34.Rész.Az osztálykirándulás....

Felkeltem és kiültem az ajtóba,magamra terítve egy pokrócot.Az ég nagyon tiszta volt,tisztább a tenger tükör sima vizétől.A csillagokat látni lehetett,és ez jó alkalom volt az elmélkedésre.Tökéletes pillanatok,emlékek felidézésére...Emlékszem,mikor anyukám kis koromban azt mondta nekem,hogy ő mindig velem lesz és ő lesz az egyik csillag,aki mindig vigyázni fog rám.Lágy szellő fújta az arcomat és a hajamat.Az apró szellő Harry illatát hozta.
-Hmm?-szólalt meg fürtöském.
-Nem tudtam aludni-mondtam.gyere és ülj le.Az ő hátára is tettem a pokrócból és odahajolt hozzám,közelebb jött.Te miért nem alszol?

-éreztem,hogy nem vagy mellettem-mosolygott és a kezembe nyomott egy fülbevalót-.
-Hogy a héten az osztály kiránduláson erről mindig én jussak eszedbe.
-Harry...köszönöm.Ki máson is járna az eszem?-böktem meg óvatosan.
-Hát remélem nem egy szőke hercegen fehér lovon-nevetett csendesen és átölelt.Kezemet az ő kezébe helyezte és lágyan összekulcsolta.Fejemet a vállára tettem,ő pedig egy hosszú puszit nyomott a homlokomra.
*****Steph minden meg van?Nem akarom,hogy azt mondják veled voltam és elfelejts valamit-nevetett Harry.
-Persze,mindjárt itt felejtem magamat-nevettem.
-Jó lenne.Bár,ha bele gondolok....
-Áh,szóval nem is hiányoznék?Szégyellje magát Mr.Styles-mondtam tettetett haraggal.
-Mrs.Statham.Vagy mondjam inkább azt,hogy Faith?És én hiányoznék magának?-fordított magához Harry.
Faith.Régen szólítottak így,akkor is csak apu...
-Oh,Edward.Mit is mondjak?!Talán hiányozna..Egy kicsit.
-Csak egy kicsit?-kérdezte és azok a jellegzetes mosoly gödröcskék megjelentek az arcán.
-Nekem nagyon fogsz hiányozni még ha öt napra mentek,ha pár órára vagy másodpercre,akkor is..Nézett rám Hazz és megcsókolt.
***Segített a cuccaimat bepakolni a busz csomagtartójába.Cinthia úgy nézett,hogy ha szemmel lehetne ölni,akkor már régen megtette volna.Harry látta ezt és egy őszinte,vad csók nyomát hagyta a számon.Szorosan magához ölelt úgy,hogy orrunk egy milliméterre volt egymástól.
-Már most hiányzol-mondta.
-Nekem is,de csak öt nap édes,csak öt.-válaszoltam és már mennem is kellett.
-Menj és légy jó.Vigyázz magadra kincsem.
-Ha mindenki itt van,akkor beszállás.A buszban még egyszer nép számlálás és elrendezünk benneteket-szólt a tanárnő.Az ablakon kifelé nézve integettem neki,és Zayn-nek,mert ő Melodiet hozta.Harry eltátogta hogy 'Szeretlek'.Milyen fájdalmas,hogy itt kell hagyjam,még ennyi időre is...Láttam,ahogy elhajt a Range Rover-el.
30-31 + én,megvagytok-mondta a tanárnő.Melodie te Eric mellé ülsz.
-Tanárnő,kérem hadd üljön velem-szóltam közbe.
-Ne haragudj,de nincs választás,ha pedig már itt tartunk...Te és Cinthia egymás mellé ültök.
-Mi?-kérdeztük egy emberként.
-Én nem ülök egy céda mellé-nézett dühösen Cinthia.
-Mit merészeltél mondani?Te mondod ezt nekem?Nézz magadba te....Áh,hagyjuk.Nekem tőled több eszem van.Magadról példáztad azt a szót ugye?
-Csend legyen.Üljetek le,nincs vita.
-Már csak ez kellett,hogy ezzel üljek-motyogtam.De legalább én ülök az ablaknál-mondtam.
-Azt csak hiszed.Naaa.Én ülök az ablaknál...Egy kisebb vita után engedtem neki,hadd üljön az ablak mellett.Viszonylag csendben ült mellettem,leszámítva a 10percenkénti száj rúzsozást,amihez még cupogtató hangot is adott.Borzasztó...Én a fejhallgatómmal ültem,ami először nem zavarta őt,de aztán...
-Zavar ez a zaj,amit te zenének nevezel-mondta flegmán.
-Persze.Most elárultad magadat.Képzeld,One Directiont hallgatok.-válaszoltam.
-Akkor...akkor viszont nagyon jó.És a fürtösnek,az én jövendőbelimnek van a legjobb hangja-
-Na ide figyelj.1.)Mindegyikőjüknek nagyon jó hangjuk van. 2.)Fogd már fel,hogy Harry velem van!-mondtam.
-Hmm.
-Meg se szólalj.Most már aztán tényleg ne.Mikor megérkeztünk,ugyan olyan fa házakat láttunk,mint ami a White tónál voltak.Hál'Istennek legalább Melodie-val és Mirandával egy szobába kerültem.Britt pedig azt hiszem a 8-as szobában van,nem tudom kikkel.Először meg kellett ismerkedtünk azzal a hellyel,ahová mentünk.Nincs konnektor.
-Basszus lányok.
-Mi az?-kérdezte Miranda.
-Nincs konnektor,az egyenlő azzal,hogy nincs tv,nincs telefon töltés és semmi mással kapcsolatos dolog...-mondtam.
-Az gáz.Hogy fogok Zayn-nel beszélni?Te hogy fogsz Harry-vel?A szüleinket hogy hívjuk fel?Még net sincs...Meghalook.-mondta Mel.
-Jó,jó.Nem lehet minden luxus.Nem is bánom annyira.De Harry....Hogy beszélek majd vele?...-szomorodtam el.
-Valahogy csak megoldjuk-mondta Miranda.
-Nincs tér.Semmi.Hol vagyunk mi?Az Isten háta mögött?-bosszankodott egy másik lány a szobánkban akit Alice-nek hívnak.nem voltunk vele olyan nagyon jóban,de kedves és szimpatikus lány.Kivéve,mikor valamin nagyob felidegesítik,akkor olyan őrző-védővé válik.A reggeliző valami borzasztó volt.Hajszál a kanalakon,a pohár mint egy száz éves antik mosatlan dolog.A tanárnő sem erre számított-gondolom én.Legalább volt hinta és egy kutya is.A kutyát Leo-nak hívják.Szomorú vagyok,mert nem beszélhetek a srácokkal,az otthoniakkal.Olyan,mint egy külvilágtól elzárt tér.Ez a hely hasonlít egy farmra,bár még sem az.Van ösvény és még kisebb nagyobb szakadékok is.Néhol elég félelmetes....Nincs kit ölelnem este,nincs aki öleljen.Forgolódok és álmatlanok az éjszakáim.A figyelmemet Harry-ről és arról,hogy mit csinálhat most-csak a kisebb programok veszik el,vagy még az sem.A tőle kapott nyaklánc a nyakamban,a karkötő rajtam,még sok másikkal együtt és a hógömb a szekrényemen.Jó,így legalább van ami hozzá köt.
***Hey,gyertek indulunk a bizonyos Bo-szakadékhoz.
-Nee-temettem a fejemet a párnába.
-Muszáj babe,gyere-szólt be Brittany a szobánkba.Már egy negyed órája gyalogoltunk egy egészen nehéz hátitáskával és olyan volt,mintha követ pakoltak volna bele.Harry biztosan nem engedte volna,hogy cipeljem ezt a nehéz táskát.Már sokan alig bírtak.
-Álljunk meg-mondta néhány osztály társam.Mikor leakartam ülni elszakadt a szandálom.
-Remek,ennél jobb nem is kell-mondtam Melodie-nak és Miranda-nak.
-Ezeken a nagy benga köveken nem fogsz tudni menni.-mondta Eric tanácsul.
-Itt a vans-om.Vedd fel-ajánlotta fel a cipőjét.
-Ó,köszönöm.Megmentőm vagy Eric-öleltem meg.
-Szóra sem érdemes és mindig hozok magammal kettőt ilyen kiránduláson.
Nagyon meleg van,és még haj gumit sem hoztam.Valahogy próbáltam feltűzni hullám csattal,ahogy sikerült.A szemembe lóg a hajam,elszakadt a short-om és fáradt is vagyok.Ilyen helyre egyáltalán jár ember,amerre mi?Mert én nem hiszem.Az egyetlen kényelmes dolog az a top-om volt és az Eric cipője.Viszonylag nem volt sokkal nagyobb lába....viszonylag.Mikor látta Cinthia,hogy kicsit megálltam,gúnyosan nézett rám.
-Biztos apád is azért vált el anyádtól,mert olyan nyomorék volt mint te-mondta Cinthia lihegve.Harry sem fogja melletted bírni-kuncogott.
-Grr-morogtam.Ezt nem kellett volna-szóltam a lányra iszonyat mérges arccal.Pofon vágtam.Igen és élveztem.Felhozta anyámat,apámat,Harry-t.Nem hagyhattam magamat.Cinthia oldalra fordított fejjel állt előttem és lassan közeledni kezdett és pedig hátráltam.Hátra néztem és láttam,hogy már nem sok választ el egy kisebb szakadéktól...Bele lökött..........
-Stephanieeee!-szólt valakinek a hangja.
*Harry Szemszöge*
A srácok próbálnak jobb kedvre deríteni,ami néha sikerül Louis-nak,de csak néha.Zayn és én olyanok vagyunk mint két hulla.Csendben ülünk a kanapén és gondolkozunk.5 nap,és még is annyira rossz nélkülük.Abból is már csak két nap.Nem tudom miért nem hív Steph,aggódom.Mi történhetett?Olyan elszigetelt helyre nem mehettek,hogy ne tudjon felhívni se engem,sem David-et vagy Lorah-t.Minden nap rá gondolok.A karkötőjét nézem,az ajándékait,amit adott és a közös fényképeket,amin elmosolyodok.Szúró érzést érzek a szívemben.Fogalmam sincs,hogy miért?!Rossz érzés.Tudom,hogy valami nem stimmel.
Na szóval.Ez lenne a 34.Rész.Remélem tetszik és komiztok majd :)) Egyébként ti is alakíthatjátok a történetet a komiaitokkal,szóval hajrá:) xxxx :*