63.Rész.Teenage dirtbag...

Azon törtem az agyam,hogy mi is a beszéd tárgya a titokzatos telefonáló és Harry között.
-Oké.Most pedig jó éjszakát.-mondta a barátom komoly arckifejezéssel.
-Harry elárulnád mire ez?Emberek?A mi hátsó ajtónknál?...
-Semmi komoly,csak..csak a biztonság miatt.
Mi?Hát oké.
-Bővebben?
-Féltelek.Ennyi.
-Most már értem.Tudtam,hogy nem kellene elmondanom az álmom.Azért,mert tudtam,hogy ez lesz belőle.Néha túlságosan is védelmező vagy.-duzzogtam.
-Én védelmező vagyok?Hát el is várhatod.Azt az embert,akit szeretek védeni is fogok akárhogyan is.-mondta és tekintete rajtam maradt,várva a válaszomra.
-Az álmaimról többé nem beszélek.-mondtam.
-Ne legyél már ilyen.Pont az álmod ébresztett rá,hogy jobban védenem kellene téged.
-De Harry,a te biztonságod forgott kockán,nem az enyém.-válaszoltam a szememet forgatva.
-Ez is meg van oldva.Ha téged védenek,akkor engem is.Szóval minket.
-Jó,én most alszom.-fordultam el tőle.
-Steph?
-Harry,aludj.
-Ne duzzogj már.Csak azért teszem,mert fontos vagy nekem.-mondta és átkarolt,a nyakamba csókolt.
-Én pedig azt nem szeretném,hogy mindenhová jöjjenek velünk és ne tudjunk egy percet sem magunk lenni.Ezért haragszom.
-Tudunk majd.Csak nyugodj meg.
-Persze.Benga állatok(!) előtt,akiknek egész nap kemény,szeretet nélküli arcokat kell vágniuk,hogy is tudnánk egy csókot is váltani?Ez kínos.
-Nem kínos és szerintem pedig nem fognak minket figyelni.Nem ez a dolguk.Csókból pedig nem lesz hiányod,ha erre gondolsz-fordított magához.-Megnyugodtál?
-Lehet.-rám nézett azokkal a smaragd színű szemeivel és megjelent a jellegzetes mosoly az arcán.Nem tudtam ellenállni.-Nem haragszom,csak zavar-fészkelődtem.
Tudtam,hogy meg kell szoknom.Fel kellett készülnöm erre.Harry nem egy szimpla srác.De én csak vele akarok lenni...senki mással és nem akarom,hogy testőrök legyenek éjjel-nappal körülöttünk.
-Akkor örülök neki-karolt át és megcsókolt.Szeretlek-zárta le a szemét és magához húzott.-Jó éjszakát életem.
-Neked is-suttogtam és egy puszit adtam a fejére.Gondolkoztam...nem tudtam aludni.Harry tényleg védelmező típus,főleg mostanában.Megértem,de ez csak egy álom volt.Na jó,nem csak egy egyszerű álom,életem legrosszabb rémálma.Az ilyen kisebb 'szóváltásokkor' vagy épp akkor,amikor a legjobban elvagyunk eszembe jut,hogy anyám most mit mondana.Na igen,ő biztosan tudna tanácsot adni.Chris mindig felhív elmesélni,hogy mi történik otthon,a sírt is ők gondozzák.-Sajnálom anya,hogy ezt én nem tehetem meg,sajnálom...-zokogtam.Talán az este és anya emlékének keveréke az,hogy sírok,de álomba sírtam magam...
**
Reggel mikor felkeltem Harry rajtam volt,talán nem egész súlyával,de a levegővételem nehézkes volt.Az arca olyan volt,mint egy kimondhatatlanul csodás angyalé.Ez a tökéletes srác az enyém...Igen.Keze az enyémmel volt összekulcsolva és mosolygott.Álmában is mosolyog.Valami jót álmodhat-gondoltam.Próbáltam fogásából kiszabadulni,de az csak erősebb lett.A másik kezét mellkasomon pihentette és csendben szuszogott.Nevetnem kellett,mikor rájöttem,hogy nem enged,hogy kiszabaduljak az ő fogásából.Kezemet az övé közül kivettem és magam mellé tettem.Ez az,sikerülni fog-gondoltam.
-Ne gondold,hogy elengedlek-motyogta Harry bezárt szemmel és meleg lehelete csiklandozta a hasamat.Még mindig mosolygott.
-Pedig jó lenne,vagy ha belegondolok,akkor van egy módom rá-mondtam csendben.-elkezdtem csikizni és felébredt.Még nem teljesen,de legalább a szemét kinyitotta és úgy nevetett.
-Hey,Steph,elég lesz-mondta akadozott mondattal a nevetés miatt.
-Hát oké-álltam fel és szabad utam volt.Legalább is azt hittem...
-Gyere vissza hozzám-mondta Harry és lebiggyesztette a száját.
Ó,hogy én nem tudok neki ellenállni.
-Tíz perc,nem kevesebb és nem is több-mondtam,mire széles mosollyal válaszolt.Lehúzott magához és vele szemben feküdtem.
-Haragszol még?-kérdezte ártatlanul.
Azok a testőrök,már meg is feledkeztem róla...
-Nem haragszom.Csak nem akarom,hogy lássanak mindent.Főleg nem,amikor perverz mosolyra húzódik a szád-mondtam és elnevettem magam,mire ő is nevetni kezdett.
-És te ennek a mosolynak nem örülsz?-jött közelebb hozzám.A távolság csökkenése miatt,ami idáig is csak pár centi volt,megremegtem.Édes csókot nyomott a számra és elmosolyodott.
-De-pirultam el.-Nagyon is örülök,mert tudom mi lesz a vége-még jobban égett az arcom.
-Mindenhogy aranyos vagy,de amikor elpirulsz,az lélegzetelállító-nyelt egyet és szemét szabadon legeltette.
-Ó értem.-vigyorodtam el és felálltam.
-Ne hagyj itt-mondta.
-A kiskutyapofi nem hat meg.Most nem...-sétáltam a fürdőszobába és mire kimentem már rajta volt a farmer nadrág,amit annyira szeretek,viszont felülről semmi nem takarta.A pillangó...Aranyos pillangó,aranyos Harry-vel.Közelebb lépve hozzá tekintete fel-le járt a testemen.
-Csodás vagy-lépett közelebb.Ajkunk egy 'lopott' csók erejéig találkozott,aztán mosollyá alakult.Kezemet mellkasára tettem.
-Köszönöm.Te még csodásabb.Viszont ha itt maradok nem lesz reggeli,szóval most megyek-elsétáltam.Lemenve a konyhába gondolkoztam,hogy mit csináljak reggelire,végül egy könnyű kajánál döntöttem.Nem volt kedvem az iskolába menni és látni Cinthia arcát,főleg nem az álom után.Így gondolkozva nem vettem észre,hogy Harry áll mellettem.Szemével követte minden mozdulatomat.
**
A suli valami katasztrófa volt.Nem bírtam kivárni,hogy hazamenjek.Ugye bár tanulni sem tudtam amiatt mert Harry nem engedte,hogy az ágyból felkeljek,mert annyira féltett,de hogy még testőröket is küldött.Az egyik folyton követ mindenhová és le sem veszi rólam a szemét.Vagy,ha még látnám is,mivel fekete szemüvege van és mozdulatlan arccal meredt rám.De idegesítő....Nem baj,valameddig kibírom,amíg Harry lenyugszik.Ma pedig koncert,úgyhogy kikapcsolódok kicsit.Annyi a baj,hogy a mai dolgozat,amit írtunk,az nagyon rossz lesz és még puskázáson is rajtakaptak és nem kicsit puskáztam,már talán ágyúnak is nevezhetném.Fő,hogy a technika tanárról beszélek,aki egy hülye,semmirekellő ember.Nem bírom.Egy kicsin múlott,hogy nem kerültem az igazgatóiba.Hú,de jó volt ez a nap,és nagyon nem pozitívan értem.
**
A koncerten elég jó helyet kaptunk.Amióta Danielle és Liam eldöntötték,hogy összeházasodnak,azóta mindketten a fellegekben járnak.
-Danielle,hahó-csettintettem a szeme előtt.
-Bocsi,bocsi.Mit mondtál?
-Jó,hogy ennyire figyelsz rám-motyogtam.
-Stephanie ne haragudj már,csak olyan elképesztő pasi nem?...
-De-nevettem.A koncert végén előbújt Harry védelmező énje.Azt tátogta :"Rajtad tartom a szemem" és a kezével felém mutatott.Jó,persze.Még maradt két szám,mikor Harry hirtelen rosszul lett.
Köszii az ezelőtti részhez a komikat és a feliratkozót:).A következő rész 5 komi és 1 feliratkozó után lesz.Egyébként kérdeztétek,hogy hány részesre tervezem a blogot.Attól függ,hogy mennyi embert fog érdekelni és attól,hogy mennyire haladok előre.Am 100-ra gondoltam,de lehet abból több is,ha érdekel:) XX