-Szia.Mondanom kellene valamit,de kérlek ne ijedj meg. -mondta Harry a vonal túlsó végén.Édesapád...szív rohamot kapott.Érted megyek,nyugodj meg kincsem.-és kinyomta.
A szívemben erős fájdalmat éreztem,szúrás szerű fájdalmat.Istenem..csak őt ne vedd el tőlem!Erősnek kell maradnom.Szív rohamot kapott?Mindjárt én is azt kapok.A könnyek csak úgy tódultak a szememből,én pedig engedtem,hogy jöjjenek.Mindenem zsibbadni kezdett.
-Mi a baj?Steph..mi történt?-kérdezte Melodie.
-Apum...apum szív rohamot kapott-mondtam és elejtettem a telefonomat.
-Ó!Nyugodj meg,minden rendbe jön-ölelt meg Britt és Mel.Lesétáltak velem a kapuhoz,vártuk a barátomat.10 perc múlva meg is érkezett.
-Harry!-borultam nyakába.
-Tudom,kicsim tudom-ölelt szorosan.Rajta is érezhető volt a feszültség.
-M-mi történt vele?Hogy van?-kérdeztem a könnyeimet törölgetve.
-Gyere ülj be,elmondom.
Beszálltunk az autóba és és egyre csak kérdezgettem őt.
-Mondd el Hazz.
-Pontosan mi sem tudjuk.De talán futni volt és a kelleténél jobban megerőltette a szívét ezzel.Lorah vitte kórházba.Már jól van,többnyire-szorította meg a kezemet és egy nyugtató pillantást vetett rám.
**
-Apa-öleltem magamhoz és már újra csak a szememből tóduló könnyeket észleltem az arcomon és apám kórházi köpenyén.
-Shh-ölelt szinte erőtlenül.-Már jól vagyok,ne aggódj.
-Már hogy ne aggódnék apukám?-néztem aggódó szemekkel.
-Soha nem hagylak itt.Mellettetek maradok és majd vigyázok rátok-mondta mosolyogva.Bár az a mosoly nem volt teljesen őszinte.
Még két napig voltam vele,mellette.
-Drága,fáradt vagy.Menj haza.Itt leszek-simogatta a hátamat Lorah.
-Nem,nem.-mondtam álmosan.
-Harry hazavisz.Nem leszel magad.Jó éjt.-puszilta meg a homlokom.
-Gyere-ölelt magához a barátom.Az ő karjában biztonságot érzek,megnyugvást.Jó,hogy mellettem van.Az autóban ülve a szemhéjaim kezdtek nehezedni.Elnyomott az álom.
**Harry Szemszöge**
Stephanie elaludt az ülésen.Kimerült volt.Bevittem a házba és letettem az ágyra.Az én fejemben is cikáztak a gondolatok.David-et és a barátnőmet is sajnáltam.Mindig az apja mellett volt,most hogy szüksége volt rá.Csak ő maradt neki.Betakargattam és néztem őt.Mennyi mindenen ment keresztül.Nem vesztheti el az apját is.
Estére lemondtam a vacsorát...Anyumék is megijedtek.Joe már a kórházban van,hogy meglátogassa David-et,anya pedig később megy.
Levettem a pólómat és a nadrágomat.Felhívtam a srácokat,hogy már jobban van Steph édesapja és ők se aggódjanak.Zayn-nek elmondtam,hogy Stephanie kimerült és zaklatott.De ki ne lenne zaklatott ilyenkor?Volt itt két pólóm valahol,csak nem tudom hol.Megnéztem az egyik szekrényt és ott volt szépen betűrve.Kivettem az egyiket és magamra húztam.Lesétáltam csinálni egy teát.
-Óh,bocsánat-mondta Greta.
-Semmi baj,jöjjön csak nyugodtan-mosolyogtam.
-Én csak el szerettem volna mosogatni,de majd még később ráérek.Megcsinálhatom én a teáját ifjú úr?
-Szólítson csak Harry-nek.Nyugodtan mosogasson,én megcsinálom.Mindjárt megyek is fel.
Ráéreztem,hogy fel kell öltöznöm.Greta valahogy mindig 'alul öltözötten' lát.
*Stephanie szemszöge**
Nem,nem lehet.Apa,ne menj el kérlek.De távolodik.Szaladok,futok és ő csak távolodik tőlem.megfogja anyám kezét és hív magához.Annyira csalogató az a fehér fény,de hirtelen minden elsötétedik.Esni kezd és én..Felébredek.
Könnyes a párnám és úgy érzem sajog a fejem.Nehezen és gyorsan szedem a levegőt.Olyan rossz álom volt.Gyötrő.
Harry mellettem volt és megérezte,hogy rosszat álmodtam.
-Nyugodj meg-ölelt magához.Olyan voltam mint egy zokogó kis gyerek.Harry volt,aki vigasztalt.Olyan nyugtató,és olyan szeretetteljes ölelése van.Mint egy angyalnak.A karjaiban hüppögve végre lassult a lélegzet vételem és fejemet mellkasához szorítottam.
-Ne hagyj el soha.Jó?-kérdeztem.
-Soha.Soha nem hagylak el kincsem.-nézett rám a csillogó szemeivel és megcsókolt.Ő itt van velem,szeret és ez sokat jelent számomra.
-Én mindig itt leszek veled-adott egy apró szájra puszit.
-Szeretlek-suttogtam halkan.
-Én elmondhatatlanul.-mondta rekedtes hangon.-Apud már jobban van,holnap talán mehet haza,de még nem biztos.Lorah telefonált.-mondta nyugtató hangon Hazz.
-Tényleg?-néztem rá reménykedő szemekkel.
-Csak ha minden stressztől mentesítve lesz-mosolygott.
-Óh,Harry-szorítottam magamhoz,mire éreztem,hogy elmosolyodik.-Rossz álmom volt,nagyon rossz.
-Mit álmodtál?Nem muszáj elmondanod,ha felzaklat.
-Már nem,mert itt vagy velem.-szóról szóra,vagy inkább látomásról látomásra elmondtam,hogy mit álmodtam.
-Nekem is voltak rossz álmaim.Miután apám elhagyott.-mondta szomorúan.
-Ne legyél szomorú.Kérlek,legalább te ne légy szomorú.
Az ölében,felső testének melegét érezve elaludtam megnyugodva,hogy vele biztonságban vagyok.
Mélyebb lett a kapcsolatunk,ez észrevehető.
Reggel úgy ébredtem,hogy a mellkasán van a fejem,és ő pedig édesen szuszog.Még nem ébredt fel.A kezem fel-le járt hasán kis köröket leírva.Keze a hátamon volt.Felpillantottam és láttam,hogy 8:O5 van.Épp hogy lekéstem az iskolát.Gondolom Melodie nem akart felébreszteni.Vagy talán nem is itthon aludt,hanem Zayn-nel.Úgy sem mentem volna suliba.Megérthetik,mára már biztos mindenki tud róla.
-Jó reggelt-nyújtózik Harry.
-Neked is-csókoltam meg.
Pár percig még így feküdtünk.
-Mondtad anyudéknak,hogy ne haragudjanak,mert nem tudtunk elmenni a vacsorára?-kérdeztem.
-Ne butáskodj,dehogy haragszanak.Joe tegnap este elment David-hez,később pedig anyum is.
-Értem.Dan és Gemma mit akartak bejelenteni?Vagy azt hagyjuk arra az alkalomra mikor tényleg vacsorára kerül a sor?
-Gemm tegnap küldött egy videó üzenetet.Meg szeretnéd nézni?
-Persze-mosolyogtam féloldalasan.Oldalra biccentette a fejét,hogy kövessem.Kivette a zsebéből az IPhone-t,lekuporodtunk az ágy szélére,magunkra terítettem a paplant,mivel kicsit hideg volt és vártam a bejelentést.
"Drága testvérem és Steph.Először is nagyon sajnáljuk,ami apuddal történt,csak próbálj nyugodtnak lenni.Ez a legfontosabb.Másodszor pedig,mivel nem tudtatok eljönni a vacsorára,ahol beszerettük volna jelenteni a 'nagy hírt' ,itt kell elmondanom...Gyereket várok.Igen,jól halljátok.Minket is váratlanul ért a dolog,de olyan boldogok vagyunk.Kisfiú lesz.A nevét még nem tudjuk,majd segítetek eldönteni kereszt anya és kereszt apa." -kacsintott Gemma és ezzel vége a videónak.Harry örömében össze vissza puszilgatott.Én is nagyon örültem.De jó érzés átélni más boldogságát.Három napja csak ma mosolyogtam.Kereszt anya leszek.Harry pedig nagybácsi és keresztpapa is egyben.
-Szerinted jól hangzik az a név,hogy Michael?
-Hmm..Mi lenne ha inkább Andy lenne a neve?-fontolgattam én is amit mondtam.
-Nem is rossz,majd elmondjuk az ötletet.-mosolygott Harry és magához húzott.
-Mit szólnál egy kis csikizéshez?-kérdezte ravaszan a barátom,amit tudtam,hogy kedv csinálóként kérdezte.
-Harry.Tudod-felkapott az ölébe,letett az ágyra és csikizni kezdett.
-Hazz,ne csináld-mondtam hangosan nevetve.
-Akkor ne legyél rosszkedvű.Ez a feltétel-mosolygott és felnézett rám.
-Azt nehéz lesz.Bár melletted könnyen megy,hogy jó kedvű legyek.-pusziltam meg.
Felöltöztem és lementünk reggelizni.
-Köszönjük,hogy megcsinálta a reggelit-adtam egy puszit az arcára Greta-nak.
-Semmiség aranyoskám-mondta mosolyogva és felment Nathan-hoz.
-A pólót a szekrényemből szedted?-kérdeztem Harry-t mosolyogva.
-Igen.-nevetett reggeli közben.
-Pedig ebben szerettem aludni ha éppen nem voltál velem.-biggyesztettem le a számat.
-Semmi gond.Tudom,hogy jól áll neked a pólóm-kacsintott.-Ma elviszlek valahová,ha nem bánod.Csak hogy kikapcsolódj.Ne legyen mindig rossz kedved.
-De Hazz.Neked nem egy interjúra kellene menned?
-De,csak negyed óra múlva.Aztán a tied vagyok-adott az asztalon keresztül egy csókot.
-Aztán majd ne válaszolj olyan kérdésre,amit nem látsz jónak-kiáltottam utána,mire visszaszaladt és szenvedélyesen megcsókolt.
-Hallgatni fogok rád.-mondta aranyosan.
Leszedtem a tányérokat és elgondolkoztam azon,amit álmodtam.Beleborzongtam.Nagyon rossz volt.De ha Harry-re gondolok,az megnyugtat,úgyhogy inkább rajta gondolkozok,mert tönkre megyek a negatív gondolkodás miatt.Először is felhívtam Lorah-t,hogy kérdezzem apum állapotáról.Tényleg hazaengedik apumat.Addig is elolvasom a Dark-ot.Régen olvastam már.De a legjobb ötlet lenne Harry-vel olvasni.Mindketten átélnénk a történetet.Majd ha visszajön,akkor leültetem magam mellé.Már ha nem fogom kínosan érezni magamat.
Hi.Megérkezett az 53.Rész.5 komit kaptam és két feliratkozót,amit köszönök:) Viszont régi olvasók merre vagytok?Régen volt több komi is,most már csak 4-6 felé ingadozik..:/ Ez miért van?Azért köszönöm nektek.Megfelelő számú komi és 1 feliratkozó után jön a következő rész.:) Ja,és még mindig írhattok a chat-be.Visszaírok:)
Hello Directioners!Ez a blog egy reményvesztett lányról szól,aki végül egy fiúban találja meg azt a bizonyos elveszett reményt.A blog két legfőbb szereplője Stephanie Statham és Harry Styles.Steph-nek nagyon sok mindenen keresztül kell mennie:az anyja halála,baleset,családon belüli problémák,megerőszakolás.Lelkileg érzékenység és további problémák. "Érted bármit megteszek:leszek a reményed,a holnapod,a jövőd és a szíved!"-Harry Styles.
Áhúhúúúúú. Következőt :3 ne várj ilyen sokat
VálaszTörlésnagyon jó :).ügyes vagyol Domikáám <3 :33
VálaszTörléscsak igy tovább :)
és ne várattas a következő részel nagyon :D
Nagyon király lett.KÖVETKEZŐT!!!! SIESS! :)<3
VálaszTörlésimádom*--------* nagyon jó lett! siess a kövivel!:)
VálaszTörlésköszönöm lányok.:)))
VálaszTörlésha több komi lesz akkor hozom a köv.rèszt .de ha így folytatódik...lehet hamar befejezem a blogot... :/