Reggel arra ébredtem,hogy Harry és én teljesen össze vagyunk gabalyodva.Ő ölelt engem,a lábam össze volt fonódva az övével,kezeink össze voltak kulcsolva.Csodálatos érzés mellette ébredni.Éreztem az illatát,melynek hatására elmosolyodtam.Nyomtam egy puszit az arcára és sikerült nagy nehezen kikászálódnom testrészei közül.Magamra tettem a selyem köntösömet és lesétáltam a konyhába.
"Reggeli az asztalon,este jövünk.Szeretünk:
-Lorah és apud.x"
Ezt az üzenetet találtam az asztalon.Ásítva oldalra tettem a papírt és nekiálltam a zabpehely keresésének.Nem volt kedvem most normális reggelit enni.Mikor a zabpehelyért nyúltam,ügyetlenségemnek folytán kiöntöttem a tejport,ami a reggelim mellett volt.
-Csak én lehetek ilyen szerencsétlen-motyogtam és megláttam Harry-t az ajtóban állni egy szál alsógatyában,kezét mellkasa előtt összefonva.Álmos arccal nézett rám..
-Jó reggelt Stephanie-mondta,és gödröcskés mosolya megjelent az arcán.
-Neked is Harold,de nem kellene felöltöznöd?Greta meglát,az pedig nem lesz jó pont nála-nevettem.
-Semmi probléma-jött közelebb hozzám.Kezeimet a tarkójánál összekulcsoltam és mélyen a szemébe néztem.Ő olyan volt,mint egy ártatlan kisgyerek.Aranyosan még mindig engem nézett és megcsókolt.Csók csata volt így felidézve a tegnapi estét.
-Jaj,inkább oda sem nézek-fordult el Greta.Közben hallottam,hogy halkan kuncog.Azért érdekes lehetett,hogy Harry egy szál alsóban félmeztelenül,én fehérneműben és köntösben,közben pedig egymás száján lógunk.Fejemet Harry vállára hajtottam,ő pedig ugyan így tett.Nevettünk a helyzetünkön.Segített felszedni a kiöntött port és aztán kezdődhetett a reggelizés.Gyorsan felszaladtam és hoztam Hazz-nak egy pólót és egy nadrágot,mert Greta ide akarta hozni megetetni Nathant és nem láthatta így félmeztelenül.Nadrágot már kevésbé volt kedve felvenni.Jobban mondva még én is el néztem volna,a kidolgozott felsőtestét,mikor veszi a levegőt,mellkasa emelkedik és süllyed.
-Kóstold meg az én zabpelyhemet.Színes-nyomta elém Hazz a kanalat.
-Csak akkor,ha te is az enyémet-mondtam mosolyogva.Így keresztben adtuk egymásnak a kaját és jót nevettünk.Nathan pedig tapsolt a kis kezével.Greta felvitte a szobába az öcsémet,mi pedig lent maradtunk Harry.vel.Gondolkoztam azon,hogy meg kérdezzem-e,amin töröm a fejemet...
-Hazz.Öhm,te mióta olvasod..Vagy mikor olvastad a Dark fanfictiont?
-Nem régen.Liam mutatta,amikor keresgélt a neten.Talán még ő is beleolvasott.-mosolygott féloldalasan a barátom.Közben mentem megmosni a tányérokat és az evőeszközöket.Két kéz fonódott a derekamra.
-Ugye ...Nem fáj sehol?Mármint tudod,hogy tegnap...olyan más voltam.-nézett szomorúan és kezemet az arcához tette,megpuszilta ujjaimat.
-Nem,Harry.Hogy gondolsz ilyet?Sőt,nem látszott rajtam,hogy..jó az amit csinálsz?-kérdeztem mosolyogva.
-De,csak gondoltam...Áh,mindegy-ölelt magához.
*****Beszéltem Danielle-el és elhívott magukhoz csak minket csajokat.Mikor odaértünk a házhoz,meglepetés képen ott találtuk Liam-et,aki azt mondta:
-Tudom,tudom csak csajok.Már itt se vagyok-mosolygott.
-Behívott a házba.Először kajáltunk.A végére már nem bírtuk a chips-et és azzal dobálóztunk.Mondanom sem kell,hogy a hajam is chips-es volt.Nevetgéltünk és beszélgettünk.Danielle azt akarta,hogy megtudjuk,milyen egy táncos élete,ezért el vitt minket az egyik próba termükbe,ahol mutatott egy pár lépést,amire azt hittem,nem vagyok képes,de az ő segítségével ment...Keringőzni már tudtam,de ő mutatott olyan lépéseket is,amit nem tudtam.Elmondása szerint könnyen tanulok és ügyes vagyok.mikor visszamentünk a házba,nagyon jó ötlet pattant ki Eleanor fejéből.
-Danielle,neked még meg van a trambulin-od?-kérdezte El.
-Milyen jó ötlet-mosolygott Dani.Először nem mertem,de aztán megfogóztam Bella-ba és ketten már ügyesebbek voltunk.A végére már úgy kifáradtunk,hogy csak feküdtünk a trambulin-on.Aztán végignéztük a ruhatárát.
-Én ebből nem tudom,hogy mikor tudnék kiválasztani valamit-mondta Bella.
-Vannak emlékeim a te "gyors" ruha választásodról-nevettem.
-Vicces vagy-hunyorgatott Bella.Az estét én inkább most otthon akartam tölteni,így azt mondtam,hogy haza megyek.Egyetértően bólogatott Bella és Melodie is.Ők is jöttek velünk,Bella most is nálunk alszik.Hazafelé hülyéskedtünk és egymást kérdeztük.
-Hogy vagytok a kis 'szünet' óta?-kérdeztem Bella-t.
-Niall mindig figyelmes és még azóta is azt hiszi,hogy ki kell engesztelnie.Pedig nem...Nagyon aranyos,néha már túlságosan is,de ő az én ír manóm,nagyon szeretem-áradozott a barátnőm.
-Annak örülök-mondtam vezetés közben.Az első utam óta már nem félek annyira.
****Sziasztok-köszöntöttük Lorah-ékat.
-Sziasztok drágáim-adott sorban puszit Lorah mindegyikünknek.A kezében tartotta Nathant.
-Gyere te kis szívtipró-vette ki Lorah kezéből az öcsémet Melodie.Felmegyünk a szobába,megmutatunk neked sok mindent.A két lány jól el votl az öcsémmel,én pedig apummal beszélgettem.Az a hír járja,hogy nem biztos,hogy három éves lesz a suli,csak kettőt kellesz járnom.Ehhez az év ugráshoz viszont jó jegynek kell lenni...Felmentem a szobába és éppen le akartam zuhanyozni,de inkább úgy döntöttem,hogy kiülök az erkélyre nézni a csillagos eget,mert olyan szép volt.Ráérek még-gondoltam magamban.Vittem ki teát és beültem a hintaszékbe.
-Stephanie-jött egy közepes erősségű hang.Harry volt az.Mosolyogva lekiáltottam neki.
-Mit keresel itt édes?
-Inkább kit?Ez hülye kérdés volt-nevetett.Várj,felmegyek.
*-Neked szokásod itt feljönni?Ajtó is van-öleltem meg.
-Most nem örülsz,hogy itt vagyok?-biggyesztette le a száját.
-Dehogynem.Mindig örülök neked-nyomtam egy csókot a szájára.Volt oldalt a hintaszék mellett még lóca,arra leültünk.Én az ölében ültem,hátulról karolt engem.
-Steph.
-Hmm?
-A csillagokat nézed?-kérdezte.
-Igen,olyan gyönyörűek-mondtam.
-Táncolj velem.
-Mi?-néztem érthetetlenül.
-Kérlek,táncolj velem itt.
-Hazz,zene sincs.
-A zene itt van-mutatott a szívére és mosolygott.Azok a zöld,csillogó szemek,és az a mosoly,ő maga már Irresistible..Megfogta a kezem és felsegített a lócáról.Magához ölelt és kezemet az övébe helyezte.Lassúztunk,bár nem volt zene.Ahogy megfordultunk,láttuk az ablakban,hogy a lányok már ügyködnek,hogy zenét kapcsoljanak.Sikerült nekik és 'pacsit' adtak egymásnak.Az ágyon feküdtek és minket néztek,szinte olvadoztak.Mi Harry-vel csak elmosolyodtunk.Rám nézett és lágyan kis apró csókokkal halmozta be a számat.Szíve az ölelésemtől egyre hevesebben vert,de az enyém sem másképpen.Egy apró puszit nyomtam a nyakára,amitől megrezzent.
.-Előtted még egyik lány sem váltott ki belőlem ilyen érzelmeket-ölelt szorosabban magához.
-Szerinted belőlem más fiú igen?-mosolyogtam.....
*Hi Everyone :D.Meg jött a 38.Rész.Köszönöm az ezelőtti részhez a sok komit <3 :33.Nagyon köszönöm még egyszer,bocsi h sokat kellet várnotok,de nem volt sok időm.Legközelebb hosszabb résszel érkezek :) .Kérlek,valaki legyen + 1 feliratkozó légyszi :) xx
Hello Directioners!Ez a blog egy reményvesztett lányról szól,aki végül egy fiúban találja meg azt a bizonyos elveszett reményt.A blog két legfőbb szereplője Stephanie Statham és Harry Styles.Steph-nek nagyon sok mindenen keresztül kell mennie:az anyja halála,baleset,családon belüli problémák,megerőszakolás.Lelkileg érzékenység és további problémák. "Érted bármit megteszek:leszek a reményed,a holnapod,a jövőd és a szíved!"-Harry Styles.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Remélem hogy hamar jön a kövi :)
VálaszTörlésNagyon jó!Remélem hamar jön a kövi rész!
VálaszTörlésNagyon jó lett kövit =)
VálaszTörlésnagyon jóó!*-* ez a a legjobb blog amit olvasok harry-set!:)) siess a kövivel!
VálaszTörlésIsmét nagyon szuper! Gyorsan kövit !
VálaszTörlés