66.Rész.Ünnepek,újratöltve...

Sziasztok.Köszönöm a feliratkozót és az öt komit is,hálás vagyok azoknak,aki komiztak.Csak nyolcat kértem lányok,kérlek.Egyre bonyolultabb a történet,ha értitek mire gondolok és jó lenne,ha többen komiznátok,hogy tudjam,nem csak öten olvassátok a blogomat.Szóval pls,csak 6 komit kérek,vagy amennyit gondoltok és egy feliratkozót.:)
Az ablak be volt törve és a szilánkok mindenfelé hevertek.Egy fa dőlt be,az ablak teljesen betört.Talán a nagy széltől dőlhetett ki.Ilyen vihar,errefelé?Télen?Szokatlan.Hirtelen egy kéz rántott arrébb,mielőtt a fa egyik ága rám esett volna.
-Jól vagy?-kérdezte Harry-Felemeltem a kezem és folyt belőle a vér.Szilánkokba tenyereltem.Megráztam a fejem Harry kérdésére.Felvett az ölébe és bevitt a fürdőszobába.Ráültetett a mosógép tetejére és vizes kendővel törölgetni kezdte a vért.
-Mondták,hogy ki kellene vágni azt a fát,de én nem hallgattam senkire.Tessék,most megsérültél miattam,azt évtized legnagyobb viharán.
Mondani akartam,hogy ne hibáztassa magát,de hang nem jött ki a torkomon.Felvette a zöldikés üveget és lassan rányomta a vattára,aztán a sérülésekre.Felszisszentem és egy könnycsepp gördült le az arcomon.Harry lecsókolta az árulkodó könnycseppet.
-Fáj?-kérdezte.-bólintottam,mire fújni kezdte.Ez arra emlékeztetett,mikor én törölgettem a sebeit,a verekedés után.Betekerte a sebet és a szemembe nézett.Megöleltem,ő óvatosan karolt át és megcsókolt.
-Sajnálom,az én hibám-mondta megbánóan.
-Nem a te hibád Harry.Vigyázol rám mindig.Arról meg nem tehetsz,hogy ma ilyen vihar van.-nyugtattam és ujjainkat összekulcsoltam,a bal kezemre pedig vigyáztam.-Semmi bajom-hajtottam fejemet az ő fejéhez.-Ne hibáztasd magad.Ez csak egy kis..sérülés,karcolás-vigasztaltam.-És most mit fogunk csinálni?
-Karcolás?Sérülés?Nem hiszem.-nézegette a kezem és apró puszit nyomott rá.-Megvárjuk míg eláll a vihar és én majd intézkedem.
Harry olyan védelmező és ez jól esik.
-Féltem,hová mentél.A vihar miatt is.És amikor láttam,hogy az az ág...Ha nem vagyok itt Steph...
-De itt voltál és jól vagyok-simítottam végig az arcán.Megpuszilta a tenyerem és megölelt.Visszamentünk a szobába és Harry az ölébe húzott,mintha gyerek volnék.Igaz,pár hónap van,míg 18 nem leszek,szóval gyakorlatilag tényleg gyerek.Lefeküdtünk az ágyra és Harry agyában csak az járt,hogy ő a hibás a dolog miatt.
-Semmi baj.Hallod?-kérdeztem és az ölelésébe bújtam.
-Biztos?Nem fáj?-kérdezte aggódóan.
-Nem,figyelj.Felejtsük el.Holnap elviszik a fát,kicserélik az ablakot és mintha mi sem történt volna.
-De úgy érzem minden,ami veled történik,az miattam van.
-Harry.Ha te nem lennél,akkor unalmas lenne az életem és élném a hülye tinik korát,akik nem tapasztalják meg a szerelmet.De azt meg kell cáfolnom,hogy miattad lett volna,ez hülyeség.Szeretlek...
-Én is-bújt közelebb hozzám és arcomat tenyerébe fogta.
Sokszor elgondolkozok azon,hogy 17 és 19 éves létünkre mennyire felelősségteljesen gondolkozunk.Borzasztó éjszaka volt egy szép este után.Beleborzongtam a gondolatba és Harry jobban ránk húzta a paplant.Nem volt szükség szavakra,hogy kimutassuk mennyire szeretjük egymást,még is szükségnek éreztem,hogy kimondjam:szeretem,csakhogy soha ne felejtse el.A paplan alatt összefonódott lábunk és szorosan öleltük egymást.Ebben a csodálatos kötelékben aludtam el.

Délután a fának már csak hűlt helye volt.Harry már az új ablakot intézte.Sikeresen leadtam a dolgozatot és most már egy ötöst várok.Remélem az lesz,amire számítok.
**
Harry-vel elmentem az orvoshoz,ahogy meg volt ígérve.Csak kis késéssel...Észrevehető volt,hogy a barátom visszanyerte az erejét.
Majdnem minden el volt intézve már a fával és az ajándékokkal kapcsolatban.Kivéve Harry-t.Próba-próba után és az sem volt biztos,hogy hazaérkezik Ausztráliából karácsonyra.De ma reggel még mellette ébredhettem.Szerettem az ő cuccait hordani és ő is szeretett benne látni,úgyhogy megadtam neki és magamnak is ezt az örömöt.Felvettem a fehér ingét,míg aludt és lesétáltam a konyhába.Kinéztem az ablakon és láttam az újság kihordó srácot.Pár másodperc múlva már hallottam az újság koppanását az ajtón.Kimentem és elfelejtettem,hogy Harry ingében vagyok,de nem nagyon zavart.Az újságos fiúnak leesett az álla.Visszamentem és csináltam a reggelit.Égető pillantást éreztem magamon,pedig fel sem néztem.
-Ne bámulj-pirultam el.
-Mert miért ne?Neked is jó reggelt.-válaszolta Harry az ajtónak dőlve és úgy mosolygott.Az a reggeli kócos haj,a gyűrött póló és a rózsaszín ajkak,nem bírtam ki,hogy ne harapjak az ajkamba.Egy mosolyt próbáltam elrejteni.Harry közelebb lépett hozzám és kiszabadította az ajkaimat a fogaim közül.
-Rájöttél,miért ne bámulj ilyenkor?-kérdeztem mosolyogva.Orra súrolta az enyémet és leheletét a számon éreztem.
-Még mindig nem-válaszolta ravaszan.-Talán rá jönnék,ha adnál valami jelet.Nem is tudom...-nézett át a vállamon.Magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Most már rá jöttél?-néztem őt vigyorogva.
-Azt hiszem,de megmutathatnád még egyszer-nevetett.
**
A vacsora kész volt,azt égők,minden,csak egy ember hiányzott már:Harry.Idegesen néztem az órára,amit észrevett Anne.
-Drága,nyugodj meg,még van két óra.Harry lehet,hogy tett már néhány meglepő dolgot a karácsonyi vacsorakor-nevetett és elmosolyodott az előjövő emlékre-De az biztos,hogy semmiképp sem fog késni.-nyugtatgatott.
-Remélem-biggyesztettem le a számat.Kint kisebb pelyhekben kezdett hullani a hó.A nem is olyan régi vihar nyomát észlelni sem lehetett.Csendes volt a táj.A hópelyhek táncot jártak az utcai lámpák fényében.Nagyon szép látvány volt.Kicsit elbóbiskoltam a gondolataim miatt és úgy bámultam kifelé az ablakon.Nem biztos,hogy ide fog érni.Ausztráliából?Ugyan már és még egy telefont sem kaptam.Haragszom rá,de nem tehetem.A szeretet ünnepe.Istenem,de akkor is,aggódom.Máskor már telefonált.A várakozás ugyan olyan örökké valóságnak tűnt,mint az iskola.Apropó,ötös vizsgám lett és nyugodtan fújhatom ki a levegőt,ha a félévi jegyeimre gondolok.Már mindannyian leültünk az asztalhoz,én pedig idegesen mosolyogva hallgattam,amit beszélnek,amolyan póker arcot vágtam.
-Hát ha Harry nélkül kell elkezdenünk,akkor nélküle-mondta Lorah.
-Szó sem lehet róla-lépett be havasan és vizes kabátban Hazz.Lerázta magáról a rajta maradt havat és a kabátja alól kivette Holdent-.-Muszáj volt még érte mennem-mosolygott.Odaszaladtam hozzá és átkaroltam.
-Először is Harry nagyon aggódtam,másodszor pedig-tettem fel a mutató ujjamat,mire fél mosolyra húzódott a szája és megcsókolt.
-Neked is boldog karácsonyt.-vigyorgott az arcomba és nem bírtam,hogy ne vigyorogjak én is.
-Neked is boldogat Harry-mosolyogtam átkarolva őt.
-Vizes leszel-figyelmeztetett.
-Azt hiszed érdekel?-nevettem.Hoztam egy kendőt és a hajára tettem.Nem sokára már a csillogó kis cseppek eltűntek a hajáról és megszáradtak.Joe mondott asztali áldást és nyugodtan kezdhettünk neki az evésnek.
-Hogy hogy késtetek?-kérdeztem.
-Más géppel kellett jönnünk,a mi járatunkat törölték az idő miatt.Ne gondoljátok,hogy Sydney-ben is ilyen idő van...-motyogta evés közben.
-Értem.-válaszoltam.-Jó,hogy elhoztad Holden-t mosolyogtam.
-Nem maradhatott otthon-fogta meg a kezemet és megszorította,amit egy apró csókkal viszonoztam.Nem sokkal később Nathan felébredt és én vettem az ölembe.Harry olyan csodálva nézett minket,mintha valami tündért látna,aki három kívánságát teljesíti.
-Az éven téged állítottak be a karácsonyi angyalnak?-kérdezte Harry.
-Hazz.-elpirultam.
-Nem,én ezt komolyan gondoltam-sétált oda hozzám.
-Az arcod,olyan...különleges, gyönyörű és te magad is az vagy.-csókolta meg a fülem háta mögötti érzékeny részt.
-Te is egy csoda vagy Harry-válaszoltam és pillanatokig csak egymás szemébe néztünk aztán levittem az öcsémet a konyhába.
-Te édes drágaság,gyere ide-tartotta a kezét Gemma.Egyre jobban törődik a gyerekekkel.Nem mintha idáig nem tette volna,de mostanában még jobban érzi azt,amit az anyukák,hisz' ő is nem sokára az lesz.Már mindenki átadta az ajándékot,már csak én és Hazz álltunk egymás előtt és egy kis dobozt szorongattunk.Csak fürkésztük egymás arcát várva arra,hogy egyikünk majd csak elárulja mi van a dobozban.Kíváncsi voltam,ezért megszólaltam.
-Na jó,leszek az első.Boldog karácsonyt-pusziltam meg.
-Hát már nincs más választásom,szóval remélem tetszeni fog.
Kivettem a dobozból,ami benne volt és csodálattal néztem egy ezüst nyakláncot.Egy fél szív volt.Harry anélkül,hogy felnézett volna,megszólalt:
-Az eladó azt mondta,hogy a ..
-A párját elvitték...-néztem rá csodálkozva.
-Igen,de.Stephanie-nevetett Harry.-Neked is boldog karácsonyt-vigyorgott.
-Szóval megvettük egymásnak a nyaklánc párját.Ez így jó-mosolyogtam tartva a kis dobozt.
-Segítsek feltenni a nyakláncot?-kérdezte.
-Igen,köszönöm.A hajamat egy oldalra tettem,hogy be tudja kapcsolni és mikor sikerült neki,egy puszit adott a vállamra.
-Köszönöm.Azt is,hogy nem nélküled kell töltenem ezt a napot,hogy megérkeztél épségben és nekem ez elég.-mosolyogtam és a földet néztem.Harry megemelte az arcomat az államnál fogva és megcsókolt.
-Egy fényképet?-kérdezte apum.
-Persze-vigyorogtunk és én azt sem tudtam milyen arcot vágjak életem szerelme mellett,mert az örömtől,hogy velem van,ugrálni tudtam volna.A fényképezőgépünk tele van a közös fényképeinkkel,de még is olyan feszélyezettnek éreztem a helyzetet.A fénykép után Harry kézen fogva vezetett ki a kabátunkkal a kezében.Sétáltunk a hóesésben és figyeltük,ahogy a lélegzetünk összeolvad a levegőben.Megálltunk az egyik lámpa alatt,én feltartottam a tenyerem és egy szép hópehely hullott rá.Harry hideg orrát az enyémhez dörgölte és úgy álltunk a hóesés alatt.Olyan boldognak éreztem magam mellette....