39.Rész.Next 2 YOU...

Mindig úgy kell közlekednünk az utcán,hogy ne nagyon legyünk feltűnőek.Bár Harry mellett ki nem feltűnő?Lassan,kézen fogva sétáltunk az utcán.Simon hívta Hazz-t,valami szerződés miatt.Meg kell erősíteniük,hogy melyik CD kiadóhoz 'tartoznak'.Simon és Paul nagyon kedvesek és próbálják a srácokat jó úton marasztalni.Tanúja voltam annak,hogy Paul hányszor húzta ki a slamasztikából őket.Mint két apa.Eszembe jutott valami...
-Harry.Azt mondtad még pár hónappal ezelőtt,hogy találkozni fogsz apuddal,és mindent megbeszéltek.Ez nem így lett.Des azóta is nagyon sok levelet küld.Még mindig nem változott a véleményed?-kérdeztem.
- Nem...Nem szeretnék vele beszélni.Igazad van mindenben,de nem beszélhetek vele.nem tehetem,azok után amit NEM csinált.Vagy is nem törődött velünk.
-Kérlek,beszélj vele.
-Rendben.Egy feltétellel...Ha te is velem jössz.
-Megyek-szorítottam meg a kezét.Harry még felhívta az anyját is,hogy tudassa vele:beszélni fog az apjával.Anne örült neki,hogy végre sikerült rá vennem erre a fiát.
***Tessék,kész.Begomboltam Harry ingét és végigsimítottam a nyakán.Mehetünk.Megcsókoltam,és megöleltem,ezzel is erőt adva neki.
-Jól nézel ki-dicsért.
-Te is,de nyugodj meg,biztosan jó fej lesz majd.Ebben én is csak reménykedtem.Felhúztam azt a cipőt,amit a fürtöskémtől kaptam.Vettem a táskámat és indultunk.Harry egész idő alatt feszült volt.Mikor végigsimítottam az arcán,akkor nyugodott meg egy kicsit.Tudtuk,hová kell mennünk,hogy hol lakik az apja.
-Régen nem jártam itt-szólalt meg komoran és a ház felé nézett.Kiszálltunk.Vettünk egy mély lélegzetet és bekopogtunk.
-Stephanie,Harry!Fiam.ölelte magához Hazz-t Des.Bocsáss meg nekem,kérlek.Bocsáss meg,mert nem törődtem veletek eleget.Harry csak csendben ölelte őt és elérzékenyült.Fejét jobban apja vállához nyomta.Megértettem ezt a reakciót,de ennél rosszabbra számítottam.Aztán engem is megölelt Des.
-Steph,ha szólíthatlak így?!Anne mesélte,hogy te vagy Harry barátnője.Igazán összeilletek.Mindig sok lány volt a fiam körül,de te vagy a leg-hozzá illőbb-mosolygott.Behívott a nappaliba.Szép háza volt.Ahhoz képest,hogy maga lakik itt,mint férfi,alaposan kitakarított.Ez általában nincs így.Ebben is hasonlítanak Harry-vel.Ha jobban bele gondolok,Hazz sem mindig tud maga után rendet rakni,úgyhogy én szoktam néha.
-Persze,a barátaim Steph-nek hívnak.Köszönjük-mondtam egy félénk mosollyal.A beszélgetés nehezen indult.Legalább is nekünk igen.Zavarban voltam,ami persze nálam nem ritka,de a barátom is így volt ezzel.
-Na és hogy vagytok?Gemm,Anne?Úgy hallom nyár végén lesz Gemma és Dan esküvője.
-Jól meg vannak,és én is jól vagyok.Hát úgy tervezték,hogy akkor lesz,de még semmi sem biztos.
-Megértem.Anyuddal is úgy voltunk,hogy vártuk a tökéletes pillanatot az esküvőre.Apropó,ti mióta vagytok együtt?
-Másfél éve lesz nem sokára-mosolygott Harry és végigsimított a kezemen.
-Nem semmi,az már komoly kapcsolat.Hogy találkoztatok?Ne haragudjatok,hogy kíváncsi vagyok,csak érdekel a fiam és a barátnője kapcsolata-szólt kedvesen Des.
-Igen,komoly.Az elég érdekes történet.-nevettem.Hazz elmesélte,hogy hogy sikerült találkoznunk,persze nem minden részletet mondott el.Beszéltünk a sulimról,Harry karrierjéről és a családunkról.Ahhoz képest,mennyire nem akart találkozni az apjával,a végére elég jól elbeszélgettek.Elköszöntünk tőle,és végre kibékülhetett apa és fia.Ennyi idő után...
-Ugye nem is volt olyan vészes?-mosolyogtam.
-Nem,és köszönöm,hogy rá tudtál venni erre-adott egy csókot a számra,és megszorította a kezemet.Te tudsz rá beszélni a jó dolgokra,senki más.Csak elmosolyodtam és ültem csendben.
***Kincsem,most el kell mennem valami papírokat aláírni,este jövök-köszönt el tőlem a barátom.
-Remélem-mosolyogtam.Bemenve a házba kezembe nyomta Melodie Nathan-t.
-Kész,megdöglöttem,nekem annyi.-törölgette magát.Alig bírok ezzel a kis izgő mozgóval.Mi lesz ha megtanul járni?Majdnem eltörte a nagy vázát és Greta is eltűnt.
-Remek,én bírok vele,általában.Ez van,ha eltűnik egy házvezető nő,megáll a világ-mondtam nevetve.Miért,eddig hogy volt Melodie,míg nem volt,aki helyettünk dolgozzon?
-Igazad van,utálom,hogy mindig igazad van.Kivéve,mikor nincs-nevetett Melodie.
-Gondolkoztál már a jövődön?-kérdeztem.
-Még is milyen távra gondolsz a jövőmmel kapcsolatban?
-Házasság,majd gyerekek.Ezt el tudod képzelni Zayn-nel?kérdeztem.
-Csak vele tudom elképzelni az életem.Te is tudod milyen két védelmező karban ébredni.Amikor romantikus,kedves és figyelmes...Voltak pár vitáink az elején,a cigi miatt,de most már nincs.Értem,miattam leszokott róla.És te,gondolkoztál már ezen?
-Hát..Gondolkoztam,de Harry nem hiszem.Még sulisok vagyunk,jövőre leszek még csak 18.Legalább akkorra tervezhetek,mikor kijártam a sulit.Egyébként is,Harry nem biztos,hogy mellettem dönt.Azt mondják,egy kapcsolat sem tart örökké.
-Most ezt te mondtad?El sem hiszem,hogy te ilyet mondtál.A Stephanie,száz százalék,hogy Harry téged akar majd Mrs.Styles-ként,gyerekei anyjaként és veled akar majd megöregedni.Majd életed végén emlékezz arra,hogy én ezt mondtam neked.A ti kapcsolatotok a legerősebb mindegyikünknél.Hidd el-ölelt meg Melodie.Tudtam,hogy igaza van....
*****-Harry gyere,már kiengedtem a vizet.Eldöntöttük,hogy megfürösztjük az öcsémet.Arra kíváncsi voltam,hogy mit remekelünk.Harry feltűrte az inge ujját és kezébe vette a szivacsot.Rá tettem a tusfürdőt és kezdtük óvatosan törölgetni Nathan-t.Harry ravaszan rám nézett és a habot az arcomba fröcskölte.
-Naa,ezt még visszakapod-kiáltottam és rákentem egy kis habot,a végén az lett,hogy már teljesen vizesek voltunk,de Nathan is nevetett.Megfogtam az arcát Hazz-nak a habos kezeimmel és egy csókot adtam a szájára,ő is ugyan így tett,lágyan csókolt.Kivettük az öcsémet a kádból és törölközőbe tettük úgy,hogy alig látszott ki a feje,csak kukucskált a kis résen.Megtörölgettük,felöltöztettük Nathan-t és a betettem a kis ágyba,hogy el tudjam ringatni....
-Steph,mondanom kell valamit..