88.Rész.Baj baj után...

*Harry szemszöge*
Az emberek általában nem értékelik a pillanatokat.Ki tudja meddig tart az életünk?Mindenre emlékeznünk kell.Darcy másfél évesen már nagyon okos gyerek és az én büszkeségem.Míg Steph vacsorát főz,vagy éppen takarít,ha itthon vagyok szeretek vigyázni a kislányunkra.Bármilyen hihetetlen is,hogy itt van mellettem,ő tényleg itt van.
-Apa,apa-ütögette az arcomat,észrevette,hogy nem figyelek rá,hanem a gondolataimmal vagyok elfoglalva.
-Ne haragudj tündér-mondtam neki és felemeltem a magasba,amit nagyon szeret.
-Nézd,apa..Susu jöpüj-mutatta a babát és nevetett.
-Annyira szeretlek csöppség-mondtam.
-Én is.Baba is.-simogatott meg a baba kezével.Ott azt hittem kicsordul a könnyem.Nem hittem,hogy ennyire szép az apaság,míg meg nem érkezett Darc.
-Megyünk valahová sétálni?-jött ki a konyhából Stephanie.-Van kedved hozzá Darcy?Hozhatod Susu babát is.Megcsókoltam Stephanie-t mire a kislányunk nevetni kezdett és eltakarta a szemét,mire mi is nevetni kezdtünk.
-Menjünk-vette el a kezét a szemétől.
-Rendben.És tudod hová megyünk?Gemma néniékhez.Igen,megyünk meglátogatni őket,mert Adam apukája beteg-közben felnézett rám Stephanie szomorúan.Visszatette Darcy-t a szőnyegre játszani.
-Mi lesz akkor Harry?-kérdeztem.
-Nem tudom.Gemmának támogatásra van szüksége.Tőlünk,a családjától.Szerintem anyuékat is ott találjuk majd.
-Oké.Mondta Steph-mire átöleltem és adtam a homlokára egy puszit.Kimentem a ház elé,de nagy tömeg várt rám.Próbáltam elmagyarázni,hogy ne haragudjanak,most nincs időm,de azokat a csalódott arcokat nem bírtam nézni.
-Ne aggódj,mi megyünk.Majd utánunk jössz-mondta Stephanie és a tömeg között valahogyan át tudott menni.Aranyosak voltak,mert helyet adtak neki.Pár évvel ezelőtt nem lett volna ez így.
          *Stephanie szemszöge*
Mikor megérkeztünk,Gemma nagyon sírt.Úgy ölelt ahogy csak tudott.
-Nem tudnak rajta segíteni.-zokogott.
-Sssh,nyugtattam.Minden rendben lesz.
-Semmi nem lesz rendben.Én is vele együtt fogok meghalni.Semmi vagyok nélküle Stephanie-ölelt szorosabban.Kijött Anne is megállt oldalt és a kezét szájára téve potyogtak a könnyei.Kivette a kocsiból Darcy-t és magához ölelte,mert ő is sírni kezdett.Letöröltem a könnyeimet és odamentem a kislányomhoz.
-Semmi baj Darc,anya sem sír.Látod?Nem sírok.-mondtam.Anne megsimogatta a kezemet.
-Legyél mellette-mondta.-bólintottam.
A boldogság egy perc alatt elszáll és senki sem tudja,hogy hová tűnt.Gemma szíve megszakad ha meghal Dan.Nem ezt érdemlik.
***
Dan azt akarta,hogy elhamvasszák.Legyőzte a rák azt a férfit,akit én pár hónappal ezelőtt még boldognak láttam.Aztán már remény sem volt.Harry átölelt engem és Gemmát is.Joe intézkedett a továbbiakban.Mikor vége lett a temetésnek,Gem állt egyedül középen és nézett maga elé.
-Gyere kislányom-ment oda hozzá Des.-Gemma megrázta a fejét.
-Jönnöd kell.-szólt Anne.Megfordult Gem és ment a szülei után.
-Adam?-kérdezte.-Már csak ő maradt nekem.
-Jó helyen van.-mondta Harry és a lába mögül kikukucskált Adam.
-Drága kisfiam!
-Anya-szólt a fia és megölelte őt.Én ezt oldalról néztem és nem bírtam tovább.A könnyek úgy áztatták az arcomat ahogy már régen nem.
*1 hónappal később*
-Melodie vigyázz,megfogja enni a játékot!-szóltam rá.
-Nem tehetek róla,jön a foga-válaszolt.-vette ki a gyerek szájából a játékot,mire elvett egy plüssöt és odaütött Darcy-nak és elkezdett sírni.
-Na elég volt gyerekek-ültettem őket el egymástól.
-Szerintem is.Szerinted jóban lesznek valaha?-nevetett Mel.
-Nagyon reméljük.
-Nem hiányoznak nektek a srácok?-kérdezte Bella.
-Dehogynem-szólt Eleanor.
-Mindig így lesz ez?-kérdezte Danielle.-Mert már nem bírom sokáig.Egyébként is a terhesség már eléggé előrehaladott nálam,úgyhogy csak mondjon valamit Liam és leharapom a fejét.-mondta Dani.
-Látszik,hogy előrehaladott-nevetett Bella.
-Vicces vagy-szólt vissza Danielle.
Annyira szerettem ezeket a közös beszélgetéseket és örültem,hogy gyerekek mellett is megmaradt az a közeg és az a hülyéskedés mint régebben.
-Egyél édességet.Boldogsághormon,tudod-mondtam.
-Nem ehetek annyit.Még a lányomat is meg kell tanítanom táncolni és arra kövéren már nem nagyon leszek képes-nevetett Dani.
-Kövéren vagy soványan,te így is megtanítod majd.Egyébként nem hiszem,hogy fogsz hízni.A csontodra esetleg-válaszoltam vissza.
-Jó,jó álljunk csak meg?Ki itt kövér?Úgy gondolom senki.Téma lezárva-szólt Eleanor.
-Bírom mikor ilyen mondatai vannak-böktem meg Melodie-t és letettem közben Darcy-t vissza a szőnyegre.
Míg mi beszélgettünk,valahogy nem figyeltem oda és már csak annyit vettem észre,hogy Darc köhög....
*Sorry mindenkitől,hogy ilyen későn hoztam és ennyi idő után a részt.Nem volt időm és gondoltam a blog évfordulójára írok részt,annyira legalább szakítok időt.Lesz még tovább is a történet,csak iratkozzatok fel és komizzatok! :))

87.Rész.Happy family

Reggel ahogy megbeszéltük,elindultunk a közös házhoz.Már kíváncsi voltam Melodie-ék babájának nemére,mivel tegnap voltak ultrahangra.Mikor megérkeztünk nem hittem a szememnek,milyen rend volt.
-Hahó,valaki?-kiabáltunk mire Louis sétált le álmos arccal,utána pedig Melodie és Zayn.
-Végre,már olyan rég nem ölelhettelek meg titeket-szorított magához Mel aztán pedig Zayn.
-Mi ez a nagy rend?-kérdezte Hazz.
-Szokatlan mi?-kérdezett vissza Louis.-Változnak az idők,és néha nekünk sem árt-nevetett.
Megsimogattam Melodie hasát.
-Már jó nagy a pocakod,kis aranyos.És lehet már tudni,hogy a kis "trónörökös" fiú lesz-e vagy,lány?
-Szerintetek?-karolta át Zayn.
-Fiú-mondta Melodie.
-Naa,lelőtted a poént-nevetett Malik.
-Gratulálunk-öleltük meg őket.
Már vártam,hogy ne csak ránk köszönjön szerencse,és majd ők is megtudhatják,milyen jó érzés szülőnek lenni.
-Apropó,hol hagytátok a kis csöppséget?-kérdezte Louis.
-Nagyszülőknél.Khm,csak ki akartunk kapcsolódni,khm-válaszolt Harry.
-Értem a célzást-kacsintott Loui.
-Kiket látnak szemeim-jött le Niall és Bella.
Lassan összegyűltünk,a végére lejött mindenki és az asztalhoz ülve hülyéskedtünk és beszélgettünk,mint régen.
-A kerek asztal lovagjai-mondta Niall.
-Nialler drága,még ha kerek is lenne,de ez kocka!-bökte meg Bella.
-Emlékeztek az első,ilyen összejövetelünkre?
-Tényleg,hogy van a pillangód?-kérdezte Liam.
-Még a helyén-válaszoltam.
-Emlékszem,hogy kérdeztem tőled:"Nem szeretnél egy tetkót?".De te féltél-mondta Zayn.
-Csak egy kicsit.Különben is,ne mond,hogy te nem féltél az elsőnél.
-Ó,milyen témára fogunk ebből kilyukadni-kuncogott Harry.
-Hazz,örülnék,ha nem teregetnéd ki a szexuális életünket.-mondtam,mire mindenki nevetni kezdett.
-Komolyra véve a szót...mondom komolyra Harry,Melodie mennyi időd van még?
-Két hónap-mosolygott nyugodtan a barátnőm.
-Az már hamar elröpül.-legyintett Danielle.
-Mi?-nézett mindenki,mire Dani elpirult,Liam pedig befogta a száját és nyelt egyet.
-Szeretnétek valamit mondani?-kérdezte Eleanor.
-Öhm,mi csak...izé.Ezt nem most akartuk elmondani,de mivel a feleségem kicsit kotnyeles.
-Csak egy kicsit.-nevettem.-Oké.Befejeztem.Folytasd.
-Köszönöm.-mondta Liam.-Hát szóval mi is "ügyködtünk" egy pár hete a baba project-en,és sikerült.Gyerekünk lesz.Mivel mi már régóta házasok vagyunk és mégsem...-nem hagytuk,hogy továbbmondja.Össze-vissza ölelgettük őket.Még most volt az,hogy tinédzserként megismerkedtünk,bár én még mindig az vagyok,már lelkileg és szellemileg fejlődtem.Bebizonyitottam a világnak,hogy fiatalon i lehet valaki felelőségteljes anya.Paultól egy hívás,hogy a srácok elfelejtetek egy fellé.
-Szeretlek kincsen.-mondta Harry, odaadta a kocsikulcsot és vissza kiáltott,hogy az új jó hírt nemsokára megünnepeljük.
Mi öten,a nők ott maradtunk és egy pillanatban Bellából és Eleanorból kiszökött egy olyan mondat,ami azt jelentette,hogy nincsenek megelégedve jelenlegi helyzetükkel.
-Úgy érezzük,hogy minket nem becsülnek meg eléggé.Mintha Niall és Louis nem lennének felnőve ahhoz,hogy családot alapitsanak.
-Családot alapitani El?Még le sem jegyeztek,és tudtommal engem nem is fog Niall,mert Ő nem  az a házasulandó típus-pityergett Bella.
-Lányok,lányok elég volt.Bella...talán rá tudjuk beszélni Niallert.Eleanor...Louis bár néha szeszélyes és gyerekes viselkedéssel bír,de ez csak azért van,mert azt akarja,hogy jó kedvünk legyen,azon kívül pedigbiztosan akar családot alapitani,ezt elhiheted nekem.Mindent megfognak tenni a családjukért ezt garantálom.-mondta Danielle.
-Látjátok,Zayn-nek is csak egy kis inspiráció kellett ahhoz,hogy "felnőjön".
-Mi volt az az inspiráció?-kérdezte Bella.
-Mikor elkaptam a csokrot az esküvőn.Emlékeztek?
-Tényleg-mondtam.-De ha most nem haragszotok,meg kell látogatnom a nagyszülőket és elhozni Darcy-t.
-Menj csak-törölte le a könnyeket arcáról Eleanor.
-Majd még jövünk este,ne unatkozzatok itt.-mosolyogtam.
-Nélküled még unatkozni is rossz.-kiáltottak utánam.
*Nagyinál*
-Szia drága kincsem!Ne haragudj,hogy ennyi ideig itt hagytalak.-öleltem magamhoz a kislányomat és egy nagy puszit adtam az arcocskájára.-Ki vagy pirulva.Nagyiéknál nagyon meleg van ugye?Kint pedig kezd minél hűvösebb lenni.-úgy beszéltem hozzá,mintha egy másik felnőtt emberrel beszélnék,Ő pedig csak nevetett és gagyogott.
*Darcy első karácsonya*
"Darcy első karácsonya"-ezzel a címmel ragasztottam be az albumba a fényképet.El sem hiszem,hogy ezt is elértük.Olyan aranyosan ült az apukája ölében,aki mikulásnak volt beöltözve.Darc először megijedt a talpig piros ruhába öltözött fehér szakállas bácsitól,de megmagyaráztuk neki,hogy Ő jó bácsi,és ajándékot hozott nekünk.Apát pedig elküldte,hogy vigyázzon a rénszarvasokra.A nagyszülőktől és barátoktól sok hasznos dolgot kapott.Apropó barátok.Melodie kisfia december 20-án született és épphogy hazaengedték őket karácsonyra.Trisha Zayn-nek az anyukája nem tud betelni a csöppséggel,aki kiköpött apukája,viszont szeme az édesanyjáé.Mi pedig kihasználunk minden percet arra,hogy Harry-vel legyünk,hiszen januártól újra turnézni fognak és mivel Darcy  még kicsi,nem vállalhatom az utata.Ezért minden percet kihasználok arra,hogy a férjemmel legyek,aki imádja a családját.
*Hello everybody*KÖSZÖNÖM  a komikat és a feliratkozókat.Köszönöm Melindának,hogy begépelte a szöveget,mivel egy ideig nem jutottam/jutok géphez. <3.Sok sok puszit küldök nektek és emelem a tétet arra,hogy kérek 4 feliratkozót és 15 komit.Összetudjátok hozni.Hiszek bennetek <3 xxx.

86.Rész.Games...

*Zene*
Harry-t átkarolva már kicsit biztonságban éreztem magamat,de még mindig bennem volt az,hogy én vagyok a hibás.Ha többet törődök vele,vagy ha többször kérdezem az állapota felől talán még tudtunk volna rajta segíteni...Hogyan gondoskodjak a gyerekemről,ha egy barátomról sem tudok.Egyetlen egy tudat nyugtat:az,hogy elfogadta,hogy nekem van egy családom és nem szomorúan halt meg.Leültünk a földre és én csak néztem Harry szemébe,ő pedig letörölte a könnyeimet.De hiába,még mindig csak folytak lefelé az arcomon.Hazz felvette az ölébe Darcy-t és ahogy néztem őket,rájöttem,hogy boldognak kell lennem,hiszen van miért..van kiért.Zack meghalt,de jó emlékeket vitt magával és nekem is ezt kell tennem.Azt kérte ne sírjak,hát nem teszem.Letöröltem a könnyeimet és szorosan megöleltem Harry-t és a kislányomat.
**
Megkerestük Zack sírját és vittünk rá koszorút is.Általában este mentünk,vagy csak magam mentem,már amikor Harry engedett.Nagyon félt...a lelkiállapotom miatt is,hogy valami történik velem.Mikor visszanézek esténként a ködben mintha látnék egy sötét alakot a sírja mellett.Talán egy angyal,vagy ő maga.Összekulcsoltam Harry kezét az enyémmel és a temetőből már nyugodtabb lelkiismerettel sétáltam ki.Hazafelé szóltam a férjemnek:
-Harry,nem sétálunk a parkban?
-Miért is ne?Régen voltunk már ott kettesben-mosolygott.-A Hyde park legalább majd kicsit kikapcsol téged és végre újra mosolyogni láthatlak.
Hazz átölelt és úgy sétáltunk.Megálltunk annál a szokásos vattacukros bácsi mellett,akitől mindig vettük a rózsaszín pamacsot és egy óriásit kaptunk ingyen tőle.Bekentem vele Harry-t,ő pedig vissza és már nagyon ragacsosak voltunk.Nevetni kezdtem,mire Styles kicsit elszomorodott.
-Mi az?-kérdeztem.
-Zavar a múltkori veszekedésünk.Az,amikor haragudtál rám,mert el kellett sietnem reggel.
-Ó..-mondtam..
-Várj csak..van itt valami-nézett az arcomra és közelebb jött.Lenyalta az arcomról a vattacukor maradványt és nevetve lehajtotta a fejét.
-Most mit nevetsz?-ütöttem a vállába.
-Áucs,kezded visszanyerni az erődet-mondta továbbra  is nevetve.

-Menjünk el anyudék,úgy is régen voltunk már,csak menjünk el Darc-ért apumékhoz.
-És ha megbeszélnénk azt,hogy legyen náluk reggelig és anyumékkal megbeszélek egy közös reggelit,ahová már Darcy-t is visszük,oké?
-Nem tudom Harry.Nem rakhatjuk le a nagyszülők nyakára mintha egy kolonc volna.Ő egy ajándék-fogtam meg a dzsekije szélét.
-Csak reggelig..Naa..
-Oké,nem bánom de csak reggelig.Utána még a srácokhoz is be kell néznünk a közös házba.Úgy is régen voltunk együtt..Csak így mindenki,a baráti társaság.
-Megbeszéltük-nyomott egy csókot a számra Hazz.-De először még benézünk Grimmy buliára.
-Hová?Így?Te megőrültél?Sehová sem megyek így,ahogy most kinézek.
-Én őrült?Messze áll tőlem-nevetett és a kezemnél fogva húzott.

-Hidd el,mindenkinek fogsz tetszeni így is,mert te így is tökéletes vagy nekem.-kacsintott Hazz és kiszálltunk az autóból.Egy egyszerű kék pamut ruha volt rajtam az alján kicsi csipkékkel de ez azért még sem felel meg egy buliba szerintem.Grimmy fogadott minket és egyből pezsgőt nyomott az egyik pincér a kezünkbe.
-Gyertek,már vártunk titeket,örülök,hogy végre megérkeztetek.
Próbáltam kivenni a házigazda szeméből valami meglepettséget,esetleg taszítást az iránt,hogy milyen ruhában vagyok.Minden barátunk ott volt és köszöntünk is nekik.A buli közepén eléggé elengedtem magam és nem elég,hogy egy kicsit berúgtam,de Harry is eltűnt.Legutóbb Ke$ha-val láttam.A címlapok szerint bejön neki Hazz,de nem engedhetem el,ő az enyém.Vagyis..ez a magabiztosság halványulni látszott mikor megláttam,hogy Ke$ha valamit suttogott a férjem fülébe és a csaj markolta meg Harry fenekét.Mi?Ez kicsit visszarázott a jelenbe.Mióta megy ez így?Próbáltam oda menni hozzájuk mindenki között átfurakodva,de nagyon nehezen ment.Oda léptem hozzájuk és magamhoz fordítottam Hazz-t,ő pedig nagyokat nézett míg meg nem értette a célzást.A derekamra tettem a kezét,mikor ő lejjebb húzta és olyan szilárdan állta a csaj csábító tekintetét,hogy azon én magam meglepődtem.Talán benne kevesebb pia volt mint bennem.De a lány még mindig nem vette a célzást,pedig látta azt,hogy Harry megfogta a fenekem.Magamhoz húztam a szerelmemet és csókolni kezdtem és közben forrósodott köztünk a levegő.Így már az sem érdekelt,hogy rajta kívül nézi-e valaki,hogy mit csinálunk,csak szálljon már le az a sok éhező szem a buliban Harry-ről.
-Elég volt.Menjünk-mondtam és letöröltem Styles arcáról az ott maradt rúzsfoltokat,ami kevésbé jött le.Hívtunk taxit és alig bírtuk kivárni,hogy hazamenjünk.Kicsit a jelenben érezve magamat kérdőre vontam otthon Hazz-t.
-Ha én nem lépek közbe,akkor hagyod magadat?-kiabáltam a fürdőszobában.
-Nem.Értékelném,ha kicsit lejjebb vennéd a hangerőt és meghallgatnál.Láttad mennyire álltam a tekintetét nem?
-Lehet,de a testedet is visszatartottad?Hm?
-Igen,mert rajtad kívül nekem nem létezik senki más.
Becsaptam a fürdőszoba ajtót és hallgattam a további magyarázatát,miközben a festéket mostam lefelé az arcomról.
-Stephanie,ne haragudj kérlek.
-Tudod,hogy tetszel neki ugye?Sőt,legszívesebben még ma éjszaka az ágyában látott volna téged.Az újságokban is kijelentette,hogy akar téged.
*Harry kinyitotta az ajtót*
-Hát nem fogod fel?
-Nem Steph,nem fogom fel.Azért veszekedünk ami meg sem történt és soha nem is történne.Egyébként én is kérdőre vonhatnálak téged azért,amiért ittál.Tudod,hogy nem bírod annyira.
-Tudom...hajtottam le a fejem és nem mertem az életem szemébe nézni.
Harry a falhoz szorított és közben a fejem fölött lekapcsolta a villanyt.A fürdőszoba ablakán kiszűrődött fény mindkettőnk arcát megvilágította.Harry-nek átható volt a tekintete:minden érzelem látszott benne.Mintha az érzelmek kavalkádja játszódott volna le a smaragd zöld szemekben.
-Nem szeretek veszekedni-mondta Hazz.
-Én sem.De nem akarom,hogy másé legyél.
-Tudod mennyire szeretlek?Ugye fel sem fogod?Egy nőt sem szerettem még ennyire mint téged.Jobban ismersz engem,mint én magamat....
-Szeretsz?
-Nem.Imádlak.Szerelmes vagyok beléd,te vagy a mindenem Stephanie.Elhiszed?
-Csókolj meg.
Harry csókjairól mindig tudtam mit érez.Bánatot,szerelmet,sértettséged,akármit,de tudtam.Styles tette,amit mondtam.
-Most már elhiszed?
-El-mosolyogtam és ő pedig a mosolygásomat fel váltotta csókjára és közben a kezemet a hideg csempének nyomta.
-Ígérem,hogy ezt soha nem fogod elfelejteni.-mondta.Kiment valamiért és engem otthagyott várakozva,aztán a sötétben egy kéz nyúlt felém és kihúzott az ajtón.Hideg,vizes volt a keze.Felemelt,aztán letett az ágyra.
-Harry-suttogtam,mire befogta a számat az ujjaival,amire egy csókot nyomtam.Egy kis jégkockát nyomott össze a tenyerében,ami a testében áramló hőtől megolvadt,így rácsöppent a hasamra.A jeget lassan rátette a hasamra és fújta fölfelé.Kicsit felszisszentem,de mire a melltartómhoz ért,már megszoktam a hideget.Lassan elolvadt rajtam és kezdtem élvezni ezt a játékot.Az oldalamon folyt lefelé a hideg víz és 'felitatta' a nyelvével.Aztán mikor közeledett felém megállítottam és most én kínoztam egy kicsit.Alsónadrágja felső rétegébe akasztottam az ujjamat és lassan,nagyon lassan kezdtem lefelé húzni...
SORRY mindenkitől,hogy csak most hoztam a részt,de egy újabb táborban voltam,szóval nem jutottam géphez.Ne haragudjatok még egyszer kérem és újra 10 komi és két feliratkozó után hozom a következő rész és ígérem akkor amikor meglesz,már hozom is,nem egy héttel utána,hanem mikor látom,hogy meg van a komi és a feliratkozó,azonnal kiteszem az új részt és a következő hosszabb lesz.KÖSZÖNÖM A TÜRELMETEKET :)))

85.Rész.A letter...

*Drága olvasóim,meghoztam a következő részt és 10 komi+két feliratkozó után jön a következő rész :))) Remélem nem haragszotok,hogy ebben nem írtam Melodie-ról és az állapotáról,de a következőben ÍGÉREM,hogy fogok!!!! :)) Thanks..Reggel valamilyen furcsa érzéssel ébredtem.Szúrt a szívem.Ezt betudtam annak,ami mostanság történt velünk.Felültem,körülnéztem és egy gyönyörű,élettel teli férfit láttam magam mellett.Jóleső érzés fogott el,amitől mosolyognom kellett.De a másik szobából meghallottam Darc sírását és bementem hozzá,mielőtt még Harry felébredne.A kezembe vettem és lassan,de megnyugodott.Megetettem és aztán visszamentem.Kicsit fáztam,mert már itt az ősz eleje is elég hideg általában.Elhúztam a függönyt és láttam az ablakon legördülő esőcseppeket.Elmosolyodtam,mert nekem ettől jobb kedvem van.Valahogy megnyugtat engem.Visszafeküdtem Harry mellé és szorosan odabújtam hozzá,hogy érezzem a teste melegét.Átkarolt és mosolyogni kezdett.Nem értettem miért.de jó volt látni az arcán,hogy jó kedve van.Kinyitotta az egyik szemét és értetlenül nézett.

-És még ez néz értetlenül.Pff-mondtam játékosan.

-Én?Téged büntetni kellene azért,mert nem hagysz aludni...
-Most megsértődtem.-fordultam el tőle.
-Naa,tudod,hogy értettem.Gyönyörű vagy és nem tudok nem rád nézni,így ki kell nyitnom a szememet.Most már érted?-kérdezte nevetve és megfogta az államat.
-Értem-forgattam a szemem,mire ő közelebb jött és apró puszikat hagyott az államon,aztán lefelé a nyakamon,amitől lezártam a szemem és hagytam,hogy folytassa.Lassan kicsit oldalra emelte a fejem és a szám sarkára adott egy puszit,aztán pedig mikor a szám került volna sorra,megállt és ravaszan nézett,aztán mikor minél kisebb lett az ajkunk között a távolság,újra megállt.
-Harry,ne kínozz.-mondtam.
-Igazad van-mondta forró leheletével-Nem bírom ki,hogy meg ne csókoljalak.És ekkor a szája kétségbeesetten kereste az enyémet.Átkaroltam a nyakát,ő pedig a kezét a derekam alá tette,magára húzott és....Darcy újra sírni kezdett.Harry nevetett,én pedig a fejemet a a mellkasára téve mosolyogtam.
-Nem baj,most már van,aki megzavarjon minket-nevettem.
-Megyek én-mondta a férjem és mosolyogva ment ki a kislányunkhoz és behozta hozzánk.Olyan aranyosak voltak együtt én pedig örültem,hogy ma nem kell Hazz-nak sehová mennie,mert akkor az egész napot együtt tölthetjük.Ez a boldog pillanat csak egy percig tartott,mert drága Styles közölte velem,hogy az új albumon fognak dolgozni,így majd csak éjszaka jön haza.Csöndben elviseltem amit mondott,de ha ezt gyakrabban fogja csinálni,úgy nem lesz jó egyikünknek sem.Főleg nem nekünk:a családjának.Mosoly nélkül sétáltam le a konyhába reggelit csinálni,Harry pedig lehozta utánam Darcy-t.
-Megeszed itt a reggelit,vagy már arra sincs időd?
-Steph,ezért ne haragudj,jó?-lépett közelebb hozzám.
-De rossz így,ha keveset vagyunk együtt.
-Tudtommal idáig még mindig együtt voltunk...-mondta Hazz.
-Jó.Csak ne váljon ez megszokássá,oké?-mosolyogtam féloldalasan.
-Nem fog-megcsókolt és átadta a kislányunkat.
-Négy hónaposan már sokat nőtt-mondta Harry és ámulattal nézte a kis csodát a kezemben.
-Igen.Tényleg,de siess és gyorsan végezzetek.Szükségem van rád-csíptem a fenekébe,remélem tudod mire értem-mondtam.
-Stephanie vágyódó énje.Hmm.Rendben,úgy lesz édes.De akkor várj is haza-kacsintott és elköszönt tőlünk.
-Hát magunk maradtunk drága kislányom.Mit csináljunk ma?Nem is tudom,tettem le az ágyra,mire mosolyogni kezdett.Azt hiszem azért,mert beszéltem hozzá.Ilyenkor mindig mosolyog.
-Menjünk látogassuk meg az unokatestvéredet?Igen,tényleg el kellene menni Gemma-ékhoz,kedden úgyis mindig egész nap távol van Dan.És Zack-hez is jó lenne menni.Tényleg rég voltunk már nála és egyre rosszabbodik az állapota.Először akkor Zack lesz akit meglátogatunk.Míg még lehet-néztem a lányomra és ő pedig csak pislogott nagyokat.Elmosolyodtam és felvittem a szobába,hogy felöltöztessem és én is felöltözzek.Betettem a kis hordozóba,azt pedig a kocsiba magam mellé jól becsatolva.Az úton cumival a szájában csöndben volt.Mikor megérkeztünk a házhoz,nem volt senki ott és a környék is olyan volt,mint amit már vagy egy évtizede nem rendezett el senki.Megígértem Zack-nek,még amikor tudomást szereztem a betegségéről,hogy a keresztapja lehet a gyermekeimnek,míg még rosszabbodik az állapota.Harry-vel két héttel későbbre tettük a keresztelőt,így szólnom kellett a jövendőbeli keresztapának.Kivettem Darcy-t az autóból és ez ajtóban megálltam.Rossz előérzetem volt,nem tudtam miért.Bekopogtam egyszer,kétszer és vártam.Semmi.Így benyitottam és kiáltottam.

-Zack itt vagy?Hahó,valaki..-de senki sem válaszolt.Még a házvezető sem volt ott,aki ki volt mellé rendelve.Nem is tudtam mire számítsak,mikor odamentem.Legutóbb mikor láttam Zack-et,akkor már sokkal előrehaladottabb volt a betegsége és nagyon féltettem.De nem tudtam rajta segíteni.Kicsatoltam a lányomat és a kezembe vettem,úgy sétáltam végig az egész házon.Az ajtók nyitva,a függönyök behúzva.Sötét volt és egy kicsit félelmetes.Az asztalon véletlenül odébb toltam az ott hagyott tányért és láttam milyen por volt.Mintha egy kísértet kastélyban lettem volna és egyre rosszabb volt,minél beljebb mentem.Felmentem a hálószobába és nyeltem egyet mielőtt nyitottam volna az ajtót.Bezártam a szemem és csak akkor nyitottam ki ,mikor az ajtó is kinyílott.Meglepetésemre semmi sem volt,csak az üres ágy maradt,és az éjjeli szekrényen egy pohár víz,amiben kis buborékok voltak,talán azért mert már állott víz volt.Találtam egy levelet ledobva a földre,amit egy rózsaszín selyem kendő takart.Fel volt nyitva és azt,hogy valaki felrepesztette volna,annak jele sem volt.Tehát még le sem volt ragasztva.
Hallgasd ezt és indítsd újra ah leáll :)))
-Stephanie-nak és Darcy-nak...a keresztlányomnak.
Minden,amit soha nem tudtam elmondani...
"Drága Steph és Darcy.Ez a levél most nektek szól.Stephanie,én mindig is szerettelek,csak titokban tartottam,mert te már rátaláltál a hercegedre és tökéletes életed volt.Nem szerettem volna elrontani.Te magad vagy a megtestesült álom.Harry jól választott.És a végén be kellett azzal érnem,hogy csak úgy lehetek része az életeteknek és úgy tudlak titeket segíteni,ha keresztapja leszek a TI hercegnőtöknek,aki csodálatos kislány és hiszem,hogy a fiatok is ugyan ilyen csoda lett volna.Tudtam,hogy már mire újra meglátogattok én már nem leszek.Csak egy emlék leszek,mint a nevek a miket a homokba írnak és elfújja a szél.Ti is lassan elfelejtetek majd engem és arra sem fogtok emlékezni,hogy voltam,de a sebek megmaradnak.Ezért arra szeretnélek kérni,hogy felejtsd el és bocsátsd meg nekem azokat a 'bűnöket',amiket tettem.Tudom,rossz ember voltam és mindig próbáltam nem az apámra hasonlítani ami életem végére sikerült.Szeretném,hogy tudd,sok boldogságot kívánok nektek az életben és engedd meg,hogy adjak Darcy-nak egy kis emléket és ajándékot.Mindenkinek van egy olyan tárgya,amit nagyon szeret,én szeretném,ha ez lenne az és így megmaradhatok emlékként.Nézd meg a másik papírt,abban leírtam,hogy kire hagyom a házat és még valamit,amivel majd csak akkor ismerkedik,meg,mikor már felnő.Ne aggódj,mindent elintéztem.Tartsd meg az emlékem a szívedben.
                                       -Zack.xx
A földön ülve magamat hibáztattam azért,mert nem jöttem hamarabb.Elkéstem.Sírni kezdtem,Darcy-nak is legörbült a szája és ő is pityeregni kezdett.Hogy lehetek ilyen buta?Legalább előtte ne sírjak.Így letöröltem a könnyeimet és mosolyogni kezdtem,hogy megnyugtattam.Pár perc múlva már már ő is megnyugodott.Lementem a nappaliba és megálltam középen.Most már értem miért volt minden olyan régi.Értem miért nem akart olyan gyakran találkozni velem Zack.Pont azért mert szeretett és félt,hogy lerontja a kapcsolatomat Harry-vel.Mindent értek most már.Kimentem és megálltam az ajtónál.Darcy felnézett a zöld szemeivel az égre,mintha értené.De biztos vagyok benne,hogy nem értette,de érezte a szívében.Még egy pillantást vetettem a házra és vittem magammal a végrendeletet és a rózsaszín kendőt is.
**
Harry-t sírva öleltem át,mikor megérkeztünk.Akár tudja miről van szó,akár nem..szükségem van rá.

84.Rész.Bumm!

*A bűnös szemszöge*Ezt hallgasd:

Ma végre megtehetem azt,amire évek óta készülök.A lelkemet felkészítettem arra,hogy ne legyen bűntudatom és nincs is.Nem fogom megbánni.Végre megtudja milyen,hogy valaki tönkreteszi az életét.Bár már nem szeretem őt annyira,mint régen,hisz' rám is új szerelem talált.De kit érdekel?Az is hamar elmúlt.Nem az vagyok,akinek hisznek.Gyilkosként még mindig jobbnak fogom érezni magam,mint az,aki a fegyver másik oldalán áll majd.A tervem sikerülni fog és én boldog leszek.Végre boldog!Nem az az ember leszek,akire úgy néznek majd,mint aki most szabadult a diliházból,hanem az,akit majd sajnálni fognak az ex szerelme elvesztése miatt.Majd nevetve fogom végignézni,ahogy a felesége és a gyereke sírva fog tőle búcsút venni a sírja mellett.A fekete kapucni és maszk nálam csak egy álarc.Az,ami eltakar mindent...Régi sérelmeket,szerelmet,dühöt,kínt és minden mást...amit csak én érezhetek...

*Vissza a történtekhez.Steph szemszöge*

A csörömpölés előtt egy másik zajt hallottunk.Lövés gördült el a terem másik végéből,amely a színpad felé irányult.Harry mellett állt Sandy,aki a dobfelszerelés közé esett.Nem tudtuk mi történt.A nyakában lévő gitár eltört.De bár csak ennyi lett volna a baj!Mindenki,köztük mi is lefagyva ültünk a helyünkön,mintha nem is emberek lennénk,hanem mozdulatlan,élettelen szobrok,akiket a szobrász,csak most készített el.Lélegzet visszafojtva először nagy csönd lett a teremben.Aztán a biztonsági őrök lezártak minden ajtót,amit csak tudtak.Az aréna csöndes volt.Tele volt félelemmel és senki sem szólt egy szót sem.Hihetetlen csönd lett hirtelen.Azt hittük a rajongók visítani fognak,de nem tették ezt.A levegőt átjárta az a szúrós zaj,amit csak az hallott,aki igazán részese volt a történteknek.Harry-vel találkozott a tekintetünk és míg eltátogott nekem egy "Ne aggódj kincsem"-et,addig az ottani ügyeletesek Sandy-t levitték a színpadról.A csönd még mindig tartott.Nem tudják ki a tettes.Akárki lehetett.Mindegy,hogy hol ültél,hol álltál,nem tudhattad ki volt,aki egy életet talán kiontott,vagy csupán sérülést okozott neki.Hirtelen mint egy érzék,úgy csapott belém az,hogy mi lehet a kislányunkkal.A srácok is lementek már a színpadról rendőrök kíséretében hisz' merénylet történt.Szaladtam Ed-hez vagy ahhoz,akire rábízta Darcy-t,de nem találtam őket sehol.Valahol mélyen a tudatalattim mégis meg akart nyugtatni.Ekkor tűnt elő Ed a kislányunkkal egy vérfolttal az arcán.Úgy vettem ki a kezéből,mintha valami gyémántot tartanék.Féltettem nagyon.Darc csak mosolygott és nézett a zöld szemeivel.Olyan nyugtató volt látni,hogy itt van mellettem.
-Edward,mi történt?-próbáltam letörölni az alvadt vért az arcáról,ami csöppet sem volt sértetlen.
-Semmi vész.Elintéztem-mosolygott féloldalasan.
-Ne packázz velem Ed,mondd el mi történt.Nem kicsit vannak árulkodó jelek rajtad.-förmedtem rá.
-Annyi elég magyarázatnak,hogy egy idióta pszichopata el akarta rabolni a lányotokat?
-Istenem!-kiáltott fel Harry a hátam mögött.-Köszönjük.El sem tudom mondani mennyire örülök,hogy jól van.
-Igen köszönjük.-mondtam könnyes szemmel.
-Máskor is.Ti is a családom vagytok.Inkább azon kellene aggódni,hogy ez egy jel volt valaki számára.
Válaszolni sem érkeztünk mikor a szemünk láttára,mellettünk egy világosbarna hajú lányt vittek el a rendőrök.Sírt.Nem láttam teljesen az arcát,de a könnyek nem voltak nehezen észrevehetőek.
-Mr.Styles,Mrs.Styles,Mr.Edward elfogtuk a tettest.Emelhetnek vádat,vagy..
-Nem!Először is mondják el mi történt-szólt közbe Zayn.-Utána majd válaszolnak.
Bólintottunk.
-Harry,remélem tegeződhetünk-szólt az egyik rendőr-.
-Persze.Csak mondja.
Közben Harry átvette tőlem Darcy-t.
-Nem más volt a célpont mint te.Szóval már nem lennél itt,ha a lány amatőr nem lenne.Ha egy fél méterrel odébb áll,akkor téged talál el.De szerencsére nem tudta teljesen felmérni a helyzetet.Nem tudod ki lehetett?
-Nem.A lány nem beszél?Vagy honnan a francból tudhatnám csessze meg mindenki.A családom is veszélyben van nem csak én-kiáltott Harry.
-Harry.Megijeszted a lányodat!-kiáltottam én is.
-Jó,jó,ne haragudjatok,csak ideges vagyok.
-Már nem vagytok veszélyben.A lányt elfogtuk és szerencsére egy névre szóló ital kártyáról meg tudjuk mondani a nevét.
-Mégis ki az?Ismerem?-kérdezte Hazz.
-Felicity Hoffmann.Ismerős neked?
-Az első szerelmem.Nézett Harry a távolba és talán visszapörgette a gondolatait.
Az,amit a szemében láttam...semmihez sem volt fogható.Talán fájdalom volt.
-Mindegy is.-rázta meg a fejét.Nem számít,rég volt.Még az x faktor előtt-nézett rám bocsánatkérően az előbbi mondatáért.Egy elnéző mosolyt küldtem felé és megfogta a kezem,a homlokomra pedig egy puszit adott.
***
Este,mikor megetettem a lányunkat Harry pedig elaltatta,bebújtam az ágyba és próbáltam elfeledni azt,ami ma történt.De persze ilyenkor nem sikerül elfeledni az ilyen gondolatokat.Minden este jut eszembe.Megtapogattam magam mellett a helyet és üres volt.Kirázott a hideg,mikor arra gondoltam milyen lett volna a mai éjszaka.Nélküle...Az én egyetlen szerelmem nélkül.Akinek nem én voltam az egyetlen.-zártam le a szemem és próbáltam magam túltenni rajta.Valahogy arra emlékszem mintha azt mondta volna,hogy előttem nem volt még szerelmes senkibe.Hazudott volna?Nem lehet.Kétségbeesetten próbáltam a sötétségbe burkolózni,ami körülvett.Harry csöndben sétált az ágyhoz és ugyan olyan csöndben feküdt le mellém.Mellkasára tettem a kezem és úgy ahogy régen-úgy csavargatta a hajamat.Megnyugtatott.Odafordultam mellé és suttogtam.
-Miért történt ez Harry?Ha te most nem lennél..én sem lennék itt.Nélküled semmi sem vagyok.
-Tudod.Ma lepörgött előttem az életem és ha a között kellene választanom,a tizenhat éves koromból maradt szerelem,vagy életem szerelme között,akkor az utóbbit választanám.Tudod miért?
-Mondd el kérlek.
-Mert te az életem vagy.Ő nem számított.
-Hazz.Azt mondtad szerelmes voltál.Akkor..az első szerelmed...
Puha ajkaival elcsitított.
-Míg nem találkoztam veled elveszett voltam.De egy pár éve rám találtál..vagy talán én rád és így lettem egy egész.A szívem darabját hiányozni találtam,de most már nem hiányzik.És ez a darab..te vagy.Az elveszett szívem.-megcsókolt és ránk húzta a takarót....
Aki még nem iratkozott fel,az tegye meg.<------JOBB oldalt.

83.Rész.Pursuit of happyness....

Hi drága olvasóim!Nagyon szépen köszönöm a négy feliratkozót!!! :) Ne haragudjatok,hogy csak most hoztam a részt.Am a következő résztől már hosszabb részek lesznek,mert júliusban két hétig táborban leszek szóval nem tudok majd írni és ezt pótolni fogom :) I PROMISE!Remélem tetszenek a részek és megszeretnélek titeket kérni valamire..Tudom volt már a szavazás,de azt szeretném,hogy ide majd komiban írjatok nekem találó blog címeket.Mindegy miről fog szólni és a leg hozzá illőbb címet kiválasztom :) Thank You! XX

*Harry szemszöge*

Stephanie életkedve az utóbbi egy hónapban egyenlő volt a nullával.Nem tudtam mivel vidíthatnám fel.Este mikor elaltatta Darcy-t,beült az ablakba.Éppen esős idő volt,amitől még szomorúbb lett.Máskor semmi más nem érdekelte,csak boldog akart lenni és ritka volt az olyan alkalom,mikor rossz kedve volt.Most pedig...

Emiatt én is rosszul éreztem magamat.Az eső őt felvidítja általában,mert szerinte "Az eső elmossa a rosszkedvet".Talán igaza is volt.Csináltam neki teát és lassan,félve sétáltam oda hozzá.Átkaroltam hátulról,ami kicsit felriasztotta nyugalmából.Átnyújtottam neki és akkor kicsit nyugodtabban ült vissza a helyére.

-Szia-mosolyogtam.

-Szia édes-hajtotta hátra a fejét.

Az ölelésemben megnyugodva kortyolta a teát.

-Miért van az,hogy ha a közelemben vagy,akkor megnyugszom?-kérdezte.

-Ezt én is kérdezhetném tőled.Nem kétséges,hogy minket egymásnak teremtettek.Azért,hogy lelki támaszai legyünk a társunknak.

Egy puszit adtam a homlokára Steph-nek.

-Tudod,arra gondoltam,hogy vissza festem a hajam barnára.Ennyi elég volt.Végleg fel akarok nőni.Emlékszel?Mikor befestettem a hajamat,akkor történt az autó baleset.Te is kétségbeesett voltál és én is.Azt hittem ott elveszítek mindent,és mindenkit.Legfőképp téged.Nem akartam többet veszíteni.Az anyám 'halála' ami csak kamu volt,számomra már annyi is elég volt.A lelkem tönkretette.Az anyám is hozzájárult ehhez.És most a fiunk halála ez számomra már mindennél elszomorítóbb.Mintha a szívemből kitéptek volna egy darabot,vagy többet.Ez a helyzet...nyomasztó.-tette a kezét a szívéhez és megfordult.Valami biztatót akartam neki mondani,de szíven ütött az,amit mondott.Résnyire nyitottam a számat,hogy mondok valamit,de inkább bezártam.A szívemben való hangok erősebbek voltak,mint azok,amiket mondani akartam,ezért csak megcsókoltam és éreztem a sós könnyeit az ajkain.Megöleltem és a fejét a vállamra hajtotta.Tudtam,hogy valahogy fel kell vidítanom.Az eső hangja kezdett erősebb lenni.Felmentünk,hogy megnézzük a kislányunkat,aki békésen aludt.

-Olyan mint te.Te is mindig esőben alszol jól és akkor valamiért jobb kedved lesz.

-Igazad lehet.Mindkettőnktől a legjobb részünket örökölte.A kiságya fölé hajoltunk és csak csodáltuk őt.Nem hittem,hogy létezik ilyen csoda,de igen.A mi csodánk.A kis homlokára adtunk egy apró puszit és kimentünk.Átkaroltam Steph-et és úgy mentünk be a nappaliba.

*Stephanie szemszöge*

-Itt vagytok?-kérdeztem a telefonba kiabálva,mert nem hallottam semmit a sikítástól,ami a koncerten volt.

-Itt,már itt állunk a kapunál.Danielle már vár minket kint.Ó,már látom is.Megyünk,ott majd találkozunk.

-Oké,szeretlek kincsem.

-Én is téged.Üdvözlöm a srácokat.Ja,és Niall-nek mondd meg,hogy sajnálom,hogy a múltkor nem tudtam elkészíteni a kedvenc kajáját,de már megtanultam,szóval remélem ízleni fog.Koncert után viszem.Puszi.

-Ó sziasztok.Gyertek gyorsan.Add ide azt a kis drágaságot-mondta Dani és az én reménységemet kivette a kezemből,Hope-ot.Bementünk és láttuk az óriási tömeget,ami ott várta a srácok színpadra lépését.A tömeg mikor meglátott minket ordítani kezdett és csak azt láttam,hogy mindenki a szájára teszi a kezét és azt kiabálja "Ott van Darc és Steph is".Szerencsére hamar beértünk a nekünk elkülönített szobába és ott már várt ránk Ed Sheraan.

-Szia Ed!-öleltem meg.-Úgy érzem ennek a gyönyörűségnek túl sok keresztanyja és keresztapja lesz.-mosolygott.

-Abban nem kételkedem.

-Harry szemét örökölte és a te orrodat,sőt,a mosolyodat is.-mondta Ed csodálva a kislányomat.

-Tényleg?Szerintem a szája is az apjáé.Ugye drága?Ugye?-kérdeztem és néztem Darcy-ra,aki csak pislogott nagyokat és próbálta felfogni,mi is folyik körülötte.

-Tényleg.Ja és én fogadtam egy babysitter-t.Ők addig el lesznek míg te intézed a dolgodat és én is itt leszek.

-Főnyeremény vagy Edward-pusziltam meg.Aztán a kislányomnak is adtam egy puszit és kimentem a színpad mellé.Már elkezdődött a koncert és azt hittem,hogy jól fogom magamat érezni,de nem.Egész idő alatt rossz érzésem volt.Nem tudtam,hogy az a babysitter megbízható-e,sőt..semmit sem tudtam róla.

-Jól vagy?-kérdezte Eleanor.-Sápadtnak tűnsz.

-Jól...nagyjából.Csak félek.És ha nem megbízható kezekbe adtam a gyermekem?

-De biztosan.Szerinted Ed nem megbízható embert felfogadott volna?Hát nem hiszem,így nyugodj meg-nyugtatott El.

-Jó...-de mégis rossz érzésem volt.Most jött az a rész,amikor feltehettek kérdést a rajongók.

-Liam,milyen érzés házasnak lenni?

-Nagyon jó és semmihez sem fogható,mikor azzal kötöd össze az életed,akit a legjobban szeretsz és neked szánt az ég.Remélem jól fogalmaztam Danielle-nevetett Liam.Dani bólogatott és szélesen mosolygott.

-Niall,mikor szeretnéd már te is elvenni Bella-t?kérdezte az egyik lány.

-Azt én is szeretném tudni-mondta mellettem Bella.

-úúúú-kiáltották a háta mögött a lánynak.Ez az 'úú' annak szólt,hogy nem akarták,hogy még egy tag elkötelezze magát.

-Harry,miért nem vetted el hamarabb Steph-et és szereted?Mert még lenne pár millió lány,akit választhatnál.

Na ez a kérdés szarul esett,de szarul igaz volt.Én sem értettem miért pont engem választott,mikor több millió lány a lábai előtt hever.Harry erre egyszerűen felelt.

-Mert voltak dolgok,amik utamat állták ebben.És azért választottam őt,mert Stephanie a másik felem.Aki nélkül semmi voltam,míg meg nem ismertem.És ezt köszönöm neki.Azt is,hogy egy gyönyörű csöppséget hozott a világra.-mosolygott Harry és egy pillanatra megállt a beszédjében és csak engem nézett.-Remélem most már tudjátok a választ-harapott az ajkába...Ekkor egy nagy csörömpölést hallottunk és a srácok megfordultak,hogy megnézzék mi történik...  

82.Rész.Dear darlin'....

*Először is sziasztok!Másodszor pedig NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM AZ 5 FELIRATKOZÓT!Meg persze a komikat is :333 Kimondhatatlanul jó érzés volt látni az új fejleményeket és azt,hogy értékelitek a munkámat.Kitettem egy szavazást és ebben is szükségem van rátok pls segítsetek.KÖSZÖNÖM A DÍJAT!Ki is tettem :)) komit és feliratkozót és akkor 100-ig viszem a blogot ;).. XXXXX Am lesz még itt egy saját blog idézet,mármint úgy ahogy a Dark-ból szoktatok idézni,innen is lehet.

Ezt hallgasd :")
          *Harry szemszöge* 
Csak fogtam a kezemben a lányomat.Még fel sem fogtam mi történt és még boldog is voltam.Addig a percig...amíg nem törte meg a csönd.Most nem a szokásos kínos csönd vett körül.Éreztem,hogy valami baj van.A második csöppség...nem sírt,nem kiabált az anyja után,vagy nem akarta megismerni a világot.Az orvos megrázta a fejét és csak annyit mondott "sajnálom Harry".Nem tudtam mit tegyek.Stephanie is kifáradtan feküdt,az én egyik szemem sírt,a másik pedig nevetett.Nem értettem miért ilyen az élet,miért szánta ezt nekünk a sors?Az egyik gyerekem a karomban,a másik pedig...meg sem élhette az életét.Ott tört össze a szívem,nem tudtam hová tovább.A szívem és az agyam csak arra tudott gondolni,hogy Isten miért vette el tőlem..a fiamat?!Egy boldog pillanat,egy érzelmekkel,szeretettel teli érzés és ...mindez egy pillanatra szerte foszlott.Térdre ereszkedtem és néztem,ahogy az orvos egy kis kendőbe burkolja a halott gyermekem.Összetörtem.A lányom és Stephanie tartotta bennem az életet,senki más.A vihar még mindig tombolt.Legszívesebben én is tomboltam volna a viharhoz hasonlóan.De nem ment.
*Másnap*
-Jó reggelt!-mosolygott Steph.-Láthatnám őket?Kérlek..
Nem tudtam,hogy mondjam el neki azt,ami történt.Számomra is olyan volt ez mint egy álom.Mintha csak egy gyereket vártunk volna mindannyian kilenc hónapon keresztül.A többiek is Stephanie mellé álltak.Némelyikük nyugtatóan mosolygott,valamelyikük pedig könnyes arccal állt.
-Stephanie-egy puszit adtam a homlokára,aztán pedig megcsókoltam.-Erősnek kell lenned.Kérlek.
-Harry.Miért sírsz?Baj van?
Arca a boldog anyukáról a szomorú anyukára váltott.
-A fiunk..A fiunk.-áh-sóhajtottam egyet és nem bírtam végigmondani.
-Ne,ne!-tette a szájára a kezét Steph-Ugye.ez nem igaz?-és ezen a ponton könnyek kezdték el áztatni az arcát.Megöleltem őt és csak zokogott és zokogott,nem volt megnyugtató az ölelésem,mint általában.Egyáltalán nem volt.Ahogy mi öleltük egymást a srácok is körénk gyűltek és egy kupacban mindenki kimutatta az együttérzését.Most arra volt a legjobban szükség,hogy megnyugodjunk.Nem tudtam azt mutatni,hogy erős vagyok.Pedig kellett volna.
-Csak a lányomat hozzátok ide.Őt hadd lássam.-mondta könnyes szemekkel.
Bella a kezében tartotta őt:a mi kislányunkat és a kis 'csapatunk' háta mögül hozta elő az édesanyja mellkasára helyezve őt.Még mindig mellettük voltam.A srácok kimentek.Gondolták jobb így nekünk.Magunkra hagytak.
-Milyen gyönyörű-mondta Stephanie és a még mindig csak előtörő érzelmeivel próbált megbirkózni.Ahogy belenéztem a lányunk szemébe...az leírhatatlan pillanat volt.Mint mikor a nap előbújik egy viharos éjszaka után,pont mint ma.Ahogy egy pillangó szárnya megcsillan a fényben,olyan gyönyörű volt.Bár még sötét,félősen kinyíló szemekkel,de láttam benne a reményt.Ő megmaradt nekünk.És itt jöttem rá.Folytatnunk kell az életet.Van egy kislányunk,akit fel kell nevelnünk.Boldog lesz.Ígérem.

Hallgasd ezt :)
Bár nem volt könnyű visszazökkennünk a mindennapokba,mégis próbáltunk megbirkózni vele.Igen,volt egy senki szépségéhez nem hasonlítható lányunk.A mi vérünk,akiről még csak álmodtunk nem sokkal ez előtt.Darcy a nagyszülők szeme fénye már egy hónapja és persze a miénk is.És mindig gondolok arra,hogy most milyen lenne,ha itt lenne az öccse.De sajnos neki nem ez volt szánva az életből.
-Harry,min gondolkozol?-ölelt át Steph.
-Mindenen.Azon,hogy milyen most az életünk és milyen lett volna Mrs.Styles.-mosolyogtam.
Igen,Mrs.Styles.Nem volt semmi extra az esküvő.Sokkal jobb volt annál.Ott voltak a barátaink,a családtagok és ennyi elég volt.
Összekulcsoltam ujjainkat és leültem a hintába,amit még én szereltem fel,Stephanie-t pedig magam mellé ültettem.Lorah kihozta Darcy-t és Steph kezébe adta.Ahogyan néztem,arra is rájöttem,hogy akármennyire is fáj néhol az élet,van ami,vagy aki pótolja a rossz pillanatot.És a neve is illett a kislányunkra.Darcy Hope Styles.Ő a remény számunkra és az,ami adja az életünk értelmét,aki miatt érdemes felkelnünk,vagy épp átvirrasztani egy-két éjszakát.Megéri,akármennyire is fáradtak vagyunk.Minden este éneklek Darc-nak és látom a szemében azt a mosolygást,amit Steph szemében láttam mikor először énekeltem neki.Nem kétséges.A két legfontosabb ember mellettem van és ők azok akikre szükségem van.Stephanie a fejét a vállamra hajtotta én pedig megfogtam az állát,magamhoz fordítva őt és megcsókoltam.Nem kértem semmi mást az Istentől csak hogy boldog legyek,a fiam halála után is...boldog legyek.
-Szeretlek-suttogta Steph.-Szeretlek mindenestől...Rád hasonlít.-mondta.
-Igazán?Én pedig úgy gondolom,hogy rád.-mosolyogtam.
-Csak nézd meg azt a kis mosolyt,vagy a szeme színét.Smaragd zöld.Mint a tied.Ha viszont a természetedet is örökli,az viszont még jobb lesz.
Elmosolyodtam és újabb csókot nyomtam a szájára.Lehet valakinek ennyire fontos valaki?Vagy éppen valakik?Az életemet is odaadnám értük és most az a legfontosabb,hogy vannak nekem.
-Stephanie,Stephanie,én akkor nagybácsi vagyok ugye?-mondta Izgatottan Nathan.Steph rám nézett és bólintott,hogy én válaszoljak.
-Igen Nath,az vagy.
-Tudtam,tudtam.Apu mondta is.De én nem hittem el.-tette csípőre a kezét.
-Hát pedig elhiheted.Gyere csak,súgok neked valamit.-"Majd te fogsz rá vigyázni ha majd mi nem leszünk.Legyen neked is épp annyira kincsed a mi lányunk,mint nekünk.Itt,a kis szívedben-"
-Úgy lesz Harry.-ölelt meg.
-Hadd adjak neked egy puszit-mondta Steph és az öccsét elárasztotta puszival.-Most pedig bemegyünk.Álmos Darcy.Ugye?-mosolygott a kislányunkra és magához ölelte.
-Megyek veletek.-mondtam és átvettem tőle a picit,aztán pedig bevittem a gyerekszobába.Mikor még az üres szoba előtt találtam Steph-et,akkor nem gondoltam,hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat,de bizony eljön.
Túl sokat gondolkozok mostanában.De remélem ezzel nincs nagy baj,mert így rájöhetek arra,hogy "Mit vesztettem és mit kaptam,mit nyertem és mit hagytam."