2013. április 2., kedd

61.Rész.Álmomban még láttalak...

Köszönöm Timi,hogy feliratkoztál,köszönöm az új olvasókat és mindent.Meghoztam a story-t,amiben lesz egy csavar,de azt majd akkor tudjátok meg,ha elolvassátok ;)Ne aggódjatok,csak ennyi ;) KÖSZÖNÖM xx (7 komi és egy feliratkozó után lesz a rész:) És Szilvi kérésére ez egy hosszabb rész:) )
"Vigyázz mit csinálsz.Balesetek mindig vannak ;).Szakíts Harry-vel,különben neki lesz baja.Ha szólsz valakinek erről,azt úgy is megtudom.
-AZ,AKI TUDJA MINDEN TITKODAT! "
Ó az én világom,a tökéletes világom,egy tökéletes sráccal...szétfoszlott.Vegyem komolyan?Ne vegyem?Azért még is egy fenyegető levél.Nem szólhatok senkinek,főleg nem Harry-nek.Fontosabb az ő biztonsága,mint a sajátom.Ne!El kell hagynom őt?!Csak azt ne,én is és ő is összetörnénk.Szeretem őt,de a biztonság...A puszta tudat,hogy megmenthetem valamitől,ahogy ő szokott.A könnyek egyre áztatták az arcom,csak úgy folytak le szépen sorban,mint akinek megparancsolták.
-Mi a baj Stephanie?Kérlek,beszélj,mondd el-jött ki Harry és leguggolt mellém.
-Harry...kérlek,ne haragudj rám.Sajnálom...
Ó Harry,ha tudnád miért sírok.Talán vége,talán el kell hagynom őt.Legalább míg megtalálom azt,aki ezt írta.Nem akarom...
-Nem szeretem látni,hogy szomorú vagy.Kincsem,egyetlenem..miért sírsz?
Szorosan öleltem és beletúrtam a hajába.Csókoltam úgy ahogy tudtam.Nem hagyhatom el!De a biztonsága forog kockán.-förmedt rám a tudatalattim.
-Sajnálom,nem mondhatok semmit.
Beszaladtam és kezdtem összeszedni a cuccaimat.Sajnálom,sajnálom,hülye vagyok,de muszáj-mondogattam magamban.
-Stephanie,elhagysz?Ne,kérlek...-csuklott el a hangja.Istenem de szarul érzem magam.Most legszívesebben öngyilkos lennék.Soha nem akartam megbántani,SOHA.-Kérlek,ne hagyj el-mondta és odasétált mellém.
-Harry.Ne nehezítsd meg a dolgom.Sajnálom...
-A levélben volt valami?Ugye?
A hátamra vettem a táskát,a kezembe a bőröndöt és elindultam.De mielőtt még kiléptem volna a házból Harry kezébe adtam a kiskutyát.
-Ezt..-áh-a sírás nagyobb erőt vett rajtam,mint gondoltam.
-Szeretlek-suttogtam.-Ha minden rendbe jön,visszajövök.Ígérem,visszajövök-mondtam halkan.
-Steph...Hope..Hope lesz a neve ,azért mert reménykedek,hogy visszajössz.-mondta könnytől csillogó szemekkel.Szeretsz?Akkor miért hagysz el?-törölgette a könnyeit,de azok erősebbek voltak nála.Istenem,nem jó őt így látni.Nem,ne,kérlek....
-Istenem,én szeretlek...
-Életem végéig szeretni foglak....-mondta és bezáródott előttem az ajtó.
Az autóval csak mentem és mentem,míg nem addig a helyig értem,ahol Harry a hintát kötötte fel..A gumi kerekes hintát.Beleültem,bár nagyon fáztam,de semmi sem volt ennél jobb most.Visszajönni arra a helyre,ahol voltunk,ahol kezdődött minden.A telefonom jelzett,hogy sms-em jött.
*Ügyes lány vagy.Látom hallgattál rám.*
És most,soha,de soha ne menj a közelébe.Megtudom.*
Körülnéztem és összehúztam magamon a letterman dzsekit.Fáztam,álmos voltam és iszonyat dühös magamra.Magamra,mert hagytam életem szerelmét,mert hagytam őt,akivel le akartam és még mindig le akarom élni az életem.A kezembe temettem az arcomat.Úgy döntöttem haza megyek,a sok haza közül az igazi otthonomba,apámékhoz.Magamat nem féltettem,de Harry-t igen.Az sms megőrjített,és egy kicsit megfélemlített.Tényleg tud mindenről,de ki lehet az?Borzadtam a gondolattól.Hazamentem....Lorah és apám tudta,hogy nem vagyok Harry-vel,már többé nem.Bezártam magam mögött az ajtót és sírtam,sírtam,ahogy csak tudtam.
**Ezt hallgasd.. :) aki tud angolul,vagy legalább valamennyire,az megérti és teljesen ide illik.:))
Egy hónapja jártam Ryan-nel.Ő adta belém az életet,mikor már semmihez nem volt erőm,mikor már feleslegesnek éreztem magam.Gondolok Harry-re,igen,sokat gondolok rá.Eszembe jutottak az emlékek,amik nem is olyan rég történtek,igen,amik már csak emlékek.Harry és én,nincs többé.Nincs többé Sarry,nincs többé tiszta szerelem és semmi.Ryan-t nem tudom annyira szeretni,mint az igazi szerelmemet,de ezt nem hangoztatom.Ha Ryan megtudná mit érzek,az biztos,hogy itt hagyna,pedig szükségem van valakire.Nagyon és ez Ryan.Egy nap,mikor a parton sétáltunk Ryan-nel kézen fogva,nem éreztem olyan jól magamat.Kívül mosolyogtam,belül sírt a lelkem.Mikor Harry-vel sétáltunk itt,minden rá emlékeztet.Nem láttam őt régen,de nem tudom elfelejteni.Persze hírekben mindig hallok róla,de a fejemben mindig első,igazi nagy szerelemként fog megmaradni és a szívemben.Ryan sokszor durva volt velem,amit Harry soha nem tett.Nem kapok olyan szavakat,hogy gyönyörűm,szeretlek,életem,kincsem.Semmit.Vagyok neki és ennyi elég,de nekem nem.Szükségem van a régi szerelemre és arra,akitől kaptam,de nem szabad elfelejtenem.Az őrül sms-ek minden este megjelennek a kijelzőmön még mindig ugyan azzal a témával,hogy ne menjek Harry közelébe.Már nem kell üzenet,magamtól nem teszem ezt.
-Szép napunk van,nem?-kérdezte Ryan.
-De.-feleltem.
Ilyenkor Harry mindig megkérdezte mi bajom,Ryan észre sem veszi,de mit is mondanék neki?Szeretem a volt barátomat teljes szívemből és mindig csak rá gondolok?A múlt nap majdnem lebuktam.Éjszaka az ő nevét kiáltottam,a Harry-ét.Igen,hiányzik,bevallom.Borzasztóan hiányzik.Mint az életem egyik éltető eleme.Ekkor megpillantottam Harry-t,őt már messziről láttam,de ki az mellette?Nem,ez nem lehet:Cinthia.Elsápadtam és éreztem,hogy forog velem a világ,mintha arcon csaptak volna,de egy ujjal nem nyúlt hozzám senki,egyedül Ryan fogta a kezemet,amit elengedtem mikor megláttam Harry-t.Nem,nem láthatta,hogy együtt vagyunk.Felálltunk.
-Harry,Cinthia-bökte ki Ryan és kezet fogott a volt barátommal,aki végig engem bámult és még mindig olyan szívdöglesztő és aranyos nézéssel siklott végig rajtam a szeme.
-Csinos vagy.-mondta Harry.
-Köszönöm.Te sem nézel ki rosszul.-válaszoltam és mindeközben érzelem nélküli arccal bámultuk egymást.Míg Cinthia és Ryan beszélgettek,addig mi bámultuk egymást.Kizártuk a külvilágot és azt hittem ott esek össze.
-Azt mondtad visszajössz.-suttogta Hazz.
-Harry...-nem bírtam.Nem akartam újra kezdeni az egészet.Túl áradó érzelmeim kezdtek újra megjelenni és a könnyeimet nagy erőfeszítés árán tudtam csak visszapislogni.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen-hazudtam és ismert.Tudta,hogy nem vagyok jól.
A pillangókat a hasamban,a jóleső és mégis fájdalmas érzést éreztem,újra,mint amikor vele voltam.
-Cinthia-val vagy?-kérdeztem.
-Nem.-válaszolta és megrázta a fejét.
Hiányzik minden,ami vele kapcsolatos.Minden,ő maga.
-Hiányzik a csókod.-mondta csendesen.
-Az ajkaid...-válaszoltam elcsukló hangon.
-A beszélgetések.
-Az,hogy azt mondtad szeretsz-folytattam.
-A nevetésed.
-A szemeid,a Stivie Wonder dalok és...
-És te-mondta lehajtva a fejét,de mikor felnézett fájdalmat láttam a szemében és tehetetlenséget.Rendületlenül meredtünk egymás tekintetébe és már csak azt vettem észre,hogy ketten vagyunk.Újra ketten,csak mi Stephanie és Harry.
-Sírtál?
-Érted,magam miatt.-mondtam.
-Szeretlek.
-Elmondhatatlanul?Még mindig?
-Elmondhatatlanul.-válaszolta és megjelentek a gödröcskéi.
-A levél....-motyogtam.
-Tudom.
-Tudod?
-Igen.Már nincs baj.
Megdöbbentett ez a beszélgetés és az,hogy tudta?Tudta,hogy miért hagytam el?Tudta,hogy szeretem?Tudta.
-Saj-ná-lom-tátogtam,mert nem tudtam megszólalni a könnyektől.
-Tudom.-válaszolta és közeledni kezdett felém.Újra,újra a karjaiban lehettem.Istenem,azt hittem összeesek,csak ő tartott stabilan.Megcsókolt.Ajkunk diadalmas,hosszú és rég várt csókban találkozott.Tehát itt lennénk?Együtt?Soha nem hittem,hogy megtörténhet még egyszer.
-Csak a biztonságod miatt,csak amiatt tettem.Kérlek,ne haragudj.-mondtam síró hangon.Letörölte a könnyeimet és fejét az enyémhez hajtotta.Az emlékek Istenem!És ott hirtelen valamit éreztem,ami kihúz Harry karjai közül.Ne,ne,csak hadd legyek egy percet,még egy percet.Ne!!!
Felébredtem....
-Kincsem,shh-rosszat álmodtál.-csitított Harry.
-Álom volt?Ez mind álom volt?
-Biztosan.Rosszat álmodhattál.Istenem,de nem szeretlek szomorúnak látni.
Ez a mondat!Ez az a mondat,amit már egyszer hallottam.Kincsem,de jól esik újra ezt hallani.Álmomban?...Álom volt,Istenem,csak álom volt.Harry elvett az éjjeliszekrényről egy zsebkendőt és törölgette a könnyeimet.
-Kérlek,ölelj.Hadd legyek újra veled Harry.
-Nyugodj meg.Itt vagyok veled-mondta és megcsókolt.Az én részemről ez a csók olyan volt,mintha még soha nem csókoltam volna őt.Vágytam a közelségére.Megnyugodott a lelkem.
.-Nem értem...-motyogtam.
-Elmondod mit álmodtál?-kérdezte.
-Ne,kérlek.
-Ugyan ezt mondtad álmodban-suttogta.
-Tényleg?Akkor nem volt igaz a jótékonysági est?
-De.
-Akkor nem értem.Harry...
-Elestél és beverted a fejed.Steph,behoztalak és hívtam orvost is.A jótékonysági estre anyudék mentek el.Helyettünk.
-A levél.Nincs levél?...-kérdeztem.
-Milyen levél?...
-Mindegy.Ha lesz erőm,akkor elmondom.
-Szeretlek.-mondta és megpuszilta a homlokom.
De jó ezeket a szavakat hallani.Az álmomban Ryan nem mondott ilyeneket.Elhagytam Harry-t.Összeszorítottam a szemem és próbáltam nem visszaemlékezni rá.
-Nem fogom engedni,hogy magassarkúban flangálj.Máskor csak tornacsuka-mondta Hazz és tudtam,hogy fel akar vidítani.Elmosolyodtam.
-Várj,mindjárt jövök.
Lementem és megnéztem a postaládát.Tényleg volt levél.
*Erős lány vagy.Az álmok csak erősítenek.Ne csüggedj,vigyáztam rád álmodban is.*
-A te őrangyalod. ;) 
Elmosolyodtam és felnéztem az égre....
*Remélem megkönnyeztétek(nem mintha azt szeretném :)) ezt a részt,mert én is,ahogy írtam.Bocsi,csak egy kicsit változtatni akartam,de szóljatok,ha nem jó.Mindent beleírtam,ami a fejemben volt.Szeretlek titeket és bocsi a kis csavarért ;) Ja és ha bármi gondotok van,vagy valamit szeretnétek kérdezni vagy esetleg cserélni,akkor ott a CHAT :)*

7 megjegyzés:

  1. Ohhh :') Ez annyira szép lett.Persze az nagyon rossz volt amit álmodott.Na ezt nagyon értelmesen leírtam:) Siess a kövivel.!

    VálaszTörlés
  2. Asdf,az elején elszomorodtam,de jó,hogy csak egy álom! És köszönöm,hogy értem hosszabbat irtál! :3 Siess a következővel Mrs. Styles :DD

    VálaszTörlés
  3. te jó ég.. amikor írtad,hogy kapcsoljuk be a számot bekapcsoltam és onnantól minden megszűnt nem tudom ,hogy már csak arra lettem figyelmes ,hogy egy könnycsepp hullik ki a szememből miközben olvastam.. és mondom magamba ez nem lehet igaz. aztán amikor 'Kincsem shh rosszat álmodtál sor jött és ,hogy ez álom volt én úgy elkezdtem nevetni!:D hála a jó égnek csak álom!:D rettenetesen jól írsz!Imádom a blogodat! a kedvencem!!♥ csak így tovább!:) siess a kövivel:)Xxx

    VálaszTörlés
  4. Isteneem Dominikaaaa!!.mire kisirtam magam jöt az a rész h csak álom volt!. tényleg ez olyan fordulat volt amire nem is számitottam!..büszke vagyok ráád,és arra h a barátnőm vagy <3..szrtlk <3

    VálaszTörlés
  5. Először is nincs mit!♥c: Másodszor pedig gyönyörű ez a rész, nagyon tetszik és az a csavar na arra nem számítottam!:DD Nagyon ügyes vagy és siess a kövivel!;o♥

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szepen koszonom :'))) egy feliratkozo utan jon a kovetkezo :)
    Lili....DOMINIKA vagyok ;)

    VálaszTörlés