62.Rész.Vas happenin'?.

Harry még két napig nem engedte,hogy felkeljek az ágyból a kis 'sérülés' miatt.Hogy eshettem el?Tudok magassarkúban járni,igen is tudok.Viszont a rossz álmomat sem értem,azon rágódok már két napja a levélről nem beszélve.Őr angyal?Az lett volna mellettem?Azt hittem ez mind igaz,de csak álom,szerencsére.Nem tudtam volna elviselni azt a fájdalmat,ha tényleg igaz.Nem szerettem volna felhozni az álmot,de Harry már rákérdezett egy párszor.
-Helló gyönyörűm!-mondta Harry.
Odaadtam neki a kutyát még tegnap.Nem Hope-nak nevezte el,hanem Holden-nek.Mikor az első két betűt hangsúlyozta,azt hittem tényleg az lesz a neve,ami az álmomban.Rémisztő lett volna...Nem értem.Az égből vigyáznak rám,talán ez a magyarázat.
-Helló hercegem-csókoltam meg.Leült mellém és az a tudat,hogy itt van mellettem,melegséggel töltötte el a szívem.
-Hogy vagy?Nem fáj már a fejed?-kérdezte és alaposan megvizsgált.Jobbra-balra fordította a fejem az államnál fogva.-Hmm,már nem is olyan vészes-nézett a szemembe és megcsókolt.
-Jól vagyok Harry,köszönöm.-mondtam makacsul.
-Milyen rossz kedved van mostanság...
-Csak fel vagyok zaklatva,ez minden.És most talán elmondom,hogy mit álmodtam.-nyeltem egyet.-Persze csak ha még kíváncsi vagy.
-Hogyne lennék kíváncsi?Folyton ezt kérdezgettem.-mosolygott.
-Kaptam egy levelet,hogy a te biztonságod érdekében hagyjalak el..
-És te megtetted?
-Igen-suttogtam és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.-Azért,mert a levélben az állt,hogy bántani fognak,ha nem engedelmeskedem én pedig...soha nem bocsájtanám meg magamnak,ha valami bajod esne.
-Hmm.-mondta Harry és rám nézett.-Folytasd..
-Elhagytalak és a szívem majd meg hasadt érted.Nem tehettem mást.Összejöttem Ryan-nel,te pedig Cinthia-val sétáltál felém a tengerparton.Olyan volt,mintha arcon csaptak volna.Ryan nem mondott nekem olyan szépeket,amiket te szoktál mondani.Emlékszem,nem szerettem,csak valakire szükségem volt.Aztán...ott álltam előtted.Újra...-fojtott hangon beszéltem.-Harry,hiányzott minden,ami veled kapcsolatos volt.Mintha már nem is én lettem volna nélküled.Ketten maradtunk,én megmondtam,hogy miért hagytalak el,te pedig tudtad.Tudtál a levélről és megbocsájtottál.Veled voltam,az ölelésedben.Aztán,emlékszem az álom végére.Nem akartam a karjaid körül kiszakadni.Borzalmas volt ez az álom.
-Ó Stephanie.-ölelt magához szorosan,nekem pedig folytak a könnyeim.-Szeretlek,a világ összes kincsénél jobban,mindentől.Tudod,nem gondoltam,hogy ennyire fogok valaha szeretni valakit.De..téged még a saját életemnél is jobban szeretlek.Hihetetlen ugye,hogy valaki ilyen szeretetre legyen képes...És olyanra,mint te irántam.Most már elhiszed,hogy minket egymásnak teremtettek?
-Ebben soha nem fogok kételkedni-bújtam oda hozzá és még jobban érezni akartam.-Tudod milyen rossz volt?Azt hittem soha nem leszünk együtt,hogy már nem érezhetlek,így mellettem,ahogy most.
-Tudom,nem bírnám ki.-mondta és megpuszilta a homlokomat.-Egyébként...várod,hogy a sulinak vége legyen?-mondta mosolyogva,hogy kicsit jobb kedvet hozzon a beszélgetésbe.
-Ehhez az kell,hogy tanuljak sokat,amit te mostanság nem engedtél.-néztem és nevetni kezdtem.
-Hát,megérte pedig két napot is ágyban lenned-kacsintott.-De az tény,hogy nem akarom,hogy egy ideig magassarkút húzz.Ezért,hoztam neked valamit...-mondta.Kiment és egy perc múlva már itt is volt.Converse cipőt nyújtott át.Olyan volt,mint az övé,csak nőiben.Ismeri a stílusom.Csak az miatt kezdtem el magassarkút hordani,mert mindenféle rendezvényre voltunk hivatalosak és hát randira sem mehettem lapos talpúban,bár azt hiszem ez megtörtént egyszer...vagy kétszer.Na mindegy,a lényeg,hogy csak miatta.Itthon tényleg kényelmesebbnek éreztem a cicanacit és a tornacsukát.A modellkedésben az zavart a legjobban,hogy nem voltak kényelmes ruhák és még a cipők is a lábamba préselődtek.A smink,ó,az pedig olyan volt mint a vakolat.Egy kiló smink volt rajtam.Harry szerint a természetesség szebb,és szerintem is.Ő is egy tornacsukás,farmernacis lányba szeretett bele.Igen,az volt rajtam,mikor találkoztunk.Nem olyan ruha volt,ami kiadja az alakomat,vagy ilyesmi,hanem egyszerű cucc.
-Köszönöm.-mosolyogtam és apró csókokat nyomtam a szájára.-Ismersz már Styles-nevettem.
-Ha én nem ismerlek,akkor senki.-mosolygott és a könyökére támaszkodva beszélt.
**
-Nem féltek?-kérdeztem Harry-t és Zayn-t.
-Nem,már megszoktuk-mondta Zayn.
-Jó,Malik megértelek.Neked nem egy van.
-Hát ezt a szerelmednek is mondhatnád.-nevetett.
-Zayn!-böktem meg.
-Jól van na-nevetett és adott egy puszit.
-Te csak ne puszilgasd.Ott van Melodie-mondta Harry és megfogta a kezemet.
-Előbújt a féltékeny Harry.-motyogta Zayn.
-Nem is igaz.-válaszolta és a szalon felé vezetett.Ott,ahol az én első és talán utolsó tetkómat csinálták.-Ezzel van egy meglepetésem.
-Meglepetés?
Valami velem kapcsolatosat akar magára varratni,tudom.
-Harry ne csinálj hülyeséget.-mondtam.
-Nem lesz hülyeség.-válaszolta pimasz mosollyal.
Beült a székbe és Bob,aki az én tetoválásomat is csinálta,most ő ügyködött Harry új szerzeményén.
-Fogd meg a kezem,kérlek-mondta és én megtettem,amit mond.Tudom milyen fájdalmas az,amit csinálnak,hogy a tű jár a tested felszínén.Megborzongtam.Néha megszorította a kezem,de vigyázott,hogy ne fájjon.Nem érdekelt volna,ha még erősen szorítja is,akkor sem,csak neki ne fájjon.Éreztem az ő fájdalmát,ahogy ő is szokta az enyémet.Néha megrezzentem,mikor lezárta a szemét és csak várta,hogy elemelje Bob onnan a tűt,aztán újra neki kezdett.
-Nem fáj,Harry?-kérdezte.
-Egy kicsit,de kibírom.

-Erős fiú vagy te Styles-válaszolta.Közben láttam,hogy Zayn is vág érdekes pofákat,de az ő kezét is Melodie fogta.Rá mosolyogtam a barátnőmre és néztem tovább Harry-t.Mikor már kialakulóban volt a kép,rájöttem.Egy pillangó...
-Harry.Miattam?
-Igen,neked is van egy pillangód.Ez annak a párja-mosolygott és kicsit felszisszent.
Kedves tőle,akkor sem kellett volna miattam ezt tennie.A szép felsőteste....
**
Feküdtem az ágyon és hallgattam a barátom halk szuszogását.Fáradt volt a kimerítő nap után és a pillangó a testén,csodás.De...csak miattam lett ez...Nem mertem soha gondolni,hogy egy fiú,miattam csináljon ilyet,főleg nem életem szerelme.Igen,jól hallottad Styles,életem szerelme-mondtam magamban.Olyan aranyos volt és álmában is olyan szép volt,mint máskor.De más emberek,amikor alszanak,nem valami szép látvány,én már csak tudom.Egyszer amikor volt cserediák fogadás,akkor nekem is kellett fogadnom és a leglúzerebb gyerek jutott hozzám.Persze nem néztem le,sőt segítettem is neki,de amikor aludt,az elviselhetetlen volt és álmában elég sok mindent csinált.Khmm.Nem jó emlék.Viszont Harry,ő teljesen más.Különleges és tökéletes.Nem is tudom,talán ő a szerelem megtestesítője.Egy angyal?Lehet.....Néztem,ahogy a mellkasa emelkedik és süllyed.Lejjebb húztam a takarót és láttam,a pillangó olyan volt,mintha szárnyait próbálgatta volna,ahogy Harry lélegzett.Átkarolt,így szabad pálya volt,hogy nézhessem őt.Harry telefonja csörögni kezdett.Remek,a legjobb pillanatomban,mikor szabadon csodálhattam őt.Adtam egy puszit a mellkasára és felébresztettem.Ismeretlen szám volt,de Hazz tudta ki az.
-Igen..megérkeztek?Rendben,rendezze el őket.Kettőt a hátsó ajtóhoz,kettőt az elsőhöz és talán még kell egy vagy kettő ember.
Mi?Emberek?Hátsó/első ajtó.Harry,mit csináltál?
So,I'm here! :) Nem volt meg a kért komi szám,viszont a feliratkozó igen,köszönöm a komikat lányok.Én a hozzászólásaitokon majdnem elsírtam magam.Nagyon-nagyon köszönöm.Sok erőt adtok nekem,ugye tudjátok? :) A Következő rész legalább 5 komi és 1 feliratkozó után kerül fel :) És hangsúlyozom,hogy a CHAT-be még mindig lehet írni,tegyétek meg.Kiteszem a blogotokat ha cseréről van szó.So good.Bye.
Dominika.xx