52.Rész.Everyone has flaws...

*Harry szemszöge*

Stephanie nálunk aludt a közös házban.Mostanában hamar kelek,aminek nem tudom mi az oka.Úgy szeretem átölelni,érezni,hogy itt van mellettem Steph.Keze enyémmel van összekulcsolva,lába az én lábamon.Csak nézem őt és nézem,nem tudok betelni a látvánnyal,olyan szép és aranyos.Felnyitja a szemét és pislog párat.Egy rövid,reggeli csókkal köszöntöm,amit viszonoz.A tarkómnál fogva magához húz.Aztán kapcsol..
-Hány óra van?Te jó ég!Elkések-mondja a barátnőm és már pattan is ki az ágyból,mire visszahúzom.
-Kincsem,hat óra lesz néhány perc múlva.Nem késel el.-nyugtatom mosolyommal.Megnyugodva fekszik vissza hozzám.
-Ó Istenem!-teszi fejére a kezét eltakarva csodálatos,rabul ejtő szemeit.Játékosan,lágyan közeledve levettem a kezét és magamhoz öleltem őt.
-Ne siess-hajtottam fejem az övéhez.Végigsimított mellkasomon,aztán keze az arcomra tévedt.Levettem és apró puszikat nyomtam ujjhegyeire,és elpirult.Erre a reakcióra megpusziltam az arcát,a visszafogottság sugárzott szeméből.Felállt és besétált a fürdőszobába.
-Harry,te nem akarsz jönni?-kérdezi..és hallottam hangjában,hogy leplezni próbálja kuncogását.
-Megyek-nevettem.Fogat mosott.
-Csak nem az én kék fogkefémet használod?-kuncogtam.
-De,ez a kedvencem.-próbált nem nevetni,miközben fogat mosott és fog krémmel teli szájjal beszélt.
-Ha gondolod,ott az én zöld fogkefém.-motyog.
-Ha cserélünk..-nevetek vissza rá,és óvatosan odébb toltam a tükörtől,mire visszajött és odébb akarta,hogy menjek,de én nem mozdultak.Nyugodtan nyomtam a fogkrémet a fogkefére,miközben erőlködött,hogy ő is odaférjen a tükörhöz.Engedtem neki és odébb álltam.
-Köszönöm-mondta.
-Szívesen-kezdtem neki a fog mosásnak.
-Irigylem azt a fogkefét.
Tovább mostam a fogamat és úgy tettem,mintha nem hallottam volna,pedig nagyon is hallottam és tetszett ez a mondat.
-Azt mondtam irigylem a fogkefét...hogy a szádban lehet-mondta szilárdan állva a tekintetemet és csábító mosoly jelent meg az arcán.Megtöröltem a számat és közel léptem hozzá.Felemeltem az állát,hogy rám nézzen.Csillogó tekintete az enyémbe fúrta az övét.Minden érzés a szemében volt.Az a csodálatos arc...test,lélek.Ő Stephanie.
-Én jobban irigylem a tiedet,mint gondolnád-mosolyogtam és fogammal az alsó ajkába haraptam,aztán megcsókoltam.Tincseit ujjamra tekertem és lejjebb hajtottam a fejét,lágyan megpusziltam a nyakát.
**Stephanie Szemszöge**
-Mi ez az égett szag?-kérdezte Louis.Bella elpirult.
-Csak kaját akartam csinálni,és hát...Odaégett a palacsinta....meg az omlett.
-Semmi baj-nézett mosolygósan Louis.Első próbálkozásra nem is rossz.Csak a fele égett meg-nézegette a palacsintát és nevetett.
-Ó a franc...Nem tudom mikor fogok tudni normális kaját csinálni.-szomorodott el Bella.
-Édes,ez nekem így is jó.Tényleg,első próbálkozásra elég...elég pirított.-mosolygott nyugtatóan Niall.
A pirított az enyhe szó.
-Ide Stephanie vagy Eleanor kell.-mondta Liam,mert ő valahová el akarta vinni Danielle-t ezért nem reggeliztek velünk.
-Gyere te ügyes kezű-szólított Eleanor engem.
-El.-Te vagy a szakácsnő,én csak megyek utánad.-mosolygok
-Persze..hogy nem.A múlt nap is olyan jó kaját csináltál-áradozott a lány.
-Jó,de az könnyű volt.
-Nem igazán.Szegény Bella-nak ez is nehéz volt-mutatott az omlett-re és lágyan mosolygott Bella-ra.
-Jól van na,még gyakorolnom kell.
-Gyere és nézd.Legközelebb tudni fogod-mondtam kedvesen.

-Kész a reggeli-kiáltom Harry-nek.
-Egy pillanat.
Egy pillanat?Mióta használ Harry ilyen szavakat?
-Reggelt mindenkinek sétál le a nyakláncommal a barátom.
-Neked is-mondják kórusban,és közben Melodie és Zayn is megérkeztek.
-Megjavítottam a nyakláncodat.Most már újra hordhatod-mosolygott kedvesen.
Uram atyám,ő mihez nem ért?Van egyáltalán olyan dolog?Egy hete nem hordtam a repülős nyakláncot,amit tőle kaptam,mert valami lett vele ott ahol össze kell kapcsolni,de végre újra a nyakamban lehet.Mikor éppen nem voltam Harry-vel úgy éreztem,hogy velem van ha a nyaklánc a nyakamban volt.Úgy éreztem magából adott egy darabot.A szívéből.
-Köszönöm-csókoltam meg.
-Nagyon szívesen.-nyomott egy puszit az arcomra.
**
-Ki kell bírnod ezt a kis időt,már nem sok van hátra a suliból és akkor egész nap együtt lehetünk..Persze csak ha az időnk engedi-mondta miközben az egyetem kapujánál ölelt engem.Úgy éreztem magam mint egy kis gyerek akit iskolába kell hordani.De jól esett,hogy mindig elhozott.Így is kihasználva az időt arra,hogy együtt legyünk.
-Jó,már talán kibírom.Viszlát életem szerelme-küldtem egy puszit neki viccelődve.
-Viszlát legdrágább kincsem a világon.-küldte vissza a puszit.Mosolyogva fordultam vissza.Melodie,Britt és Eric vártak az ajtónál.
-Neked is szia szerelmeske-bökött meg Eric.
Úgy a számon volt,hogy ki mondjam "Ki beszél,te fülig szerelmes?".Mivel olyan bátortalan,hogy nem meri elmondani Brittany-nak mit érez iránta.
-Khmm-köhintettem és ránéztem.Értette a célzást.
-Siessünk,mert lekéssük az o.fő óráját.Bár nem is lenne baj,mert Mrs.Coleman nem veszekedős típus.Akkor is örült,mikor látott téged és Harry-t összeölelkezve az udvaron.-mondta Brittany.
Igaz,ebből is tudom,hogy kedvel és nem hiszem,hogy Taylor Swift rajongó lenne-gondolkozom magamban.
**
*Anyum meghívott vacsorázni náluk.Gemma és Dan bejelentene valamit.
Remélem eljössz.Érted megyek majd az utolsó órád után ott foglak várni
a kapunál.xxx
Szeretlek.H*
Még volt három órám.Borzasztó végig ülni az órákat.Fészkelődtem,a tanár engem figyelt.
-Stephanie Statham,jól érzed magad?-kérdezte a technika tanár.
Ó,persze.Itt ülök,unatkozom,mivel te csak ülsz órán és nem tanítasz semmit a többi tanárral ellentétben.Felesleges is ez az óra,úgy sem tanulunk soha.Viszont ennyi időm van hogy gondolkozzam és álmodozzam az én hercegemről.Köszönöm.
-Áh,semmi.-mosolyogtam tettetett kedvességgel.A tanár felhúzza a szemöldökét.Undorító egy alak,és azt sem értem miért alkalmazzák.
Elpirult arccal titokban visszaírok Harry-nek.
*Ott leszek.Nálatok mindig jól érzem magam.
Várom mikor láthatlak.xx
Én is szeretlek.S.*
Zack-el találkoztam a negyedik óra előtt és váltottam vele pár mondatot.Sokkal jobban érzi magát mióta szakított a drága..aki igazából egy hárpia Cinthia-val.Hmm..Elgondolkoztam.Talán össze kellene hoznunk Miranda-val?!Lehet ez lenne a megoldás arra,hogy mindketten jobban érezzék magukat..és az élet örömeit.Az őszinte szerelmet.Melodie-val beszéltem is arról,hogy segítenünk kellene a két tehetetlen párnak:Miranda-nak,Zack-nek,Brittany-nak és Eric-nek.Remélem ki tudok majd eszelni valamit.
Kicsengettek.Örömmel tudatom magammal,hogy már csak két órám van hátra a hazamenetelig.Igaza van Harry-nek,mindig csak tanulok.Lehet,hogy kicsit vissza kellene vennem ebből,mert még megbolondulok.Igaz,mindent megteszek azért,hogy kitűnő legyek év végére,de közben még vannak ezek a mindennapos problémák...és hát azokkal is meg kell küzdeni,néha.

Bementünk az étkezdébe és remélte,hogy most már belém megy az étel.Ennem kell,mindenki szerint.De nem megy le a torkomon.Talán mert mostanában egyre többször jutnak eszembe az anyámmal kapcsolatos emlékeim és ezek felkavartak bennem egyet s mást.Hiányzik,nagyon.Idáig próbáltam leplezni,de nehéz.Ennyi idő után is.
Éppen almát ettem,mikor megcsörrent a telefonom.Harry az.
-Szia-vettem fel a telefont olyan jó kedvvel,ahogy csak tudtam.
-Szia.Mondanom kellene valamit,de kérlek ne ijedj meg.

*Sziasztok!!!Remélem tetszett ez a rész is.Viszont abból nem árulhatok el semmit,hogy mi fog történni,azt a fantáziátokra bízom,persze csak addig amíg meg nem lesz az elég kommment.Mert nem lett meg a kért komi,viszont + két feliratkozót kaptam,aminek nagyon örülök.A következő rész még mindig 7 komi és 1 vagy 2 feliratkozó után jön.Tudom,hogy össze tudjátok hozni.Hiszen már a második fejezet kezdődött el:)).xx