35.Rész.You are saved me?...Yeah,I saved you.

*Steph szemszöge*.Zuhantam volna,de megakadt a lábam és a karkötőm is egy kitüremkedő sziklás részben.Kiabáltam,pedig már alig voltam magamnál,az ütés miatt,amit a fejemnél szereztem.
*Zack szemszöge:
Kiáltást hallottam,de egy nagyon erőtlen kiáltást.Ismerős volt a hang,Stephanie volt az.Jó,hogy Cinthia után mentem,mert akkor nem tudtam volna Steph.-en segíteni.Nem tudtam,hogy mit fog majd mondani.Régen nem találkoztunk,nem érdekelt a véleménye,csak meg akartam menteni.
-Mit csinálsz Zack?Ne merj neki segíteni,vagy szakítok veled-szólt a barátnőm.
-Nem érdekel-szaladtam oda és láttam,hogy már alig van magánál és a lábán is egy nagy mély sérülés van.Felhúztam a szakadékból és az ölembe vettem.Láttam,hogy oldalra fordítja a fejét és kicsiket pislog.Újra  mellette lehettem,ennyivel tartoztam neki,azok után,amit tettem.Akárkitől lett volna szó,akkor is ezt tettem volna.Cinthia dühösen rám morgott és azt mondta "Szakítok veled.Ennyi volt.".Nem bírt érdekelni.
-Te NEM vagy normális.Sajnálni tudlak.Megölhettél volna egy embert.Érted???Megölhetted volna.Egy embernek az élete majdnem a te kezed miatt ment volna tönkre.Örökké.-förmedtem rá.
-Most mi?Ez csak egy kis szakadék.Még jó,hogy nem a nagy szakadékba dobtam be-mondta Cinthia.De láttam rajta azt,hogy ő is megijedt.Azért még is...Hogy lehetett ilyen?Szegény Stephanie-val mindenki csak igazságtalan.Én is az voltam.Szóltam a tanárnak,hogy mi történt,ott a kezemben vittem az alvó lányt.A pulzusa rendben volt.Azonnal bevittük az egyik közeli kórházba.Úgy látom már barátokat is szerzett,mióta nincs velem.Gondolom ez az én hatásom is volt.Nem értem,egy ilyen szép lány mellett,mint ő.Miért nincs egy védelmező fiú?...Úgy értem,barát...A barátnői félve néztek rám.Brittany-t már ismertem,de ő is általában került engem.Valamit beszélgettek a Steph ágyánál és engem néztek,de nem kérdeztek semmit.Én a sarokban ültem egy széken.A két lány kezéből ki nem 'szakadt' a telefon.Folyton hívtak valakit,vagy épp fordítva.Bele sem merek gondolni,mi lett volna ha...Ilyenkor érzem meg annak a súlyát,hogy mit akartam tenni Stph-el.Egy állat vagyok,nem is ember...Hogy lehettem ilyen?....Lassan odasétáltam az ágy mellé és halkan kérdezgettem a lányoktól.Látszott a szemükben,hogy máshogy látnak engem.Biztos tudnak arról,amit tettem.
-Kedves tőled h-hogy megmentetted-mondta félénken Melodie.
-Akárkiért megtettem volna.Nem akartam megkérdezni,de akaratlanul is kiböktem.
--Öhm,Steph-nek van....van.Barátja?Ebben a percben 'rontott' be egy magas,göndör hajú fiú.Megtorpant,mikor meglátott.A halvány emlékek a fiú kilétéről kezdtek a fejemben megjelenni.
*Harry szemszöge:*
Melodie hívott.Sokkolt állapotban voltam.Nem tudtam mit kellene tennem.Mindig Steph-el történik valami.Istenem miért nem büntetsz már egyszer engem?Miért csak őt?Nem érdemli meg.Szaladtam,ahogy csak tudtam.Megkerestem a kocsikulcsomat,Dani,Bella és Liam jöttek velem.Nyugtattam magamat,hisz' Melodie is azt mondta,hogy nyugodjak meg,már biztonságban van,a lány pedig valahol,ahová vitték a tette miatt.Ha megtudom ki volt az,esküszöm,hogy nem állok jót magamért és..Érte.Mikor beértem a szobába,megtorpantam Zack láttán.Szemeim izzottak attól,hogy megbosszuljam,amit majdnem tett meg a barátnőmmel.A kezemet ökölbe szorítottam,de próbáltam korlátozni az idegességemet.Liam és a lányok egy másodperccel később jöttek be.
-Ő az a srác?Harry.Ő az?-kérdezte Liam.
-Az.-Liam megfogta a vállamat és ezzel nyugtatott.
-Styles állj le,nem teheted,inkább figyelj Steph-re.Igaza volt.Stephanie-ra kellett figyelnem.Leküzdöttem a dühömet.Leültem mellé és egy apró puszit nyomtam az arcára.
-Még azóta nem ébredt fel?-kérdeztem.
-Nem.De a te jelenlétedre igen-biccentett fejével oldalra Britt.
-Harry...-mondta halk hangon a barátnőm.
-Igen.Itt vagyok.Miért mindig veled történik ez?-kérdeztem tőle és egyben magamtól is.
-H-hogy hogy itt vagyok?Azt hittem...
-Zack volt.Ő mentett meg-mondta Melodie és rám nézett,ezzel is enyhítve az ellenszenvemet a fiú iránt..
-Te mentetted meg?-néztem a srácra.
-Én..voltam.
-Köszönjük-mondtam halkan.
-Zack?Te is itt vagy?Te mentettél meg?-kérdezte Steph.
-Igen,megmentettelek-jött közelebb a fiú.Mikor Steph is megköszönte a tettet,akkor Danielle és Liam,Bella is odajöttek és megölelték a barátnőmet.
-Hey,hey csak óvatosan.-néztem rájuk.
-Oké Harold-mondta Danielle.Miután kiderült,hogy egy mély seb van Steph lábában,vagy is felsértette az autós baleset nyomait.Feküdnie kellett.Mindig mellette voltam.Úgy éreztem magam mint Edward az alkonyatból,aki mindig védelmezte Bella-t.Zack-néha bejött,de nem volt sokáig.Azt hiszem nem mert annyira közeledni.Beszéltem vele,amit soha nem gondoltam volna,hogy a történtek után fogok,de megtettem.
-Izé...Kösz,hogy megőrizted a számomra legfontosabb kincset-fogtam meg a vállát.
-Nincs mit,ne köszönjétek meg ennyiszer,mert nem azért tettem,hogy nálatok szerezzek jó pontot,vagy a Steph közelébe férkőzzek.Ne értsd félre-mondta a srác.
-Nem értem félre,ne aggódj.Beszélgettünk és elmondta mennyire bántja az amit tett.Azt is,hogy Cinthia-val járt,mert nem jól bánt vele.Most ő volt az,akit egy lány láncon tudott tartani.Megértettem.A suli megtanította a jó indulatra.
***Hazavittem Steph-et és mellette voltam mindig.Nem engedtem,hogy járjon.
-Harry,azért wc-re hadd menjek magam-mondta mókásan a barátnőm.
-Oda esetleg-öleltem meg.Egyre jobban gyógyul a seb,bár még én is és David is megmondtuk neki,hogy ne járkáljon még.Hiányzik neki a friss levegő.Kivittem az ölemben és beültünk egy hintaágyba,amit én szereltem fel neki.
Szorosan megöleltem,ő pedig adott a nyakamra egy puszit.
-Köszönöm,hogy így vigyázol rám.-mosolygott Steph.Minden percet sajnálok,amit nem vele töltöttem.
-Szeretlek-mondtam és megcsókoltam.