69.Rész.I want you to rock me...

Ne haragudjatok,hogy ilyen későn hoztam az új részt,de mozgalmas hétvégém volt és még ihletem sem volt nagyon...Azért remélem elég lesz ennyi és áh,mindegy.nagyon rossz kedvem van :'( ,de meghoztam nektek az új részt :')) Köszönöm,hogy olvassátok!Egy feliratkozó és mindegy mennyi komi után..jön a következő rész:) xxxx
Lorah édesanyja lépett be az ajtón apummal és jó nagy bőröndökkel.
-Anya,te mit keresel itt?-kérdezte Lor.
-Mivel apád egy hétre kiruccan a golf csapattal,úgy gondoltam jöhetnék ide és David-nek nem volt ellenvetése.
-Nem mondtam semmit-tátogta apum.
-De akkor is-mondta Lorah.
Tudniillik amikor Alana idejön,még csak ha Nathan-ra vigyáz,akkor is sok.Sőt,akkor apa és Lor,nem nagyon tudnak kikapcsolódni.Azt kell lesni folyton,hogy mikor hol van.Lorah sem szerette volna,hogy itt legyen az anyja,de nem mondhatott nemet.Egy hétre kell őt kibírni,csak egy hétre.Kifújtam a levegőt,felálltam és odasétáltam.Kezet nyújtottam,Alana pedig magához ölelt.
-Jaj drágám,olyan ritkán látni téged.Még mindig azzal a helyes fiúcskával jársz?-kérdezte.
-Igen-elpirultam.-Már kérdezte ezt egy héttel ezelőtt is...-kuncogtam.
-Csak tudod mi úgy voltunk Lorah édesapjával,hogy összejöttünk és szét mentünk.Az emberek nem tudták követni,hogy mikor mondhatják azt ránk,hogy egy pár vagyunk.De örülök nektek.
Hát,ismerős történet..-sóhajtottam.Mosolyogtam Alana-ra,de valahogy nem nagyon akartam kimutatni azt,hogy ezzel csak még jobban elbizonytalanított.Bevezettem a szobájába Lorah édesanyját és lepakoltam a cuccokat,amiben majdnem sikerült elesnem.
**
Próbáltam megnyugodni az este miatt,de valahogy még mindig félve gondoltam arra,hogy mi lesz.A srácok már a lelküket is kibeszélték nekem,csak ne féljek már.Izzadt a tenyerem fel-alá járkáltam.Anyum nagyon jól fogadta a hírt és sírva fakadt,ahogyan Gemma is.Soha,semmitől nem izgultam ennyire.Kitaláltam a módszert,ami mindenkinek tetszik.Hat órára mondtam,hogy érte megyek és elviszem egy galériába.Mindent elrendeztem már csak az ingemet kellett megigazítanom.
-Biztosan készen állsz rá fiam?-kérdezte Joe.
-Igen.Vagyis...azt hiszem.Szeretem őt annyira,hogy mindent megtennék érte...

Mikor a galériában álltunk eszembe jutott néhány dolog kettőnkről,amikor egy olyan képet láttunk,ahol egy pár volt,akik összebújva ültek egy fa alatt.Találkoztunk pár ismerőssel és azoknak is bemutattam Stephanie-t.Megvettem azt a képet ami annyira megérintett.
-Igazán csinos vagy ma is.Ma főként-súgtam oda Steph-nek ahogy végignéztem rajta mire egy kis pír jelent meg az arcán.-Csak ne akard,hogy itt letámadjalak-folytattam.
-Harry...-szorította meg a kezemet és egy csókot nyomott a számra.

Összekulcsoltam ujjainkat és lassú léptekkel sétáltunk a megbeszélt hely felé remélve,hogy Steph semmit sem sejt az egészből.Direkt messze álltam meg a kocsival,hogy sétálni tudjunk,csak ketten.Az úton beszélgettünk,de nekem néha akadoztak a szavaim.
-Harry miért vagy ilyen feszült?-kérdezte a barátnőm...
-Semmi,semmi csak ma nem volt valami jó napom.-nyugtattam a mosolyommal.Mikor beléptünk a terembe a pincérek már tudták a dolgukat,de csak remélni tudtam,hogy nem szúrják el.Ez nagyon fontos nekem.Nagyon.
-Mit hozhatok?-kérdezte az egyik pincér.
-Nem baj ha ma én választok?-kérdeztem.
-Persze,semmi baj-tette le az étlapot Stephanie.
-Akkor ezeket kérném-mutattam a főpincérnek.
Az első fogásnál már kezdett bennem feléledni valami.Valami olyan érzés,ami bátorított.Beszélgettünk és nevettünk,próbáltam szimplán felfogni azt,hogy mi is a szándékom.Mire kihozták a csokis sütit,akkor nyeltem egyet és gondolkozni kezdtem.Gyorsan kellett gondolkoznom mikor elénk tették a süteményt.-melyik az enyém?És melyik az övé?Ez borzasztó dilemma.És ha nem veszi észre?Ó,Styles legyél már bátor!-gondoltam magamban.Steph elvette az egyik tányért én pedig gyorsan kapcsoltam és kicseréltem.Csodálkozva nézett rám.
-Ne haragudj,csak szerintem az jobb ízű,amit neked adtam-mosolyogtam.
-Aham,ez érdekes.Harry mit tervezel?-kérdezte.
-Semmit,nyugodtan egyél-nyugtattam.Mikor vágta volna felfelé a sütit,akkor nem ment a kés tovább.-Ez az!-gondoltam és halkan örültem a sikernek.Jól döntöttem.
-Várj,hadd nézzem-mondtam vigyorogva és valahogy kivettem a kis dobozt és letérdeltem elé.Az arca elsápadt és nem volt az a kis pír,amit úgy szeretek.
-Harry....-motyogta.
-Igen Stephanie?Úgy érzem mindent megtennék érted.Összekötöm veled az életem,mert szeretlek.Veled akarom leélni az életem és olyan érzelmeket átélni mint még soha.Nélküled semmi vagyok.Különleges helyed van a szívemben.Ugye tudod?Stephanie Statham,megváltoztatnád a vezetékneved,az enyémre?-kérdeztem,mikor a könnyek csak úgy potyogtak a szeméből és szép arcát csillogó könnycseppek díszítették.-Hozzám jönnél feleségül?-kérdeztem.Abban a pillanatban minden félelmem elszállt.Nem tudtam mit tehetnék,mikor figyeltem Steph arcát a válaszra várva.Mindenki,aki a teremben volt várta a válaszát.
-Igen,Harry!Igen,leszek a feleséged.Örökké-ugrott a nyakamba és azt hittem,hogy a világon ennél szerencsésebb nem is lehetek.Istenem,végre valaki,akit ennyire szeretek,akivel leélném az életem.És le is fogom!A teremben mindenki tapsolt a pincérek pedig zsebkendőt nyújtottak át,a most már jövendőbelimnek nevezhető gyönyörű nőnek.
**Stephanie Szemszöge**
Otthon,amikor pezsgővel koccintottunk,újra legördült egy könnycsepp az arcomon.Az érzelmek sokasága látszódott rajtam.Harry letörölte a könnyemet és megcsókolt.A család majdnem összes tagja ott volt.Rokonok egy jó páran,apám részéről,munkatársai,pedig csak egy családi gratulációra gondoltam.

Az autóban a gyűrűmet nézegettem és elmosolyodtam.
-Harry,ez nagyon drága lehetett...Egyébként is.Nekem az is elég lett volna,ha egy cérnával kötöd át az ujjamat.Szeretlek,nagyon-szorítottam meg a kezét.
-Nekem te vagy a legdrágább a világon.Nem érdekel mi mennyibe kerül és mennyire kell megváltoznom...
-Nem kell megváltoznod.-simítottam végig a karján.-Nem kell,azért szerettem beléd,amilyen vagy.Én azt a Harry-t szeretem,akinek ismerem az érzéseit.Itt belül-mutattam a szívére.

-Ugye boldog vagy?Mondd,hogy boldog leszel velem.-mondta Harry.-Te vagy a mindenem.-állt mellém az ajtóban.
-Boldog vagyok.De veled még boldogabb leszek-csókoltam meg.-És most be szeretnék menni és te is jössz velem-vigyorogtam.
-Tényleg?Azt akarod,hogy menjek?-kérdezte egyre közelebb lépve hozzám.Azt a kis távolságot is lecsökkentette közöttünk,ami volt.Felébredtek a pillangók a hasamban és az energiához,amit éreztem bátorság is társult.Átfogtam Harry nyakát,ő pedig felemelt.A lábamat összekulcsoltam,ő pedig a falnak nyomott.Vadul,szenvedélyesen csókolni kezdett úgy,ahogy még soha.Mindenhol érintett,ahol csak tudott.A keze nyomán mindenhol perzselt a melegsége.A szobába szinte berontottunk és az asztalról levertünk mindent,ami ott található volt.Kizártuk a külvilágot,csak ő meg én voltunk.Lehelete miatt megborzadtam és már a határán voltam annak,hogy kiáltsak egy nagyot,de Harry az alsó ajkamba harapott és így elfojtottam a kiáltást.Halk lélegzete már csöppet sem volt halk,gyorsulni kezdett és az enyém is.Magam mögött hagytam minden gondolatot és a pillanatnak éltem...Nyelve utat kért magának és már csak annyi erőből,ami maradt...annyiból érintettük egymást.Életemben nem volt ennyire jó éjszakám.A fáradtságtól és talán az álmosságtól Harry karjaiban aludtam el.Ő pedig simogatta a hajamat és apró puszik nyomát hagyta mindenhol.Kezeinket összekulcsolva és lábainkat összefonva a aludtunk el.