67.Rész.Reggeli játékok....

Hi!Köszönöm annak,aki komizott.Arra jutottam,hogy nem fogom erőltetni ezt a komizás dolgot.A nézettséget fogom legjobban szemügyre venni,aztán a komikat!Egyre többen látogatjátok az oldalt,aminek örülök és köszönöm a feliratkozókat!Tudom,hogy furcsa volt karácsonyról beszélni,csak tudjátok,ez is kell :) Love you all xx és SORRY,hogy ilyen KÉSŐN :)

Egy csodás éjszaka után nem esett jól kimászni az ágyból.De...nyugtatott a tudat,hogy még szünidőm van és nyugodtan kiélvezhetem azt a kis időt,ami nekem és Harry-nek adatott,hogy többet foglalkozzunk egymással.Lefényképeztem Harry-t míg alszik.Gondoltam visszaadom neki azt,amit ő szokott: csinálni,bámulni és fényképezni.Még fáradt voltam és tudom,hogy ő is,ezért nem ébresztettem fel.

-Így nem tudok aludni,ha bámulsz-vigyorodott el Hazz.

-Ó-biggyesztettem le a számat.Olyan éber alvó...Vagy ébren alvó?Inkább az első.-Akkor hagylak aludni-másztam az ágy végébe,mire lábával átfogott és visszahúzott magához.Az ölelésében tartott és elégedetten mosolygott.
-Azt mondtad nem tudsz így aludni.
-Hazudtam.Ha mellettem vagy,minden éjszakám jobb.Sőt,a többi nélküled egy rossz álomra hasonlít.-vigyorgott még mindig öntelten.
-Most azért vagy ilyen elégedett,mert melletted vagyok,vagy....?
-Igen,azért,mert ilyen közel lehetsz hozzám és soha nem akarom,hogy ne érhessek hozzád.Mindig érinteni akarlak,érezni az illatod és melletted lenni.Elpirultam és az arcomhoz tettem a kezem.Nagy hatással van rám,akár már egy mondata is.Tényleg óriási űr tátong bennem,amikor nem ölelem meg reggel és úgy megyek suliba,vagy akárhová,a francba is,nagyon szeretem.Egy csókot nyomtam a szájára és beletúrtam a hajába.Lágyan megharapta a számat és ajkaim szétváltak,ezzel engedélyt adva Harry-nek.Közelebb húzódtam hozzá,mire egy reggeli,mély dörmögés hagyta el a száját.Fölém mászott és kezeinket összekulcsolta.Kopogtattak,és elmosolyodtam.
-Harry,ki.kellene.nyitnunk.-mondtam csókunk között.
-Lehet.-válaszolta és adott egy utolsó csókot.Felvette a pólóját és gyorsan magára húzta azt a szűk,rá tapadós nadrágot,amit annyira szeretek.Harry küldött egy puszit és kiment maga után bezárva az ajtót.Magamra húztam a takarót és sóhajtottam.Hogy érdemeltem ki ezt a csodás pasit?Magam sem értem,de köszönöm a sorsnak,hogy összehozott minket.Melodie írt üzenetet,hogy menjek vele és Bella-val vásárolni.Gyorsan visszapötyögtem neki a választ és visszatettem a párnára a fejem.
                                             * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
A telefonom ébresztett 9:00-kor.Fogalmam sem volt,mikor aludtam el,de már eszembe jutott,mikor a gondolataim között kutattam,hogy Harry itt hagyott,mikor valaki kopogott én pedig visszaaludtam.
-Szuper-ültem fel az ágyon és szembetalálkoztam a tükörrel.-Te jó ég-ijedtem meg a kinézetemtől.-Ezen gyorsan segítenem kellene.-a hajam úgy állt,mint a szénakazal vagy inkább mint a tű és mindenfelé.A hajlakkot többé nem fogom használni,csak ha nagyon muszáj.Oldalra néztem,Harry helyét néztem és a számról eltűnt a mosoly,lebiggyesztettem az ajkamat.De egy levél és egy rózsa volt ott hagyva a párnáján.
 *Szerelmemnek*-címmel.
A rózsa illata megmosolyogtatott és a kora reggeli órára gondoltam.Felbontottam a levelet és kíváncsian néztem a tartalmát.
*Bocsáss meg,hogy itt hagytalak,csak egy sürgős fotózásra kellett mennem.Ha tehetném egész nap csak ölelnélek és melletted lennék,de nem tehetem.Remélem a rózsa kárpótolja azt a pillanatnyi csalódást,amit reggel éreztél.Tudom milyen mikor felkelsz és nem látod magad mellett az éltető elemet,aki miatt érdemes felkelned.Hidd el,ezt sokszor éreztem :/ De most már itt vagy és bepótoljuk,mikor hazaértem.Ígérem.Szeretlek KINCSEM.;) XX.*
Elolvadtam a levéltől és visszadőltem az ágyra.Tudja mennyire szeretem,ha így szólít.Fontos nekem,hogy érezzem a szeretetét máshogy is és neki is fontos ez.
**
A lányokkal beültünk a Starbucks-ba és beszélgetve szürcsöltük a kávét.Pedig ezt nem illett,de annyira jól éreztem magam velük és örültem,hogy kiszabadulhatok a mindennapok szoros fogságából.Melodie és Bella egész idő alatt a srácokról beszéltek.Látszik mennyire szerelmesek.Rám néztek és kérdezgettek.
-És ti?Te alig szólaltál meg.-mondta Bella.
-Gondolod,hogy a ti beszélő túltengésetektől szóhoz jutok?-kérdeztem játékosan.
-Az igaz,hogy sokat beszélünk a fiúkról,de Zayn.-től mindig a csúcson vagyok.-álmodozott Melodie.
Belekortyoltam a kávéba és azt hittem kiköpöm a nevetéstől.Bella sem bírta tovább.
-Azt hiszem fel sem figyelt arra,hogy mit mondott-bökdöstem Bella-t a nevetésemben fuldokolva.
-Szerintem sem-bökött vissza.
-Szóval a csúcson?-kérdeztem vissza nevetve.
-Mi?-kérdezte Mel.
-Semmi,semmi-válaszoltam.
A nevetést visszafojtottam,mikor megláttam Ryan-t és a barátait leülni a mellettünk lévő asztalra.A srác figyelme egyből a mi körünkre irányult.Messziről bámultuk egymást és intett nekem,de én nem intettem vissza.Tudtam Harry-nek mennyire rosszul esne és így átéreztem,amit ő érez.Felállt és odasétált mellénk.
-Sziasztok.Szia Stephanie.-vigyorgott,de abban a mosolyban láttam valami furcsát,ijesztőt és olyan céltudatosságot,amit ritkán látok.Ez megmagyarázható.Mert egy egoista barom és mindent magának akar,téged is-ijesztett meg a tudatalattim.Hát jó.
-Szia Ryan.-nem pillantottam rá.
-Leülhetünk?-kérdezte és a két fiú mellette várta a pillanatot,amikor igent mondok.
-Mint látod nincs hely.-mosolyogtam szánalmamat kimutatva feléjük.
-Hozhatunk széket is-nevetett az egyik.
-Gyertek menjünk-súgtam oda a lányoknak.
-Csaknem elakarsz innen menni?Már nem vagyunk barátok?-kérdezte elállva az utamat.
-Ryan haza megyünk.-léptem oldalra,mire ő is oda lépett.-Kérlek,csak hagyj.-mondtam.Annyira nem olyan volt,mint akkor,amikor ketten vagyunk.Teljesen máshogy viszonyult a helyzethez,mikor ott voltak a barátai és az én barátnőim.Borzasztó.Még Cinthia-t is szívesebben elviseltem volna abban a pillanatban mint azt a három srácot.Kaptam egy ismeretlen számtól egy sms-t.
*Ne félj* 
Ennyi volt az üzenetbe írva.Fogalmam sem volt arról,hogy ki az,de látja mi történik most és még bátorít is?Kicsit ijesztő,de még is jó.
-Ki az?Csaknem az a genyó barátod?
-De,képzeld.Csak annyi a különbség,hogy ez inkább rád illik-tettem az ujjamat a mellkasára fenyegetésképp.Vettem a bátorságot,amin meglepődtem.
-Tényleg?Én vagyok genyó?-kérdezte Ryan.-Szerintem meg nem érdemel meg téged.-mondta undorodó arccal.
-Te csak ne vágj ilyen arcokat.Mert a srácok szívesen átrendezik-mondta Bella a hátam mögé állva.
-Ne szólj bele szőkeség-mondta a fiú.Teljesen meglepett a viselkedése.
-Teljesen igaza van Bella-nak-helyeselte Melodie.Ryan közeledni kezdett felém és a levegő kezdett kiszorulni közülünk.Hirtelen Ryan tekintete a hátam mögé irányult.Aztán valaki megfogta a kezemet és hátra húzott.