75.Rész.Mom!

*Először is itt megtudjátok nézni a blog videóját és osztani ér ;) Remélem tetszik és azt is remélem,hogy ez a rész tetszeni fog.Tudom,nem kis változás van ebben a részben,de gondolom majd megfogtok lepődni :))) Két feliratkozó után és komik után köv.rész . I hope you enjoyed xxx-
http://www.youtube.com/watch?v=uHP15nFRoYQ
Hallgassátok ezt és indítsátok újra ha leáll :)
                                   *Harry szemszöge*
Stephanie anyja(!!!) állt előttem.Először azt hittem csak a képzeletem játszik velem,vagy a platina szőke haja téveszt meg,de nem.A képekről felismertem őt.De meghalt!Istenem és mi ott álltunk mindannyian néztük az ajtót és azt,aki az ajtóban állt.Nem tudom melyik volt jobb látvány.David megszólalni nem tudott és ezzel talán mindenki így volt.Nem néztem senkire,hanem felálltam és Stephanie-t a kanapéra vittem.Bella hozott vizet és még mindig nem tért magához.Magamhoz öleltem őt és lezártam a szemem.Istenem,kérlek add,hogy magához térjen.Mindennél fontosabb ő számomra,talán ezt te tudod a legjobban.Segíts-mondtam magamban.Közben nem értettem semmit az egészből.A nagy hangzavarból hirtelen síri csenddé vált az egész.
-Bejöhetek?-kérdezte Katy.
-Te..ez.Katy..te meghaltál.Nem lehetsz itt-rázta a fejét David,mikor Lorah megsimogatta a hátát.
-De igen itt vagyok.Bejöhetek?
-Maradj csak ott.
*1 órával később*
Stephanie aludt és én pedig lesétáltam a konyhába.Anyum főzött kávét és reméltem, hogy még most is lent van.Szükségem volt rá.Hangokat hallottam,így mielőtt beléptem volna,inkább meghátráltam és megálltam az ajtónál.
-Hogy gondoltad ezt?Mondd meg hogy gondoltad?Megrendezted a saját temetésedet?Hogy bírtad?Ott hagytad a lányodat.
-Te is ott hagytad-hangzott Katy szájából.
Közben anyum megállt mellettem és aggódó arccal a nyakláncát markolászva hallgatta végig mellettem a veszekedést.
-De az más volt.Én törődtem vele.Mit akarsz?Pénzt akartál?Még most is akarsz?Adok ha elmész.Felforgatod egy nagy boldog család életét.Kérlek menj el,vagy hívom a zsarukat-mutatott az ajtó felé David.
-De..
-Nem.megértetted Katy?Kifelé.-kiáltott.
-Hát,ha így gondolod.-billegett ki a fehér szoknyájában.
Ideges voltam és láttam David reakcióját is.Úgy álltam az ajtóban mint egy kisgyerek:értetlenül.Bementem anyuval és leültem David elé.
-Mi ez az egész?-kérdeztem.
-Ez..ez egy bonyolult dolog.De ha meghallod biztosan nem fogsz semmi olyat csinálni,amit megbánnál?
-Miért?Miről van szó?
-Harry..csak ígérd meg.
-Megígérem.Tudom,hogy nem hagynád elmenni Katy-t szó nélkül.Nem kérdeztem többet annál,amit most elfogok mondani,de nem is akartam többet tudni.
Anyum is leült mellém egy-egy csésze kávét átnyújtva nekünk.
-Nehéz erről beszélnem-folytatta újra Stephanie apja.-Azon a napon,amikor úgy állította be,hogy meghalt..Elszökött egy férfival és egy táska pénzzel,ami abból a boltból volt,ahol dolgozott.Ezt úgy állította be,mintha ezért ölték volna meg.
-A holttestet senki sem látta?Nem tudta senki hogy nem igaz?-kérdeztem és az asztalra csaptam.-A francba is!
-Nyugodj meg,kérlek.Megértem,hogy nehéz,de légyszíves.-ülj le.-Sem Chris,sem az apja nem látta a testet,főleg nem Stephanie.Nem érdekelte,hogy ott volt otthon a lánya.Az sem érdekelte őt,hogy kihez kerül.Most pedig...érte jött,semmit nem tudva arról,hogy miken ment keresztül azóta.Rólad sem tudott,senkiről,semmiről.nincs joga tudni semmiről,ami történt.Eldobta magától.Én nem ilyennek ismertem meg és mint látod..Most úgy néz ki,mint Marilyn Monroe,csak rosszabb kiadásban.Már érted?Az egész emiatt volt.
-És Stephanie idáig abban a tudatban élt,hogy az anyja halott.Még a sírjához is elmentünk-túrtam a hajamba idegességemben.
Stephanie állt meg előttem mellkasa előtt összefont kézzel egy köntösben és papucsban.Az arca teljesen azt az érzést írta le,amin keresztül ment.Odamentem hozzá és magamhoz öleltem.
-Nem értem mi ez az életünkben.Ez a sok érthetetlen dolog,de megbirkózunk vele.Higgy nekem.-megcsókoltam.Még szorosabban ölelt és a könnyeit magamon éreztem.Leültünk az asztalhoz és mellette ültem.Simogattam,vigasztaltam.El sem bírom képzelni milyen érzés ez most neki.
-Megyek megnézem Lorah-t-mondta anyum.
-Menj csak-válaszoltam.
Stephanie felállt és odasétált az apjához.
-Ó drága-ölelték meg egymást.
-Él,anya él...-bújt az apja ölelésébe.-Itt volt...
-Igen,de már elküldtem.Többé be nem teszi ide a lábát...arról gondoskodom...-nézett a távolba David és az arca bosszús kifejezésre váltott.Nem akarta,hogy a lánya még egyszer végig menjen ezen...
*Stephanie szemszöge*
Nem tudtam felfogni mi történik.Nekem most arra kellett figyelnem,hogy ne idegeskedjek.A picik miatt.Nem akartam,hogy ebből nekik legyen bajuk.Ezt soha nem bocsájtom meg anyámnak.Ha őt lehet anyának nevezni.Elhagyott...De.Ezzel nyert nekem egy új családot,barátokat és egy teljes életet nem szabad szomorúnak lennem.Nem ismertem volna meg Harry-t és eleget gyászoltam az anyámat.Akármennyire élethű is ő,a jelenléte..Számomra már halott.A kicsiny baráti körünk maradt ott és a család néhány tagja.Gemma-t is megviselte a dolog és haza kellett mennie,amit megértek.Ő is várandós és őket sem szerettem volna kitenni ennek az egész dolognak.Csendben Harry mellett ültem és ugyan olyan csendben ültek mellettem a srácok is.Melodie és Danielle előttem guggoltak,de én kinéztem magamnak egy pontot és azt bámultam.
-Felejtsd el őt.Idáig rendben volt az életetek.Ne hagyd,hogy elrontsa-mondta Bella.
-Igaza van.-mondta Harry.-Kérlek,kincsem.Ez csak tönkretesz mindenkit-puszilt a hajamba.
-Össze kell szednem magam.Igazatok van-töröltem le a könnyeimet.-Az anyám halott volt idáig...és az is marad.
*Hi.Na,remélem megleptelek titeket ezzel a 'kis' fordulattal. <3 Love you.