55.Rész.New miss trouble...

Harry odajött hozzám.Beült a hinta ágyba és átölelt.Úgy  éreztem magam,mint valami álmos kislány,akit a kedvenc mese hőse ölel át és altatja.Álmosságot éreztem és úgy láttam Hazz sem volt ezzel másképp.
-Harry.Énekelsz nekem,ahogyan szoktál?
-Persze.-mosolygott aranyosan és adott a homlokomra egy puszit.Csak néztem oldalról,hallgattam,ahogy énekel...csak nekem.Elaludtam.

-Reggelt,egyetlenem!-köszöntött reggeli csókjával Harry.
-Neked is,édes.-és az ölelésébe bújtam.
-Hoztam neked kapucsínót,sok habbal és fahéjjal.
-Óh,köszönöm-adtam egy arcra puszit neki.-De reggelire nem valami jó kapucsínót inni.-vigyorogtam,hogy meg ne bántsam.
-Nem is kell.Hoztam reggelit.Utána megihatod.-vette elő a tálcát és olyan ínycsiklandozó ételek voltak rajta.
-Nem mondod,hogy ezt mind te csináltad?
-De bizony azt kell mondjam.
-Harry,te egy csodálatos,ügyes srác vagy,és persze az enyém.-csókoltam meg.-Köszönöm.Te reggeliztél már?
-Igen,és visszajöttem.Látod,nem hagytalak itt.-puszilta meg a homlokomat-mire elmosolyodtam.Első nap,teljesen beköltözve,mindennel készen,itt vagyunk a saját házunkban.Saját ház,te jó ég!Ebbe még csak most gondoltam bele teljesen.És,ha nem tévedek nem sokára Zayn és Melodie is a szomszédunkban fognak lakni.Bár azon sem lepődnék meg,ha mind egy helyen laknánk,de az lehetetlen.vannak még szomszédaink és csak a jobb oldali ház üres mellettünk,vagy is a két szerelmes páré.Merem remélni...
-Mind gondolkodsz?-kérdezte azzal a szívdöglesztő mosolyával a barátom.
-Semmi különösen.Csak,hogy jó lenne ha annak ellenére,hogy közös házunk van...Még a srácokkal legalább szomszédságban lehetnénk.
-Értem.Minden meglehet még addig.De Dani és Liam biztosan nem adják el a házukat.Tudod,ők már régebben együtt élnek.
-Hát igen-sóhajtottam és rágcsáltam tovább a pirítóst.-A többiek?Miután én elaludtam,azért még is a mi ház avató bulinkon...Legalább te visszamentél hozzájuk?
-Nagy volt a kísértés,hogy maradjak és nézzem ahogyan alszol,de sajnos ki kellett kísérnem őket a buli után.Aztán pedig behoztalak,ha nem bánod.-mosolygott aranyosan.
-Soha nem bánom,hogy a karjaidban lehetek.-viszonoztam kedvességét.Elvettem a kapucsínót és lassan kortyolgattam,mert még meleg volt.

Elmentünk a közös házba.Érzem,hogy attól,hogy van egy saját házunk,még nem leszünk annyit benne,inkább együtt a srácokkal,ahogy Liam,Danielle,Louis és Eleanor.Ha ők is meg tudják oldani,akkor mi is.Belépve a 1D házba Bella egy óriási öleléssel fogadott és élvezettel mutogatta az aranyhalat,amit Niall-től kapott.
-Nagyon aranyos.És mi a neve?
-Hoppá.Azon nem gondolkoztunk.
-Hal.
-Niall nem a hova tartozására gondoltam.-nevettem.
-Szerintem pedig találó név.Nem kell rajta sokat gondolkozni.-vont vállat Niall.
-Jó,jó akkor legyen 'A Hal'.-vigyorogtam.
-Ez jóó-helyeselte az ír srác.
-Ha már egyszerűt akartál.-motyogta Bella.
-Mi most mennénk a nappaliba.-mondta Harry.
Belépve Zayn és Mel tv-zett.
-Sziasztok.-köszöntöttek öleléssel.
-Nektek is sziasztok.
-Van egy jó hírem.-mondta Zayn.
-Mondd Malik-szólt Harry kedvesen.
-Jön az imádott unokatestvérem.Aarosa.Remélem majd jól fogadjátok.-mosolygott Zayn.
Harry-nek felcsillant a szeme.Talán ismeri?Nem beszélt róla.
-Meddig lesz?-kérdeztem.
-Csak négy napot.
-Értem.-néztem a földet.
-Ne aggódj,igazán jó fogadtatásban lesz része.Már rég beszéltünk-mondta Hazz.
Úgy beszél róla mint nem tudom megnevezni,hogy miről.Szinte csodálattal.Féltékeny kezdek lenni.Nem,nem szabad,hisz' még nem is ismerem.És nem akarom átvenni a féltékeny 'elő feleség' szerepét.Miket beszélek?A mi házasságunkra még várhatunk.Az biztos.
-Már itt is van.Szia-sétált oda Zayn és egyből Harry is felpattant a helyéről üdvözölni őt.Csak néztem szótlanul Melodie-ra.Ő megfogta a kezem és odavezetett hozzájuk.Mellkasomnál összefonva a karomat,kedvességet erőltetve köszöntöttem.Melodie-nak könnyű dolga van,ő már találkozott vele,és még nem is kell azért aggódnia,hogy Zayn össze jön ezzel az Aarosa-val,nekem pedig!Harry-t kicsit több ideig ölelte.Ámulattal bámultam a helyzetet.Mintha itt sem lennék.
Végre,átkarolt.Bemutatott,hogy a barátnője vagyok.Azt hittem már soha nem veszi észre magát.Ez nagyon szarul esett,őszintén megmondva.Lepakolta a csomagokat és leültünk beszélgetni.Harry-t nagyon érdekelte mik történtek vele mostanában.Próbáltam magamat nyugtatni,hogy 'régi barát,már régen találkoztak.Nyugodj meg Steph.'-bárcsak ezt a barátom szájából hallanám.Hirtelen  teljesen nem oda illőnek éreztem magamat.A lány is nagyon szimpatikus volt,de amit Hazz művelt,az már a határokat súrolta.Nagyon közel ültek egymáshoz és úgy beszélgettek.Vagy lehet,hogy ezt csak én komplikálom fel?Teljességgel meglehet,csak már olyan régen láttam a hozzánk közel álló lányok közül mással beszélgetni.Rita-val (Rita Ora) jóban lettem és ő már előttem is ismerte Harry-t,de az a tudat nyugtat,hogy nem sokkal több ideje ismeri,mint én.Sőt,hiszem,hogy van fiú és lány között barátság.Rá nem vagyok féltékeny.Rita kedves,megértő és jó beszélgető társ,ezen kívül jó fej és aranyos.Cher-ről (Cher Lloyd) is ez a véleményem.Amióta a barátomat ismerem,azóta több mindenkit is megismerhettem.A múlt nap beültem egy kávéra Rita-val a Starbucks-ba és beszélgettünk.Régi élet,mostani élet.Ő is sok mindent tud már rólam és nem is adja tovább,megbízok benne.Ezek után a gondolatok után visszakanyarodott Zayn unoka testvérére és a barátomra a gondolatom.Úgy éreztem ki kell szellőztetnem a fejem.
-Ne haragudjatok,de nekem most mennem kell.Találkozóm van valakivel.
Harry felkapta a fejét és most megkaptam a figyelmét.
-Kincsem,hová mész?És kivel találkozol?
Ó,szóval már újra a kincse vagyok.Hmm..Harag termelődött bennem.
-Egy baráttal.Ryan-nel-hangsúlyoztam a srác nevét,amivel tudtam,hogy kicsit én is visszaadhatom neki ezt a nemtörődömséget.Kikerekedett szemmel nézett.
-Várj.Mikor jössz vissza?-kérdezte karjaiba vonva.Nem néztem a szemébe és rá,mert tudtam,hogy ott ragadna a tekintetem.
-Majd hívlak,ha úton leszek visszafelé.
-Rendben.Vigyázz magadra.-adott egy csókot.Nem csókoltam vissza.Értetlenül nézett.
-Haragszol?
-Nem.Most pedig megyek,majd jövök-mondtam.Annyira megbántam kilépve az ajtón azt,hogy nem csókoltam vissza.Ó,azok az ajkak...Nem,nem álmodozhatom.Én akartam vissza adni neki,amit tett.Azzal pedig nem hazudtam,hogy Ryan-nel találkozom,mert tényleg hívott.Gördeszkázni tanítani.Régen a városban még gördeszkáztam is,de most már nem vagyok benne biztos,hogy sikerülne...Harry a divat bemutatón büszke volt rám,mert elküldtem,de már megbeszéltük ezt a helyzetet...Ryan-nel legalább is.Megígérte,hogy csak barátkozunk..semmi több.

Ki vagyok borulva.Miért is jöttem el?Legalább szemmel tarthattam volna Harry-t és Aarosa-t.Ó,a francba,nem tudtam még figyelni sem arra,amit Ryan magyarázott,hogy hogy csináljak a lábammal és hogy hajoljak le,stb.Meg lett az eredménye.Le estem a deszkáról.Pedig annyira vigyáztam,vagy nem?
Ryan hazakísért.A sérülés annyira nem befolyásolta a hangulatot,igaz alig tudtam figyelni,de még is jól éreztem magamat.Bárcsak Harry is ilyen laza lenne...Miket beszélek már megint?Benne meg van minden,ő tökéletes...
-Köszönöm Ryan.Jól éreztem magamat,egy kis időre kikapcsolódhattam.
-Nagyon szívesen,máskor is.Persze ha Styles megengedi,csak akkor.-biccentett az ablak felé,ahol Harry állt.Azt hitte nem látjuk?Akkor tévedett.Most újra erősödött a harag bennem,de az ablakon befelé nézve Harry sem volt valami jó kedvű,sőt.Szét felé vetette az ideg.Beléptem az ajtón és Harry érdekes tekintete fogadott.Egyre sötétedett...
Sziasztok!Meghoztam a következő részt.Nagyon meg szeretném köszönni a komikat az ezelőtti részhez és az őszinteségeteket!Remélem,most sem hagytok cserben.:))) xxxxx.