72.Rész.Fordulópontok...

Hi Everybody!Köszööm a feliratkozókat és a komikat is! :) A következő rész elég izgalmas lesz,nem mintha ez nem lenne az,de itt is majd egy érdekes résznél hagyom abba.Hagyom,hadd kíváncsiskodjatok ;) Sorry,előre is.A következő rész NEM KEVÉS komi és két feliratkozó után jön.XXX
Harry sem volt mindig a vendégekkel.Alattunk ment a buli,de én nem jól éreztem magam.Hazz velem volt néha.Az ölelésébe bújva megnyugodva fújtam ki a levegőt és a rosszullétem is kezdett elmúlni.A közelsége sokat számít nekem,ez észrevehető.Harry apró puszikat adott és mindig próbált megnevettetni,ami valamennyire sikerült is és jobban lettem.De nem csak jövendőbelim hatása ez,hanem inkább a gyógyszeré,amit mégis bevettem,pedig nem akartam.Kidolgozott felsőtestén végigsimítottam,mire egy mély levegőt vett,lejjebb hajolt hozzám és megcsókolt.
-Nem tudom,mik ezek a rosszullétek mostanában,de átérzem,Hidd el kincsem,átérzem.Melletted leszek mindig.-puszilta meg az ujjaimat.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon,amit Harry egy könnyed mozdulattal letörölt.
-Nem hagyom,hogy sírj.Te nem ezt érdemled-nézett rám aggódó szemekkel a barátom.
-Harry jól vagyok.Vagyis..
-Nem vagy jól.Holnap hívom az orvost és nem ellenkezhetsz,mint általában.-puszilta meg a homlokomat.
-Nem bánom.Most az egyszer nem bánom.De csak azzal a feltétellel,ha én mehetek el hozzá.
-Nem-rázta meg a fejét Harry.
-De még tudok járni,látod?-sétáltam oda az éjjeli szekrényhez és töltöttem magamnak vizet és a pohárral a kezemben visszasétáltam.
-Ne csináld ezt velem.Féltelek.
-Tudom-válaszoltam és visszabújtam mellé.
-Akkor engedd meg,hogy holnap elvigyelek az orvoshoz,jobban mondva doktornőhöz,Olivia-hoz.Lorah mondta,hogy ismered és hát gondoltam egy ismerőshöz viszlek.
-Szóval nem ő jön,kimozdulhatok a házból,de csak ha te viszel el?-néztem rá és kortyoltam egyet a vízből.
-Pontosan.Egyébként csini pizsid van.-vigyorgott és végigsimított a hátamon,aztán szorosan magához ölelt.
-Soha nem fogod megunni,hogy ilyen közel legyünk egymáshoz,ugye?Nem fogsz majd rám unni?
-Nem,nem akarok apámra hasonlítani.És nem is fogok-tette tarkóra a kezét és lezárta a szemét.
-Nem hasonlítasz rá.Hiába gondolod így.Tinédzser korodtól kezdve Joe nevelt és te már az ő szokásait,természetét vetted át.Már az apád is megbékélt,bocsánatot kért és megváltozott.Harry-fordítottam magam felé az arcát.
-Hmm?-fordult felém és felnyitotta a szemét,ami sötét volt,de mégis volt benne némi csillogás a lámpa fényében.
-Te,te vagy és nem ő.Különbözőek vagytok.Anne nem arra tanított,hogy újra kövesd el ezt a hibát.Hanem mindezektől óvott és úgy tanított,hogy te másképpen bánj a lányokkal.
-Így gondolod?
-Teljes mértékben-mosolyogtam és megcsókoltam.
-Kikísérem a vendégeket és jövök.Nem leszek sokáig.-küldött egy puszit és kisétált.
**Harry szemszöge**
Érzem,hogy valami nincs rendben Stephanie-val és ez látszólagos is.Borzasztóan aggódom érte és ezt még tetézi azzal,hogy maga akar mindent csinálni ilyen állapotában.és amiket mondott rólam és apámról,az sokkszerűen ért.Tényleg úgy gondolja,amit mondott és talán igaza is van.Apám elhagyott minket,de én nem leszek ilyen.Stephanie megnyugtatott csupán azzal a rövid beszélgetéssel,amit váltottunk.Annyira önmagam vagyok a közelében.Teljesen más az életem mióta belépett Steph.Több dolog is értelmet nyert,amit azelőttig elhanyagoltam és ő magamért szeret,azért aki vagyok.
*Steph szemszöge**
******
Reggel Harry erősködésére elmentünk Dr.Olivia-hoz.
-Nem tudom Hazz,de nekem rossz előérzetem van.Kavarog a gyomrom.
-Reggeliztél,most pedig siettünk.Ne csodálkozz.Minden rendben lesz.Csak nyugodj meg-puszilta meg a homlokomat.
-Hát rendben.-mosolyogtam.
Mikor bementünk,a doktornő nagyon kedves volt és olyan volt,mint aki mindent tud az állapotomról.Harry mondhatta el és Lorah.Kiderült,hogy egyszerű gyomorrontásom van.Az egész heti menüpontomat fel kellett sorolnom neki.Elegem van a betegségekből.
-Köszönjük..fogtunk kezet Dr.Olivia-val és elindultunk.
-Várj csak drága.-szaladt utánunk.-Akármi történik,vagy ha rosszabbul fogod érezni magad,akkor csak hívj.Ígérd meg-mosolygott lágyan.
-Megígérem.

Egyre gyakoribbak lettek a rosszulléteim és nem használt a gyógyszer,amit Olivia adott.Remek..-fortyogtam magamban.Várjunk csak.Öt hét,az 10-12,vagyis..Nem,az kizárt.De Steph,nem hatnak a gyógyszerek sem.Itt az van,amit gondolok!-motyogta a tudatalattim.
Persze,hát hogyne...Vagy mégis?

Itt az igazság pillanata.Mindenki tudta nélkül vettem egy terhességi tesztet.Elolvastam a használati utasítást és pontosan követtem minden leírt 'szabályt'.Ideges voltam és reszkettem.Az ájulás keringetett.Szeretnék gyereket,persze,de Harry igen?Húsz évesen kész lenne az apaságra?És én az anyaságra?Istenem...kérlek,úgy legyen,ahogy te akarod-könyörögtem magamban.Az a 1O-15 perc hosszúnak tűnt de talán csak a várakozás miatt.Arcomat a kezembe temettem és vártam.Mikor letelt a várva várt idő,én nem tudtam mit tegyek.Féltem.Kezembe vettem a tesztet és becsuktam a szemem.Háromra kinyitom.1-2.
Harry kopogott.
-Egy pillanat-kiáltottam ki reszkető hangon.Megzavarta a pillanatot,ami egy kicsivel több időt adott arra,hogy feldolgozzam,akármi is legyen.Kifújtam a levegőt és könnyeimmel küszködve néztem meg a tesztet,aminek az eredménye.....
Bocsi a rövidke részért,ígérem hosszabbat hozok!!:))