III.Fejezet-91.Rész.This day is ...

*Sziasztok!Hát először szeretném megköszönni a likeokat,és a kommenteket is.Nagyon jól esik,hogy olvassátok a blogomat.Csak néha csalódott vagyok..azért,mert találok olyan blogokat,amelyeknek a nézettsége kevesebb sokkal az enyémtől és még is tetőznek a kommentek.Szakítottam arra időt,hogy írjak nektek és remélem értékelitek majd.Szeretném ha átéreznétek az egész story-t,ezenkívül szeretném,ha feliratkoznátok és még többet komiznátok,hogy lássam,mennyin is olvastok valójában!A következő rész 1O komi és 2 feliratkozó után jön.Összehozzátok ti,bízom bennetek.;) -Dominika xx.

Amikor a nő megfordult,Darcy apukája kabátjába elbújva várta mi fog történni ezután.Harry ujjait összefonta az enyémmel,ő sem számított erre a személyre.Egy rég nem látott ismerős volt,tele látható hegekkel az arcán.Nem tudtam mit keres itt,azt sem tudtam mi is a célja valójában.

-Ezt tette velem az,hogy elhagyott.Látjátok?Soha nem lesz már újra ugyan olyan az arcom.-gyűlt könny a szemébe,amit anélkül is tudtam volna,ha nem nézek rá,a hangja remegett,de mégis bátor volt.-Igaz,ti nem érthetitek-nevetett fel.-Tökéletes életetek van és még el is érted a célodat Stephanie.Elérted azt,hogy a tied legyen Harry.Nem számítottam rá,hogy sikerül majd,hogy egy hónapnál többig bírja veled.Hogy bírja nézni a mocskos pofádat?Nem érdemel meg téged.-mondogatta ócsárló szavait.Miközben monológját hallgattuk,eszembe jutott minden kis emlékfoszlány a régi időkről.Viszont nem tudtam mire vélni mondatait...az előbb még Zack-ről beszélt,most pedig Harry-ről.Próbáltam normálisan megközelíteni a dolgokat,már amennyire ezt lehetett normálisan.Elindultam felé,mire Harry megfogta a kezem és visszahúzott.

-Steph,ne menj.-figyelmeztetett,de én tovább mentem és egyenesen a nő szemébe néztem.

-Cinthia.-szólítottam.-Rég nem találkoztunk ugye?Miért kell azt folytatnunk,ahol abbahagytuk?Talán békét köthetnénk-festettem mosolyt az arcomra.Közben  azon gondolkoztam mit is mondhatnék,hogy elködösült elméje megértse,mit is akarok vele közölni.Tudtam,hogy nincs rendben minden.Sőt..ahogy elnéztem a szakadt ruháit és az arcát,nagy baj lehetett és segítségre volt szüksége.

-Mit tudhatsz te akármiről is?-kérdezte. Ezt a zenét hallgassátok közben.

-Talán igazad van.Mit tudhatok bármiről is?De tudom,hogy segítségre van szükséged.

-Nekem?Már miért lenne?-tette kezét mellkasa elé és őrülten vigyorgott.Talán tényleg megbomlott az elméje.

-Szeretnéd látni közelebbről is a hegeket?Hm?Amit miatta tettem,ez mind a ti hibátok.A tied Stephanie Statham.

Ez a mondat úgy ért,mintha egy kővel találtak volna szíven.Nem, értettem miért engem hibáztat mindezért.

-Ne hallgass rá kérlek-szólt a háttérből Harry.Nem szóltam erre sem.tudtam,hogy ez az én ügyem,nekem kell megoldanom.

-Csak engedd,hogy segítsünk-nyújtottam a kezem.

-Nem.Nem tudsz segíteni-burkolózott szakadt kabátjába.

-Csak emlékezz ki is voltál valójában.Szedd össze azokat a napokat a fejedben,amikor boldog voltál.Lehetsz még ilyen boldog,nem is egyszer-néztem rá és közeledtem felé,közben egyfolytában beszéltem hozzá.-Visszanyerhetsz mindent.Mindent,amit elvesztettél.

-De őt nem.-potyogtak a könnyek a szeméből,aztán újra nevetett.-Azt hiszed te vagy a világ közepe,te vagy minden,de közben senki vagy.-mondta szemrehányóan nekem.Nem figyeltem erre,hanem mikor megláttam,hogy jön egy pár ember,tudtam,hogy segíteni jöttek.Harry bólintott.Tovább beszéltem Cinthiához,hogy ott tartsam,míg teljesen ide nem érnek.Aztán mikor megérkeztek én egyből Harry-hez szaladtam és szorosan megöleltem őt.Azok az emberek,fehér köpenyt adtak a nőre,miközben ficánkolt és rugdosott mindenkit.

-Köszönjük,hogy felhívtak.-jött oda kezet fogni egy főnök kinézetű férfi.-Pár napja bolyonghatott kint és az állapota meglehetősen sérült..lelkileg és máshogyan is értve.-Mi köszönjük,hogy ideértek.-mondta Hazz komoly arccal,aztán elköszöntek tőlünk.

-Bátor voltál Steph-mosolygott Harry és gödröcskéi is megjelentek.

-Büszke vagyok rád.Örülök,hogy semmi bajod nem esett.-Én is mami-mondta Darcy.-Én féltem.-szólt csendben.

-Semmitől nem kell félned.Mi mindig itt leszünk veled,ezt ne feledd-mondta Hazz és egy családi ölelésbe burkolóztunk.-Menjünk haza.-csókolt homlokon Harry.

Zene

-Elaltattam Darcy-t,telefonáltam apáéknak,értesítettem a szüleidet is,hogy minden rendben van.Ennyi volt a mai nap..Ez a sok dolog nagyon szíven ütött mára.-ültem le egyetlen szerelmem mellé és ő egyből karjait nyújtotta felém,hogy megöleljen,ezzel is megnyugtatva engem.

-Túlhajszolod magad.Azt hiszed neked kell megoldanod mindent.De ez nem így van,tudnod kell.

-Még így sem érzem magam elég jó feleségnek...

-Nem kell,hogy úgy érezd,én érzem,hogy a legjobb feleség vagy a világon.Álmaimban sem tudtam volna elképzelni olyan csodát,mint te vagy.Tudod...mikor megismertelek,olyan különlegesnek éreztelek és érdekes,hogy ez az érzés nem szűnik meg,hanem napról napra erősödik.Szeretlek Stephanie.Örökké az életem része maradsz..Darcy-val együtt.-mosolygott Harry.

-Én is szeretlek-mondtam és egy csókot nyomtam a szája sarkára.

-Ennyi nem elég belőled.-megcsókolt,aztán a lábamnál megemelve felvitt az ölében a hálószobába.Nem akartam elengedni és ezzel ő is így volt.Lábamat köré fontam és úgy tett le lassan az ágyra.Felém tornyosult magas alakjával és elmosolyodott.Kockás inge félig volt kigombolva,mégis izmaitól feszült.

-Nem jó ez így-suttogtam.

-Akkor tegyél egy szívességet-mondta Harry és egy gyors csókot nyomott a számra.Kigomboltam az ingét,felsőteste mint mindig szinte ragyogott az éjszakai fényben,akárcsak a gyönyörű zöld szemei.Harry olyan volt mint egy kábítószer.Ha egyszer megízlelted,még többet akarsz belőle.Ő az én dílerem.Lassan,kínzóan lassan csúsztatta le rólam a ruhadarabokat,aztán mikor megtette,arcán kaján mosoly jelent meg.Ez volt az a mosoly,ami mindig bátorságra ösztönzött.A szavakat,amiket fülembe suttogott,apró csókokkal szakította meg.Megharapta alsó ajkamat,ami kisebb hangot váltott ki belőlem.

-Imádom ezt a hangot-mondta két csók között.

Beletúrtam a hajába és meghúztam,hogy ezzel is közelebb kerüljön hozzám.Kezemet lejjebb csúsztattam és gerincén jártak fel és le ujjaim.Harry megfogta a kezem és a fejem felé helyezte,aztán összekulcsolta ujjainkat.Szenvedélyes volt és mohó.Nyelve táncra hívta az enyémet miközben testünk egybeolvadt és mellkasát magamon érezhettem.Olyan közel akartam magamhoz tudni,mint még soha.A ma történtek emlékképei ugrottak be,én pedig egyre csak öleltem őt.Nyakamat kezdte szívni,a pillangók pedig a hasamban millió bukfencet hánytak.Az ismerős érzés járta végig testem,aztán már csak próbáltam visszaállítani nyugodt lélegzetvételeimet,úgy,ahogy Harry is tette.Tincsei kócosak voltak,amit imádtam.Odafordultam hozzá,ő átkarolt és mellkasára hajtva a fejem érezhettem még mindig lassuló szívverését.Egyikünk sem szólt egy szót sem,a szobában csönd uralkodott,csak Harry apró csókjait éreztem a kézfejemen,aztán már arcomon és végül az ajkaimon.

-Istennő-mondogatta.

-Félisten.-mondtam vissza,mire éreztem,hogy ő is elmosolyodik.Ujjainkat összekulcsolva,Harry szuszogását hallgatva merültem az álmok világába.

                                         *Harry szemszöge*

Hajnalban felkeltem,mert éreztem,hogy ha nem iszok egy pohár vizet,kiszáradok.Vagyis szomjas voltam.Stephanie-t nem akartam felébreszteni,így lassan másztam ki mellőle és vissza betakartam őt.Mikor az ajtóig értem láttam,hogy Darc macijával a kezében áll a gyerekszoba ajtajában.

-Mi a baj kincsem?-kérdeztem.

-Elszakadt a macim-mondta szomorúan és láttam,hogy másodperceken belül eltörhet a mécses.Felvettem az ölembe és nyugtatni próbáltam.

-Ne aggódj,majd mami megvarrja reggel jó?-mondtam és letöröltem a kis könnycseppet a szeme sarkából.

-Apa varrd meg kérlek-mondogatta.

-Sajnálom kincsem.-vittem be a szobájába.

-De akkor nem alszok-válaszolt már bosszúsan.

Anyja lánya...

-Na gyere,éneklek neked.-mondtam és egy puszit adtam a homlokára.

-Tényleg?-csillant fel a tekintete.

-Apuci lányának mindent-mosolyogtam.

-Szeretlek apa.-mondta.Ez a mondat olyan jól hangzott..nem sokszor mondott még ilyet.

-Én is téged picúr-válaszoltam és betettem az ágyába,betakargattam,leültem mellé és elkezdtem énekelni...Olyan gyönyörűen elaludt.Mellé tettem a macit és lassan kimentem a szobából,le a konyhába..Hangokat hallottam..

90.Rész.II.Fejezet utolsó része.

Mikor beléptünk az ajtón és megláttam azt,ahogy Danielle arcán folyik a könny és nézi a kislányát,az megható pillanat volt számomra és az én életemben is egy mérföldkő.Hogy miért?Átélhetem azt,amit a barátaim és együtt örülhetek velük,ami nem egy kis dolog és nem mindenkinek adatik meg.Harry kezében Darcy-val állt mellém és egyik kezével gyengéden átkarolt.
-Héj,ne pityeregj..-suttogta a fülembe Harry és egy puszit adott az arcomra.
-Nem fogok-töröltem le a könnyeimet.
Láttam azt is,hogy mindenki odamegy és mi is ezt tettük,gratuláltunk.
-És mi lesz a neve?-kérdeztem.
-Talán Emma.Mindig is szerettem volna a lányomat  Emma-nak nevezni.Tetszik ez a név.-mosolygott Danielle.
-Végre egy csöppséggel több.-szólt Eleanor.
-És nekünk lesz kire vigyázni.-szólt Louis.
-Ezt most miért mondtad?
-Mert általában én mint "nagybácsi" és Eleanor mint nagynéni vigyázunk rájuk.Félre ne értsetek.Imádom őket és imádok rájuk vigyázni is.
-Szerencsések ezek a gyerekek ennyi nagybácsival és nagynénivel.-mondta Niall.
-Bizony azok,szólt Zayn.
-Hazz..lenne még egy kis elintéznivalónk.Legalább is nekem akkor nyugodna meg a lelkiismeretem.
-Hm?Mi lenne az?-kérdezte és letette a kislányunkat,aki odaszaladt Dani és Liam  mellé.
-El kellene mennünk megnézni Zack sírját.Szinte senki sem gondozza..
-Rendben kincsem,elmegyünk.Még van egy óránk.-nézett az órájára.
-Gyere Darcy-szóltam,ő pedig engedelmesen megfogta a kezem.
-Hová?-kérdezte.
-Elmegyünk egy olyan helyre,ahol angyalok laknak,főleg a te védő angyalod.
-Angyalok?-kérdezett vissza,mire bólintottam.

Mikor elmentünk apumékhoz,mivel maradt fél óránk,Nathan már nagyon várt és Lorah is,viszont apámat nem találtam ott.
-Merre van?-kérdeztem.
-Valami üzleti elintéznivalója van.Gyertek üljetek le,biztos jól esne most egy kis forró csoki.Ugye Darc?-kérdezte Lorah és megpuszilta a csöppséget.
-Csoti,anyuci ugye szabad?-fordult oda hozzám,én pedig az ölembe véve leültem vele a kanapéra.
-Szabad,csak ne legyen nagyon forró.Na szaladj mamához,aztán visszajöttök.
-Gyere-szólt Lorah és a két gyerekkel bement a konyhába.Harry átölelt.
-Legalább ennyit együtt lehetünk.-mosolygott rám és a szemembe nézett,beleharapott az ajkaiba.
-Harry,ezt ne csináld.A konyhában vannak!-kuncogtam csöndben,mikor ő a kezeit összekulcsolta az enyémmel.
-Igazán semmi rosszat nem csinálok.
-Az ajkadba haraptál.Ez kihívás.-mondtam.
-Akkor nézzük meg a régi szobádat.-mondta és felmentünk.
*Két évvel később*
Ahogy a temető felé indultunk,előjöttek az emlékek.Az utóbbi időben sokat jártunk ide,azokhoz a szeretteinkhez,akik már nem lehetnek velünk.Dan,Zack.
-Sok angyal lakik itt.-mondta Darcy és rám nézett.
-Bizony.
-És ezeknek az angyaloknak szárnyuk is van?
-Talán van,de nem tudjuk.Ők már fent lehetnek a Mennyben.
-Zack bácsi vigyázott rám akkor,amikor a múltkor elestem.Ugye?
-Talán.-mosolygott Harry.
           *Harry szemszöge*
Láttam,hogy Steph-nél előjönnek a régi emlékek és talán nálam is azokról az időkről még,mikor rosszul bántam Zack-él és a levél..amit hátrahagyott.Mikor már majdnem odaértünk a fiú sírjához,láttuk,hogy valaki már hamarabb érkezett.Egy vörös,hússzú hajú lány állt csöndben virággal a kezében a partnál.
-Ki lehet az?-kérdezte Stephanie.
-Talán egy régi ismerős.
Mivel Zack sírja a temető másik végében,úgy száz méterre volt egy tótól,a lány csak egy helyben állt és nézett a távolba.
-Menjünk oda a nénihez.-mondta Darcy.
-Tudtam,hogy elfogtok jönni.-szólt a vörös hajú nő.
-Tessék?-kérdezett vissza Steph.-Ki vagy te?
-Hogy ki vagyok?Egy egyszerű özvegy nő,aki elveszítette mindenét..
-Zack-re gondolsz?
-Ki másra?-még mindig háttal állt nekünk.-Amim volt,az csak miatta volt érték és most,hogy elveszítettem már értelmetlennek tartok mindent.
-És hogy érted,hogy tudtál róla,hogy jövünk?
-Két éve mindig két hetenként eljöttök,vagy csak te magad Stephanie.
-Elárulnád ki vagy te?
Akkor a lány megfordult,elakadt a szavam és ezzel nem voltam egyedül..
*Na szóval,újra írom a blogot és arra kérnélek titeket,hogy minél többen komizzatok,vagy szavazzatok lent  a'Vélemények' opciónál (Tetszik,nem tetszik stb).Iratkozzon fel aki még nem tette meg.Minimum 7 komi után jön az új rész:)Megköszönném,ha mutatnátok ismerősöknek/barátaitoknak a blogot.Nem tudom még hány rész lesz,úgyhogy örülnék,hogyha sokan olvasnák.Bocsi azért,mert rövid,de ígérem majd hosszabbat is írok,csak most két blogot nehéz vezetni egyszerre,remélem megértitek :)) Love you xx

89.Rész.Happily.

-Darcy!-kiáltottam.Leültem mellé és a köhögésből tudtam,hogy valami nem jó került a szervezetébe.Sőt..nagyon megijedtem,nem tudtam mit tehetnék.A kislányom arca piros volt és szinte alig tudott mozogni.Észrevettem,hogy a babája nyaklánca szétszakadt.Ez az..
-Te jó ég!-tette a szájára  kezét Danielle, és a többiek is megijedtek.Eleanor szaladt oda.
-Hánytasd!-nézett rám.
-Mi?-kérdeztem.-Rendben.-mondtam könnyes szemekkel.Nem telt bele fél perc,a gyöngy,amit lenyelt,már nem volt benne.Ezek után úgy öleltem magamhoz,ahogy csak tudtam,kisírt szemekkel ült az ölemben.
-Édes drágaságom.-mondtam neki és a homlokára adtam egy puszit.Míg én Darcy-val voltam elfoglalva,Dani ennyit szólt:
-Jaj ne!Elfolyt a magzatvíz.-nézett ránk ijedt szemekkel.
-Nyugodj meg,ez a legfontosabb.Vegyél mély lélegzetet-sétáltam oda kislányommal a kezemben.
-Beszív,kifúj,beszív,kifúj.-mondogatta Melodie.
-Vigyük a kocsihoz,majd én vezetek-szólt közbe Eleanor,mire bólintottam.
-Áh,nem érdekel semmi!Most azonnal hozzátok ide Liam-et!AZONNAL!-ordított rám és megszorította a kezemet.
-Danielle!Nyugodj meg,figyelj a levegővételre.Liam-et felhívjuk,ígérem.Úgy éreztem,mintha egy filmben lenne ez az egész,ami velünk történik,pedig nagyon is valóság volt.Mikor beültünk a kocsiba,mindent ellenőriztem.
-Mi megvagyunk,gyerekek megvannak,a többiek a másik kocsiban.Indulhatunk.El...tied a pálya.

*Kórházban*
-Liaam!-hallatszott Dani kiáltása.Nagy fájdalmai lehettek.Nem bírtam már én sem,hát akkor ő?!...Már háromszor hívtam Harry-t,hogy hol vannak.Ennyi idő alatt biztos,hogy ideérnek,de akkor Danielle kedve nem lesz valami rózsás..Nem érdekel,felhívom negyedszer is..
-Harry!Hol vagytok?-kérdeztem.
-Már nemsokára ott leszünk.
-Figyelj...csak azt akartam mondani,hogy szeretlek.
-Én is-hangzott Harry válasza és érződött a hangján,hogy mosolyog.-De most leteszem,mindjárt ott vagyunk.
Ezzel le is tette.Leültem az egyik lócára,amit láttam a folyosón,mivel csak az az egyetlen egy volt.Mellettem egy öreg bácsika ült.Kezembe temettem a kezemet és éreztem,hogy belefáradok a folytonos gondokba és Hazz sincs sokszor otthon.Hiányzik.Hiányzik a jelenléte és mindene,sőt abban is biztos vagyok,hogy Darc-nak is hiányzik az apukája.Felemeltem a fejem,mert hallottam,hogy valaki nyitja az ajtót.A srácok szaladtak befelé,de valójában azt sem tudták,hogy hová szaladnak,vagy hol találják Danielle-t.Megállítottam őket.
-Héj,héj héj...ti meg merre?
-Steph,hol van Dani?-kérdezte Liam izgatottan és kicsit talán félve.
-Ötös szoba,ott jobbra fordulsz.-mutattam.
-Angyal vagy-ölelt meg.-De most sietek.
-Menj csak,mert erős fájásai vannak..szüksége van rád.-figyelmeztettem,mire bólintott.
-Srácok-öleltem meg őket egyenként,Harry-t hagyva utoljára,őt nagyon sokáig öleltem.-Harry..szorítottam erősen.
-Szerencsénk volt,hogy most még csak Manchester-ben voltunk,így hamar ideértünk.-mondta Niall.
-Hát igen.-mosolyogtam.
-A többiek?-kérdezték a srácok.
-El és Melodie a gyerekekkel,Bella pedig bent volt Danielle-nél.Menjetek csak ti is nyugodtan.
-Nézd már..hát küldenél is elfelé?Nem is hiányzik a régi csapat?-kérdezték viccelődve.
-Jobban is mint gondolnátok..-könny szökött a szemembe.
-Nyugalom Stephanie..nem fog ez már sokáig menni,ígérjük.-nyugtatott Louis.
-Rendben.Csak..csak egyszerűen nem bírom már-fordultam Harry-hez.,mire megértő szemekkel nézett rám.-Hiányzik az egész csapat,az,hogy nyugalomban teljenek a napjaink..Harry..apa vagy.Már felelősségtudattal rendelkezel.-potyogott a könnyem.
-Kimegyünk egy kicsit-fogta meg a kezemet Harry.

-Figyelj,Stephanie..borzasztóan hiányoztok nekem.Az érzéseim nem kimondhatóak..Sokszor úgy érzem cserbenhagylak titeket..
-Harry,ez a munkád.Teljesen megértelek és tudom,hogy te is megértesz engem,de néha valamit fel kell áldoznod azért,hogy a dolgaid jól sikerüljenek.
-Ezt hogy érted?
-Talán minket..vagy a munkád.A kettő egyszerre nem mindig megy.
-De fog menni Stephanie,állt elém Harry magas alakjával és még mindig úgy hatott rám,mint megismerkedésünkkor.-Ígérem,hogy jó lesz minden-simított végig a kezemen és magához ölelt.
-Ígéred?-kérdeztem aggódó hangon.
-Nem csak ígérem..így is lesz.-távolodott el tőlem és megcsókolt.Kezeimet átfontam a nyakán és élveztem a pillanatot,és úgy éreztem megszűnik a világ,mikor vele lehetek.A homlokomra adott egy puszit és erős karjaival újra átölelt,aztán mosolygott,azzal a gyönyörű mosolyával.Megnyugtatott.
-Darcy-t láthatom?Ő is nagyon hiányzik.-szorította meg a kezemet.
-Menjünk.
Odasétáltunk Eleanorhoz és Louis-hoz,náluk volt Darcy addig.
-Átvesszük a stafétát.Gondolom ti is szeretnétek addig kettesben maradni-nevettem.
-Anyuci,apuci...-szaladt oda Darc Harry ölébe és úgy ölelték egymást...
-Héj!Megvan a baba!Gyertek!-jött ki örömteli arccal Liam..
*Hát sziasztok!Fogom írni a blogot és nem úgy mint idáig,ha elegendő komit kapok írok részt,csak mostanság nem volt valami sok időm a suli meg egyéb dolgok miatt.Remélem tetszett és fogjátok továbbra is olvasni!Köszönöm:)*

88.Rész.Baj baj után...

*Harry szemszöge*
Az emberek általában nem értékelik a pillanatokat.Ki tudja meddig tart az életünk?Mindenre emlékeznünk kell.Darcy másfél évesen már nagyon okos gyerek és az én büszkeségem.Míg Steph vacsorát főz,vagy éppen takarít,ha itthon vagyok szeretek vigyázni a kislányunkra.Bármilyen hihetetlen is,hogy itt van mellettem,ő tényleg itt van.
-Apa,apa-ütögette az arcomat,észrevette,hogy nem figyelek rá,hanem a gondolataimmal vagyok elfoglalva.
-Ne haragudj tündér-mondtam neki és felemeltem a magasba,amit nagyon szeret.
-Nézd,apa..Susu jöpüj-mutatta a babát és nevetett.
-Annyira szeretlek csöppség-mondtam.
-Én is.Baba is.-simogatott meg a baba kezével.Ott azt hittem kicsordul a könnyem.Nem hittem,hogy ennyire szép az apaság,míg meg nem érkezett Darc.
-Megyünk valahová sétálni?-jött ki a konyhából Stephanie.-Van kedved hozzá Darcy?Hozhatod Susu babát is.Megcsókoltam Stephanie-t mire a kislányunk nevetni kezdett és eltakarta a szemét,mire mi is nevetni kezdtünk.
-Menjünk-vette el a kezét a szemétől.
-Rendben.És tudod hová megyünk?Gemma néniékhez.Igen,megyünk meglátogatni őket,mert Adam apukája beteg-közben felnézett rám Stephanie szomorúan.Visszatette Darcy-t a szőnyegre játszani.
-Mi lesz akkor Harry?-kérdeztem.
-Nem tudom.Gemmának támogatásra van szüksége.Tőlünk,a családjától.Szerintem anyuékat is ott találjuk majd.
-Oké.Mondta Steph-mire átöleltem és adtam a homlokára egy puszit.Kimentem a ház elé,de nagy tömeg várt rám.Próbáltam elmagyarázni,hogy ne haragudjanak,most nincs időm,de azokat a csalódott arcokat nem bírtam nézni.
-Ne aggódj,mi megyünk.Majd utánunk jössz-mondta Stephanie és a tömeg között valahogyan át tudott menni.Aranyosak voltak,mert helyet adtak neki.Pár évvel ezelőtt nem lett volna ez így.
          *Stephanie szemszöge*
Mikor megérkeztünk,Gemma nagyon sírt.Úgy ölelt ahogy csak tudott.
-Nem tudnak rajta segíteni.-zokogott.
-Sssh,nyugtattam.Minden rendben lesz.
-Semmi nem lesz rendben.Én is vele együtt fogok meghalni.Semmi vagyok nélküle Stephanie-ölelt szorosabban.Kijött Anne is megállt oldalt és a kezét szájára téve potyogtak a könnyei.Kivette a kocsiból Darcy-t és magához ölelte,mert ő is sírni kezdett.Letöröltem a könnyeimet és odamentem a kislányomhoz.
-Semmi baj Darc,anya sem sír.Látod?Nem sírok.-mondtam.Anne megsimogatta a kezemet.
-Legyél mellette-mondta.-bólintottam.
A boldogság egy perc alatt elszáll és senki sem tudja,hogy hová tűnt.Gemma szíve megszakad ha meghal Dan.Nem ezt érdemlik.
***
Dan azt akarta,hogy elhamvasszák.Legyőzte a rák azt a férfit,akit én pár hónappal ezelőtt még boldognak láttam.Aztán már remény sem volt.Harry átölelt engem és Gemmát is.Joe intézkedett a továbbiakban.Mikor vége lett a temetésnek,Gem állt egyedül középen és nézett maga elé.
-Gyere kislányom-ment oda hozzá Des.-Gemma megrázta a fejét.
-Jönnöd kell.-szólt Anne.Megfordult Gem és ment a szülei után.
-Adam?-kérdezte.-Már csak ő maradt nekem.
-Jó helyen van.-mondta Harry és a lába mögül kikukucskált Adam.
-Drága kisfiam!
-Anya-szólt a fia és megölelte őt.Én ezt oldalról néztem és nem bírtam tovább.A könnyek úgy áztatták az arcomat ahogy már régen nem.
*1 hónappal később*
-Melodie vigyázz,megfogja enni a játékot!-szóltam rá.
-Nem tehetek róla,jön a foga-válaszolt.-vette ki a gyerek szájából a játékot,mire elvett egy plüssöt és odaütött Darcy-nak és elkezdett sírni.
-Na elég volt gyerekek-ültettem őket el egymástól.
-Szerintem is.Szerinted jóban lesznek valaha?-nevetett Mel.
-Nagyon reméljük.
-Nem hiányoznak nektek a srácok?-kérdezte Bella.
-Dehogynem-szólt Eleanor.
-Mindig így lesz ez?-kérdezte Danielle.-Mert már nem bírom sokáig.Egyébként is a terhesség már eléggé előrehaladott nálam,úgyhogy csak mondjon valamit Liam és leharapom a fejét.-mondta Dani.
-Látszik,hogy előrehaladott-nevetett Bella.
-Vicces vagy-szólt vissza Danielle.
Annyira szerettem ezeket a közös beszélgetéseket és örültem,hogy gyerekek mellett is megmaradt az a közeg és az a hülyéskedés mint régebben.
-Egyél édességet.Boldogsághormon,tudod-mondtam.
-Nem ehetek annyit.Még a lányomat is meg kell tanítanom táncolni és arra kövéren már nem nagyon leszek képes-nevetett Dani.
-Kövéren vagy soványan,te így is megtanítod majd.Egyébként nem hiszem,hogy fogsz hízni.A csontodra esetleg-válaszoltam vissza.
-Jó,jó álljunk csak meg?Ki itt kövér?Úgy gondolom senki.Téma lezárva-szólt Eleanor.
-Bírom mikor ilyen mondatai vannak-böktem meg Melodie-t és letettem közben Darcy-t vissza a szőnyegre.
Míg mi beszélgettünk,valahogy nem figyeltem oda és már csak annyit vettem észre,hogy Darc köhög....
*Sorry mindenkitől,hogy ilyen későn hoztam és ennyi idő után a részt.Nem volt időm és gondoltam a blog évfordulójára írok részt,annyira legalább szakítok időt.Lesz még tovább is a történet,csak iratkozzatok fel és komizzatok! :))

87.Rész.Happy family

Reggel ahogy megbeszéltük,elindultunk a közös házhoz.Már kíváncsi voltam Melodie-ék babájának nemére,mivel tegnap voltak ultrahangra.Mikor megérkeztünk nem hittem a szememnek,milyen rend volt.
-Hahó,valaki?-kiabáltunk mire Louis sétált le álmos arccal,utána pedig Melodie és Zayn.
-Végre,már olyan rég nem ölelhettelek meg titeket-szorított magához Mel aztán pedig Zayn.
-Mi ez a nagy rend?-kérdezte Hazz.
-Szokatlan mi?-kérdezett vissza Louis.-Változnak az idők,és néha nekünk sem árt-nevetett.
Megsimogattam Melodie hasát.
-Már jó nagy a pocakod,kis aranyos.És lehet már tudni,hogy a kis "trónörökös" fiú lesz-e vagy,lány?
-Szerintetek?-karolta át Zayn.
-Fiú-mondta Melodie.
-Naa,lelőtted a poént-nevetett Malik.
-Gratulálunk-öleltük meg őket.
Már vártam,hogy ne csak ránk köszönjön szerencse,és majd ők is megtudhatják,milyen jó érzés szülőnek lenni.
-Apropó,hol hagytátok a kis csöppséget?-kérdezte Louis.
-Nagyszülőknél.Khm,csak ki akartunk kapcsolódni,khm-válaszolt Harry.
-Értem a célzást-kacsintott Loui.
-Kiket látnak szemeim-jött le Niall és Bella.
Lassan összegyűltünk,a végére lejött mindenki és az asztalhoz ülve hülyéskedtünk és beszélgettünk,mint régen.
-A kerek asztal lovagjai-mondta Niall.
-Nialler drága,még ha kerek is lenne,de ez kocka!-bökte meg Bella.
-Emlékeztek az első,ilyen összejövetelünkre?
-Tényleg,hogy van a pillangód?-kérdezte Liam.
-Még a helyén-válaszoltam.
-Emlékszem,hogy kérdeztem tőled:"Nem szeretnél egy tetkót?".De te féltél-mondta Zayn.
-Csak egy kicsit.Különben is,ne mond,hogy te nem féltél az elsőnél.
-Ó,milyen témára fogunk ebből kilyukadni-kuncogott Harry.
-Hazz,örülnék,ha nem teregetnéd ki a szexuális életünket.-mondtam,mire mindenki nevetni kezdett.
-Komolyra véve a szót...mondom komolyra Harry,Melodie mennyi időd van még?
-Két hónap-mosolygott nyugodtan a barátnőm.
-Az már hamar elröpül.-legyintett Danielle.
-Mi?-nézett mindenki,mire Dani elpirult,Liam pedig befogta a száját és nyelt egyet.
-Szeretnétek valamit mondani?-kérdezte Eleanor.
-Öhm,mi csak...izé.Ezt nem most akartuk elmondani,de mivel a feleségem kicsit kotnyeles.
-Csak egy kicsit.-nevettem.-Oké.Befejeztem.Folytasd.
-Köszönöm.-mondta Liam.-Hát szóval mi is "ügyködtünk" egy pár hete a baba project-en,és sikerült.Gyerekünk lesz.Mivel mi már régóta házasok vagyunk és mégsem...-nem hagytuk,hogy továbbmondja.Össze-vissza ölelgettük őket.Még most volt az,hogy tinédzserként megismerkedtünk,bár én még mindig az vagyok,már lelkileg és szellemileg fejlődtem.Bebizonyitottam a világnak,hogy fiatalon i lehet valaki felelőségteljes anya.Paultól egy hívás,hogy a srácok elfelejtetek egy fellé.
-Szeretlek kincsen.-mondta Harry, odaadta a kocsikulcsot és vissza kiáltott,hogy az új jó hírt nemsokára megünnepeljük.
Mi öten,a nők ott maradtunk és egy pillanatban Bellából és Eleanorból kiszökött egy olyan mondat,ami azt jelentette,hogy nincsenek megelégedve jelenlegi helyzetükkel.
-Úgy érezzük,hogy minket nem becsülnek meg eléggé.Mintha Niall és Louis nem lennének felnőve ahhoz,hogy családot alapitsanak.
-Családot alapitani El?Még le sem jegyeztek,és tudtommal engem nem is fog Niall,mert Ő nem  az a házasulandó típus-pityergett Bella.
-Lányok,lányok elég volt.Bella...talán rá tudjuk beszélni Niallert.Eleanor...Louis bár néha szeszélyes és gyerekes viselkedéssel bír,de ez csak azért van,mert azt akarja,hogy jó kedvünk legyen,azon kívül pedigbiztosan akar családot alapitani,ezt elhiheted nekem.Mindent megfognak tenni a családjukért ezt garantálom.-mondta Danielle.
-Látjátok,Zayn-nek is csak egy kis inspiráció kellett ahhoz,hogy "felnőjön".
-Mi volt az az inspiráció?-kérdezte Bella.
-Mikor elkaptam a csokrot az esküvőn.Emlékeztek?
-Tényleg-mondtam.-De ha most nem haragszotok,meg kell látogatnom a nagyszülőket és elhozni Darcy-t.
-Menj csak-törölte le a könnyeket arcáról Eleanor.
-Majd még jövünk este,ne unatkozzatok itt.-mosolyogtam.
-Nélküled még unatkozni is rossz.-kiáltottak utánam.
*Nagyinál*
-Szia drága kincsem!Ne haragudj,hogy ennyi ideig itt hagytalak.-öleltem magamhoz a kislányomat és egy nagy puszit adtam az arcocskájára.-Ki vagy pirulva.Nagyiéknál nagyon meleg van ugye?Kint pedig kezd minél hűvösebb lenni.-úgy beszéltem hozzá,mintha egy másik felnőtt emberrel beszélnék,Ő pedig csak nevetett és gagyogott.
*Darcy első karácsonya*
"Darcy első karácsonya"-ezzel a címmel ragasztottam be az albumba a fényképet.El sem hiszem,hogy ezt is elértük.Olyan aranyosan ült az apukája ölében,aki mikulásnak volt beöltözve.Darc először megijedt a talpig piros ruhába öltözött fehér szakállas bácsitól,de megmagyaráztuk neki,hogy Ő jó bácsi,és ajándékot hozott nekünk.Apát pedig elküldte,hogy vigyázzon a rénszarvasokra.A nagyszülőktől és barátoktól sok hasznos dolgot kapott.Apropó barátok.Melodie kisfia december 20-án született és épphogy hazaengedték őket karácsonyra.Trisha Zayn-nek az anyukája nem tud betelni a csöppséggel,aki kiköpött apukája,viszont szeme az édesanyjáé.Mi pedig kihasználunk minden percet arra,hogy Harry-vel legyünk,hiszen januártól újra turnézni fognak és mivel Darcy  még kicsi,nem vállalhatom az utata.Ezért minden percet kihasználok arra,hogy a férjemmel legyek,aki imádja a családját.
*Hello everybody*KÖSZÖNÖM  a komikat és a feliratkozókat.Köszönöm Melindának,hogy begépelte a szöveget,mivel egy ideig nem jutottam/jutok géphez. <3.Sok sok puszit küldök nektek és emelem a tétet arra,hogy kérek 4 feliratkozót és 15 komit.Összetudjátok hozni.Hiszek bennetek <3 xxx.

86.Rész.Games...

*Zene*
Harry-t átkarolva már kicsit biztonságban éreztem magamat,de még mindig bennem volt az,hogy én vagyok a hibás.Ha többet törődök vele,vagy ha többször kérdezem az állapota felől talán még tudtunk volna rajta segíteni...Hogyan gondoskodjak a gyerekemről,ha egy barátomról sem tudok.Egyetlen egy tudat nyugtat:az,hogy elfogadta,hogy nekem van egy családom és nem szomorúan halt meg.Leültünk a földre és én csak néztem Harry szemébe,ő pedig letörölte a könnyeimet.De hiába,még mindig csak folytak lefelé az arcomon.Hazz felvette az ölébe Darcy-t és ahogy néztem őket,rájöttem,hogy boldognak kell lennem,hiszen van miért..van kiért.Zack meghalt,de jó emlékeket vitt magával és nekem is ezt kell tennem.Azt kérte ne sírjak,hát nem teszem.Letöröltem a könnyeimet és szorosan megöleltem Harry-t és a kislányomat.
**
Megkerestük Zack sírját és vittünk rá koszorút is.Általában este mentünk,vagy csak magam mentem,már amikor Harry engedett.Nagyon félt...a lelkiállapotom miatt is,hogy valami történik velem.Mikor visszanézek esténként a ködben mintha látnék egy sötét alakot a sírja mellett.Talán egy angyal,vagy ő maga.Összekulcsoltam Harry kezét az enyémmel és a temetőből már nyugodtabb lelkiismerettel sétáltam ki.Hazafelé szóltam a férjemnek:
-Harry,nem sétálunk a parkban?
-Miért is ne?Régen voltunk már ott kettesben-mosolygott.-A Hyde park legalább majd kicsit kikapcsol téged és végre újra mosolyogni láthatlak.
Hazz átölelt és úgy sétáltunk.Megálltunk annál a szokásos vattacukros bácsi mellett,akitől mindig vettük a rózsaszín pamacsot és egy óriásit kaptunk ingyen tőle.Bekentem vele Harry-t,ő pedig vissza és már nagyon ragacsosak voltunk.Nevetni kezdtem,mire Styles kicsit elszomorodott.
-Mi az?-kérdeztem.
-Zavar a múltkori veszekedésünk.Az,amikor haragudtál rám,mert el kellett sietnem reggel.
-Ó..-mondtam..
-Várj csak..van itt valami-nézett az arcomra és közelebb jött.Lenyalta az arcomról a vattacukor maradványt és nevetve lehajtotta a fejét.
-Most mit nevetsz?-ütöttem a vállába.
-Áucs,kezded visszanyerni az erődet-mondta továbbra  is nevetve.

-Menjünk el anyudék,úgy is régen voltunk már,csak menjünk el Darc-ért apumékhoz.
-És ha megbeszélnénk azt,hogy legyen náluk reggelig és anyumékkal megbeszélek egy közös reggelit,ahová már Darcy-t is visszük,oké?
-Nem tudom Harry.Nem rakhatjuk le a nagyszülők nyakára mintha egy kolonc volna.Ő egy ajándék-fogtam meg a dzsekije szélét.
-Csak reggelig..Naa..
-Oké,nem bánom de csak reggelig.Utána még a srácokhoz is be kell néznünk a közös házba.Úgy is régen voltunk együtt..Csak így mindenki,a baráti társaság.
-Megbeszéltük-nyomott egy csókot a számra Hazz.-De először még benézünk Grimmy buliára.
-Hová?Így?Te megőrültél?Sehová sem megyek így,ahogy most kinézek.
-Én őrült?Messze áll tőlem-nevetett és a kezemnél fogva húzott.

-Hidd el,mindenkinek fogsz tetszeni így is,mert te így is tökéletes vagy nekem.-kacsintott Hazz és kiszálltunk az autóból.Egy egyszerű kék pamut ruha volt rajtam az alján kicsi csipkékkel de ez azért még sem felel meg egy buliba szerintem.Grimmy fogadott minket és egyből pezsgőt nyomott az egyik pincér a kezünkbe.
-Gyertek,már vártunk titeket,örülök,hogy végre megérkeztetek.
Próbáltam kivenni a házigazda szeméből valami meglepettséget,esetleg taszítást az iránt,hogy milyen ruhában vagyok.Minden barátunk ott volt és köszöntünk is nekik.A buli közepén eléggé elengedtem magam és nem elég,hogy egy kicsit berúgtam,de Harry is eltűnt.Legutóbb Ke$ha-val láttam.A címlapok szerint bejön neki Hazz,de nem engedhetem el,ő az enyém.Vagyis..ez a magabiztosság halványulni látszott mikor megláttam,hogy Ke$ha valamit suttogott a férjem fülébe és a csaj markolta meg Harry fenekét.Mi?Ez kicsit visszarázott a jelenbe.Mióta megy ez így?Próbáltam oda menni hozzájuk mindenki között átfurakodva,de nagyon nehezen ment.Oda léptem hozzájuk és magamhoz fordítottam Hazz-t,ő pedig nagyokat nézett míg meg nem értette a célzást.A derekamra tettem a kezét,mikor ő lejjebb húzta és olyan szilárdan állta a csaj csábító tekintetét,hogy azon én magam meglepődtem.Talán benne kevesebb pia volt mint bennem.De a lány még mindig nem vette a célzást,pedig látta azt,hogy Harry megfogta a fenekem.Magamhoz húztam a szerelmemet és csókolni kezdtem és közben forrósodott köztünk a levegő.Így már az sem érdekelt,hogy rajta kívül nézi-e valaki,hogy mit csinálunk,csak szálljon már le az a sok éhező szem a buliban Harry-ről.
-Elég volt.Menjünk-mondtam és letöröltem Styles arcáról az ott maradt rúzsfoltokat,ami kevésbé jött le.Hívtunk taxit és alig bírtuk kivárni,hogy hazamenjünk.Kicsit a jelenben érezve magamat kérdőre vontam otthon Hazz-t.
-Ha én nem lépek közbe,akkor hagyod magadat?-kiabáltam a fürdőszobában.
-Nem.Értékelném,ha kicsit lejjebb vennéd a hangerőt és meghallgatnál.Láttad mennyire álltam a tekintetét nem?
-Lehet,de a testedet is visszatartottad?Hm?
-Igen,mert rajtad kívül nekem nem létezik senki más.
Becsaptam a fürdőszoba ajtót és hallgattam a további magyarázatát,miközben a festéket mostam lefelé az arcomról.
-Stephanie,ne haragudj kérlek.
-Tudod,hogy tetszel neki ugye?Sőt,legszívesebben még ma éjszaka az ágyában látott volna téged.Az újságokban is kijelentette,hogy akar téged.
*Harry kinyitotta az ajtót*
-Hát nem fogod fel?
-Nem Steph,nem fogom fel.Azért veszekedünk ami meg sem történt és soha nem is történne.Egyébként én is kérdőre vonhatnálak téged azért,amiért ittál.Tudod,hogy nem bírod annyira.
-Tudom...hajtottam le a fejem és nem mertem az életem szemébe nézni.
Harry a falhoz szorított és közben a fejem fölött lekapcsolta a villanyt.A fürdőszoba ablakán kiszűrődött fény mindkettőnk arcát megvilágította.Harry-nek átható volt a tekintete:minden érzelem látszott benne.Mintha az érzelmek kavalkádja játszódott volna le a smaragd zöld szemekben.
-Nem szeretek veszekedni-mondta Hazz.
-Én sem.De nem akarom,hogy másé legyél.
-Tudod mennyire szeretlek?Ugye fel sem fogod?Egy nőt sem szerettem még ennyire mint téged.Jobban ismersz engem,mint én magamat....
-Szeretsz?
-Nem.Imádlak.Szerelmes vagyok beléd,te vagy a mindenem Stephanie.Elhiszed?
-Csókolj meg.
Harry csókjairól mindig tudtam mit érez.Bánatot,szerelmet,sértettséged,akármit,de tudtam.Styles tette,amit mondtam.
-Most már elhiszed?
-El-mosolyogtam és ő pedig a mosolygásomat fel váltotta csókjára és közben a kezemet a hideg csempének nyomta.
-Ígérem,hogy ezt soha nem fogod elfelejteni.-mondta.Kiment valamiért és engem otthagyott várakozva,aztán a sötétben egy kéz nyúlt felém és kihúzott az ajtón.Hideg,vizes volt a keze.Felemelt,aztán letett az ágyra.
-Harry-suttogtam,mire befogta a számat az ujjaival,amire egy csókot nyomtam.Egy kis jégkockát nyomott össze a tenyerében,ami a testében áramló hőtől megolvadt,így rácsöppent a hasamra.A jeget lassan rátette a hasamra és fújta fölfelé.Kicsit felszisszentem,de mire a melltartómhoz ért,már megszoktam a hideget.Lassan elolvadt rajtam és kezdtem élvezni ezt a játékot.Az oldalamon folyt lefelé a hideg víz és 'felitatta' a nyelvével.Aztán mikor közeledett felém megállítottam és most én kínoztam egy kicsit.Alsónadrágja felső rétegébe akasztottam az ujjamat és lassan,nagyon lassan kezdtem lefelé húzni...
SORRY mindenkitől,hogy csak most hoztam a részt,de egy újabb táborban voltam,szóval nem jutottam géphez.Ne haragudjatok még egyszer kérem és újra 10 komi és két feliratkozó után hozom a következő rész és ígérem akkor amikor meglesz,már hozom is,nem egy héttel utána,hanem mikor látom,hogy meg van a komi és a feliratkozó,azonnal kiteszem az új részt és a következő hosszabb lesz.KÖSZÖNÖM A TÜRELMETEKET :)))

85.Rész.A letter...

*Drága olvasóim,meghoztam a következő részt és 10 komi+két feliratkozó után jön a következő rész :))) Remélem nem haragszotok,hogy ebben nem írtam Melodie-ról és az állapotáról,de a következőben ÍGÉREM,hogy fogok!!!! :)) Thanks..Reggel valamilyen furcsa érzéssel ébredtem.Szúrt a szívem.Ezt betudtam annak,ami mostanság történt velünk.Felültem,körülnéztem és egy gyönyörű,élettel teli férfit láttam magam mellett.Jóleső érzés fogott el,amitől mosolyognom kellett.De a másik szobából meghallottam Darc sírását és bementem hozzá,mielőtt még Harry felébredne.A kezembe vettem és lassan,de megnyugodott.Megetettem és aztán visszamentem.Kicsit fáztam,mert már itt az ősz eleje is elég hideg általában.Elhúztam a függönyt és láttam az ablakon legördülő esőcseppeket.Elmosolyodtam,mert nekem ettől jobb kedvem van.Valahogy megnyugtat engem.Visszafeküdtem Harry mellé és szorosan odabújtam hozzá,hogy érezzem a teste melegét.Átkarolt és mosolyogni kezdett.Nem értettem miért.de jó volt látni az arcán,hogy jó kedve van.Kinyitotta az egyik szemét és értetlenül nézett.

-És még ez néz értetlenül.Pff-mondtam játékosan.

-Én?Téged büntetni kellene azért,mert nem hagysz aludni...
-Most megsértődtem.-fordultam el tőle.
-Naa,tudod,hogy értettem.Gyönyörű vagy és nem tudok nem rád nézni,így ki kell nyitnom a szememet.Most már érted?-kérdezte nevetve és megfogta az államat.
-Értem-forgattam a szemem,mire ő közelebb jött és apró puszikat hagyott az államon,aztán lefelé a nyakamon,amitől lezártam a szemem és hagytam,hogy folytassa.Lassan kicsit oldalra emelte a fejem és a szám sarkára adott egy puszit,aztán pedig mikor a szám került volna sorra,megállt és ravaszan nézett,aztán mikor minél kisebb lett az ajkunk között a távolság,újra megállt.
-Harry,ne kínozz.-mondtam.
-Igazad van-mondta forró leheletével-Nem bírom ki,hogy meg ne csókoljalak.És ekkor a szája kétségbeesetten kereste az enyémet.Átkaroltam a nyakát,ő pedig a kezét a derekam alá tette,magára húzott és....Darcy újra sírni kezdett.Harry nevetett,én pedig a fejemet a a mellkasára téve mosolyogtam.
-Nem baj,most már van,aki megzavarjon minket-nevettem.
-Megyek én-mondta a férjem és mosolyogva ment ki a kislányunkhoz és behozta hozzánk.Olyan aranyosak voltak együtt én pedig örültem,hogy ma nem kell Hazz-nak sehová mennie,mert akkor az egész napot együtt tölthetjük.Ez a boldog pillanat csak egy percig tartott,mert drága Styles közölte velem,hogy az új albumon fognak dolgozni,így majd csak éjszaka jön haza.Csöndben elviseltem amit mondott,de ha ezt gyakrabban fogja csinálni,úgy nem lesz jó egyikünknek sem.Főleg nem nekünk:a családjának.Mosoly nélkül sétáltam le a konyhába reggelit csinálni,Harry pedig lehozta utánam Darcy-t.
-Megeszed itt a reggelit,vagy már arra sincs időd?
-Steph,ezért ne haragudj,jó?-lépett közelebb hozzám.
-De rossz így,ha keveset vagyunk együtt.
-Tudtommal idáig még mindig együtt voltunk...-mondta Hazz.
-Jó.Csak ne váljon ez megszokássá,oké?-mosolyogtam féloldalasan.
-Nem fog-megcsókolt és átadta a kislányunkat.
-Négy hónaposan már sokat nőtt-mondta Harry és ámulattal nézte a kis csodát a kezemben.
-Igen.Tényleg,de siess és gyorsan végezzetek.Szükségem van rád-csíptem a fenekébe,remélem tudod mire értem-mondtam.
-Stephanie vágyódó énje.Hmm.Rendben,úgy lesz édes.De akkor várj is haza-kacsintott és elköszönt tőlünk.
-Hát magunk maradtunk drága kislányom.Mit csináljunk ma?Nem is tudom,tettem le az ágyra,mire mosolyogni kezdett.Azt hiszem azért,mert beszéltem hozzá.Ilyenkor mindig mosolyog.
-Menjünk látogassuk meg az unokatestvéredet?Igen,tényleg el kellene menni Gemma-ékhoz,kedden úgyis mindig egész nap távol van Dan.És Zack-hez is jó lenne menni.Tényleg rég voltunk már nála és egyre rosszabbodik az állapota.Először akkor Zack lesz akit meglátogatunk.Míg még lehet-néztem a lányomra és ő pedig csak pislogott nagyokat.Elmosolyodtam és felvittem a szobába,hogy felöltöztessem és én is felöltözzek.Betettem a kis hordozóba,azt pedig a kocsiba magam mellé jól becsatolva.Az úton cumival a szájában csöndben volt.Mikor megérkeztünk a házhoz,nem volt senki ott és a környék is olyan volt,mint amit már vagy egy évtizede nem rendezett el senki.Megígértem Zack-nek,még amikor tudomást szereztem a betegségéről,hogy a keresztapja lehet a gyermekeimnek,míg még rosszabbodik az állapota.Harry-vel két héttel későbbre tettük a keresztelőt,így szólnom kellett a jövendőbeli keresztapának.Kivettem Darcy-t az autóból és ez ajtóban megálltam.Rossz előérzetem volt,nem tudtam miért.Bekopogtam egyszer,kétszer és vártam.Semmi.Így benyitottam és kiáltottam.

-Zack itt vagy?Hahó,valaki..-de senki sem válaszolt.Még a házvezető sem volt ott,aki ki volt mellé rendelve.Nem is tudtam mire számítsak,mikor odamentem.Legutóbb mikor láttam Zack-et,akkor már sokkal előrehaladottabb volt a betegsége és nagyon féltettem.De nem tudtam rajta segíteni.Kicsatoltam a lányomat és a kezembe vettem,úgy sétáltam végig az egész házon.Az ajtók nyitva,a függönyök behúzva.Sötét volt és egy kicsit félelmetes.Az asztalon véletlenül odébb toltam az ott hagyott tányért és láttam milyen por volt.Mintha egy kísértet kastélyban lettem volna és egyre rosszabb volt,minél beljebb mentem.Felmentem a hálószobába és nyeltem egyet mielőtt nyitottam volna az ajtót.Bezártam a szemem és csak akkor nyitottam ki ,mikor az ajtó is kinyílott.Meglepetésemre semmi sem volt,csak az üres ágy maradt,és az éjjeli szekrényen egy pohár víz,amiben kis buborékok voltak,talán azért mert már állott víz volt.Találtam egy levelet ledobva a földre,amit egy rózsaszín selyem kendő takart.Fel volt nyitva és azt,hogy valaki felrepesztette volna,annak jele sem volt.Tehát még le sem volt ragasztva.
Hallgasd ezt és indítsd újra ah leáll :)))
-Stephanie-nak és Darcy-nak...a keresztlányomnak.
Minden,amit soha nem tudtam elmondani...
"Drága Steph és Darcy.Ez a levél most nektek szól.Stephanie,én mindig is szerettelek,csak titokban tartottam,mert te már rátaláltál a hercegedre és tökéletes életed volt.Nem szerettem volna elrontani.Te magad vagy a megtestesült álom.Harry jól választott.És a végén be kellett azzal érnem,hogy csak úgy lehetek része az életeteknek és úgy tudlak titeket segíteni,ha keresztapja leszek a TI hercegnőtöknek,aki csodálatos kislány és hiszem,hogy a fiatok is ugyan ilyen csoda lett volna.Tudtam,hogy már mire újra meglátogattok én már nem leszek.Csak egy emlék leszek,mint a nevek a miket a homokba írnak és elfújja a szél.Ti is lassan elfelejtetek majd engem és arra sem fogtok emlékezni,hogy voltam,de a sebek megmaradnak.Ezért arra szeretnélek kérni,hogy felejtsd el és bocsátsd meg nekem azokat a 'bűnöket',amiket tettem.Tudom,rossz ember voltam és mindig próbáltam nem az apámra hasonlítani ami életem végére sikerült.Szeretném,hogy tudd,sok boldogságot kívánok nektek az életben és engedd meg,hogy adjak Darcy-nak egy kis emléket és ajándékot.Mindenkinek van egy olyan tárgya,amit nagyon szeret,én szeretném,ha ez lenne az és így megmaradhatok emlékként.Nézd meg a másik papírt,abban leírtam,hogy kire hagyom a házat és még valamit,amivel majd csak akkor ismerkedik,meg,mikor már felnő.Ne aggódj,mindent elintéztem.Tartsd meg az emlékem a szívedben.
                                       -Zack.xx
A földön ülve magamat hibáztattam azért,mert nem jöttem hamarabb.Elkéstem.Sírni kezdtem,Darcy-nak is legörbült a szája és ő is pityeregni kezdett.Hogy lehetek ilyen buta?Legalább előtte ne sírjak.Így letöröltem a könnyeimet és mosolyogni kezdtem,hogy megnyugtattam.Pár perc múlva már már ő is megnyugodott.Lementem a nappaliba és megálltam középen.Most már értem miért volt minden olyan régi.Értem miért nem akart olyan gyakran találkozni velem Zack.Pont azért mert szeretett és félt,hogy lerontja a kapcsolatomat Harry-vel.Mindent értek most már.Kimentem és megálltam az ajtónál.Darcy felnézett a zöld szemeivel az égre,mintha értené.De biztos vagyok benne,hogy nem értette,de érezte a szívében.Még egy pillantást vetettem a házra és vittem magammal a végrendeletet és a rózsaszín kendőt is.
**
Harry-t sírva öleltem át,mikor megérkeztünk.Akár tudja miről van szó,akár nem..szükségem van rá.