78.Rész.His presence...makes me smile:)

*Kösz ia komikat és a feliratkozókat is.Nagyon hálás vagyok nektek.A köv.rész három feliratkozó és elegendő komi után jön.XX
Nathan elaludt az ölemben és nekem ez jó alkalom volt arra,hogy gondolkozzak.Rendesen kifárasztott engem,de nem is bánom.Mostanában kevés időt töltöttük együtt és ezt be szeretném pótolni.Még mindig nagyon feldúlt voltam amiatt,amit Zack mondott.Számomra ez olyan hihetetlen…Akárhogyan is utáltam az elején,azért,amit csinált,most vége mindennek,ennek ellenére boldog.Boldogan integetett nekem vissza,remélve,hogy addig még újra találkozunk és beszélhetünk amennyit akarunk,amíg nem gépek tartják életben…

-Elaludt?-kérdezte apum.

-El,de könnyen felébred.

-Add ide nekem.

Nathant apám ölébe tettem és ott még békésebben aludt,mint idáig.

-Figyelj,apa.Félek…Félek az anyaságtól,pedig tudom,hogy ez egy áldás,mintsem átok.Boldog vagyok,de nem mindig.Vannak napok,mikor arra gondolok,hogy elég érett vagyok én ehhez?Hogy fogok bánni majd a saját gyerekemmel?Honnan tudom majd mire van szüksége?-suttogtam.

Apa elmosolyodott.

-Tudod…most erre nem ez a legjobb példa,de attól függetlenül,hogy most már változtak a dolgok,és anyád nem olyan,mint régen,attól még szeretett.Ebből csak azt szeretném kihozni példának,hogy mindent megtett volna érted,a családjáért.Fiatalon lettünk szülők..bár nem annyira fiatalon,mint te leszel,de ez semmin nem változtat.Bennünk is volt félelem és később rájöttünk:mit mikor kell tennünk és hol a helyünk.Benned van az anyai ösztön,mint minden nőben.Pont ezért majd tökéletes anya leszel-mosolygott.

-Apa-öleltem magamhoz.-Köszönöm.

Úgy érzem apa be szeretné pótolni a hiányzó napokat az életemből.Azokat,ahol ő nem lehetett ott.Mikor anyával elváltak,én még nem értettem mit jelent az,hogy külön fogunk élni,arra gondoltam,hogy minden megy majd a saját kerékvágásában úgy,ahogyan idáig.De nem.Tévedtem.És már gyermekként is mennyit megtapasztal egy ember:csalódást,fájdalmat,szeretetet,elválást,örömet,hiányt..stb.Ezt tapasztalatból mondom.Ja,igen.Ehhez még társult az is,hogy anyám becsapott és ezzel került fel a listámra a csalódás szó.Azt hittem meghalt,azt hittem vége az életemnek.Két évig mást hittem,mint amit valójában a tények mutattak.Nem bírom elképzelni,hogy hogy lehet ilyen egy anya,én nem leszek ilyen,az már biztos!Ha már itt tartunk,én nem örököltem ezt tőle…sokkal jobb anyának kell lennem,mint ő volt.Igaz,sok mindent megtett értem,vagy lehet,hogy amikor azt mondta,hogy dolgozni megy,akkor is mással volt?Nem tudom..mindenesetre én mindig is azt hittem,hogy nekem van a legjobb édesanyám a világon,de ebben is tévedtem és nem kívánom,hogy valaki ezt megtapasztalja.Szomorú az élet.Ezt talán most nem is nekem kellene mondani.Zack pillanatai meg vannak számlálva és nem tudhatja mikor jön el az ideje,hogy a mennybe vagy éppen a pokolba kerüljön.Ez már csak rajta áll,hogy tényleg megbánta-e,amit tett,vagy sem.Nem tudom már mit gondoljak.Mindenesetre vannak,akik ezeket az érzéseket pótolják nekem.-mosolyogtam.

   **-Remélem újra felpördülnek majd a vasárnapi estéink.-mondtam a srácoknak.

     -Nekem mondod?Niall soha nem volt még ilyen lusta-nevetett Bella.

-Louis-ról nem beszélve-mondta Eleanor és vádló szemekkel nézett a barátjára.

-A szerelmesek pedig már meg sem szólalnak.Tudtam,hogy ez így lesz.-nevettem.

-Valakikre hasonlítanak,nem gondoljátok?-kérdezte Niall.

-Hát mondhatjuk-nézett rám Harry és megcsókolt.-Apropo,mikorra tervezitek az esküvőt?-kérdezte Harry és közben a kezemet simogatta.

-Haver,még ti sem házasodtatok össze,nem kell elsietnünk.-mondta Zayn.

-Ez most olyan arrogáns mondat volt.-mondtam.

-Ne már.Én nem azért mondtam.Csak tudjátok,nem akarjuk elsietni.Tényleg.Nagyon sértődékeny lettél mostanában.

-Például,mert áldott állapotban vagyok?Ilyenkor az idegeimnek pihennie kellene,ehelyett folyton van valami,ami miatt idegeskedhetek.Hát köszönöm-álltam fel az ágyról.

-Szép volt Malik-mondta Louis.-Igaza van.Az anyja miatt nem eleget aggódott?Az apja miatt?És a különböző dolgok miatt?Most sokkal érzékenyebb,szóval..visszafoghatnád magadat.

-Jól van na.Emberek,én nem akartam ezzel rosszat mondani.

-Kincsem várj már…-fogta meg a kezem Harry és magához húzott.

-Tudod mit?Ne is törődj senkivel most.A legfontosabb a lelkiállapotod és az egészségetek.Nem kell idegeskedned-fogta tenyerébe az arcomat.-Vegyél egy mély levegőt,fújd ki.

-Huhh.Rendben.Nyugodt vagyok.

-Gyere menjünk be a szobába.-kulcsolta össze ujjainkat.

-Jó.-mosolyogtam féloldalasan.

-Látod?Nem nehéz nyugodtnak lenned-húzott maga mellé az ágyra,így vele szemben feküdtem és nézhettem azokba a smaragd,nyugtató szemekbe.

-Te mindig mellettem vagy.Felvidítasz…melletted boldog vagyok.-egy lágy,lassú csókot adtam neki.

-Én is így érzek és…ezt már háromszorosan vissza fogom kapni.Megígérem,mellettem mindig biztonságban lesztek.

-Igen,megmondom.Jó,oké.Vigyázok magamra.Danielle,ne aggódj már-nevettem és a pocakomat simogattam.-Áucs-
-Mi baj?-kérdezte Liam a telefonba kiabálva.
-Semmi,csak azt hiszem az ifjabbik Styles rugdosódó kedvében van-mondtam és Harry-re néztem,aki fülig érő szájjal hallgatta,hogy mit mondok.
.-Ne már,a babák nemét is tudjátok?-kérdezte Dani visítva.-És ezen mi nem vagyunk ott.Hát,szégyen-mondta Liam.
-Igen,kisfiú és kislány,de pontosan nem tudom melyik van ilyen jókedvében-nevettem.-Ti pedig csak élvezzétek a nászutatokat Balin jó?
-Jó,jó de olyan izgatott vagyok.Már biztos megnőtt a pocid.
-Hát,mondhatjuk.Inkább hasonlítok egy bálnára,mint a régi Steph-re,de hát ezzel jár.Mindegy is,már beletörődtem.
Harry fintorogva nézett,nem szerette,ha ezt mondom magamról.Ő gyönyörűnek tart így is.
-Fejezd be-suttogtam és befogtam a kagylót,hogy ne hallják mit beszélünk.
-Sajnálom.Addig nem fogok hozzád szólni,amíg nem fogadod el magad.
-Hiszem már elfogadtam.Harry,hová mész?
-Sétálni.Jössz te is?De először fogadd meg,hogy többé nem mondod ezt magadról,amit az előbb.-Sajnálom srácok,most dolgunk van,később még beszélünk-szólt bele a kagylóba és letette,aztán közelebb jött hozzám és csillogó szemeivel a válaszomat várta.
-Rendben.
-Na kész.Vedd fel a mellényedet és megyünk.
-Hová sétálni?
-A Hyde parkba.-mosolygott és segített a mellényt felvenni.

Lassan sétáltunk a parkban,közben világítottak a fények és a levegő is olyan friss volt.Sehol fotósok,nyugodt környezet,Istenem de rég volt már ilyen.
-Tudtam,hogy megnyugszol,ha ide hozlak.-mosolygott Hazz.
-Ravasz vagy Styles.
-Régen szólítottál már így.De te is az leszel,szóval kölcsönösen mondhatom neked-nevetett Harry.
-Igazad van.Te ismersz a legjobban-bújtam ölelésébe.
-Tudod,nem akarom elrontani ezt a pillanatot,de holnap egy gála est lesz,amire mi is hivatalosak vagyunk.Szóval ha gondolod...és ha nem érzed magad rosszul..akkor eljössz velem?
-Hmm.
-Hmm..mi?-nevetett.
-Hmm-hajoltam közel hozzá.Mosolyogtam és megcsókolt.
-Szóval igen.
-Szóval igen-ismételtem.-Te mondtad,hogy fogadjam el magam.Kész,az anyaság gyönyörű,és erre csak most jövök rá.Pedig..még nem születtek meg a picik.
A telefon csörgése zavarta meg a pillanatot.
-Tessék..szólt Harry.
-Jó,jó.Máris ott vagyunk.Ne aggódjatok.
-Mi az?Harry,mi történt?