28.Rész.Végre megérkeztél Nathan! :)

A hír hallatán,hogy bevitték Lorah-t,nagyon megörültem,de egyben féltettem is a babát és az anyukát is.Azt hiszem éppen skáláztak a többiek,mikor én odamentem a tanárnőhöz,előtte persze írtam egy sms-t Harry-nek hogy jöjjön értem.
-Tanárnő.Öhm,elengedne?A 'nevelő' anyámat bevitték a kórházba,már úton van az öcsém,azt hiszem...
-Szóval ezért vagy olyan izgatott,hogy a skálázásra sem tudsz figyelni?
-Igen,de ne haragudjon,tudja izgulós típus vagyok.Akkor elenged?Bepótolom,ígérem,ígérem-néztem kiskutya szemekkel az osztály főnökre.
-Na jó,legyen.De akkor mindent bepótolsz ugye?
-Igen,igen viszlát-öleltem meg a tanárnőt és kifelé menet egy "majd hívlak"-ot tátogtam Mel-nek.
Vártam 1O percet Harry-re.Még jó,hogy nem volt annyira messze a suli.
-Szállj be drága,de hogy hogy most jössz?
-Szia édes-köszöntöttem puszival.Apu írt,hogy Lorah-nak már fájásai voltak,ezért bevitte a St.James kórházba.
-Akkor oda menjünk?

-Igen,oda kérem a fuvart uram.Harry erre felnevetett és kezét a váltóra tette.Innen a kórház 45-percnyire van.Viszont nekünk fel sem tünt ez az idő.Mikor megérkeztünk,izgatottan fogtam meg a barátom kezét és besétáltunk.Láttunk egy orvost,és tőle kérdeztük,hogy hová vitték Lorah-t.Pont azt az orvost kérdeztük,aki az ő orvosuk.Milyen pech-ünk van...Besétáltunk egy folyosóra és ott ült apum.
-Sziasztok.Csak hogy megérkeztetek.Ma már fájásai voltak Lorah-nak,és már érezte,hogy jönnünk kell.-köszöntött apum.
-És?Nem úgy volt,hogy apás szülés lesz?-kérdezte Hazz.
-De,és ha azt mondja Lorah-hogy menjek,akkor megyek.Nem telt bele negyed óra,mikor szólt az orvos,hogy itt az idő,Lorah fájásai egyre erősebbek lettek,hívta apámat.Nem húzták le a redőnyt,az ablakon,hanem végignézhettük Harry-vel.Mikor láttam a Lorah arc kifejezését,kicsit én is megrezzentem,Harry megszorította a kezem.Pár órán keresztül még sem nézhettük,mert nem bírtunk volna állni,hanem járkáltunk,beszélgettünk és aggódtunk.Remélem apám nem ájult el,mert emlékszem,mikor kicsi voltam,megsértettem az ujjamat és ő már attól a kis vér látványától is szédülgetett.Nem sokára kijött az orvos,és közölte,hogy minden rendben van,egészséges kisfiú és az anya is jól van,viszont nagyon kifáradt,és sok pihenésre van szükségük.Aztán apum is kijött,és olyan boldogságot láttam az arcán,amit az utóbbi időben nem,sőt...Odamentem,megöleltem,és gratuláltunk.Harry amolyan férfias ölelést adott apumnak.Megkérdeztem,hogy mikor láthatom a kis öcsémet,és azt mondta,hogy nemsokára.
-Na és hogy fogjátok hívni?-kérdeztem.
-Még pontosan nem tudom,hogy hogy fogják hívni,de az én feladatom most ezen gondolkozni-válaszolt apum.
-Mi lenne ha...Nathan-nek hívnák?-kérdeztem véleményt várva.
-Egész jó név,de előtte megkérdezzük Lorah-t is.-mondta apum mosolyogva.
-Persze,és ezt is fogjuk tenni,ha lesz ereje.
*2héttel később*
Ha Harry-nél voltunk,akkor mindig csinált nekem reggelit,de most én keltem hamar,és nekiláttam a reggelink készítésének.Persze nem öltöztem fel,mert siettem,csak egy top-ban és egy szál bugyiban mentem le a konyhába.Halkan bekapcsoltam a Little Things-t,amit Harry nekem írt,mint mutatta,nagy sikere lett.Nem csak a rajongóknál,de nálam is.Olyan jó volt ezt hallgatni,ez egy vallomás nekem,tőle.Mikor a fejemet kicsit oldalra biccentettem,és a lábam is járt a zenére-
-Oopsz,jó reggelt Harry,felébresztettelek?-kérdeztem csendben.
-Neked is jó reggelt kincsem,nem ébresztettél fel-szólt rekedtes reggeli hangján.
-Csináltam reggelit-mosolyogtam.
-Azt látom-harapott alsó ajkába és magához húzott.
-Harry,nem magamra céloztam-nevettem.
-De én igen-mondta,és ajkai az enyémre tapadtak,miközben kezével a hajamba túrt.
-Harry,sietnem kell,tudod,jönnek Lorah anyjáék is,meg az itteni rokonok,és Chris-ék is megígérték,hogy eljönnek azzal a Molly-val,tudod,akit már említettem.Készülnöm kell,segíteni.
-Megértem-tartott még mindig szorosan magánál.
-Akkor elengednél?-nevettem.
-De te most egy szuperhős karjaiban vagy.-nevetett.
-Miért,te az vagy?-mosolyogtam.
-Igen,csak még nem tudod.Fel kapott,és a vállára tett,és megpuszilta a lábamat.
-Harry,ez most mire jó?Nincs,messze az asztal,egészen három méter választ el tőle.
-Csak úgy-nevetett és letett.Miután reggeliztünk,gyorsan felöltöztem és elpakoltam mindent,bár elmosogatni nem nagyon érkeztem,mert mennem kellett.
-Mehetek veled?Tudod mennyi előnyöd van belőlem?-nézett ravaszt mosollyal.
-ÁÁ igen?És mi az?-
-Tudnék neked segíteni,bemutathatnál a többi rokonodnak is és közben még együtt is lennénk.
-Akkor gyere te nagy segítség.-szóltam utána.A kulcsot ne keresd,mert már hozom.Mikor hazaértünk,az öcsém apum kezében volt,és le volt nyugodva.Belőle hivatásos anyuka-apuka lett egyben.Lorah-nak sokat kellett/kell pihennie.
-Jött a segítség-szólalt meg Hazz.
-Az jól jön-válaszolta mosolyogva apum és letette a kezéből Nathan-t,aki egyből keserves sírásba kezdett.Így felvettem az ölembe,míg Harry lepakolta néhány cuccunkat.Nálam csendben volt.Olyan szép szeme volt,bár még sötét színe volt,de olyan rejtélyes.Már olyan,mintha nem is egyke lettem volna,hanem mindig is lett volna testvérem.De hirtelen újra sírásba kezdett.
-Add ide nekem,kérlek-szólt Harry.Én hallgattam rá és a kezébe adtam Nathant.Óvatosan fogta meg.
-Olyan kis pici,a kezei,a lábai és milyen szép szeme van.Tudod,a mi kislányunk vagy kisfiunk is biztosan gyönyörű lesz-mondta Harry és egy mosolyt-párosított mondatához.Kicsit elpirultam,de válaszoltam.
-Te már ezen gondolkozol?Várj míg kijárom a sulit,annyit leszünk együtt,amennyit akarunk és annyi gyerekünk lesz,amennyit szeretnénk,akár Harry família is lehet-nevettem.
-Hát igen,majd fognak szaladgálni a kis Harry-k,vagy Steph-ek-nevetett.
-Erre még ráérünk-mosolyodtam el,és a vállára helyeztem a fejem.Nathan nála nyugodt volt,és el is aludt.Csendben,de gyorsan elkezdtünk rendet rakni és az asztalra minden szükséges dolgot feltenni.
-Húh,készen vagyunk-most már mennem kellene zuhanyozni,gyere,menjünk fel.Zuhanyzás után Harry mikor meglátott,az ágyra húzott és az ölébe ültetett.Arcunk nagyon közel volt egymáshoz,és meleg érintésétől kicsit megrázkódtam,így betakart.
-Készülj fel arra,hogy most én keresem ki a ruháidat-mondta,és nevetett.Elég jól választott végül,azt hittem,hogy ez rosszabb lesz.
-Nem akarsz helyettem esetleg stylist-lenni?-
-A-a,én elég ha Styles vagyok -nevetett.
Miután felöltöztem,ő megölelt és a kezét a zsebembe tette.
-Styles,le kell mennünk.-mondtam mosolyogva.
-Ó,pedig olyan jó így-válaszolta.Lementünk,és apa úgy,ahogy az otthoni melegítőjében volt,úgy fogadta az embereket.Rá szóltam és mondtam,hogy menjen átöltözni,addig én,Lorah és Hazz majd fogadjuk a vendégeket.Míg apumat noszogattam,hogy menjen,ismerős arcot pillantottam meg,amire felcsillant a szemem,és Harry tudta kiről van szó..
Komit és hozom a következő részt,lányocskáim,számítok rátok :)))) xxxx