztóan hiányoztok nekem.Az érzéseim nem kimondhatóak..Sokszor úgy érzem cserbenhagylak titeket..
-Harry,ez a munkád.Teljesen megértelek és tudom,hogy te is megértesz engem,de néha valamit fel kell áldoznod azért,hogy a dolgaid jól sikerüljenek.
-Ezt hogy érted?
-Talán minket..vagy a munkád.A kettő egyszerre nem mindig megy.
-De fog menni Stephanie,állt elém Harry magas alakjával és még mindig úgy hatott rám,mint megismerkedésünkkor.-Ígérem,hogy jó lesz minden-simított végig a kezemen és magához ölelt.
-Ígéred?-kérdeztem aggódó hangon.
-Nem csak ígérem..így is lesz.-távolodott el tőlem és megcsókolt.Kezeimet átfontam a nyakán és élveztem a pillanatot,és úgy éreztem megszűnik a világ,mikor vele lehetek.A homlokomra adott egy puszit és erős karjaival újra átölelt,aztán mosolygott,azzal a gyönyörű mosolyával.Megnyugtatott.
-Darcy-t láthatom?Ő is nagyon hiányzik.-szorította meg a kezemet.
-Menjünk.
Odasétáltunk Eleanorhoz és Louis-hoz,náluk volt Darcy addig.
-Átvesszük a stafétát.Gondolom ti is szeretnétek addig kettesben maradni-nevettem.
-Anyuci,apuci...-szaladt oda Darc Harry ölébe és úgy ölelték egymást...
-Héj!Megvan a baba!Gyertek!-jött ki örömteli arccal Liam..
*Hát sziasztok!Fogom írni a blogot és nem úgy mint idáig,ha elegendő komit kapok írok részt,csak mostanság nem volt valami sok időm a suli meg egyéb dolgok miatt.Remélem tetszett és fogjátok továbbra is olvasni!Köszönöm:)*
-Te jó ég!-tette a szájára kezét Danielle, és a többiek is megijedtek.Eleanor szaladt oda.
-Hánytasd!-nézett rám.
-Mi?-kérdeztem.-Rendben.-mondtam könnyes szemekkel.Nem telt bele fél perc,a gyöngy,amit lenyelt,már nem volt benne.Ezek után úgy öleltem magamhoz,ahogy csak tudtam,kisírt szemekkel ült az ölemben.
-Édes drágaságom.-mondtam neki és a homlokára adtam egy puszit.Míg én Darcy-val voltam elfoglalva,Dani ennyit szólt:
-Jaj ne!Elfolyt a magzatvíz.-nézett ránk ijedt szemekkel.
-Nyugodj meg,ez a legfontosabb.Vegyél mély lélegzetet-sétáltam oda kislányommal a kezemben.
-Beszív,kifúj,beszív,kifúj.-mondogatta Melodie.
-Vigyük a kocsihoz,majd én vezetek-szólt közbe Eleanor,mire bólintottam.
-Áh,nem érdekel semmi!Most azonnal hozzátok ide Liam-et!AZONNAL!-ordított rám és megszorította a kezemet.
-Danielle!Nyugodj meg,figyelj a levegővételre.Liam-et felhívjuk,ígérem.Úgy éreztem,mintha egy filmben lenne ez az egész,ami velünk történik,pedig nagyon is valóság volt.Mikor beültünk a kocsiba,mindent ellenőriztem.
-Mi megvagyunk,gyerekek megvannak,a többiek a másik kocsiban.Indulhatunk.El...tied a pálya.
*Kórházban*
-Liaam!-hallatszott Dani kiáltása.Nagy fájdalmai lehettek.Nem bírtam már én sem,hát akkor ő?!...Már háromszor hívtam Harry-t,hogy hol vannak.Ennyi idő alatt biztos,hogy ideérnek,de akkor Danielle kedve nem lesz valami rózsás..Nem érdekel,felhívom negyedszer is..
-Harry!Hol vagytok?-kérdeztem.
-Már nemsokára ott leszünk.
-Figyelj...csak azt akartam mondani,hogy szeretlek.-Én is-hangzott Harry válasza és érződött a hangján,hogy mosolyog.-De most leteszem,mindjárt ott vagyunk.
Ezzel le is tette.Leültem az egyik lócára,amit láttam a folyosón,mivel csak az az egyetlen egy volt.Mellettem egy öreg bácsika ült.Kezembe temettem a kezemet és éreztem,hogy belefáradok a folytonos gondokba és Hazz sincs sokszor otthon.Hiányzik.Hiányzik a jelenléte és mindene,sőt abban is biztos vagyok,hogy Darc-nak is hiányzik az apukája.Felemeltem a fejem,mert hallottam,hogy valaki nyitja az ajtót.A srácok szaladtak befelé,de valójában azt sem tudták,hogy hová szaladnak,vagy hol találják Danielle-t.Megállítottam őket.
-Héj,héj héj...ti meg merre?
-Steph,hol van Dani?-kérdezte Liam izgatottan és kicsit talán félve.
-Ötös szoba,ott jobbra fordulsz.-mutattam.
-Angyal vagy-ölelt meg.-De most sietek.
-Menj csak,mert erős fájásai vannak..szüksége van rád.-figyelmeztettem,mire bólintott.
-Srácok-öleltem meg őket egyenként,Harry-t hagyva utoljára,őt nagyon sokáig öleltem.-Harry..szorítottam erősen.
-Szerencsénk volt,hogy most még csak Manchester-ben voltunk,így hamar ideértünk.-mondta Niall.
-Hát igen.-mosolyogtam.
-A többiek?-kérdezték a srácok.
-El és Melodie a gyerekekkel,Bella pedig bent volt Danielle-nél.Menjetek csak ti is nyugodtan.
-Nézd már..hát küldenél is elfelé?Nem is hiányzik a régi csapat?-kérdezték viccelődve.
-Jobban is mint gondolnátok..-könny szökött a szemembe.
-Nyugalom Stephanie..nem fog ez már sokáig menni,ígérjük.-nyugtatott Louis.
-Rendben.Csak..csak egyszerűen nem bírom már-fordultam Harry-hez.,mire megértő szemekkel nézett rám.-Hiányzik az egész csapat,az,hogy nyugalomban teljenek a napjaink..Harry..apa vagy.Már felelősségtudattal rendelkezel.-potyogott a könnyem.
-Kimegyünk egy kicsit-fogta meg a kezemet Harry.
-Figyelj,Stephanie..borzasztóan hiányoztok nekem.Az érzéseim nem kimondhatóak..Sokszor úgy érzem cserbenhagylak titeket..
-Harry,ez a munkád.Teljesen megértelek és tudom,hogy te is megértesz engem,de néha valamit fel kell áldoznod azért,hogy a dolgaid jól sikerüljenek.
-Ezt hogy érted?
-Talán minket..vagy a munkád.A kettő egyszerre nem mindig megy.
-De fog menni Stephanie,állt elém Harry magas alakjával és még mindig úgy hatott rám,mint megismerkedésünkkor.-Ígérem,hogy jó lesz minden-simított végig a kezemen és magához ölelt.
-Ígéred?-kérdeztem aggódó hangon.
-Nem csak ígérem..így is lesz.-távolodott el tőlem és megcsókolt.Kezeimet átfontam a nyakán és élveztem a pillanatot,és úgy éreztem megszűnik a világ,mikor vele lehetek.A homlokomra adott egy puszit és erős karjaival újra átölelt,aztán mosolygott,azzal a gyönyörű mosolyával.Megnyugtatott.
-Darcy-t láthatom?Ő is nagyon hiányzik.-szorította meg a kezemet.
-Menjünk.
Odasétáltunk Eleanorhoz és Louis-hoz,náluk volt Darcy addig.
-Átvesszük a stafétát.Gondolom ti is szeretnétek addig kettesben maradni-nevettem.
-Anyuci,apuci...-szaladt oda Darc Harry ölébe és úgy ölelték egymást...
-Héj!Megvan a baba!Gyertek!-jött ki örömteli arccal Liam..
*Hát sziasztok!Fogom írni a blogot és nem úgy mint idáig,ha elegendő komit kapok írok részt,csak mostanság nem volt valami sok időm a suli meg egyéb dolgok miatt.Remélem tetszett és fogjátok továbbra is olvasni!Köszönöm:)*
2013. november 8., péntek
88.Rész.Baj baj után...
.jpg)
Az emberek általában nem értékelik a pillanatokat.Ki tudja meddig tart az életünk?Mindenre emlékeznünk kell.Darcy másfél évesen már nagyon okos gyerek és az én büszkeségem.Míg Steph vacsorát főz,vagy éppen takarít,ha itthon vagyok szeretek vigyázni a kislányunkra.Bármilyen hihetetlen is,hogy itt van mellettem,ő tényleg itt van.
-Apa,apa-ütögette az arcomat,észrevette,hogy nem figyelek rá,hanem a gondolataimmal vagyok elfoglalva.
-Ne haragudj tündér-mondtam neki és felemeltem a magasba,amit nagyon szeret.
-Nézd,apa..Susu jöpüj-mutatta a babát és nevetett.
-Annyira szeretlek csöppség-mondtam.
-Én is.Baba is.-simogatott meg a baba kezével.Ott azt hittem kicsordul a könnyem.Nem hittem,hogy ennyire szép az apaság,míg meg nem érkezett Darc.
-Megyünk valahová sétálni?-jött ki a konyhából Stephanie.-Van kedved hozzá Darcy?Hozhatod Susu babát is.Megcsókoltam Stephanie-t mire a kislányunk nevetni kezdett és eltakarta a szemét,mire mi is nevetni kezdtünk.
-Menjünk-vette el a kezét a szemétől.
-Rendben.És tudod hová megyünk?Gemma néniékhez.Igen,megyünk meglátogatni őket,mert Adam apukája beteg-közben felnézett rám Stephanie szomorúan.Visszatette Darcy-t a szőnyegre játszani.
-Mi lesz akkor Harry?-kérdeztem.
-Nem tudom.Gemmának támogatásra van szüksége.Tőlünk,a családjától.Szerintem anyuékat is ott találjuk majd.
-Oké.Mondta Steph-mire átöleltem és adtam a homlokára egy puszit.Kimentem a ház elé,de nagy tömeg várt rám.Próbáltam elmagyarázni,hogy ne haragudjanak,most nincs időm,de azokat a csalódott arcokat nem bírtam nézni.
-Ne aggódj,mi megyünk.Majd utánunk jössz-mondta Stephanie és a tömeg között valahogyan át tudott menni.Aranyosak voltak,mert helyet adtak neki.Pár évvel ezelőtt nem lett volna ez így.
*Stephanie szemszöge*
Mikor megérkeztünk,Gemma nagyon sírt.Úgy ölelt ahogy csak tudott.
-Nem tudnak rajta segíteni.-zokogott.
-Sssh,nyugtattam.Minden rendben lesz.
-Semmi nem lesz rendben.Én is vele együtt fogok meghalni.Semmi vagyok nélküle Stephanie-ölelt szorosabban.Kijött Anne is megállt oldalt és a kezét szájára téve potyogtak a könnyei.Kivette a kocsiból Darcy-t és magához ölelte,mert ő is sírni kezdett.Letöröltem a könnyeimet és odamentem a kislányomhoz.
-Semmi baj Darc,anya sem sír.Látod?Nem sírok.-mondtam.Anne megsimogatta a kezemet.
-Legyél mellette-mondta.-bólintottam.
A boldogság egy perc alatt elszáll és senki sem tudja,hogy hová tűnt.Gemma szíve megszakad ha meghal Dan.Nem ezt érdemlik.
***
Dan azt akarta,hogy elhamvasszák.Legyőzte a rák azt a férfit,akit én pár hónappal ezelőtt még boldognak láttam.Aztán már remény sem volt.Harry átölelt engem és Gemmát is.Joe intézkedett a továbbiakban.Mikor vége lett a temetésnek,Gem állt egyedül középen és nézett maga elé.
-Gyere kislányom-ment oda hozzá Des.-Gemma megrázta a fejét.
-Jönnöd kell.-szólt Anne.Megfordult Gem és ment a szülei után.
-Adam?-kérdezte.-Már csak ő maradt nekem.
-Jó helyen van.-mondta Harry és a lába mögül kikukucskált Adam.
-Drága kisfiam!
-Anya-szólt a fia és megölelte őt.Én ezt oldalról néztem és nem bírtam tovább.A könnyek úgy áztatták az arcomat ahogy már régen nem.
*1 hónappal később*
-Melodie vigyázz,megfogja enni a játékot!-szóltam rá.
-Nem tehetek róla,jön a foga-válaszolt.-vette ki a gyerek szájából a játékot,mire elvett egy plüssöt és odaütött Darcy-nak és elkezdett sírni.
-Na elég volt gyerekek-ültettem őket el egymástól.
-Szerintem is.Szerinted jóban lesznek valaha?-nevetett Mel.
-Nagyon reméljük.
-Nem hiányoznak nektek a srácok?-kérdezte Bella.
-Dehogynem-szólt Eleanor.
-Mindig így lesz ez?-kérdezte Danielle.-Mert már nem bírom sokáig.Egyébként is a terhesség már eléggé előrehaladott nálam,úgyhogy csak mondjon valamit Liam és leharapom a fejét.-mondta Dani.
-Látszik,hogy előrehaladott-nevetett Bella.
-Vicces vagy-szólt vissza Danielle.
Annyira szerettem ezeket a közös beszélgetéseket és örültem,hogy gyerekek mellett is megmaradt az a közeg és az a hülyéskedés mint régebben.
-Egyél édességet.Boldogsághormon,tudod-mondtam.
-Nem ehetek annyit.Még a lányomat is meg kell tanítanom táncolni és arra kövéren már nem nagyon leszek képes-nevetett Dani.
-Kövéren vagy soványan,te így is megtanítod majd.Egyébként nem hiszem,hogy fogsz hízni.A csontodra esetleg-válaszoltam vissza.
-Jó,jó álljunk csak meg?Ki itt kövér?Úgy gondolom senki.Téma lezárva-szólt Eleanor.
-Bírom mikor ilyen mondatai vannak-böktem meg Melodie-t és letettem közben Darcy-t vissza a szőnyegre.
Míg mi beszélgettünk,valahogy nem figyeltem oda és már csak annyit vettem észre,hogy Darc köhög....
*Sorry mindenkitől,hogy ilyen későn hoztam és ennyi idő után a részt.Nem volt időm és gondoltam a blog évfordulójára írok részt,annyira legalább szakítok időt.Lesz még tovább is a történet,csak iratkozzatok fel és komizzatok! :))
2013. augusztus 7., szerda
87.Rész.Happy family
Reggel ahogy megbeszéltük,elindultunk a közös házhoz.Már kíváncsi voltam Melodie-ék babájának nemére,mivel tegnap voltak ultrahangra.Mikor megérkeztünk nem hittem a szememnek,milyen rend volt.
-Hahó,valaki?-kiabáltunk mire Louis sétált le álmos arccal,utána pedig Melodie és Zayn.
-Végre,már olyan rég nem ölelhettelek meg titeket-szorított magához Mel aztán pedig Zayn.
-Mi ez a nagy rend?-kérdezte Hazz.
-Szokatlan mi?-kérdezett vissza Louis.-Változnak az idők,és néha nekünk sem árt-nevetett.
Megsimogattam Melodie hasát.
-Már jó nagy a pocakod,kis aranyos.És lehet már tudni,hogy a kis "trónörökös" fiú lesz-e vagy,lány?
-Szerintetek?-karolta át Zayn.
-Fiú-mondta Melodie.
-Naa,lelőtted a poént-nevetett Malik.
-Gratulálunk-öleltük meg őket.
Már vártam,hogy ne csak ránk köszönjön szerencse,és majd ők is megtudhatják,milyen jó érzés szülőnek lenni.
-Apropó,hol hagytátok a kis csöppséget?-kérdezte Louis.
-Nagyszülőknél.Khm,csak ki akartunk kapcsolódni,khm-válaszolt Harry.
-Értem a célzást-kacsintott Loui.
-Kiket látnak szemeim-jött le Niall és Bella.
Lassan összegyűltünk,a végére lejött mindenki és az asztalhoz ülve hülyéskedtünk és beszélgettünk,mint régen.
-A kerek asztal lovagjai-mondta Niall.
-Nialler drága,még ha kerek is lenne,de ez kocka!-bökte meg Bella.
-Emlékeztek az első,ilyen összejövetelünkre?
-Tényleg,hogy van a pillangód?-kérdezte Liam.
-Még a helyén-válaszoltam.
-Emlékszem,hogy kérdeztem tőled:"Nem szeretnél egy tetkót?".De te féltél-mondta Zayn.
-Csak egy kicsit.Különben is,ne mond,hogy te nem féltél az elsőnél.
-Ó,milyen témára fogunk ebből kilyukadni-kuncogott Harry.
-Hazz,örülnék,ha nem teregetnéd ki a szexuális életünket.-mondtam,mire mindenki nevetni kezdett.
-Komolyra véve a szót...mondom komolyra Harry,Melodie mennyi időd van még?
-Két hónap-mosolygott nyugodtan a barátnőm.
-Az már hamar elröpül.-legyintett Danielle.
-Mi?-nézett mindenki,mire Dani elpirult,Liam pedig befogta a száját és nyelt egyet.
-Szeretnétek valamit mondani?-kérdezte Eleanor.
-Öhm,mi csak...izé.Ezt nem most akartuk elmondani,de mivel a feleségem kicsit kotnyeles.
-Csak egy kicsit.-nevettem.-Oké.Befejeztem.Folytasd.
-Köszönöm.-mondta Liam.-Hát szóval mi is "ügyködtünk" egy pár hete a baba project-en,és sikerült.Gyerekünk lesz.Mivel mi már régóta házasok vagyunk és mégsem...-nem hagytuk,hogy továbbmondja.Össze-vissza ölelgettük őket.Még most volt az,hogy tinédzserként megismerkedtünk,bár én még mindig az vagyok,már lelkileg és szellemileg fejlődtem.Bebizonyitottam a világnak,hogy fiatalon i lehet valaki felelőségteljes anya.Paultól egy hívás,hogy a srácok elfelejtetek egy fellé.
-Szeretlek kincsen.-mondta Harry, odaadta a kocsikulcsot és vissza kiáltott,hogy az új jó hírt nemsokára megünnepeljük.
Mi öten,a nők ott maradtunk és egy pillanatban Bellából és Eleanorból kiszökött egy olyan mondat,ami azt jelentette,hogy nincsenek megelégedve jelenlegi helyzetükkel.
-Úgy érezzük,hogy minket nem becsülnek meg eléggé.Mintha Niall és Louis nem lennének felnőve ahhoz,hogy családot alapitsanak.
-Családot alapitani El?Még le sem jegyeztek,és tudtommal engem nem is fog Niall,mert Ő nem az a házasulandó típus-pityergett Bella.
-Lányok,lányok elég volt.Bella...talán rá tudjuk beszélni Niallert.Eleanor...Louis bár néha szeszélyes és gyerekes viselkedéssel bír,de ez csak azért van,mert azt akarja,hogy jó kedvünk legyen,azon kívül pedigbiztosan akar családot alapitani,ezt elhiheted nekem.Mindent megfognak tenni a családjukért ezt garantálom.-mondta Danielle.
-Látjátok,Zayn-nek is csak egy kis inspiráció kellett ahhoz,hogy "felnőjön".
-Mi volt az az inspiráció?-kérdezte Bella.
-Mikor elkaptam a csokrot az esküvőn.Emlékeztek?
-Tényleg-mondtam.-De ha most nem haragszotok,meg kell látogatnom a nagyszülőket és elhozni Darcy-t.
-Menj csak-törölte le a könnyeket arcáról Eleanor.
-Majd még jövünk este,ne unatkozzatok itt.-mosolyogtam.
-Nélküled még unatkozni is rossz.-kiáltottak utánam.
*Nagyinál*
-Szia drága kincsem!Ne haragudj,hogy ennyi ideig itt hagytalak.-öleltem magamhoz a kislányomat és egy nagy puszit adtam az arcocskájára.-Ki vagy pirulva.Nagyiéknál nagyon meleg van ugye?Kint pedig kezd minél hűvösebb lenni.-úgy beszéltem hozzá,mintha egy másik felnőtt emberrel beszélnék,Ő pedig csak nevetett és gagyogott.
*Darcy első karácsonya*
"Darcy első karácsonya"-ezzel a címmel ragasztottam be az albumba a fényképet.El sem hiszem,hogy ezt is elértük.Olyan aranyosan ült az apukája ölében,aki mikulásnak volt beöltözve.Darc először megijedt a talpig piros ruhába öltözött fehér szakállas bácsitól,de megmagyaráztuk neki,hogy Ő jó bácsi,és ajándékot hozott nekünk.Apát pedig elküldte,hogy vigyázzon a rénszarvasokra.A nagyszülőktől és barátoktól sok hasznos dolgot kapott.Apropó barátok.Melodie kisfia december 20-án született és épphogy hazaengedték őket karácsonyra.Trisha Zayn-nek az anyukája nem tud betelni a csöppséggel,aki kiköpött apukája,viszont szeme az édesanyjáé.Mi pedig kihasználunk minden percet arra,hogy Harry-vel legyünk,hiszen januártól újra turnézni fognak és mivel Darcy még kicsi,nem vállalhatom az utata.Ezért minden percet kihasználok arra,hogy a férjemmel legyek,aki imádja a családját.
*Hello everybody*KÖSZÖNÖM a komikat és a feliratkozókat.Köszönöm Melindának,hogy begépelte a szöveget,mivel egy ideig nem jutottam/jutok géphez. <3.Sok sok puszit küldök nektek és emelem a tétet arra,hogy kérek 4 feliratkozót és 15 komit.Összetudjátok hozni.Hiszek bennetek <3 xxx.
-Hahó,valaki?-kiabáltunk mire Louis sétált le álmos arccal,utána pedig Melodie és Zayn.
-Végre,már olyan rég nem ölelhettelek meg titeket-szorított magához Mel aztán pedig Zayn.
-Mi ez a nagy rend?-kérdezte Hazz.
-Szokatlan mi?-kérdezett vissza Louis.-Változnak az idők,és néha nekünk sem árt-nevetett.
Megsimogattam Melodie hasát.
-Már jó nagy a pocakod,kis aranyos.És lehet már tudni,hogy a kis "trónörökös" fiú lesz-e vagy,lány?
-Szerintetek?-karolta át Zayn.
-Fiú-mondta Melodie.
-Naa,lelőtted a poént-nevetett Malik.
-Gratulálunk-öleltük meg őket.
Már vártam,hogy ne csak ránk köszönjön szerencse,és majd ők is megtudhatják,milyen jó érzés szülőnek lenni.
-Apropó,hol hagytátok a kis csöppséget?-kérdezte Louis.
-Nagyszülőknél.Khm,csak ki akartunk kapcsolódni,khm-válaszolt Harry.
-Értem a célzást-kacsintott Loui.
-Kiket látnak szemeim-jött le Niall és Bella.
Lassan összegyűltünk,a végére lejött mindenki és az asztalhoz ülve hülyéskedtünk és beszélgettünk,mint régen.
-A kerek asztal lovagjai-mondta Niall.
-Nialler drága,még ha kerek is lenne,de ez kocka!-bökte meg Bella.
-Emlékeztek az első,ilyen összejövetelünkre?
-Tényleg,hogy van a pillangód?-kérdezte Liam.
-Még a helyén-válaszoltam.
-Emlékszem,hogy kérdeztem tőled:"Nem szeretnél egy tetkót?".De te féltél-mondta Zayn.
-Csak egy kicsit.Különben is,ne mond,hogy te nem féltél az elsőnél.
-Ó,milyen témára fogunk ebből kilyukadni-kuncogott Harry.
-Hazz,örülnék,ha nem teregetnéd ki a szexuális életünket.-mondtam,mire mindenki nevetni kezdett.
-Komolyra véve a szót...mondom komolyra Harry,Melodie mennyi időd van még?
-Két hónap-mosolygott nyugodtan a barátnőm.
-Az már hamar elröpül.-legyintett Danielle.
-Mi?-nézett mindenki,mire Dani elpirult,Liam pedig befogta a száját és nyelt egyet.
-Szeretnétek valamit mondani?-kérdezte Eleanor.
-Öhm,mi csak...izé.Ezt nem most akartuk elmondani,de mivel a feleségem kicsit kotnyeles.
-Csak egy kicsit.-nevettem.-Oké.Befejeztem.Folytasd.
-Köszönöm.-mondta Liam.-Hát szóval mi is "ügyködtünk" egy pár hete a baba project-en,és sikerült.Gyerekünk lesz.Mivel mi már régóta házasok vagyunk és mégsem...-nem hagytuk,hogy továbbmondja.Össze-vissza ölelgettük őket.Még most volt az,hogy tinédzserként megismerkedtünk,bár én még mindig az vagyok,már lelkileg és szellemileg fejlődtem.Bebizonyitottam a világnak,hogy fiatalon i lehet valaki felelőségteljes anya.Paultól egy hívás,hogy a srácok elfelejtetek egy fellé.
-Szeretlek kincsen.-mondta Harry, odaadta a kocsikulcsot és vissza kiáltott,hogy az új jó hírt nemsokára megünnepeljük.
Mi öten,a nők ott maradtunk és egy pillanatban Bellából és Eleanorból kiszökött egy olyan mondat,ami azt jelentette,hogy nincsenek megelégedve jelenlegi helyzetükkel.
-Úgy érezzük,hogy minket nem becsülnek meg eléggé.Mintha Niall és Louis nem lennének felnőve ahhoz,hogy családot alapitsanak.
-Családot alapitani El?Még le sem jegyeztek,és tudtommal engem nem is fog Niall,mert Ő nem az a házasulandó típus-pityergett Bella.
-Lányok,lányok elég volt.Bella...talán rá tudjuk beszélni Niallert.Eleanor...Louis bár néha szeszélyes és gyerekes viselkedéssel bír,de ez csak azért van,mert azt akarja,hogy jó kedvünk legyen,azon kívül pedigbiztosan akar családot alapitani,ezt elhiheted nekem.Mindent megfognak tenni a családjukért ezt garantálom.-mondta Danielle.
-Látjátok,Zayn-nek is csak egy kis inspiráció kellett ahhoz,hogy "felnőjön".
-Mi volt az az inspiráció?-kérdezte Bella.
-Mikor elkaptam a csokrot az esküvőn.Emlékeztek?
-Tényleg-mondtam.-De ha most nem haragszotok,meg kell látogatnom a nagyszülőket és elhozni Darcy-t.
-Menj csak-törölte le a könnyeket arcáról Eleanor.
-Majd még jövünk este,ne unatkozzatok itt.-mosolyogtam.
-Nélküled még unatkozni is rossz.-kiáltottak utánam.
*Nagyinál*
-Szia drága kincsem!Ne haragudj,hogy ennyi ideig itt hagytalak.-öleltem magamhoz a kislányomat és egy nagy puszit adtam az arcocskájára.-Ki vagy pirulva.Nagyiéknál nagyon meleg van ugye?Kint pedig kezd minél hűvösebb lenni.-úgy beszéltem hozzá,mintha egy másik felnőtt emberrel beszélnék,Ő pedig csak nevetett és gagyogott.
*Darcy első karácsonya*
"Darcy első karácsonya"-ezzel a címmel ragasztottam be az albumba a fényképet.El sem hiszem,hogy ezt is elértük.Olyan aranyosan ült az apukája ölében,aki mikulásnak volt beöltözve.Darc először megijedt a talpig piros ruhába öltözött fehér szakállas bácsitól,de megmagyaráztuk neki,hogy Ő jó bácsi,és ajándékot hozott nekünk.Apát pedig elküldte,hogy vigyázzon a rénszarvasokra.A nagyszülőktől és barátoktól sok hasznos dolgot kapott.Apropó barátok.Melodie kisfia december 20-án született és épphogy hazaengedték őket karácsonyra.Trisha Zayn-nek az anyukája nem tud betelni a csöppséggel,aki kiköpött apukája,viszont szeme az édesanyjáé.Mi pedig kihasználunk minden percet arra,hogy Harry-vel legyünk,hiszen januártól újra turnézni fognak és mivel Darcy még kicsi,nem vállalhatom az utata.Ezért minden percet kihasználok arra,hogy a férjemmel legyek,aki imádja a családját.
*Hello everybody*KÖSZÖNÖM a komikat és a feliratkozókat.Köszönöm Melindának,hogy begépelte a szöveget,mivel egy ideig nem jutottam/jutok géphez. <3.Sok sok puszit küldök nektek és emelem a tétet arra,hogy kérek 4 feliratkozót és 15 komit.Összetudjátok hozni.Hiszek bennetek <3 xxx.
2013. július 30., kedd
86.Rész.Games...
*Zene*
Harry-t átkarolva már kicsit biztonságban éreztem magamat,de még mindig bennem volt az,hogy én vagyok a hibás.Ha többet törődök vele,vagy ha többször kérdezem az állapota felől talán még tudtunk volna rajta segíteni...Hogyan gondoskodjak a gyerekemről,ha egy barátomról sem tudok.Egyetlen egy tudat nyugtat:az,hogy elfogadta,hogy nekem van egy családom és nem szomorúan halt meg.Leültünk a földre és én csak néztem Harry szemébe,ő pedig letörölte a könnyeimet.De hiába,még mindig csak folytak lefelé az arcomon.Hazz felvette az ölébe Darcy-t és ahogy néztem őket,rájöttem,hogy boldognak kell lennem,hiszen van miért..van kiért.Zack meghalt,de jó emlékeket vitt magával és nekem is ezt kell tennem.Azt kérte ne sírjak,hát nem teszem.Letöröltem a könnyeimet és szorosan megöleltem Harry-t és a kislányomat.
**
Megkerestük Zack sírját és vittünk rá koszorút is.Általában este mentünk,vagy csak magam mentem,már amikor Harry engedett.Nagyon félt...a lelkiállapotom miatt is,hogy valami történik velem.Mikor visszanézek esténként a ködben mintha látnék egy sötét alakot a sírja mellett.Talán egy angyal,vagy ő maga.Összekulcsoltam Harry kezét az enyémmel és a temetőből már nyugodtabb lelkiismerettel sétáltam ki.Hazafelé szóltam a férjemnek:
-Harry,nem sétálunk a parkban?
-Miért is ne?Régen voltunk már ott kettesben-mosolygott.-A Hyde park legalább majd kicsit kikapcsol téged és végre újra mosolyogni láthatlak.
Hazz átölelt és úgy sétáltunk.Megálltunk annál a szokásos vattacukros bácsi mellett,akitől mindig vettük a rózsaszín pamacsot és egy óriásit kaptunk ingyen tőle.Bekentem vele Harry-t,ő pedig vissza és már nagyon ragacsosak voltunk.Nevetni kezdtem,mire Styles kicsit elszomorodott.
-Mi az?-kérdeztem.
-Zavar a múltkori veszekedésünk.Az,amikor haragudtál rám,mert el kellett sietnem reggel.
-Ó..-mondtam..
-Várj csak..van itt valami-nézett az arcomra és közelebb jött.Lenyalta az arcomról a vattacukor maradványt és nevetve lehajtotta a fejét.
-Most mit nevetsz?-ütöttem a vállába.
-Áucs,kezded visszanyerni az erődet-mondta továbbra is nevetve.
-Menjünk el anyudék,úgy is régen voltunk már,csak menjünk el Darc-ért apumékhoz.
-És ha megbeszélnénk azt,hogy legyen náluk reggelig és anyumékkal megbeszélek egy közös reggelit,ahová már Darcy-t is visszük,oké?
-Nem tudom Harry.Nem rakhatjuk le a nagyszülők nyakára mintha egy kolonc volna.Ő egy ajándék-fogtam meg a dzsekije szélét.
-Csak reggelig..Naa..
-Oké,nem bánom de csak reggelig.Utána még a srácokhoz is be kell néznünk a közös házba.Úgy is régen voltunk együtt..Csak így mindenki,a baráti társaság.
-Megbeszéltük-nyomott egy csókot a számra Hazz.-De először még benézünk Grimmy buliára.
-Hová?Így?Te megőrültél?Sehová sem megyek így,ahogy most kinézek.
-Én őrült?Messze áll tőlem-nevetett és a kezemnél fogva húzott.
-Hidd el,mindenkinek fogsz tetszeni így is,mert te így is tökéletes vagy nekem.-kacsintott Hazz és kiszálltunk az autóból.Egy egyszerű kék pamut ruha volt rajtam az alján kicsi csipkékkel de ez azért még sem felel meg egy buliba szerintem.Grimmy fogadott minket és egyből pezsgőt nyomott az egyik pincér a kezünkbe.
-Gyertek,már vártunk titeket,örülök,hogy végre megérkeztetek.
Próbáltam kivenni a házigazda szeméből valami meglepettséget,esetleg taszítást az iránt,hogy milyen ruhában vagyok.Minden barátunk ott volt és köszöntünk is nekik.A buli közepén eléggé elengedtem magam és nem elég,hogy egy kicsit berúgtam,de Harry is eltűnt.Legutóbb Ke$ha-val láttam.A címlapok szerint bejön neki Hazz,de nem engedhetem el,ő az enyém.Vagyis..ez a magabiztosság halványulni látszott mikor megláttam,hogy Ke$ha valamit suttogott a férjem fülébe és a csaj markolta meg Harry fenekét.Mi?Ez kicsit visszarázott a jelenbe.Mióta megy ez így?Próbáltam oda menni hozzájuk mindenki között átfurakodva,de nagyon nehezen ment.Oda léptem hozzájuk és magamhoz fordítottam Hazz-t,ő pedig nagyokat nézett míg meg nem értette a célzást.A derekamra tettem a kezét,mikor ő lejjebb húzta és olyan szilárdan állta a csaj csábító tekintetét,hogy azon én magam meglepődtem.Talán benne kevesebb pia volt mint bennem.De a lány még mindig nem vette a célzást,pedig látta azt,hogy Harry megfogta a fenekem.Magamhoz húztam a szerelmemet és csókolni kezdtem és közben forrósodott köztünk a levegő.Így már az sem érdekelt,hogy rajta kívül nézi-e valaki,hogy mit csinálunk,csak szálljon már le az a sok éhező szem a buliban Harry-ről.
-Elég volt.Menjünk-mondtam és letöröltem Styles arcáról az ott maradt rúzsfoltokat,ami kevésbé jött le.Hívtunk taxit és alig bírtuk kivárni,hogy hazamenjünk.Kicsit a jelenben érezve magamat kérdőre vontam otthon Hazz-t.
-Ha én nem lépek közbe,akkor hagyod magadat?-kiabáltam a fürdőszobában.
-Nem.Értékelném,ha kicsit lejjebb vennéd a hangerőt és meghallgatnál.Láttad mennyire álltam a tekintetét nem?
-Lehet,de a testedet is visszatartottad?Hm?
-Igen,mert rajtad kívül nekem nem létezik senki más.
Becsaptam a fürdőszoba ajtót és hallgattam a további magyarázatát,miközben a festéket mostam lefelé az arcomról.
-Stephanie,ne haragudj kérlek.
-Tudod,hogy tetszel neki ugye?Sőt,legszívesebben még ma éjszaka az ágyában látott volna téged.Az újságokban is kijelentette,hogy akar téged.
*Harry kinyitotta az ajtót*
-Hát nem fogod fel?
-Nem Steph,nem fogom fel.Azért veszekedünk ami meg sem történt és soha nem is történne.Egyébként én is kérdőre vonhatnálak téged azért,amiért ittál.Tudod,hogy nem bírod annyira.
-Tudom...hajtottam le a fejem és nem mertem az életem szemébe nézni.
Harry a falhoz szorított és közben a fejem fölött lekapcsolta a villanyt.A fürdőszoba ablakán kiszűrődött fény mindkettőnk arcát megvilágította.Harry-nek átható volt a tekintete:minden érzelem látszott benne.Mintha az érzelmek kavalkádja játszódott volna le a smaragd zöld szemekben.
-Nem szeretek veszekedni-mondta Hazz.
-Én sem.De nem akarom,hogy másé legyél.
-Tudod mennyire szeretlek?Ugye fel sem fogod?Egy nőt sem szerettem még ennyire mint téged.Jobban ismersz engem,mint én magamat....
-Szeretsz?
-Nem.Imádlak.Szerelmes vagyok beléd,te vagy a mindenem Stephanie.Elhiszed?
-Csókolj meg.
Harry csókjairól mindig tudtam mit érez.Bánatot,szerelmet,sértettséged,akármit,de tudtam.Styles tette,amit mondtam.
-Most már elhiszed?
-El-mosolyogtam és ő pedig a mosolygásomat fel váltotta csókjára és közben a kezemet a hideg csempének nyomta.
-Ígérem,hogy ezt soha nem fogod elfelejteni.-mondta.Kiment valamiért és engem otthagyott várakozva,aztán a sötétben egy kéz nyúlt felém és kihúzott az ajtón.Hideg,vizes volt a keze.Felemelt,aztán letett az ágyra.
-Harry-suttogtam,mire befogta a számat az ujjaival,amire egy csókot nyomtam.Egy kis jégkockát nyomott össze a tenyerében,ami a testében áramló hőtől megolvadt,így rácsöppent a hasamra.A jeget lassan rátette a hasamra és fújta fölfelé.Kicsit felszisszentem,de mire a melltartómhoz ért,már megszoktam a hideget.Lassan elolvadt rajtam és kezdtem élvezni ezt a játékot.Az oldalamon folyt lefelé a hideg víz és 'felitatta' a nyelvével.Aztán mikor közeledett felém megállítottam és most én kínoztam egy kicsit.Alsónadrágja felső rétegébe akasztottam az ujjamat és lassan,nagyon lassan kezdtem lefelé húzni...
SORRY mindenkitől,hogy csak most hoztam a részt,de egy újabb táborban voltam,szóval nem jutottam géphez.Ne haragudjatok még egyszer kérem és újra 10 komi és két feliratkozó után hozom a következő rész és ígérem akkor amikor meglesz,már hozom is,nem egy héttel utána,hanem mikor látom,hogy meg van a komi és a feliratkozó,azonnal kiteszem az új részt és a következő hosszabb lesz.KÖSZÖNÖM A TÜRELMETEKET :)))
Harry-t átkarolva már kicsit biztonságban éreztem magamat,de még mindig bennem volt az,hogy én vagyok a hibás.Ha többet törődök vele,vagy ha többször kérdezem az állapota felől talán még tudtunk volna rajta segíteni...Hogyan gondoskodjak a gyerekemről,ha egy barátomról sem tudok.Egyetlen egy tudat nyugtat:az,hogy elfogadta,hogy nekem van egy családom és nem szomorúan halt meg.Leültünk a földre és én csak néztem Harry szemébe,ő pedig letörölte a könnyeimet.De hiába,még mindig csak folytak lefelé az arcomon.Hazz felvette az ölébe Darcy-t és ahogy néztem őket,rájöttem,hogy boldognak kell lennem,hiszen van miért..van kiért.Zack meghalt,de jó emlékeket vitt magával és nekem is ezt kell tennem.Azt kérte ne sírjak,hát nem teszem.Letöröltem a könnyeimet és szorosan megöleltem Harry-t és a kislányomat.
**
Megkerestük Zack sírját és vittünk rá koszorút is.Általában este mentünk,vagy csak magam mentem,már amikor Harry engedett.Nagyon félt...a lelkiállapotom miatt is,hogy valami történik velem.Mikor visszanézek esténként a ködben mintha látnék egy sötét alakot a sírja mellett.Talán egy angyal,vagy ő maga.Összekulcsoltam Harry kezét az enyémmel és a temetőből már nyugodtabb lelkiismerettel sétáltam ki.Hazafelé szóltam a férjemnek:
-Harry,nem sétálunk a parkban?
-Miért is ne?Régen voltunk már ott kettesben-mosolygott.-A Hyde park legalább majd kicsit kikapcsol téged és végre újra mosolyogni láthatlak.
Hazz átölelt és úgy sétáltunk.Megálltunk annál a szokásos vattacukros bácsi mellett,akitől mindig vettük a rózsaszín pamacsot és egy óriásit kaptunk ingyen tőle.Bekentem vele Harry-t,ő pedig vissza és már nagyon ragacsosak voltunk.Nevetni kezdtem,mire Styles kicsit elszomorodott.
-Mi az?-kérdeztem.
-Zavar a múltkori veszekedésünk.Az,amikor haragudtál rám,mert el kellett sietnem reggel.
-Ó..-mondtam..-Várj csak..van itt valami-nézett az arcomra és közelebb jött.Lenyalta az arcomról a vattacukor maradványt és nevetve lehajtotta a fejét.
-Most mit nevetsz?-ütöttem a vállába.
-Áucs,kezded visszanyerni az erődet-mondta továbbra is nevetve.
-Menjünk el anyudék,úgy is régen voltunk már,csak menjünk el Darc-ért apumékhoz.
-És ha megbeszélnénk azt,hogy legyen náluk reggelig és anyumékkal megbeszélek egy közös reggelit,ahová már Darcy-t is visszük,oké?
-Nem tudom Harry.Nem rakhatjuk le a nagyszülők nyakára mintha egy kolonc volna.Ő egy ajándék-fogtam meg a dzsekije szélét.
-Csak reggelig..Naa..
-Oké,nem bánom de csak reggelig.Utána még a srácokhoz is be kell néznünk a közös házba.Úgy is régen voltunk együtt..Csak így mindenki,a baráti társaság.
-Megbeszéltük-nyomott egy csókot a számra Hazz.-De először még benézünk Grimmy buliára.
-Hová?Így?Te megőrültél?Sehová sem megyek így,ahogy most kinézek.
-Én őrült?Messze áll tőlem-nevetett és a kezemnél fogva húzott.
-Hidd el,mindenkinek fogsz tetszeni így is,mert te így is tökéletes vagy nekem.-kacsintott Hazz és kiszálltunk az autóból.Egy egyszerű kék pamut ruha volt rajtam az alján kicsi csipkékkel de ez azért még sem felel meg egy buliba szerintem.Grimmy fogadott minket és egyből pezsgőt nyomott az egyik pincér a kezünkbe.
-Gyertek,már vártunk titeket,örülök,hogy végre megérkeztetek.
Próbáltam kivenni a házigazda szeméből valami meglepettséget,esetleg taszítást az iránt,hogy milyen ruhában vagyok.Minden barátunk ott volt és köszöntünk is nekik.A buli közepén eléggé elengedtem magam és nem elég,hogy egy kicsit berúgtam,de Harry is eltűnt.Legutóbb Ke$ha-val láttam.A címlapok szerint bejön neki Hazz,de nem engedhetem el,ő az enyém.Vagyis..ez a magabiztosság halványulni látszott mikor megláttam,hogy Ke$ha valamit suttogott a férjem fülébe és a csaj markolta meg Harry fenekét.Mi?Ez kicsit visszarázott a jelenbe.Mióta megy ez így?Próbáltam oda menni hozzájuk mindenki között átfurakodva,de nagyon nehezen ment.Oda léptem hozzájuk és magamhoz fordítottam Hazz-t,ő pedig nagyokat nézett míg meg nem értette a célzást.A derekamra tettem a kezét,mikor ő lejjebb húzta és olyan szilárdan állta a csaj csábító tekintetét,hogy azon én magam meglepődtem.Talán benne kevesebb pia volt mint bennem.De a lány még mindig nem vette a célzást,pedig látta azt,hogy Harry megfogta a fenekem.Magamhoz húztam a szerelmemet és csókolni kezdtem és közben forrósodott köztünk a levegő.Így már az sem érdekelt,hogy rajta kívül nézi-e valaki,hogy mit csinálunk,csak szálljon már le az a sok éhező szem a buliban Harry-ről.
-Elég volt.Menjünk-mondtam és letöröltem Styles arcáról az ott maradt rúzsfoltokat,ami kevésbé jött le.Hívtunk taxit és alig bírtuk kivárni,hogy hazamenjünk.Kicsit a jelenben érezve magamat kérdőre vontam otthon Hazz-t.
-Ha én nem lépek közbe,akkor hagyod magadat?-kiabáltam a fürdőszobában.
-Nem.Értékelném,ha kicsit lejjebb vennéd a hangerőt és meghallgatnál.Láttad mennyire álltam a tekintetét nem?
-Lehet,de a testedet is visszatartottad?Hm?
-Igen,mert rajtad kívül nekem nem létezik senki más.
Becsaptam a fürdőszoba ajtót és hallgattam a további magyarázatát,miközben a festéket mostam lefelé az arcomról.
-Stephanie,ne haragudj kérlek.
-Tudod,hogy tetszel neki ugye?Sőt,legszívesebben még ma éjszaka az ágyában látott volna téged.Az újságokban is kijelentette,hogy akar téged.
*Harry kinyitotta az ajtót*
-Hát nem fogod fel?
-Nem Steph,nem fogom fel.Azért veszekedünk ami meg sem történt és soha nem is történne.Egyébként én is kérdőre vonhatnálak téged azért,amiért ittál.Tudod,hogy nem bírod annyira.
-Tudom...hajtottam le a fejem és nem mertem az életem szemébe nézni.
Harry a falhoz szorított és közben a fejem fölött lekapcsolta a villanyt.A fürdőszoba ablakán kiszűrődött fény mindkettőnk arcát megvilágította.Harry-nek átható volt a tekintete:minden érzelem látszott benne.Mintha az érzelmek kavalkádja játszódott volna le a smaragd zöld szemekben.
-Nem szeretek veszekedni-mondta Hazz.
-Én sem.De nem akarom,hogy másé legyél.
-Tudod mennyire szeretlek?Ugye fel sem fogod?Egy nőt sem szerettem még ennyire mint téged.Jobban ismersz engem,mint én magamat....
-Szeretsz?
-Nem.Imádlak.Szerelmes vagyok beléd,te vagy a mindenem Stephanie.Elhiszed?
-Csókolj meg.
Harry csókjairól mindig tudtam mit érez.Bánatot,szerelmet,sértettséged,akármit,de tudtam.Styles tette,amit mondtam.
-Most már elhiszed?
-El-mosolyogtam és ő pedig a mosolygásomat fel váltotta csókjára és közben a kezemet a hideg csempének nyomta.
-Ígérem,hogy ezt soha nem fogod elfelejteni.-mondta.Kiment valamiért és engem otthagyott várakozva,aztán a sötétben egy kéz nyúlt felém és kihúzott az ajtón.Hideg,vizes volt a keze.Felemelt,aztán letett az ágyra.
-Harry-suttogtam,mire befogta a számat az ujjaival,amire egy csókot nyomtam.Egy kis jégkockát nyomott össze a tenyerében,ami a testében áramló hőtől megolvadt,így rácsöppent a hasamra.A jeget lassan rátette a hasamra és fújta fölfelé.Kicsit felszisszentem,de mire a melltartómhoz ért,már megszoktam a hideget.Lassan elolvadt rajtam és kezdtem élvezni ezt a játékot.Az oldalamon folyt lefelé a hideg víz és 'felitatta' a nyelvével.Aztán mikor közeledett felém megállítottam és most én kínoztam egy kicsit.Alsónadrágja felső rétegébe akasztottam az ujjamat és lassan,nagyon lassan kezdtem lefelé húzni...
SORRY mindenkitől,hogy csak most hoztam a részt,de egy újabb táborban voltam,szóval nem jutottam géphez.Ne haragudjatok még egyszer kérem és újra 10 komi és két feliratkozó után hozom a következő rész és ígérem akkor amikor meglesz,már hozom is,nem egy héttel utána,hanem mikor látom,hogy meg van a komi és a feliratkozó,azonnal kiteszem az új részt és a következő hosszabb lesz.KÖSZÖNÖM A TÜRELMETEKET :)))
2013. július 14., vasárnap
85.Rész.A letter...
*Drága olvasóim,meghoztam a következő részt és 10 komi+két feliratkozó után jön a következő rész :))) Remélem nem haragszotok,hogy ebben nem írtam Melodie-ról és az állapotáról,de a következőben ÍGÉREM,hogy fogok!!!! :)) Thanks..Reggel valamilyen furcsa érzéssel ébredtem.Szúrt a szívem.Ezt betudtam annak,ami mostanság történt velünk.Felültem,körülnéztem és egy gyönyörű,élettel teli férfit láttam magam mellett.Jóleső érzés fogott el,amitől mosolyognom kellett.De a másik szobából meghallottam Darc sírását és bementem hozzá,mielőtt még Harry felébredne.A kezembe vettem és lassan,de megnyugodott.Megetettem és aztán visszamentem.Kicsit fáztam,mert már itt az ősz eleje is elég hideg általában.Elhúztam a függönyt és láttam az ablakon legördülő esőcseppeket.Elmosolyodtam,mert nekem ettől jobb kedvem van.Valahogy megnyugtat engem.Visszafeküdtem Harry mellé és szorosan odabújtam hozzá,hogy érezzem a teste melegét.Átkarolt és mosolyogni kezdett.Nem értettem miért.de jó volt látni az arcán,hogy jó kedve van.Kinyitotta az egyik szemét és értetlenül nézett.
-És még ez néz értetlenül.Pff-mondtam játékosan.
-Én?Téged büntetni kellene azért,mert nem hagysz aludni...
-Most megsértődtem.-fordultam el tőle.
-Naa,tudod,hogy értettem.Gyönyörű vagy és nem tudok nem rád nézni,így ki kell nyitnom a szememet.Most már érted?-kérdezte nevetve és megfogta az államat.
-Értem-forgattam a szemem,mire ő közelebb jött és apró puszikat hagyott az államon,aztán lefelé a nyakamon,amitől lezártam a szemem és hagytam,hogy folytassa.Lassan kicsit oldalra emelte a fejem és a szám sarkára adott egy puszit,aztán pedig mikor a szám került volna sorra,megállt és ravaszan nézett,aztán mikor minél kisebb lett az ajkunk között a távolság,újra megállt.
-Harry,ne kínozz.-mondtam.
-Igazad van-mondta forró leheletével-Nem bírom ki,hogy meg ne csókoljalak.És ekkor a szája kétségbeesetten kereste az enyémet.Átkaroltam a nyakát,ő pedig a kezét a derekam alá tette,magára húzott és....Darcy újra sírni kezdett.Harry nevetett,én pedig a fejemet a a mellkasára téve mosolyogtam.
-Nem baj,most már van,aki megzavarjon minket-nevettem.
-Megyek én-mondta a férjem és mosolyogva ment ki a kislányunkhoz és behozta hozzánk.Olyan aranyosak voltak együtt én pedig örültem,hogy ma nem kell Hazz-nak sehová mennie,mert akkor az egész napot együtt tölthetjük.Ez a boldog pillanat csak egy percig tartott,mert drága Styles közölte velem,hogy az új albumon fognak dolgozni,így majd csak éjszaka jön haza.Csöndben elviseltem amit mondott,de ha ezt gyakrabban fogja csinálni,úgy nem lesz jó egyikünknek sem.Főleg nem nekünk:a családjának.Mosoly nélkül sétáltam le a konyhába reggelit csinálni,Harry pedig lehozta utánam Darcy-t.
-Megeszed itt a reggelit,vagy már arra sincs időd?
-Steph,ezért ne haragudj,jó?-lépett közelebb hozzám.
-De rossz így,ha keveset vagyunk együtt.
-Tudtommal idáig még mindig együtt voltunk...-mondta Hazz.
-Jó.Csak ne váljon ez megszokássá,oké?-mosolyogtam féloldalasan.
-Nem fog-megcsókolt és átadta a kislányunkat.
-Négy hónaposan már sokat nőtt-mondta Harry és ámulattal nézte a kis csodát a kezemben.
-Igen.Tényleg,de siess és gyorsan végezzetek.Szükségem van rád-csíptem a fenekébe,remélem tudod mire értem-mondtam.
-Stephanie vágyódó énje.Hmm.Rendben,úgy lesz édes.De akkor várj is haza-kacsintott és elköszönt tőlünk.
-Hát magunk maradtunk drága kislányom.Mit csináljunk ma?Nem is tudom,tettem le az ágyra,mire mosolyogni kezdett.Azt hiszem azért,mert beszéltem hozzá.Ilyenkor mindig mosolyog.
-Menjünk látogassuk meg az unokatestvéredet?Igen,tényleg el kellene menni Gemma-ékhoz,kedden úgyis mindig egész nap távol van Dan.És Zack-hez is jó lenne menni.Tényleg rég voltunk már nála és egyre rosszabbodik az állapota.Először akkor Zack lesz akit meglátogatunk.Míg még lehet-néztem a lányomra és ő pedig csak pislogott nagyokat.Elmosolyodtam és felvittem a szobába,hogy felöltöztessem és én is felöltözzek.Betettem a kis hordozóba,azt pedig a kocsiba magam mellé jól becsatolva.Az úton cumival a szájában csöndben volt.Mikor megérkeztünk a házhoz,nem volt senki ott és a környék is olyan volt,mint amit már vagy egy évtizede nem rendezett el senki.Megígértem Zack-nek,még amikor tudomást szereztem a betegségéről,hogy a keresztapja lehet a gyermekeimnek,míg még rosszabbodik az állapota.Harry-vel két héttel későbbre tettük a keresztelőt,így szólnom kellett a jövendőbeli keresztapának.Kivettem Darcy-t az autóból és ez ajtóban megálltam.Rossz előérzetem volt,nem tudtam miért.Bekopogtam egyszer,kétszer és vártam.Semmi.Így benyitottam és kiáltottam.
-Zack itt vagy?Hahó,valaki..-de senki sem válaszolt.Még a házvezető sem volt ott,aki ki volt mellé rendelve.Nem is tudtam mire számítsak,mikor odamentem.Legutóbb mikor láttam Zack-et,akkor már sokkal előrehaladottabb volt a betegsége és nagyon féltettem.De nem tudtam rajta segíteni.Kicsatoltam a lányomat és a kezembe vettem,úgy sétáltam végig az egész házon.Az ajtók nyitva,a függönyök behúzva.Sötét volt és egy kicsit félelmetes.Az asztalon véletlenül odébb toltam az ott hagyott tányért és láttam milyen por volt.Mintha egy kísértet kastélyban lettem volna és egyre rosszabb volt,minél beljebb mentem.Felmentem a hálószobába és nyeltem egyet mielőtt nyitottam volna az ajtót.Bezártam a szemem és csak akkor nyitottam ki ,mikor az ajtó is kinyílott.Meglepetésemre semmi sem volt,csak az üres ágy maradt,és az éjjeli szekrényen egy pohár víz,amiben kis buborékok voltak,talán azért mert már állott víz volt.Találtam egy levelet ledobva a földre,amit egy rózsaszín selyem kendő takart.Fel volt nyitva és azt,hogy valaki felrepesztette volna,annak jele sem volt.Tehát még le sem volt ragasztva.
Hallgasd ezt és indítsd újra ah leáll :)))
-Stephanie-nak és Darcy-nak...a keresztlányomnak.
Minden,amit soha nem tudtam elmondani...
"Drága Steph és Darcy.Ez a levél most nektek szól.Stephanie,én mindig is szerettelek,csak titokban tartottam,mert te már rátaláltál a hercegedre és tökéletes életed volt.Nem szerettem volna elrontani.Te magad vagy a megtestesült álom.Harry jól választott.És a végén be kellett azzal érnem,hogy csak úgy lehetek része az életeteknek és úgy tudlak titeket segíteni,ha keresztapja leszek a TI hercegnőtöknek,aki csodálatos kislány és hiszem,hogy a fiatok is ugyan ilyen csoda lett volna.Tudtam,hogy már mire újra meglátogattok én már nem leszek.Csak egy emlék leszek,mint a nevek a miket a homokba írnak és elfújja a szél.Ti is lassan elfelejtetek majd engem és arra sem fogtok emlékezni,hogy voltam,de a sebek megmaradnak.Ezért arra szeretnélek kérni,hogy felejtsd el és bocsátsd meg nekem azokat a 'bűnöket',amiket tettem.Tudom,rossz ember voltam és mindig próbáltam nem az apámra hasonlítani ami életem végére sikerült.Szeretném,hogy tudd,sok boldogságot kívánok nektek az életben és engedd meg,hogy adjak Darcy-nak egy kis emléket és ajándékot.Mindenkinek van egy olyan tárgya,amit nagyon szeret,én szeretném,ha ez lenne az és így megmaradhatok emlékként.Nézd meg a másik papírt,abban leírtam,hogy kire hagyom a házat és még valamit,amivel majd csak akkor ismerkedik,meg,mikor már felnő.Ne aggódj,mindent elintéztem.Tartsd meg az emlékem a szívedben.
-Zack.xx
A földön ülve magamat hibáztattam azért,mert nem jöttem hamarabb.Elkéstem.Sírni kezdtem,Darcy-nak is legörbült a szája és ő is pityeregni kezdett.Hogy lehetek ilyen buta?Legalább előtte ne sírjak.Így letöröltem a könnyeimet és mosolyogni kezdtem,hogy megnyugtattam.Pár perc múlva már már ő is megnyugodott.Lementem a nappaliba és megálltam középen.Most már értem miért volt minden olyan régi.Értem miért nem akart olyan gyakran találkozni velem Zack.Pont azért mert szeretett és félt,hogy lerontja a kapcsolatomat Harry-vel.Mindent értek most már.Kimentem és megálltam az ajtónál.Darcy felnézett a zöld szemeivel az égre,mintha értené.De biztos vagyok benne,hogy nem értette,de érezte a szívében.Még egy pillantást vetettem a házra és vittem magammal a végrendeletet és a rózsaszín kendőt is.
**
Harry-t sírva öleltem át,mikor megérkeztünk.Akár tudja miről van szó,akár nem..szükségem van rá.
-Most megsértődtem.-fordultam el tőle.
-Naa,tudod,hogy értettem.Gyönyörű vagy és nem tudok nem rád nézni,így ki kell nyitnom a szememet.Most már érted?-kérdezte nevetve és megfogta az államat.
-Értem-forgattam a szemem,mire ő közelebb jött és apró puszikat hagyott az államon,aztán lefelé a nyakamon,amitől lezártam a szemem és hagytam,hogy folytassa.Lassan kicsit oldalra emelte a fejem és a szám sarkára adott egy puszit,aztán pedig mikor a szám került volna sorra,megállt és ravaszan nézett,aztán mikor minél kisebb lett az ajkunk között a távolság,újra megállt.
-Harry,ne kínozz.-mondtam.
-Igazad van-mondta forró leheletével-Nem bírom ki,hogy meg ne csókoljalak.És ekkor a szája kétségbeesetten kereste az enyémet.Átkaroltam a nyakát,ő pedig a kezét a derekam alá tette,magára húzott és....Darcy újra sírni kezdett.Harry nevetett,én pedig a fejemet a a mellkasára téve mosolyogtam.
-Nem baj,most már van,aki megzavarjon minket-nevettem.
-Megyek én-mondta a férjem és mosolyogva ment ki a kislányunkhoz és behozta hozzánk.Olyan aranyosak voltak együtt én pedig örültem,hogy ma nem kell Hazz-nak sehová mennie,mert akkor az egész napot együtt tölthetjük.Ez a boldog pillanat csak egy percig tartott,mert drága Styles közölte velem,hogy az új albumon fognak dolgozni,így majd csak éjszaka jön haza.Csöndben elviseltem amit mondott,de ha ezt gyakrabban fogja csinálni,úgy nem lesz jó egyikünknek sem.Főleg nem nekünk:a családjának.Mosoly nélkül sétáltam le a konyhába reggelit csinálni,Harry pedig lehozta utánam Darcy-t.
-Megeszed itt a reggelit,vagy már arra sincs időd?
-Steph,ezért ne haragudj,jó?-lépett közelebb hozzám.
-De rossz így,ha keveset vagyunk együtt.
-Tudtommal idáig még mindig együtt voltunk...-mondta Hazz.
-Jó.Csak ne váljon ez megszokássá,oké?-mosolyogtam féloldalasan.
-Nem fog-megcsókolt és átadta a kislányunkat.
-Négy hónaposan már sokat nőtt-mondta Harry és ámulattal nézte a kis csodát a kezemben.
-Igen.Tényleg,de siess és gyorsan végezzetek.Szükségem van rád-csíptem a fenekébe,remélem tudod mire értem-mondtam.
-Stephanie vágyódó énje.Hmm.Rendben,úgy lesz édes.De akkor várj is haza-kacsintott és elköszönt tőlünk.
-Hát magunk maradtunk drága kislányom.Mit csináljunk ma?Nem is tudom,tettem le az ágyra,mire mosolyogni kezdett.Azt hiszem azért,mert beszéltem hozzá.Ilyenkor mindig mosolyog.
-Menjünk látogassuk meg az unokatestvéredet?Igen,tényleg el kellene menni Gemma-ékhoz,kedden úgyis mindig egész nap távol van Dan.És Zack-hez is jó lenne menni.Tényleg rég voltunk már nála és egyre rosszabbodik az állapota.Először akkor Zack lesz akit meglátogatunk.Míg még lehet-néztem a lányomra és ő pedig csak pislogott nagyokat.Elmosolyodtam és felvittem a szobába,hogy felöltöztessem és én is felöltözzek.Betettem a kis hordozóba,azt pedig a kocsiba magam mellé jól becsatolva.Az úton cumival a szájában csöndben volt.Mikor megérkeztünk a házhoz,nem volt senki ott és a környék is olyan volt,mint amit már vagy egy évtizede nem rendezett el senki.Megígértem Zack-nek,még amikor tudomást szereztem a betegségéről,hogy a keresztapja lehet a gyermekeimnek,míg még rosszabbodik az állapota.Harry-vel két héttel későbbre tettük a keresztelőt,így szólnom kellett a jövendőbeli keresztapának.Kivettem Darcy-t az autóból és ez ajtóban megálltam.Rossz előérzetem volt,nem tudtam miért.Bekopogtam egyszer,kétszer és vártam.Semmi.Így benyitottam és kiáltottam.
Hallgasd ezt és indítsd újra ah leáll :)))
-Stephanie-nak és Darcy-nak...a keresztlányomnak.
Minden,amit soha nem tudtam elmondani...
"Drága Steph és Darcy.Ez a levél most nektek szól.Stephanie,én mindig is szerettelek,csak titokban tartottam,mert te már rátaláltál a hercegedre és tökéletes életed volt.Nem szerettem volna elrontani.Te magad vagy a megtestesült álom.Harry jól választott.És a végén be kellett azzal érnem,hogy csak úgy lehetek része az életeteknek és úgy tudlak titeket segíteni,ha keresztapja leszek a TI hercegnőtöknek,aki csodálatos kislány és hiszem,hogy a fiatok is ugyan ilyen csoda lett volna.Tudtam,hogy már mire újra meglátogattok én már nem leszek.Csak egy emlék leszek,mint a nevek a miket a homokba írnak és elfújja a szél.Ti is lassan elfelejtetek majd engem és arra sem fogtok emlékezni,hogy voltam,de a sebek megmaradnak.Ezért arra szeretnélek kérni,hogy felejtsd el és bocsátsd meg nekem azokat a 'bűnöket',amiket tettem.Tudom,rossz ember voltam és mindig próbáltam nem az apámra hasonlítani ami életem végére sikerült.Szeretném,hogy tudd,sok boldogságot kívánok nektek az életben és engedd meg,hogy adjak Darcy-nak egy kis emléket és ajándékot.Mindenkinek van egy olyan tárgya,amit nagyon szeret,én szeretném,ha ez lenne az és így megmaradhatok emlékként.Nézd meg a másik papírt,abban leírtam,hogy kire hagyom a házat és még valamit,amivel majd csak akkor ismerkedik,meg,mikor már felnő.Ne aggódj,mindent elintéztem.Tartsd meg az emlékem a szívedben.
-Zack.xx
A földön ülve magamat hibáztattam azért,mert nem jöttem hamarabb.Elkéstem.Sírni kezdtem,Darcy-nak is legörbült a szája és ő is pityeregni kezdett.Hogy lehetek ilyen buta?Legalább előtte ne sírjak.Így letöröltem a könnyeimet és mosolyogni kezdtem,hogy megnyugtattam.Pár perc múlva már már ő is megnyugodott.Lementem a nappaliba és megálltam középen.Most már értem miért volt minden olyan régi.Értem miért nem akart olyan gyakran találkozni velem Zack.Pont azért mert szeretett és félt,hogy lerontja a kapcsolatomat Harry-vel.Mindent értek most már.Kimentem és megálltam az ajtónál.Darcy felnézett a zöld szemeivel az égre,mintha értené.De biztos vagyok benne,hogy nem értette,de érezte a szívében.Még egy pillantást vetettem a házra és vittem magammal a végrendeletet és a rózsaszín kendőt is.
**
Harry-t sírva öleltem át,mikor megérkeztünk.Akár tudja miről van szó,akár nem..szükségem van rá.
2013. július 3., szerda
84.Rész.Bumm!
*A bűnös szemszöge*Ezt hallgasd:
.png)
A csörömpölés előtt egy másik zajt hallottunk.Lövés gördült el a terem másik végéből,amely a színpad felé irányult.Harry mellett állt Sandy,aki a dobfelszerelés közé esett.Nem tudtuk mi történt.A nyakában lévő gitár eltört.De bár csak ennyi lett volna a baj!Mindenki,köztük mi is lefagyva ültünk a helyünkön,mintha nem is emberek lennénk,hanem mozdulatlan,élettelen szobrok,akiket a szobrász,csak most készített el.Lélegzet visszafojtva először nagy csönd lett a teremben.Aztán a biztonsági őrök lezártak minden ajtót,amit csak tudtak.Az aréna csöndes volt.Tele volt félelemmel és senki sem szólt egy szót sem.Hihetetlen csönd lett hirtelen.Azt hittük a rajongók visítani fognak,de nem tették ezt.A levegőt átjárta az a szúrós zaj,amit csak az hallott,aki igazán részese volt a történteknek.Harry-vel találkozott a tekintetünk és míg eltátogott nekem egy "Ne aggódj kincsem"-et,addig az ottani ügyeletesek Sandy-t levitték a színpadról.A csönd még mindig tartott.Nem tudják ki a tettes.Akárki lehetett.Mindegy,hogy hol ültél,hol álltál,nem tudhattad ki volt,aki egy életet talán kiontott,vagy csupán sérülést okozott neki.Hirtelen mint egy érzék,úgy csapott belém az,hogy mi lehet a kislányunkkal.A srácok is lementek már a színpadról rendőrök kíséretében hisz' merénylet történt.Szaladtam Ed-hez vagy ahhoz,akire rábízta Darcy-t,de nem találtam őket sehol.Valahol mélyen a tudatalattim mégis meg akart nyugtatni.Ekkor tűnt elő Ed a kislányunkkal egy vérfolttal az arcán.Úgy vettem ki a kezéből,mintha valami gyémántot tartanék.Féltettem nagyon.Darc csak mosolygott és nézett a zöld szemeivel.Olyan nyugtató volt látni,hogy itt van mellettem.
-Edward,mi történt?-próbáltam letörölni az alvadt vért az arcáról,ami csöppet sem volt sértetlen.
-Semmi vész.Elintéztem-mosolygott féloldalasan.
-Ne packázz velem Ed,mondd el mi történt.Nem kicsit vannak árulkodó jelek rajtad.-förmedtem rá.
-Annyi elég magyarázatnak,hogy egy idióta pszichopata el akarta rabolni a lányotokat?
-Istenem!-kiáltott fel Harry a hátam mögött.-Köszönjük.El sem tudom mondani mennyire örülök,hogy jól van.
-Igen köszönjük.-mondtam könnyes szemmel.
-Máskor is.Ti is a családom vagytok.Inkább azon kellene aggódni,hogy ez egy jel volt valaki számára.
Válaszolni sem érkeztünk mikor a szemünk láttára,mellettünk egy világosbarna hajú lányt vittek el a rendőrök.Sírt.Nem láttam teljesen az arcát,de a könnyek nem voltak nehezen észrevehetőek.
-Mr.Styles,Mrs.Styles,Mr.Edward elfogtuk a tettest.Emelhetnek vádat,vagy..
-Nem!Először is mondják el mi történt-szólt közbe Zayn.-Utána majd válaszolnak.
Bólintottunk.
-Harry,remélem tegeződhetünk-szólt az egyik rendőr-.
-Persze.Csak mondja.
Közben Harry átvette tőlem Darcy-t.
-Nem más volt a célpont mint te.Szóval már nem lennél itt,ha a lány amatőr nem lenne.Ha egy fél méterrel odébb áll,akkor téged talál el.De szerencsére nem tudta teljesen felmérni a helyzetet.Nem tudod ki lehetett?
-Nem.A lány nem beszél?Vagy honnan a francból tudhatnám csessze meg mindenki.A családom is veszélyben van nem csak én-kiáltott Harry.
-Harry.Megijeszted a lányodat!-kiáltottam én is.
-Jó,jó,ne haragudjatok,csak ideges vagyok.
-Már nem vagytok veszélyben.A lányt elfogtuk és szerencsére egy névre szóló ital kártyáról meg tudjuk mondani a nevét.
-Mégis ki az?Ismerem?-kérdezte Hazz.
-Felicity Hoffmann.Ismerős neked?
-Az első szerelmem.Nézett Harry a távolba és talán visszapörgette a gondolatait.
Az,amit a szemében láttam...semmihez sem volt fogható.Talán fájdalom volt.
-Mindegy is.-rázta meg a fejét.Nem számít,rég volt.Még az x faktor előtt-nézett rám bocsánatkérően az előbbi mondatáért.Egy elnéző mosolyt küldtem felé és megfogta a kezem,a homlokomra pedig egy puszit adott.
***
Este,mikor megetettem a lányunkat Harry pedig elaltatta,bebújtam az ágyba és próbáltam elfeledni azt,ami ma történt.De persze ilyenkor nem sikerül elfeledni az ilyen gondolatokat.Minden este jut eszembe.Megtapogattam magam mellett a helyet és üres volt.Kirázott a hideg,mikor arra gondoltam milyen lett volna a mai éjszaka.Nélküle...Az én egyetlen szerelmem nélkül.Akinek nem én voltam az egyetlen.-zártam le a szemem és próbáltam magam túltenni rajta.Valahogy arra emlékszem mintha azt mondta volna,hogy előttem nem volt még szerelmes senkibe.Hazudott volna?Nem lehet.Kétségbeesetten próbáltam a sötétségbe burkolózni,ami körülvett.Harry csöndben sétált az ágyhoz és ugyan olyan csöndben feküdt le mellém.Mellkasára tettem a kezem és úgy ahogy régen-úgy csavargatta a hajamat.Megnyugtatott.Odafordultam mellé és suttogtam.
-Miért történt ez Harry?Ha te most nem lennél..én sem lennék itt.Nélküled semmi sem vagyok.
-Tudod.Ma lepörgött előttem az életem és ha a között kellene választanom,a tizenhat éves koromból maradt szerelem,vagy életem szerelme között,akkor az utóbbit választanám.Tudod miért?
-Mondd el kérlek.
-Mert te az életem vagy.Ő nem számított.
-Hazz.Azt mondtad szerelmes voltál.Akkor..az első szerelmed...
Puha ajkaival elcsitított.
-Míg nem találkoztam veled elveszett voltam.De egy pár éve rám találtál..vagy talán én rád és így lettem egy egész.A szívem darabját hiányozni találtam,de most már nem hiányzik.És ez a darab..te vagy.Az elveszett szívem.-megcsókolt és ránk húzta a takarót....
Aki még nem iratkozott fel,az tegye meg.<------JOBB oldalt.
Ma végre megtehetem azt,amire évek óta készülök.A lelkemet felkészítettem arra,hogy ne legyen bűntudatom és nincs is.Nem fogom megbánni.Végre megtudja milyen,hogy valaki tönkreteszi az életét.Bár már nem szeretem őt annyira,mint régen,hisz' rám is új szerelem talált.De kit érdekel?Az is hamar elmúlt.Nem az vagyok,akinek hisznek.Gyilkosként még mindig jobbnak fogom érezni magam,mint az,aki a fegyver másik oldalán áll majd.A tervem sikerülni fog és én boldog leszek.Végre boldog!Nem az az ember leszek,akire úgy néznek majd,mint aki most szabadult a diliházból,hanem az,akit majd sajnálni fognak az ex szerelme elvesztése miatt.Majd nevetve fogom végignézni,ahogy a felesége és a gyereke sírva fog tőle búcsút venni a sírja mellett.A fekete kapucni és maszk nálam csak egy álarc.Az,ami eltakar mindent...Régi sérelmeket,szerelmet,dühöt,kínt és minden mást...amit csak én érezhetek...
*Vissza a történtekhez.Steph szemszöge*
A csörömpölés előtt egy másik zajt hallottunk.Lövés gördült el a terem másik végéből,amely a színpad felé irányult.Harry mellett állt Sandy,aki a dobfelszerelés közé esett.Nem tudtuk mi történt.A nyakában lévő gitár eltört.De bár csak ennyi lett volna a baj!Mindenki,köztük mi is lefagyva ültünk a helyünkön,mintha nem is emberek lennénk,hanem mozdulatlan,élettelen szobrok,akiket a szobrász,csak most készített el.Lélegzet visszafojtva először nagy csönd lett a teremben.Aztán a biztonsági őrök lezártak minden ajtót,amit csak tudtak.Az aréna csöndes volt.Tele volt félelemmel és senki sem szólt egy szót sem.Hihetetlen csönd lett hirtelen.Azt hittük a rajongók visítani fognak,de nem tették ezt.A levegőt átjárta az a szúrós zaj,amit csak az hallott,aki igazán részese volt a történteknek.Harry-vel találkozott a tekintetünk és míg eltátogott nekem egy "Ne aggódj kincsem"-et,addig az ottani ügyeletesek Sandy-t levitték a színpadról.A csönd még mindig tartott.Nem tudják ki a tettes.Akárki lehetett.Mindegy,hogy hol ültél,hol álltál,nem tudhattad ki volt,aki egy életet talán kiontott,vagy csupán sérülést okozott neki.Hirtelen mint egy érzék,úgy csapott belém az,hogy mi lehet a kislányunkkal.A srácok is lementek már a színpadról rendőrök kíséretében hisz' merénylet történt.Szaladtam Ed-hez vagy ahhoz,akire rábízta Darcy-t,de nem találtam őket sehol.Valahol mélyen a tudatalattim mégis meg akart nyugtatni.Ekkor tűnt elő Ed a kislányunkkal egy vérfolttal az arcán.Úgy vettem ki a kezéből,mintha valami gyémántot tartanék.Féltettem nagyon.Darc csak mosolygott és nézett a zöld szemeivel.Olyan nyugtató volt látni,hogy itt van mellettem.
-Edward,mi történt?-próbáltam letörölni az alvadt vért az arcáról,ami csöppet sem volt sértetlen.
-Semmi vész.Elintéztem-mosolygott féloldalasan.
-Ne packázz velem Ed,mondd el mi történt.Nem kicsit vannak árulkodó jelek rajtad.-förmedtem rá.
-Annyi elég magyarázatnak,hogy egy idióta pszichopata el akarta rabolni a lányotokat?
-Istenem!-kiáltott fel Harry a hátam mögött.-Köszönjük.El sem tudom mondani mennyire örülök,hogy jól van.
-Igen köszönjük.-mondtam könnyes szemmel.
-Máskor is.Ti is a családom vagytok.Inkább azon kellene aggódni,hogy ez egy jel volt valaki számára.
Válaszolni sem érkeztünk mikor a szemünk láttára,mellettünk egy világosbarna hajú lányt vittek el a rendőrök.Sírt.Nem láttam teljesen az arcát,de a könnyek nem voltak nehezen észrevehetőek.
-Mr.Styles,Mrs.Styles,Mr.Edward elfogtuk a tettest.Emelhetnek vádat,vagy..
-Nem!Először is mondják el mi történt-szólt közbe Zayn.-Utána majd válaszolnak.
Bólintottunk.
-Harry,remélem tegeződhetünk-szólt az egyik rendőr-.
-Persze.Csak mondja.
Közben Harry átvette tőlem Darcy-t.
-Nem más volt a célpont mint te.Szóval már nem lennél itt,ha a lány amatőr nem lenne.Ha egy fél méterrel odébb áll,akkor téged talál el.De szerencsére nem tudta teljesen felmérni a helyzetet.Nem tudod ki lehetett?
-Nem.A lány nem beszél?Vagy honnan a francból tudhatnám csessze meg mindenki.A családom is veszélyben van nem csak én-kiáltott Harry.
-Harry.Megijeszted a lányodat!-kiáltottam én is.
-Jó,jó,ne haragudjatok,csak ideges vagyok.
-Már nem vagytok veszélyben.A lányt elfogtuk és szerencsére egy névre szóló ital kártyáról meg tudjuk mondani a nevét.
-Mégis ki az?Ismerem?-kérdezte Hazz.
-Felicity Hoffmann.Ismerős neked?
-Az első szerelmem.Nézett Harry a távolba és talán visszapörgette a gondolatait.
Az,amit a szemében láttam...semmihez sem volt fogható.Talán fájdalom volt.
-Mindegy is.-rázta meg a fejét.Nem számít,rég volt.Még az x faktor előtt-nézett rám bocsánatkérően az előbbi mondatáért.Egy elnéző mosolyt küldtem felé és megfogta a kezem,a homlokomra pedig egy puszit adott.
***
Este,mikor megetettem a lányunkat Harry pedig elaltatta,bebújtam az ágyba és próbáltam elfeledni azt,ami ma történt.De persze ilyenkor nem sikerül elfeledni az ilyen gondolatokat.Minden este jut eszembe.Megtapogattam magam mellett a helyet és üres volt.Kirázott a hideg,mikor arra gondoltam milyen lett volna a mai éjszaka.Nélküle...Az én egyetlen szerelmem nélkül.Akinek nem én voltam az egyetlen.-zártam le a szemem és próbáltam magam túltenni rajta.Valahogy arra emlékszem mintha azt mondta volna,hogy előttem nem volt még szerelmes senkibe.Hazudott volna?Nem lehet.Kétségbeesetten próbáltam a sötétségbe burkolózni,ami körülvett.Harry csöndben sétált az ágyhoz és ugyan olyan csöndben feküdt le mellém.Mellkasára tettem a kezem és úgy ahogy régen-úgy csavargatta a hajamat.Megnyugtatott.Odafordultam mellé és suttogtam.
-Miért történt ez Harry?Ha te most nem lennél..én sem lennék itt.Nélküled semmi sem vagyok.
-Tudod.Ma lepörgött előttem az életem és ha a között kellene választanom,a tizenhat éves koromból maradt szerelem,vagy életem szerelme között,akkor az utóbbit választanám.Tudod miért?
-Mondd el kérlek.
-Mert te az életem vagy.Ő nem számított.
-Hazz.Azt mondtad szerelmes voltál.Akkor..az első szerelmed...
Puha ajkaival elcsitított.
-Míg nem találkoztam veled elveszett voltam.De egy pár éve rám találtál..vagy talán én rád és így lettem egy egész.A szívem darabját hiányozni találtam,de most már nem hiányzik.És ez a darab..te vagy.Az elveszett szívem.-megcsókolt és ránk húzta a takarót....
Aki még nem iratkozott fel,az tegye meg.<------JOBB oldalt.
2013. június 25., kedd
83.Rész.Pursuit of happyness....
Hi drága olvasóim!Nagyon szépen köszönöm a négy feliratkozót!!! :) Ne haragudjatok,hogy csak most hoztam a részt.Am a következő résztől már hosszabb részek lesznek,mert júliusban két hétig táborban leszek szóval nem tudok majd írni és ezt pótolni fogom :) I PROMISE!Remélem tetszenek a részek és megszeretnélek titeket kérni valamire..Tudom volt már a szavazás,de azt szeretném,hogy ide majd komiban írjatok nekem találó blog címeket.Mindegy miről fog szólni és a leg hozzá illőbb címet kiválasztom :) Thank You! XX
*Harry szemszöge*
Stephanie életkedve az utóbbi egy hónapban egyenlő volt a nullával.Nem tudtam mivel vidíthatnám fel.Este mikor elaltatta Darcy-t,beült az ablakba.Éppen esős idő volt,amitől még szomorúbb lett.Máskor semmi más nem érdekelte,csak boldog akart lenni és ritka volt az olyan alkalom,mikor rossz kedve volt.Most pedig...
Emiatt én is rosszul éreztem magamat.Az eső őt felvidítja általában,mert szerinte "Az eső elmossa a rosszkedvet".Talán igaza is volt.Csináltam neki teát és lassan,félve sétáltam oda hozzá.Átkaroltam hátulról,ami kicsit felriasztotta nyugalmából.Átnyújtottam neki és akkor kicsit nyugodtabban ült vissza a helyére.
-Szia-mosolyogtam.
-Szia édes-hajtotta hátra a fejét.
Az ölelésemben megnyugodva kortyolta a teát.
-Miért van az,hogy ha a közelemben vagy,akkor megnyugszom?-kérdezte.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.Nem kétséges,hogy minket egymásnak teremtettek.Azért,hogy lelki támaszai legyünk a társunknak.
Egy puszit adtam a homlokára Steph-nek.
-Tudod,arra gondoltam,hogy vissza festem a hajam barnára.Ennyi elég volt.Végleg fel akarok nőni.Emlékszel?Mikor befestettem a hajamat,akkor történt az autó baleset.Te is kétségbeesett voltál és én is.Azt hittem ott elveszítek mindent,és mindenkit.Legfőképp téged.Nem akartam többet veszíteni.Az anyám 'halála' ami csak kamu volt,számomra már annyi is elég volt.A lelkem tönkretette.Az anyám is hozzájárult ehhez.És most a fiunk halála ez számomra már mindennél elszomorítóbb.Mintha a szívemből kitéptek volna egy darabot,vagy többet.Ez a helyzet...nyomasztó.-tette a kezét a szívéhez és megfordult.Valami biztatót akartam neki mondani,de szíven ütött az,amit mondott.Résnyire nyitottam a számat,hogy mondok valamit,de inkább bezártam.A szívemben való hangok erősebbek voltak,mint azok,amiket mondani akartam,ezért csak megcsókoltam és éreztem a sós könnyeit az ajkain.Megöleltem és a fejét a vállamra hajtotta.Tudtam,hogy valahogy fel kell vidítanom.Az eső hangja kezdett erősebb lenni.Felmentünk,hogy megnézzük a kislányunkat,aki békésen aludt.
-Olyan mint te.Te is mindig esőben alszol jól és akkor valamiért jobb kedved lesz.
-Igazad lehet.Mindkettőnktől a legjobb részünket örökölte.A kiságya fölé hajoltunk és csak csodáltuk őt.Nem hittem,hogy létezik ilyen csoda,de igen.A mi csodánk.A kis homlokára adtunk egy apró puszit és kimentünk.Átkaroltam Steph-et és úgy mentünk be a nappaliba.
*Stephanie szemszöge*
-Itt vagytok?-kérdeztem a telefonba kiabálva,mert nem hallottam semmit a sikítástól,ami a koncerten volt.
-Itt,már itt állunk a kapunál.Danielle már vár minket kint.Ó,már látom is.Megyünk,ott majd találkozunk.
-Oké,szeretlek kincsem.
-Én is téged.Üdvözlöm a srácokat.Ja,és Niall-nek mondd meg,hogy sajnálom,hogy a múltkor nem tudtam elkészíteni a kedvenc kajáját,de már megtanultam,szóval remélem ízleni fog.Koncert után viszem.Puszi.
-Ó sziasztok.Gyertek gyorsan.Add ide azt a kis drágaságot-mondta Dani és az én reménységemet kivette a kezemből,Hope-ot.Bementünk és láttuk az óriási tömeget,ami ott várta a srácok színpadra lépését.A tömeg mikor meglátott minket ordítani kezdett és csak azt láttam,hogy mindenki a szájára teszi a kezét és azt kiabálja "Ott van Darc és Steph is".Szerencsére hamar beértünk a nekünk elkülönített szobába és ott már várt ránk Ed Sheraan.
-Szia Ed!-öleltem meg.-Úgy érzem ennek a gyönyörűségnek túl sok keresztanyja és keresztapja lesz.-mosolygott.
-Abban nem kételkedem.
-Harry szemét örökölte és a te orrodat,sőt,a mosolyodat is.-mondta Ed csodálva a kislányomat.
-Tényleg?Szerintem a szája is az apjáé.Ugye drága?Ugye?-kérdeztem és néztem Darcy-ra,aki csak pislogott nagyokat és próbálta felfogni,mi is folyik körülötte.
-Tényleg.Ja és én fogadtam egy babysitter-t.Ők addig el lesznek míg te intézed a dolgodat és én is itt leszek.
-Főnyeremény vagy Edward-pusziltam meg.Aztán a kislányomnak is adtam egy puszit és kimentem a színpad mellé.Már elkezdődött a koncert és azt hittem,hogy jól fogom magamat érezni,de nem.Egész idő alatt rossz érzésem volt.Nem tudtam,hogy az a babysitter megbízható-e,sőt..semmit sem tudtam róla.
-Jól vagy?-kérdezte Eleanor.-Sápadtnak tűnsz.
-Jól...nagyjából.Csak félek.És ha nem megbízható kezekbe adtam a gyermekem?
-De biztosan.Szerinted Ed nem megbízható embert felfogadott volna?Hát nem hiszem,így nyugodj meg-nyugtatott El.
-Jó...-de mégis rossz érzésem volt.Most jött az a rész,amikor feltehettek kérdést a rajongók.
-Liam,milyen érzés házasnak lenni?
-Nagyon jó és semmihez sem fogható,mikor azzal kötöd össze az életed,akit a legjobban szeretsz és neked szánt az ég.Remélem jól fogalmaztam Danielle-nevetett Liam.Dani bólogatott és szélesen mosolygott.
-Niall,mikor szeretnéd már te is elvenni Bella-t?kérdezte az egyik lány.
-Azt én is szeretném tudni-mondta mellettem Bella.
-úúúú-kiáltották a háta mögött a lánynak.Ez az 'úú' annak szólt,hogy nem akarták,hogy még egy tag elkötelezze magát.
-Harry,miért nem vetted el hamarabb Steph-et és szereted?Mert még lenne pár millió lány,akit választhatnál.
Na ez a kérdés szarul esett,de szarul igaz volt.Én sem értettem miért pont engem választott,mikor több millió lány a lábai előtt hever.Harry erre egyszerűen felelt.
-Mert voltak dolgok,amik utamat állták ebben.És azért választottam őt,mert Stephanie a másik felem.Aki nélkül semmi voltam,míg meg nem ismertem.És ezt köszönöm neki.Azt is,hogy egy gyönyörű csöppséget hozott a világra.-mosolygott Harry és egy pillanatra megállt a beszédjében és csak engem nézett.-Remélem most már tudjátok a választ-harapott az ajkába...Ekkor egy nagy csörömpölést hallottunk és a srácok megfordultak,hogy megnézzék mi történik...
2013. június 16., vasárnap
82.Rész.Dear darlin'....
*Először is sziasztok!Másodszor pedig NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM AZ 5 FELIRATKOZÓT!Meg persze a komikat is :333 Kimondhatatlanul jó érzés volt látni az új fejleményeket és azt,hogy értékelitek a munkámat.Kitettem egy szavazást és ebben is szükségem van rátok pls segítsetek.KÖSZÖNÖM A DÍJAT!Ki is tettem :)) komit és feliratkozót és akkor 100-ig viszem a blogot ;).. XXXXX Am lesz még itt egy saját blog idézet,mármint úgy ahogy a Dark-ból szoktatok idézni,innen is lehet.
Ezt hallgasd :")
*Harry szemszöge*
Csak fogtam a kezemben a lányomat.Még fel sem fogtam mi történt és még boldog is voltam.Addig a percig...amíg nem törte meg a csönd.Most nem a szokásos kínos csönd vett körül.Éreztem,hogy valami baj van.A második csöppség...nem sírt,nem kiabált az anyja után,vagy nem akarta megismerni a világot.Az orvos megrázta a fejét és csak annyit mondott "sajnálom Harry".Nem tudtam mit tegyek.Stephanie is kifáradtan feküdt,az én egyik szemem sírt,a másik pedig nevetett.Nem értettem miért ilyen az élet,miért szánta ezt nekünk a sors?Az egyik gyerekem a karomban,a másik pedig...meg sem élhette az életét.Ott tört össze a szívem,nem tudtam hová tovább.A szívem és az agyam csak arra tudott gondolni,hogy Isten miért vette el tőlem..a fiamat?!Egy boldog pillanat,egy érzelmekkel,szeretettel teli érzés és ...mindez egy pillanatra szerte foszlott.Térdre ereszkedtem és néztem,ahogy az orvos egy kis kendőbe burkolja a halott gyermekem.Összetörtem.A lányom és Stephanie tartotta bennem az életet,senki más.A vihar még mindig tombolt.Legszívesebben én is tomboltam volna a viharhoz hasonlóan.De nem ment.
*Másnap*
-Jó reggelt!-mosolygott Steph.-Láthatnám őket?Kérlek..
Nem tudtam,hogy mondjam el neki azt,ami történt.Számomra is olyan volt ez mint egy álom.Mintha csak egy gyereket vártunk volna mindannyian kilenc hónapon keresztül.A többiek is Stephanie mellé álltak.Némelyikük nyugtatóan mosolygott,valamelyikük pedig könnyes arccal állt.
-Stephanie-egy puszit adtam a homlokára,aztán pedig megcsókoltam.-Erősnek kell lenned.Kérlek.
-Harry.Miért sírsz?Baj van?
Arca a boldog anyukáról a szomorú anyukára váltott.
-A fiunk..A fiunk.-áh-sóhajtottam egyet és nem bírtam végigmondani.
-Ne,ne!-tette a szájára a kezét Steph-Ugye.ez nem igaz?-és ezen a ponton könnyek kezdték el áztatni az arcát.Megöleltem őt és csak zokogott és zokogott,nem volt megnyugtató az ölelésem,mint általában.Egyáltalán nem volt.Ahogy mi öleltük egymást a srácok is körénk gyűltek és egy kupacban mindenki kimutatta az együttérzését.Most arra volt a legjobban szükség,hogy megnyugodjunk.Nem tudtam azt mutatni,hogy erős vagyok.Pedig kellett volna.
-Csak a lányomat hozzátok ide.Őt hadd lássam.-mondta könnyes szemekkel.
Bella a kezében tartotta őt:a mi kislányunkat és a kis 'csapatunk' háta mögül hozta elő az édesanyja mellkasára helyezve őt.Még mindig mellettük voltam.A srácok kimentek.Gondolták jobb így nekünk.Magunkra hagytak.
-Milyen gyönyörű-mondta Stephanie és a még mindig csak előtörő érzelmeivel próbált megbirkózni.Ahogy belenéztem a lányunk szemébe...az leírhatatlan pillanat volt.Mint mikor a nap előbújik egy viharos éjszaka után,pont mint ma.Ahogy egy pillangó szárnya megcsillan a fényben,olyan gyönyörű volt.Bár még sötét,félősen kinyíló szemekkel,de láttam benne a reményt.Ő megmaradt nekünk.És itt jöttem rá.Folytatnunk kell az életet.Van egy kislányunk,akit fel kell nevelnünk.Boldog lesz.Ígérem.
Hallgasd ezt :)
Bár nem volt könnyű visszazökkennünk a mindennapokba,mégis próbáltunk megbirkózni vele.Igen,volt egy senki szépségéhez nem hasonlítható lányunk.A mi vérünk,akiről még csak álmodtunk nem sokkal ez előtt.Darcy a nagyszülők szeme fénye már egy hónapja és persze a miénk is.És mindig gondolok arra,hogy most milyen lenne,ha itt lenne az öccse.De sajnos neki nem ez volt szánva az életből.
-Harry,min gondolkozol?-ölelt át Steph.
-Mindenen.Azon,hogy milyen most az életünk és milyen lett volna Mrs.Styles.-mosolyogtam.
Igen,Mrs.Styles.Nem volt semmi extra az esküvő.Sokkal jobb volt annál.Ott voltak a barátaink,a családtagok és ennyi elég volt.
Összekulcsoltam ujjainkat és leültem a hintába,amit még én szereltem fel,Stephanie-t pedig magam mellé ültettem.Lorah kihozta Darcy-t és Steph kezébe adta.Ahogyan néztem,arra is rájöttem,hogy akármennyire is fáj néhol az élet,van ami,vagy aki pótolja a rossz pillanatot.És a neve is illett a kislányunkra.Darcy Hope Styles.Ő a remény számunkra és az,ami adja az életünk értelmét,aki miatt érdemes felkelnünk,vagy épp átvirrasztani egy-két éjszakát.Megéri,akármennyire is fáradtak vagyunk.Minden este éneklek Darc-nak és látom a szemében azt a mosolygást,amit Steph szemében láttam mikor először énekeltem neki.Nem kétséges.A két legfontosabb ember mellettem van és ők azok akikre szükségem van.Stephanie a fejét a vállamra hajtotta én pedig megfogtam az állát,magamhoz fordítva őt és megcsókoltam.Nem kértem semmi mást az Istentől csak hogy boldog legyek,a fiam halála után is...boldog legyek.
-Szeretlek-suttogta Steph.-Szeretlek mindenestől...Rád hasonlít.-mondta.
-Igazán?Én pedig úgy gondolom,hogy rád.-mosolyogtam.
-Csak nézd meg azt a kis mosolyt,vagy a szeme színét.Smaragd zöld.Mint a tied.Ha viszont a természetedet is örökli,az viszont még jobb lesz.
Elmosolyodtam és újabb csókot nyomtam a szájára.Lehet valakinek ennyire fontos valaki?Vagy éppen valakik?Az életemet is odaadnám értük és most az a legfontosabb,hogy vannak nekem.
-Stephanie,Stephanie,én akkor nagybácsi vagyok ugye?-mondta Izgatottan Nathan.Steph rám nézett és bólintott,hogy én válaszoljak.
-Igen Nath,az vagy.
-Tudtam,tudtam.Apu mondta is.De én nem hittem el.-tette csípőre a kezét.
-Hát pedig elhiheted.Gyere csak,súgok neked valamit.-"Majd te fogsz rá vigyázni ha majd mi nem leszünk.Legyen neked is épp annyira kincsed a mi lányunk,mint nekünk.Itt,a kis szívedben-"
-Úgy lesz Harry.-ölelt meg.
.jpg)
-Hadd adjak neked egy puszit-mondta Steph és az öccsét elárasztotta puszival.-Most pedig bemegyünk.Álmos Darcy.Ugye?-mosolygott a kislányunkra és magához ölelte.
-Megyek veletek.-mondtam és átvettem tőle a picit,aztán pedig bevittem a gyerekszobába.Mikor még az üres szoba előtt találtam Steph-et,akkor nem gondoltam,hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat,de bizony eljön.
Túl sokat gondolkozok mostanában.De remélem ezzel nincs nagy baj,mert így rájöhetek arra,hogy "Mit vesztettem és mit kaptam,mit nyertem és mit hagytam."
Ezt hallgasd :")
*Harry szemszöge*
Csak fogtam a kezemben a lányomat.Még fel sem fogtam mi történt és még boldog is voltam.Addig a percig...amíg nem törte meg a csönd.Most nem a szokásos kínos csönd vett körül.Éreztem,hogy valami baj van.A második csöppség...nem sírt,nem kiabált az anyja után,vagy nem akarta megismerni a világot.Az orvos megrázta a fejét és csak annyit mondott "sajnálom Harry".Nem tudtam mit tegyek.Stephanie is kifáradtan feküdt,az én egyik szemem sírt,a másik pedig nevetett.Nem értettem miért ilyen az élet,miért szánta ezt nekünk a sors?Az egyik gyerekem a karomban,a másik pedig...meg sem élhette az életét.Ott tört össze a szívem,nem tudtam hová tovább.A szívem és az agyam csak arra tudott gondolni,hogy Isten miért vette el tőlem..a fiamat?!Egy boldog pillanat,egy érzelmekkel,szeretettel teli érzés és ...mindez egy pillanatra szerte foszlott.Térdre ereszkedtem és néztem,ahogy az orvos egy kis kendőbe burkolja a halott gyermekem.Összetörtem.A lányom és Stephanie tartotta bennem az életet,senki más.A vihar még mindig tombolt.Legszívesebben én is tomboltam volna a viharhoz hasonlóan.De nem ment.
*Másnap*
-Jó reggelt!-mosolygott Steph.-Láthatnám őket?Kérlek..
Nem tudtam,hogy mondjam el neki azt,ami történt.Számomra is olyan volt ez mint egy álom.Mintha csak egy gyereket vártunk volna mindannyian kilenc hónapon keresztül.A többiek is Stephanie mellé álltak.Némelyikük nyugtatóan mosolygott,valamelyikük pedig könnyes arccal állt.
-Stephanie-egy puszit adtam a homlokára,aztán pedig megcsókoltam.-Erősnek kell lenned.Kérlek.
-Harry.Miért sírsz?Baj van?
Arca a boldog anyukáról a szomorú anyukára váltott.
-A fiunk..A fiunk.-áh-sóhajtottam egyet és nem bírtam végigmondani.
-Ne,ne!-tette a szájára a kezét Steph-Ugye.ez nem igaz?-és ezen a ponton könnyek kezdték el áztatni az arcát.Megöleltem őt és csak zokogott és zokogott,nem volt megnyugtató az ölelésem,mint általában.Egyáltalán nem volt.Ahogy mi öleltük egymást a srácok is körénk gyűltek és egy kupacban mindenki kimutatta az együttérzését.Most arra volt a legjobban szükség,hogy megnyugodjunk.Nem tudtam azt mutatni,hogy erős vagyok.Pedig kellett volna.
-Csak a lányomat hozzátok ide.Őt hadd lássam.-mondta könnyes szemekkel.
Bella a kezében tartotta őt:a mi kislányunkat és a kis 'csapatunk' háta mögül hozta elő az édesanyja mellkasára helyezve őt.Még mindig mellettük voltam.A srácok kimentek.Gondolták jobb így nekünk.Magunkra hagytak.
-Milyen gyönyörű-mondta Stephanie és a még mindig csak előtörő érzelmeivel próbált megbirkózni.Ahogy belenéztem a lányunk szemébe...az leírhatatlan pillanat volt.Mint mikor a nap előbújik egy viharos éjszaka után,pont mint ma.Ahogy egy pillangó szárnya megcsillan a fényben,olyan gyönyörű volt.Bár még sötét,félősen kinyíló szemekkel,de láttam benne a reményt.Ő megmaradt nekünk.És itt jöttem rá.Folytatnunk kell az életet.Van egy kislányunk,akit fel kell nevelnünk.Boldog lesz.Ígérem.
Hallgasd ezt :)
Bár nem volt könnyű visszazökkennünk a mindennapokba,mégis próbáltunk megbirkózni vele.Igen,volt egy senki szépségéhez nem hasonlítható lányunk.A mi vérünk,akiről még csak álmodtunk nem sokkal ez előtt.Darcy a nagyszülők szeme fénye már egy hónapja és persze a miénk is.És mindig gondolok arra,hogy most milyen lenne,ha itt lenne az öccse.De sajnos neki nem ez volt szánva az életből.
-Harry,min gondolkozol?-ölelt át Steph.
-Mindenen.Azon,hogy milyen most az életünk és milyen lett volna Mrs.Styles.-mosolyogtam.
Igen,Mrs.Styles.Nem volt semmi extra az esküvő.Sokkal jobb volt annál.Ott voltak a barátaink,a családtagok és ennyi elég volt.
Összekulcsoltam ujjainkat és leültem a hintába,amit még én szereltem fel,Stephanie-t pedig magam mellé ültettem.Lorah kihozta Darcy-t és Steph kezébe adta.Ahogyan néztem,arra is rájöttem,hogy akármennyire is fáj néhol az élet,van ami,vagy aki pótolja a rossz pillanatot.És a neve is illett a kislányunkra.Darcy Hope Styles.Ő a remény számunkra és az,ami adja az életünk értelmét,aki miatt érdemes felkelnünk,vagy épp átvirrasztani egy-két éjszakát.Megéri,akármennyire is fáradtak vagyunk.Minden este éneklek Darc-nak és látom a szemében azt a mosolygást,amit Steph szemében láttam mikor először énekeltem neki.Nem kétséges.A két legfontosabb ember mellettem van és ők azok akikre szükségem van.Stephanie a fejét a vállamra hajtotta én pedig megfogtam az állát,magamhoz fordítva őt és megcsókoltam.Nem kértem semmi mást az Istentől csak hogy boldog legyek,a fiam halála után is...boldog legyek.
-Szeretlek-suttogta Steph.-Szeretlek mindenestől...Rád hasonlít.-mondta.
-Igazán?Én pedig úgy gondolom,hogy rád.-mosolyogtam.
-Csak nézd meg azt a kis mosolyt,vagy a szeme színét.Smaragd zöld.Mint a tied.Ha viszont a természetedet is örökli,az viszont még jobb lesz.
Elmosolyodtam és újabb csókot nyomtam a szájára.Lehet valakinek ennyire fontos valaki?Vagy éppen valakik?Az életemet is odaadnám értük és most az a legfontosabb,hogy vannak nekem.
-Stephanie,Stephanie,én akkor nagybácsi vagyok ugye?-mondta Izgatottan Nathan.Steph rám nézett és bólintott,hogy én válaszoljak.
-Igen Nath,az vagy.
-Tudtam,tudtam.Apu mondta is.De én nem hittem el.-tette csípőre a kezét.
-Hát pedig elhiheted.Gyere csak,súgok neked valamit.-"Majd te fogsz rá vigyázni ha majd mi nem leszünk.Legyen neked is épp annyira kincsed a mi lányunk,mint nekünk.Itt,a kis szívedben-"
-Úgy lesz Harry.-ölelt meg.
.jpg)
-Hadd adjak neked egy puszit-mondta Steph és az öccsét elárasztotta puszival.-Most pedig bemegyünk.Álmos Darcy.Ugye?-mosolygott a kislányunkra és magához ölelte.-Megyek veletek.-mondtam és átvettem tőle a picit,aztán pedig bevittem a gyerekszobába.Mikor még az üres szoba előtt találtam Steph-et,akkor nem gondoltam,hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat,de bizony eljön.
Túl sokat gondolkozok mostanában.De remélem ezzel nincs nagy baj,mert így rájöhetek arra,hogy "Mit vesztettem és mit kaptam,mit nyertem és mit hagytam."
2013. június 14., péntek
81.Rész.Kérlek,maradj velem...
*Hi!Remélem okozok egy kis meglepetést,de ne haragudjatok azért,ami most történni fog.Köszönöm a komikat az ezelőtti részhez,nagyon aranyos volt tőletek :) Kérek még két feliratkozót,elegendő komit és jön a következő rész.XX :)) *
Melodie kisírt szemekkel állt előttem.
-Terhes vagyok!-hullott a nyakamba és még az ölelésében is éreztem,hogy mosolyog.Ez a nap is eljött,hát ez is.Mikor meg kell tanulnunk,hogyan legyünk felelősségteljes szülőkké,amire még pár tizenéves(a fiúk esetében már huszonévesről beszélek) nem teljesen felkészült.
-El kell mondanod-mondtam.-Mindenkinek..
-Még nem-rázta a fejét a barátnőm.
Értetlenül néztem rá..
-Melodie?Hallottad,amit mondtam?Erre Zayn-nek is lelkileg fel kell készülnie,szóval mire odaértek,hogy jön a baba,Zayn ugyan olyan kisírt szemekkel fogja várni a csöppséget a boldogságtól,mint te.-simítottam végig az arcán bátorításképp.
-Ha te mondod...elvégre jobban tudod,mint én-mosolygott és az arcát törölgette.
-De mostantól figyelned kell arra mit eszel és ne emelj semmi nehezet!-figyelmeztettem.
-Jó,ezt megfogadom.-nézett a hasára és elmosolyodott.
**
-Srácok...lenne itt egy kis hír,amit megosztana veletek Melodie..
Eleanor már tudta miről van szó,így készségesen mosolygott.Ez a tipikus levakarhatatlan El vigyor.
-Én...én..gyereket várok.-jelentette ki és lassan kifújta a levegőt.
-Mi?Mi?Jól hallottam?-vigyorgott Zayn is.
-Tesó..hát gratulálok-mondta Niall és kezet fogott vele,aztán erősen megölelte.Olyan tipikus fiú öleléssel,aztán mikor Zayn kiszabadult mindenki öleléséből,akkor odaszaladt Melodie-hoz,megpördült vele és egy erőteljes csókot nyomott a szájára.
-Már így nem is fázom annyira,ha ölelsz-monda Mel.
-Be kellene mennünk.Vihart mondtak és reggelre biztosan ide ér.-mondta Louis.
-Segítek bemenni,ha már végre a te hangodat is halljuk drága Loui-szólt Liam.-Fogd meg a kezem.
A lába miatt Louis még nem nagyon bírt járni,de nem is kellett erőltetni.
-Nem is vagyok csöndes...igen is mindig miattam nevettek-mondta.
Erre mindenki nevetésben tört ki.
-Gyere kis sérültem-mondta El.
Harry átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra.
-Úgy érzem nem csak mi érezhetjük magunkat szerencsésnek ezen a napon-mondta Hazz.
-Mi..úgy gondoltuk megünnepelnénk ezt.Van kedvetek jönni?
Egymásra néztünk Harry-vel sé a válasz egyértelmű volt.-Ne haragudjatok.Később meg ünnepeljük,de most már nagyon fáradtak vagyunk és Louis sem tud menni ilyen állapotban,szóval vele kell lennünk.
-Jó,megértjük-mondták és mosolyogtak.
-Csak semmi szeszes ital!-mondtam fenyegetően és nevettem.
-Megfogadom és vigyázni fogok...ránk-ölelt át Melodie.
-Aztán holnapig vissza se gyertek.Bulizzatok jól-mondta Hazz.
Hárman maradtunk a házban,de Louis elaludt a tv előtt,mi pedig haza telefonáltunk.
-Igen anya,jól vagyunk.Biztosan jól vagyunk.-Igen tudjuk mikorra van kiírva Steph.-Nem,már három nappal ezelőtt volt.-Holnap elviszem a kórházba.-Igazatok van,nem hagyhatjuk utolsó percig.-Vigyázok rá David,megígérem.
Miután már csak Lorah maradt akivel beszélhetnénk,megszakadt a vonal és a kinti villany is pislogni kezdett.
-Az a vihar nem hiszem,hogy reggelre ér ide-idegeskedtem.-És az itteni viharok legendásak.-megszorítottam Harry kezét.Ő is úgy nézett kifelé,mint aki félt.A pálmafák ide-oda dülöngéltek és a tenger sem volt a legcsöndesebb.A hasam is fájni kezdett és reméltem,hogy csak az idegességtől volt.Bevettem az előírt tablettát és a konyhapultnál álltam,mikor elaludt a villany.
-Próbáltam a sötétben keresgélni egy lámpát vagy legalább is gyertyát.De semmi sem volta,ami egy kis fényt adhatott volna.Ha kihúzom a függönyt,akkor láthatom a borzasztó nagy vihart és egyáltalán.
Hallgasd ezt:)
-Harry-kiáltottam és egy szúrást éreztem a hasamban.Lassan beszívtam a levegőt,aztán kifújtam.Nyugodt vagy Stephanie,nyugodt vagy.-mondogattam magamban és még egyszer megpróbálkoztam azzal,hogy hívom Harry-t..de nem ment.Lecsúsztam a hideg csempére és kezdtem minél rosszabbul érezni magam.
-Steph,Stephanie-kiáltott Harry.-Itt vagy?
-Itt vagyok-mutattam a sötétben,de inkább a hangom által talált oda hozzám.
-Drága Steph-em,jól vagy?Ne haragudj,hogy itt hagytalak,csak ki akartam kapcsolni mindent,mielőtt még a vihar tette volna meg,de meg is tette előttem.
-Nem vagyok jól,Harry.
Éreztem magam alatt a vizet.Azt hittem ilyen állapotban csak képzelődöm,de nem.Elfolyt a magzatvíz.
-Nyugodj meg,kincsem.
Felkapott az ölébe és bevitt a nappaliba.Úgy éreztem magam,mintha nem is egy kanapén feküdnék.Keménynek éreztem mindent körülöttem.Szúrt a hátam,a hasam nagyon fájt és verítékeztem.
-Hívok orvost,valahogy megoldom.Megígérem.Itt leszek neked.
*Harry szemszöge*
Mikor megláttam Steph-et a konyhában már éreztem,hogy nincs rendben valami.Dorgáltam magam,mert őt magára hagytam.Letettem a kanapéra és megpróbáltam segítséget hívni.Felvettem a telefont,de síri csend volt.
-A francba!-kiáltottam.Megfeledkeztem róla,hogy a vihar már mindenben megelőzött engem és valóban..milyen idő volt.Aki nem itt él,vagyis mi...azt hinnék ítélet idő van...de én azokhoz tartoztam,akik ezt hitték.Én is féltem...féltem, attól hogy fogom megoldani,hogy rendben menjen minden.Louis nem tud segíteni.Kihez forduljak?Nem tudtam mit tegyek.A gyomorideg az már lyukat fúrt belém.Hogyan kezelhetném a helyzetet?Eszembe jutott,hogy a szomszédban lakik egy kezdő orvos.
-Stephanie kérlek ne félj.Egy kis időre magadra kell,hogy hagyjalak.Csak míg orvosért megyek.Ne aggódj-megcsókoltam.
-Ne hagy itt kérlek...-csillogott a szeme a könnytől és láttam,kezd fáradni.Nem tehettem mást.Fel vettem a kabátomat és az eső sem állíthatott meg.Az orvost az ágyából keltettem fel.Nem érdekelt kit bántok meg ezzel,kit nem,de szükségem volt rá.
-Ne haragudj Harry,de nem segíthetek.
Szemeim elkerekedtek.
-Munkaidőn kívül vagyok.
-Nem érdekel min van kívül és min van belül.Viszont a születendő gyermekeim és az anyjuk fájdalmak közt fekszik egy kanapén.Most rögtön jöjjön át.Itt már nem egy élet forog kockán.Kap annyi pénzt,amennyit csak akar,de jöjjön át velem,most!
Az orvos végre hallgatott rám és megértette a helyzetemet,vagy ha nem,az sem érdekelt ebben a pillanatban,csak jött..jött valaki,aki megmentheti a számomra legfontosabb embereket a földön.
-Ne aggódjon Mrs.Styles.Lélegezzen mélyeket.Még épp időben érkeztem.
-Mrs.Styles,hallottad?-mondta erőtlenül Stephanie és megszorította a kezem.A könnyem az ő kezére pottyant majd lassan lefolyt a sima bőrén.
-Egyenletesen szívja be a levegőt és fújja ki.Erősnek kell lennie,minden levegővételnél erősen nyomja!
-Rendben-hangzott a csöndes válasz.
-Fogd a kezem Harry.Félek-mondta Steph és ezután egy ordítás következett,már amennyire tudott.
-Még egyszer!-mondta az orvos.
Steph-től már nem érkezett válasz,csak tette amit mondtak.
-Harry hozz vizet.Hideget és meleget két nagy edényben és kendőket.
Az,amit láttam Stephanie szemében,az a fájdalom...örökre bevésődik a fejembe.Azok a csillogó szemek,amik nem csak a könnyektől váltak ilyenné,hanem attól,mert ő különleges és a csillogás a szemében az is különleges.Csak bele kellett néznem és egyből remény töltött el.Férfinek kellett lennem,az egyre csak potyogó könnyeim ellenére is.Vittem,amit az orvos mondott.
-Már látom a fejét.Még egyszer tegye,amit mondtam.
Visszamentem Steph mellé és megfogtam a kezét egy apró puszit adva rá.
-Kint van!Ő az első.Gyere ide Harry,fogd meg.
Mikor meghallottam a gyermek sírást és azt hittem össze esek.Soha nem éreztem még magam ennyire gyengének és nem tudtam,hogy a boldogságtól van-e,vagy épp ellenkezőleg.Miután a második baba is világra jött...tőle már nem hallottam sírást.Nem volt az a kiáltozó hang,amit ez előtt pár perccel hallottam...
Melodie kisírt szemekkel állt előttem.
-Terhes vagyok!-hullott a nyakamba és még az ölelésében is éreztem,hogy mosolyog.Ez a nap is eljött,hát ez is.Mikor meg kell tanulnunk,hogyan legyünk felelősségteljes szülőkké,amire még pár tizenéves(a fiúk esetében már huszonévesről beszélek) nem teljesen felkészült.
-El kell mondanod-mondtam.-Mindenkinek..
-Még nem-rázta a fejét a barátnőm.
Értetlenül néztem rá..
-Melodie?Hallottad,amit mondtam?Erre Zayn-nek is lelkileg fel kell készülnie,szóval mire odaértek,hogy jön a baba,Zayn ugyan olyan kisírt szemekkel fogja várni a csöppséget a boldogságtól,mint te.-simítottam végig az arcán bátorításképp.
-Ha te mondod...elvégre jobban tudod,mint én-mosolygott és az arcát törölgette.
-De mostantól figyelned kell arra mit eszel és ne emelj semmi nehezet!-figyelmeztettem.
-Jó,ezt megfogadom.-nézett a hasára és elmosolyodott.
**
-Srácok...lenne itt egy kis hír,amit megosztana veletek Melodie..
Eleanor már tudta miről van szó,így készségesen mosolygott.Ez a tipikus levakarhatatlan El vigyor.
-Én...én..gyereket várok.-jelentette ki és lassan kifújta a levegőt.
-Mi?Mi?Jól hallottam?-vigyorgott Zayn is.
-Tesó..hát gratulálok-mondta Niall és kezet fogott vele,aztán erősen megölelte.Olyan tipikus fiú öleléssel,aztán mikor Zayn kiszabadult mindenki öleléséből,akkor odaszaladt Melodie-hoz,megpördült vele és egy erőteljes csókot nyomott a szájára.
-Már így nem is fázom annyira,ha ölelsz-monda Mel.
-Be kellene mennünk.Vihart mondtak és reggelre biztosan ide ér.-mondta Louis.
-Segítek bemenni,ha már végre a te hangodat is halljuk drága Loui-szólt Liam.-Fogd meg a kezem.
A lába miatt Louis még nem nagyon bírt járni,de nem is kellett erőltetni.
-Nem is vagyok csöndes...igen is mindig miattam nevettek-mondta.
Erre mindenki nevetésben tört ki.
-Gyere kis sérültem-mondta El.
Harry átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra.
-Úgy érzem nem csak mi érezhetjük magunkat szerencsésnek ezen a napon-mondta Hazz.
-Mi..úgy gondoltuk megünnepelnénk ezt.Van kedvetek jönni?
Egymásra néztünk Harry-vel sé a válasz egyértelmű volt.-Ne haragudjatok.Később meg ünnepeljük,de most már nagyon fáradtak vagyunk és Louis sem tud menni ilyen állapotban,szóval vele kell lennünk.
-Jó,megértjük-mondták és mosolyogtak.
-Csak semmi szeszes ital!-mondtam fenyegetően és nevettem.
-Megfogadom és vigyázni fogok...ránk-ölelt át Melodie.
-Aztán holnapig vissza se gyertek.Bulizzatok jól-mondta Hazz.
Hárman maradtunk a házban,de Louis elaludt a tv előtt,mi pedig haza telefonáltunk.
-Igen anya,jól vagyunk.Biztosan jól vagyunk.-Igen tudjuk mikorra van kiírva Steph.-Nem,már három nappal ezelőtt volt.-Holnap elviszem a kórházba.-Igazatok van,nem hagyhatjuk utolsó percig.-Vigyázok rá David,megígérem.
Miután már csak Lorah maradt akivel beszélhetnénk,megszakadt a vonal és a kinti villany is pislogni kezdett.
-Az a vihar nem hiszem,hogy reggelre ér ide-idegeskedtem.-És az itteni viharok legendásak.-megszorítottam Harry kezét.Ő is úgy nézett kifelé,mint aki félt.A pálmafák ide-oda dülöngéltek és a tenger sem volt a legcsöndesebb.A hasam is fájni kezdett és reméltem,hogy csak az idegességtől volt.Bevettem az előírt tablettát és a konyhapultnál álltam,mikor elaludt a villany.
-Próbáltam a sötétben keresgélni egy lámpát vagy legalább is gyertyát.De semmi sem volta,ami egy kis fényt adhatott volna.Ha kihúzom a függönyt,akkor láthatom a borzasztó nagy vihart és egyáltalán.
Hallgasd ezt:)
-Harry-kiáltottam és egy szúrást éreztem a hasamban.Lassan beszívtam a levegőt,aztán kifújtam.Nyugodt vagy Stephanie,nyugodt vagy.-mondogattam magamban és még egyszer megpróbálkoztam azzal,hogy hívom Harry-t..de nem ment.Lecsúsztam a hideg csempére és kezdtem minél rosszabbul érezni magam.
-Steph,Stephanie-kiáltott Harry.-Itt vagy?
-Itt vagyok-mutattam a sötétben,de inkább a hangom által talált oda hozzám.
-Drága Steph-em,jól vagy?Ne haragudj,hogy itt hagytalak,csak ki akartam kapcsolni mindent,mielőtt még a vihar tette volna meg,de meg is tette előttem.
-Nem vagyok jól,Harry.
Éreztem magam alatt a vizet.Azt hittem ilyen állapotban csak képzelődöm,de nem.Elfolyt a magzatvíz.
-Nyugodj meg,kincsem.
Felkapott az ölébe és bevitt a nappaliba.Úgy éreztem magam,mintha nem is egy kanapén feküdnék.Keménynek éreztem mindent körülöttem.Szúrt a hátam,a hasam nagyon fájt és verítékeztem.
-Hívok orvost,valahogy megoldom.Megígérem.Itt leszek neked.
*Harry szemszöge*
Mikor megláttam Steph-et a konyhában már éreztem,hogy nincs rendben valami.Dorgáltam magam,mert őt magára hagytam.Letettem a kanapéra és megpróbáltam segítséget hívni.Felvettem a telefont,de síri csend volt.
-A francba!-kiáltottam.Megfeledkeztem róla,hogy a vihar már mindenben megelőzött engem és valóban..milyen idő volt.Aki nem itt él,vagyis mi...azt hinnék ítélet idő van...de én azokhoz tartoztam,akik ezt hitték.Én is féltem...féltem, attól hogy fogom megoldani,hogy rendben menjen minden.Louis nem tud segíteni.Kihez forduljak?Nem tudtam mit tegyek.A gyomorideg az már lyukat fúrt belém.Hogyan kezelhetném a helyzetet?Eszembe jutott,hogy a szomszédban lakik egy kezdő orvos.
-Stephanie kérlek ne félj.Egy kis időre magadra kell,hogy hagyjalak.Csak míg orvosért megyek.Ne aggódj-megcsókoltam.
-Ne hagy itt kérlek...-csillogott a szeme a könnytől és láttam,kezd fáradni.Nem tehettem mást.Fel vettem a kabátomat és az eső sem állíthatott meg.Az orvost az ágyából keltettem fel.Nem érdekelt kit bántok meg ezzel,kit nem,de szükségem volt rá.
-Ne haragudj Harry,de nem segíthetek.
Szemeim elkerekedtek.
-Munkaidőn kívül vagyok.
-Nem érdekel min van kívül és min van belül.Viszont a születendő gyermekeim és az anyjuk fájdalmak közt fekszik egy kanapén.Most rögtön jöjjön át.Itt már nem egy élet forog kockán.Kap annyi pénzt,amennyit csak akar,de jöjjön át velem,most!Az orvos végre hallgatott rám és megértette a helyzetemet,vagy ha nem,az sem érdekelt ebben a pillanatban,csak jött..jött valaki,aki megmentheti a számomra legfontosabb embereket a földön.
-Ne aggódjon Mrs.Styles.Lélegezzen mélyeket.Még épp időben érkeztem.
-Mrs.Styles,hallottad?-mondta erőtlenül Stephanie és megszorította a kezem.A könnyem az ő kezére pottyant majd lassan lefolyt a sima bőrén.
-Egyenletesen szívja be a levegőt és fújja ki.Erősnek kell lennie,minden levegővételnél erősen nyomja!
-Rendben-hangzott a csöndes válasz.
-Fogd a kezem Harry.Félek-mondta Steph és ezután egy ordítás következett,már amennyire tudott.
-Még egyszer!-mondta az orvos.
Steph-től már nem érkezett válasz,csak tette amit mondtak.
-Harry hozz vizet.Hideget és meleget két nagy edényben és kendőket.
Az,amit láttam Stephanie szemében,az a fájdalom...örökre bevésődik a fejembe.Azok a csillogó szemek,amik nem csak a könnyektől váltak ilyenné,hanem attól,mert ő különleges és a csillogás a szemében az is különleges.Csak bele kellett néznem és egyből remény töltött el.Férfinek kellett lennem,az egyre csak potyogó könnyeim ellenére is.Vittem,amit az orvos mondott.
-Már látom a fejét.Még egyszer tegye,amit mondtam.
Visszamentem Steph mellé és megfogtam a kezét egy apró puszit adva rá.
-Kint van!Ő az első.Gyere ide Harry,fogd meg.
Mikor meghallottam a gyermek sírást és azt hittem össze esek.Soha nem éreztem még magam ennyire gyengének és nem tudtam,hogy a boldogságtól van-e,vagy épp ellenkezőleg.Miután a második baba is világra jött...tőle már nem hallottam sírást.Nem volt az a kiáltozó hang,amit ez előtt pár perccel hallottam...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)