47.Rész.Ez nem az,aminek látszik...

**Steph szemszöge**.
Már másfél hete csinálom ezt a munkát.Borzasztó sok időt és erőt vesz igénybe.Mindig ki vagyok kenve és a ruhák,amiket rám aggatnak,flitteres,csillogós dolgok.A fürdőszobában voltam és a festéket mostam lefelé az arcomról.A melegítőmben voltam és az egyszerű tornacsukában,mert a sok csillogó cucc után jól esett kényelmesen felöltözni.Belenéztem a tükörbe és Harry ott állt a hátam mögött az ajtónak dőlve.Rá támaszkodtam a mosdóra,mire ő odajött és átkarolt.
-Így vagy a legszebb.Melegítő naciban,smink nélkül.-ölelt magához.
-Most mondjam,hogy te is így vagy jó nekem?Smink nélkül?Erre Harry nevetni kezdett.
-Ezt vártam...
-Na jó..Ne haragudj,tudom,most én hanyagoltalak el.-néztem rá.Elhallgatott és a földet nézte,miközben szorosan ölelt.
-Hmm.-hümmögött.
-Mi az?
-Semmi.Csak örülök,hogy észrevetted-vigyorgott.
-Persze,ha kell ölellek,ha kell csókollak...éjjel-nappal.-néztem csillogó szemébe.Harry-nek egy kis pír jelent meg az arcán.Ritka az az eset,mikor elpirul,de ez most olyan volt.Hazz ekkor megfogta a kezem és gyengéden megcsókolt.Csókja felém olyan gyengédséget sugárzott,hogy lelkem egészen megnyugodott.Most  én karoltam át fürtöskémet,ahogyan ő szokott engem.Láthatóan jól esett neki,amit mondtam.
**-Ma egy divat bemutató lesz...-mondtam csendesen.
-Akkor mindannyian ott leszünk-szólt Louis.
-Még szép-mosolygott Harry.
-Adrian itt lesz egy óra múlva-mondtam.
-Már megint az a srác...
-Harry,nyugi már.Egy kapcsolat alapja a bizalom.Bízz bennem,kérlek.
-Igen,igaz,csak olyan jóban lettetek mostanában ezzel az Adrian-nal,meg Ryan-al is.Túl sok fiú van a közeledben.
-Féltékeny,féltékeny.Khmm-mondta Zayn és közben jobbra-balra nézett.
-Nem vagyok féltékeny-állt fel Harry és kiment.
-Egyáltalán nem az-forgattam a szemem.Miért nem érti már meg?Hiszek a fiú-lány barátságban.Mert különben ti is azok vagytok nekem-néztem a négy srácra.
-Mi sem értjük mindig őt-mondta Niall.
-Kimentem a kertbe Harry után.Beült a hintába,én pedig mellé..
-Mi bajod van mondd már meg?!
-Semmi,csak szeretlek és magam mellett akarlak tudni.
-De én melletted vagyok és leszek is örökké..ha akarod.
-Mert szerinted nem akarom?-nézett rám a csillogóan zöld szemeivel.
-....
-Steph én szeretlek-fogta meg a kezem és engem nézett,én pedig a földet..
-Minden kis dologgal együtt?
-Miden kis dologgal együtt-mosolyodott el Harry és megcsókolt.
-Akkor viszont gyere és segíts kiválasztani a ruhát,hogy miben menjek-húztam be a házba.
-Hamar ment a megbeszélés-mondta Liam.
-Nekem mondod?Azt hittem nehezebb lesz vele-mosolyogtam és Hazz-ra néztem.
-Igaz,hogy néha túlzásba viszem a dolgokat...De mi most azt hiszem megyünk.Segítek ruhát választani Steph-nek-vigyorgott Harry.
-Jó ruha választást-kacsintott Danielle.
**-Képzeld...Liam és Danielle már majdnem akcióban voltak,mikor mi beléptünk a nappaliba-nevetett Harry.
-Nem semmi.De ugye nem történt semmi?-nevettem.
-Még jó,hogy jöttünk.Igaz,nem szívesen szakítottuk őket félbe,de hát muszáj volt.
-A nappali..Jó hely-vigyorogtam.
-Ki akarod próbálni?-húzott az ágyra Harry.
-Nem hiszem-nevettem.
-Akkor majd máskor-puszilta meg a fülem háta mögötti kis részt.Elmosolyodtam...
-Na akkor a fehér,vagy a fekete legyen?-kérdeztem.
-A fekete.Az kiemeli az alakodat-mosolygott..
** -Lélegzet elállító vagy-mondta Harry és nyelt egyet.
-Óh,ne túlozz.De neked is illik ez ez ing-lépem közelebb hozzá.
-Köszönöm őszinteséged-nevetett.De ez nem igaz...
-Persze,persze.Ez a szerény Harry.
-Az-nevetett.Mikor lementünk mindenki megdicsért minket,aztán pedig indulhattunk.
-Hadd vigyelek én-mondta Hazz.
-Kincsem,már megígértük Adrian-nak.Ne legyél ilyen...
-Te megígérted,én nem.
-Harry.Kérlek.
-Na jó,de csak a te kedvedért.
-Reméltem.-mosolyogtam.
** -Erre a gyönyörűségre adjátok rá a rózsaszín cipőt,azzal a rózsaszín koktél ruhával-utasította az öltöztetőket Adrian.nem értettem mire voltak ők,magam is tudok öltözni.Mikor elkezdtem öltözni,Adrian is bent volt.Tény,hogy vele nagyon jól összebarátkoztam.
-Stephanie....Te,te az a Stephanie Statham vagy?-nézett elképedve a srác.
-Melyik?Igen,én Stephanie vagyok,de most ez nem értem...
-Az anyajegyed,az oldaladon-motyogta.
-Még mindig nem értelek.
-Hát nem emlékszel mennyit játszottunk régen együtt?Utoljára akkor láttalak,mikor kicsik voltunk,nagyon kicsik-mondta elérzékenyülve.
-Adrian,emlékszem.Eszembe jutott minden emlék,amit együtt szereztünk.Az első szájra puszim is vele volt...
-Hogy megnőttél és milyen gyönyörű lettél.Azt hittem többé soha nem találkozunk-ölelt meg.Annyira szorított,hogy az már fájt,persze jó értelemben.Harry épp akkor lépett be a terembe.
-Nézd csak...ott van a barátod-mutatott az ajtó felé,aki sarkon fordult.Utánaszaladtam...
-Harry.Ne kezd a tegnapit kérlek....'Ez nem az,aminek látszik'..
-Tipikus mondat ilyenkor-motyogott.
-Állj már meg-álltam elé.
-Régi barátom,ennyi az egész.Most jöttünk rá erre,csak egy ölelés volt.Semmi több.
-Persze..
-Harry.Állj! Adrian.....meleg..
-Mi?-képedt el Hazz.
-Igen,jól hallottad Styles.Ezért voltál féltékeny...
-Steph...én-tette tarkójára a kezét.
-Igen,most azt kellene mondanod,hogy 'Bocsánat..' nem?
-De,de..Csak mostanában annyira elvetettem a sulykot,kérlek ne haragudj rám-ölelt magához.
-Nem haragszom,már megszoktam...
-Ez soha többé nem lesz így,oké?...Soha-nézett a szemembe.Én hiszek neki...
-Most az egyszer...Utoljára...
-Rendben,nem leszek ilyen.Ajkai enyémre tapadtak és amolyan békítő csók volt...
**Bocsi a rövidke részért,de próbáltam hamar hozni és ennyit érkeztem:))) Komit kérek és az idáig kapottakat pedig köszönöm:)) xxx**