74.Rész.Egy váratlan vendég...

Az iskolában már nem is tudtam koncentrálni.Mindig azon voltam,hogy azzal a két élettel törődjek,akik bennem fejlődnek.Neki dőltem a wc hideg csempéjének és azt reméltem,hamar elmegy ez a nap is.Viszont félek attól is,hogy mit mondanak majd a szülők,vagy a barátok.Még legrosszabb esetben is biztos,hogy gratulálni fognak,de akkor is...Istenem bele sem gondoltam.Még tanuló vagyok,az év végére már biztosan látszani fog a pocakom és ha erről az újságok is értesülnek..nem lesz nyugodt életünk.

-Jó,viszlát.Majd ma este találkozunk.Már olyan kíváncsi vagyok-ugrott a nyakamba köszönés képen Bella.
Féltem.Tényleg féltem attól,hogy mi lesz.nem tudom,talán azért érzem ezt,mert túl fiatalnak érzem magam az anyasághoz.Apropó,Harry újra megkezdte védelmező hadjáratát.Akárhova megyek,azt csak testőrök kíséretében tehetem.Nem szeretem,ha nem vezethetek,vagy ha nem Harry vezet.Már megszoktam és nem akartam,hogy ez másképpen legyen,de muszáj volt.Hazaérve csak azt vártam,hogy csináljak magamnak egy teát,'beessek' az ágyba és gondolkozni tudjak azon,hogy mit mondok majd apámnak,Lorah-nak és Harry családjának,plusz a barátok.Reméltem,hogy nem magam kell lennem otthon,de ez a félelmem is megelőzött engem.Tehát lerúgtam a cipőmet,a táskámat letettem az asztalra és nekiálltam teát főzni.Harry nem volt ott velem.nem tudtam neki elmondani a gondjaimat,bajaimat és tanácsot kérni tőle.Legalább egy üzenetet küldhetett volna,hogy hová megy.Szomorúan sétáltam fel a hálószobába és felcsillant a szemem,mikor megláttam egy levelet az ágyon.Harry-nek szokásává vált a levélhagyás,ezt már csak megmosolygom.
*Drága Steph.
Bocsáss meg nekem,hogy nem lehettem veled és még sajnos estig nem is leszek.Több interjúra is hívtak minket és egyik helyszín sincs közel.Viszont...ha kimész az erkélyre,ott találsz pár dolgot,ami majd remélem tetszeni fog...'nektek' :)
-H.XXX
A teát letettem a kezemből és kisiettem az erkélyre.Lassan nyitottam meg az ajtót.A hintában,amiben Harry-vel esténként ülni szoktunk..ott volt egy óriási maci és tele volt lufikkal kötözve minden.Rózsaszín,piros,csak a barátom azzal nem számolt,hogy vannak virágaink,amik nem hagyják egyben,úgyhogy mosolyogva emeltem fel az egyik lufi maradékot.Volt ott még egy levél.
*Mert szeretlek.
-Harry .xxx
Tudom,hogy természetes most az érzékenység,de szerintem a könnyeimet nem ez hozta ki.Hazz már sokszor okozott nekem könnyeket,amik a boldog percek miatt voltak.Ahogy felvettem a macit,a nyakláncom beleakadt a nyakkendőjébe,de szépen kitudtam bogozni.Visszaültem és a macinak dőlve szürcsölgettem a teát.Közben azon gondolkoztam,hogy mennyire felfordult az életem,akár jó értelemben,akár rossz értelemben.Minden eszembe jutott.Az,hogy mennyit szenvedtünk egymásért,azért,hogy együtt lehessünk és boldogan mondhassuk egymásnak 'Szeretlek'.Ez a szó kevesebb,mint nyolc hónap múlva meg fog oszlani két gyermek között és köztünk.Ruhapróbára is kell mennem két nap múlva,hisz nemsokára lesz az esküvő.Kevesebb,mint két hónap és minden megváltozik Liam és Danielle életében.

Idegesen vettem fel az egyik kedvenc ruhámat.
-Felhúznád a cipzárt?-kérdeztem Harry-t.Mikor megtette,amire kértem,megpuszilta a vállamat.Átölelt engem.Teste melege,mint egy áramlat,úgy érződött a testemen.
-Nem tudom,hogy hogy mondjuk el.Ideges vagyok és..
-Shh-csitított.-Ne legyél ideges.Titkolhatnám,de nem titkolom,hogy kicsit én is az vagyok és leszek is,de mi itt vagyunk egymásnak,itt vannak a barátaink és a szüleink.Vagyis..édesanyádon kívül.Ne haragudj,nem szerettem volna felszakítani ezt a sebet.-nézett csillogó szemeivel.
-Nem,semmit nem tettél.Csak bátorítottál-ajkunk összeolvadt és félve váltunk el egymástól.
*Melodie szemszöge*
-Zayn..Zayn,figyelsz rám?Melyik a jobb?A rózsaszín,vagy a fehér?-kérdeztem.
-Ha flamingó akarsz lenni,akkor válaszd a rózsaszínt,de ha sexy akarsz lenni,akkor a fehéret vedd fel-súgta a fülembe játékosan és leheletét a nyakamon éreztem,amit később ajkai váltottak fel.
-Zayn,állítsd le magad.Így látszani fog a szívás,ha a fehér ruhát veszem fel.Nem mehetek az emberek közelébe,hey-nevettem és közben karjaiban mégis élveztem,amit tesz.
-Akkor este-nyomott egy csókot a számra.
-Igen,de ne most-kacsintottam.
Mikor Zayn kiment a szobából,gondolkozni kezdtem,hogy mit akar bejelenteni Harry és Stephanie,hiszen a házasságról már tudunk...Mi lehet a másik dolog?.....Szentég!
*Harry szemszöge*
Mindenki eljött a megbeszélt időpontra,mi pedig köszöntöttük őket.A srácok szerintem sejtették a dolgot,vagy csak képzelődök?De ők ismernek,szinte testvérek vagyunk.Nem tudtam takargatni az érzéseimet,de nem is akartam.Odaálltunk mindenki elé és már a második bejelentésünkre készülve gyengéden megszorítottam a Stephanie kezét,hogy ezzel is biztassam.
-Szóval...Nem volt még tervben,persze később igen.Boldogok vagyunk és tudjuk még fiatalok is,de elég felnőttek ahhoz,hogy..-néztem Steph-re..
-Hogy...szülők legyünk.-nyelt egyet Steph és még erősebben szorította meg a kezemet,mire magamhoz vontam őt és vártuk a reakciót.Először is mindenkinek leesett az álla,aztán tapsolva jött oda az édesanyám gratulálni.Köztudott,hogy imádja a gyerekeket és tőle pont ezt vártam.Mindenki odajött gratulálni.David megölelt és olyan mondatokat mondott,amit soha nem felejtek el.Boldog volt ő is,mert tudta,hogy a lánya is az.
-Harry,a szemem előtt nőttél fel.Kisfiúból férfi lettél és már apuka.Nagy áldás ez,higgyétek el.Gratulálok-ölelt meg Paul.
-Köszönjük-mondtam és ott nagyon sajnáltam az egészet.Pault...és a feleségét,hogy nekik nem lehet ilyesféle boldogságban részük.Lassan nyílott a bejárati ajtó,amihez Steph ment oda,hogy kinyissa.Már csak azt hallottam,hogy Stephanie sikított és a földön esett össze.Odarohantunk és felemeltem Stephanie-t,de amikor megláttam,hogy ki áll az ajtóban én is majdnem összeestem...de erősnek kellett lennem ahhoz,hogy higgyek a szememnek.
*Hey!:) Köszönöm a díjat,amit kaptam,kiteszem a 'díjak' menüpontba is.Annyira örülök ennek és a feliratkozóknak is.Csak több komit tudnátok összehozni?Kérlek :))Megéri komizni most..a következő részben olyan fordulatot vesz az egész esemény,hogy szerintem erre senki sem számít..még én is meglepődtem magamon :').A következőkben már újra fogok írni a srácok szemszögéből is.So..I hope you enjoyed :)))