60.Rész.A secret letter....

*Lányok...kimondhatatlanul hálás vagyok nektek a komikért és az újabb feliratkozóért.Köszönöm,köszönöm és köszönöm.Nagyon jól esik nekem,hogy ilyen visszajelzéseket kapok.Bocsánat,hogy nem akkor hoztam a részt,amikorra megígértem,de ez a sürgés forgás...Na  mind1,hálás vagyok nektek ezért.A következő rész 7 komi és egy feliratkozó után jön :) xxx
Nem akartam,hogy vége legyen az éjszakának,mert tudtam,hogy másnaptól kezdve csak tanulás vár rám.Tanulni,óh nem,nem akarok!Hajnali 4 óra volt és én egy rossz álom miatt nem tudtam aludni.Harry hajával játszottam feltekertem az ujjamra,aztán le.Ittam egy pohár tejet,de még mindig nem tudtam aludni.Járkáltam a házban kihasználva az alkalmat,hogy az eldobált ruháinkat összeszedjem .Leültem az üres szoba ajtaja elé a laptoppal és olvastam könyvet online,hátha attól majd elalszok.Valahogy az ajtóban ülve nem tudom talán a tej hatása vagy a lágyabb levegő hatására álmosnak éreztem magam.
*Harry szemszöge*
Oldalra tettem a kezem,de az ágy ürességét és Steph hűlt helyét érezve a szemeim kénytelen voltam kinyitni.Már megint nem tud aludni-gondoltam.Láttam,hogy az eldobott ruháink már nincsenek a földön és a laptopja sem volt a helyén.Majdnem az egész házat bejártam már,mikor megtaláltam az üres szoba ajtajában ülve kezében a laptoppal és aludt.Édes,drága Steph-elmosolyodtam.Felemeltem és bevittem a hálóba.Befelé menet a tükörbe néztem és olyan 'most-jó-éjszakám-volt' hajamat láttam.Hmm,de milyet is mutatna,ha tényleg így volt?!Magamban nevetni kezdtem.Betakartam a barátnőmet és befeküdtem mellé.megnyugodva karoltam át és a homlokára adtam egy puszit.

Olyan édesen aludt,hogy nem akartam felébreszteni.Nem akarom,hogy újra kevesebb időt töltsünk egymással,mint szoktunk.A fél évi vizsgáira kell készülnie.Ezeket a reggeli pillanatokat megőrzöm a fejemben és a látványból a szemem szinte szikrákat szór,jó értelemben.Vágyom arra,hogy mellette legyek mindig,hogy megvédjem mindentől óvjam.Szeretem.
*Steph szemszöge*
December lett,annyira nem vártam.Már elegem lett a tanulásból.Bárcsak vége lenne az egésznek.Nem értem mire ez a sok tanulás?Az alapokat is elégnek tartanám,de nem,a tanároknak még meg kell nehezíteniük.Ők is voltak diákok és megérthetnék,hogy nem bírunk ennyit.
-Szia,hoztam egy kis kaját.Órák óta bent ülsz a szobában,egy kicsit ki kellene mozdulnod-ült le mellém Lorah.
-Igazad lehet.Talán a lányokkal....mert Harry-nek próbája van.
-Drága,annyira sajnálom,hogy nem lehettek annyit együtt,de gondolj bele,már csak fél év és kész és ez is hogy elment.-mosolygott a nevelőanyám,igen,másfél év kellett hozzá,hogy ezt kimondjam.Lorah még Nathan születése előtt mondta,hogy tervezik apámmal az esküvőt,de még mindig nincs belőle semmi.Talán azt várják,hogy egy kicsit nagyobbacska legyen az öcsém.Ahhoz képest,hogy egész nyáron és az ősznek a felén itthon sem voltam,most annál többet voltam a tanulás miatt és még néha Nathan-ra is vigyázni kellett.Greta egyre többet maradt ki.Elegem van!Tényleg ki kellene mozdulnom,de a lányokkal minden nap tudok lenni,rájuk mindig szakítok időt.Az kellett,hogy magam legyek kicsit kiszellőztessem a fejem.Gondoltam kimegyek a tengerpartra,elég száraz telünk volt.Egyszer,de még egyszer nem esett a hó az éven,még eső sem.Furcsa évszak itt a tél.
-Köszönöm az ebédet Lorah.-mosolyogtam.
-Ennyit ettél?Nem leszünk jóban így Stephanie.
-Jó,jó majd eszek-pusziltam meg és kisétáltam a papírjaimat,a könyveimet az ágyon hagyva.Nem volt szép dolog,de az volt a legnagyobb dolgom,hogy elrakjam?Hát nem.A tengerparthoz sétáltam.A fejhallgatómat is vittem.Ilyenkor nekem az a kikapcsolódás,ha egy csendes helyen zenét hallgatva gondolkozhatok és nyugodt lehetek.Üzenetet kaptam Harry-től.
*'Szeretlek,ne feledd.
H.xx A TE herceged'*
ÓÓ,de kedves,aranyos és tényleg az én hercegem.
*'Én is életem.Igen,te vagy az én hercegem.
S.xx'*

Mosolyogva,mint a bazsarózsa,úgy sétáltam a tengerparton.Volt időm gondolkozni.Rossz ötlet volt kijönnöm,fázni kezdtem és megborzadtam.Valaki megfogta a vállam.Megfordultam és Harry volt az,hátulról szorosan ölelt.
-Szia!
-Szia,te hogy hogy itt vagy?
-Miért?Nem örülsz nekem?
-Ne legyél hülye,nagyon örülök.Csak nem úgy volt,hogy próbáltok?
-De,de hamarabb eljöttem-mosolygott.-Mondta Lorah,hogy ide jöttél.
-Igen,kicsit ki akartam szellőztetni a fejem,a tanulás miatt.
Megfogta a kezem és kézen fogva sétáltunk a parton.
-Ma egy jótékonysági rendezvényre hívtak minket.Téged is...-mosolygott.
-Engem is?
-Igen.Szóval indulnunk kellene,és a kezed is nagyon hideg,az arcod is.Fázol?
-Egy kicsit.
-Akkor itt a felsőm,vedd fel.
-Köszönöm-csókoltam meg és végigsimított a kezemen.
 
Meg kellett ismerkednem sok 'befolyásosabb' emberrel.Minden öreg embernek volt egy kis fiatal barátnője akik gondolom nem a jódágért vannak az öregekkel.Haszonleső emberek...Fújj.Undorító volt.Mikor hazaértünk,a fejem is fájt és a lábam is a magassarkútól.Levél volt a postaládában.Gondoltam egy rajongó,mert kaptunk már egy néhányat a mi postaládánkba.
-Nem jössz?-kérdezte Harry.
-De,csak megnézem a levelet.
-Jó,de aztán siess-kacsintott.
-Oké-nevettem.Fejcsóválva vettem ki a levelet és láttam,hogy nem a szokásos levél.Nem az,amilyennek gondoltam.Vörös rúzzsal volt címezve...nekem.Mikor elolvastam,egy könny csordult ki a szememből és a világot összetörni éreztem körülöttem.Elejtettem a levelet....