73.Rész.I can't believe it..I'm pregnant!

Ezt hallgassátok:))Két erős csíkot láttam a teszten.Terhes vagyok!Nem hittem a szememnek.Tizennyolc éves vagyok és terhes!Újra hányingerem lett.Felálltam,eldobtam a tesztet és szaladtam a rosszullétem végének az érdekében.Harry meghallhatta ezt és beszaladt kopogtatás nélkül.Megkönnyebbülten ültem az ölében,ő pedig a homlokomat simogatta.Ilyen rosszul még soha nem voltam,azt hiszem.Istenem,gyerekünk lesz.Harry-é és az enyém.Egy új élet..bennem.Hogy mondjam el Harry-nek?Vagy ne most?Fel sem fogtam.Hogy?Hiszen védekeztünk!!!Nem érdekes,boldog vagyok.Anya leszek...Sírni kezdtem,de a boldogság miatt.
-Mi baj?Stephanie?-fogta tenyerébe az arcomat a barátom.
-Harry.Én..én..
-Akármi is legyen.Steph,mondd el.-nézett rám aggódóan.
-Terhes vagyok.
-Micsoda?Ismételd meg kérlek.
Ezt a reakciót nem tudtam,hogy pozitívan vegyem-e.Megijedtem.
-Harry,gyerekünk lesz!
-M-mi?Ez csodálatos Stephanie!
Olyan szorosan magához ölelt,hogy alig kaptam levegőt.Rosszabb válaszra számítottam.Jól esett,nagyon jól esett,amit tett.Felemelt és 'menyasszonyi' stílusban vitt ki a fürdőszobából.Az a boldogság,amit az arcán láttam,könnyeket eredményezett,amelyek lassan kezdtek folyni az arcomon.Leültetett az ágyra és kisimította a kósza hajszálakat az arcomból.
-Harry.Húsz éves vagy,én tizennyolc.Nem bánod?Boldogok leszünk ugye?-kérdeztem zokogva.
-Hogy gondolhatsz ilyet?Te,én és a pici,egy család leszünk.Ennél boldogabb dolog nincs.És mindezt egy olyan nőtől kapom,mint te!Apa leszek...még fel kell fognom-fogta meg a kezemet és hüvelyk ujjával simogatni kezdte a kézfejemet.
-Csodás ugye?-néztem a hasamra.
-Elképzelhetetlen.El kell mondanunk mindenkinek-állt fel Harry.
-Nem..Várj,még ne!Kérlek.Várjunk ezzel.Először fogjuk fel mindketten a történteket.-húztam vissza magamhoz.
-Rendben-puszilta meg a vállamat,miközben ölelt.
-Csak tudod mi aggaszt?
-Mondd.De ebben a pillanatban engem semmi-mosolygott.
-Az,hogy a doktornő egy egyszerű gyomor rontásnak titulálta őt,a gyerekünket.Harry.És ha azok a gyógyszerek,amiket adott,kárt okoztak volna benne?-kérdeztem idegesen.
-De nem okoztak,és örüljünk.Stephanie..egy igazi család leszünk.
-Majd szeretni fogsz engem kövéren és fáradtan is?
-Mindenhogy!Még a széltől is óvni foglak benneteket.Ez elképesztő-túrt a hajába Harry.
Odajött hozzám és megcsókolt.-olyan lágyan,ahogy csak tudott.Még ezzel sem akart 'terhelni'.
*Harry szemszöge*
Istenem,de boldogságot érzek most legbelül.Legszívesebben kikiabálnám a világnak,hogy milyen örömöt érzek.Itt a lehetőség,hogy bebizonyítsam mindenkinek:megbecsülöm a családomat.Már nem vagyok tizenéves.Attól függetlenül,hogy Stephanie az,felnőtt fejjel gondolkozik.Nem érdekel a bulizós élet,minden mehet a régi kerékvágásban,csak eggyel többen leszünk.Egy gyerek,aki a miénk.Amikor Steph-re nézek,olyan nyugalom fog el,hogy az leírhatatlan és tudom,hogy ez az érzés fog el majd a a kezemben tarthatom a kis jövevényt.Érzésekkel teli kapcsolat,és egy szerelem gyerek.Elképzelem majd a kisfiam,vagy a kislányom arcát.Gyönyörű lesz.Majd az én szememet örökli,és az anyja szépségét.Egy család,amit az életem árán is védeni fogok.Most már büszkén mondhatom,hogy elégedett vagyok az életemmel.Akárki akármit mondd,ez már egy örökké tartó szerelem.Megbeszéltük Stephanie-val,hogy elviszem ultrahangra.A srácoknak nem szólhattam erről,hisz' Stephanie megkért,hogy ne mondjam senkinek.A boldogságomat akarva-akaratlanul is észrevették.
-Mi ez a nagy öröm szerelmesek?-kérdezte Zayn.
-Ha minden jól megy,akkor hamarosan ti is megtudjátok.-mondtam vigyorogva és közben Steph kezét szorongattam.-De hogy álltok az esküvői előkészületekkel?-kérdeztem Liam-et.
-Még nem tudjuk a díszítés színét.Danielle levendula színűt szeretne,én pedig kéket.
-De levendula színű lesz-mondta Dani.
-Nem.Nem akarok veszekedni,de már csak másfél hónap választ el a 'nagy napig',úgyhogy inkább válasszuk az én javaslatomat.
-Srácok,nyugi.Mi lenne,ha inkább mindkettő keveréke lenne?-kérdezte Steph.
-Az úgy jó ötlet,szerintem.Ti mit szóltok?-kérdezte Eleanor.
-Nem is rossz gondolat.Köszönjük Stephanie.-mondta Liam.
*Stephanie szemszöge*
Az eljegyzési gyűrűmet forgatta Harry az ujjamon.
-Jól áll neked.Jó látni a kézzel fogható bizonyítékot is arra,hogy együtt vagyunk.Szeretlek-puszilta meg a kezemet.
-Én is téged-adtam egy puszit az arcára.
-Stephanie Statham következik!-szólt egy női hang az orvos szobájából.
-Én lennék az-álltam fel,Harry-vel még mindig összekulcsolt kézzel.
-Jöjjenek be,kérem-mosolygott a titkárnő.
Szép,rendezett szoba fogadott minket Dr.Martin-nál,ahol a polcok tele voltak játékkal-
-Jó napot kívánok.
-Üdvözöllek titeket újra nálam-mosolygott a doktor úr.-Tudtam,hogy a tiétek nem egy egyszerű kapcsolat.Azt is tudtam,hogy nem sok idő múlva áldott állapotban fogsz besétálni hozzám Stephanie-mondta Dr.Martin.
-Ezt pedig még mi sem tudtuk előre.
-Áh,szóval nem volt tervezve.
-De..csak kicsit..később.Persze,ha összeházasodtunk,de így is jó.Sőt,jobb érzés mint gondoltuk volna-mondta Harry.
-Feküdj fel arra a szülőszékre.-mutatott kedvesen egy félig ledűtött székre a doktor.
-Mindent megtudunk állapítani,csak végezzük el a vizsgálatot.
-Rendben.-mondtam és elhelyezkedtem a széken.A vizsgálat nem tartott sokáig.Hideg volt a krém,amit a hasamra kent.Az a látvány,amit a monitoron láttam,újra csak sírásra késztetett.De ezek örömkönnyek voltak és ezek az örömkönnyek egyikét Harry szemében láttam megcsillanni.
-Itt bizony nem egy embrió,hanem kettő fejlődik.
Két gyermek.Ikrek!
-Istenem-tettem a számhoz a kezemet.
Minden olyan gyorsan történik és most kiderül,hogy két gyermeket hordok a szívem alatt?Csodálatos és hihetetlen.
-Viszont...Az egyik gyermek szívverése kicsit gyengébb.
Harry nyelt egyet.
-De,de ugye ez normális ilyenkor?-kérdezte a jövendőbelim.
-Hát,mondhatjuk igen.Egyik gyermek mindig több táplálékot kap,mint a másik az ikerterhességekkor és talán ezért van az,hogy gyengébb szívverést észleltünk.
-És körülbelül mennyi idősek?-kérdeztem félve.
-Talán..Öt hetesek.Gratulálok fiatalok-fogott kezet velünk Dr.Martin.-Nincs szebb annál,mikor egy nő fiatalon megtapasztalja az anyaság örömét és Stephanie...te pont ebben ez időszakban vagy.Kéritek a képet ugye?-kérdezte a doktor.
-Persze-mondtuk egy emberként.
-Akkor egy pillanat és jövök.
Letöröltem a hasamról a krémet és megcsókoltam Harry-t.
-Látod?Nem egy baba,hanem kettő.-mosolyogtam,miközben folytak a könnyeim.ha anyum ezt látná,kiugrana a bőréből,hogy nagymama lesz,de sajnos ő már nem lehet köztünk.

-Az ember az ilyen pillanatokért él,nem igaz?Nem lenne értelme az életnek,ha ilyen csodás dolgok nem történnének velünk.-mondta Harry,miközben a hasamat simogatta.
-Teljesen igazad van.És..mikor mondjuk el mindenkinek?
-Amikor szeretnéd,a te döntésed.
-A tied is-mosolyogtam.
-Akkor.Holnap jó lesz?Szólok mindenkinek,akinek tudnia kell erről,jó?
-De ne most,kérlek legyél velem...velünk.
Visszabújt hozzám és átölelt.
-Egy percet sem szeretnék elveszíteni abból,hogy magam mellett tudhatlak.-mondta Harry.
-Ezzel én is így vagyok-számat édes ajkaira tapasztottam.
-Félek Harry.Félek az anyaságtól.Jól fogom majd csinálni?
-Ne félj..csodálatos anya leszel,csodálatos gyerekekkel-puszilta meg a nyakamat...
*Na szóval itt lenne az új rész.Bocsánat,hogy sokáig várattalak titeket és KÖSZÖNÖM a NÉGY feliratkozót és a régi/új komizókat is!Sírva írtam meg a történetet,csak hogy tudjátok!:')Köszönöm,hogy olvassátok a blogomat!Remélem nem sietem el,de száz részesre tervezem a blogot,szóval már ideje volt.A következő rész Három feliratkozó után és elegendő komi után jön :)) LOVE YOU ALL XX. :))) ja.és nem,nem tévesztettem el a szót,hogy 'embrió' a leendő magzatot pár hetes korában embriónak hívják :) (biosz :D)