70.Rész.My dreams come true...

El sem hiszitek mennyire örültem,hogy: 1)komiztatok,2)kaptam négy..NÉGY feliratkozót.3)nőtt a nézettség.Guys,I'm proud of you!!!Egyébként néha tapasztalatból írok dolgokat,és nem mindig csak kitalálom őket,mármint nem Harry-re értem,hanem akármilyen dologra:)Két feliratkozó után köv.Szép napot nektek:')) xxEzt hallgasd:')
El sem hiszem.Mrs.Styles leszek.Az történik,amire mindig is vágytam.Talán a legféltettebb álmaim válnak valóra.Tudom,még 18 sem vagyok,de nem sokára már betöltöm,onnantól tervezhetek mindent.Jobban mondva tervezhetünk.Olyan érzés tölt el,hogy Harry mellett ébredhetek,mint még soha.Átkaroltam a nyakát és éreztem meleg végtagjait magamon.Lábamat a combjai fonták körbe és csodálatos,mesébe illő arca szinte ragyogott a tél végi apró napsütésben.Kócos haja eltakarta a szemét,szája pedig halvány rózsaszín volt.Feleségül megyek egy gyönyörű,kedves,tökéletes sráchoz.Istenem...Szinte olyan ez mint ha álmodnék,de ez most nem álom,hanem valóság.Nem akartam az öleléséből kiszakadni.Olyan voltam mint egy hercegnő,legalább is úgy éreztem magam:kiváltságosnak.Harry megmozdult és aranyosan elmosolyodott.Valami jót álmodhatott.A telefonom rezegni kezdett és ámulattal figyeltem,hogy mennyi üzenet jött.Nem is számítottam ennyire.A Párizsban élő régi osztálytársak,John bácsi,Chris,Molly,és az itteni barátok,ismerősök,családtagok.Eljegyeztek.Még csak most fogtam fel.Melodie és Bella sms-e volt a legfelkavaróbb.Kettőjük közül is a Bella-é,jó értelemben.
*Drága,legjobb barátnőm!El kell fogadnom,hamarabb felnősz,mint én.Én vagyok a legboldogabb az édesanyád helyett is és apud után a második,aki nagyon örül annak,hogy végre megtalálta az élete szerelmét.Istenem de hamar mennek az évek.Emlékszem mikor a gumikerekes hintán nevetgéltünk és bújócskáztunk a kertetekben,mint a gyerekek.Most már várhatom mikor fog a ti gyereketek így tenni,ahogy mi.Felhőtlenül,gondtalanul játszani a hátsó kertben.Egyetlen Stephanie,sok boldogságot kívánok előre is nektek! :')
-a te régi játszótársad,legjobb barátnőd,testvéred:Bella.XX
Nem tudom mit csináljak ezzel a lánnyal,mindig is ilyen érzelmesen írt,most pedig azt akarja,hogy végigsírjam az egész napot?Egy sms miatt?Már megtörtént.A könnyeim folyni kezdtek,de gyorsan el is tüntettem őket.A pulóverem végével megtöröltem a szemem,de csak tovább sírtam.Besétáltam a fürdőszobába és megmostam az arcomat,aztán pedig felvettem a csőnadrágomat,a tornacipőmet és egy egyszerű felsőt,rá pedig egy prémes mellényt.Angliában soha nem tartott sokáig a tél,de még mindig érezni lehetett a csípős hideget,ha kiléptünk az ajtón.Jobban szerettem volna bent maradni,mint kint.Danielle és Eleanor küldött üzenetet,hogy segítenek majd mindent megbeszélni stb.Még nem akarok felhajtást.18 sem vagyok,majd azután szeretnék tervezni és addig kárpótolni azt a sok rajongót,aki talán a legnagyobb dologba vetett reményüket vesztették el,ami Harry volt.Minden rajongó arról álmodik,hogy valamelyik sráccal összeköti az életét,hát ez velem megtörtént-néztem a gyűrűmre és nem hittem el.Kitaláltam egy kárpótlási módszert,remélem ez valamennyire segít...

-Tessék srácok,ezeket írjátok alá.-tettem eléjük egy óriási táska papírt.
-Ezt mindet?-nézett rám Niall.
-Igen,segítsetek,nem szeretném,hogy órákat töltsenek sírással,sajnálom,hogy egy álmuk tört össze,miközben az enyém épül.
-Stephanie,nem hiszem,hogy lenne kárpótolni valód.-mondta Liam.-Danielle sem tett ilyesmit.
-De őt szeretik,Liam.Félek,hogy engem nem.
-Ó,tényleg?-kérdezte Louis.
Rájuk néztem és forgattam a szemem.
-Kérlek,csak tegyétek meg ezt nekem.-mondtam.
-Mi ez a kupaktanács?-kérdezte Harry és átölelt hátulról.-Hogy van az én jövendőbelim?-fordított magához.
-Stephanie úgy gondolja,hogy a rajongóknak tartozik eggyel,vagy öttel.És köszöni,jól van.-mondta Zayn.
-Jó tudni,hogy te vagy a jövendőbeli feleségem Malik-ugratta Harry.-Mivel Steph-et kérdeztem..és miért kellene neked szívességet tenned?-nézett nagyokat.
-Csak mert.Ne kérdezd.Inkább csak segíts jó?-kérdeztem.
-Hát jó,ha te mondod-mosolygott.-Mit kell csinálnom?
-Aláírni néhány papírt.
-Néhányat.-ismételte Zayn,mire befogtam a száját.
-Igen,annyit.

A szállodához korán kellett mennünk és le is kapott néhány fotós minket.A koncert előtt nemsokkal beálltam az ablakba és vártam,hogy minél nagyobb tömeg legyen.Harry átkarolt és ő is kifelé nézett az ablakon.
-Ugye nem bántad meg a döntésedet?Itt van ennyi lány,bőven van választásod,de én kellek neked?Mert te nekem igen.
-Kincsem...egyáltalán nem bántam meg,te vagy a legjobb döntésem a világon.
Szája számra tapadt és édesen megcsókolt.
-Akkor én most megyek-húztam a fejembe a sisakot és utoljára megcsókoltam.
-Sok szerencsét.Te vagy a legkedvesebb lány a világon és a legjobb.-ölelt magához.
-Tudom-nevettem.-Na jó,csak vicceltem.-a kezembe vettem az aláírásokkal teli zacskót és lesétáltam testőrök társaságában a hallba.Vettem egy mély levegőt és kinyitották nekem az ajtót.A rajongók nem tudták,hogy ki vagyok,csak értetlenül álltak én pedig lehajtott fejjel,kapucniban,szemüvegben integettem nekik.A testőrök védtek engem,közben az ajtó bezáródott mögöttem.Kértem a rajongókat,hogy álljanak öt sorba,vagyis kinek ki a kedvence.A táskákból kiszórtam egyszer az egyik sorba,másszor a másik sorba az aláírt lapokat és mindenki visítani kezdett.Számoltam vele,hogy nem lesz mindenkinek elég,de én megtettem,amit tudtam.Az egyik lány megfogta a kezem és észrevette a gyűrűt.Nézegette,aztán a szája nagy vigyorra húzódott.Szorosan megölelt és csak azt suttogta a fülembe,hogy köszönöm.Aztán már kezdett egyre több rajongó körénk gyülni,én pedig kihúztam a kezem a lányéból és az pedig elkezdett visítani ezt kiabálva.
-"Ő Harry barátnője,sőt...Már menyasszonya,lányok,idegyertek.Stephanie Statham az".
-A francba!-mondtam csendesen.Nem akartam,hogy megtudják én vagyok az,nem haszonból csináltam amit csináltam,hanem mert sajnáltam őket...Nem lehet,már tudják.Harry-vel későbbre terveztük elmondani a 'nagyközönségnek',a sajtónak.De ez nem az ő dolguk,csak a miénk.Harry lehet ideges lesz,félek,mert mondta,hogy vigyázzak és észrevették.Már mindegy.A testőrök megfogták a karomat és úgy vezettek vissza.Hazz azt akarta,hogy az életük árán is védjenek meg.Bementem és az ablakhoz siettem.Láttam a zokogó rajongókat azt hiszem az örömtől volt ez.Sok lány kezében telefon volt.Felnyitottam a laptopomat és felléptem twitter-re.Nagyon sok tweet-et kaptam,köszöneteket és gratulációt,de voltak nagyon rossz megjegyzések is.Lezártam a laptopot és könny szökött a szemembe,még a bennem maradt rossz kommentek miatt.Rendben,ezt vállaltam,ezt kell elfogadnom.Harry lépett be a szobába.
-Stephanie,kincsem,könnyben van a szemed.mit történt?-guggolt le mellém.
-Semmi,semmi baj-legyeztem magamat,hogy ne sírjak.Átfogtam a nyakát és ő pedig lehúzott az ölébe.
-Hey,ne sírj.Mondd el mi bánt,vagy ha gondolod,majd később.-próbált jól viszonyulni a dologhoz.
-Kérlek ne haragudj,hogy mindig csak sírok,meg ilyen vagyok csak...Mindegy.
Letörölte a könnyeimet és a homlokomra adott egy puszit.
-Még nem ígértem,de megfogom,hogy egészségben,betegségben melletted leszek és akármilyen érzékeny vagy,én még akkor is itt leszek melletted-nyugtatott.Elmosolyodtam és homlokomat az övéhez nyomtam.
Kért egy percet,hogy maradjak nyugton.Én nem mentem sehova.
-Tessék,ezt azért,mert te pont ilyen vagy,ilyen gyönyörű mint ez a rózsa és azért,mert szeretlek és mert megérdemled-nyújtotta át a rózsát.
 -Ó Harry köszönöm-simogattam meg a karját és megcsókoltam.-Egyébként...nemsokára itt van a születésnapod.Két nap?Hát körülbelül.Kigondoltam valamit,de azt majd meglátod-kacsintottam.
-Pedig én szeretném tudni-mondta sértődöttséget tettetve.
-Hát pedig nem fogod-legyintettem a rózsával és a nyakára adtam egy puszit..