56.Rész.We're ok or not?

Sziasztok.Meghoztam az új részt.Remélem tetszeni fog.És azt leszögezném,hogy én nagyon is bírom Aarosa Malik-ot,ez csak a történet kedvéért van:)xx
Ott állt előttem Harry idegesen,még is aggódóan.Tudtam,hogy ezután egy nagy veszekedés lesz.De nem.Nem értettem.Ő haragudott?Vagy én haragudjak?Bonyolult az élet.Közeledett felém de én meghátráltam.Éreztem még mindig azt a belső fájdalmat.
-Harry,ne.Én most felmegyek.
Zöld szemeivel nézte,ahogy felsétálok,de a fejét lehajtotta,mintha megbánta volna.
**
Nem bírom.Úgy közeledne hozzám,én is hozzá,de egyikünk sem meri.Két napja még mindig csak pár szót váltunk egymással.Semmi baj.Utolsó nap,hogy itt van Aarosa.Harry általában vele lóg,de annyira látom a szemében,hogy szomorú,mert nem beszélek vele.
-Hey,még mindig haragszotok egymásra?Nem értem,miért.-mondta Zayn és leült mellém.
-Igen.
-Mindig ilyen röviden fogsz mostantól válaszolni?
-Igen.
-Ó Stephanie ne csináld már.
-Mit?
-A féltékenységet....Ne legyél féltékeny.Ez nem rád jellemző.Harry és az unoka testvérem csak barátok.Szigorúan is csak barátok.Nem értelek.Harry szeret,nem..nem is.Inkább imád.Te pedig féltékeny vagy rá?Ő szerelmes,beléd.
Zayn szavai elgondolkodtatóak voltak.Úgy éreztem igaza van és túl reagálom.De mégsem.Harry-nek a szájából akartam ezt hallani.
-Óh.-bújtam oda mellé.-Mintha a testvérem lennél Malik-mosolyogtam és egy könnycseppet ejtettem.
-Ne sírj.Semmi okod rá.-törölte le a könnyemet.
-Jó,nem sírok-mondtam félig nevetve,félig a könnyemet törölve.
-Hazaviszem Aarosa-t.Most már megbeszélhetitek az egészet Harry-vel.
**Ezt hallgasd,miközben olvasod.

Vacsorát készítettem.Nem csak magamnak.A harag ellenére Harry-nek is.Olyan furcsa volt a szeretet..vagy a szerelem közöttünk,az egész légkör más.Az asztalnál csendben ültünk és Hazz megfogta a kezem.Csendben próbálkozott.Nem húztam el,de még mindig nem szóltam semmit.Elvettem a tányérokat és elmosogattam.Olyan nyomasztó volt a csend kettőnk között.Őt nem zavarja?-gondoltam.De,biztosan zavarja.Felhúztam a papucsomat és abba a hálószobába mentem amit jobban szeretek.Ez világosabb,szerényebb és otthonosabb,nem annyira luxus szoba mint a többi.Kivettem az egyik szekrényből Harry pólóját és belebújtam.Nem is tudom,hogy a pólója jobb társaság vagy ő per pillanat.Felültem az ágyban és megnéztem a nyakláncot,a repülőset.Ha ennyin felkapom a vizet,majd egyszer...milyen feleség leszek?Borzasztóan éreztem magamat.Az ölembe vettem a fényképező gépet,amin minden emlék rajta van,amit idáig szereztem..Harry-vel.Elmosolyodtam..Miután éreztem,hogy egyre fáradtabb vagyok,oldalra fordultam,de még sem tudtam aludni.Kérjek én bocsánatot?Ő miért nem teszi?Halk lépéseket hallottam az ajtó felől.Odasétált hozzám Harry és befeküdt mellém.De jó újra azt a melegséget érezni,őt érezni.Magához fordított.
-Stephanie.
-Harry.
-Kérlek ne haragudj-mondtam.
-Te ne haragudj,kincsem.Szeretlek-megölelt.Ajkai az enyémet vették célba,olyan erővel és még is bocsánatkérően csókolt.Megpuszilta a homlokomat.
-Ne legyél féltékeny.Csak téged szeretlek.
Hát persze.Mit vártam?Számtalanszor elmondta,hogy mennyire szeret.Most már nem csak a pólón érezhetem az illatát,a tipikus Harry illatot.Ó Istenem,nem bírnék nélküle élni.Haragszom magamra.Kimondhatatlanul szeretem.Olyan jó az ölelésében feküdni,vagy épp az arcát nézni és elveszni a szemében,azokban a smaragd szemekben.Végigsimított az alsó ajkamon és egy lágy csókot adott.
-Senkire sem voltam még féltékeny.De rád azért,mert igazán szeretlek.-mondtam.
-Stephanie,én Steph-em.-mosolygott és karjába vont.
Kire is lettem volna féltékeny?Nem sok fiúval jártam,mert anyám még nem engedte,azt gondolta biztosan felelőtlen leszek a szerelmi ügyeket nézve,de ha most látna.Mindig azt mondta "Olyan fiút válassz,akit életed végéig szeretni fogsz,ő pedig feltétlenül viszonozza azt".Hát megértettem,miért mondta ezt.
**Harry szemszöge**
Nem értettem Stephanie-t.Két napja nem beszéltünk már.Felkapta a vizet azért,mert Aarosa-val beszéltem.De csak azért,mert már régen nem láttam.Erre ő büntetés kép Ryan-nel ment valahová.Mikor megakartam csókolni nem viszonozta.Rosszul esett,nagyon rosszul.A további napokban érezhető volt a feszültség kettőnk között.Megérthetné,hogy szeretem.Kicsit távolság tartó lettem Zayn unoka testvérével szemben,csak hogy meg ne bántsam Steph-et még jobban.Oda akartam menni,megölelni,megcsókolni,de féltem attól,hogy hogy reagál.Senkit ne szerettem még így,mint őt,senkit.Furcsa érzés kavargott bennem.Nem tudtam mit tehetnék,hogy elnyerjem a bocsánatát.Végül mikor egyik este befeküdtem mellé az ágyba,bocsánatot kért és én is tőle.Nagyon hülye voltam.Nekem kellett volna bocsánatot kérnem,ő csak féltékeny volt,mert én talán olyan jeleket mutattam Aarosa felé,amik nem voltak igazak,alaptalan az egész.Mindig csak barátként gondoltam rá,ez nem volt,nem lesz máshogy soha.Olyan jó volt újra átölelni a barátnőmet,és látni,hogy mosolyog,mert mellette vagyok.
-Olyan csodálattal beszéltél róla-mondta Stephanie.
Élesen beszívtam a levegőt,nem akartam ilyenkor este elmondani neki,hogy miért is.
-Holnap elmondom miért.
-Ma mondd,kérlek.
-Nem szeretném,ha rosszul éreznéd magad emiatt.
-Rendben.-válaszolta.-És olyan közel ültél hozzá,megölelted,ahogyan engem szoktál.-mondta bánatosan.
-Eleanor-hoz és Danielle-hez is közel szoktam ülni,ezért még sem szólsz.Megöleltem,de tévedsz.nem úgy,ahogy téged szoktalak.Nem olyan érzésekkel.
-Értem-bújt oda hozzám,de láttam valami még mindig aggasztja.Nem akartam kérdezni.Azt szeretném,hogy kipihenje magát.Reggel sokkal másabban tudunk beszélgetni.Fáradtnak tűnt,és nem akartam még jobban fárasztani.
**Stephanie szemszöge**

Harry karjaiban aludtam el,ő még mindig aludt,amikor én már felöltöztem.El akartam gondolkozni mind azon a dolgon,amit este mondott.:
"Nem akarom,hogy emiatt rosszul érezd magad".Miért mondta ezt?Valami nagyon rossz dolog lehet?Nem tudom.Ki mentem a kert végébe,és onnan láttam az egész várost.Vittem magammal a gitáromat is.
"We're so Paris when we kissed, when we kissed
I remember the taste of your lipstick
Now you're tearing up my heart, tearing up my heart
You're tearing up my heart"

Énekeltem,amit nem gyakran csinálok.Megtanultam már,kívülről tudom Harry-ék minden számát.És ez pont ide illett.Mikor Párizsban megcsókolt olyan jó volt visszagondolni rá.Harry lépett csodálkozóan mellém.Nem tudta,hogy tudok gitározni.Így én is megtudtam lepni ezzel,mint ő engem a zongorázással.Tovább énekelte velem a dalt.A végén,a végén megcsókolt.

-Te aztán tudsz meglepetést okozni-mosolygott.

-Talán.Ahogyan te is -viszonoztam mosolyát.

-Szóval,elmondod amit tegnap este nem akartál?

-Igen.-mosolygott féloldalasan és megfogta a kezem.