68.Rész.Végre veszekedünk!.....

Valaki megfogta a kezemet és hátra húzott.Már csak abból észleltem,hogy Harry az,ahogy fölém tornyosult magas alakja és védelmezően fogta a kezemet.
-Zayn.-nyomott a srác mellé,aki engem és Melodie-t karolt,Niall pedig Bella-t.Nem gondoltam,hogy ennyire ideges lesz,de úgy látszik nagyon védelmezős kedvében van a féltékeny Harry.-Mikor fogod megérteni,hogy Stephanie az én barátnőm?-kérdezte Harry megfogva Ryan gallérját és a srác egyre magasabbra emelkedett.
-Harry elég lesz-fogtam meg a kezét,mire hátra nézett és a szeme sötét volt,így elengedtem.Tudom milyen,mikor ideges,de ez már sok volt.
-Jól van na,csak azt gondoltam,hogy osztozhatnánk rajta.-mondta Ryan.
-Ó igen?Mert szerintem nagyon nem.Ő az enyém.Csak az enyém.-szólt Harry és beküldött a fiúnak egy ütést és már csak annyit láttam,hogy az orrából élénkvörös vér folyik.Nem hagyta annyiban,hanem letörölte a vért és visszaadta azt az ütést,amit Harry-től kapott.Eltakartam az arcomat és megrángattam Zayn kezét.
-Csinálj már valamit ennek nagyon nem lesz jó vége.-már majdnem sírva kérleltem.Az Starbucks-ban ülő emberek felfigyeltek az egészre és mindenki elhúzódott és úgy nézték.Ekkor jött két testőr,aki szét választotta a két srácot.
-Ebből botrány lesz-mondta lefagyva Bella.
-Már van-válaszoltam és nyeltem egy nagyot.Mindegy volt,hogy ki kezdte a verekedést,kivezettek minket.Egyik fiú sem úszta meg sérülés nélkül ezt a verekedést.
-Még nem végeztünk-mondta Harry a fiúra mutatva én pedig az érzékenység helyett ideges lettem.Olyan szintű ideget éreztem,hogy meg sem tudtam szólalni.Nem akartam,hogy a fiúk vigyenek haza,de muszáj volt.Mindenki ezt várta el tőlem és nem lett volna helyes tovább ingerelni azzal Harry-t,hogy nem velük megyek.Niall szerint ez egy újabb védelmező rohamot hozott volna elő és Hazz sem engedte volna meg,hogy magam menjek haza.Nagyon 'örültem',hogy így sikerült elrontaniuk a napomat.Egy jó nap,végre probléma nélkül,na tessék.Ennek lőttek...Duzzogtam és az anyósülésen ülve kifelé bámultam az ablakon szótlanul.Az esetet ha Paul is megtudja,mivel már szerintem tudja is,akkor újra testőrökkel kellesz mászkálnunk és Hazz sem ússza meg szárazon.Nem tudtam kire haragudjak jobban:Harry-re vagy Ryan-re.A barátom csak védeni akart,de viszont nem kellett volna ilyen nagy ügyet csinálni az egészből,mert tudom,hogy ez másnapra már az újságok címlapján fog szerepelni.Ha normális életet élnénk,a sajtó nélkül,akkor most ez nem lenne olyan nagy probléma.Ha egy átlagos ember verekedik egy kávézóban,akkor azt nem írják meg máris a címlapok,de Harry egy kicsit sem átlagos.A többiek már kiszálltak az autóból és magunkra hagytak.Ki akartam szállni,mikor Hazz visszahúzott az ülésre.
-Beszéljük meg,kérlek.
-Mit akarsz megbeszélni?Azt,hogy szét vereted az arcodat miattam?Azt,hogy ezt nem úszod meg és én sem.Az,hogy hallgathatod Paul-tól ezt még legalább három napig?Az újságok címlapján fogsz szerepelni.Miattam...Már látom is a főcímet.-fortyogtam.
-Semmi bajom és nehogy azt hidd,hogy miattad lesz minden,mert nem.Én kevertem magamat bajba,abba pedig senki sem szólhat bele,hogy hogy védem meg a barátnőmet és mit csinálok a kávézóban,vagy akárhol.-mondta Harry.
-Na jó,én kiszállok-és ezzel a mondattal befejeztem a beszélgetést.Olyan érveket hozott fel,amik szerintem is igazak,de még mindig ideges voltam.Bementem a szobába és készültem átöltözni,mikor Harry benyitott és elmosolyodott.
-Most mit mosolyogsz?-kérdeztem.
-Csupán azt,hogy veszekedünk-vigyorogva állta a tekintetem.-Végre veszekedünk.Kezdünk egy normális párrá válni.
-Neked ez a normális?Akkor ebben add ki a dühödet,ne más arcán,akitől majd visszakapod-fordultam el tőle.Nekem is mosolyognom kellett hiszen igaza volt.Nem szokásunk veszekedni és ez most egy érdekes pillanat.-Harry én csak azt mondom,hogy nem kellene miattam.-fordultam vissza,mikor magához ölelt és ott maradtam az ölelésében.Érzéki,puha ajkak tapadtak a számra.Keze megnyugvást talált a derekamon az én kezemmel pedig a nyakát fogtam.Egy pillanatra elhúzódott és végig nézett rajtam.Alsó ajkain végighúzta a nyelvét és aztán újra találkozott a pillantásunk.
-Ne haragudj.-mondta halkan,mire közelebb léptem hozzá és átkaroltam.
-De ne keverd magad miattam bajba.Ígérd meg,hogy többé nem teszed-hajoltam az arcához.
-Nem ígérhetem meg.
Vettem egy mély lélegzetet és beletörődtem abba,amit mondott.Tekintetem a nyakára szegeztem és eszembe jutott valami.Harry felvett az ölébe,aztán letett az ágyra és fölém hajolt.
-Megmutathatom,hogy hozzám tartozol?-kérdeztem és tekintetem újra a nyakára siklott.Harry mosolyogva bólintott és szám először az érzékeny bőrhöz ért a fülénél,aztán a nyakához.Harry megremegett,amikor végighúztam a most már érzékeny részen az ujjamat és a szemében őrült csillogást láttam...
-A mai nap csak a miénk-mondta Harry.
-Igen,csak a miénk.
**
-Lorah ide adnád azt a tányért?
-Persze.
-Köszönöm-mosolyogtam.-Apa mindig dolgozik,mikor én itt vagyok.Nem kellene egyeztetnünk néha?-kérdeztem.
-Lehet,hogy azt kellene.
-Figyelj...Nem az esküvőt terveztétek?Azt mondtad majd akkor kerül erre sor,ha megszületik Nathan és már nem kis gyerek.Ugye?Te arany baba-néztem rá és adtam neki egy puszit.
-Iden-vigyorgott a testvérem.El sem hiszem,hogy ilyen nagy már.Olyan okos és aranyos.
-De úgy volt csak még semmit nem tudunk pontosan.Szegény Nath azt sem tudná,hogy mibe csöppent bele ennyi idősen.És hát már mi sem vagyunk fiatalok,szóval még mindent meg kell beszélnünk.
-Értem-mosolyogtam.
Épp rábeszéltem Nathan-t,hogy egyen már,mikor apa belépett két bőrönddel a kezében.
-Lorah-val egymásra néztünk és a csodálkozás nem kicsit látszott rajtunk...
Sziasztok!Köszönöm a sok komit az előző részhez.Nagyon sokat jelent ez nekem :').A cím kicsit másról árulkodott,de a lényeget azért gondolom értitek :P.Köszönöm még egyszer és remélem ennél a résznél is kapok hozzászólásokat :) Sok puszi nektek és bocsi a rövid részért,legközelebb hosszút hozok :)XXXX