46.Rész.A perfect evening...

*Meghoztam a következő részt kis időhiány miatt és komik hiányában később,mint gondoltam.De úgy olvassátok,hogy bele írtam szívemet,lelkemet.(nem mintha a többibe nem írtam volna bele),ez egy más rész volt,egy zene inspirált,hogy ezt írjam.Remélem tetszeni fog.Most már van a többiek szemszögéből is írva.:)) x*
A srácoknak el kellett menniük próbálni,én pedig a lányokkal voltam.Beszélgettünk,de valahogy nem húzódott mosoly a számra.Ilyenkor...csak Harry ölelése nyugtat meg.Este kimentem és megálltam az ajtóban.Megborzadtam a szél miatt,ami érintette az egész testemet,ezért kicsit megdörzsöltem a kezem.Az ajtónak hajtottam a fejem és néztem a csillagokat.Fogalmam sincs,milyen érzés tör rám ilyenkor,de ez borzasztó...mondhatni szeretet hiány.Talán így nevezhetjük.Lehet...csöpögős story,de annyira megszerettem Harry-t,hogy egy perc is örökkévalóság nélküle.Lehet nem szeret annyira,mint én őt.vagy talán mégis?Azért a fiúknak keményebb szívük van.Harry nem biztos,hogy ilyen.Meg van benne a kedvesség,jóindulat és egy kicsivel sötétebb oldal is.Olyan ő,mint egy nyitott könyv,de még is zárva van.Mindkét oldalát bírom,ezek alkotják őt.Bolyongtam annak a háznak a kertjében,ahová költöztünk ideiglenesen a turné miatt.Kicsit Csipkerózsika feeling-et éreztem.Egy rózsa kert,aminek,volt hátul egy eldugott része.Sötét volt,de a hely,amit találtam nagyon szép volt.Megláttam egy régi,kopott,de még is használható zongorát,aminek régi színét csak néhány lepattanó festékről állapítottam meg.Végigsimítottam a zongora tetején.Leporoltam az előtte lévő kis széket és leültem.Nem tudtam zongrázni.Anyum minden nap órákat töltött az én tanításommal,de hiába.Olyan könnyedséggel játszott,mint amire én soha nem voltam és nem is leszek képes.Ez a lelki kudarc,hogy én ilyet nem tudok..Eltántorított az egésztől,így nem sikerült megtanítania.Most örülnék,ha itt lenne velem és tanítana,ugyan úgy minden nap játszana és elhallgatnám még a dorgálását,de ez már lehetetlen.A könnyeim nehezek voltak,így amikor ráesett az egyik billentyűre,az egy hangot szólaltatott meg.Leült mellém egy ismerős magasságú,göndör hajú srác,az én hercegem.Harry...Csendben letörölte a könnyeimet és tenyerébe véve arcomat,egy vigasztaló csókot adott.Csak a hold és a csillagok világítottak be a rózsa bokrokon keresztül,amik felettünk egy hajlított vas rúdra voltak felfuttatva.Isten mindenről gondoskodik,még a rózsákról is.Harry feltürte az inge ujját és zongorázni kezdett egy számomra ismerős dallamot.Soha nem említette,hogy tud zongorázni,azt sem tudom hogy talált rám,de ebben a pillanatban nem érdekelt ez a dolog.Olyan könnyedséggel játszott,mint az anyám régen.A billentyűk a keze alatt engedelmeskedtek neki,bár nagyon régi.Nem sokkal ezelőtt abbahagytam a sírást,de most újra csak csillogó könnyek lepték el az arcomat.A dallam,amit játszott,olyannyira megnyugtató volt,hogy nem azért sírtam,mert szomorú voltam,hanem azért,mert ez a pillanat megérintett.Úgy éreztem az érzékenységemen már nem tudok változtatni.Ez egy olyan kapu,ami áttörhetetlen a változásra.A dallamhoz nem sokkal később ének is társult.Az ő mély,még is gyönyörű hangja és a zongoráé összeillettek.Fejemet a vállára hajtottam,kezeimmel átkaroltam kezét,ezért megállt a játékban.Rám nézett a ragyogó szemeivel...olyan volt számomra,mint egy angyal,aki nekem küldött az ég,hogy vigyázzon rám,szeressen és ez viszonozva is legyen.Rá jöttem...Egy Stivie Wonder dal volt,amit 'előadott' nekem.Még mindig engem nézett,mikor megjelent jellegzetes mosolya az arcán.Ujjaival oldalra fésülte a haját,megfogta a kezem és ujjaimat megpuszilta.Száját szinte nem mertem érinteni.Ujjaim csak súrolták ajkait.Közeledett felém és adott egy hosszú csókot,melynek hatására elgyengültem.Olyan érzelmeket váltott ki belőlem,hogy szerintem még ő sem tudja felfogni.Remegtem,mikor közelebb húzott magához.Ekkor,este..Bevitt a szobába és letett az ágyra és először a nyakamat kezdte el apró puszikkal elhalmozni,ami tudta,hogy az én gyenge pontom is.Minden ruhától megszabadított,vártam a csodát,azt,hogy a karjaiban hulljak össze...Az az érzés,amit a csókjaival támasztott fel bennem,az már a fellegekbe vitt.Csodálatos este volt...Örültem,hogy magam mellett tudhatom.
-Szeretsz?-kérdezte levegőért kapkodva.
-Cs-csak téged-dadogtam...Az ölében aludtam el.
***Koncert után ültünk az öltözőben és beszélgettünk Harry,én Melodie és Zayn.Nem számítottam arra,ami ezután következett,kopogtattak.
-Miss Stephanie Statham-et keressük.Óh,itt vagy drága.Én Adrian Gregson vagyok.-jött közel hozzám egy tőlem nem sokkal idősebb emberke,akit még életemben nem láttam.Nyújtotta a kezét és elfogadtam ezt a gesztust.Mindenki csak ámult,hogy mit akar ez a már nem teljesen ismeretlen fiú,főleg,hogy Miss-nek szólított és a nevem is tudja...Harry mellém állt és átkarolta a derekamat.
-Mit szeretnél?Mondd nyugodtan előttünk-mondta a barátom.
-A..Öhm a barátnőd szépsége fogott meg bennünket...Fel szeretnénk neki ajánlani egy modell állást,a turné végéig.Addig tartana a szerződés.
Mint derült égből villám csapás.Ki gondolt volna erre?Furcsa volt.Én,mint modell?Az kizárt.Vagy...lehet,hogy jól jönne éppen.
-Gyere oldalra Stephanie.Adj egy percet Adrian,ezt meg kell beszélnünk-mondta Harry.Addig az a fiú a körmét nézegette.Érdekes alak...
-Tudom,hogy te sem szeretnéd,de én sem és...
-Nem,Steph...Vállald el.
Itt néztem egyet.....
-Harry...De nem tudom.El bírsz képzelni modellként?.-kérdeztem.
-Ez most kérdés volt?Még szép-mosolygott.Viszont féltelek...-fogta meg a kezem.
-Tudom,hogy féltesz-karoltam át a nyakát.De ha te mondod,elvállalom.Csak a turné végéig.
-Rendben.Megbeszéltük-adott egy csókot.
-Nos,Adrian Gregson,elfogadom az ajánlatát.
-Reméltem,hogy nem utasítod vissza.Itt a szerződés,rajta a számom és minden tudnivaló.Holnap kezdesz,majd csörgök.Sziasztok-billegett ki.
-De honnan tudod a számom?-kiáltottam utána.
-Ezek mindent tudnak-motyogott Harry.Lecseréled a kártyád a szerződés lejárta után oké?-kérdezte.
-Na ez szép kis jelenet volt.-mondta Melodie.
-Nekem mondod?Mint aki az égből pottyant-mondta Zayn.
-Megígéred,hogy nem fogsz majd más srácoknak is megtetszeni?-kérdezte Harry.
-Hazz..Ezt nem garantálom,viszont azt,hogy én nem szeretek bele másba azt megígérhetem.
-Ez az én Stephanie-m.
-Igen,a tied-mosolyogtam és megöleltem.
***Gyorsan lefőztem egy kávét a többieknek,csináltam egy kis kaját és hagytam egy cetlit az asztalon,mivel hamar kellett kelnem a modellkedés miatt.Harry olyan szépen aludt,nem akartam felkelteni,bár gondoltam dühös lesz,mert nem jöhet velem az első napomon.Megcsókoltam és elsétáltam.Fogalmam sem volt mit kell tennem,mi vár rám majd...De azt tudom,hogy nagyon gyorsan történt az egész.Megállt egy vörös stílusos autó a ház előtt és már rám várt.Adrian vezetett...Vittem a szerződést magammal és még néhány cuccot.
-Tudtam,hogy jól választottam-nevetett.Jó cuccokat hoztál,de ez nem lesz elég...Na majd a stúdióban..Az úton elég jól elbeszélgettünk.Nem rég ment keresztül egy borzasztó kapcsolaton,a másik fél nem értékelte őt.Nem is olyan unszimpatikus már ez a srác...A modell stúdióban egyből beleültettek egy székbe és csak sminkelés közben mutatkoztak be nekem,addig nem is ismertem őket.Nem tudtam mire vállalkozok.Rohanó élet itt is,ott is...Nem akarom ezt,de ki kell bírnom,mert még is aláírtam a szerződést.Viszont...Harry-m most biztosan haragszik.Én is haragszom magamra,mert nem lehetek vele.Fürtöském...
**Liam szemszöge.**
Mindenki elment a lakásból csak én és Danielle maradtunk.Harry nagyon feldúlt volt,mert nem mehetett Steph-el és azért,mert ez volt az a nap,mikor nekünk nem kellett sehová mennünk,most pedig Stephanie ment arra a fotózásra.Hazz most Bella-val és Niall-al ment a nem messze lévő Milkshake-be.Ki kellett használnom ezt az alkalmat,mert Danielle nemsokára elutazik.Neki is rohanó élete van..
-Mit szeretnél csinálni ma?-kérdeztem a barátnőmet.
-Hát,nem is tudom.-nézett rám valamit sejtően.
-Én tudok valamit.-mosolyogtam.
-Azt hiszem tudom mire gondolsz-ült az ölembe.Ellenállhatatlan volt...
-Kár hogy levágattad a hajadat,most azt csinálnám,amit szoktam-suttogta Danielle.
-Ezen változtathatunk-mosolyogtam.
-Táncolj nekem,kérlek-motyogtam csókunk között  és közben fogtam a lábát,másik kezemmel pedig a derekát.
-Itt és most?-kérdezte kifulladva.
-Itt...és most.Mikor elkezdett táncolni nekem,úgy éreztem nekem van a legcsodálatosabb barátnőm a világon.Kicsit rossz helyre időzítettünk a mókához...a nappali.
*Harry szemszöge*
-Úr Isten.Ti itt a nappaliban?-vigyorgott Harry.
-Takard el a szemed kincsem-tette a kezét Bella szemére Niall.
-Hopsz,bocs-törölte meg száját Danielle.
-Azt hiszem...én most.Inkább fel megyek-mondtam akadozott mondatokkal,de nevetnem kellett.Ezek is jó helyen,jókor időzítenek.Ezen nevettem,de nem azon,hogy nem mentem Steph-el.Nem ismer senkit,akármi történhet vele,én vigyázni akarok rá.Leültem az ágyra és fejemet a párnába temettem.
-Azt hiszik nekem nem lehet szeretet hiányom?Én vagyok a legkisebb a bandában,pont ezért érzem azt,hogy több szeretetre van szükségem.De ezt nem szeretem hangoztatni...Annyira szeretem Steph-et,de pont azért nem szerettem volna elengedni egyedül,mert megszeretném óvni mindentől,még néha magamtól is.Ő az én életem...